Gondolatok

Jól eltársalogtok itten, gondolom azért bele lehet kotyogni...
Amikor megláttam, hogy mikről írogattok, majd' lefejeltem az íróasztalomat!
Van nekünk egy remek tantárgyunk, amely az Állam- és Jogelmélet néven fut az egyetemen. Rengeteg olyan kérdés, felvetés és öszefüggés vetődött itt fel, amelyek nagy részben érintik a tananyagunkat. Sok filozófus és államtudós bácsi, rengeteg érdekes dolgot mondott hasonló kérdésekről (állam, államformák, hatalom, társadalmi kapcsolatok, jog, bürokrácia, legitimitás.......)
Ezek a kérdések egyébként alapvetően tényleg érdekesek, egészen addig a pontig, amíg az ember kezébe nem kerül egy könyv, ami ilyesmikkel foglalkozik és az adott olvasó -nagy küzdelmek árán is- csak minden második mondat tartalmát képes értelmezni! Megküzdöttem a tantárggyal és jól megérdemelt kettesem után, még a bennem lévő lendülettel fölpakoltam a könyvet a padlásra...
De most bogarat tettetek a fülembe! A hétvégén elő fogom szedni és szemezgetek belőle, az érintett Tmákkal kapcsolatban! (HeHe! Gondoljátok csak azt, hogy magamtól vagyok ilyen okos! )

Én azért hiszek benne, hogy az egyiptomiak idején arra méltó emberek voltak fáraók.
Még vmi: abban is biztos vagyok, hogy a csőcselék azért van, hogy irányítsák, nem pedig azért, hogy fűnek-fának szavazati jogot adjanak 18 évesen
a történelem során eddig először születési alapon mérték a kiváltságot, most pénz alapján... talán egyszer létrejön egy olyan társadalom, ahol a Szellemi Elit uralkodik.
Hülye vagyok, és naív: ma tényleg nincs demokrácia...
És abban is hiszek, hogy az eszményi királyság sokkal ideálisabb... azaz inkább jobban megvalósítható és stabilabb, mint az eszményi demokrácia.

Szia Cueddo!

Az hogy az átlagember eredendően bűnbe esik még nem jelenik meg itt, az egyiptomiak idején...legalábbis ezzel még nem kalamajkodtak a hatalmasok.

A demokrácia ma nem létezik. Soha nem is létezett...

Darkman: én is épp be akartam dobni egy történelemfilozófiai témát. Rengeteg igazság van abban, amit mondasz. Abban biztos vagyok, hogy az istenek reálisak, szerintem igenis létezik egy (vagy több) felsőbb hatalom. Az átlagember eredendően bűnbe esik, ez is biztos. Talán régen, amikor az egyeduralom mint államforma kialakult, olyan ember lehetett a vezető, aki szimbiózisban tudott működni az általa uralt néppel. Viszont a világ hanyatlik, egyre gyorsabban. Rohamosan csökken a "tiszta" emberek száma, akik képesek lennének az uralkodásra: szerintetek mennyire lenne megvalósítható ma egy Királyság?
Az én kérdésem az lenne: mi a véleményetek a demokráciáról mint államformáról vagy társadalomszerveződési formáról?

(Előrebocsátom a magánvéleményem, mert holnap nem leszek, és kíváncsi vagyok a tiétekre
szóval szerintem egy mérhetetlenül rövidlátó, masszaszerű izé, amit kizárólag az érdekek mozgatnak, és minden a legkisebb rossz elvén működik...)

várom véleményeiteket: Cue
és bocs, hogy kicsit kusza vagyok

Három napja el kezdtem tanulmányozgatni a történelmünket ( mármint az emberek történelmét ) abból a célból, hogy rájöjjek, anno és most mi hajtja az embereket?
Érdekes dolgok jöttek ki.
Amikor az ember az őskorban rájött arra, hogy együtt többre viszi mint egyedül, ráadásul már fegyvert is tudott készíteni és ismerte a tüzet is, bandákba verődött és úgy vadászott. Már akkor kialakult a munkamegosztás, miszerint a férfiak vadásznak, a nők gyűjtögetnek. A fő cél -ami éltette őket- az az élelemszerzés volt. Ennek hatására indult meg a fejlődés is. Kőkorszak, majd a fémkorszak, aminek hatására egyre jobbak lettek az életkörülmények, nőtt a népesség, és a társadalom is egyre bonyolultabb lett. Voltak, akik vezetők lettek, akik végrehajtók és akik termelők. Törzsek alakultak, és harcoltak egymással a jobb megélhetés végett. Ez természetes, mivel épp hogy csak kiemelkedtünk az állatvilágból, azért az ösztöneink még megvoltak ( mint ahogyan ma is).
Az első civilizáció megjelenésével azonban valami történt. A suméroknál úgynevezett templomgazdaság működött, ami azt jelentette, hogy a vezető szerepet a papok és királyok töltötték be, a végrehajtást a hivatalnokok, a termelést pedig a közrendű szabadok. A lakóházak a templom köré tömörültek, ami azonban mindig a legmagasabb épület volt, a királyok és papok számára természetesen. A nagy létszám miatt kellett a vezetés, azonban mindez csak az erő központosításával történhetett meg, ami így despotizmushoz vezetett. Korlátlan hatalom tehát a vezetők kezében. Elérték egyrészt azzal, hogy kikiáltották magukat az istenek küldöttjeinek, másrészt pedig nyilván a tehetségük miatt. A lényeg azonban, hogy egy idő után, főleg az akkádok idején, fellelhető az erőeltolódás. A legjobban Hammurapi törvényei bizonyítják mindezt:
1." Ha egy szabad ember arcon üt olyant, aki nála előkelőbb helyzetű: nyilvánosság előtt mérjenek rá hatvanat bikacsökkel."
2." Ha egy szabad ember arcon üt egy vele EGYENRANGÚ szabadot: 1 mina ezüstöt fizessen."
3."Ha egy fiú megüti az apját: vágják le a fiú kezét."
Tehát nem volt egyenrangúság. Sem a társadalomban, sem a családban. A férfiak uralkodó szerepet töltöttek be a nők felett, mert akkoriban jelent meg a tulajdon, és a család egyértelműen az apa TULAJDONA volt. Ez egyfelől. A papok és királyok, akiket a NÉP emelt erre a posztra, csak később ők az istenekre hivatkoztak ( vajon nem azért, hogy a felelősséget elhárítsák, és a hatalmukat bebiztosítsák? ), magasabbrendű lényeknek számítottak, pusztán csak azért, mert ők voltak a vezető réteg. És akkor felvetődik a kérdés: vajon a piramisok nem-e annak a jelei, hogy a Fáraó, aki abszolút hatalommal bírt a népe felett ( lévén a TULAJDONA volt ), így akarta igazolni önnön nagyságát, bebizonyítani a népének hogy ő a kiválasztott? Hogy vezető szerepe miatti dicslázban égett, és elszállt vele a ló?
A vezetés már a sumérok idején, rögtön az első civilizáció megalakulásakor bizonyította, hogy csak részben, azaz másodsorban képviseli a nép érdekeit. Mert az első minden bizonnyal a vezetés.
Vajon nem függ-e össze a férfiuralom és a hatalomvágy?
Miért szorultak háttérbe a nők?
Miért jelentek meg a kegyetlen és rosszakaró istenek, akiket csak és kizárólag a férfiak alkothattak, lévén ez egy biztos indok volt hatalmuk megtartásának érdekében.
Reálisak-e az istenek?
Reális-e a társadalom?
Igazságos volt-e anno az élet?
S végül: a háborúk döntő többsége vajon tényleg azért született, mert éhínség volt, és nem volt több termőföld? Vagy netán hatalomvágyból?

Az az érzésem, hogy ma sincs ez másképp. Csak a köntös változott, a lényeg azoban ugyanaz maradt (

Mindenesetre folytatom a vizsgálatot, tervbe vettem egy történész és egy filozófus találkát is

Várom véleményetek

Üdv

Darkman

Hy Yao

A világnak nem lehet vége a halál után. Képtelenség. Mint ahogy a kihalt fa sem szűnik meg létezni, csak átalakul. Szerintem az ember is csak átalakul. Egyik létformából a másikba megy át. Anyagból a szellemibe, a kettő közötti kaput pedig mi halálnak hívjuk.
És szerinted mi történik majd akkor, ha elérjük azt a bizonyos célt?

üdvi

Darky

Bocs,hogy mindig ígérek,de a gépem úgylátszik a szervízben fogja tölteni a hétvégét !!

Cueddo:igen,persze hogy hiszek.Az ember nem csak egyszer reinkarnálódik.Nem hiszem,hogy volna olyan,aki csak egyszer "járt" a Földön.Azért ez nem olyan könnyű-mármint továbblépni.Én a reinkarnációt nem büntetésnek nevezném,inkább olyan dolognak,ami megakadályozza,hogy a jó Útról letérj.Ha elsőre nem is sikerült továbblépni,kapsz új "lehetőséget".Ha ezt is elrontod,jön a következő.Egyszer mindenki továbblép,nincs kivétel.
Darkman:Nos,amikor már nincs továbblépés.Én nem tudom,hogy a Föld után merre visz ez az Út,de biztos vagyok benne,hogy nem ér véget.De szeretném azt hinni,hogy egyszer vége van.Nincs semmi,nincs több világ,nincs több próba.Hogy mi van akkor,azt sem tudom.De nem vagyok türelmetlen !

Más vélemények? (Gondolom vannak )

Cueddo:nemsokára írok véleményt a darabról.Bocs ha késik!

Szia Yao!

Kíváncsi lennék, hogy te mit értesz Út Vége alatt?

ciao

D.

Szóba került itt ismét a Sors és a reinkarnáció kérdése. Erről valamikor pár hónapja már leírtam az álláspontomat, most beteszem megint, hátha van még érdeklődés!

Yavanna írta: Tényleg vannak akik abban látják a dolog lényegét, hogy az előző élet hibáiért vezekeljünk egy új életben. Itt azonban bejön a kérdés, hogy mi is ilyen szempontból a hiba... Ha a sorsot is bele akarom kavarni, akkor én a következő képpen látom a helyzetet:
Minden ember megszületik valamilyen körülmények közé, bizonyos tulajdonságokkal és bizonyos adottságokkal. Ezek alapvetően befolyásolják, hogy mi az amit elérhet az életben és milyen tapasztalatokat szerezhet. Pl ha nem születsz királyi családba, akkor sose leszel uralkodó, vagy ha teljesen reál beállítottságú vagy, akkor nem valószínű, hogy költő leszel! Mindenkinek abban kell a legtöbbet nyújtania, amiben tud valamit! Szerintem ehez van rendelve az egyes ember sorsa is. A sorsod az (akkor éled jól az életed), ha lehetőségeidhez képest a legjobbat nyújtod. A sors m inden bizonnyal ilyen, vagy olyan formában eléd hozza azokat a lehetőségeket, amelyeket ha jó döntéssel kihasználsz ( Itt jön be a szabad akarat!), akkor képes vagy előbbre jutni! És így fejlődik az ember.... Aztán ha az adott körülmények között minden döntést meghozott, -döntéseitől függően- megtanulta és megtapasztalta amire lehetősége volt, akkor meghal, azaz tovább lép. Am ikor pedig újjászületik új körülmények között új adottságokkal, új távlatok nyílnak meg előtte, új tapasztalási lehetőségekkel, a sors ismét döntési helyzetekbe hozza, ahol ezúttal már más hozzáállással tud dönteni! Így minden élete során kicsit más irányba fejlődhet a lélek. Pl egyik életében az a végzete, hogy a könyörületességet tanulja meg (többek között) (Ehez kapcsolódik, hogy hova születik, kikkel találkozik stb), a másikban pedig valami más a fő cél!
Az előző élet hibáinak javítása... Nos ha a hibákat úgy tekintjük, mint az előző életünk rossz döntéseit, választásait, akkor tényleg ki kell őket javítani! Előbb utóbb találkozni fogunk ugyanazokkal a problémákkal, amelyekkel kapcsolatban rossz döntést hoztunk....és újra lehet próbálni! Ez az egész pedig talán addig megy, amíg a lélek mindent meg nem tanult, bölccsé nem lett.....és akkor jöhet a Nirvana, vagy valami hasonló!

Én legalábbis valami ilyesmit képzelek el a reinkarnációval kapcsolatban, de azt még nem döntöttem el, hogy hiszek-e benne!
Bocs ha kissé kusza, de így leírva nem könnyű megfogalmazni!

Nagyonsokat tudnék írni, mertén abszolút hiszek a Sorsban, és szerintem ez egy és ugyanaz -az én szememben- mint a Végzet, most viszont nincs időm...

Yao: igen, végül is ugyanarról beszélünk, csak más megközelítésből. Vége? Hmm... te hiszel a reinkarnációban?

VISSZATÉRTEM.....

Bocs a kihagyásért,kicsit "leállt" gépem.

[/b]ÉSzAH:nemhiszem,hogy csak az emberek éreznek fájdalmat(nem fizikai).Bizonyára van "pár" olyan élőlény a Földön,aki-bár nem úgy,mint az ember-de szintén tud így érezni.
Az,hogy mikor érezzük magunkat embernek,az mindenkinél más.Van aki akkor,amikor beül a kocsija mögé(ezt is mi csináltuk címmel).Vannak olyanok akik,a szellemi képességük miatt érzik ezt.Nameg még pár ezer dolog.
Cueddo:hívhatod úgy is.Én Útnak hívom,aminek sok-sok állomása van,ahol meg kell állni.De egyszer minden útnak vége van !

Már megint mennem kell,de holnap jövök!!!!

Sil: én is köszönöm. Sokáig nézegettem a képeket, aztán megláttam ezt, és azt mondtam: ez az! Ez tényleg én vagyok

Szia Sil

Hú, akkor gracia neked a képért, egyébként meg azért, mert csöppet megváltozott az életről való véleményem, a hozzáállásom, s ehhez már nem illett a régi avatar hát ezért

szió

D.

"Amíg nem érkezett el az én napom, senki sem árthat nekem, és ha elérkezett a napom, senki sem menthet meg."

Nagyon tetszik ez a mondás. Igen, azt hiszem, erre gondoltam. Pontosan erre. Valahogy így éldegélek most

ÉSZah helyettem is beszélt

Én 1 kicsit hiszek a sorsban...sőt...de azt tudom hogy úgy irányitom az életemet ahogy tetszik....

Minerva, persze, hogy az életünket valamilyen szinten mi irányítjuk. Én hiszek a szabad akaratban. (Hát igen, a Földön jelenleg 6 milliárd érdek húz 6 milliárt irányba. Csoda, hogy még létezünk és létezik a bolygó a fenekünk alatt.)
De ugyanakkor fatalista is vagyok. Hadd idézzek egy muzulmán bölcsességet:

"Amíg nem érkezett el az én napom, senki sem árthat nekem, és ha elérkezett a napom, senki sem menthet meg."

És vallom mindezt azért, mert életem lassan 27 éve alatt négyszer voltam olyan helyzetben, amikor meg kellett volna halnom. És mégis itt vagyok, még mindig pusztítom a Föld oxigén-készletét. :hello:

Tudom, hogy a két kijelentésem (hit a szabad akaratban és az eleve elrendeltetettségben) ellentmond egymásnak. Én azt hiszem, hogy a kettő egyfajta aránypárt képez a létünkben. Vagy egyszerűen csak ellentmondás. Tele van velük a világegyetem. Szerintem meg kellene tanulnunk együtt élni az ellentmondásokkal. Észre kellene venni, hogy szerves részét képezik a létünknek, a minket körülvevő világnak. És az ellentmondás se nem jó, se nem rossz. Csak van. Nem az a célja, hogy feloldassék. Ezt csak az ember aggatja rá, mert a logikai gondolkodással megátkozott elme nem bírja el az ellentmondásokat. Pedig a barátaink. Hozzánk tartoznak. Nem kell kezdeni velük semmit. Csak vannak.

Cueddo írta: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem van Sors. Nem úgy értem, hogy előre meg van írva minden apró mozzanat az életünkben, inkább nagyobb csomópontokra gondolok, amiket mindenképp meg kell járni. A csomópontok között van csak szabad útja az embernek.

Én nem hiszek a s orsban. Úgy érem, azért megnyugtató a gondolat, hogy én irányítom az életem...

Naaa, Franky, ne légy már ilyen, please a kedvemért.

Na ezt se nekem mondták!!! :tongue:

Nem azt írtam, hogy a fájdalomnak örülni kell, hanem azt, hogy ez az az érzés, mely leginkább emberivé tesz minket. Ezt egyébként nem én mondom (már meg nem mondom, hogy hol olvastam, talán Erich Frommnál), csak egyetértek vele. De elfogadom, hogy vannak olyanok, akik ezt még soha nem élték át. :shake:

franky írta: Mazochista...

Naaa, Franky, ne légy már ilyen, please a kedvemért.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem van Sors. Nem úgy értem, hogy előre meg van írva minden apró mozzanat az életünkben, inkább nagyobb csomópontokra gondolok, amiket mindenképp meg kell járni. A csomópontok között van csak szabad útja az embernek.

Mazochista...

A fájdalom tesz minket emberré.
Én akkor érzem leginkább, hogy ember vagyok. És itt elsősorban nem a fizikai fájdalomra gondolok.

Szia Fin, ilyen korán ?

Van egy ego-nk, ami tudatja velünk az én-érzetet. Ami tudatja velünk azt, hogy mi különálló egyedek vagyunk, különálló képességekkel, s így külön ego-val. Az ego egyben az a képesség is, ami megvéd minket, s ami által evezni tudunk és kormányozni az érzelmi-anyagi világban. Ha testünk vagy létünk jövője veszélyben forog, az rossz érzéssel tölti el az egot, azaz minket, így hívván fel a figyelmünket a közelgő veszélyre. Fordított esetben, amikor valami örömteli történik velünk, az egi szintén jelez, hogy igen, ez a jó nekünk, mindezt pedig érzelme formájában---

Üdvike

Az EGO én úgy tudom, hogy az jelenti a "Földhöz ragadtságunkat".
Vagy vm ilyesmi. És általában mindig rossznak említik!
No, mennem kell!
Megyek jógatáborba, úgyhogy nem leszek itt egy hétig!

Csak sorba,csak sorba...

Darkman:azt hiszem tökéletesen rátapintottál a lényegre.Sajna pl.idehaza nincsenek meg a körülmények az ilyesfajta élethez.Bár azthiszem,nagyon kevesen lennének akik megpróbálnának élni így.Abban is igazad van,hogy a napi gondok nem teszik lehetővé ezt.
Az EGO érdekes dolog,de talán inkább Finduilassal értek egyet.EGO nélkül bizonyára nem lennél ember,de pl.a buddhizmus nem különíti el az embereket és az állatokat(huh,ez durva volt).A Lélek a fontos,nem a test.Ha meghalok,ujjászülethetek akár kígyóként is.Nem mindig az ember útja a helyes Út.Nem tudom,hogy az érzelmeid megszüntetésével elpusztítod-e az EGO-dat is.Remélem erről másnak van infója!
Gillz:veled nem lesz könnyű "vitatkozni" de azért megpróbálom:Az érzelmek tényleg jeleznek.Néha túl sokat is.A fájdalom megszüntetésével kiküszöbölheted,hogy az ilyen érzések befolyásoljanak ítélőképességedben.Nem reagálsz túl semmit,nincs hiba.Az érzelmek nem befolyásolnak,ha nem tudják kifejteni hatásukat.
Ez persze nem szép,és nem jó.Érzelmek nélkül élni "érdekes" lehet.Talán már nem is élet.Talán ez a nirvanahoz vezető Út egyik legfelső foka.
Finduilas:hm,hm én nem így látom.Ha a keleti ember tud így élni(legalábbis sokan megpróbálnak),és az egyik vallás is ezt próbálja elérni,nem lehet értelmetlen.Amikor megpróbálsz "elveszíteni" egy érzelmet,nem azonnal teszed.Évek kérdése.
Affene,most mennem kell,de holnap ismét írok! Bocs a rövidítésért !

Darky: Ha már előhoztad az EGO-t akkor tisztázzunk néhány dolgot. Az ego nem az érzelmek létrehozója. Az inkább az id (es, ősvalami) funkciója. az ego feladata, hogy a külvilághoz alkalmazkodjon, és egyensúlyt tartson az id és a szuperego (felettes én) között. Tehát az ember ego nélkül ösztönlény, az ösztönlényt pedig csak az érzelmei jellemzik. Az ego abban segít, hogy ne legyünk kiszolgáltatva se a pozitív, se a negatív érzelmeinknek. Hanem kontrolláljuk őket, dolgozzuk fel és a tapasztalatokat építsük be a személyiségünkbe.

Yao: Nem egészen értem. Azt mondod, hogy meg kéne szüntetni az érzelmeket? De hát anélkül nem lehet élni. Vannak olyan emberek, akik műtét vagy betegség miatt elvesztették agyuk azon részét, amelyik az érzelmekért felelős. Semmi másban nem változtak, csak abban, hogy nem éreztek. Ezeknek az embereknek mind nagyon szerencsétlenül alakult az életük. Ennél rosszabb nem történhet valakivel, mint hogy elveszti a képességét az érzelmek átélésére.
Ha pedig valaki egészséges, és mégis azt mondja, hogy márpedig neki nincsenek soha negatív érzései, az elfojtja őket. Amennyiben ezt sokáig csinálja, annak nagyon rossz következményei lehetnek.