Kérdések

Mivel Középföldét Európával(?) és az ókorral azonosítjuk, egyértelműen az Európai, középkori hagyományokbol kéne kiindulni.
Tehát, mivel a törpök sem akkor találták ki ott együltő helyükben, nyilván volt már rá példa.Ha nem is elégették, összehordták, és tömegsírba temették halottaikat.
Mellesleg hányszor írja Tolkien, hogy eltemették a halottaikat.
Nos ez már 1000-2000-es kisebb csatánál is eltart legalább pár napig, ha mindegyiket külön sírba rakják.
És ha tényleg sietnek, a tömegsírnál is jobb a hanvasztás.
De persze, ez csak feltételezés.....

Nagyobb csaták után a törpök is alkalmaztak hanvasztást, az elöbb felsorolt okok (hullagyalázás, fegyverlopás), illetve a sietség miatt.
Nem is azt mondtam, hogy ez lett volna az álltalános.

Oisin írta:

Phaedra/Namarie írta: A Valáknak alapvetően nem volt joguk kényük-kedvük szerint beleavatkozni a történelem menetébe, de amikor a középföldei jószándékú és ártatlan lények kerültek végveszélybe, és erről Iluvatar akaratából kifolyólag tudomást szereztek, akkor kötelességük volt segíteni.

Ez alapján beavatkozhattak volna a Gyűrűháború idején is közvetlenebb módon, hiszen akkor is végveszélyben voltak a középföldei jószándékú és ártatlan lények...

Phaedra/Namarie írta: Emberek azért nem mehettek oda, mert nem bírták volna el Valinor kisugárzást.

Ez azért nem tűnik számomra kielégító magyarázatnak, mert tudjuk, hogy "az eredeti tervek szerint" egész Középfölde olyan lett volna, mint Valinor, ha Melkor meg nem rontja. Iluvatar ezt az eredeti Földet szánta az emberek otthonául is, tehát el kellett hogy tudják viselni a ragyogást.

Üdv, Oisin

A harmadkorban a valák öt(!) maiát is küldtek egy ellen - igaz, nem "hozhatták át" teljes hatalmukat. Persze ők is (végül csak egy) csupán segítettek a harcban, így téve lehetővé Középfölde népeinek, hogy nagy tetteket vigyenek végbe és büszkék lehessenek magukra. Na ezt nevezem én igazi gondoskodásnak.
Az nem gondoskodás/nevelés, hogy: "-Jajj apu, megint bántott az a gyűrűs srác, verd már meg! - Jólvan kisfiam, elviszem Morgoth bácsihoz."
[size=9:1sj01vjc](bocsi...)[/size]

Ami a Valinor/Arda témát illeti: Hamar elfelejtjük a Valák Követének szavait, miszerint, nem a föld tesz halhatatlanná -ezesetben az emberek számára elviselhetetlenné-, hanem a halhatatlanok teszik olyanná azt a földet (vmi ilyesmi). Az emberek szépen eléldegélhettek volna a Morgoth és mindenféle gonosz nélküli Ardán, csak a Valák gyakori közelségét nem bírták volna, de ettől vszeg nem is kellett volna "tartaniuk". Valinor pedig nem az egész világ, csak egy kis része, ahol viszont "koncentrált a vala-jelenlét".

Természetesen így volt, de azt hiszem, az a nyughely, a hegyek tetején tökéletesen elfogadható egy ilyen kvalitásu, hősnek.
Azért azt nem hiszem, hogy az orkok csak úgy ott hagyták volna a testeket.
Ha nem is a testekkel csináltak volna valamit (csonkítás) akkor letépték volna róluk a gyűrűket, ékszereket, elvették volna összes ruhájukat.
Eladták volna fegyvereiket, és páncéljukat. (jól is nézett volna ki az utolsó csatában, ha a Valinori seregek szembetalálták volna magukat, kicsi orkok seregét, kábe 10 mértettel nagyobb míves tünde páncélokban, igazi Valinori mesteri munkákban:D)
A törpök is hasonló céllal vitték el elesett bajtársaik ruházatát, fegyvereit, a nanduhirioni csata után ,,minden törp roskadozott a sok súly alatt" írja Tolkien.

Sil írta:

Alyr Arkhon írta: A tündék temetkezése: Én úgy gondolom földbe temetkeztek és sírkövet állítottak. Legalábbis Túrin, aki Thingolnál nevelkedett ezt tette. Egyébként nincs sok adat róla mi történt pl a csatákban elesettek holttesteivel.

Ott van pl Glorfindel is, akit kőhalom alá temettek és virágok meg fű nőtt a sírján. De Beren és Lúthien sírját pl nem jelölték meg, és voltak olyanok is, akiknek a teste nem maradt meg (pl Fëanor).

Finrodot is eletemmeték. Szerintem Túrin szokási nem mérvadóak, mivel ő alapvetően emeber, és ebben inkább emberi szokásokat kell, hordozzon.

Csatában elesettek: szerintem sajnos otthagyták őket. Teljesen ésszerű okokból, mivel az orkok és egyebek annyira nem civilizáltak, hogy akik visszajönnek a holttesetkért, azokat békén hagyják.

Oisin: szerintem a tündék nem szépséghez ragazskodtak elsősorbané s azemberek a spirituális erőt nem bírják elvisekni, nem pedig Valinor szépségét.

Anduin: Fingolfin majdnem feladarboltatott és orkoknak/keselyűknek adatott- szerencsére ezt a sasok megakadályozták.

Amani: köszönöm

Az lehet, de ennek itt semmi jelentősége sincs. Hiszen ha a Valák úgy gondolták, hogy az emberek a megrontatlan Ardára születnek, akkor nyilván ebben a hiszemben is cselekedtek. Márpedig akkor igazán nem szerepeltek valami fényesen... Igazából minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé értem, miért teremtett Tolkien ilyen inkompetens isteneket...

Hogy ne volna, a valák nem sokat, jóformán semmit sem tudtak Iluvatar gyermekeiről (ha jól emlékszem, ez így pontosan is benne van a Szilmarilokba), azokat egyedül ő szőtte bele a muzsikába is. Ezzel pusztán azt az érvelésedet akarom cáfolni, hogyha az eredeti terv szerint a valák az egész világot ilyen szépnek és fényesnek akarták megteremteni, akkor az feltétlen azt is jelenti, hogy ezt az emberek el is tudták viselni. Szerintem az emberek születetten olyanok, hogy nem képesek erre. (Majd ha kezembe kerül egy Szil példány akkor jobban utánajárok persze)

A magyarázataidban amivel egyetértek, az a valák felelőssége. És ebben Manwe is bólogatna, hisz maga is beismerte a fák elpusztítása után, hogy nem fordítottak kellő figyelmet az Ardán túli világra. Persze elég későn jött rá, ez igaz:)

Ami nem tetszik, az a cinizmusod, olyan "monnyon le" hangulata van az egész bírálatodnak , valahogy nagyon távolságtartóan kezeled az egészet, és csak a hibáikra koncentrálsz, érzésem szerint túl könnyen ítélkezel. Ennél valamivel árnyaltabbnak látom a képet. Együttérzőbb vagyok a valákkal, azt javaslom próbáld meg egy picit jobban belegondolni magadat a helyükbe. Például: amikor Melkor elkezdte elpusztítani a világot, akkor ugyebár a valáknak, akik tudták milyen erős Melkor, mérlegelniük kellett. Arda elég nagy, és ha az egész világot védik, az is lehet, hogy jobban felforgácsolódott volna az erejük, és Melkor még több kárt okozott volna. Ezt mi innen nem tudjuk eldönteni. Továbbá azzal is számolniuk kellett, hogy bármilyen háború hatalmas pusztításokat eredményezhet, ezért nem lehetett csak ugy ukmukfukk legyakni Melkort.

A valák ott cseszték el egyértelműen, amikor elengedték a fogságból. Manwe túl naiv volt. Belevetítette a saját jóságát Morgothba. Nem volt elég keménykezű és határozott.

De azért gondolj bele hogy milyen szép lehetett az a világ, mennyit jelentett a valáknak az egész, a saját művük és a saját otthonuk és biztonságuk IS. Amit persze nemcsak maguknak tartottak fenn. Ráadásul olyan szépséggel és olyan gonoszsággal találkozhattak, kényszerűen, és sokkal töményebben mint mi itt, hogy vala legyen a talpán aki itt helyt állt. Persze istenek voltak táplálhatunk velük szemben túlzott elvárásokat, de minek?
Tehát a kritikáddal egyetértek, de a tálalásával és a végső ítélkezéssel azért nem...

u.i.:Ha találkozok valahol egy Szil kötettel folytatom, és újra végiggondolom

1. Kösziönöm!
2. Szerintem a temetkezés helye sokkal inkább fontosabb mint annak módja!
Például, egy olyan nagy tünde hős, mint Fingolfin, csakis egy hegy tetején, egy érinthetettlen, helyen nyugodhat.
Azt hiszem, eredetileg a tündéknek nem is voltak temetkezésre vonatkozó szokásaik, hiszen a nagy háború elött, a természetes halál, illetve a nem természetes szintúgy elkerülte őket. Ezért nem hiszem, hogy ez olyan magasztos dolog lett volna, mint amit egyesek várnak!
Inkább, valami különleges, de mégis egyszerű forma, egyszerű, díszes sír, de nem túl hivalkodó, s szerintem ebben az esetben nem kell sokkal többet várni, mint az emberektől. Esetleg, halmokról is lehet szó, én ezt jobban el tudnám képzelni, lévén természetszerető népek. Egy fúvel benőtt, virágos halom, stílusosabb:D
Mellesleg egyes esetekben a hamvasztást sem lehet kizárni, lévén nagyobb csaták után, a járványok (erre is van példa Középföldén) illetve az ellenség álltali gyalázások véget, ez gyors, egyszerű megoldás, amit mind a törpök (nanduhirioni csata), mind a középkori emberek is alkalmaztak.

Egy Tolkien nevű illető ilyesmit írt erről a miértnemavatkoztakbeavalák-dologról (elnézést, most nem állok neki fordítani):

The whole of 'Middle-earth' was
Morgoth's Ring, though temporarily his attention was mainly
upon the North-west. Unless swiftly successful, War against
him might well end in reducing all Middle-earth to chaos,
possibly even all Arda. It is easy to say: 'It was the task and
function of the Elder King to govern Arda and make it possible
for the Children of Eru to live in it unmolested.' But the
dilemma of the Valar was this: Arda could only be liberated by
a physical battle; but a probable result of such a battle was the
irretrievable ruin of Arda. Moreover, the final eradication of
Sauron (as a power directing evil) was achievable by the
destruction of the Ring. No such eradication of Morgoth was
possible, since this required the complete disintegration of the
'matter' of Arda. Sauron's power was not (for example) in gold
as such, but in a particular form or shape made of a particular
portion of total gold. Morgoth's power was disseminated
throughout Gold, if nowhere absolute (for he did not create
Gold) it was nowhere absent. (It was this Morgoth-element in
matter, indeed, which was a prerequisite for such 'magic' and
other evils as Sauron practised with it and upon it.)

Morgoth's Ring, Myths Transformed.

Valamint

Even so, and on the grounds of the stories as received, it is
possible to view the matter otherwise. The closing of Valinor
against the rebel Noldor (who left it voluntarily and after
warning) was in itself just. But, if we dare to attempt to enter the
mind of the Elder King, assigning motives and finding faults,
there are things to remember before we deliver a judgement.
Manwe was the spirit of greatest wisdom and prudence in Arda.
He is represented as having had the greatest knowledge of the
Music, as a whole, possessed by any one finite mind; and he
alone of all persons or minds in that time is represented as
having the power of direct recourse to and communication with
Eru. He must have grasped with great clarity what even we may
perceive dimly: that it was the essential mode of the process of
'history' in Arda that evil should constantly arise, and that out
of it new good should constantly come. One especial aspect of
this is the strange way in which the evils of the Marrer, or his
inheritors, are turned into weapons against evil. If we consider
the situation after the escape of Morgoth and the reestablish-
ment of his abode in Middle-earth, we shall see that the heroic
Noldor were the best possible weapon with which to keep Mor-
goth at bay, virtually besieged, and at any rate fully occupied,
on the northern fringe of Middle-earth, without provoking him
to a frenzy of nihilistic destruction. And in the meanwhile, Men,
or the best elements in Mankind, shaking off his shadow, came
into contact with a people who had actually seen and experi-
enced the Blessed Realm.
In their association with the warring Eldar Men were raised
to their fullest achievable stature, and by the two marriages the
transference to them, or infusion into Mankind, of the noblest
Elf-strain was accomplished, in readiness for the still distant,
but inevitably approaching, days when the Elves would 'fade'.
The last intervention with physical force by the Valar, ending
in the breaking of Thangorodrim, may then be viewed as not in
fact reluctant or even unduly delayed, but timed with precision.
The intervention came before the annihilation of the Eldar and
the Edain. Morgoth though locally triumphant had neglected
most of Middle-earth during the war; and by it he had in fact
been weakened: in power and prestige (he had lost and failed to

recover one of the Silmarils), and above all in mind. He had
become absorbed in 'kingship', and though a tyrant of ogre-size
and monstrous power, this was a vast fall even from his former
wickedness of hate, and his terrible nihilism. He had fallen to
like being a tyrant-king with conquered slaves, and vast obe-
dient armies.(
The war was successful, and ruin was limited to the small (if
beautiful) region of Beleriand. Morgoth was thus actually made
captive in physical form,(9) and in that form taken as a mere
criminal to Aman and delivered to Namo Mandos as judge -
and executioner.

(ibidem)

És tovább a szövegben.

Az alakváltókat amúgy se keverjük ide, mert az egy külön fogalom az északi mondakörben, amelynek Tolkien azért elég alapos ismerője volt. Tudtommal Középfölde világában Beorn volt az egyetlen alakváltó.

Végső soron 3. verzió bőven lehet az is, hogy a Valák cselekedni akartak, csak mire eljutottak odáig, Középföldének már mindegy volt... Ha csak arra gondolok, hogy aközött, hogy Feanor feltüzelte a noldákat, hogy azon nyomban induljanak és aközött, hogy elindultak, eltelt egy valinori év (ami ugye 10 középföldei évnek felel meg); a Valák számára pedig még annyit se jelentett idő, mint a tündéknek; így igazán érthető, hogy kicsit késlekedtek.

Tehát a balfék-Vala és kötsög-Vala elméletek helyett én a lassú-Vala elmélet mellé állnék.

Üdv, Elryn

Finwe írta: Ö...ez bizti? Mármint a valák gondolták, hogy ez az eredeti föld lesz az emberek lakhelye, ők még nem tudták, hogy Melkor milyen pusztítást visz véghez. Iluvatar viszont szerintem tudta.

Az lehet, de ennek itt semmi jelentősége sincs. Hiszen ha a Valák úgy gondolták, hogy az emberek a megrontatlan Ardára születnek, akkor nyilván ebben a hiszemben is cselekedtek. Márpedig akkor igazán nem szerepeltek valami fényesen... Igazából minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé értem, miért teremtett Tolkien ilyen inkompetens isteneket...

Finwe írta: Egyébként is szerintem az embereknek már kezdetektől más a sorsa, kezdetekben eldőlt, hogy ők szabadabbak és nem kötődnek annyira a szépséghez mint a tündék (ez a Szilmarilokban is benne van). Ha ugyanúgy el tudták volna viselni azt a sugárzást az szerintem épp azt jelentené, hogy lényegileg nem különböznek a tündéktől a fent említett értelemben.

Szerintem nem feltétlenül jelenti azt, hiszen semmiféle szükségszerű összefüggés sincs az emberek végső sorsa, szabadságvágya, és szépség iránti vágya, meg a szépség elviselésének képessége között. Szerintem az emberek igenis vágynak a szépségre, nem is feltétlenül kevésbé, mint a tündék, és nem látok rá okot, miért ne tudnák elviselni. A sorsuk ettől függetlenül még lehet egészen más, mint a tündéké, ahogy Te is írtad. A Szilmarilokban valóban van erre utalás, de ez az egész valahogy sántít, úgy érzem, mintha itt sérülne a a világ belső logikája. Mintha Tolkien lemondana a következetességről, hogy mindenáron azt az eredményt hozza ki, amit ő akar, akár a saját maga által életre hívott világ ellenállása dacára is...

Üdv,
Oisin

Anduin írta:

Phaedra/Namarie írta: Anduin: olyan érzésem van, hogy sok szerepjátékos kifejezést hazsnálsz, ami nem állja meg a helyét, ha Tolkienről van szó, mivel a tolkieni fogalmak és a szerepjáték kategóriái a legritkább esetben hasonlóak.

Szauronnnak soha nem lehetteredeti meberi alakja, mivel maia volt. A Valák és maiák felvehettek tetszőleges alakot (feltéve, ha a lelki torzulás nem hatott odáig, hogy csak torz alakot vehessenek fel). Az, hogy Gandalf öregembernek látszott, egy dolog. Szauron ha jól értelmezem a szövegeket, minig is maiaként muatakozott, és nem titkolta valinori eredetét, legfelebb azt, hogy ő igazából Melkor szolgája.

Nos, nem értem ezt a szereőjátékos megfogalmazást, mivel én magam nem játszon ilyennekkel.
Viszint a Szilmarillokban tisztán ott van, hogy Szauron emberi alakja elpusztult Numenor bukásakor, és csak szelleme tért vissza Mordorba. Emberi alakban jelentkezett a tünde kovácsoknál, amikor a gyűrűket készítették, és ez volt, legnyájasabb alakja. De többé nem tudta felölteni, mivel elpusztult(?).
Azért neveztem alakváltónak, hiszen akár farkas is lehetett, illetve, ha jól emlékszem a HOME sorozatra, az eredeti L. és B. törtőnetben még valami repülő vámpírhoz, vagy valami ilyesmihez is köze volt.

Erre jól emlékszel, valóban átalakult vámpírdeneverré. Szerepjáték-elnézést.

Szvsz szép alakról van szó, nem feltétlenül emebri alakról, de ha rosszul emlékszem, javítsatok.

Finwe: nem a szépséghez kötődnek a tündék elsősorban, hanem Atdához, igaz, hogy az esztétikai érzékük fejlett.

Az, hogy Iluvatar eredetileg egy tiszta Ardát képzelt el, amolyan Valinor-szerűséget, nem elvetendő. Ha belegondolunk abba, hogy Tolkien katolikus vallású volt, és figyelembe vesszük, hogy az ember eredetileg az Édenbe helyeztetett, ahol mindne tiszta volt, és Isten ott sétált, és valószínűleg beszélt Ádámmal és Évával, nem elképzelhetelen, hogy az emberek is elbírhatták volna Valinor sugárzását. (Suta fogalmazásban).

Viszont, mint tudjuk a tündék is és az emberek is eredetileg Középföldén ébredtek fel, tehát itt is maradhattak volna, ha Melkor az összes létezőt nem sodorja végveszélybe.

Felagund fivérem: tudom, hogy nem vagy szívbajos.

Ez azért nem tűnik számomra kielégító magyarázatnak, mert tudjuk, hogy "az eredeti tervek szerint" egész Középfölde olyan lett volna, mint Valinor, ha Melkor meg nem rontja. Iluvatar ezt az eredeti Földet szánta az emberek otthonául is, tehát el kellett hogy tudják viselni a ragyogást.

Ö...ez bizti? Mármint a valák gondolták, hogy ez az eredeti föld lesz az emberek lakhelye, ők még nem tudták, hogy Melkor milyen pusztítást visz véghez. Iluvatar viszont szerintem tudta.
Egyébként is szerintem az embereknek már kezdetektől más a sorsa, kezdetekben eldőlt, hogy ők szabadabbak és nem kötődnek annyira a szépséghez mint a tündék (ez a Szilmarilokban is benne van). Ha ugyanúgy el tudták volna viselni azt a sugárzást az szerintem épp azt jelentené, hogy lényegileg nem különböznek a tündéktől a fent említett értelemben.

Phaedra/Namarie írta: Anduin: olyan érzésem van, hogy sok szerepjátékos kifejezést hazsnálsz, ami nem állja meg a helyét, ha Tolkienről van szó, mivel a tolkieni fogalmak és a szerepjáték kategóriái a legritkább esetben hasonlóak.

Szauronnnak soha nem lehetteredeti meberi alakja, mivel maia volt. A Valák és maiák felvehettek tetszőleges alakot (feltéve, ha a lelki torzulás nem hatott odáig, hogy csak torz alakot vehessenek fel). Az, hogy Gandalf öregembernek látszott, egy dolog. Szauron ha jól értelmezem a szövegeket, minig is maiaként muatakozott, és nem titkolta valinori eredetét, legfelebb azt, hogy ő igazából Melkor szolgája.

Nos, nem értem ezt a szereőjátékos megfogalmazást, mivel én magam nem játszon ilyennekkel.
Viszint a Szilmarillokban tisztán ott van, hogy Szauron emberi alakja elpusztult Numenor bukásakor, és csak szelleme tért vissza Mordorba. Emberi alakban jelentkezett a tünde kovácsoknál, amikor a gyűrűket készítették, és ez volt, legnyájasabb alakja. De többé nem tudta felölteni, mivel elpusztult(?).
Azért neveztem alakváltónak, hiszen akár farkas is lehetett, illetve, ha jól emlékszem a HOME sorozatra, az eredeti L. és B. törtőnetben még valami repülő vámpírhoz, vagy valami ilyesmihez is köze volt.

Úgy tűnik, hogy Elendil és Szauron valahogy tényleg legyőzte Szauront, mégha az életükbe is került. Szauron pedig test nélkül menekült.
Tolkien Professzor 200. és 246. számú levele foglalkozik Szauron átalakulásaival és "testelhagyásaival". Érdemes lenne őket elolvasni.

Liliom kérdésére visszakacsintana valaki? a válasz engem is érdekelne, és ennek megadását rábíznám a nálam nagyobb tudásúakra!

_Én_ nem vagyok az a szívbajos fajta

Oisin írta:

Phaedra/Namarie írta: A Valáknak alapvetően nem volt joguk kényük-kedvük szerint beleavatkozni a történelem menetébe, de amikor a középföldei jószándékú és ártatlan lények kerültek végveszélybe, és erről Iluvatar akaratából kifolyólag tudomást szereztek, akkor kötelességük volt segíteni.

Ez alapján beavatkozhattak volna a Gyűrűháború idején is közvetlenebb módon, hiszen akkor is végveszélyben voltak a középföldei jószándékú és ártatlan lények...

Phaedra/Namarie írta: Emberek azért nem mehettek oda, mert nem bírták volna el Valinor kisugárzást.

Ez azért nem tűnik számomra kielégító magyarázatnak, mert tudjuk, hogy "az eredeti tervek szerint" egész Középfölde olyan lett volna, mint Valinor, ha Melkor meg nem rontja. Iluvatar ezt az eredeti Földet szánta az emberek otthonául is, tehát el kellett hogy tudják viselni a ragyogást.

Üdv, Oisin

Viszont a Szilmarilokban pont ezzel magyarázzák a Valák azt, miért nem mehetnek oda az emberek: - a hasonlat a következő: elégnének, mint lepke az erős fényben. Én ezt azzal állítanám párhuzamban, hogy az ember isten közvetlen közelségét nem tudja testi mivoltában elviselni, ez csak nagyon keveseknek adatott meg.( Mielőtt Felagund szívbajt kap, hozzáteszem, hogy nem akarok a Bibliában állított dolgokról vitát nyitni, nem is ide tartozna. )

Oisin: ez igaz, de az emberek olyan szinten meg lettek rontva Melkor által (ráadásul szinte rögtön a felébredésük után), hogy már igencsak eltérnek a tervezett defaulttól

(HoME X. )

Phaedra/Namarie írta: A Valáknak alapvetően nem volt joguk kényük-kedvük szerint beleavatkozni a történelem menetébe, de amikor a középföldei jószándékú és ártatlan lények kerültek végveszélybe, és erről Iluvatar akaratából kifolyólag tudomást szereztek, akkor kötelességük volt segíteni.

Ez alapján beavatkozhattak volna a Gyűrűháború idején is közvetlenebb módon, hiszen akkor is végveszélyben voltak a középföldei jószándékú és ártatlan lények...

Phaedra/Namarie írta: Emberek azért nem mehettek oda, mert nem bírták volna el Valinor kisugárzást.

Ez azért nem tűnik számomra kielégító magyarázatnak, mert tudjuk, hogy "az eredeti tervek szerint" egész Középfölde olyan lett volna, mint Valinor, ha Melkor meg nem rontja. Iluvatar ezt az eredeti Földet szánta az emberek otthonául is, tehát el kellett hogy tudják viselni a ragyogást.

Üdv, Oisin

Anduin: olyan érzésem van, hogy sok szerepjátékos kifejezést hazsnálsz, ami nem állja meg a helyét, ha Tolkienről van szó, mivel a tolkieni fogalmak és a szerepjáték kategóriái a legritkább esetben hasonlóak.

Szauronnnak soha nem lehetteredeti meberi alakja, mivel maia volt. A Valák és maiák felvehettek tetszőleges alakot (feltéve, ha a lelki torzulás nem hatott odáig, hogy csak torz alakot vehessenek fel). Az, hogy Gandalf öregembernek látszott, egy dolog. Szauron ha jól értelmezem a szövegeket, minig is maiaként muatakozott, és nem titkolta valinori eredetét, legfelebb azt, hogy ő igazából Melkor szolgája.

Oisin: 3.magyarázat: a Valáknak alapvetően nem volt joguk kényük-kedvük szerint beleavatkozni a történelem menetébe, de amikor a középföldei jószándékú és ártatlan lények kerültek végveszélybe, és erről Iluvatar akaratából kifolyólag tudomást szereztek, akkor kötelességük volt segíteni.

Emberek: azért nem mehettek oda, mert nem bírták volna el Valinor kisugárzást.

Ebben az esetben inkább valamiféle tűzszellem-maia-nak kellett volna lennie.
Ha jól emlékszem, alakváltó volt, de amikor a Numenor szigete elsülyedt, azt írja, Szauron emberi alakja is odaveszett, és csak szelleme tért vissza Mordorba. Szerintem a tűz itt mindenképpen gonoszságra, hatalomra, utal
ezt alátámasztja, hogy Elrond mégiscsak sok hasonlatot használt, mint a legtöbb tünde is, ezeket nagyon gyakran felfedezhetjük, és szerintem itt is csak Elrond szövegének szó-szerinti értelmezése miatt áll fent, eme eshetőség.

Ha pedig mégis egyfajta tűzzel harcolt, nem tüzet okádot, az szinte bizonyos, akkor egyfajta mágikus aura-ként tudnám értelmezni tüzét.