Versek

Tüz 2.

Vad és féktelen elemi erő,
Pusztító, minden gyengét összetörő.
Nincs, mi megfékezné, kegyetlen
Kacajjal tör előre, úr az életben.
Bár lenne erőm, hogy megszerezzelek,
Hogy gyönge testem most eléd vessem!
Hogy érezzem, ismersz, körülöttem vagy,
Hozzám érsz, de tüzed rajtam nyomot nem hagy.
Elemészthetsz, eléghetek karjaidban,
De szeretetem jele, hogy nem hagyom magam.

Arlith: Ezer arcod, egy a kezed,
Sötét az éj, fény az álom. gratu. Ez nagyon... Fény az álom. Szóval ez fény az éjszakában.
Jacopo: 25 haláli. Puff. Bumm. Miegymás.
Aranymag: csoda. Ez a hasonlat... Gyönyörű és szokatlan.
Sesy: nekem az első jobban tetszik. Szimpatikusabb. A második olyan macsós.
Area: megérdemelt nyugovóra térsz ez a baj az álmokkal. Nagyon jól átjött az a kétségbeesés, amit egy szép álom után felébredve érzünk. Köszönöm.

Tegnap esti termés.

Lothlórien

Ragyogni kell, ezt kéri a múltunk,
Ragyogni kell, nem, nem szabad sírnunk.
Sűrűsödik a homály körülöttünk,
De nem, nekünk nem szabad most félnünk.
A régi Hazára kell most emlékezni,
A régi szépséget tisztán megőrizni.
Aranylombú fákat zúgat az őszi szél,
S a mi szívünk is régi csillogást remél.
Nekünk ragyognunk kell, ez a feladat,
Megőrizni régi, más-földi arcunkat.
A tökély világából jöttünk e földre,
Az otthoni csillogást ide megteremtve.
Maszkot hordunk mi, a szépségnek maszkját,
Könnyünk ha csordulna, elzárnánk forrását.
Ragyogni kell, itt arany még a tél is,
Mosolyogsz, de szíved bánatos mégis.
Itt zöld a pázsit és él az erdő,
Parancsolónk a legnagyobb Királynő,
De sokat színleltük, hogy boldogok vagyunk,
Ezért nemsokára elmegyünk; s többé nem ragyogunk.

Lehet, h még szerdán feljövök, de most közkincs jön. A telszámom. 0620-526-86-29 Ha vmi lesz a Sztendrés aug.1-4-ei talival, írna/hívna valaki drágaszág? Köszipuszi!

Sziasztok!

Sürgősen kéne a segítségetek!
Szombaton lesz az egyik legjobb barátom esküvője, és szeretnék verset mondani neki, meg a mennyasszonyának. De még nem tudom, hogy mit kéne mondani. Segítsetek nekem, kérlek szépen, valami szép verset taláni. Lehetőleg jó lenne, ha egy szonettnél hosszabb lenne, de azért legyen rövidebb a Minek nevezzelek?-nél.
Javaslataitokat legkésőbb szerda délig juttassátok el nekem!

Előre is köcike!!!

Kár, hogy én még mindig nem tudok írni, de ti félelmetesen jók vagytok!
Arlith: bár neked már elmondtam, de azért beírom ide is, hogy gyönyörű ez a vers, legalább annyira tetszik, mint a Sárgarózsa

Jacopo: a 24-es és a 25-ös nagyon kegyetlen kevés ilyen kemény verset olvastam... a 25-ösben gyönyörű képeket sorakoztatsz fel... elismerésem
Aranymag: csodálatosan írsz, a vers ritmusa, lüktetése nagyon mélyről jövő erőt visz a versbe, és egyszerű, letisztult - én is valahogy így szeretnék írni, csak ritkán sikerül

Álomhajsza

Kergetem a fényeket,
eljátszom az életet,
meghalok, feléledek,
álmomban dédelgetlek.

Ott elbeszélgetsz velem,
megöleled borzos fejem,
Birkózunk a hűvös füvön,
megpihenünk lapos kövön.

Lábunkat lógatjuk a folyóba,
megmártózunk a tóba.
Fogócskázunk a fák között,
nevetve ugrálunk a kövek fölött.

Végül megállunk, lepihenünk,
lihegve a fűbe fekszünk.
Onnan nézzük a csillagokat,
s idézünk fel régi dalokat.

Aztán felállsz, távolabb mész,
megérdemelt nyugovóra térsz.
Én értetlenül hasalok a fűben,
nézem, ahogy eltűnsz a ködben.

S akkor megértem, én is felállok,
a ködben magányosan várok.
Várom, hogy ébredjek, túl szép ez ahoz,
s az ágyban térek magamhoz.

Ég az arcom, könnyem oltja el.
Álom volt. Hogy hihettem el?
Túl szép, túl jó, hogy igaz legyen,
csak ha halott volnék találkoznál velem

Nima: hajaj... ez a vers olyan, de olyan sok embernek szólhatna..... nem csak fiúknak. Néhány barátnak is.
Sesy: az első négy sor fenomenális!!!!!
Arlith: Ezer arcod, egy a kezed,
Sötét az éj, fény az álom.
Felsírok és felkacagok, 8O :itscool:
Jacopo: impressziók 24: az harmadik sor ütős, megdöbben az ember.

Sil írta: Galadh: Nekem is nagy kedvencem. :itscool: Volt is már párszor ebben a topicban is.

Bocsánat, csak nem vagyok régi fórumos, és még nem láttam.

Area: szuper vagy! nagyon jó és cinikus. *gratu emotikon*

Arlith: Mint mindig!

Area: (Aki nem szeret beszélgetni) - szerintem nagyon szép!
Nimashilin: A tali jó ötlet , bár sms-t nem tudok róla írni, mivel a számodat nincs szerencsém tudni. . "Akkor, veled csak azt tudtam: vétkezem./Csak később lettél emlék és… érzelem. " - hátborzongató!
Galadh: Köszönöm, hogy beraktad ezt a verset, ez az egyik kedvencem.
Sesy: Érdekes, hogy bár a "keret" ugyanaz, mennyire különböző hangulatúak.
Aranymag: (Hozzád) - Gyönyörű!
Arlith: (Veletek álmodni) - Van benne valami furcsa játékosság, és az utolsó versszak...

Impressziók 24

A mosolygó gyermekek az óvodában
sírva, fésületlen korcsolyáznak.
A fele majd meghal rákban.
Élek helyettük magányban.


Impressziók 25

szemed, akár csillagos égbolt:
rejtelmes, sötét, zegzugos mélye
igézőn ígér, s bódít boldog
rég feledett kínzó, hatalmas fénye

hazugság.


Impressziók 26

újra kékes esőben
fázom Aman partján
a Napot lemenőben
megfordulva még látnám
de inkább a Boldog
Birodalmat nézem -
kocsiúton kísért
a lámpák zöld fénye
s arcával ijesztget
transzfúziók lidérce

Irtam nektek kritikát, de elszállt a gép... grrr
szóval a lényeg:
Area: Zseniális vagy még mindig!
Sesy: A Kávés sor nagyon jó!
Jacopo: Küldd el légyszi nekem az impressziókat emilben!

És most az én versem:

Veletek álmodni
Kavargó percek között
Néha felbukik –hullám.
A kavargó árnyak között,
Álmot lovagol hullám.

Széteső álmok alól
Levegőért kapkod lelkem.
Erős kezű, ezer arcú
-nem is annyi- megfogsz lelkem.

Ezer kezed, egy az arcod,
Ezer álmod, egy – csak egy.
Álomarcú, csillaglelkű,
Három- megérett a meggy.

Ezer arcod, egy a kezed,
Sötét az éj, fény az álom.
Felsírok és felkacagok,
Olajszagú nehéz járom.

Széteső álmok alól
Ágak közül rád meredek.
Karod közül Én egy vagyok,
Ez még nekem is meredek.

Kavargó percek között
Verejtékben ébredezek.
Minden érzés – nem csak álom,
Verejtékedtől ébredek.

Kedveseim! Nem leszek 8 teljes napig, úgyhogy addig elbúcsúzom! Hiányozni fogtok! Ha lenne tali Szentendrén, akkor sem tudok jönni, mert pont 5.-én jövök!!!!!!!

És most a kritikák!

Sesy: A két vers sztem teljesen különböző! De a nagyon jó hogy ugyanúgy kezdődik végződik! Különleges!
Nima: Nagyon tetszik de a vége kicsit bizonytalanná tett más, mint amiről szól a vers odáig, és nekem ez nagyon tetszett!
Area: Huhh! Aki nem szeret beszélni! Nagyon "ütős"! Már az első négy sor odacsapott: "Csendben ordít rám a szó,
tudom, ideges,
válaszom mint puha hó,
pereg le a felelet."
Jacopo: Remélem írsz még impressziót, mert nem tudok betelni velük!! Fantasztikusak!!
Galócám: Hihetetlen vagy!!! Annyira szupik, hogy megállt a lélegzetem a tüdöm előtt!!!! Csodásak! Amik nekem a legjobban tetszettek: Álom,Szavakkal.
Arquen: Nagyszerűek a versedben a színek, képek, de a vége olyan közhelyes .....
Arlith: Pech- ciklus: Fénylik a tenger kékje,
átforog most a vérbe.
Megintcsak Huhhhh! Annyira jó meglátásaid, képeid vannak!!! Minden versedből ki írok néha egy eg sort mert egyszerűen feledhetetlen! De az egyész vers csodás! A mindhiába: ha már mindent leírtak helyetted így biztos nem mint te! Nagyon szép vers!
Dez: Nagyszerűek az ellentétek, és olyan szép-szomorú!

És egy új vers amit már páran olvashattak a szentendrei talin:

Hozzád

Lilaszín égalja
Szétfolyik kékké, vörössé
Szemedbe nézek
És beleolvadok én
Ráfolyok testedre
Mint kék tinta ruhámra:
Örökre

Tüz

Könnybe lábadt izzó szemek,
Arcon játszó kis láng-nyelvek.
Láng ékszerként kis kék gyöngyök
Lapulnak vörös függöny mögött.
Nézem, és nézve őt elmerengek,
Tüznek hittem, de nevezhetem istenemnek.
Szerethetem, pedig megéget,
Gyülölhetem, pedig megvédhet.

És egy kicsit átdolgozva:

Könnybe lábadt izzó szemek,
Arcon játszó kis láng-nyelvek.
Láng ékszerként kis kék gyöngyök
Lapulnak vörös függöny mögött.
Ég a tüz, lobog, néha-néha felém kap,
Szeme is ragyog, komoly, nincs helye mosolynak.
Nézem, és nézve őt elmerengek,
Tüznek hittem, de nevezhetem istenemnek.
Ő visszanéz, és hirtelen magához húz,
Átölel szorosan, nem enged el, megcsókol vadul.
Nem ellenkezem, hagyom, hogy szeressen,
Hogy szenvedélye tüzében elégjen testem.
Szerethetem, pedig megéget,
Gyülölhetem, pedig megvédhet...

Itt lenne egy vers, ami nagyon kedves nekem:


J.R.R. Tolkien: Az Utolsó hajó


Háromkor kinézett Fíriel:
Szürkülő éj osont ott,
Arany kakas nagy- messze el
Éleset rikoltott.
Sötét fák, sápadt virradat;
Madárkák ébredeztek,
Hűs szél lengette domb alatt
Homályos dalba kezdtek.

Ablakából figyelt a lány,
Mint nyúlnak hosszú fények
El a mezőn; rét harmatán
Gyémánt csillámok égtek.
Padlón futott két könnyű láb,
Lépcsőkön sietett le,
Táncosan szökdelt a réten át,
Harmatot permetezve.

Le, a folyópartra futott,
Köntöse gyönggyel szegve,
Fűzfa törzsének dőlve ott
A habokra meredt le.
Halászmadár – kék villanás –
Bukott a vízbe éppen,
Liliom hajlongott, a sás
Ringott a könnyű szélben.

Zene ütötte meg fülét,
Ahogy állt ott lobogva,
Oldott haját szél szórta szét,
Hajnalfény aranyozta.
Fuvolák, hárfák hangjai
Csendültek, s tiszta ének,
Mint zsenge szélneszt hallani,
Mintha csengettyűznének.

Fehér hajó jött, színarany
Orra és evezője,
Egész csapat hattyú suhant
Kalauzként előtte.
Tündérföld népe evezett
Szürkés ezüst ruhában,
Hárman álltak a tat felett
Szőkén és koronásan.

Hárfát pengetve zengtek ők
Evezők ütemére:
„Dús a lomb, zöldek a mezők,
madárdal száll az égre.
Még sok arany nap virrad itt
A földet fénybe húzva,
Sok virág nyitja szirmait,
Míg megsárgul a búza!”

„Folyón alá mi cél vezet,
hajósok, büszke-szépek?
Alkonytáj? Roppant rengeteg?
Elvarázsolt vidékek?
Észak-sziget kő partja hí,
Menjetek hattyú szárnyán,
Hol csak sirályszót hallani,
Hogy ott lakjatok árván?”

„Ó nem, messzebb van még a cél:
Napnyugat révein túl
Hajónk sötét tengerre tér,
És Tündehonba indul,
Mely visszavár. Vár minket ott
A nagy Fehér Fa régen,
S a tükröződő csillagok
A végső part vizében.

Középfölde, emberi táj,
Ím többé sose látunk,
Tündérhon magas tornya vár,
Harangszót küld utánunk.
Itt lomb lehull, mező kiég,
Nap, hold felkel s leáldoz;
Halljuk, hogy hív a messzeség,
És megtérünk hazánkhoz!”

Megtorpantak az evezők.
„Nem hallod, Föld Leánya?
Fíriel!” Kiáltották ők.
„Nincs teli még a gálya.
Egynek van helye rajta épp.
Jöjj! Itt nem élsz örökké!
Jöjj, Föld-leány, tündéri-szép:
Most hívunk, soha többé!”

Nézte a partról Fíriel,
S egy lépést tett előre,
De már meg is torpant, mivel
Sárba süppedt cipője.
A gálya lassan ment tova.
Vízen suttogva rebben:
„Énnékem utam nincs oda,
Föld lányának születtem!”

Köntösén nem volt gyöngyszegély,
Míg visszatért a partról,
Árny-ülte ház, magas fedél
Várta, s fekete ajtó.
Felvett egy rozsdaszín köpenyt,
Hosszú haját befonta,
S munkához látott. Odafent
A napfény hunyt borongva.

A Hét Folyón le a habok
Futnak még évről évre;
Felhő vonul, napfény ragyog,
Nád fűz hajlong a szélbe.
De halandó vizén hajó
Nem tart többé nyugatnak,
Elszállt az ének és a szó,
Csak nap és éj maradtak.

Arlith: Kövek, utolsó vsz! Istenség!!!
Area:Csendben ordít rám a szó,
tudom, ideges,
válaszom mint puha hó,
pereg le a felelet. ez nagyon bejön. Végre igazi képek! Amúgy azt a depiset egy fiúnak írtam. Amollyan jövőbelátás. TUDOM, hogy ez lesz.
Jacopo: 22! Úgy írod le őket, hogy az ember elhiszi, h PONT így történtek. Látom magam előtt.
Galadh: Babucka!!! Jóslat rúlz. FOTR filmzene eleje.
Sesy: éljenek a Mások! Nagyon tetszik ez a második. Bölcs és tiszta.

Ezt egy fiúról írtam. Rövid volt a dolog. De ez látszik a versből.

Nem voltál nekem semmi.
Valaki, kit el lehet feledni.
Csak egy kéz voltál, pár mozdulat,
Gondoskodás, mi lelkem után kutat.
Ismeretlen voltál, s áldozattá lettem.
Tehetetlen báb voltam, csak léteztem.
Tűrtem csak birtokló távoliságodat.
Félve és hiún szültem ál-bókokat.
Akkor, veled csak azt tudtam: vétkezem.
Csak később lettél emlék és… érzelem.


KÉRDÉS: Nem lehetne egy újabb tali Sztendrén aug1. és 4. között? Én akkor Leányfalun leszek és szeretnék hozni egy nagyszerű lányt, aki nagyszerű verseket ír, csak nincs netük és nem olvasta a GyU-t. Remélem, ez nem kritérium, mert nagyszerű ember. Lehet, h addig nem leszek neten, ha összehozható, szeretnék sms-t! Köszke!

Hello mindenkinek! Elég rég nem írtam ide verset, de figyeltem őket, mikor tudtam, elnézést kérek, ha nem szoktam kritikákat írni, de én nem arra termettem.
Viszont írok most egy hosszú és komoly történetet, és szerepel benne néhány vers, néhány ének és gondoltam, közzé teszek itt néhányat
Nézzétek el, ha zavarosak, de remélem majd elolvassátok a történetemet és akkor megértitek

Aragornnak:

„Hosszú a legnehezebb út,
És messze a legigazabb cél.
Elkísér téged túl mindenen a bú,
És az örök, igaz, tiszta remény.
Majd meglátod, királyságod nem,
A határokon túl, szakadt térképen,
Létezik, és él, hanem a szívedben,
Ott a mélyben, egy nap új életre kél.”


Oda és vissza

„Egy nap talán újra megérkezünk,
Hol a sötét elvész és fényből lesz minden.
Elmúlt a fájdalom, boldogságot érzünk,
El jő a nap, és zene szól újra, mint régen.

Hegyek választanak el, messzire mentünk,
A hit és remény vezetett minket ide.
Változott minden, megváltoztak bennünk,
Hideg volt az út, fagyosan, nagyon hideg.

És elértük utunkat, elmentem, jöttél velem,
És megtanultuk, az útnak két iránya van.
Amit a remény és a hit mutatott meg,
Hogy az út arra megy, oda és vissza...”

Galadh: a legújabb verseid közül engem a Szavakkal ütött szíven legjobban

Arlith: mindegyik tetszik, főleg a másodikban az ilyen képek, hogy "hangom a csöndbe koppan" és a vers utolsó 2 sora , de ezek közül az abszolút kedvencem a Kövek

heló every budi! Azért nem szóltam hozzá két napig, mert nem tudtam. Eccerűen minden hozzászólásomra azt írta ki, hogy művelet megszakadt. De most itt vagyok, és itt vannak azúj verseim. Ezt most fabrikáltam. Elég nyomi....

Csendben ülök a gép előtt, de bent tombolok,
sikerül elérni titeket, újra itt vagyok.
A technika közénk állt, s gonoszan vigyorgott,
próbálkozásomért gonoszul megorrolt.
Mostmár itt vagyok, eddig is itt voltam,
csak be volt kötve a szám, ezért hallgattam.
Tombolok itt belül, mire nincsen jó szó,
s itt leszek, ha izzik a nyár, s ha lehull az első hó.

Aki nem szeret beszélni

Csendben ordít rám a szó,
tudom, ideges,
válaszom mint puha hó,
pereg le a felelet.
Orrára ül, ő csak nézi,
ahogy elolvad,
könny kény hull le, s ő érti.
Megnyugtat.
Felém száll, már hűvösen,
arcon simogat,
elfordulok nyűgösen,
a magány hivogat.
Érzi én nem kedvelem,
s magányosan odébb áll.
én barátságunk feledtem,
de tudtam ő még vár.
Így lett ellenségem a szó,
barátom a csend,
s elfeledtem mindent mi jó,
a mélyben nyugszom lent.

Elanor: az első versben egy kicsit szerintem mindenki magára ismert. Álom vagy? címet adnám neki. Az a kias rövid nagyon megfogott. Olyan, mint a háborúk, rövid, de pusztító. A rólunk is nagyon szép, az első versszak rulz!
Dez: eheheh….
Sesy: ezért egy hatalmas cupp jár.
Mau: az utolsó előtinél meghaltam. Baromi jó
Nima: olyan, mintha a depresszíónak szólna. Vagy annak is szól?
Galadh: bravó!!!
Arlith: mind nagyon-nagyon joó!
Jacopo: impressziók 21 jó!!!

Arlith: Igazán örvendek, hogy visszatértél , a verseid szépek, az első nagyon tetszik.
Arquen: Nagyon jó! "Felkelnek az emlékei,/A csillagok ragyogó fényei. " - gyönyörű!
Sesy: Csatlakozom Arquenhez, ez csodálatosan szép! Mármint mindkettő...
Galadh: Az Álom, és a Vakság nekem nagyon bejön, úgyszólván gyilkol...


Impressziók 21

Fájón selypít az idő-adó ellenőre,
mikor beváltja reményeim megfelelőre.
Miért adózzak rövid éltemből, kérdem,
szánalmas éveimet én gyönyörrel féltem.
Miért ne tedd? a rövid válasz döbben bennem,
s eltemetnek immár húsz évvel öregebben.


Impressziók 22

Komor séta az utcán -
bár tudnám, kivel;
arca elmosódott,
s mint felhők - csalódott,
nem tudom, kivel
de járkálok valakivel.

Az úton a villamos -
átkozottul hasít;
s tér-szöge kilapít.
Szavad, mint daráló, aprít,
nem értem, miért,
de beszéltetsz valamiért.

A forgalom ritmusa
őrülten lüktetve
kérdéseket ágyaz
megkínzott fejembe;
azok nem tudom, miért,
de széttörnék az ütemet valamiért.

Miért hagytál el, ha szerettelek,
Miért hagytál el, ha nem is ismertelek?

Ahoj! Itt lenne pár szösszenet tőlem:

Álom

Mindent égető máglyák
Hamvát a szél kavarja,
Alakodat a homály
Eltakarja,

Mi előtted az égben
A széllel most oszlik el:
Tűnő színben világod-
Csak az Álmod.

__________

Jóslat

Fekete fellegek
Hideg villámok
Fedik be szemem.
Senkit sem látok.

__________

Vakság

Állok a ködben és homályban.
Nem talállak.

__________

Szavakkal

Szeretek. Érzek.
Tépnek. Vérzek.
Vágyom. Várom.
Nem jön. Látom…

Arquen, naon köszönöm ezt a dícséretet... nincs levédve, nyugodtan megzenésítheted, sőt, örülök is neki, és kiváncsi vaok rá!

Csak mert más

Szürkén kell fel a nap a szürke hegyek felett.
Szürke kávé felett szürkék az álmos szemek.
Szürke úton szürke autó robog, benne szürke ember.
Rajta szürke öltöny, és szürke táska a kézben.
Ha a színes ember jő, a szürke rendőr rászól.
De a színes csak nevet, és tovább bandukol.
Rosszalló szürke szemek követik, összesúg a nép.
De a színes nem törődik velük, ő mindig így élt.
Megvetik és kitaszítják,
Megrakják a szürke máglyát:
Elkapják és megégetik, csak mert ő más.

Már ki is találtam egy pompás dallamot az első sorára. Gitár kísérettel együtt. Persze ha ez az alkotás le van védve, akkor azon nyomban felfüggesztem muzikális tolakodásomat.

Sesy! Hát ez egyszerűen... Nem jutok szóhoz!!! 8O Nagyon széééép! Olyan megható, mégis olyan elbűvölően szilárd. Szinte már énekelve lehet olvasni olyan szép a ritmus, a dallam! Nagyon szép! Ennyire szép verset még nem láttam. Bár Area verse is nagyon meghatott az biztos!
Olyan jó, hogy van egy ilyen társaság, akik itt olyan szépen fejezik ki magukat, hogy szó szerint maguk mögé utasítják a nagy költők alkotásait! Olyan szépség van ebben a fórumban, ami felbecsülhetetlen értékkel bír.

Fáj a szív, mert fáj a szó,
Úgy, hogy el nem mondható.
Vár a szél és vár az élet,
De várj, nélküled félek!

Eső koppan, felhő szalad,
Kergetem az álmaimat.
Hol vagy, elvesztél a ködbe?
Vagy csak én nem látlak egyre?

Hol vagy? Előbb fogtad kezem.
Amim volt, most elvesztettem.
Így nem élek, gyere vissza!
Vagy elkergetsz a halálba?

Fáj a szív, mert fáj a szó,
Úgy, hogy el nem mondható.
Vár a szél és vár az élet,
De várj, nélküled félek!

Úgy döntöttem felhagyok az állandó rímeléssel, mert rájöttem, hogy mindig ez az ami kifáraszt agyilag. Ettől függetlenül persze még írok verseket, no meg kritikákat! MUHAHAHAHA!

Alkonyat, éjszaka, napkelte

A Nap már vérzik!
Látom szememmel,
Ahogy az ég vöröslik
Mint egy vértenger.
Ízzó parázsként,
Mint égő fáklya,
Hullik csillagként,
S végzi a föld alatt.

Mikor aztán eltávozik,
S nagy fénye kialszik,
Felkelnek az emlékei,
A csillagok ragyogó fényei.
A Hold is felkél szépségével,
S ezüsttel aranyozza környékünket.

De a parázs még mindig ízzik!
Új lángot gyújtva fénylik.
Új aranyat füstöl az égre,
Újra meleget ád a szélnek.
Újból napra virradunk,
Töltsük hát szépen a napunk!

Na azt hiszem összeszedtem magam
Nem hinném, hogy ennyi vers olvasása után bármiféle kritika is kijönne belőlem
egyenlőre csak annyi:Az a József Attila aláírás feladta az utolsó kenetet. Most hirtelen nem is tudom kié.(Cueddo kivételesen nem a tiedre gondoltam )

És jöjjenek a verseim:
Mindhiába
Úgy érzem minden leírt szavam
leírták már helyettem.
Úgy érzem mindeb egyes percet
leéltek már előttem.

Nem bírom megfogni-
és hiába születtem.
Nem bírok újat adni-
közhelyese az életem!

Úgy érzem minden szót mit érzek
ellopom a világtól.
Úgy érzem mindazt mit elérek
elveszem a másiktól.

Nem bírom megfogni-
hiába lakok jól.
Nem bírok újat adni,
szavam hangok nélkül szól.

Úgy érzem nincs érzés, mi ne fájt
volna másnak már.
Úgy érzem már nem is kérdés,
hogy ilyennek élni kár...

A második olyan téma, amiről nem szokás verset írni, minden prűd forduljon el (vagy fel )
Pech-ciklus
Fénylik a tenger kékje,
átforog most a vérbe.
Felkiáltok - csak halkan.
Hangom a csöndbe koppan.

Kínoz a görcs - nem félek.
Így születtem, így élek.
Fénylik a tenger, csobban.
Szívem is olcsón dobban.

Nap heves lángján égek,
ím egyedül zenélek.
Kínoz a görcs - úgy fájok.
Szellem a házban -járok.

És a harmadik:
Kövek
a fájdalom könnyei
peregnek arcomon-
ne félj vándor,
követlek utadon!

Szememben örök
őrület fészkel-
ne félj vándor,
tudom -nem létezel.

Az őrület keze még
gyorsabb a halálnál,
ott alszom régen
ágyának lábánál.

Az őrület kezi
simítják fejemet,
ő már örökre
megjegyzi nevemet.

Ne féj vándor,
tudom nem létezel.
Most mégis érted,
csak érted vérzem el.

Tudom se a forma, se a ritmus nincs letisztázva, de ezek most ilyenek lettek...

köszönöm Nektek a tegnapi talit, megint olyan jó volt az Avakum rendkívül szimpatikus hely, köszönöm, hogy megmutattátok

Elanor: nagyon tetszik a rólunk szóló versed + az is, aminek még nincs címe
Mau: így utólag visszaolvasva is remek darabok a szösszeneteid

Ne haragudjatok, hogy most nem tudok többet írni, teljesen ki vagyok ütve, de őszinte elismerésem mindenkinek!

Sziasztok Kedveseim, Drágáim, Életeim!! Eh... egyszóval.. anyám..most a nyakamba szakadt... egy csomó érzésetek... pedig csak egy hét volt. Jesszus, teljesen kiakadtam... knockout,knockout.... Impressziók 20 - ez valami brutális Jacopo... uramatyám... és a többiek is és izé.
Ha magamhoz tértem, kaptok verseket, meg idézeteket,ha lehet...
Arlith írokisésnevetekisésmindjártahajamattépememotikon:

Ezt nemrég írtam, és sztem pont passzol Ryana címe alá.
Nem volt címe, végre már van!

Jégbe zárt sötétség

Életemben itt hagytál.
Haláloddal megöltél.
Szellemlényként bolyongtál.
Követtelek mindig én.

Megláncolt az érzelem.
De te továbbléphettél.
Szellem vagyok, testetlen.
Míg te elfelejtettél.

Dermedt homály a lényem.
Hozzád kötve senyvedek.
Kongó üres a szívem.
Örökké így élhetek??