Gondolatok

Ma álljatok meg pillanatra.
Gondolkozzatok el.
Gyújtsatok egy gyertyát.
Mindezt azért, hogy soha többé ne történjen meg, ami töb, mint 60 éve elkezdődhetett........

Drizzt írta: Az nem jobb, ha mástól kapsz olyan ajándékot, amit szeretnél ? Mondjuk, ha van olyan, aki ismer olyan jól, hogy tudja...
Mondtam már, hogy mindig is szerettem volna a szabadna reggelizni, a napsütésben ?...a piramisok lábánál .

de ott meleg vaan..
és nem is lehet ott furulyát venni

Vagy: beszélgessünk a közösségekről (mielőtt leordítjátok a hajam: általában a közösségekről). Vagyünk pl. egy osztályközösséget. Vezetők, kirekesztettek, tétovák, semlegesek. Szerintetek is minden közösség teljesen egyforma?
[size=9:jdj2p5i4](Mielőtt megint meg lennék kövezve: pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi a különbség a csoport és a közösség között. csak közösségnek nevezni egyszerűbb )[/size]

Akkor.. Ö új téma?

Nekem csak lyenek jutnak eszembe mint a: fölösleges munka, a becsületesség, a tisztelet..

Ennyire azért nem kée szét offolni a topicot...
Ki mit szeret kapni, meg lehet beszélni a beszélgetősben...

OFF:
Íme a legújabb bögrém
pg.photos.yahoo.com/ph/narmocska ... pg&.src=ph

ON

OFF
Narmo, nekem van Gyűrűlidérces...
ON

Nekem mindegy mit kapok, egy notesznak ugyanúgy, mint egy hifinek, az a lényeg, hogy az illető, aki adja, vette a fáradságot, hogy megvegye. Vagy ha kapta és nem teccett neki, ez mndjuk nem hangzik szépen, de vette a fáradságot, hogy odaadja.

Estelio írta: Én bárminek örülök, csak bögrét ne adjanak mer attól a falra mászok.

Miért? Én spec gyűjtöm a bögréket. Olyan aranyosak, meg tök full szerintem bögrét kapni. Majd megmutatom a legújabb bögrémet. Tök csúcs!!

De az az igazán jó, de mégsem várhatom el anyámtól hogy vegye meg nekem szülinapomra a szövetsége bővítettet díszdobozban mikor tudom hogy ekkora ajándékra nincsen pénzünk. Ilyenkor én lepem meg magamat egy ilyen dologgal mert én amit megkeresek újságkihordásból erre költöm. és így jó nekem is és a család többi tagjának is.
Én bárminek örülök, csak bögrét ne adjanak mer attól a falra mászok. Ja és olyan ajándékot se szeretek szívesen kapni amit el kell használni. mert az ilyen dolgokhoz nagyonkötődöm és ha elrontom, tönkremegy...vmi baja lesz a szivem szakadna meg.

Az nem jobb, ha mástól kapsz olyan ajándékot, amit szeretnél ? Mondjuk, ha van olyan, aki ismer olyan jól, hogy tudja...
Mondtam már, hogy mindig is szerettem volna a szabadna reggelizni, a napsütésben ?...a piramisok lábánál .

Ajándék: Ajándékot a legjobb magunktól kapni mert ki más tudná jobban önmagunknál hogy mit szeretnénk.
/Mondtam már hogy sean bean-nel egy napon születtem? /

hátőő én ezért nem adok listát hogy még véletlenül se foduljon elő.
ha nem is teccik amit kapok hát akkor mosolygok meg ilyemi de ez ritkán fordul elő

Dodiee írta: Életem egyik legnagyobb csalódása volt a nővérem 21. szülinapja, most, szeptemberben. konkrét listát kaptunk, hogy mi az, amit akar. Eddig mertünk eltérni tőle, mást (esetenként mást is) venni. Idén mp3 lejátszót kért. Anyuék azt nem tudtak venni, de vettek neki egy mp3 lejátszós discmant. Azt kívánom mindenkinek, hogy soha ne kelljen a testvére arcán olyan csalódást látnia, mint amit én láttam a nővéremén.
(...)
Már azon kezdtem gondolkodni, ki rabolta el a nővérem, és ki ez akit itt hagytak helyette...

Lehet, hogy csak éppen akkor volt olyan helyzetben... Gondolom, azóta nem csinált ilyet (remélem).
Az ajándékozásról még annyit, hogy én mindenképpen szeretek olyan ajándékot adni, ami az ajándékozottra jellemző. És igyekszem sk. készíteni az ajándékokat. Bár ehhez elég jól kell ismerni az illetőt, vagy legalábbis egy kissé jobban az átlagnál. A pénz azért nem megoldás, mert nekem olybá tűnik, mintha csak vmiféle 'segély' lenne... Nekem legalábbis. Ha már pénz, akkor utalvány
(könyvutalványt bárkitől, bármilyen mennyiségben elfogadok )

Nelossel:
Hát, nálunk ez úgy van, hogy szüleim mondják, hogy de ez a szülinapi ajándékod, addig nem használhatod, rájuknézek, röhögünk egy jót, és felveszem/megnézzük, stb...

Phaedra/Namarie írta: Egy valami van amit gyűlölök: ha olyat adnak, amiről tudják, hogy nem fog tetszeni, és még én vagyok a rossz, mert nem akarom azt a ruhát hordani.

Én is gyűlölöm ezt. Pár éve, kaptam egy blúzszerűséget, olyan falusi hímzéssel. Ez mind szép és jó, csakhogy én egy városban lakom. Mióta megkaptam max. ha 2x volt rajtam. De az anyám, hiába mondom, nem érti meg, hogy nem tetszik... Most meg majd megy a kinőtt cucokhoz.

Tegnap meg megkaptam végre valahára a Gyűrűk ura 2-3 bővítetjét, azt' nem nézhetem meg a névnapomig. Bezzeg, ha valami olyan lenne, amit nem szeretek, akkor már aznap megnézhettem volna. Ki érti a szülőket...

Phaedra/Namarie írta: Ajándék: én azt tartom, ha már valaki megkérdezi, mit akar a másik, ha lehet, tartsa magát hozzá vagy ne kérdezze meg.

Igen! Bár velem olyat szoktak csinálni, h elmondják, h mit kapok, de persze valami olyat, aminek tutira nem örülnék és utána azt kapom, aminek tudják h örülök. Pl. Nim már évek óta tudta, h fagyöngyöt szeretnék valamilyen formában és most kaprtam szárított fagyöngyöt!! Ennek örültem talán a legjobban most karácsonykor, pedig nem nagy dolog

Ajándék: én azt tartom, ha már valaki megkérdezi, mit akar a másik, ha lehet, tartsa magát hozzá vagy ne kérdezze meg.

Egy valami van amit gyűlölök: ha olyat adnak, amiről tudják, hogy nem fog tetszeni, és még én vagyok a rossz, mert nem akarom azt a ruhát hordani. Legutóbbi ilyesmi balhé egy blúzon tört ki . Tudta az illető, aki adta, hogy ez nem az én stílusom, és halálosan rondán áll rajtam a barna, de sebaj. Én sem vagyok olyan, aki leplezi, ha nem tetszik, mert csak így tudtam annak véget vetni, hogy egy halom lomom legyen. Erre ékes példa, hogy volt egy könyv, aminek a harmadik példányát kaptam, és majdnem beszédültem a fa alá. Mellékesen számomra nem igazán használható könyvről volt szó.
Természetesen az ajándékozási szándékot értékelem, de nem szeretem az erőszakot.
Részemről úgy vagyok, hogy sokkal jobban örülök egy szál virágnak, vagy egy kis értékű valaminek, mint annak, ha rámtukmálnak olyasvalamit, amit utána nem tudok használni.

Magam részéről megtanultam, hogyha az illetőnek ruhát szeretnék adni, akkor inkább elviszem, megmondom, mennyit szántam rá és válasszon. És nem szólok bele, ha ő nem olyat választ, amit én gondoltam volna. Ez szvsz azért praktikus, mert ő is örül, meg én is annak, hogy ő örül, és megvan az a jó érzésem, hogy olyasvalamit adtam, mai használható, és nem öt kiló fölös lom.

van, kai nagyon nem ért egyet azzal, hogy pénzt adjon ajándékba, Szerintem ez egy hasznos dolog, különösen, hogyha az illetőnek speciális érdeklődési köre van, és az ajándékozó meg nem tud utána járni, vagy nem tudja, konkrétan mi is kellene annak, akit meg kíván ajándékozni.

Más: nevelési célzattal soha nem csinálnék olyat a gyerekemmel, hogy megígérem, visszavonom, mást adok stb. Mert ezzel a ajellemét nem biztos, hogy nevelem, de egy valamit biztos el fogok érni: megrendül benem a bizalma. Jogosan.

Ajándék:

Hát igen, nekem apám megígért egy számítógépet (önként, nem kierőszakoltam), erre kijelentették, hogy nem, nevelési célzattal. De ekkor én már hónapok óta ennek örülgettem csendben (egyébként tényleg csak Tolkien.hu miatt használnám, de mindegy). Jó, visszavonták. Aztán egint elkezdtek hitegetni, megint visszavonták. Én még az utolsó pillanatig reményedtem, hogy hátha, de mikor mást kaptam -mint ahogy előtte lévő alkalommal is- egy cseppnyi keserűség sem volt bennem, és egész este egyetlen pillanatra se jutott eszembe a gép... Ha már valakinek fontos az ajándék, akkor nem mindegy, mit kap, csak szép és jó legyen? 8O

Patiszon írta: Így előfordul az, hogy nem a megfelelő ajándékot veszik meg nekem pl. karácsonyra, de én sosem az ajándékot nézem (én legalábbis így látom magam), hanem azt a szeretetet, amit vele együtt adtak.

Életem egyik legnagyobb csalódása volt a nővérem 21. szülinapja, most, szeptemberben. konkrét listát kaptunk, hogy mi az, amit akar. Eddig mertünk eltérni tőle, mást (esetenként mást is) venni. Idén mp3 lejátszót kért. Anyuék azt nem tudtak venni, de vettek neki egy mp3 lejátszós discmant. Azt kívánom mindenkinek, hogy soha ne kelljen a testvére arcán olyan csalódást látnia, mint amit én láttam a nővéremén. meg sem próbálta paléstolni, hogy ez neki NEM tetszik, rögtön kifejtette, még ott, az ünnepi asztalnál, hogy ő nem ilyet akart, és EZ NEKI NEM KELL. Most én használom, mert nekem meg kell, de így is nagyon rosszul esett anyuéknak is, nekem is, hogy ennyire nem értékelte azt, amit kapott... Nálunk ez nem volt szokás, nem vagyunk elkényeztetve. Nem tudom honnan tanulta ezt, és nem értem a szüleim miért tűrik el tőle. Mert kapott helyette utólag mást.. egy drága kabátot(iszonyat szép kabátot, hozzátenném..).. amit két hónap után szintén nem hord, mert hogy "rossz emlékek fűzik hozzá". Már azon kezdtem gondolkodni, ki rabolta el a nővérem, és ki ez akit itt hagytak helyette...

Végigolvastam az előző 5-6 oldalt, és most egy csomó gondolat kavarog bennem, lehet hogy kissé összefüggéstelen leszek, BOCS!
Azt nem tudom megmondani, hogy a pénz jó vagy rossz, de mindenképpen szükséges. Ilyen világban élünk, nincs mit tenni. Én sokatokkal ellentétben már két éve szülőktől külön élek a páromal, kettesben. ő eladó-momentán egy internetes könyváruházban- én két egyetemre járok, van részidős munkám +ösztöndíj. A nagy átlaghoz - főleg a minimálbérhez- képest jól keresünk, nem vagyunk szegények. Mégis az elmúlt két év során sokszor volt olyan, hogy nem volt otthon pénz kajára. Szó szerint. Persze mindig megoldottuk, nem haltunk éhen, volt aki kihúzzon minket a szarból, és aztán jött egy jobb időszak, de ez a folyamatos hullámvasút azért eléggé elülteti az emberben a "de szar nekem hogy ilyen csóró vagyok" -érzest.
Egyrészt, nagyon más külön élni. Tök mindegy, hogy milyen volt otthon, ez gyökeresen más szituáció, mindegy, hogy nevelnek a szüleink, mindenkinek meg kell tanulnia magáról gondoskodni, beosztani a pénzt, befizetni a számlákat, vásárolni, stb. Tudom, hülyén hangzik, és aki hozzászokott ahhoz, hogy anyu otthon mindenről gondoskodik, az nem is érti, de előbb-utóbb mindenki rájön, hogy igenis embert próbáló feladat hogy mindig legyen otthon kaja, mosópor, WC-papír, ne kapcsolják ki a villanyt, ha leszakad rólam a farmer, legyen új. És nincs anyu meg apu, akihez odamehetek, ha elfogy a zsebpénz, hogy adjanak pénzt a következő bulira. Mindezt megfejeli az, hogy lakáshoz jutni fiatalon, pályakezdőként, pénz nélkül szinte lehetetlen. Nekünk a párom nagyszülei adták ide a valszeg évtizedek alatt összespórolt pénzüket, ebből tudtunk venni egy egyszobás belvárosi kis lyukat, és még örülhetek, mint majom a farkának, mert van saját lakásunk! Persze berendezve még mindig nincs 100%-ig, ha épp van egy kis pénzünk, vagy kapunk ajándékba, akkor veszünk bele valamit, és szép lassan alakul.
Persze a szüleink szerint rosszul osztjuk be a pénzt, hülyeségekre költünk (könyv.... ) és amúgy is, másképp kéne élnünk. Tény, hogy rengeteg könyvünk van, szívesebben költök könyvre, CD-re, filmekre, mint ruhára, ez sokak számára elfogadhatatlan. Most karácsonyra vettünk magunknak DVD-lejátszót és megvettük a GYU díszdobozokat. Ettől most mindenki gazdagnak tart minket, kapjuk a pikírt megjegyzéseket (biztos itt is lesz) hogy mit sírunk, ha erre volt pénzünk, hát nem, igazából nem volt.....DE! Azt gondolom, bármilyen csóró is az ember, kell hogy legyenek ünnepei, hogy néha megajándékozza magát, mert ezek erőt adnak, segítenek elviselni a hétköznapokat, átlendítenek sok mindenen. És ha most fél évig nem veszek új ruhát, nem fog izgatni, mert tudom, hogy miért mondok le róla. Mert én annak a három díszdoboznak úgy örültem, mint tán még semminek. És aki mindent megkap az élettől, az egy idő után nem tud így örülni semminek.
.....
Tavaly megszakadt egy hosszú évek óta tartó barátságom egy gimis osztálytársammal. Ő elég gazdag családból származik, mindene megvan, hírből sem ismeri a nehézségeket. Mindemellett okos és intelligens lány, csak valami nagyon félrecsúszott benne. Mikor elköltöztünk, feljöttek a barátaim lakásavatóra, és ő közölte, hogy nem tudja, hogy lehet egy ilyen kicsi és ronda (értsd: nem egymáshoz illő bútorokkal berendezett, mert nem volt pénzünk venni) lakásban élni. Na, itt nem kaptam levegőt. Előtte és utána is voltak kisebb konfliktusaink, de ez volt a döntő pillanat, azóta véget ért a barátságunk. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden gazdag gyerek rossz, ez szerintem főleg nevelés kérdése. De a gazdagokban kéne legyen nagyfokú tapintat a többiek iránt.

azám

Ha egy másik világ pokla,akkor a másik világ a jobb,nem? Vagy nem??

hát.. ha a Föld egy másik világ pokla.. akkor leeht h akik ott meghaltak azok inkább megmenekültek.
de lehet h egy másik világ mennyországa... ami viszont borzalmas lenne.

Bocsánat... utoljára visszatérnék a katasztrófákhoz meg ilyenekhez egy idézettel.. ill számmal. : (moderátorok: Bocsánat, ha nem tetszik tessék kiszedni, csak egy ideig hadd lehessen benn, bár szerintem csak nagyon igaz. Köszönöm.)

FATES WARNING

Why is it some of us
are destined to stay alive
And some of us are here just so that we'll die
How come the bullet hits the other guy
Do we have to try and reason why

Be it the devil or be it him
You can count on just one thing
When the time is up you'll know
Not just one power runs the show

Are we the lucky ones saved for another day
Or they the lucky ones who are taken away
Is it a hand on your shoulder from the lord above
Or the devil himself come to give you a shove

A volcano erupts and sweeps a town away
A hurricane devastates the cities in its way
The grief and misery for the ones
that are left behind
The worst is yet to come
a hell to face mankind


fordítás: (aki igényli -szerény személyem is- így egyszerűbb érteni)

VÉGZETES FIGYELMEZTETÉS

Miért van az, hogy néhányan arra vagyunk rendelve, hogy életben maradjunk,
És néhányunk csak úgy meghal,
Miért jön a golyó, eltalálni egy másik srácot,
Meg kell próbálnunk megkeresni az okot?

Legyen az Ördög, vagy legyen akár Ő maga,
Csak egy dologra számíthatsz,
Mikor az idő eljön, tudni fogod,
Nem csak egy hatalom irányítja a showt.

Mi vagyunk-e a szerencsések, akik megmenekültek egy újabb napig,
Vagy azok a szerencsések, akik elmentek,
Isten keze vigyáz rád fentről,
Vagy az Ördög jött el, hogy lökjön egyet rajtad?

Kitör egy vulkán, és elsöpör egy várost,
Egy hurrikán letarolja a városokat, amik az útjába kerülnek,
A szomorúság és a szenvedés azoké, akik ott maradtak,
A legrosszabb az, hogy még eljöhet a Pokol az emberiséggel szemben.

Hmm, a pénz nem boldogít - de a hiánya boldogtalanná tehet...

Rayan írta: Alapvetően az van, hogy gazdagnak lenni jobb, szegénynek lenni rosszabb. Na most, innentől kezdve ítéljen mindenki úgy, ahogy akar.

"A penznek nincs szaga, de annak van, akinek nincs penze."

V vmi ilyesmi

lasd elozo hozzaszolasom a topicban

pussz, Csincz ß)

Alapvetően az van, hogy gazdagnak lenni jobb, szegénynek lenni rosszabb. Na most, innentől kezdve ítéljen mindenki úgy, ahogy akar.