Vallás

Egyik híres embör, nevezetes Kampis Miklós válaszolt régen egy brazil kérdésre, miszerint: hogyan kéne kinéznie a jövő városainak?
A válasza a következő volt: " Nem az a lényeges, hogy hogyan nézzen ki, hanem hogy élhető legyen. "
Szerintem sosem a tudománynak kéne az elsőnek lennie. De nem is utolsónak. Ha utolsó lenne, szentimentális, elérzékenyült társadalom jönne létre, és az utolsó padba száműzné a matériát. Ma ugye első helyen foglal helyet, nem is áll túl jól a szénánk. Világos tehát, hogy valahol középen

Nos hadd füzzek ide még pár szót ezzel a viharos témával kapcsolatba. Egyrészrt szerintem ilyet mondani, hogy a vallást mint olyant felszámolyák felelőtlen kijelentés. Ha megnézzük az elmúlt évszázadokat, akkor nem tudom hogy miben látszik az, hogy a tudomány "elhódított" volna valami csekély dolgot is a vallástól. Hadd különböztessük meg a vallást és a filozolfálgató, ábrándozó hitaktust, ami elegyíti a hitet a tudománnyal. Ebben az esetben nem azt akarom mondani, hogy a tudományt nem kell szolgálni, csak mindegyiket a maga helyén. Ebben a világban teljesen más helye van a tudománynak és a hitnek. Engedtessék meg nekem, hogy leszűkitsem ezt a területet a kereszténység körére. Én nem tudom, hogy mi lesz a sorsa a zen budhistáknak, sem a többi más vallásnak, de hogy mit igért az embernek a bibliai Isten, és Jézus Krisztus arról már hallottam. Másrészt az a torz kicsengés jött le a fórumról, hogy itt azért egy olyan vallásnak a megszűnéséről beszélünk aminek van Istene, olyan értelemben vett Istene, mint amilyen a bibliai Isten. Először is hadd figyelmeztessek mindenkit arra szelíden és halkan, hogy a tudomány eszközeivel, ne is próbáljuk ezt az Istent keresni, se kiszorítani, se behozni ebbe a világba. Ne próbáljuk, mert nem Neki van szüksége ránk, hanem nekünk Rá, ha szabad ezt beismernem, ha akarja kijelenti magát nekünk, ha akarja megvonja kegyelmét tőlünk, mert szuverén, és attól, mert mi még úgy gondoljuk, hogy nincs, vagy van. az Ő létezése örök. Másodszor ezzel az Istennel senki nem fog telefonon- a tudomány eszközein keresztül beszélni, se úgy, hogy időgépet vagy valami hiper-szuper mittoménmit épít és azzal a keresésére indul, mert ez az Isten nagyobb a tudomány bármiféle eszközénél, és nem a mi tudat korlátainkon belül létezik csak. El mondhatjuk, hogy ezt az Istent más úton, a hitnek az útján lehet egyedül megtalálni, hogy miért, mert Ő ezt így akarta, ezt az utat jelölte ki, a legnehezebbet. Most pedig hadd térjek vissza a hódítás gondolatához. Az ember a történelem során sok mindent elhitt a tudománynak, mert az ember akármennyire is szkeptikus, de egy borzasztó naiv lény tud lenni, ami végső soron nem rossz. Elhitt a tudománynak egy halom baromságot, mert a tudomány mindig konkrétumként tálalta. Pl valaki kitalálta valamikor, hogy a Föld lapos, íme hosszú századokon át állta a sarat ez a téveszme, olyannyira, hogy az egyház köreibe is elfogadottá vált az állítás, aztán rájött valaki, hogy ez nem így van, de az egyház, mivel ez képviselte az emberk véleményét is nem hitt neki. Majd, mikor tényleg rájöttek, hogy a Föld nem is lapos, azt mondták, hogy lám-lám, amit az egyház is állított megcáfoltuk. Ebben tökéletesen igazuk volt, csak azt nem vették észre, hogy ettől az örök Isteni érték nem sérült, mert az egyház nem isteni kijelentésként kapta ezt az állítást, hogy a föld lapos, hanem a tudománytól, amit, mind jó konzerváló erő meg is örzött az utókornak. A Biblia sehol nem írja, hogy a föld lapos-e, vagy gömbölyű, sehol nem ír a klónozásról, vagy az agysebészetről, sem az agyban lezajló kémiai folyamatokról, ami a halál báltával pár percen belül lezajlik. A Biblia azt írja, hogy ne kételkedjetek, mert van a halál után élet. Ezt alá is támasztja, a legnagyobb példa Jézus Krisztus, aki onnan visszajött, és nem hat percig állt be nála az agyhalál, hanem három teljes napig, majd visszajött. Én kötve hiszem azt, hogy a tudomány bármikor is fel tudja azokat az örök értékeket számolni, hogy "ne ölj", "ne lopj", "a legnagyobb a szeretet", "aki nem vétkes az dobja rá az első követ", "higgy és üdvözüni fogsz mint te és mind a te házad népe". Ha pedig valaki ezt a tudomány eszközeivel meg próbálná megtenni, akkor bátran mondom ki, hogy vétkezik, nem csak az Isten ellen, hanem az emberiség ellen is.

Kedves Felagund!

Felagund, szíved joga a kételkedés és én elhamarkodott voltam, amikor azt mondtam Tamásnak kéne hívni téged. De sose gondoltam, hogy véresszájú ateista lennél. Tudom, hogy miért kutat az ember a válaszok után, mert magam is ezt teszem, a tudat próbál magyarázatot találni a lélek tapasztalásaira, már az idők kezdete óta.
Roppantul bánt, amit Dín írt, és amit te is emlegetsz, a kiválasztottság tudat. Nézd, ebben mindketten tévedtek. Nem képzelem ezt magamról, azért mert átéltem valamit nem vagyok különleges, csak azt szerettem volna ha az élményemen át elmondhatom, hogy van valami túl ezen a fizikai léten. Elfogadtam Dín és Alyr véleményét, és a tiédet is, hogy a test biológiai létéhez és megszűnéséhez kötitek a halált. De, ahogy Zarándok is elmondta: "mert a tudomány nem lehet egyéni, testhez álló elképzelés, pont az objektivitása, és a teljesen meghatározottsága miatt. A vallásban pont az a jó, hogy senki sem tudja teljesen, hogy milyen pl Isten, vagy a mennyország. És az emberek így személyesebb kapcsolatba kerülhetnek vele." Én ezt a személyes kapcsolatot próbáltam érzékeltetni, mert hiszem, hogy itt mindannyiótoknak van Isten felé kapcsolata, mert különben nem lennétek itt.
Rendben, hogy ez egy nyilvános fórum és a vita helye, de a vita nem mehet át abba a pontba, amikor már a másik személyét kezdik el fikázni azért, amit vall. Ezt a szabályt megszegtem veled szemben ezért elnézést kérek, de elvárom ugyanezt azoktól is, akik maguk is megszegték ezt a szabályt. Vagy legalább azt, hogy átgondolják. Vitázni tényekkel lehet és csak azokkal szabad, elvi álláspontok közelebb hozása végett, ez minden fórumon érvényes. Elkövettem azt a hibát, hogy személyes élménnyel próbáltam az elveimet alátámasztani, de nem hittem volna, hogy egy nyilvános fórumon az emberek odáig mennek el, hogy ezért "megköveznek" valakit. És pont a vallás topicban.
És ezzel el is búcsúznék, mert úgy érzem bármit szólnék itt ezután a reakció hasonló lenne, és erre nekem nincs szükségem.
Álmos, egyetértek veled abban, amit mondtál, és köszönöm a szavaidat, hogy mindig egyensúlyt tudsz hozni a mérlegen.
Köszönöm a lehetőséget. Mindenkinek szép napot és kellemes beszélgetést kívánok.

Üdvözlettel:

Ilmarë

Eruntale írta: Sziasztok!
Felagund: huh, még soha nem gondoltam bele, mi lesz, ha a tudomány felszámolja a természetfölöttit. De ez nem hiszem, hogy egyenlő lenne a vallás felszámolásával. A vallások célja (legalábbis én így látom) az emberek közötti szeretet létrehozása ( ezt megaszontam). Ez pedig vígan megfér minden tudomány mellett, nem ?
( ministrálás erkölcsi plusz lenne? cöcö, aki engem már látott ministrálni, az ezt határozottan visszautasítja)

Amíg az ember virágot tesz a párkányára, sosem fogja tudni a tudomány felszámolni a természetfölöttit....és remélem a hölgyek életük végéig nem tekintenek el ettől az apró de mindenekfölött nagyon szép és egészséges tettről

Felagund írta: De pont ez az.

A materialista világkép szerint a halál nem része az élenek, mert az élet ott megszűnik, és visszalényegülsz egy jól konstruált kolloid oldattá...

Erre szoktam mondani, hogy a szerelem meg pusztán kémiai erekció...s lám-lám, a tudósok is lehetnek szerelmesek


Jaa igen, próbálkozz a radiesztéziával. Kutasd azt. Én eddig minden eldugott tárgyat megtaláltam vele.

Felagund:egy valamiben tökéletesen ellenvéleményem van: a vallást 100%, hogy nem számolják fel! A vallásra az emberek nagy részének szükségevan, plusz az egyház befolyása segít irányítani az embereket (hú, de szörnyen hangzik így...), úgyhogy még diktatórikusan sem lehetne. Az emberiség kialakulása óta megvannak a vallások, maximum egy olyat tudnék elképzelni, hogy kicsit egybemosódik a két szemlélet. Az embereknek szükségük van biztos pontra az életükben, ami átsegíti őket a nehéz dolgokon, a tudomány pedig nem lehet ennek a szerepnek a betöltője, mert a tudomány nem lehet egyéni, testhez álló elképzelés, pont az objektivitása, és a teljesen meghatározottsága miatt. A vallásban pont az a jó, hogy senki sem tudja teljesen, hogy milyen pl Isten, vagy a mennyország. És az emberek így személyesebb kapcsolatba kerülhetnek vele. A következő indok, pedig az, hogy az emberek egy jó részének olyan beállítottságú az agya, hogy a tudományhoz nincs érzéke, nem is érdekli. Humán beállítódás. Most ennél jobban nem tudom kifejezni. Szóval szvsz a vallás marad.

Nagyjából egyetértek Dínnel (mmint a sztereotípiák, az "kiválasztottság-tudat", de főleg a Mort-olvasás - kedvenc TP könyvem ) terén...

Ilmarë: kritikus vagyok, mert tudós-palánta volnék, és a jó tudomány olyan, amit folyton meg lehet kérdőjelezni, és újra bizonyítani (vagy elvetni az előző elméletet). Én szeretek mindent ezen a szemüvegen keresztül nézni, és ha azt mondod, hogy emiatt Tamásnak kellene hívni engem, hát én felvállalom

Hogy mi közöm akkor a természetfelettihez? Jó kérdés! Igazából ha kiderül, hogy van valami benne, amit természettudományosan képtelenség megmagyarázni, akkor elfogadom, de amíg ez egy kicsit is kétséges, addig kutatok tovább, és (jó szokásom szerint) kételkedek.
És ha pedig a kutatás arra az eredményre jut, hogy természetfölötti (nevezzük Istennek, vagy bárminek) nem létezik, akkor, hidd el, leszek olyan erős, hogy ezt belássam, és ne bújjak el mindenféle koholt elméletek mögé a tudat elől

Természetesen tudom, hogy ez a kutatás az én életemben nem fog befejeződni (valószínűleg), de ha a magam részéről mindent megteszek, akkor legalább a lelkiismeretem (ha nem több ez puszta szónál) nyugodt lehet. Sajnos ugyanis, ha belegondolsz, hogy a tudomány az elmúlt két-három évszázadban mennyi "területet" hódított el a vallás szférájából, azt kell mondanom, hogy nem lehetetlen, hogy a teljes felszámolás csak idő kérdése

De kedves Ilmarë, kérlek: ne vedd ezt úgy, mintha én egy istentelen, véresszájú ateista lennék, mert nem vagyok az. Ha érdekel, hetente járok templomba, hébehóba ministrálni is szoktam (ha ez valami erkölcsi plusz ). De nem ragadok le itt, és nem vagyok hajlandó tényként közölt állításokat pusztán azok régisége, vagy közlőjük nagy tekintélye miatt "megrágatlanul" elfogadni. Kérlek hagyd meg nekem ezt a jogot, mert már a rómaiak (vagy kik) is azt mondták, hogy "Audiatur at altera pars" (Halgattassék meg a másik fél is)! És ha a kutatás eredménye az, hogy az állítás elfogadhatatlan, vagy megalapozatlan, nem fogok félni ezt kimondani, ebben biztos lehetsz!

Na, bocs, hogy hosszú voltam... (a háromsoros mondatokért meg külön, de hát valami Tolkien nevű egyén se tudott egyszerű mondatot írni, akit ti állítólag szerettek )

Alyr Arkhon írta:

Ilmarë írta: Értem Dín, de én azért mertem ide írni ezt a dolgot, mert lévén vallás topic, reméltem talán nem érzem azt, a meg nem értettséget e térem, mint amiről te is beszélsz.
Rendben, tiszteletben tartom eztán, amit írtál.
De had mondjam el egy percig sem volt bennem rossz érzés vagy megbántottság a véleményedet illetően. Nem is értem miért jössz ezzel. Elmondtam, ti kiveséztétek, megértettem, elfogadtam, lezártam, ehhez képest te kicsit bántó módon kötekszel. Na, ez esik rosszul. Sajnálom, hogy így alakult, de ahhoz, hogy valamiről az ember kicsit hitelesebb képed adhasson a tapszatalat tud segíteni, vagy tévednék? Én csak próbáltam a magam módján szólni, ha bárkit bántott elnézést kérek érte.

Szvsz Dín azért kötekedett mert egyoldalúan lezártnak tekintetted a dolgot.
Lehet hogy tévedek...

Nem tévedsz. Azért zártam le, mert elfogadtam, a ti véleményeteket, hogy mást gondoltok és ezt tisztelem is. Ezzel elejét akartam venni annak, hogy a továbbiakban esetleg pont olyan kötekedéseket elkerülhessünk, mint ami Dín tett. Ez remélem nem baj. Nem lenne jó, hogyha személyeskedésbe csapna át valami, ami nem annak indult...

Értem Dín, de én azért mertem ide írni ezt a dolgot, mert lévén vallás topic, reméltem talán nem érzem azt, a meg nem értettséget e térem, mint amiről te is beszélsz.
Rendben, tiszteletben tartom eztán, amit írtál.
De had mondjam el egy percig sem volt bennem rossz érzés vagy megbántottság a véleményedet illetően. Nem is értem miért jössz ezzel. Elmondtam, ti kiveséztétek, megértettem, elfogadtam, lezártam, ehhez képest te kicsit bántó módon kötekszel. Na, ez esik rosszul. Sajnálom, hogy így alakult, de ahhoz, hogy valamiről az ember kicsit hitelesebb képed adhasson a tapszatalat tud segíteni, vagy tévednék? Én csak próbáltam a magam módján szólni, ha bárkit bántott elnézést kérek érte.

Ilmarë írta: Éppen ezért vált ki szkepticizmust, ha valaki hasonló élményt él át. Igazából szvsz csak az tudja, hogy mit próbáltam elmondani, aki maga is megélt ilyesmit. Beszéltem ilyen emberekkel és láttam a szemükben, a reakcióikon, hogy pontosan tudják, miről beszélek.

Megintcsak nem kötekedni akarok, de ez a "te nem értheted" című kiválasztottság-szindróma nagyon nem tetszik nekem. Persze minenkinek szíve joga, hogy azt gondoljon, amit akar, de akkor illik jelezni, hogy meg se kíséreljünk vitatkozni vele.

Ilmarë írta: Nem meggyőzni akartam senkit az igazamról, csak azt próbáltam elmondani, láttatni, hogy nem kell csípőből tagadni mindent, amit az ember nem ismer, vagy amit valaki más megélt. Szóval, szeritnem egy személyes élmény nem képezheti vita tárgyát, amit az ember érzelmein keresztül átélt és megtapasztalt fizikailag, lelkileg és más egyéb módon, az a saját élménye.

L. fent. akkor jelezd előre, vagy ha már nem, akkor ne szállja bele a vitába -- egyébként ez már túlnőtt a személyes élmények tárgyalásán szvsz.

Ilmarë írta: Elfogadom, hogy ti nem fogadjátok el ezt a tapasztalatot, ehhez jogotok van, én csak annyit kértem, amit korábban is, hogy ne vonjátok kétségbe, amit átéltem. Mégha ez az én élményem is. Én kívánom mindenkinek, hogy a maga módján ha majd eljön annak az ideje a lehető legkellemesebb élményben részesüljön, és ne féljen. Csak ennyi.

Azért hadd legyen meg a jogom, hogy bármit bármikor kétségbe vonjak. Ha azt akarom, hogy senki ne kössön bele és ne vitatkozzon az élményemmel, akkor nem írok egy nyílt fórumra. Mellesleg pedig nem kimondottan a te élményedet vontuk kétségbe, hanem az ilyen élmények létjogosultságát. Én elhiszem, h te ezt vélted látni. So what? Én nem hiszek az ilyesmiben. So what? Ennyi.

Ez nem fórumos magatartás. Ez itt a vita helye (lenne).

Dínchamion írta:

Ilmarë írta: Ez tetszett , de én arra utaltam, hogy a tudat következtetései próbálják magyarázni a lélek megtapsztalásait, hogy megértsék, mert az ember természeténél fogva keresi a magyrázatokat az átélt dolgokra.

De ettől még az emberi tudat elég korlátozott ahhoz, hogy 1. kizárólag az általa ismert és megtapasztalt dolgok közül építse fel a gondolatokat (ha még soha az életben nem láttam bárányt és nem is hallottam róla, ergo nem is tudok a létezéséről, akkor nem tudok barikat számolni elalvás előtt, és álmomban sem jön elő ); 2. szintén kizárólag észérvekkel tudjon operálni. Nyilván vannak megmagyarázhatlan dolgok, de szvsz azokat, amikhez az agynak/tapasztalatnak nincs referenciája, azt fel sem fogjuk (vö. a Mortban található gondolatmenetet, ami minden humora mellett szerintem találó és helyes).

Éppen ezért vált ki szkepticizmust, ha valaki hasonló élményt él át. Igazából szvsz csak az tudja, hogy mit próbáltam elmondani, aki maga is megélt ilyesmit. Beszéltem ilyen emberekkel és láttam a szemükben, a reakcióikon, hogy pontosan tudják, miről beszélek.
Nem meggyőzni akartam senkit az igazamról, csak azt próbáltam elmondani, láttatni, hogy nem kell csípőből tagadni mindent, amit az ember nem ismer, vagy amit valaki más megélt. Szóval, szeritnem egy személyes élmény nem képezheti vita tárgyát, amit az ember érzelmein keresztül átélt és megtapasztalt fizikailag, lelkileg és más egyéb módon, az a saját élménye.
Elfogadom, hogy ti nem fogadjátok el ezt a tapasztalatot, ehhez jogotok van, én csak annyit kértem, amit korábban is, hogy ne vonjátok kétségbe, amit átéltem. Mégha ez az én élményem is. Én kívánom mindenkinek, hogy a maga módján ha majd eljön annak az ideje a lehető legkellemesebb élményben részesüljön, és ne féljen. Csak ennyi.

Alyr Arkhon írta: Másrészt lehet hogy éppen az oxigén és tápanyaghiány láttatja ezt a tudattal.

Így van. Azt gondolom egészen sokan tapasztalták már, hogy ha éhesek, fáradtak, szomjasak, akkor összemosódik a szemünk előtt a világ, káprázik a szemünk ("fényeket látunk") és hasonlók, mégse nevezném ezt istenközeli élménynek.

A Mortot pedig mindenki olvassa el!

Ilmarë írta: Ez tetszett , de én arra utaltam, hogy a tudat következtetései próbálják magyarázni a lélek megtapsztalásait, hogy megértsék, mert az ember természeténél fogva keresi a magyrázatokat az átélt dolgokra.

De ettől még az emberi tudat elég korlátozott ahhoz, hogy 1. kizárólag az általa ismert és megtapasztalt dolgok közül építse fel a gondolatokat (ha még soha az életben nem láttam bárányt és nem is hallottam róla, ergo nem is tudok a létezéséről, akkor nem tudok barikat számolni elalvás előtt, és álmomban sem jön elő ); 2. szintén kizárólag észérvekkel tudjon operálni. Nyilván vannak megmagyarázhatlan dolgok, de szvsz azokat, amikhez az agynak/tapasztalatnak nincs referenciája, azt fel sem fogjuk (vö. a Mortban található gondolatmenetet, ami minden humora mellett szerintem találó és helyes).

Dínchamion írta:

Ilmarë írta: Dín, csak annyit, nem érdemes észérveket keresni a lélek dolgai között.

Akkor azt sem érdemes keresni, mi vár minket a halál után... Elvégre akkor senki sem állíthat olyat, mint hogy "meglepő módon egybeesnek a tapasztalatok", hiszen ez is egy logikus következtetés első lépése...

Cinikus vagyok, mit van mit tenni.

Ez tetszett , de én arra utaltam, hogy a tudat következtetései próbálják magyarázni a lélek megtapsztalásait, hogy megértsék, mert az ember természeténél fogva keresi a magyrázatokat az átélt dolgokra.

Ilmarë írta: Dín, csak annyit, nem érdemes észérveket keresni a lélek dolgai között.

Akkor azt sem érdemes keresni, mi vár minket a halál után... Elvégre akkor senki sem állíthat olyat, mint hogy "meglepő módon egybeesnek a tapasztalatok", hiszen ez is egy logikus következtetés első lépése...

Cinikus vagyok, mit van mit tenni.

Alyr Arkhon írta:

Ilmarë írta:

Felagund írta:

Ilmarë írta: És miért találna ki közel 150 ember ilyesmit?

Háát...

Lehet, hogy nem örülsz neki, de: pénzért

Ha nem tévedek az a könyv amerikai szerzőtől (ergó amerikai "áldozatoktól") származik, és az, hogy egy kis pénzért és ismertségért az amcsik mit meg nem tesznek szerintem elég közmondásos...

Szerinted akkor én kitaláltam azt, amit átéltem? Függetlenül attól, hogy még nem is olvastam a könyvet mielőtt történt az eset? Netán pénzért mondom azt, amit? Felagund, téged Tamásnak kéne hívni... De én sajnos a Te hozzáállásodat nem értem. Túlságosan realista vagy túlságosan kersed a kiugrókat. Nem kérem, hogy elhidd amit mondok, csak annyit, hogy ne akarj olyasmiről meggyőzni, amit magam átéltem, de te még nem.

Ha elhisszük hoyg átélted, akkor rendben van, ha nem akkor nem...
Az igazság mindig függ a többség akaratától
(nem azt mondom hogy nem hiszünk neked, hanem azt hogy nem muszáj)
A fény felé gyaloglás minden második ilyen témájú filmben benne van, meg könyvben meg mindenfélében, az is lehet hogy egy egyszerű vegyi folyamat része ami az agyban játszódik le. Vagy elektromos túltöltés, vagy mittomén...
Akik hisznek benne, azok azt mondják, hogy a lelkük kilépett a testből, akik nem, azok meg azt hogy az agyuk csinálta a kivetítődést a rendelkezésére álló adatok alapján...

Persze, a többség mindig erősebb, de ez nem jelenti azt, hogy kitalált dologról van szó. Miután megötrtént mindenáron meg akartam tudni mit éltem át. Már csak a magam megnyugtatása végett is. Mert ha csak kémiai dologról lett volna szó, abban a bizonyos állapotban, amit másodszor tapasztaltam Alyr, akkor felmerül a kérdés, hogy nekem valamiféle maradandó károsodást kellett volna elszenvednem. Ha mást nem legalább a memória terén. Mivel az agy ha biológiailag nézzük, nem képes tápanyagot raktározni, viszont iszonyatos mennyiségű szénhidrát, oxigén mi egymás kell a működéséhez, az idegpályák fenntartásához. Tudjuk azt, is, hogy kb. hat percig húzza anélkül, hogy beállna az agyhalál. De ahhoz, hogy a test jéghideggé hűljön, az izmok görcsösen fájjanak, a légzés mintegy alig akarjon beindulni úgy gondolom kicsit több idő szükséges, mint hat perc. Mert én ezt éltem át, vagyis másodszor erre tértem magamhoz.
Az első halálközeli élményem után jártam a testemen kívül önszántamból is. Van erre egy meditációs módszer, azért próbáltam ki, mert tudni akartam válaszokat. Riasztó élmény volt átélni, amiről adangeleb írt, vagyis, hogy látni magamat felülről, és a szobámban a szekrény fogantyút, ami normál esetben a földtől úgy 160 cmre van, úgy, hogy előtte lebegtem. Soha többet nem próbáltam meg ezt azután.
De a halálközeli élményeimből nem félelem maradt vissza, hanem egy nagyon nagyon kellemes, szeretettel teli élmény. Mindenesetre ez az én megtapasztalásom. Gondoltam azért is mondom el, mert talán oldani lehet a haláltól való félelmet, de látom tévedtem, mert inkább csak szkepticizmus köszön itt vissza. Mondjon bárki bármit rá, nem bánom, de én így éltem meg, tehát én nem is félek a halát újra átélni. Amit pedig az fényes alak (az Őrangyalom) mondott akkor, meggyőzött arról, hogy nem is kell.
Dín, csak annyit, nem érdemes észérveket keresni a lélek dolgai között.

igen szerintem is csak rossz berügződések ezek.
mért lenne fény az alagút végén?(bár logikusnak tűnik h. a külvilág fénye nagyobb mint a barlangé)
de akkor is?
mit keres a túlvilágra vezető úton 1 barlang?
idillikusabb lenne akkor már 1 csigalépcső....
hisz fölfelé kell menni nem?

Én tényleg nem akarok senkibe belekötni, de ti egészen komolyan gondoljátok, hogy ma (vagy mittomén -- akár hatvan évvel ezelőtt is, sőt) nem vagyunk annyira rabjai a szetereotipizálásnak, hogy azt látjuk, amit látni akarunk? Nekem iszonyú gyanús ez a "folyosó" meg a "fény az alagút végén" és társaik. Abszolút szterotípiák. Nem mondom, hogy nem lehet semmi alapja, de enyi racionalizmus legyen már bennünk, könyörgöm.

Hadd támogassam egy picit Ilmaret (nem mintha szüksége lenne rá.)Láttam már olyan dok filmet-tan anyagom volt, és ez speckósan svájci volt ahová különféle embereket szedtek össze. Volt köztük ateista, keresztény normál és szektás, mohamedán ezotériás stb-stb. Ezekben egy volt a közös, mind visszajöttek a klinikai halálból, a szivük már egyszer mindannyiuknak leállt bizonyos időre. Ezeknek az embereknek, habár elszigetelve voltak egymástól megkérdezve mégis ijesztően hasonló volt a megtapasztalásuk. Ezek a megtapasztalások három jól elkülönülő szakaszt mutatnak.
1. Mindegyik látta a saját testét felülről, ahogy kiszált önmagából
2. Azután mindegyik bekerült a Folyósóba, idáig nagyon sokan eljutnak, általában innen szokták őket visszahozni, amikor haladnak a folyósó végén levő fény fele.
3. Ez a legmesszibb stádium, és csupán a megkérdezettekből kettőnek volt ilyen élménye azt hiszem a 11-ből, amikor a folyosón túl elérték a fényt és egy új világba léptek, ahol nem voltak egyedül. Az egyik megkérdezett személy látott is más személyeket, akik köszöntötték őt, a másik csak érezte ugyanezt, hogy valakik körülveszik.
Az érdekes az egészben, hogy egyiküknek sem volt félelme, nagyon közvetlennek találták ezt az állapotot és nagyon fájt nekik visszatérni a testbe.

Felagund írta:

Ilmarë írta: És miért találna ki közel 150 ember ilyesmit?

Háát...

Lehet, hogy nem örülsz neki, de: pénzért

Ha nem tévedek az a könyv amerikai szerzőtől (ergó amerikai "áldozatoktól") származik, és az, hogy egy kis pénzért és ismertségért az amcsik mit meg nem tesznek szerintem elég közmondásos...

Szerinted akkor én kitaláltam azt, amit átéltem? Függetlenül attól, hogy még nem is olvastam a könyvet mielőtt történt az eset? Netán pénzért mondom azt, amit? Felagund, téged Tamásnak kéne hívni... De én sajnos a Te hozzáállásodat nem értem. Túlságosan realista vagy túlságosan kersed a kiugrókat. Nem kérem, hogy elhidd amit mondok, csak annyit, hogy ne akarj olyasmiről meggyőzni, amit magam átéltem, de te még nem.

Ilmarë írta: És miért találna ki közel 150 ember ilyesmit?

Háát...

Lehet, hogy nem örülsz neki, de: pénzért

Ha nem tévedek az a könyv amerikai szerzőtől (ergó amerikai "áldozatoktól") származik, és az, hogy egy kis pénzért és ismertségért az amcsik mit meg nem tesznek szerintem elég közmondásos...

Felagund írta: A halálközeli élmények számomra elég megfoghatatlanok...
Egyrészt azért, mert ezerfélék, másrészt azért, mert nem bizonyít semmit. Az agyat (működési szempontból) roppant kevéssé ismerik (az okos biológusok és orvosok ) és mindig szolgálhat újabb meglepetésekkel.
Gondolok itt arra, hogy a halálközeli élmények egyes elméletek szerint csak a haldokló agy által generált víziók.
(Sajnos vitatkozni nem tudok róla, mert szinte semmi konkrétumot nem tudok, de érdekel a téma, [magam is leendő embertanász lévén ] és meglehet, hogy utánaolvasok )

Oks. Van abban valami, amit a biológusok mondanak, de akkor is nyitott marad a kérdés, amit magad is felvetettél, az agyat nem ismerik az orvosok 100%-ban. Tehát azt sem lehet biztosan mondani, hogy az agy haldoklása váltja ki a haláközeli élményt. Én olvastam ilyen témájú könyvet, miután magam is tapasztaltam és attól tartok túlságosan hasonlóak az élmények. Mindegyikben megvan a közös szál, a sötét hely, a fényes alak, aki szeret és segít. Ezek tények, akik visszajöttek egymástól függetlenül mondták el ezeket, abban a könyvben, amit olvastam és hát magam is ilyesmit tapasztaltam, tehát nem tudom azt mondani, hogy hazudtak. És miért találna ki közel 150 ember ilyesmit?

Csak az a baj, hogy nagyrészt erről az édesvíz féle "átölel a fény" és hasonlók vannak jelen, szóval nehéz vmi megbízhatót találni...
Arra lennék kiváncsi, hogy a halálközeli élmények megegyeznek-e az emberek világnézetével. :