Humor

Alyr Arkhon írta: Két nazgul elkezdett teniszezni a levegoben és a Szememet használja hálónak...
Azt hiszem kicsit elkanászodtak amíg nem figyeltem rájuk...

Jajjj!!! :up: :biggrin2:

Alyr:

Gyors halál...

Jaj, Mester! Lúthien lekvárfözö könyve meg a zsazsog! Nagyon rulez!

Evenstar... ez KIRÁÁÁÁLY!
Szegény Klíma!

Gratulálok minden paródiaírónak ezen az oldalon!

Evenstar,

Ez dogletes volt folytasd lecci

Beleg

Arnyelf: elég érdekes volt, az tuti!
Evenstar, ez iszonyat jó!

Evenstar írta: Vagabund hason fekve, szemét lehunyva, fülét a földhöz szorítva szundikált. A mögötte futva érkezo Legóssrác kiáltozása sem zavarta különösebben, de amikor a cvelf nem tudott lassítani és keresztül bukott rajta, az már felébresztette.

:itscool:
Alyr Mester, ha továbbra is ilyeneket írsz, még a végén megsajnálom szegény Szauront, és én is könnyekben török ki.
www.ninecompanions.net/humor/humor_toystory.html
Nem tudom, ezt láttátok-e, de ahogy a hobbitok randalíroznak az autóban...

Nektek nem úgy tünt a Mordor felett baljósan világító Szaurom, mint egy diszkó neonreklámja?

Vagy csak nekem volt vicces?

Estel írta: Hirdetés:

Becsvágyamat gyűrűre cserélném. Válaszleveleket az Anduinba kérem.
Boromir

Jaj, ez FÁJT!!!
Boz RULZ!

Alyr: Folytatást, folytatást!!!

Meghalt a fonazgul, aki pedig vakon hitt bennem...

:itscool:

Evenstar: Naon :fight:
Itt kihaltam:

– Na figyelj, törpicsek, lenyesném a búrádat, ha kicsivel magasabban lenne a földtől!
– Előbb döglenél meg, mert én meg nyílvesszővel dekorálnám a te búrádat, észak-déli irányban!

Hirdetés:

Becsvágyamat gyűrűre cserélném. Válaszleveleket az Anduinba kérem.
Boromir

Evenstar:ez marha jóóóó :itscool:

Üdv mindenkinek!

Már egy ideje (konkrétan az éjféli premier óta ) készülget a második részhez is a paródiám, megosztanám az eddigi részleteket veletek. Jó szórakozást!

A Gyűrűtúra – A két torony balekjai
***
– Nem igazán lelkesedem a külföldi kajákért, de még kínait is szívesebben ennék, mint ezt – közölte Kamu.
***
Így hát Küllem csatlakozott a két hibbanthoz. Vezette őket, pitizett, ha meg eldobtak egy fadarabot, visszahozta. De folytonos karattyolása, és az, hogy állandóan megállt körbepisilni a környező fákat, sziklákat és egyéb tereptárgyakat, határozottan idegesítő volt, csakúgy, mint az, hogy Kamu állandóan nyavalygott emiatt.
***
Az ubul-bá csapat vezetője megálljt parancsolt, hirtelen felemelve ökölbe szorított kezét. Szorosan mögötte loholó társa némán hanyatlott hátra.
***
Vagabund hason fekve, szemét lehunyva, fülét a földhöz szorítva szundikált. A mögötte futva érkező Legóssrác kiáltozása sem zavarta különösebben, de amikor a cvelf nem tudott lassítani és keresztül bukott rajta, az már felébresztette.
***
Edömér leszállt a lováról és így szólt:
– Na figyelj, törpicsek, lenyesném a búrádat, ha kicsivel magasabban lenne a földtől!
– Előbb döglenél meg, mert én meg nyílvesszővel dekorálnám a te búrádat, észak-déli irányban! – futotta el Legóssrácot a pulykaméreg, és már nyúlt is hátra tegezéhez. Vagabund, aki elszörnyedt ezen a jelen helyzetben igen célszerűtlen és a hercegre nem jellemző agresszivitáson és vulgáris szóhasználaton, már nyúlt is Legóssrác keze után, hogy lefogja, de nem volt erre szükség, mert tettlegességre nem került sor. A nyílvessző ugyanis beakadhatott, mert akárhogy rángatta a cvelf, nem tudta kihúzni a tegezből. Vagabund ekkor mégis elvonta a királyfi kezét a nyílvesszőktől, hogy kímélje a további hiábavaló erőlködéstől, meg szerette volna elkerülni a rohadi lovasok láthatólag egyre nehezebben visszafojtott röhögésének a cvelf részéről minden valószínűség szerint erőszakos cselekménnyel járó következményeit. Inkább bemutatkozott Edömérnek, bemutatva két társát is, majd röviden ismertette céljukat.
***
Klíma idegesen ácsorgott Evelin ajtaja előtt, kezében virágcsokrot, bonbont és egy darab papírt szorongatott. Végül elszánta magát és bekopogtatott.
Mikor Evelin ajtót nyitott, Klíma megeresztett egy bátortalan mosolyt, bement a szobába, majd nyelt egyet, és elkezdte felolvasni a papíron írtakat.

Mint télbe kapaszkodó, sápadt tavaszi reggel,
oly szép vagy, Evelin, oly gyönyörű nékem!
Arra kérlek most, remegő térdekkel,
Rohad fehér úrnője, légy a feleségem!

Ezzel Klíma féltérdre ereszkedett, és zsebéből egy gyűrűt húzott elő, Evelin felé nyújtva azt. A lány erre így szólt:
– Az első sorban nem stimmel a szótagszám! – És ezzel kirohant, becsapva maga után az ajtót. Klíma elkeseredetten rogyott le egy székre, dühösen a földhöz vágta a csokrot és bánatában az összes bonbont megette.
Rohad fehér úrnője a teraszra kiérve állt csak meg. A szél fújta hosszú haját, egyenest az arcába, így Evelin nem látott semmit, azt sem, hol ér véget a terasz, amiről így, miközben haját igyekezett kisimítani az arcából, spontán leesett.
***
Adolfék átlovagoltak a városon. A városlakók némán, bizalmatlanul méregették őket, nyoma sem volt autogrammért tülekedő tömegnek, ahogy ezt hőseink kissé csalódottan megállapították.
***
Adolfék bevonultak hát, elöl a varázsló, Legóssrácba karolva, mögöttük Vagabund és Kripli. A bentiek pár percig elemezték az összképet, majd valaki a nászindulót kezdte játszani orgonán, Láma pedig virágcsokrot nyomott Legóssrác kezébe. Aztán elnézte az ifjú cvelfet egy darabig, és kissé bátortalanul megérdeklődte, hogy valami cvelf szokás-e, hogy nem ő, hanem az örömapa visel fehér ruhát. A cvelf királyfi ettől teljesen begőzölt. Hiába, az elmúlt napok, a nagy rohanás, a napi kilenc órás helyett csak nyolc és fél órás alvások, a kényszerűségből, Vagabundék nyomására kihagyott hajmosások és fésülködések, a minimálisra csökkentett szépítkezés – emiatt például a királyfi mellkasán már három egycentis szőszál volt! –, mindezek teljesen kikészítették a cvelf idegeit. Dühösen elrántotta a karját Adolftól, aki csúnyán orra bukott a rántás miatt. Legóssrác pedig a hirtelen indulattól fűtve alaposan összevert mindenkit, aki az útjába került. Nem kis időbe tellett, míg Vagabundék lefogták, és még akkor is sokáig hisztérikusan kiabált és zokogott.
– Én nem vagyok lány, mondjátok meg nekik, hogy én nem vagyok lány!!!
– Jól van, Legóssrác, hát persze, hogy nem vagy lány, megmondjuk nekik! – csitította Vagabund.
– Csak azért, mert én szép vagyok, és mert én szoktam fürödni és hajat mosni, és nem vagyok olyan szakadt és büdös, mint ti, és mert szeretem a verseket, meg a virágokat...
A cvelf nem tudta befejezni gondolatmenetét, mert Vagabundnak elege lett, plusz az állapotára tett higéniai szempontú megjegyzések is felbosszantották, ezért leütötte a herceget.
***
– És tudd meg, hogy a nővéred sokkal jobb nő nálad! – fröcsögte dühösen Evelinnek a lány mellett álló Legóssrácra mutatva Klíma, majd lóra kapott és elvágtatott.
***
Legóssrác odaszaladt a földre került morchoz, és előkapta a tőrét. A mögötte érkező Vagabund nem győzte kapkodni a fejét a szálló testrészek és a fröcsögő vér elől.
– Egy őrszem – közölte a cvelf, Vagabund pedig megfogadta, hogy amint vége ennek az egésznek, beutaltatja egy idegszanatóriumba a herceget.
***
A morc rájött, ez az utolsó lehetősége, hogy pár mondatnyi jelentősebb szerepet vívjon ki magának ebben a történetben, ezért teljes erőbedobással hörögni kezdett, hogy felhívja magára a figyelmet.
(...)
A morc azonban úgy vélte, ennyi szerepléssel már biztos helye van a sztoriban, ezért nem mondott többet, csak elégedetten meghalt. Kezében még holtában is szorongatott valamit. Kripliék megnézték, mi az. A lánc volt, amit Vagabund Árvácskától kapott.
– Jé, Vagabundnak is tök ugyanilyenje van! – ámuldozott Legóssrác.
(...)
Teodor, látva a cvelf herceg elkeseredett arcát, sajnálkozva megveregette Legóssrác vállát, majd kiadta az indulási parancsot és maga is lóra szállt. Legóssrác még egyszer utoljára lenézett a vízre.
– Biztos, hogy nem mehetünk most fürdeni egyet? – kérdezte szomorkásan.
– Úgysincs nálunk törölköző – igyekezett vigasztalóan fellépni Kripli. – Na gyere, menjünk!
***
– Erre a cenk azt válaszolja: A tré-fa. Jó, mi? – ért a vicc végére Szálkaszál és jóízű nevetésben tört ki.
– Milyen jól szórakozik a saját viccén – jegyezte meg halkan Trafónak Pepszin.
– Lehet, hogy mi is jól szórakoznánk rajta, ha emlékeznénk a vicc elejére, úgy három órával ezelőttről – közölte Trafó.
***
Faramuci odament az alvó Frigóhoz, és megbökdöste, hogy felébressze.
– Hmnymnym... – reagált a hibbant, összébbhúzva magát.
Faramuci megint megbökdöste.
– Hmnymnymnym... – hangzott a válasz és Frigó átfordult a másik oldalára, fejére húzva a takarót.
Baromi öccsét erre elfutotta a méreg, egy közeli hordóból vizet mert egy kupába és leöntötte az ifjú Bájost.
***
Faramuci kivont karddal közelített Frigóhoz. A penge hegyével igyekezett kiemelni a hibbant inge mögül a láncot, amin a Gyűrű lógott, de a művelet nemigazán akart sikerülni, csak az inggombok fogyatkoztak rohamosan. Frigó erre nagyon bedühödött.
– Hagyd már abba, te is olyan perverz állat vagy, mint a bátyád volt! – kiáltotta és a barlang egy távolabbi sarkába futott.
– De hát... Én csak a Gyűrűt... – hebegte döbbenten Faramuci.
***
Ebben a percben eleredt az eső. Teodor király megszólalt:
– Itt vagyunk Helm szurdokában, alig háromszázan. Vagy tízezer ubul-bával kell megküzdenünk. Szinte semmi esélyünk, hogy megérjük a reggelt. És akkor még az eső is esik... A rohadt életbe!
***
– Tűz! – kiáltotta karját előrelendítve Vagabund, majd bocsánatot kért az előtte állótól, akit kezéből kicsúszott kardja fejbetalált.
***
Este lett, mire Szálkaszál odafordult a hibbantokhoz, hogy közölje, mire jutott a cenkek tanácsa.
– Nos, burárumsörgintonicvodkaboroskóla, döntöttünk!
– Igen?
– Először is megmondtam a neveteket a tanácsnak és megállapítottuk, hogy valóban nem vagytok morcok – közölte a cenk.
Némi hallgatás után megszólalt Pepszin:
– Ez igazán remek. És aztán?
– Utána Birsalma beszámolt, hogy van a nagyanyja, aztán meg Gesztenye mesélt egy nagyon jó viccet. Akarjátok hallani?
– Ööö, talán inkább majd később – felelte Pepszin, miközben próbálta csillapítani a felzokogó Trafót.
– Pedig nagyon jó vicc, higgyétek el! Biztos nem akarjátok hallani?
Pepszin, látva, hogy addig úgy sem jutnak tovább, míg meg nem hallgatták a viccet, felsóhajtott és leült, bólintva Szálkaszálnak, hogy kezdheti. Trafó teljes lemondással Pepszin mellé telepedett.
– Na szóval, a vicc a következő... – Itt Szálkaszál megállt. A hibbantok eleinte hatásszünetnek vélték a dolgot. Fél óra elteltével Pepszin csendesen megszólalt:
– Igen? Hallgatjuk.
Szálkaszál zavartan köhécselt és mormogott.
– A csudába is... Elfelejtettem, hogy kezdődik. De várjatok, megkérem Gesztenyét, mondja el mégegyszer!
– Nem, nem, nem kell! – vágott közbe gyorsan Pepszin, majd igyekezett Trafót elrángatni attól a fától, amelyhez az ütemesen csapkodta a fejét. – Inkább mondd el, hogy Szamurájról mit döntöttetek!
– Nos, odáig még nem jutottunk el – közölte Szálkaszál, mire Trafó éktelenül üvölteni kezdett.
***
Legóssrác a homlokát ráncolva fordult Vagabundhoz.
– Te, lesz itt mostanság valamilyen olimpia?
Vagabund kissé meglepetten és értetlenül nézett.
– Nem tudok ilyesmiről. De nem is hiszem, hogy lenne.
– Akkor az ott minek hozza az olimpiai lángot? – kérdezte a cvelf herceg a futva közelítő ubul-bára mutatva.
Vagabund lenézett, majd vállat vont.
– Gőzöm sincs.
Erre Legóssrác is megvonta a vállát és már indultak volna vissza harcolni, amikor Vagabund, arcán a megvilágosodás fényével megtorpant, a homlokára csapott és sarkon fordulva odaüvöltött Legóssrácnak.
– Lődd le, lődd le!!!
– Kit? – nézett körbe értetlenül a cvelf.
– Az ubul-bát, a fáklyával!
***
– El kell ismerjem, ez tényleg jó ötlet volt, Pepszin! – közölte Trafó. – Kár, hogy nem előbb jutott az eszedbe.
– Ó, már nem sokkal azután kitaláltam, hogy elindultunk – felelte Pepszin.
Trafó pár pillanatig némán, természetellenesen dülledt szemekkel nézett maga elé, majd társához fordult.
– És elárulnád, hogy akkor mégis miért nem szóltál már korábban?
Pepszin kissé zavartan nézett Trafóra.
– Hát azért, mert Szálkaszál elkezdte mesélni azt a viccet és meg akartam várni a végét. Mert most felírtam az elejétől az egészet, nézd! – dugott lelkesen egy papírdarabot Trafó orra alá, és nem egészen értette, hogy a másik hibbant miért tört ki artikulátlan üvöltésben.
***
– Jóestét kívánok, hölgyeim és uraim, önök élő közvetítésünket hallhatják a Cenkolimpiáról. A mikrofonnál Bourbon Trafipaxok ééés...
– ... Terepszín Tyúk, üdvözlöm önöket én is ezen a ma esti jeles és különleges sporteseményen, hiszen talán több száz év is eltelt már a legutolsó ilyen alkalom óta. Lássuk csak, mi is történik épp! Ó, igen, súlylökésben Gesztenyétől láthattunk egy szép megmozdulást, a súlyos sziklatömb jó tizenöt méterről csapódott Orbánc falának. Mahagóni pedig kötélhúzásban jeleskedik, kb. tíz morc ellen...
– Eközben zajlik a tenisz, Birsalma olyan technikásan ütötte át ellenfele, Juhar térfelére az ubul-bát, hogy annak esélye sem volt visszaadni a szervát. A futballpályán is folyik a mérkőzés, Platán egy fantasztikus ollózással jutatta a hálóba a morcot, így csapata egyenlített a Tűlevelűek válogatottjával szemben...
Eközben Szamuráj hálóruhában, hálósipkában és mamuszban, meglehetősen morcosan megjelent erkélyén és lekiabált:
– Huligánok! Ki engedte meg, hogy itt randalírozzanak? Azonnal tűnjenek el!
– És íme, a cenkek ebben a pillanatban eresztik be Vasunkvanba a közeli folyó vizét, hogy megrendezhessék az úszóversenyt. Cseresznye már a habok közé is vetette magát… De Pepszin, szerinted ki az az alak ott az erkélyen?
– Nem tudom, Trafó. És vajon miért kiabál annyira?
– Hát, gőzöm sincs! Biztos egy lelkes szurkoló! – tért napirendre a kérdés fölött Trafó, és a két hibbant ismét a cenkek ténykedésének szentelte figyelmét.
***
Mikor Kamu befejezte, Frigó, valamint Faramuci és vitézei körégyűlve, a meghatottságtól könnyes szemmel tapsoltak, Miákol pedig elérzékenyülten zokogott.

Alyr: nagyon jó!!
ja! A Cinemában van 1 GyU-s (pontosabban inkább Szarumános) paródia, de elég szar, és ráadásul hosszú is, de ha lesz időm, akkor majd +próbálom betenni!

Gandalf: nagyon tuti a napló, folytatááááááást!!!!
Alyr téged is szeretnélek olvasni! :pippin4:

Alyr: nagyon várjuk már Szénanátha Szauront!
Gandalf: a szokásos Zsákos bilbó-színvonal, szóval nem is aran, hanem inkább HOBBIT! :hello:
Beleg: nagyon kemények a képek! BKV-ellenörös rulez!

Alyr: MI IS!!

Jaj, behalok :itscool:

Ami tutira nem hangzik el Középföldén sorozathoz:

Mi az, amit egyetlen tümde se mondana soha sehol semmilyen körülmények között?

Orkoknak: Üdvözlégy, rokon!

Gandalf: Naon arany!!! :bilbo1:

Beleg: :aragorn1: :aragorn2: :fight: :cheers:

Ellenőrök...

Anwe írta: Vándort lecsukják adócsalás miatt, de négy év után feltételesen szabadlábra helyezik. Most a Deák-téri Mc' Donalds étteremben dolgozik.

OKÉ! Én benne vagyok! (A Mc' Donalds-szal szemben van a sulim!!)
Beleg: annyira jók a képek!! Szegény Haldír!