Vallás

Na tessék. Anyám mindig is mondta, hogy engem a középkorban megégettek volna... Bocs az offért.

Ha már a Katolikus Egyház is szóba került....
Isten létének felismerhetőségével az I. Vatikáni Zsinat foglalkozott, és mivel a dologról (az egyház tagjai számára kötelezően érvényes) egyetemes zsinati okmányt adtak ki, az a helyzet, hogy a Katolikus Egyház ebben az ügyben határozott állásponttal rendelkezik: azt vallja, hogy Isten létét az ész természetes fényében fel lehet ismerni (DS 3004).
Ha valakit a dolog mögött álló teológiai/filozófiai háttér érdekel, akkor
www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/isker/
Üdv:
Well

Természetesen nem bizonyítható, mindenkinek a hitére van bízva, mennyit és mit fogad el. Szvsz.

Az, hogy lázadni mennyire nehéz, nem a vallástól, hanem az adott közösségben a fanatizmus (bocsánat a csúnya szóért) mértékétől függ. Az iszlámnak is vannak mérsékelt ágai, és pl. a középkori Spanyolországban szintén nem lett volna egy életbiztosítás akár a legkisebb lázadás sem...
Azt, hogy az emberek találták-e ki vagy sem, azt egyszerűen nem tudhatjuk. Mint ahogy Isten létét vagy nemlétét sem. Ez hit kérdése. Elfogadom, hogy egyesek az emberek találmányának tartják, de mivel bizonyítható akár ez, akár az ellenkezője?

Felagund írta: De a három vallás mégis (szinte bárki számára) jól elkülöníthető, a szokásaik (öltözködésük, stb) miatt...

Ha muzulmán lennél, naponta ötször imádkoznod kéne, annyi különbséggel, hogy a lázadásra jóval kevesebb tered maradna, de ez más kérdés...

Ezt én értem, persze, hogy elkülöníthető, de attól még ugyanazt hisszük. A szokásokat az emberek vezették be ahogy ezt már leírtam. Abban pedig egyetértek, hogy muzulmánként nehezebb lenne lázadni, mondjuk Iránban, de átérezni nem tudnám.

Artemisz írta: Hát nem szép?

De igen, az.

Alyr Arkhon írta:

Eönwë írta: Ha muzulmán lennék, vagy akármilyen más vallású, akkor sem tudnám elfogadni a "kereteit". Hogy meg kell-e különböztetni őket? Amint az idézetben írtam, Isten kezdettől fogva itt volt, a vallások előtt. Szvsz az arabok Allahja, a keresztény Isten ill. az Ószövetség bosszúálló istene is ugyanaz, és éppen a különböző vallások ruházták fel "tulajdonságokkal", mert pölö Isten nem ad ki parancsot "szent háborúkra"...
Lehet, hogy nem tudtam teljesen kifejezni, amit gondolok, de mostanában elég szétszórt vagyok...

Ez a három Isten pl konkrétan és bevallottan ugyanaz.

Egy Korán-idézet engedtessék meg:

"Azoknak, akik hisznek (=muszlimok), és a zsidóknak és a keresztényeknek: mindenkinek, aki hisz az Egy Istenben és helyesen cselekszik, nincs mitől félnie, és nem fog bánkódni!"

Hát nem szép?

De a három vallás mégis (szinte bárki számára) jól elkülöníthető, a szokásaik (öltözködésük, stb) miatt...

Ha muzulmán lennél, naponta ötször imádkoznod kéne, annyi különbséggel, hogy a lázadásra jóval kevesebb tered maradna, de ez más kérdés...

Igen, ez így van.

Ha muzulmán lennék, vagy akármilyen más vallású, akkor sem tudnám elfogadni a "kereteit". Hogy meg kell-e különböztetni őket? Amint az idézetben írtam, Isten kezdettől fogva itt volt, a vallások előtt. Szvsz az arabok Allahja, a keresztény Isten ill. az Ószövetség bosszúálló istene is ugyanaz, és éppen a különböző vallások ruházták fel "tulajdonságokkal", mert pölö Isten nem ad ki parancsot "szent háborúkra"...
Lehet, hogy nem tudtam teljesen kifejezni, amit gondolok, de mostanában elég szétszórt vagyok...

Eönwë: A világért sem akarnék kötözködni, de a vallás attól vallás, hogy valamilyen keretei vannak, innen különbözteted meg a többitől. Ez a katolikus egyházban a mise, és a (többé-kevésbé rendszeres) imádkozás

Eönwë, ott a pont. Szvsz az idézet sehol sem sántít.

Teljesen egyetértek.

Én immár 9. éve egy katolikus iskola padjait koptatom, és sajnos a tapasztalatom az, hogy az iskola túlzás nélkül 80%-a pont azért nem keresi az utat saját maga Isten felé (mert nem keresi!), mert kiskorunk óta próbálnak minket túlzóan irányítani, hogyismondjam ránk erőltetni az egész hitet, ami ugye nem túl kellemes dolog... Persze, jó az, hogy nem úgy élünk, hogy felhorkanunk Jézus nevének hallatán, mikor azt sem tudjuk, ki volt ő. De a kötelező misék és imádkozás után mégis általános a "felhorkanás"... Ami pedig a miselátogatásról szóló véleményemet tükrözi, az a következő idézet. Nem tudom, ki ismeri Devon Graves (eredeti nevén Buddy Lackey) amerikai zenemágust, az ő szájából hangzott el.

Szerintem Isten nem kíváncsi a szertartásokra, az imákra, pusztán a hálánkat akarja érezni. Ha jobban megnézed a dolgokat, nincs semmi bizonyíték mindarra, amivel a különféle vallások felruházzák Istent. Az összes ilyen szabály a civilizációhoz kötődik. Isten nem a templomban lakik. Ott volt már akkor is, amikor még nem voltak templomok. A templomokat az emberek építették, a szabályokat is ők hozták. Ők akarják, hogy bűntudatod legyen, hogy imádkozz, hogy bocsánatért esdekelj. De ha kimész az erdőbe, a fák közé, hol találkozol ilyesmivel? Ezek a szabályok és rituálék az emberi hatalomvággyal vannak inkább kapcsolatban, az ellenőrzés vágyával, az uralkodás vágyával.

Néhol kicsit sántít, de van benn igazság... Bárki vallási meggyőződésének megsértéséért én kérek elnézést

Angwen írta:

Well-of-Souls írta: Fordítsuk talán meg a dolgot, és (pusztán a gondolatkísérlet kedvéért) ne a ma általánosan elfogadott nézetből induljunk ki, miszerint az ember képes önmaga erejéből eljutni Istenhez, hanem a kereszténység tanításából, miszerint (az ember bűnössége miatt) nem.
Én azt gondolom, hogy pont ezért alapított Jézus Egyházat - segítségül: hiszen az Egyház közvetíti azokat a (teológiai szóhasználattal élve) kegyelmeket, amik segítenek a keresztény cél eléréséhez, az üdvösséghez

Én is erre próbáltam utalni. Amennyiben elfogadjuk, hogy a misén, szentáldozáskor Jézussal találkozunk, azt hiszem, nem nehéz eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy ez legalábbis nagyban megkönnyíti a keresztény életet. Aki azt mondja, hogy ő képes eljutni Istenhez mindenféle külső segítség nélkül, egészségére, lelke rajta. Az én személyes véleményem szerint az illető rosszul méri fel saját képességeit, dehát ki vagyok én, hogy megítéljem. Én a magam részéről tudom, hogy szükségem van a rendszeres, többé-kevésbé "szabályos" vallásgyakorlásra.

Azt gondolom, hogy az embernek szüksége van arra is, hogy önmaga keresse az uat Isten felé- hiszen bizonyos dolgokat külső ember, nem tud átadni, van amire magunknak kell egy belső úton rájönni, és bizonyos tapasztalatokat nekünk kell átélnünk- ezt senki és semmi nem helyettesítheti. Viszont szükség van ebben az úton olyanra aki jobban átlátj a adolgokat, mint mi. Hiába mondják, hogy az ostya Jézus teste, ha mi belülről nem jutunk erre a felismerésre, és nem érezzük így. Szerintem van olyan, hoyg valaki külső segítség nélkül jut el Istenhez: ez két estben lehetséges alapvetően: megtéréskor és msiztikus élményekkor. Erről azonabn az illető nem tud beszélni, mert a nyelv eszközei az iylesfajta dolgok leírásához finoman szólva is elégtelenek.


Hallottam egy mondást: Isten és közöttem állok én. neketek mi a véleményetek erről?

Ha nem haragszotok még egy hozzászóláés erejéig visszatérnék a Passiós témára, ugyanis a legutolsó Filmvilágban igen jó cikkek és egy beszélgetés van a filmrQl és általában a Krisztus filmekrol. Ideidéznék valamit arról, hogy filmen mennyire ábrázolhatatlan is Jézus alakja.

Gelencsér Gábor írta: Minél közvetlenebbül kapcsolódik a film a vallásos tematikához, annál távolabbra kerül a spirituális tartalmaktól. Mindez elsősorban nem az alkotó tehetségén múlik, hanem a filmi kifejezésből következik. A mozgás fotografikus rögzítésének képessége a legvalószínűtlenebbet is valószerűvé teszi, csakhogy a csodák, a hitbéli dolgok, a transzcendencia vagy a spiritualitás nem valószerű tartalmak, s mint ilyenek, ábrázolhatatlanok. A hit nem valamiféle rejtély, amit fel lehet tárni, meg lehet oldani, hanem titok. S ha a titkot megmutatom épp a célt tévesztem szem elől. A film amennyiben spirituális tartalmat próbál kifejezni, úgy nem a tárgyat, hanem a szemléletet kell megragadnia. A szemléletet, amely nem felfedi a titkot, jóval inkább érzékennyé tesz az elfogadására. A vallásos szemlélet kialakításakor pedig a konkrétan ábrázoló jellegű film számára legalábbis kifejezetten akadályt jelent a vallásos tárgy: útját állja a titoknak, valószerűvé teszi a valószerűtlent; rövidre zárja azt a pillanatot, amelynek a lényege éppen az át- vagy túllépés (transzcendencia).

A tekercsek tartalmát csak lépésről-lépésre hozták nyilvánosságra, nem tudnám megmondani, hogy már mind hozzáférhetőek e. Különössen a kanonizáltól eltérő szent szövegeken vacilláltak sokat

Igen, Jeruzsálemi Biblia néven fut a dolog, de tény és való, hogy zsidó és keresztény körökben egyaránt felvet a kérdés bizonyos problémákat (pláne hogy esszénus eredetű a dolog...)

Well-of-Souls írta:

Beleg Cúthalion írta: Kerdes:
Mit tudtok a Holt-tengeri tekercsekrol?

Kb. 50 vagy 60 éve fedezték fel őket egy Qumrán nevű helyiségben, egy barlangban. A lelet nagyjából a Kr.e. 1. századba datálható, és valószínűleg az esszénusok használták: a tekercsek az Ószövetség egyes részeit tartalmazzák, meg némi kommentárokat, ha jól tudom.

Ha jól emlékszem a Holt-tenger É-i részénél egy szárazvölgy oldalában nyiló barlangokban fedezték fel őket. A barlangok magasan a völgytalp felett a sziklafalban nyílnak, és csak létrákkal, kötelekkel megközelíthetőek. A tekercseket tudatosan elásták pl. szurkos anyaggal lezárt cserépedényekben. Nem csak szent szövegeket tartalmaznak, hanem pl. hétköznapi gazdasági feljegyzéseket is. Miután rájöttek, hogy mit és hogyan kell keresni, máshol is leltek feljegyzéseket. Egy részük kiállítva is látható a jeruzsálemi történeti múzeum direkt erre a célra épített földbe mélyített épületében, melynek kupoláját a megfelelő hömérséklet és páratartalom fentartása végett kivülről vízzel locsolják egy kis mesterséges vízesés formájában. A tekercsek tartalmát csak lépésről-lépésre hozták nyilvánosságra, nem tudnám megmondani, hogy már mind hozzáférhetőek e. Különössen a kanonizáltól eltérő szent szövegeken vacilláltak sokat.

Nagyrészt az előbbi hozzászólók már megválaszolták azokat a kérdéseket, amikkel mások küzködnek, de nem bírom ki, hogy ne mondjak néhány gondolatot. Először is támogatom azt a nemes kezdeményezést, hogy haggyuk már a szerencsétlen egyházat azzal a sok bűnével, hatalmaskodásásval, ha valaki folyton ezt hánytorgatja, az nem látja, vagy nem akarja látni a fától az erdőt. Érdekes, hogy arról sosem szólunk, hogy ugyanezt az egyházat hányszor üldözték, és hurcolták meg, pedig ez is történelem, és nem is olyan távoli.

Miért is van szükség egyházra?
Az egyházat nem az ember hozta létre, akármilyen fájó tény is ez. Az egyház az Isten által létrehozott intézmény. Szabadon hadd idézzem János evangéliumát, ahol ez található: Te pedig Péter vagy és Én erre a kősziklára építem fel az én egyházamat, és amit megkötsz a földön az a menyben is kötve lesz, és amit feloldasz a földön, az a menyben is oldva lesz és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. Jézus Krisztus tehát az, aki az egyháznak adott létjogosultságot, feladatot és nem utolsó sorban hatalmat, ezért joggal fogalmazták meg később az egyházatyák és ezt minden egyház függetlenül attól, hogy milyen felekezet vallja, hogy extra ecclesia nulla salus, vagyis az egyházon kívül nincs üdvösség. Mert: az egyház feje Krisztus, tehát az egyház nem másé, mint Krisztusé, és hogy valaki kapcsolatba kerüljön vele ehhez a Krisztus testhez kell tartoznia, ugyanis ezt is az egyházra szokás mondani. ecclesia corpus Christi est (az egyház Krisztus teste). Az egyház ugyanis nem más mint a hívők közössége, akik azért tömörültek egy csoportba, hogy egy szent cél vezérelje őket. Mivel nem Jehova tanui vagyunk, ezért Krisztus eljövetelét senki nem tudhatja, ez lehet éppen ma, holnap, vagy 1000 év múlva sem, ezért az egyháznak egyben szervezetet is kell alkotnia, amiben ezt a hívő közösséget a jó irányba tartja.

Miért kell mise/istentiszteleti alkalom?
Római katolikus testvéreim ugye egyfajta áldozatnak tekintik a misét. Ez egy kicsit szerencsétlen megfogalmazás így (szerintem), ugyanis mit áldoz fel a hívő ember miért? Ha Krisztust kezdi áldozni, akkor az elég baj, mert Ő már egyszer feláldozta magát és az bőven elegendő. Na de valójában nem is ez itt a kérdés, csupán érzékeltetni szertettem volna azt, hogy a keresztény istentiszteletnek két tipusa van. Az egyik a mise, aminek a központi része a miseáldozat, az eucharisztia, ami nem más, mint a Jézus Krisztus által adott szentségben való részesülés. A másik tipus az a protestáns istentisztelet, aminek a gyujtópontjában az Isten igéjének a hírdetése áll. Valójában ez az egyház feladata is hirdetni/kiszolgálni Isten igéjét, mindegy hogy milyen formában, mert míg a szószéken elhangzó ige Isten beszéde, Isten üzenete felénk, addig az eucharisztia is a megtestesült ige, amit Isten közöl velünk. Ezért ez a két közlési formája van Isten igéjének csak a katolikusoknál a testté lett igére fektetik a nagyobb hangsúlyt, de ott is van igehírdetés, addig a reformátusok/evangélikusok a hirdetett igére fektetik a hangsúlyt, de természetesen itt is van eucharisztia.
Ha már ezt így látjuk, akkor gondolom, nem kell magyaráznom, hogy miért van szükség istentiszteletre. Isten itt közli velünk az ő kegyelmét, akaratát, itt alkothat az ember közösséget Istennel és a felebarátaival. Az istentisztelet a kereszténység szerves része, megnyilvánulási formája. Már rögtön, ahogy Krisztus felment a menybe a tanítványi közösség megtartotta az első istentiszteletet.

Well-of-Souls írta: Fordítsuk talán meg a dolgot, és (pusztán a gondolatkísérlet kedvéért) ne a ma általánosan elfogadott nézetből induljunk ki, miszerint az ember képes önmaga erejéből eljutni Istenhez, hanem a kereszténység tanításából, miszerint (az ember bűnössége miatt) nem.
Én azt gondolom, hogy pont ezért alapított Jézus Egyházat - segítségül: hiszen az Egyház közvetíti azokat a (teológiai szóhasználattal élve) kegyelmeket, amik segítenek a keresztény cél eléréséhez, az üdvösséghez

Én is erre próbáltam utalni. Amennyiben elfogadjuk, hogy a misén, szentáldozáskor Jézussal találkozunk, azt hiszem, nem nehéz eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy ez legalábbis nagyban megkönnyíti a keresztény életet. Aki azt mondja, hogy ő képes eljutni Istenhez mindenféle külső segítség nélkül, egészségére, lelke rajta. Az én személyes véleményem szerint az illető rosszul méri fel saját képességeit, dehát ki vagyok én, hogy megítéljem. Én a magam részéről tudom, hogy szükségem van a rendszeres, többé-kevésbé "szabályos" vallásgyakorlásra.

Beleg Cúthalion írta: Kerdes:
Mit tudtok a Holt-tengeri tekercsekrol?

Kb. 50 vagy 60 éve fedezték fel őket egy Qumrán nevű helyiségben, egy barlangban. A lelet nagyjából a Kr.e. 1. századba datálható, és valószínűleg az esszénusok használták: a tekercsek az Ószövetség egyes részeit tartalmazzák, meg némi kommentárokat, ha jól tudom.

Hjajj, megint ezek a feltételek...

Én azért azt hiszem, hogy az Egyház szerepének elméleti megítélésében nem nagyon van különbség a katolikus meg a protestáns egyházak között. Remélem, jól emlékszem

Well:ez idáig rendben van, de szvsz elég sokat változtak. Ezt bizonyította anno a reformátusok és evangélikusok kialakulása

Fordítsuk talán meg a dolgot, és (pusztán a gondolatkísérlet kedvéért) ne a ma általánosan elfogadott nézetből induljunk ki, miszerint az ember képes önmaga erejéből eljutni Istenhez, hanem a kereszténység tanításából, miszerint (az ember bűnössége miatt) nem.
Én azt gondolom, hogy pont ezért alapított Jézus Egyházat - segítségül: hiszen az Egyház közvetíti azokat a (teológiai szóhasználattal élve) kegyelmeket, amik segítenek a keresztény cél eléréséhez, az üdvösséghez

szvsz aki igazán hisz Istenben, az ha saját elvei szerint hisz, akkor sem ferdíti el. Van egy olyan mondás, hogy a szabály a múlt. Szerintem én -ha hiszek-akkor közelebb kerülhetek Istenhez mondjuk egy erdőben. Tehát ez szubjektív. Az egyházi keret azért kell, hogy kellően komolyan vegyék. Ezen kívül megszokás. Megmaradt morzsák a középkorból, amikor nagy befolyása volt az egyháznak az összes emberre.

Koszi

Beleg: nem felejtettem el, csak így fejből nem tudok semmit (azontúl, hogy megtalálták őket, és a Biblia bizonyos részei, meg egyéb irományok vannak rajtuk). Úgyhogy előtte inkább irodalmazok...

Es az en kerdesem? :bawling:

Jó papok akkor is voltak. És jó teológusok is.
Nem kéne folyton a több száz éve történteken lovagolni.
Manapság, aki van olyan "hülye" hogy papnak menjen, az már kellően erkölcsös és elhivatott ember...