Gondolatok

Oisin:

Szerinted gyilkossag es emberoles ugyanaz?
Azt gondolom, hogy az abortusz emberoles, ez teny, de nem hiszem, hogy onmagaban veve gyilkossag lenne. Szvsz a gyilkossag pontos fogalma magaban hordozza nemcsak egy cselekedet tenyszeru megjeloleset, hanem az elkoveto indittatasanak minoseget is: gyulolet, nyeresegvagy, indulat, stb.
Az abortusz specialis eseteben (ket elet ideiglenesen ossze van kotve, es felbonthatatlanul fugg egymastol) igen fontos megfelelo fogalmakat hasznalni es megfelelo terminologiat kialakitani. Amit Te onmagaban gyilkossagnak nevezel, az szelsoseges esetben eletmento mutet is lehet. Marpedig ez nem kevesbe szamit, es akkor mar rogton nem kellene gyilkossagrol beszelni.
Az abortusz szvsz a legtobb esetben tudatlansagbol elkovetett emberoles.
De gyilkossag szerintem csak attol lesz, ha nem a legvegso esetben alkalmazzak, amikor mar elkerulhetetlen, hanem puszta onzesbol.

Ha jol emlekszem most nemreg volt egy eset sziami ikrekkel, amelyben valasztani kellett a ket csecsemo kozott. Nos ebben az esetben szerintem nagyon nem szerencses gyilkossagrol beszelni, mert nem az.

A masik dolog: belegondolva a Sirgon altal emlitett nyitott gerinccel szuleto kisded eletebe, egeszen megrendulok, mert hat ha megszuletik az a gyerek, vajon nemcsak szenvedesben lesz e resze a vilagban. Es persze igaz, hogy o neki maganak van joga donteni sajat eleterol, de egy kisgyereknek nincsen meg a szabadsaga, hogy vegezzen magaval.
Ugyanakkor az ember attol is csodalatos, hogy a hatalmas szenvedes terhe mellett, sot amiatt kepes igazan csodas belso vilagot kialakitani, es kepes hatalmas kinjai ellenere szep es ertelmes eletet (legalabb belsot) elni.
Szvsz igenis letezhet olyan eset amikor en nem ragaszkodnek szigoruan kokemeny erkolcsi elvekhez, mert tul merevek a valosaghoz kepest. Es tul nagy a dilemma, ami ele allitja az embert. Olyanok hogy komoly empatiat es gondolkodast igenyelnek. Bekovetkeztuk eseteben egy egesz embert, nemcsak kinyilatkoztatast.

Rabyn, Sissie,

Lsz. olvassátok el még 1x amit írtam, gondolkodjatok el rajta, még mielőtt zsigerből tiltakoznátok, és ha változatlanul úgy gondoljátok h az abortusz védhető, akkor próbáljatok meg válaszolni az abortusszal szembeni érveimre. A legutóbbi hozzászólásotokban ui. csak azokat az érveket ismételgetitek, amikről - úgy gondolom - már sikeresen bebizonyítottam h álságosak. Ezekután valami újat kellene mondani h súlya legyen az álláspontotoknak.

Rabyn írta: Ja egyébként az abortusz borzasztó lelki teher, nem leányálom. Nem jókedvülből döntetnek mellette a nők.

Ne haragudj, Rabyn, de ez NEM ÉRV!!! Minden gyilkosság borzasztó lelki teher, ez mégsem menti fel pld. a bérgyilkosokat az igazságszolgáltatás alól, akkor sem, ha nem jókedvéből lesz vki bérgyilkos, hanem mondjuk szükségszerűségből, mert különben nem lenne miből megélnie...

Rabyn írta: És láttam olyat aki 19 évesen egy véletlen miatt terhes lett és el kellett vetenie a gyerekét, és teljesen megtört nő lett belőle.

Megintcsak ne haragudj, de én valahogy kevésbé tudom sajnálni a szegény megtört nőt, mint az ártatlanul meggyilkolt gyereket... És nincs olyan h valakinek KELL vetetnie a gyereket. Mindig van más lehetőség...

Sissie írta: A nő élete igenis előnyt élvez a magzatéval szemben addig a pontig, amíg az meg nem született. Aki ezt elvitatja, a nők emberi jogait vonja kétségbe..

Sissie, ez a kijelentésed TELJESSÉGGEL ALAPTALAN. Már miért élvezne előnyt a nő élete a magzatéval szemben!? Méghozzá olyan mértékben, hogy a nő életének gondtalansága felette álljon a magzat életének mint olyannak!? Sissie, én nem csak elvitatom ezt a "jogot", hanem éppen az ellenkezőjét gondolom: szvsz egy emberi lény élete mindig előnyt élvez egy másik emberi lény gondtalanságával szemben, még akkor is, ha anyáról és magzatról van szó! És ne haragudj, de engem nem érdekelnek az ún. "emberi jogok" (ami szvsz úgy ahogy van hülyeség), engem csak a saját erkölcsi elveim érdekelnek, amikről úgy gondolom, sokkal szilárdabb alapokon állnak, mint az előbbiek.

Batti, részben értek egyet. Én is észrevettem h az az abortuszt ellenző szervezetek nagy hibája h nem tudnak semmiféle reális alternatívát nyújtani. Abban viszont már nem értek egyet h az állam csak a legvégső esetben vállaljon szerepet. Valóban az a legjobb ha családon belül megoldható a probléma, de nagyon sok esetben nem az. Ezeket az eseteket szvsz nem lehet, de nem is kell a civil szervezetek szintjén megoldani, mert itt óriási pénzekről van szó. Szvsz ez igenis állami szintű feladat lenne. Más kérdés persze h az ellentétes lobbiérdekek miatt egy erre vonatkozó törvényt vajon keresztül lehetne-e valaha is vinni a parlamenten... Eléggé szkeptikus vagyok. Ugyanakkor irritál, amikor civil szervezetek olyasmire gyűjtenek pénzt, amire adó és ilyen-olyan járulék formájában valaki már amúgy is rengeteget beszedett tőlem...

Üdv, Oisin

Az Abortusz szörnyű dolog testileg lelkileg megviseli az anyát és nem utolsósorban elpusztít egy emberi lényt vagy annak kezdeményét.

Ha egyátalán beszélhetünk az anya jogárol az abortuszhoz, akkor ne feledjük már el a felelőségét és a kötelességét sem ez ügyben.

Fiúk és lányok mikor elkap benneteket az ősztön vagy a hév vagy inkább még előtte, ugyan jusson már eszetekbe, hogy nem utólag, hanem előre kellene gondolkodni.

Azt gondolom, hogy az államtól várni a segítséget mindenre, az nem megoldás, csak könnyű szó. Nem az államnak kell a dolgokat megoldani hanem nekünk. A családnak, a barátoknak, civl szervezeteknek s talán ha mind ez már kimerült, akkor az állam. Nagyjából ebben a sorrendben. S ha már itt tartok, akkor megkérdem, az egyházak és a civil szervezetek a tiltáson és a tiltakozáson kívül vajon mit tesznek annak érdekében, hogy a döntéshelyzetbe került lányok a szülést válasszák és ne az abortuszt? Nem nagyon látom az ilyen jellegű, széleskörű, felvilágosító akciókat az egyház vagy a civil szervezetek részéről, de a segítségnyújtás formáit sem. Igen könnyű egy egész életre szóló döntésbe belekényszeríteni a fiatal lányokat. De vajon, akik ezt teszik utána odanyújtják e a kezüket? Nem csak közvetlenül a születés után, hanem évek múlva is. Ilyenről nem tudok. Ne mutogassunk hát az arctalan államra, amikor mi sem teszünk semmit.

ÉÉs az állatoknak nincsen lelke? (najo ebbe télleg ne menjünk bele!!)
Én is tisztelek mindenkit aki megtartja a gyerekét de mint nemrégen írtam láttam már példát olyanra aki 18 évesen megszülte a lányát és most nem tud vele mit kezdnei.. azóta lett még egy lánya akit viszont nagyon jól nevel mert ott van mellette a férje is.
És láttam olyat aki 19 évesen egy véletlen miatt terhes lett és el kellett vetenie a gyerekét, és teljesen megtört nő lett belőle..
Mert az se mindegy, hogy ott áll-e valaki az oldalunkon vagy sem.

Sziasztok!

Számomra egy kicsit túlzás az abortuszt gyilkosságként kikiáltani. Amikor megeszel egy tojásrántottát, az nem gyilkosság, csupán gasztronómia, holott x db. ártatlan lelket öltél meg védekezésre esélyt sem adva. Sőt, ha a halászléből megeszed az ikrát, akkor egyszerre akár több száz ártatlan lélekneknek nem attál esélyt az életre, mégsem vagy gyilkos?

A döntés egyedül az anya kezében lehet, hiszen mind megtartani, mind elvetetni a gyermeket óriási felelősséggel jár. De bizony sokszor előfordulhat, hogy egy keserves és rövid életet mentünk (mi, emberek) meg az abortusszal. Nem biztos, hogy jobb megtartani a gyereket, hogy aztán egy sarki konténerben végezze vérbe fagyva (ami sajnos nem ritka manapság).

Oisin, mindezek ellenére minden tiszteletem a Tiéd, hogy megtartottátok és fölneveltétek a gyermeketeket és kívánom, hogy nagyszerű, igaz Ember váljék belőle!

Továbbá kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok Mindenkinek!

Egyetértek Rabynnal. Nagyon szerencsések vagytok, hogy nálatok jól jött ki a dolog, de bocsánat, Oisin, de ez a felfogás tipikusan a középkori férfiaké, akik a nőket szülőgépeknek tekintették.
Ti, férfiak vállalhattok világmegváltó szerepet az abortusz ellen, de teljesen elfelejtitek, nem veszitek tudomásul, hogy egy gyerek megszületése az anyja életére van a legnagyobb hatással, és nem biztos, hogy olyan marha felelősségteljes döntés, ha egy nő annak ellenére megtartja a gyerekét, hogy tudja, nincs meg a megfelelő háttere hozzá, értem ezt nem csak anyagiakban, hanem lelkiekben is. És akárhogy mondjátok az ellenkezőjét, nincs olyan nő, akit ne kavarna fel mélyégesen, ha ilyen döntés előtt kellene állnia. A nő élete igenis előnyt élvez a magzatéval szemben addig a pontig, amíg az meg nem született. Aki ezt elvitatja, a nők emberi jogait vonja kétségbe.

Szerintem pedig igenis egy anyán múlik az egész.
A férfiak csak egy apró sejtet adnak hozzá, az öszes többit a NŐ adja. És ha ő ugy gondolja még nem készült fel erre (függetlneül attól, hogy mennyi idős, és, hogy védekeztek-e) igenis VAN joga elvetetni a babáját. Bele tudtok ti képzelni abba, hogy mondjuk egy 17éves lány milyen ANYA lenne? Szerintem rossz.. (én biztos rossz anya lennék, ha most kéne szülnöm) Én a néma sikolyt nem láttam.
Ja egyébként az abortusz borzasztó lelki teher, nem leányálom.. NEm jókedvülből döntetnek mellette a nők.

Ha egy lány közli a párjával, hogy terhes, és az azt mondja, hogy boccs nekem nem kell a kölyköd, akkor nem biztos, hogy megtartja... Egydül nevelni egy gyereket nagyon nagyon nehéz.

Bár nem pont a témához illő...

...de azért kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek !

"...ahogy a szépséget meglátjuk egy apró vízcseppben..."

Abortuszról csak ennyit: mi lett volna ha Veled is ezt teszi valaki?
Életpárti vok. Ezzel együtt szerelempárti. Nem csak a lelket kell kielégíteni egy kapcsolatban. 'A lelkedben hiszel, de a testedben élsz.' Szerintem természetes dolog és vele együtt jár. Ha meg nem, akkor... No, ez a véleményem.

Nekünk 8.-ban meg kellett nézni egy AB-ról készült felvételt.Szörnyű volt.......
Ott aludt békésen és szopta a pici kis ujját.Aztán jött az az izé, és elkezdett menekülni, meg kiabált,Láttam bizony,KIABÁLT!, de nem segített rajta senki,egyszerűen szétroppantották a fejét......
Még a kutyával se bánnak így!
Élve szétroppantani a fejét.........
Döntsetek ti.

Néhány sor a testi/lelki szerelemhez: szvsz hiba élesen elválasztani egymástól a testet és a lelket. Én nem testben és lélekben, hanem egységes emberi lényben, átlelkesített testben avagy testben élő lélekben gondolkodom, ami ugyanaz. Ennek fényében sem a platói, sem a testi vágyon alapuló szerelem nem alsóbb- vagy felsőbbrendű a másiknál, és valójában a legritkábban, vagy talán soha nem is fordulnak elő külön-külön. Szvsz minden férfi-nő kapcsolatban megvan mind a 2 mozzanat (legtöbbször még extrém esetekben, pld. prostituáltakkal folytatott viszony esetében is), csak persze különböző mértékben. Vannak főleg testiségre és főleg lelkiségre épülő kapcsolatok, és ezek közül mindenkinek szíve joga eldönteni h melyik felel meg neki jobban, de szvsz másokat elítélni azért, mert nekik másfajta kapcsolat "fekszik", az már jogtalan ítélkezés.

Ne becsüljétek le a testiségre épülő kapcsolatokat! Igenis megvan annak is a maga létjogosultsága, a maga értéke. Az is lehet éppolyan kölcsönös és mindkét fél számára kielégítő, mint egy lelkiségen alapuló. Az is egy emberek közötti pozitív viszony, ami mindenképpen értékes és jobb, mint a semmi! Már amennyiben a kölcsönös tisztelet megvan. Igazából a problémákat ennek a hiánya okozza, nem a lelkiségé. Vagy pedig az, ha a két fél mást és mást vár - az egyiknek a lelkiség, a másiknak a testiség a fontosabb. Ebben az esetben azonban egyik fél sem hibáztatható, vagy pedig mindkettő egyformán, mert rosszul mérték fel egymást.

Üdv, Oisin

Sziasztok,

Az abortusz megítélése azon ritka problémák közé tartozik, amiben én (hiába vagyok megrögzött pogány ) Felagunddal és általában a (nem elvakult) katolikusokkal értek 100%-ig egyet! Szvsz nem kérdés h az abortusz gyilkosság-e. Az abortusz: gyilkosság! Hiszen egy ártatlan emberi élet elpusztításáról van szó, anélkül, hogy az elpusztított életnek a legcsekélyebb esélyt is adnánk a védekezésre, vagy akárcsak a tiltakozásra. A kérdés csak az, hogy ez a gyilkosság jogilag elítélendő-e (pontosabban annak kellene-e lennie) vagy sem. Szvsz extrém esetektől eltekintve igen, de ez már megítélés kérdése.

Mielőtt továbbmennék, el kell h mondjam nektek h én azon kevesek közé tartozom ezen a fórumon, akik kerültek már döntéshelyzetbe ezzel kapcsolatban. Szerencsére a párommal teljes egyetértésben voltunk h mi a teendő, és bevállaltuk a gyereket annak ellenére h a kapcsolatunknak egyikünk sem jósolt hosszú jövőt, ui. olyankor történt a "baleset" (annak ellenére h a magzatot nem károsító módon védekeztünk), amikor éppen széthullóban volt a kapcsolatunk. Egyikünk sem bánta meg, és úgy gondolom h egy értékes embernek adtunk esélyt h kifejlődjön és leélje a saját életét, és saját maga dönthessen a sorsáról.

A leggyakoribb érv az abortusz mellett az h az anyának jogában áll a saját testében fejlődő magzattal kapcsolatban dönteni. Szvsz ez az érv teljességgel álságos és kizárólag arra szolgál h a meggondolatlan és felelőtlen nők megnyugtathassák általa a lelkiismeretüket. A magzat, hiába fejlődik az anya szervezetében, önálló élőlény, más génkészlettel, más lélekkel, vagyis nem része az anya testének, csak egy ideig benne lakik. Ugyanezen az alapon azt is mondhatnánk h a háziúr bármikor megölheti a bérlőit, az nem gyilkosság és nem elítélendő, mert azok az ő saját házában laknak...

Hasonlóan álságos az az érvelés, miszerint az anyának azért van joga "dönteni", mert a gyerek az ő génjeit (is) hordozza. Aki ezzel érvel, annak először is ki kellene kötnie h csak az apa egyetértése esetén lehet elvégezni az abortuszt, ami (sajnos) nem így van! Másodszor, ha vki esetleg úgy gondolná h az egyik szülő tiltakozása a gyerek megszületése ellen elegendő, annak egyet kellene értenie azzal is, h ha az apa nem akarja a gyereket, de az anya igen, az anyának akkor is kötelező legyen elvégeztetnie az abortuszt! Azt hiszem ebbe nemigen gondoltatok bele, lányok! Ezen az alapon akár az anya, akár az apa bármikor következmény nélkül megölhetné a gyerekét, függetlenül annak korától; bizonyos társadalmakban ez így is volt: pld. az apa élet és halál ura volt a gyermekei felett. Gondolom, nem ezt akarjátok visszahozni...

Gyakran hallom azt is h "szegény" nem akart gyereknek milyen mostoha sorsa lenne ha megszületne, akkor már jobb neki a halál! Én erre mindig egy kérdéssel válaszolok: Milyen jogon döntitek el a megszületendő gyerek helyett h mi jobb neki: élni v halni? Ha valóban elviselhetetlen lesz számára az élet, véget vethet a saját életének, ha ez az Ő döntése. De milyen jogon dönt bárki is helyette az Ő életéről, az Ő megkérdezése nélkül? Ezen az alapon azt is mondhatnánk h az összes öreg, beteg, nyomorék, stb. embert azonnal likvidálni kell, mert számukra úgyis csak nyűg az élet. Ez még elfogadhatóbb is lenne, mint az abortusz, mert az ő esetükben már kiderült, mi lett belőlük, egy magzat esetében ezt nem lehet előre látni. Ennek ellenére még az eutanáziát is tiltjuk, az abortuszt viszont engedélyezi a jog. Nem látjátok az ellentmondást? Szvsz itt is az álságos érvelés lepleződik le...

Indítsunk szabadságjogi mozgalmat az öregek, betegek és nyomorékok kiirtásának törvényesítésére???

Végül, a leginkább megfontolandó abortuszpárti érv azt mondja h a magzat pusztán egy "sejtcsomó" és nem emberi lény. Szvsz azonban ez is álságos , ugyanis "megfordított" érvelésből következik. Hiszen az abortusz-problémától függetlenül szemlélve az élet keletkezésének kérdését, semmiféle meggyőző érvet sem hallottam még arra vonatkozóan h miért a születést tekintsük az élet kezdetének, és miért ne a fogantatást. Szvsz teljesen logikus h a fogantatással kezdődik az új élet, hiszen akkor alakul ki az új, önálló élőlény génkészlete. Ettől kezdve már fokozatmentesen fejlődik, jól elhatárható ugrások nélkül. A születés az élőlény kifejlődése szempontjából nem ugrás. Ha a magzat néhány héttel, vagy akár 1-2 hónappal "idő előtt" születik, akkor is jó eséllyel életben marad. A fogantatás az egyetlen egyértelműen meghatározható határ. Az egyetlen ok arra h a születést tekintsük az élet kezdetének szerintem az h meg tudjuk magyarázni az abortusz jogosságát. Ezen az alapon azt is megengedhetnénk h az anya vagy az apa a nagykorúságáig bármikor következmény nélkül megölhesse a gyerekét...

Tehát számomra úgy tűnik h az abortusz melletti összes érv álságos!

Ennek ellenére természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nem kívánt terhességek által okozott társadalmi problémákat, és az anyák sorsát és jogát a normális élethez! Ez egy létező probléma, amit nem szabad félresöpörni! Szvsz az abortusz-ellenes mozgalmak azért nem képesek elérni semmit és azért tűnnek néha abszurdnak, mert ezt teljesen figyelmen kívül hagyják, nem is keresnek rá megoldást. Pedig lenne, csak pénzbe kerülne az adófizetőknek. A megoldás szvsz az lenne h bizonyos esetekben (pld. fiatalkorú anyák, extrém rossz szoc. vagy családi körülmények, nemi erőszak, stb.) az anya - miután megszülte a magzatát, otthagyhassa a kórházban, és legyen egy valóban jól működő TB, ami gondoskodik az ilyen gyerekek normális körülmények közötti felneveléséről.

Ehhez persze rengeteg pénz kell, de szvsz nem azon múlik a dolog h egy ország mennyire gazdag, hiszen még a leggazdagabb országokban sem áldoznak erre, inkább megengedik az abortuszt, és jönnek az álságos érveléssel az anyák személyiségi jogairól meg a magzat jogi státuszáról. Az álságos érvelés ugyanis nem kerül pénzbe, az árvákról való gondoskodás ellenben igen. És sajnos a pénzre kihegyezett társadalmak (minket magunkat beleértve!) nem hajlandóak 1%-al magasabb adót bevállalni azért h megmentsenek évente több tíz- vagy százezer ártatlan életet...

Az emberek inkább elaltatják a lelkiismeretüket az anya emberi jogairól meg a "szegény" nem kívánt gyerekek mostoha sorsáról szóló álságos mesékkel. Szerintem az abortusz-kérdés nem más, mint egy lelkiismeret VS pénz kérdés, amiben szokás szerint a pénz áll győzelemre...

És ha valaki a pénzzel szemben a lelkiismeretre apellál, mint pld. a Felagund által említett zseniális film, a Néma sikoly (aminek a megtekintését én az általános iskola 8. osztályában kötelezővé tenném), akkor mindjárt rásütik h túldramatizál... Ne haragudj Alyr, tudom h Rád nem jellemző h a pénzt a lelkiismeret elé helyezed, de szvsz nem voltál eléggé óvatos, amikor véleményt formáltál, ezért váltál most még Te is akaratod ellenére a pénz szócsövévé a lelkiismerettel szemben...

Üdv, Oisin

Nem jogtalan beavatkozás a sorsba (nem ezt mondtuk), hanem egy élet jogtalan elpusztítása

Sziasztok,

nem célom most részletesen kifejteni a véleményemet, de nem nagyon értem itt a "fundamentalista" véleményeket...akik azt mondják, hogy az abortusz jogtalan beavatkozás a sorsba.
Egy életmentő műtét is beavatkozás a sorsba, élet és halál kérdéseibe.
Az miért nem elítélendő? Mert az élet nagyobb érték, mint a halál? Lehet. Viszont, ha ilyen sémák mentén gondolkodunk, ezt ugyanígy nincs jogunk eldönteni.

Bocsi az OFF-ért...majd töröljétek ha mindenki elolvasta de ez,

NAGYON FONTOS!

A Corvin által felajánlott hely minden szempontból alkalmatlan a díszlet és a paravánok összerakására. (kicsi, a cucc alig fér el, nem lehet se fúrni se faragni, se festeni, mert minden behallatszik a terembe és nincs szellőzés)

Ezért MEGKÉREK MINDENKIT , hogy nézzen körül, gondolja át, hogy tud e valami helyet ahol a 11 db 2,5 méter magas paravánt összerakhatjuk, lefesthetjük és tárolhatjuk jan 2.-ig.

Azt gondolom túlságosan mélyen gyökeredznek bennünk a Mózesi törvények. Ne ölj, Ne paráználkodj, Felebarátod asszonyát, vagyonát ne kívánd, hogy csak néhányat említsek. Ezek a parancsok jószerivel a tulajdon szentségét helyezték szilárd szikla alapokra, mégpedig Isteni szóval. Nem holmi felkapaszkodott földi királyocska alkotott törvényt, hanem maga Isten adta parancsba, a magán és elsősorban a férfi magántulajdon sérthetetlenségét.

Ez jól is működött a hatalmat és a tulajdont birtoklók szempontjából. De kétezer éve jött egy Jézus nevű próféta, szent ember, Isten fia, kinek-kinek hite szerint, aki a szeretetet helyezte a tulajdon elé. Ez az elmúlt időkben meg is tette a hatását. Bár a bírvágy még mindíg az egyik legfontosabb mozgató ereje a zsidó/keresztény kultúrának, de azért vannak már nyomai a szeretet művének. Száz nemzedék után ez akár még haladás is lehet. Gondolom Isten nagy időkeretekben gondolkodik.

Minden bizonnyal létezik a testi vágy, és létezik annak az érzelmektől majdnem független kielégítése is. Nem is az érzelmektől, csak a szerelemtől független. Ez sokkal sokkal régebbi mint a mi kultúránk és a gyökerei is mélyebbre nyúlnak. De a Mózesi parancsolat, a hatodik (6 = six), hogy ne paráználkodj, álságos viselkedésre kényszerít minket, mert a testi vágy ott van mindenkiben. Csak van aki tudja kezelni s van aki nem.

Volt olyan kultúra is amelyikben a fiatal lányok elmehettek egy templomba, ahol elveszíthették a szüzességüket. Márpedig az ott megforduló férfiak nem hiszem, hogy jobbak vagy kulturáltabbak lettek volna mint a maiak. Talán a templom állandó papnői felkészíthették a lányokat. Az ilyen aktusból esetlegesen született gyermekek sorsát is elrendezte a templom vagy a társadalom. Bár gondolom ilyen alig volt mert a Papnők ismeretei és tapasztalata elejét vette a megtermékenyülésnek a legtöbb esetben.

De ez a templom, papnő dolog is csak egy példa, s mint ilyen csak szűk körben értelmezhető. Persze üdvözítő megoldást én sem tudok. Sőt, tizen huszon éves koromban ezek a problémák és következményeik, engem éppen úgy gyötörtek, mint a mostaniakat és a választ csak az idő hozta meg.

Kedves Pont :- )

A testi szerelemnek is vannak fokozatai. Lehet szegényesen, de lehet gazdagon is mívelni. Úgy gondolom, abból semmi rossz nem származhat, ha a férfi Isten oltárán felszenteli a nőt, s a nő éppígy a férfit. Ez csak pozitívummal és örömmel jár, ha mindkét fél komolyan veszi, és tiszták maradnak egymás előtt, mert őszíntén kimondják, ami éreznek.

Tehát az igaz testi szerelem feltétele éppúgy az őszínteség, a megbecsülés és a komolyság. Persze vannak, akik szerint ez felesleges. Márpedig szerintem még mindig a hogyan a leglényegesebb kérdés

Alapvetően egyet értek azzal, amit elmondtatok a szerelmi kapcsolat komolyságáról, és a felelőlés érzet fontoságáról, meg hogy az AB elsöprő többsége nem az érthető szélsőséges esetekről szól. Viszont a megengedhetőe az abortusz kérdése nem erről szól sajnos, hanem arról, hogy ha már megtörtént a meggondolatlanság, beérett a felelőtlenség, akkor mi legyen. Kényszerítsük e ki a gyerek megszülését, vagy engedjük e meg az AB-t? Én csak az utóbbiban igyekeztem óvatosan állást foglalni, de teljesen egyetértek azzal amit a megelőzőkről írtatok Morgi-tól kezdve mindannyian. És persze igazatok van, a fiuknak ez éppen annyira felelősége mint a lányoknak.

Valahogy úgy gondolom, mint amikor egy férfi beleszeret a nő szépségébe, és meg akarja ízlelni azt. Ugyanez fordítva. A cél nem a fűvel fával, nem is az ösztönök kielégítése, csupán a testi szerelem. A két nem közötti vonzódás beteljesedése, a testek tánca. Ez persze már önmagába foglalja a temészetes vonzódást, az érzelmet egymás iránt. Hogy ez később szerelembe csap át, vagy megmarad baráti szeretetnek, már nem lehet tudni.
A legteljesebb gyönyör persze még mindig a testi&lelki szerelem

igen valoban minden emberrel megtörténik az , hoyg megkiván valakit , mert pl megragadja a külsö vagy belsö tulajdonsága.
Tehát nem szerelemröl van szo , hanem ahoyg irtad az ösztönröl.
Azonban itt két részre oszthatjuk az embereket.
Van , aki belemegy a "csak ugy" " csak tetszel" testi kapcsoltab , de ez maximálisan csak a test élveztének a kielégitése , és nem a léleknek.
Én valahogy ezeket az embereket nem értem meg , hisz sorry de ennyi erövel a téren kint is vannak szép nők/férfiak , ako ennyi erövel azoknál is kereshet testi örömet.Szoval én spec az iylen fajta csak testi kielégüléssel nem nagyon szimpatizálok , söt valamyilen szinten el is itélem öket.Hisz most gondoljunk bele , belement egy oylanba , hoyg csak tecik neki és megtörténik a testi kapcsolat. Akkor hogy bizhatnék meg ebben az illetöben , ha komoly kapcsoltra vágyna.
Mindig beugrana az hogy jujj ah megtecik neki valaki ako vele is megteszi.
Lehet veelm van baj , de én tehát leragadok az álmodozásnál max , bár ha van valaki akit szeretek ,a ko szivvel lélekkel az övé vagyok , és eszembe se jutt , hogy esetleg mással legyen testi kapcsom.
Tehát a másik csoport az oylan , mint én , aki NEM lenne képes ezt megtenni , mert neki valahol szent a testi kapcsolat és csak tetszésböl nem tudná megtenni.Ez a csoport leragad az álmodozás szintjén valahol , és inkább csak a teljes az igazi testi kapcsolatra törekszik.

. írta:

Álmos írta:

. írta:

Morgana írta: nem odaadni a testünket(lelkünket) fűnek-fának

Ez az egyik alapelve az életemnek , és számomra amig világ a világ, felfoghatatlan lesz , hogyan képesek egyesek szerelem vagy érzelem nélkül bármilyen testi kapcsot létesiteni...

Ha már felvetődött ez a téma...

Mostanság azon gondolkoztam, hogy létezik testi szerelem. Ahogy a lélek, úgy a test is vágyik a teljességre. A kérdés csupán, hogy milyen minőségben míveljük.

Igen valoban vágyik a test is a teljességre , de hogy lehet egy testi kapocs teljes , ha nincs meg a megfelelö érzelmi háttér ?
a Teljes , és igazi Testi kapcsoalt az , amikor szerintem érzelemmel történik meg.
Szerintem ha érzelmi alapon történik meg ,akkor teljes , mert ako jo a léleknek és jo a testnek is.
DE ha nem érzelmi alapon , akkor hol a lelki ?
nem kétlem a testnek ako is lesz , de a léleknek nem hinném.

Valahogy úgy gondolom, mint amikor egy férfi beleszeret a nő szépségébe, és meg akarja ízlelni azt. Ugyanez fordítva. A cél nem a fűvel fával, nem is az ösztönök kielégítése, csupán a testi szerelem. A két nem közötti vonzódás beteljesedése, a testek tánca. Ez persze már önmagába foglalja a temészetes vonzódást, az érzelmet egymás iránt. Hogy ez később szerelembe csap át, vagy megmarad baráti szeretetnek, már nem lehet tudni.
A legteljesebb gyönyör persze még mindig a testi&lelki szerelem

Álmos írta:

. írta:

Morgana írta: nem odaadni a testünket(lelkünket) fűnek-fának

Ez az egyik alapelve az életemnek , és számomra amig világ a világ, felfoghatatlan lesz , hogyan képesek egyesek szerelem vagy érzelem nélkül bármilyen testi kapcsot létesiteni...

Ha már felvetődött ez a téma...

Mostanság azon gondolkoztam, hogy létezik testi szerelem. Ahogy a lélek, úgy a test is vágyik a teljességre. A kérdés csupán, hogy milyen minőségben míveljük.

Igen valoban vágyik a test is a teljességre , de hogy lehet egy testi kapocs teljes , ha nincs meg a megfelelö érzelmi háttér ?
a Teljes , és igazi Testi kapcsoalt az , amikor szerintem érzelemmel történik meg.
Szerintem ha érzelmi alapon történik meg ,akkor teljes , mert ako jo a léleknek és jo a testnek is.
DE ha nem érzelmi alapon , akkor hol a lelki ?
nem kétlem a testnek ako is lesz , de a léleknek nem hinném.

Na Erre a kérdésre nem tudok én még válaszolni mert még csak a lelki szerelmet éltem meg.

Egyébként az egyik régi jó barátnőm (akivel azóta már nem beszélünk mert kicsit érdekes irány felé vette az életét)
úgy született, hogy az anyukája felelőtlen volt 19 évesen. Ennek az a következménye, hogy a csaj olyan lett amilyen, hiszen egy 19 éves nem képes még gyereket nevelni! (namost a barátnőmröl tudni kell, hogy diszkóba jár, iszik, cigizik, s szerintem már drogozott is, ás mindehhez 17 éves)
Nemrég azonban szüetettt egy huga (egy éve) akit már akartak a szülei (ja a barátnőm igazi apjával sose találkoztunk) és a kislány nagyon okos, meg értelmes lett, s látszik rajta, hogy értő kezek nevelik.. Hát igen egy felnőtt már tud gyereket neveleni!

. írta:

Morgana írta: nem odaadni a testünket(lelkünket) fűnek-fának

Ez az egyik alapelve az életemnek , és számomra amig világ a világ, felfoghatatlan lesz , hogyan képesek egyesek szerelem vagy érzelem nélkül bármilyen testi kapcsot létesiteni...

Ha már felvetődött ez a téma...

Mostanság azon gondolkoztam, hogy létezik testi szerelem. Ahogy a lélek, úgy a test is vágyik a teljességre. A kérdés csupán, hogy milyen minőségben míveljük.

Felagund írta: bAmúgy meg, lányok: azt mondjátok, hogy az anya joga eldönteni, hogy megtartja-e a gyereket, vagy sem. Nos, ha a gyerek olyan körülmények között fogant, hogy az abortusz egyáltalán szóbajöhet, akkor erősen mgkérdőjelezném az illető "hölgy" kompetenciáját és felelősségérzetét, és emiatt nagy valószínűséggel nem nagyon fogja a magzat érdekeit nézni (tisztelet a kivételnek!), hisz az nem kiabál, hogy "helló, itt vagyok, meg szeretnék születni!!!"...

Hát naná, hogy nem a magzat érdekeit fogja (illetve kellene) nézni(e) elsősorban, elvégre az ő életéről van szó! Miért helyezitek háttérbe a terhes nő érdekeit? Menjen tropára az idegrendszere, legyen örökké depressziós; azért, mert egyszer, akár felelőtlenségből, akár véletlenségből nem vigyázott, élete végéig viselje a következményt? És ezzel gyűlölje meg önmagát, mint anyát és az anyaságot? Amúgy meg meglepő a nem kívánt terhességek arányában az a tény, hogy azok a lányok, akiket bátran címkézhetnek "világ rimájának", általában sokkal többször védekeznek, mint azok, akik neadjisten egyetlen éjszaka miatt "buktak el".

És mégis, épp azért, mert nők, a fiatal lányok is fogékonyak a magzat érdekeire- ezért van annyi leányanya. Én éppúgy tudom tisztelni azt, aki meggondoltan-megfontoltan megtartja a gyerekét, miközben tudja, mit vállal fel, és miről mond le ezzel, mint azt, aki ugyanilyen átgondoltan veteti el, ugyanilyen tudattal.

Brisa:
Konkrét következménye csak egy van, hogy nem leszel terhes. A rosszullét egy dolog. Ki lehet bírni.....

Rayan írta: Ja, és egyébként pont nem kívánt terhesség ellen találták ki az esemény utáni ambulanciákat. Épp ésszel nem tudom fölfogni, miért nem használják ki a lányok ezt a lehetőséget. Aktus után 2-3 nappal még be lehet venni a rohadt tablettát... Nem jár semmilyen erőlködéssel vagy következménnyel. De mindegy, ha az abortusz is jó...

Nincs igazad, Rayan. Elég drasztikusak a következményei az esemény utáni tablettának. (A legjobb barátnőmnek szüksége volt rá egyszer...) A lány, aki beveszi, néhány napig pokoli rosszullétekkel fog küzdeni. De jó lecke azok számára, akik "megfeledkeztek" a védekezésről...