Thingol - Beszélgetések

Rana: én sem vágom nagyon!
Rana és Ring: a nöci -a fekete szemü- csak simán NADIA! a NadiaNAK csak toldalék

Na jó...permi most nagyon hülye,de akkor valaki most tisztázná nekem a sztorit?Addig értem,hogy miután magához tért Nadia ott térdelt mellette és ő is meg volt sérülve...aztán mi történt?Nekm nem tiszta a dolog...

uhh törölve, írjátok meg a 17. részt, mert nem váágom..

Uh. Remelem nem rontottam el. Nem baj, hogy belepofatlankodtam?

...arra ébredt, hogy valaki erősen rázza. Szemei előtt ismét megjelen két eddigi támasza. Látta,hogy a lány, aki eddig is segítője volt, most is mellette térdel, ám ezúttal neki is egy seb éktelenkedett vállán. Suttogva így szólt:
-Ébredj! Indulnunk kell! Nincs sok időnk... - a fiú meglepetten észlelte, hogy tisztán érti a lány szavait és azok kellemes hatást keltenek benne.
-Hogy hívnak? - kérdezte a lány.
-Az én nevem... - hirtelen elhallgatott...a nagy felfordulásban még csak most jött rá, hogy többek közt saját nevére sem emlékszik. Mély szégyenérzet fogta el. Ezt megmentője is észre vette...

Gondolatok kavarogtak a fejében. A Dirmezek támadása, a hátsó kapu, a menekülés, egy kék szempár, és most ez a lány. Milyen szép. És olyan erős. Olyan, ami eszébe juttatta Worgent. Kár, hogy most nincs mellette. Ő biztosan tudná mit kell tennie. Fájt a sebe. Megint beléhasított a fájdalom, ahogy eszébe jutott az a hideg fényesség, ami mindent betöltött mielőtt a földre került volna.

Valin Nostare, Area! :hello:

Milendoria írta: Brisa: Elvileg az a másik szálnak a része lenne, ami egy emlékképe a múltból, és ezért ő nem a "fekete szemű tetkós néni"! Azt írtad, hogy a múltjával is kéne foglalkozni, és ezért gondoltam, hogy egy bevillant emlékkép lehetne. De ha gondoljátok, ő is lehet fekete szemű!

Jaaaa, akkor nem szóltam. Dehogy gondolunk mi olyat, ha te meg ilyet gondoltál!!!!

Erdaaa bódog szülinapot!!! :clown:

Tudta, hogy most nem szabad elvesztenie eszméletét, most erősnek kell lennie! Maradék erejét összeszedve kihúzta magát és mély, király kék szemeit a két idegen szempárba mélyesztette

oké, ez volt a ludas a dologban. Kicsit jobban kéne figyelnem, kiről is van szó... Bocsika, és javítottam!

és köszike mindenkinek, most permi meg van hatva!

Brisa: Elvileg az a másik szálnak a része lenne, ami egy emlékképe a múltból, és ezért ő nem a "fekete szemű tetkós néni"! Azt írtad, hogy a múltjával is kéne foglalkozni, és ezért gondoltam, hogy egy bevillant emlékkép lehetne. De ha gondoljátok, ő is lehet fekete szemű!

Néhány következetlenségre szeretném felhívni a szürketünc társadalom figyelmét:

Aranna írta: őő asszem Erda volt az aki az én ÉJFEKETE SZEMŰ TETKÓS NÉNIMET erőteljesen égkékszeműre változtatta! azéért naaaa!!
és igen a csakszi lány, de valami találóbb és titokzatosabb és nem tündés nevet akartam adni neki, mint az " Eleniel" .... bocs Rana ...

Erda, asszem télleg ki kellene javítanod...

Milendoria írta: Hirtelen egy kép cikázott át az agyán, gyorsan, váratlanul, s ahogy jött, el is tűnt. Amit látott akkor, az egy kék szempár volt. Emlékek a múltból? Vagy ez a jelen?

Itt is kék szem szerepel...

Ez

Rana írta: ...arra ébredt,hogy valaki erősen rázza.Szemei előtt ismét megjelen két eddigi támasza.Látta,hogy a lány,kit halottnak hitt,most mellette térdel, bekötözött sebbel és hozzászól:

meg ennek mond ellent:

Erda írta: Úgy forgott vele a világ, hogy nem tudta megtartani magát, és tudata mély sötétségbe hullott. Már nem látta a kék szemű nőt, sem azt, ahogy őt is megsebesíti egy nyílvessző, és az mélyen belefúródott a testébe.

Ja és Erda, boldog szülinapot! A füled pedig hegyesedjék, ahogy egy szürketünchöz illik.

Valin Nostare legdrágább Erda!

legyen a következő éved is kék virágban és bummoló kocsiban teljes!

nemigazesteeeel
én akartam első lenni, direkt meg akartam várni az éjféélt
áááá

szóval
Boldog szülinapot, Erdaa!!
ússz és evezz
kékviráág

Bár csak holnap lesz, de:
Valin Nostare, Erda Szürketünc! :hello: :cheers:
Ilúvatar éltessen sokáig!

megpróbált visszaemlékezni a múltjára: hogy ki ő valójában, és hogy került oda a tisztásra... csak ködfoltok, semmi kivehető az emlékezetében. Megfájdult a feje. Kezével hirtelen odakapott, de későb gondolkodott, mint cselekedett. oldalába iszonytató fájdalom nyilalt, mikor kezét felemelte széthúzta a sebet. Ez olyan fájdalommal járt, hogy üvöltése mindekit megriasztott. A fekete szemű lány szaladt oda hozzá, és kezét a férfi szájára tette!
- Halkabban! még lehetnek a közelünkben! és amúgyis vigyázhatnál jobban, ha egy ilyen seb van az oldaladon!
- Ne haragudj... - mondta nehézkesen. - csak a fejem. tudod nagyon fáj ha régrr gondolok vissza. ha megpróbálom felidézni a...
- tudom! - szólt halkan és szúrós szemekkel nézett. Kisvártatva újból megszólalt.
- Hívj csak Nadianak. Ez a nevem.
Ismerősen csengett neki anév. Mintha már valahol hallotta volna. Szimpatikus volt neki a lány. Minden rejtélyével együtt. Minden titokzatosságával. Furcsa volt. De kedvelte. Tetszett neki a két csillogó fekete szempár...

úgy tűnik ez a név cucc nem az én erősségem...tudjátok mit?Kitörlöm és akkor nincs gond...Aranna te nevezd el ezt a csajt,Erda pedig felhasználhatja kéőbb ezt a nevet és akkor nincs gond!Csak ne ragadjunk le!Olyan jól ment a dolog és amint nézem én okoztam a legnagyobb zűrt,szal a cucc tisztázva,lépjünk tovább és folytassátok a sztorit

Aranna írta: őő asszem Erda volt az aki az én ÉJFEKETE SZEMŰ TETKÓS NÉNIMET erőteljesen égkékszeműre változtatta! azéért naaaa!!
és igen a csakszi lány, de valami találóbb és titokzatosabb és nem tündés nevet akartam adni neki, mint az " Eleniel" .... bocs Rana ...

Aranna, használd a fantáziádat. Ikertesó... (Írd meg hamar a folytatást.)

őő asszem Erda volt az aki az én ÉJFEKETE SZEMŰ TETKÓS NÉNIMET erőteljesen égkékszeműre változtatta! azéért naaaa!!
és igen a csakszi lány, de valami találóbb és titokzatosabb és nem tündés nevet akartam adni neki, mint az " Eleniel" .... bocs Rana ...

Jaja...az Eleniel az a megmentő csaj....legalábbis én úgy olvastam...a csávónak még nincs neve...

he? a lány az egyik megmentője, nem?

Bocsi Erda ...máskor jobb ha egyeztetünk

Vá, kitaláltam egy új karaktert, és őt akartam Elenielnek elnevezni...

...arra ébredt,hogy valaki erősen rázza.Szemei előtt ismét megjelen két eddigi támasza.Látta,hogy a lány,ki eddig is segítője volt,most is mellette térdel,ám ezúttal neki is egy seb éktelenkedett vállán.Suttogva így szólt:
-Ébredj!Indulnunk kell!Nincs sok időnk...-a fiú meglepetten észlelte,hogy tisztán érti a lány szavait és azok kellemes hatást keltenek benne.
-Hogy hívnak?-kérdezte a lány.
-Az én nevem...-hirtelen elhallgatott...a nagy felfordulásban még csak most jött rá,hogy többek közt saját nevére sem emlékszik.Mély szégyenérzet fogta el.Ezt megmentője is észre vette...

... Nem látott mást, csak egy hatalmas vízesést a sötét éjben, melyen tisztán tükröződött a hold fénye. Önkéntelenül is közelebb sétált az iszonyatos erővel lezúduló víztömeghez, s épphogy megérintette volna a vizet, amaz eltűnt, s megjelent valami más a távolban, ködbe burkolódzottan. Hirtelen egy kép cikázott át az agyán, gyorsan, váratlanul, s ahogy jött, el is tűnt. Amit látott akkor, az egy mélykék szempár volt. Emlékek a múltból? Vagy ez a jelen? Nem értette, hogy mit keres itt, hiszen azelőtt még soha sem látta ezt. Vagy mégis? Egyre ismerősebbnek tűnt a közeledő ködpamacs, de mielőtt egészen felismerte volna, ismét belezuhant a sötét mélységbe.

Úgy forgott vele a világ, hogy nem tudta megtartani magát, és tudata mély sötétségbe hullott. Már nem látta a nőt, sem azt, ahogy őt is megsebesíti egy nyílvessző, és az mélyen belefúródott a testébe. Társai nem tudtak foglalkozni vele, mert az életükért küzdöttek, és a nő is melléhanyatlott, és tágra nyílt szemmel elterült a földön.

... Nem érzett mást csak a fájdalmat, mely eluralkodott egész testén, behatolt fejébe, zavaros lett előtte a világ. Csak alakok kavalkádja és káosza rémlett fel előtte az éjszakában. Ebben a homályban mindent eluraló bizonytalanságon és kétségen, a kettéhasító fájdalmon át becsukta a szemét, sohasem látott tárgyak, emberek és állatok jelentek meg előtte. Megrémült. Kétségbeesetten húzta össze magát a fa gyökerei között, miközben óvói érte és magukért harcoltak.
Várta azt, amire nem még szava sem volt...

Mikor biztos menedékbe vitték a fák közé, az alak, ki vízzel itatta, ismét mellé szegődött, és mintha misem történt volna kint a tisztáson, ugyanúgy ápolta tovább. Fejáről menekülés közben leesett a csuklya, így arca tisztán láthatóvá vált, máramennyire szemeit nyitva tudta tartani. Az illető lány volt. Haja gesztenyebarna, szeme mélyfekete, mint az éjszaka, tekintete titokzatos és kifürkészhetetlen. Legfurcsább mégis a szeme körül, függőlegesen húzódó tetoválás volt. Nem ismerte fel a jelet, pedig járatos volt az ilyenekben. Ez valami egészen més volt. Nem tudta levenni a szemeit róla. Láthatólag a lány nem volt büszke a tetoválásra, mert mikor észrevette, hogy merev kék szemek fürkészik arcát s szemét, hirtelen, szégyenlősen újból fejére kapta a csukláyt. Mostmár csak a sejtelmesen csillogó fekete szemeket látta. De azt is csak homályosan. Lassan ereje elveszett, s szemei lecsukódtak újból.

Üvöltve ébredt. Fájdalma határtalan volt. Még látta a csuklyás alakot elrohanni az erdő szélénél. Remegve oldalához kapott. Érezte a mély sebet, melyből meleg vére ömlött elő. Újabb üvöltés. Három alak futott oda, egyik a relytélyes szempár tulajdonosa volt...