Humor

CAPS LOCK: ON , MÉRETEZÉS: VÁLTAKOZÓ ?
(Persze ez korántsem annyira kényelmes, mint a smallcaps-tag, elismerem... viszont műx! )

Olyan már volt. Persze előáshatom (feltéve, hogy még megvan valahol a gépemen).

Hm, talán egy kis crossover? Néhány látogató egy egészen lapos, határozottan lökött, ám erősen mágikus univerzumból? Persze csak akkor, ha a fórum tud kiskapitálist.

[smallcaps]Próba[/smallcaps]

Úgy tűnik, nem tud... vagy csak én vagyok béna.

A fantomtól nekem folyamatosan hányingerem van
Esetleg Maedhros naplója?

Huanita

És végre egy jó kis feanoros anekdota megint...

Hm, kéne írnom valamit, csak épp nincs ötletem sorozatra. Kinek a naplója nem volt még eddig?


Ami Webbert illeti, semmi bajom azzal a Webberrel, aki a Macskákat meg a Szupersztárt írta. De a Fantomtól a falat kaparom. Olyan, mintha egy iszonyúan édes tortát még külön leöntenénk cukorsziruppal. (Jó... persze én a darkosabb musicaleket szeretem, mondjuk amikben van sorozatgyilkos, vagy szereplők tömeges hősi halála népfelkelésből kifolyólag, vagy a Halál mint csinos, szőke énekes gót cuccokban...)

Maedhros: ez isteni volt! Fáj az oldalam a nevetéstől! Beethoven+Wagner=
Namarie: már nagyon hiányoltam a naplót! Békés családi idill, ebből volt a legkevesebb
Ireth: ezt is nagyon hiányoltam már!

Most, hogy a rekeszizmom kevésbé fáj, megyek, és a holnapi iskolanap miatti depressziómat feloldandó elolvasom mindkét naplót legelőről.

Kellemes vasárnap délutánt!

Sziasztok!

Namarie: de jó, már nagyon vártalak! Nagyon tetszik az újabb részlet, végre "én" is szerepelek.

Hoztam egy kis újdonságot is:

Egy neveletlen tündehercegnő naplója
13. rész

532. harmadik hónap, 25. nap
Harmadkor
Imladris

Miután Legolas és felesége tegnap elutaztak Círdanhoz nászútra (Silmariwen megígérte, hogy ha már ott vannak, feltétlenül megtanítja úszni a férjét), Thranduil bejelentette, hogy köszön szépen mindent, de túl sokáig hagyta őrizetlenül az országát meg a palotáját (amiből mostanra valószínűleg bordélyház lett), szóval ő hazamegy. Mindannyian egyszerre lélegeztünk fel, királyunk pedig csomagolt és indult. Na de a lényegre térek: mikor este bementem a szobámba, nem tudtam, mi hiányzik. Aztán rájöttem: hát Glorfindel, Apának ugyanis Thranduil távozása után első dolga volt ál-férjemet nagy ívben kihajítani a szobámból. Ez egyrészt jó, mert:
1. Visszakaptam a magánéleti szférámat.
2. Visszakaptam a fürdőszobámat.
3. Nem kell senki széthagyott alsónadrágjaiba belebotlanom.
4. Nem kell senkinek az én bugyijaimba belebotlania.
5. Csak a saját cuccaimban tudok hasraesni.

Igen ám, csak így vége az éjszakai beszélgetéseknek, nevetéseknek, meg az izgalmas „jaj-le-ne-bukjunk” érzésnek is. Tulajdonképpen nem is volt rossz ez az ál-házas-élet. Hmmm… Nem akarom igazából is kipróbálni?


5 perccel később:
Határozottan nem.


Ötödik hónap, 8. nap:
Tudod, kedves naplóm, vannak napok, amikor jobb lett volna fel sem kelni. Ez a mai nekem épp ilyennek indult. Kezdődött azzal, hogy tegnap este képtelen voltam elaludni, amikor meg végre sikerült, mindenféle fura álmaim voltak egy fénylő izével, farkasokkal, orkokkal, egy félkezű pasassal meg valami beszélő kutyával. Reggelre a hajam szénakazal lett, a szemeim alatt sötét karikák húzódtak, ráadásul megjött… . Fél órán keresztül próbáltam beleküzdeni magam az egyik ruhámba, csak azért, hogy aztán rádöbbenjek: fordítva vettem fel. Újabb egy óra elteltével kiléptem az ajtómon, félig-meddig feltűzött hajjal, felemás cipőben (amit akkor nem vettem észre), ráadásul minden porcikám átható rózsaillatot árasztott, mivel véletlenül az egész üveg parfümömet sikerült magamra borítanom. Így léptem be az étkezőbe, ahol egyből minden tekintet felém (vagyis a szag irányába) fordult.
- Jó reggelt, kislányom! – köszöntött Apa furcsálló arckifejezéssel. – Milyen… khm… friss vagy ma reggel.
- Akár a harmatos rózsa – mosolygott Elrohir, majd suttogva hozzátette: - Kert.
Leültem és elkezdtem megvajazni egy lembast, ami nem sokkal később az ölemben landolt (a vajas felével lefelé, természetesen). Épp próbáltam egyszerre tisztogatni a ruhámat és gyilkos pillantásokat vetni vihogó bátyáim felé, amikor belépett Lindír.
- Szép jó reggelt mindenkinek! Hű! Mi ez a szag? Olyan, mintha valaki összetört volna egy rózsavizes üveget.
Inkább nem is szóltam semmit.
A rendkívül kellemes hangulatban elköltött reggelim után (egy nagy bögre görcsoldó tea társaságában) beültem a könyvtárba, azt remélve, hogy ott nyugodtan elbújhatok, olvasgathatok és töprenghetek ezen a rendkívül bonyolult kérdésen kérdésen: „Miért én??” Ez nagyon jól működött, egészen addig, amíg Elladanék meg nem találtak és rá nem beszéltek, hogy menjek velük csónakázni a kerti tóra. Egy ideig minden rendben is volt, csak aztán Elrohir hirtelen ötlettől vezérelve felpattant és elkezdett valami hülyeséget szavalni, olyan hangon, amit a város másik végében is hallani lehetett. Felálltam, hogy visszahúzzam, ám ekkor a csónak megbillent, én pedig estem. Bátyám a ruhámnál fogva próbált elkapni, ami egész egyszerűen leszakadt rólam, így hát egy szál bugyiban érkeztem a vízbe. Képzelheted, kedves naplóm: én egy szál alig valamiben úszkálok, a fivéreim dőlnek a röhögéstől, Elrohir kezében pedig még mindig ott lengedezik a ruhám. Már ami megmaradt belőle. Elkezdtem artikulálatlanul üvölteni, hogy de azonnal húzzanak ki onnét.
- Biztos ezt akarod? – kérdezte Elrohir a ruhacafatokat lóbálva. – Bár ilyesmit úgysem láthatnak a népek minden nap.
Erre megint üvöltöttem egy sort, de valószínűleg nem kellett volna, mivel egyre többen kezdtek gyülekezni a tó körül. Végül egy kacsa-alakú csónakban evezve megérkezett Apa.
- Mi folyik itt, fiúk? – kérdezte a fivéreimet, engem ugyanis nem vett észre. – Mintha Arwen hangját hallotta volna a fél város.
- Áá, neem – vágtak mindketten ártatlan képet, miközben Elrohir igyekezett háta mögé rejteni a ruhámat. Sajnos későn.
- Fiam, mi az ott a kezedben?
- Se-se-semmi, Apa.
- Ne nézz már Maedhrosnak! Mutasd, mi az!
Elrohir, mit tehetett mást, megmutatta.
- Te jó ég! – Apa majdnem elájult. – Pont ilyen ruha volt a húgotokon reggel. Mi történt vele?
- Ööö...
- Hát...
- Az úgy volt...

Na, én ekkorra már észrevétlenül beúsztam a vízesés mögé, telepatikusan jeleztem a vészhelyzetet Anyának, aki nyomban ott termett egy váltás ruhával, aztán egy gyors varázslattal megszárította a hajamat. Gondoltam, kicsit megtréfálom a bátyáimat, szóval fogtam egy csónakot és beeveztem utánuk. Épp akkor értem oda, amikor magyarázkodni kezdtek volna Apának.
- Szóval az történt, hogy...
- Sziasztok! – köszöntem rájuk jó hangosan, mire Elladan felugrott, Elrohir ijedtében a vízbe esett (kezében még mindig a ruhámat tartva), Apa pedig csodálkozva nézett rám.
- Kislányom, hát itt vagy! Nem te kiabáltál előbb?
- Én? – néztem csodálkozva. – Nem, Apa, én csak most jöttem ki, hogy megkeressem a fiúkat.
- De mit csinál a reggeli ruhád Elrohirnál?
- Jé, megtalálta?! Nagyszerű! Kimostam belőle egy foltot, aztán kitettem száradni, de eltűnt valahová. Biztos lefújta a szél a szárítókötélről.
- Aha, biztosan – vágott Apa töprengő arcot, majd a fivérimhez fordult. – Elrohir fiam, mássz már vissza a csónakba, a kerti tó nem arra szolgál, hogy kiigyák! Aztán csak semmi bajkeverés! – adta ki az utasítást, majd kievezett.
Elrohir morogva megpróbálta beleküzdeni magát a csónakba, csakhogy állandóan visszacsúszott, a végén pedig még Elladant is berántotta magával. Én közben majd’ megszakadtam a nevetéstől. Aztán mikor fivéreim gonosz mosollyal összenéztek, már tudtam, hogy bajban vagyok… Két perccel később hármasban fröcsköltük egymást a tóban, Imladris népének legnagyobb gyönyörűségére. A rossz hangulatom mindenesetre nyom nélkül elmúlt.


Hetedik hónap, 23. nap:
Pörögnek az események, kedves naplóm: tegnap Legolas és Silmariwen megérkeztek a nászútjukról, úgy tűnik, egy pillanatig sem képesek létezni a másik nélkül. Este Silmariwennel kint sétáltunk, mesélte a nászutas élményeit és már épp rátért volna az érdekesebb részketekre, amikor jött Apa.
- Kislányom, hát itt vagy! – kiáltott fel. – Gyere, anyád és én beszélni szeretnénk veled.
Kelletlenül elbúcsúztam barátnőmtől, miközben azon gondolkodtam, mit művelhettem ki az utóbbi időben, de arra jutottam, hogy semmi különöset. Ha csak Apa rá nem jött, ki törte el azt a rendkívül értékes, ám rémesen ronda númenori vázát… Szerencsére nem erről volt szó, mindössze anyáék közölték velem: középföldei körutazást teszünk. Ami azt jelenti, hogy fogjuk magunkat és a fontos imladrisi személyekkel együtt végigjárjuk Középfölde tartományait, az időjárásról cseverészünk mindenféle uralkodókkal, közben bájosan mosolygunk. Ez elsőre talán kissé unalmasan hangzik, de én már alig várom, főleg, mivel legjobb barátnőm és férje is jönnek velünk. (Legolast az alábbi érvvel sikerült meggyőznünk: jó ideig nem kell még hazamennie, az apjának pedig egy rossz szava se lehet.)
Most Silmariwennel csomagolunk, közben folytatja a nászút részleteinek feltárását.


533. harmadik hónap, 1. nap:
Végre indulhatunk. Az első állomás: Arnor.


Negyedik hónap, 5. nap
Arnor

Több mint egy hónapnyi lóháton való zötykölődés után tegnap megérkeztünk Arnorba. Apa és a város királya régi barátokként üdvözölték egymást, majd következett az én bemutatásom, ami… khm… elég érdekes volt. A király nagyon szívélyesen üdvözölt, közben le nem vette a szemét a dekoltázsomról, a mögötte álló kilenc fiú pedig (mind az ő gyerekei lehettek? Uram Eru…) majd’ elájult ott helyben. Mit mondjak, én is így éreztem, mikor rádöbbentem, hogy nem csak ők, de az egész város népe engem bámul. Mint akik még nem láttak tündét… Az első közös vacsora nagyon jól sikerült, még a bátyáim is hajlandóak voltak értelmes lények módjára viselkedni (bár ebben volt némi szerepe az Apa által beígért pofonoknak is), nekem pedig sikerült összebarátkoznom a király lányával. A kis hölgy először némileg bizalmatlanul méregetett, ez azonban rögtön elmúlt, amint felajánlottam neki, hogy megadom a hajápoló balzsamom recepjét. Épp a legújabb bőrápoló krémekről folytattunk elmés társalgást, amikor belépett a terembe Glorfindel.
- Micsoda férfi… - suttogta a hercegnő, és elolvadt.
Na mondom, csodálatos.
Aztán este… jaj, le sem tudom írni, még mindig ráz a nevetés, ha eszembejut… szóval már készültem volna lefeküdni, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtómon. Kinyitottam, és ott állt Glorfindel, egy szál alsónadrágban.
- Arwen, könyörgöm, bújtass el!
- Mi? Miért? És miért vagy félmeztelenül?
- Majd később elmondom – közölte, azzal félretolt, berohant a szobámba és eltűnt a gardróbszekrényben.
Én még mindig ugyanott álltam, értetlen arccal, amikor a folyosón befordult új barátnőm, az arnori király lánya, olyan hálóingben, ami mindent takart, csak azt nem, amit elvileg kellett volna.
- Jó estét, Arwen! – köszöntött. – Nem láttad véletlenül azt a kis szerény, szőke félistent?
- Hogy kit??? Ja, Glorfindelre gondolsz? – hirtelen minden világos lett. – Nem, nem láttam.
- Ó, de kár. Nem baj, akkor is elkapom a kis cukipofát. Jó éjszakát! – azzal elszaladt.
Becsuktam az ajtót, odamentem a gardróbhoz és hármat kopogtam rajta. Az ajtó kinyílt.
- Elment? – kérdezte a szekrény mélyén remegő ruhakupac.
- El – feletem, mire a kupac szépen különvált Glorfindelre és a fekete útiköpenyemre.
- Ezer hálám, Arwen – mondta a „szőke, szerény, cukipofa-és egyebek-félisten”, majd az ajtó felé vette az irányt.
- Khm, Glorfindel! – szóltam utána.
- Tessék?
- Én a helyedben – és bőszen mutogatni kezdtem az ablak felé.
- Ja, igazad van. Már itt sem vagyok – mondta, miközben egyik lábát átvetette az ablakpárkányon, majd még hozzátette: - És nem is voltam.
- Hát persze, hogy nem – mosolyogtam ártatlanul.
Ha minden estém ilyen érdekes lesz…


Hetedik hónap, 9. nap:
Már vagy egy hete folyamatosan esik az eső, így le kellett mondani minden szabadtéri programról. A város népe egyébként lassan hozzászokik a jelenlétünkhöz, már sokkal kevésbé feltűnően szoktak megbámulni. Apa odavan a büszkeségtől: mindenki az ő lányának szépségét dícséri. Legolas is odavan-a méregtől: minden második férfi megpróbálja elcsábítani a feleségét. Silmariwen persze nem vevő semmiféle ajánlatra, de most magyarázd ezt meg egy önbizalomhiányos férjnek… reménytelen. Megosztottam a problémát Anyával, aki azt javasolta barátnőmnek, használja az ő módszerét: a bókokra csak mosolyogjon szépen, majd jegyezze meg: „A férjem is pont így gondolja”. Anya azt mondja, neki ez mindig beválik.
Glorfindel ideges, ennek legfőbb oka az a túláradó szenvedély, amit az arnori királylány tanúsít irányába. Tisztelet neki, amiért nem használja ki a helyzetet. Tegnap megkérdezte, nem vethetnénk-e be itt is az ál-házasságunkat, de mondtam neki, hogy ezzel már elkéstünk, mindjárt az elején házaspárnak kellett volna mutatnunk magunkat. Szegény barátom erre elég csalódott képet vágott.
- Akkor legalább eljegyezhetlek? – kérdezte reménykedve.
- Ööö… nem – feleltem értelmesen.
Azóta sem tudom, hogy ezt most komolyan gondolta, vagy csak ál-jegyességet akar. Mindenesetre javasoltam neki, hogy szerezzen be egy erényövet és nyugodtan használja a gardróbszekrényemet, ha szüksége van rá. Ezzel sikerült kicsit felvidítanom. Csak aztán nehogy félreértsen valamit.


1 hét múlva:
Az eső ma reggelre elállt, így a lovas felvonulást nem sikerült megúsznom. Félreértés ne essék: nincs bajom se a lovakkal, se a felvonulással, abban az esetben, ha a művelet nem egy méteres sártengerben zajlik… jó, igazából két méter. Egy jó kis mozzanata azért volt az eseménynek: a király egyik rokona (unokahúga, azt hiszem) odakiáltott Apának: „Megsimogathatom, ami a lába között van?”. Csak remélni merem, hogy a lóra gondolt. Apa mindenesetre nem vette a kérdés kettős értelmét, és azt válaszolta: „Én nem bánom, de néha harap”. A társalgás fültanúi igyekeztek diszkréten megpukkadni a nevetéstől.


534. első hónap, 9. nap:
Sokak nagy bánatára és mégtöbbek megkönnyebbülésére eddig tartott arnori látogatásunk. Bár szerintem nem épp a legjobb ötlet tél közepén elindulni Szürkerév felé (következő úticélunk). Apa azt mondja, szerinte sem, de mivel minden egyes közös étkezés felér egy szexuális zaklatással, inkább megyünk most, minthogy botrány legyen később. Glorfindel arckifejezése több volt, mint megkönnyebbült.


Másnap:
Hóvihar. Utazás egy héttel elhalasztva. Anya azt javasolta, ne is csomagoljunk ki, mert mire végeznénk, úgyis kezdhetnénk az egészet újból.


1 hét múlva:
Na, most már tényleg indulunk. Túlestünk a búcsúzkodáson és a hivatalos ajándékozáson. Szép hagyomány: egy ősi ékkőberakásos nolda kardért, hegynyi ruhaanyagért és egy csomó drágakőért cserébe kaptunk két félvad lovat, egy alom kisbárányt, engem pedig külön megtiszteltek egy kutyakölyökkel. Igazán aranyos. Egyelőre olyan kicsi, hogy gond nélkül belefér a nyeregtáskámba, de a királyi kutyatenyésztő szerint három év múlva vele mehetek vadkanra vadászni. Nem törtem le szegény ember lelkesedését azzal, hogy nem szokásom az aktív vadászat, a kutyust pedig elneveztem Huanitának. (Először Huanra gondoltam, aztán kiderült, hogy az új jövevény kislány. Apa azt mondja, nem is engedte volna Huannak nevezni. Nem értem, miért.)
Jó, mennem kell, indulunk. Legalább három rétegnyi ruha van rajtam, már attól is megfagyok, ha kinézek az ablakon. Azt hiszem, keresek egy pokrócot, amivel betakarom Huanitát… mondjuk először egy olyan nyeregtáska kéne, amiben nem veszik el, de mindegy, majd megoldom.


534. harmadik hónap, 25. nap:
Sikerült levergődnünk Szürkerévig, és most már legalább van róla némi sejtésem, mit érezhetett Nagymama a Helcarexén. Apa egy hatalmas tüsszentéssel viszonozta Círdan köszöntését, aki ebből nyomban megértette, hogy üdvözlési ceremónia elhalasztva. Kedvesen beinvitált minket a palotába és ellátta a társaságot gyógyteával. Most épp próbálunk felolvadni, talán jövő tavaszra sikerülni fog.


Harmadik hónap, 28. nap:
A hóesés miatt továbbra is kénytelenek vagyunk bent ücsörögni. Ennek egyik jó oldala, hogy egész nap tudok Huanitával foglalkozni, már megtanítottam az „ül!”, a „fekszik!” és az „elengedi Elrond bácsi bokáját!” parancsokra, bár az utóbbit legtöbbször csak némi finomság ellenében hajlandó megtenni.
Ma este két bátyámmal, Legolasszal és Silmariwennel összegyűltünk a szobámban, „Ki kicsoda Középföldén?”-t játszani. Még el sem kezdtük, amikor kis kedvencem (Huanita) jött és megjelölte a területét… Legolas cipőjén. Mindenki elkezdett nevetni (kivéve az inzultált személyt), Silmariwen pedig rászólt a kutyára: „Nem mész onnan! Az a láb már foglalt!” Végül a hölgyikét (mármint Huanitát) átvittem Glorfindelhez megőrzésre, Bonival úgyis olyan jól összebarátkoztak. Glorfindel meg is jegyezte, hogy látszik, a kutya kinek a nevelése: szétrágta azt a csizmáját, amiben én annak idején mindig elestem.


534. ötödik hónap, 1. nap:
Az időjárás kegyes volt hozzánk, így Círdan végre megtarthatta az üdvözlő ceremóniánkat. (Szerintem senkinek nem tűnt volna fel, ha véletlenül mégis elmarad, de mindegy.) A díszvacsorán megismerkedtem egy Erestor nevű, rendkívül kellemetlen alakkal, aki állítólag Apa régi jó barátja. Ezzel állított oda hozzám:
- Jé, kit látnak szemeim? Te lennél Nerwenke híres kis bajkeverő unokája? Már sok szépet hallottam rólad.
Ez érdekesen hangzott egy vadidegen pasas szájából. Kicsivel később odajött Apa:
- Jó estét, Erestor. Látom, megismerkedtél a lányommal.
- Igen, nagyon kellemes társaság.
Csak néztem nagy szemekkel. Szerencsére ekkor Gildor riasztott, hogy menjek gyorsan, mert Huanita beszabadult a vadászszalonba, és most épp szétszedi a rókabőröket. Miután (jó fél órás küzdelmet követően) minden rókaprém - valamint Huanita is - a helyére került, kissé kelletlenül visszamentem a társasághoz és csatlakoztam a fivéreimhez.
- Látom, jól érzed magad, hugi – mondta Elladan titokzatosan mosolyogva.
- Bizony, máris új barátot szereztél – tódította Elrohir.
- Ti meg miről beszéltek? – értetlenkedtem.
- Ó, nem céloztunk mi semmire.
- Csak arra a fekete hajú, rókaképű pasasra, aki le sem tudja venni rólad a szemét egész este.
- Igen. Hogy is hívják? Emestor?
- Erestor – sziszegtem. – És csak úgy mellesleg elárulom, hogy még soha nem láttam nála kellmetlenebb, mogorvább…
- Arwen…
- Önteltebb, pimaszabb…
- Arwen.
- Beképzeltebb, felfuvalkodottabb…
- Arwen!
- Tiszteletlene… Ajjaj… Mögöttem áll, igaz?
- Hát igen, egy kicsit – bólogattak a bátyáim, és próbáltak nem nagyon kárörvendően vigyorogni.
Lassan megfordultam, remélve, hogy talán mégsem úgy van, ahogy gondoltam, de sajnos úgy volt: Erestor ott állt mögöttem teljes életnagyságban, pimasz mosolyával, amit szívesen letöröltem volna a képéről.
- Öröm téged újra látni, kislány – mondta, miközben láthatóan élvezte a helyzetet. – Hadd adjak neked egy tanácsot: mielőtt leszólsz valakit, mindig nézz hátra, nem áll-e épp mögötted. Tapasztalatból mondom – és tovább vigyorgott, miközben én éreztem, hogy vészesen pirulok.
Életem legkellemetlenebb fél perce után így szólt:
- Na, gondolom nincs kedved táncolni a legönteltebb, legbeképzeltebb, legpimaszabb alakkal, akit valaha láttál. Vagy igen?
Úgy éreztem, épp itt az ideje, hogy visszafizessem az adósságot.
- Ezer örömmel – mondtam, elővéve a legcsábítóbb mosolyomat.
Kézenfogott és a táncparkettre vezetett. Bátyáim értetlen arccal bámultak utánunk, de mikor az első adandó alkalommal cinkos kacsintást küldtem feléjük, nyilván rájöttek, hogy nem kell engem félteni.
Tehát táncoltunk, közben kitartóan és egyre hevesebben flörtöltünk. Aztán mikor épp olyan szögbe értünk, hogy a közeli asztalnál ülő Apa biztosan lásson minket, közelebb hajoltam Erestorhoz.
- Hadd adjak neked egy tanácsot – suttogtam.
- Mi lenne az, szépségem? – kérdezte érzéki hangon, még közelebb hajolva hozzám.
- Mielőtt – kezdtem, miközben folyamatosan csökkentettem a köztünk lévő távolságot – megpróbálsz (közelebb) megcsókolni (közelebb) egy hercegnőt (még közelebb), mindig (pont elég közel) nézz hátra, hogy az apja nem áll-e épp mögötted – mire kimondtam az utolsó szavakat, Apa már ott is volt mellettünk, egyik kezével Erestor vállán, akinek arcára ráfagyott az öntelt vigyor.
- Erestor, barátom – mondta fenyegetően nyugodt hangon Apa - , gyere csak velem egy kicsit, beszélgessünk!
Már kifelé mentek a teremből, mikor Erestor hátrafordult és egy „Ezt még megbánod!” pillantást lövellt felém, amit én egy kacér mosollyal viszonoztam.
- Te aztán nem vagy semmi, hugi – mondta Elladan fivérem.
- Bizony. Még jó, hogy a testvéreid vagyunk. Nem lennék most szerencsétlen fickó helyében – így Elrohir.
- Szerintem megérdemelte.
- Szerintem is – mondtam, közben arra gondolva, hogy lesz itt még néhány izgalmas esemény.


Folytatása következik.

Maedhros: JÓ! Nem az a visítva röhögős, de végig élvezhető és kellően humoros A Beethovenes rész különösen tetszett
(én szeretem Webbert )

Maedhros: Encsi mondta, hogy nézzek be, mert ez nagyon fog tetszeni. Benéztem, és igaza volt. Nagyon tetszett. ^^

Juuujjj, Maedhros, ez fájt... ehhez képest hoztam egy csendes kis családi idillit:


Galadriel titkos naplója, Harmadkor:

Harmadkor 241. Nos, az a nagy helyzet, hogy Celebrian újfent várandós, és ennek örömére egész Völgyzugoly be van zsongva. Elrond vejemnek megint határozott lelkifurdalása van, bár már kezd megnyugodni, hogy nem, nem ikreket vár a lányom. A két fiú már előre tervezi, hogy mi lesz akkor, ha kisfiú lesz a kistestvér, és mi lesz, ha kislány fog születni. Tudjátok, fiúk, az a helyzet, hogy tünde tervez, Eru végez..... én már csak tudom.


241. Évközép napja
Eru áldásával megszületett a lányunokánk, Arwen. Mindenki nagyon boldog, Celebornt és Elrondot, na meg a két fiút ki se lehet hozni Arwenke szobájából.

Két nap múlva:
A férfiszemélyzetet alig bírtuk kihajtani, hogy végre szegény Celebrian megszoptathassa a kislányt. Mikor végre ki lettek tuszkolva, a két ikerfivére nagy és erős fogadkozásba kezdtek, hogy ők aztán rettenetesen fogják őrizni a húgukat, és hogy senki férfi az ő tudtuk nélkül szemet se vethet rá, és a leányzó nem ám kóvályog, stb. Fogadkoznak, fogadkoznak, egyszer csak az a féleszű Gildor nem elneveti magát???? Nézek rá, hogy hallgasson (én már tudtam, min mulat), mire megszólal:
-Fiúk, ez mind szép és nemes, csak azt felejtitek el, kinek az unokája. Galadriel úrnőt nyolcan nem tudták megőrizni....
-MIII? – kapott a tőréhez Celeborn. Ugye nem a nyolc szépségről van szó?? Elraboltak, igaz??- fordult felém.
-Nem, szó sincs róla- nyugtattam a páromat- csak annyi történt, hogy párszor kiszöktem éjszaka csatangolni, illetve…fejezzétek már a be vihogást, fiúk!- szóltam a nevetgélő ikrekre. Nem, nem randizni voltam, hanem…na jó, tudjátok mit, leírom, aztán elolvassátok, így legalább nem fogjátok félreinformálni a kicsit….- sóhajtottam egyet, és Celeborn döbbent tekintetétől kísérve elvonultam. Távozóban hallottam:
-Te szent Eru, mi lesz itt még megfizetve…. – sóhajtott fel Elrond. Arwenke az anyósom unokája, és Lúthien dédunokája…

A sóhajtozásokkal nem törődve, íme a teljes történet:

Egy szép nyári napon történt, hogy a család tagjai szokás szerint engem hátrahagyva elvonultak Alqualondéba. Indok: nekem most tanulnom kell Yavannától, meg a hajóépítés nem biztos, hogy nekem való. És persze, hogy apa nagy mosolyogva kire bízott, na kire? Természetesen Feanorra.
-Vigyázz, testvérem, az én kislányomra! Tanulni rendesen fog, de nagyon vigyázz rá kérlek!! (Azóta se tudom, hogy egy 45 éves tündét miért kellett Feanorra bízni, különösen, hogy tudták, időnként mennyire szeretem. Mindegy). Lényeg: Feanor az eslő percben kijelentette, hogy sehova nem megyek, bánja is ő, mit kell tanulnom, maradjak otthon, mert ha bajom esik, ő megnyakal, és az fájni fog. Mondom neki, hogy az baj, mert Yavanna épp most adta ki a leckét, hogy a világító halakról írjak egy 10 oldalas dolgozatot.
-MIIIII?? – ordított rám kedves nolda nagybátyám. Éjjel csavarogni, holmiféle nedves halakat lesegetni??????
-De Ulmo vigyáz rám..- próbálkoztam.
-Ulmo.. az a locsi- - fecsi vala,.. minek vizeskedsz te annyit.?!!! Gyere inkább a kohó mellé, az aztán a férfias dolog! Meg különben is, a hajad is vizes lesz.
Nem igazán láttam, miért kell nekem férfiasodnom, meg azt se, hogy miért baj, ha vizes lesz a hajam, azt meg főleg nem, hogy ezek hogy függnek össze, de sebaj, gondoltam magamban, itt van a jó kis altató, még ezt a múltkor adta Irmo, tehát ha minden jól megy, lesz itt még halvizsgálat. Lett is, és ezzel együtt hatalmas üvöltözés és botrány. Ok: nem kéredzkedtem, hanem jó kislány módjára feltálaltam a vacsorát- a borban egy jó adag Irmo- féle altatóval. Én persze szépen bevettem az ellenszert, Feanorék szépen megitták a bort, elmentek aludni, én meg még szebben kiszöktem, és Amariéval mentünk halakat tanulmányozni. Amikor Ulmo megkérdezte, hogy Feanor nem emelt-é kifogást, csak annyit mondtam, hogy MOST nem.. Igenám, csakhogy Faenor valamelyik cimborája a nyolcadik alkalommal meglátott, és szólt neki. Mint kiderült, Caranthir, Curufin meg Celegorm azonnal la akartak rámolni, de az apjuk rájuk szólt, hogy majd ő elintéz. Így is lett. Mit sem sejtve megvacsorázattam a népet, és amikor mindent elrendeztem, kiszöktem. Azt viszont nem tudtam, hogy Feanor egész éjjel ébren vár, éééss.. és amikor épp búcsúzni készültem Amariétól a kapuban, kedvenc tüzes lelkű családtagom előugrott, és olyan üvöltéssel, hogy mindenki felébredt, elkezdte a hajnali hajtépést.
-HOL VOLTÁL:??? KISZÖKTÉL, MI?? NA GYERE CSAK SZÉPEN A BARÁTNŐDDEL EGYÜTTT!!!!- ezzel megragadta a fülemet, és szegény Amarie fülét is, és így kezdett el minket tajtékozva vonszolni, Manwe elé. Menet közben rádörrent Celegormra, hogy jó erősen markolja meg a hajamat, nehogy meglépjek. Celegorm persze nagy örömmel engedelmeskedett, de szegény Amarie meg elkezdett sírni, nem is annyira a sajgó füle, hanem az én hajam miatt.
-Tudod mi lesz, ha ezt meglátja a bátyám???- AÚÚÚÚÚ!
-CSEND!!
-NEM CSEND!!!!
-Fölverünk mindenkit!- siránkozott Amarie, miközben mi Feanorral kedélyesen egymást tépve vonultunk át Tirionon. (Csak szóban téptük egymást, pontosabban én őt, mert sajnos nem fértem hozzá, na meg Celegorm az apja parancsára a hóna alá kapott, hogy ne tapossam szét a kedves papa lábát, meg ne rúgjam szét a sípcsontját).
Amarie jóslata bejött, és amerre „mentünk”, sorra néztek ki a jótündék az ablakon, mindenki nekünk drukkolva:
-Pfujj, nem szégyelled magad, Feanor, hogy viszed azt a két kislányt!!- háborogtak egyesek.
-Két kis piszok ez, nem kislányok!- vágott vissza Feanor. Volt, aki harsányan vihogott- na ja, nem semmi látvány voltunk: a kialvatlan Feanor két lányt a fülénél fogva cibál, miközben a legidiótább fia tartja az egyiket. Végre odaértünk a Túna alá, aholis szegény Manwe fogadott minket döbbent képpel.
-Itt vannak, verd őket agyon, nyakald meg, mert ha nem, én teszem meg!- rakott le minket a vala elé.
-Nade miért bántod a kislányokat??????
-Kis ravasz szökevények!!- és ezzel Feanor előadta az egész esetet.
-De Feanor, Amarie el volt engedve, és Nerwenke is tényleg a halakról akart tanulmányt írni, mégpedig határidőre!- rökönyödött meg Manwe.
-NEM ÉRDEKEL!!! Éjjel ne csavarogjon! Nézze azokat a nyálkástestűeket nappal!
-De akkor nem világítanak!- szólt közbe Ulmo.
-Te meg.. temiattad van az egész!- őrjöngött Feanor. Közben legyintettem a valák felé, hagyják, Feanor megint megőrült.
-Most pedig hazajössz velem, és sehova nem mész!!- kezdett el megint cibálni.
-Talán megvárnád, mit mond Manwe, ha már fölverted!- szóltam rá.
-NEM ÉRDEKEL!!!
-Engem meg igen, te neveletlen….
Nem tudom, mi lett volna, ha Morgoth (ekkor még Melkor) nem lép közbe.
-Ugyan, már Nerwenke, tudod milyen…
-Te meg mit csinálsz itt? – förmedt rá Feanor, aki iszonyatos valaosztós hangulatban volt.
- Hát.. mivel felébredtem, gondoltam, megnézem, megint miért akarod megtépni az unokahúgod haját..
-APA!! SZEREZTEM EGY SZÉP DALT A REGGELI HŐSTETTEDRŐL!- vágódott elő Maglor.
-Jéé, uncsitesó, te mit csinálsz itt?- fordult felém.
Nos, ez volt az a pont ahol mindenki kórusban zavarta el a szerencsétlent, mondván, hogy énekelje meg inkább a Fák fényét, a világító halakat, vagy amit akar, csak itt ne legyen. Ekkor meg Caranthir robbant be, hogy szerinte a hajamat oda kéne ragasztani a párnához, akkor ki se mehetnék, és Feanornak is jó lenne. Drága tüzeslelkű rokon erre elkezdett vigyorogni, mire Melkor:
-Te, olyan pofont adok, hogy a Voidba szállsz…..-mordult rá amúgy fojtottan.
-Miért?
-Feanor, nem gondolod, hogy túl nagy teher neked Nerwenke őrzése?
-ÁÁÁ!
-Pedig igen. Úgyhogy most szépen velem jön mind a két lány, Amariét hazakísérem, Nerwenke meg az én vendégem, és kedvére kutathat, világos? – ezzel megragadta mindkettőnk kezét és a döbbent csendben elhúzott minket.
-Köszi, bátyus!- kiáltotta utána Manwe, amikor észhez tért a döbbenetből.
-Igazán nincs mit!

Amikor mindenki elolvasta, a fiúk örömködtek, hogy milyen nagyijuk van, Elrond csak annyit kérdezett:
-És mondd, nem esett bajod Melkornál?
-Ugyan… még ő kísért ki hallesbe, igaz néha Ulmoval összekaptak, hogy miért nem másképp világítanak a halak. Ilyenkor az lett a vita vége, hogy közöltem velük, menjenek vardához reklamálni, engem meg hagyjanak dolgozni.
-És ezt hogy fogadták?- kérdezte Elladan.
-Mosolyogtak.- feleltem. Nézd csak, a ksihugi is hogy mosolyog! Celebrian, milyen nevet szánsz neki az Arwenen kívül? Egy év múlva névadó!
-Tényleg!! Húha, Elrohir, akkorra valami nagyon fényes lószerszámot kell neki csinálnunk!- jött izgalomba Elladan.
-De fiúk, akkor még nem lovagol, még csak táncol!- szólt rájuk az anyjuk.
-Nem baj, majd megtanul.
Nos, ettől nem félek, csak az lesz az izgalmas, hogyan. Tükör nélkül is látom: a két fiú egy álló évet azon fog vitázni, ki és hogyan tanítja meg lovagolni Arwent. Hogy szüleik ne kapjanak akut fejgörcsöket, a jövőben leviszem magunkhoz tanulni a kicsit.
Közben a fiam, aki eddig szótlanul állt, és jó nagybácsihoz illően ringatta a kislányt, felnézett:
- Figyeled, Arwenke? Neked lesz akkora sikered… már most veszekszenek rajtad a fiúk!!!
Ez volt az a pont, ahol szegény Elrondot majdnem fel kellett mosni.

241. Télközép napja.
Készítem Arwennek az ajándékát. Igaz, van majd egy fél évem, de akkor is. Celeborn állandóan fúr- farag valamit, nem tudom, mi lesz az, de még nekem sem szabad látnom, Elrohir egy lovat tanít, Elladan meg távcsőt készít. A leányka meg egyre nől, és sokan azt mondják, feltűnően hasonlít a kicsi Lúthienre. Nos, Elrond, szép feladatunk lesz, azt hiszem….

Sötét Úr írta:

Maedhros írta: (Azóta tényleg lett musical, bár nem a Webber írta - a ford.)

Vótszerencsénk találkozni vele a KÖMT-ön. Tudod mit? Inkább Webber...

deee van egy ilyen is, és ez nem az, amiből a KÖMTön láttunk: www.lotr.com/

Bosch

Jáj, a filmbelit ne is említsd... nekem azért ugrott be ő, mert úgy néz ki, mint egy Eissmann-kép. Amúgy tényleg nem a nemes fajta, inkább a démoni.



Asszem, írok egy szösszenetet arról, hogy miért nem írtak még operát a GyU-ból...


*



Tolkien apánkhoz egy napon így szólt egyik, zenekedvelő kollégája:
- Mondja Ronald, miért nem írat operát a könyvéből? Egészen eposzi lenne, sok rézfúvóssal, meg...
- Utálom Wagnert.
- Ugyan, vannak mások is...
- Különben is minden zeneszerző meghalt.
(Sztravinszkij, Sosztakovics és még néhányan a színfalak mögött felháborodottan kiabálnak valamit, de az ügyelő kisípolja.)
- Meghalt? Ó, az nem baj. Egyik kollégánk a fizika tanszéken feltalált valamit, amivel felkeresheti Hadész birodalmát...
- Mandos.
- Oké, legyen Mandos...


És imigyen történt, hogy Tolkien egy elég homályos, határozottan alvilágszerű helyen találta magát. A révész leginkább egy gondolásra hasonlított. Nem olyan, ahogy Charónt elképzelné az ember. Vagy akár Círdant, ha már itt tartunk.
- Maga kicsoda? - kérdezte Tolkien?
- Charón elhúzott nyaralni... Ön... művész, igaz?
- Igen. Elvinne arra a részre, ahol a... zeneszerzők vannak?
- Ok... Zenészek Pokla, négyes szektor, félemelet jobbra.
A prof beszállt.
- Miért van minden zenész a pokolban?
- Odafent Eru nem hagyná őket érvényesülni.

A Zenészek Pokla távolról se volt olyan ijesztő, ahogy Bosh (őrült középkori mosógépgyártó - a ford.) elképzelte. Leginkább egy kávéházra hasonlított. Békebeli bécsi kávéházra, ferencjóskai derűvel. Hősünk megszólította a legközelebbi, zeneszerzőszerű egyént.

Tolkien: Elnézést... biztos, hogy jó helyen járok?
Szakállas, nyájas képű öregúr: Mindenki ezt kérdezi. Legközelebb nem fogjuk Johann Straussra bízni a felújítást... Miben segíthetek?
Tolkien: Operát szeretnék íratni a Gyűrűk Urából.
Sz.ny.k.ö.: Áh igen, mi is olvastuk... szép, de aligha férne bele egy estébe, a monstre folytatásos meg nem az én asztalom, hanem azé a germán héroszé.
Tolkien: Utálom Wagnert.
Sz.ny.k.ö: Higgye el, ezzel nincs egyedül. Más problémám is van. Ha ez a sztori olasz librettisták kezébe kerül... nézze, én megzenésítettem egy olyant, hogy a Slezák Leó száz előadás után se tudta, miről szól a darab.
Tolkien: Hát van ez a Gyűrű... illetve összesen kb. húsz Gyűrű, és akkor Frodó, akinek a nagybátyja az előző részben...
Verdi: Na látja, erről beszélek. Az opera nem lehett bonyolultabb annál, hogy a tenor és a bariton öli egymást a szopránért, a basszus meg közben méltóságteljes főpap vagy király, mert különben nem értik a népek, hogy mi van.
Tolkien: *lelombozott*
Verdi: De talán valaki más segíthet. Wolfi, gyere már ide! Te jobban értesz a misztikus küldetés-sztorikhoz.
Mozart: Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Most hogy nézne ki, ha Gandalf olyan lenne, mint Sarastro? Meg hol lehet ebbe komikus elemeket vinni? Egy rendes operán felváltva lehet bőgni és vinnyogva beesni a széksorok alá. Ez meg olyan karótnyelt és ünnepélyes, már ha érti, mire gondolok, mester... talán a Ricsi...
Tolkien: *elhalóan* Utálom W...
Mozart: Jó, ezt tudjuk.
Tolkien: Nem mindig olyan ünnepélyes... például ott van Pippin és Trufa. Meg Bombadil.
Verdi: Bombadil lenne az első dolog, amit egy librettista kihagy.
Tolkien: De ő fontos!
Mozart: Hanem itt van ez a fiúruhás csaj...
Tolkien: Éowyn?
Mozart: Azaz! Forduljon Ludwighoz, ő ebben szakértő.

Tolkien hát odamegy Beethovenhez.

Tolkien: Khm, jó napot, mester, azt szeretném kérdezni...
Beethoven: Még egy kávé rendel.
Tolkien: Öö... én nem a pincér vagyok...
Beethoven: Nem, nem kérek bele tejet.
Tolkien: Én igazság szerint egy operát szeretnék...
Beethoven: Cukorral. Az édesítőnek olyan műíze van.
Tolkien: A regényemről lenne szó, melyben...
Beethoven: Igen, hozhatja a rózsaszín virágos csészében is, ha a zöld éppen koszos.

Tolkien (Verdiékhez visszatérve) Feladom. Ez őrült.
Verdi: Tudod Wolfi, ez nem volt szép tőled.
Mozart (vihog) De mikor olyan vicces, ahogy az idegeneket kávéért ugráltatja... van, amelyik hoz is neki.
Verdi: Éretlen vagy. Hanem éppen itt jön a kedvenc utódom! Hello, Giacomo! Kávét?
Puccini: Csókolom, maestro Verdi, szia Wolfi... jó napot, uram...
Verdi: Az úr Signore Tolkien. Operát szeretne íratni.
Puccini: Van a művében édes, ártatlan, szenvedő női alak?
Tolkien: Hát... nem éppen. Éowyn elég harcias, és...
Mozart: Ja, jól szétrúgta a Bosziúr s...
Verdi: WOLFI!
Mozart: Bocs.
Puccini: És... éhező költő? Vagy legalább valami perverz zsarnok?
Tolkien: Hátööö, Morgoth nem szerepel ebben a könyvben.
Puccini: Kár... voltaképpen milyenfajta szereplők vannak?
Tolkien: Van Király, meg simán király, meg Helytartó, meg Sötét Úr, meg harcos szűz, meg hősies kertész...
Puccini: A kertész még egész aranyos lenne, de a többi olyan.. elavult. Én a kisemberekről szeretek írni.
Tolkien: Hát tényleg nincs más hátra, mint Wagnerhez fordulni?!
Puccini: Úgy tűnik. A többi zeneszerző, nos hát... ügyesek meg minden, de ilyen monumentális izét, azt csak a Wagner tud.
Mozart: Ott ül a biliárdteremben, és a feleségeinkkel flörtöl.
Verdi: Ne aggódjon, nem fogja megenni, csak ne mondja neki, hogy utálja.

Tolkien beóvakodik a biliárdterembe.

Tolkien: Jó napot, Mester, én...
Wagner: KI MER MEGZAVARNI EME MAGASZTOS TEVÉKENYSÉG KÖZBEN?!
Tolkien: ...
(Wagner éppen két nővel az ölében pezsgőzik a zongoraszéken ülve)
Wagner: MAGA NAGYON ÚGY NÉZ KI, MINT VALAMI HITELEZŐ!
Tolkien: Én nem... én.. operát szeretnék íratni.
Wagner: Az más. Aztán van pénze?
Tolkien: Hát... professzori fizetés, plusz jogdíjak...
Wagner: Ja, akkor jó. Miről is van szó?
Tolkien: A Gyűrűk Ura.
Wagner: Hm. Lássuk. Van benne sok brutál csata?
Tolkien: Van, a Helm-szurdok, meg a Pelennor, meg a Cormellen mezei... de egyik se olyan brutál, mint az Izzó Harag Csatája a Szilmarilokban.
Wagner: Á, hát akkor miért nem azt zenésítetteti meg?
Tolkien: Kicsit hosszú lenne...
Wagner: (fölényesen) Ó, az nálam nem probléma... csak szenvedjenek a hülye sznobok a háromórás felvonásokkal. Hogyan kezdődik?
Tolkien: Az Ainuk Muzsikája megteremti a világot...
Wagner: Príma! Ki más tudná ezt megzenésíteni, mint én? *öntelt* Van világvége is?
Tolkien: Igen, kettő is, mikor a valák bepöccennek és letarolják Andbandot, meg mikor Númenor elsüllyed...
Wagner: Miért nem jött már korábban? Hú... ez legalább... TÍZ este lesz!
Tolkien: ...
Wagner: Vérfertőzés is van?
Tolkien: (pirul) Hát, Túrin... meg Nienor... de nem tudják...
Wagner: (csillog a szeme) És jó kis hentelések?
Tolkien: Persze. Valahányszor a noldákra rájön az épp aktuális testvérmészárlás.
Wagner: Maga az én emberem, prof. Tűz is van?
Tolkien: Persze. Van a Dagor Bragollach, meg Gondolin eleste, ja, meg mikor Fëanorék felgyújtják a flottát, meg mikor Maedhros a vulkánban landol...
Wagner: ... miután húsz percig énekelt... sárkány van?
Tolkien: Persze, Glaurung, meg a Fekete Ancalagon...
Wagner: *sóhaj* Ez mind gyönyörű, mester, és még sokkal eposzibb lenne, mint a Ring volt. De a kritikusok azt mondanák, hogy magamat ismétlem.
Tolkien: Hát akkor kihez forduljak?
Wagner: Nem tudom, de hát csak akad valami élő zeneszerző is? Igaz, róla meg azt mondanák, engem utánoz, de az ilyesmi hízelgő...
Tolkien. Köszönöm... akkor visszatérek a világba.


Révész megin.


Révész: Na, nem jött össze?
Tolkien: Nem. De azt mondják, vannak élő zeneszerzők is. De hol? Oroszra mégse bízhatom, hogy nézne ki Éowyn szibériai népviseletben? [Újabb hőbörgés a színfalak mögül és orosz káromkodások, amit az ügyelő kisípol.]
Tolkien: Azok a modernek meg, akik olyan zörejeket írnak, ijesztőek.
Révész: Én tudok valakit, aki még zenét ír, ráadásul angol. Itt lakik nem messze a parttól...
Tolkien: Tényleg? Tegyen ki nála.

És áll Tolkien a békés délkelet-angliai partvidéken.

Tolkien: Ah! Micsoda érintetlen természet! Ez a fickó tutira rokon lélek.
A zeneszerző hamarosan pont arra sétál. Üdvözlik egymást.
Tolkien: Hát nem gyönyörű?
Britten: Nekem mondja, uram? Ideköltöztünk az olyan marhaságok elől, mint a háború, a z iparodás meg a bulvársajtó.
Tolkien: Ah! Végre valaki, aki értékeli a vidéki életet!
Britten: Operát akar íratni, ugye?
Tolkien: Igen... honnan tudja?
Britten: Jöjjön teázni. Amúgy Wolfi portréja mesélte.
Tolkien. Beszélő portrék? Az nem az én univerzumom...
Britten: Csekélység.

Tea a kertben.

Tolkien: Egészen eposzi mű, és még a Wagnernek se kellett! *szipog*
Britten: Én szeretem a zavarba ejtő sztorikat. Legjobb, ha a néző bizonytalan, hogy voltaképpen mit is lát. A lélek sötét mélységei...
Tolkien: Ja, ezt ismerem, palantírnak hívják.
Britten: Gondolkodom ezen a gyűrű dolgon. Voltaképpen csupa olyan emberről szól, akik nem bírnak a társadalmi konvenciók szerint élni... Frodó ahelyett, hogy megnősülne, és sok kis hobbitot csinálna, elmegy, mert... szólítja Mordor... Éowyn nem akar háztartásbeli lenni... Faramir nem akar harcos lenni... ez különösen szimpatikus nekem, hogy bevállalja a pacifista nézeteit... Denethor meg nem tud szabadulni a függőségétől. Szerintem ő lenne a Peternek való szerep.
Tolkien: Maga konkrét énekesekre komponál?
Britten: (alig észrevehetően elpirul) Igen. Mint a régiek tették. Aztán hadd szenvedjenek az eljövendő tenoristák, mert egyik se fogja bírni...
Tolkien: És ugye sok természetzene is kell.
Britten: Az jó, imádom a közjátékokat... ezek azért vannak, hogy ne kelljen a közönségnek addig tapsolni, amíg ki nem cserélik a díszletet.
Tolkien: Tetszik nekem, hogy maga olyan gyakorlatias, én mégis van fantáziája.
Britten: Egy gond van csak. Egy ekkora mű nem férne el a mi színházunkban.
Tolkien: De hát ott a Covent Garden is?
Britten: Most képzeljen el egy Végzet hegye-makettet a színpadon... amint éppen kitör.
Tolkien: Áh... értem... szóval az egész azért lehetetlen, mert a színpadtechnika...
Britten: Ne aggódjon, professzor, valaki majd úgyis ír belőle musicalt. Ha nincs szerencséje, akkor a Webber!




(Azóta tényleg lett musical, bár nem a Webber írta - a ford.)

Szerintem nem elég nemes Denethorhoz. (én a filmbelit sem szeretem mondjuk )
(off: a régi emotikonok sokkal jobbak voltak)On:
Nerwenke mag Arwen(ke)...hehe) nekem is hiányzik, bár ritkán járok errefelé, öket mindig lelkesen olvasom...

Csak mert nagyon leült, meg youtube-ozás közben hirtelen belém nyilallt...

Hát nem pont olyan az öreg ezen a képen, amilyennek Denethornak kéne lenni? (A kövér mosolygós bácsit nem kell nézni, az csak véletlenül van ottan. A gyanúsan Denethor-kinézetű fickó Eric Halfvarson, úgy is, mint a Kőszobor a Don Giovanniból, és egyébként tud tüzet is csinálni. Pont attól jött a hirtelen megvilágosodás.)



Itten lehet megcsodálni, hogy mit művel a tűzzel:



Figyelem: Hangos. Opera. Van benne félmeztelen jó pasi is.


Egyébként mi van mostanában Arwennel meg Nerwenkével?

Ireth Silirvien írta: azt is tudom, hogy az apám egy összeférhetetlen alak, akivel heti rendszerességgel összeveszünk és aki mellesleg itt áll a hátam mögött…

Sziasztok!

Hoztam némi újdonságot:


Egy neveletlen tündehercegnő naplója - 12. fejezet
1. részlet


531. első hónap, 2. nap:
Kissé felgyorsultak itt nálunk az események, mióta Legolas előadta „csodás felépülését”. Ez nagyjából két hónappal ezelőtt történt, ma pedig végre bemutatta Thranduilnak Silmariwent, mint menyasszony-jelöltjét. (Előtte én próbáltam őket összeismertetni egy kicsit, de miután észrevettem, milyen pillantásokat vet barátnőmre őfelsége, már csak azon igyekeztem, nehogy kettesben maradjanak, mert a végén még Thranduil képes olyat tenni, amiből végleges sértődés lesz.) Ami királyunk reakcióját illeti: először kishíján tüzet okádott, amiért a fia egy közrendű tündelányt akar elvenni, két perccel később meg már örömtáncot járt, hogy de jó, nem én leszek a menye (én már egyébként is nehezen lehetnék, mert ugye elvileg Glorfindel felesége vagyok). DE a lényeg: megvan Thranduil áldása a házasságra, szóval jöhet a dolog – remélhetőleg – sokkal vidámabb része: esküvőt szervezünk!


Harmadik hónap, 26. nap:
Szervezünk bizony, méghozzá igen szorgalmasan. A dolog eddig leginkább olyan egy lépést előre, kettőt hátra ütemben zajlott, aztán rájöttünk, hogy az időpont Évközép-napjára lett kitűzve, szóval nem ártana igyekezni. Silmariwennek persze csak most jutott eszébe, hogy hoppá, az ő szülei még semmit sem tudnak a dologról. (Megjegyzem, erről mindannyian megfeledkeztünk, annyira el voltunk foglalva Thranduil áldásának kicsikarásával.) A jövendő após reakciója ez volt: semmi gond, Silmariwen írjon nekik levelet, amiben megemlíti vőlegénye származását és vagyonát. Barátnőm csúnyán nézett Thranduilra, de nem szólt semmit. Kicsit aggódom, mennyire fognak majd kijönni egymással… Legolason látom, hogy ő is.


2 hónap múlva:
Haladunk, haladunk…


Évközép napja előtt 1 hónappal:
Ma megérkeztek Silmariwen szülei, a tervezettnél három héttel korábban. (Titokban arra spekuláltunk, hogy ha csak az esküvő előtt egy héttel érnek ide, akkor nehezebben mondanak nemet a vőlegényre). Mialatt barátnőm és szülei élvezték a viszontlátás örömét, Legolas a konyhában ült velem, Glorfindellel, és a negyedik bögre nyugtatóteajával.

- Le fogok égni előttük – mondta elkeseredetten, majd egyszerre kiitta a bögre tartalmát. – Glorfindel, kérek még egy kört!
- Szó sem lehet róla, ez már a negyedik volt, és még csak dél van. Esetleg miruvort adhatok, ha kérsz, legalább felbátorítana egy kicsit.
- Most akarod leitatni?? – szörnyülködtem.
- Ugyan, drágám, nem árt az meg.
- Akkor se. Élete nagy pillanata előtt áll, te meg miruvort akarsz belédönteni!
- Szó sem volt sem leitatásról, se semmi ilyesmiről, ne reagáld túl a dolgokat, kérlek!
- Én nem reagálok tú semmit, te vagy az, aki folyton…
- BEFEJEZNÉTEK? A jó Eru szentéseges alsó felére, úgy veszekedtek, mint akik már ezer éve házasok!
Értetlenül néztünk egymásra Glorfindellel.
- Tudjátok mit?? – folytatta Legolas. – Én is akarok ilyen hülyeségeken veszekedni Silmariwennel, hogy aztán éjszaka jól kiengeszteljem, szóval most megyek és megkérem a kezét! – ezzel felpattant és kiviharzott a konyhából.

Rémülten jöttem rá, hogy Legolasnak teljesen igaza van: mostanában tényleg folyton összeveszünk Glorfindellel, minden apróságon. Azt hiszem, ez az ál-házasság nem tesz valami jót a barátságunknak… Mindegy, folytatom:

Tehát Legolas kirohant, mi pedig utána. Amikor utolértük, már a főtér közepén állt és nagyban szavalta első találkozásul történetét Silmariwen apjának:
- Már amikor először megláttam őt fürödni a tóban… vagyis amikor először láttam őt virágot szedni a tóparton, én már akkor tudtam, hogy… hogy… hogy én gyereket akarok tőle! Óóó, nem úgy értettem…
- … és én akkor felkértem őt táncolni, és amikor a finom kezét az enyémbe helyezte, én akkor már éreztem…
Fél órával később:
- … és én tudom, hogy egy elkényeztetett herceg vagyok, aki néha több időt tölt a fürdőszobában, mint azon kívül, sőt, azt is tudom, hogy az apám egy összeférhetetlen alak, akivel heti rendszerességgel összeveszünk és aki mellesleg itt áll a hátam mögött…
- … de mindezek ellenére én szeretem az ön lányát és minden erőmmel azon leszek, hogy őt boldoggá tegyem, ezért – itt nagy levegőt vett – szeretném tisztelettel megkérni öntől Silmariwen kezét!
Erre még társaságunk azon tagjai is felkapták a fejüket, akik eddig békésen szundikáltak. Legolas és menyasszonya visszafolytott lélegzettel várták az atyai rendelkezést.
- Hát, fiam – szólalt meg végül Silmariwen apja -, ilyen hosszú és tartalmas beszédet utoljára az Utolsó Szövetség idején hallottam Gil-galadtól… most mit mondjak? Egész Lórien tele van rólad szóló, nem épp hízelgő pletykákkal, aztán egyszercsak jön egy levél a lányomtól, hogy képzeljem csak el, ki kérte meg az ő kezét. A feleségem tanúsíthatja, hogy ott helyben leestem a székről. Most viszont, mivel látom, hogy nem hordasz női ruhákat, nem fested ki magad és én ebből arra következtetek, hogy mégiscsak a nőkhöz vonzódsz, ráadásul konkrétan az én lányomhoz… Mindegy, szóval áldásom rátok, gyerekek, legyetek boldogok!

Amint Legolasnak sikerült napirendre térnie a női ruhák fölött és rádöbbent, hogy most már tényleg semmi akadálya nincs a házasságuknak, elkapta Silmariwent és ott helyben megcsókolta. Ez mindenkiből más reakciót váltott ki: Apa és Anya mosolyogtak (láthatóan kellemes emlékek öntötték el őket), Thranduil büszkén kihúzta magát, barátnőm édesanyja szintén mosolygott, a férjének viszont láthatóan megfordult a fejében, nem lenne-e jobb, ha most rögtön lecsapná ezt a szemtelen kölyköt, akinek van képe az egy szem kislányát csókolgatni, de aztán ő is elmosolyodott.
Remélem, most már tényleg semmi nem jön közbe.




Kellemes olvasást, véleményeknek nagyon örülnék!

Hát a bagós entet hogy hívják?

K-ent.

Namarie írta:

Raia Aiwart írta: És a Zökk-ent miből jönne ki?

... re=channel
Szép napot

Hát Agyam-ent.

Na most ezt szó szerint, elképzeltem, vizuális típus vagyok Hogy mint a rajzfilmekben, valaki benéz az egyik füleden, bent egy ent üldögél egy kis monitor előtt amin futnak az ilyenek, hogy légzés-állapot:ki, megnyomja a be-gombot, aztán ránéz a kukucskálóra és megkérdi mi van? Csak a dolgomat végzem...

Raia Aiwart írta: És a Zökk-ent miből jönne ki?

... re=channel
Szép napot

Hát Agyam-ent.

És a Zökk-ent miből jönne ki?

... re=channel
Szép napot

Tagnapi agyhalálos tanulás szünetében aszonnya BiGFooT:
-Te tudod hogy hívják a náthás fapásztort?
-???
-Tüssz-ent

/Mikor megírtam Bennek, igen hamar megszülettek a rokonok is:
Szell-ent, Fütty-ent, Fröccs-ent, Döbb-ent, Zökk-ent, Rebb-ent/

Ha fordítgatod angolról magyarra meg magyarról angolra a marcsit, akkor kijönnek ilyenek, hogy ribike meg veeeve, és ha ugyanezt eljátszod a ribikével, akkor a gyuszi.

hö?

Sőt, bizonyos gyuszi is.

hehe
(ráadásul, ha jól látom, a dologban - marcsin kívül - egy bizonyos veevee, illetve valami ribike is érintett... )

Üdvözletem!

Az utóbbi hónapokban igen megcsappant a feltöltések száma, így szeretnék tenni egy javaslatot, mivel lehetne kicsit feldobni a Fan Fiction rovatot. Az internet tele van jobbnál jobb idegen nyelvű írásokkal, szóval, ha van köztetek olyan, aki hajlandó egy kis fordítói munkát vállalni, az körülnézhet például ezen a linken:

www.fanfiction.net/book/Lord_of_the_Rings/

Nem 60 fejezetes regényt várok, elég egy rövid humoros szösszenet is. A keresési beállításoknál kiválaszthatjátok a nyelvet, a szöveghosszt, a műfajt és akár még a szereplőket is. Én nagyon örülnék, ha valaki vállalkozna a feladatra, higgyétek el, jó móka
Az író engedélyét persze minden esetben kötelező elkérni, valamint a kész fordításnál feltüntetni a nevét, és az eredeti írás elérhetőségét link formájában.

Üdv,
Nellas


P.S.: Természetesen akármilyen történet jöhet, nem muszáj humorosnak lennie

P.S.2.: Namarie, én vagyok a rovatvezető, hozzám tudsz fordulni, ha gond van a feltöltéssel!