Versek

Nefra, hol voltál? Hetek óta nem írtál semmit, pedig felerészben miattad olvasom ezt a topicot! Rólad nagyon nehéz kritikát írni, annyira jókat írsz. Nem gondoltál még rá, hogy valami irodalmi folyóiratban is megjelentess valamit? A mostani versed is nagyon jó, formailag tökéletes, csak kicsit nehezen tudom követni. Olyan, mintha két vers sorai keveredtek volna össze, egy emberről és egy fáról szóló versé. Pontosabban nem is jó szó az hogy összekeveredtek, inkább szétválaszthatatlanul összefonódtak. Bizonyos sorok mintha mindkettőhöz tartoznának, mások meg csak vagy ehhez vagy ahhoz. Valami ilyesmit akartál?

Jacopo, egyre jobban tetszenek az impresszióid.

Üdv, Oisin

Rándzsa/Baradmorgűliel írta: Rándzsa dala

Sötét az éj,
Ne félj,
Zúg a szél,
Értem a nyelvét,
Itt vagyok,
Ne félj,
Gyermeked vagyok,
Tudom,
Ismeretlen vagyok,
Tudom,
Rossztól vagyok,
Tudom…



Hát ez béna...

Ráni, hányszor mondjam...

Rándzsa dala

Sötét az éj,
Ne félj,
Zúg a szél,
Értem a nyelvét,
Itt vagyok,
Ne félj,
Gyermeked vagyok,
Tudom,
Ismeretlen vagyok,
Tudom,
Rossztól vagyok,
Tudom…



Hát ez béna...

Impressziók 50

Hogy hamar hazaérjen a jó doktor,
este sietős a haldoklás,
hisz lassú, kéjes elmúltam tette
gonosz Isten-káromlás.

Impressziók 51

megsértettelek? nem akartam,
hisz nem tudtam, neked jobb egyedül,
hogy lelked Stradivari-hegedű,
mondtad: álmod új vonaglás az
égi padláson -
s benne én, csupa rémálom

énemre hagytál, lelkem elvetemült
zongorájára,
tehetetlen ujjaimból áradó csillag-
disszonanciámra

nekem fáj, hogy itt hagytál, idelent
az Antarktikában,
s várok rád tébolyultan a monitor
elektronviharában

Nagyon szépeket írtok.
Most így az elmúlt hét terméseiből Nima verse tetszett a legjobban.

Végítélet


Már is késő
Megbánni a bűnöd
A legvégső
Fájdalmat még tűröd
A halál vár
Csak ez maradt neked
Halálod kár
Bűnöd lett végzeted
Hívnak téged
A pokol téged szólít
Szennyes véred
Még itt lent is hódít
Hatalmas úr
Sereged már vár
Világon túl
Ott hon soha sincs nyár
Végítélet
Mit a Földre hozol
Végítélet;
Beteljesült sorsod


A többi megiint itt

Bocsy, h ennyire lehúzom a kedveteket....
Nahryien:

Fanyar tó

Valahol a hegyekben
Völgy közötti zúg
Játszik egy gyerek
Szíve nem fanyarú.
Labdát dobott a társa
Túl hosszút
A lány utánna ment
A hegyen túl.
Nyolc évet mászott
Keressve, kínban
Támadták a farkasok,
A rossz társak.
Megtalálta a labdát
Fehét tó mellett
Lehajolt érte,
Hogy felvegye.
Indult már el,
Mikor a tó beragadta
Magához ragadta
Magáének tudta.
Csapja talán van
A Fanyar tónak
De nem találja
Tónak lett rabja
Örök párja.

Nim: teccik, bárcsak tudnék ilyet írni
Szofi: Legyél depis és úgy könnyű
Nefra: Balladás
Jaci: Mi az, hogy erőszakos :confused2:
Van rosszabb versem is!

Ezúttal még időben korrigálom újabb vétkes figyelmetlenségemet...
Rándzsa: A Varázsló leánya szerintem jó, érdekes hangulata van, a másik az én ízlésemnek egy kissé erőszakos.

Elnézést, ha kissé összeszedetlen lennék...
Arquen: Bocsáss meg, hogy kifelejtettem versedet! Nekem tetszik a hangulata, a verselése, annak ellenére, hogy meggyőződéses absztinens vagyok.
Nim: Nagyon szép vers, köszönöm - tényleg aktuális a téma sajnos...
Nahryien: Gyönyörű! Olyan érdekes, mindent betöltő keserűség hatja át... Nagyon jó!
Szofi: Ó, ez a könnyed ritmus... remélem, majd valamikor hallhatom a hozzá tartozó dallamot is!
Galadh/Cueddo: Csatlakoznék én is a talihoz, ha nem gond. Ha kérhetném, akkor majd írjátok fel a fórumra, hogy mikor...
Neframíel: Csodálatosak benne a képek, nagyon tetszik!

Nem nagyon írtam ma, úgyhogy egy-két régebbi, ha megbocsájtjátok...

Impressziók 46

Egyszerre vonz, s taszít
a bizonyított nemlét,
nem tudom, a logika igaz
cél, vagy csak kellék?

Impressziók 47

Emlék vagy, nem valóság -
eltaszított adósság.

Impressziók 49 (egy rendszerváltás előtti jópofa induló kommentárjaként)

Háborúzunk?
A fej lehull,
s a szem a napba néz:
"mindent elérhet ma
a művelt ember-ész"

Hello mindenkinek!!
Előhozakodom egy verssel... plíííz, kritikát... Ez előszörm egyfajta verses történetnek indult... remélem valamennyire látszik rajta.

A Fűz-király

Piros már alkonyunk,
Bennünk mégis remény.
Ha elmehetnék… itt hagyhatnék
kardot, s súlyos lombú fákat,
ha büszke lehetnék… s szemembe
nyársat többé nem vágna büszke Hold...
Akkor, amikor azt a szót
elmondanám… s arany
Koronám már csak szürke lenne
- mint az este mikor oly hidegre fagyott,
hogy már alakja is elmosódott –
akkor… szabad lehetnék.
Én mehetnék elsőnek innen.
Itt hagyni mindenkit… s nem lenne
mi szólna; lehetnék királya
égő alkonyoknak,
s nem küldeném a patazajt
búvó városokba…
Ha szabad lehetnék…
Vagy őrjöngő, lánckarú este,
s felnevetne szél-zizegő torkom…
Otthonom se lenne.
Se erő, se üzenete a Mának,
s összedőlne a palota…
Tort ülne felette szememnek ereje.
Ha már koronám is nehéz, arcomon
meg csak hallgatás… mért hagyjam hogy
vérző sugár tapodja homlokom?
Nem akarom, hogy zöldbe vonjon
lombok közt az ősz, s hagyjon
lehullni engem… Levélszerető
lenne akkor nevem,
s nem király… nem Hallgató-Üresek Ura…
most… most hagyjatok magamra!

Amint őrjöngött a fűzfakarú néma Úr,
szolgái beleremegtek. Sírtak,
- vagy nevettek?… - nem tudta senki.
A telet is el hagyta menni,
bokái közt elfolyó szirmok, fehér és
furcsaszín-smaragd…
Elhagyod önmagad, ha megtudod,
hogyan sírt - mielőtt elhallgatott…

Én nagyon benne vagyok egy taliban, de légyszi legyen csütörtökön vagy bármikor, csak ne holnap és ne pénteken (utóbbi=színdarabos-próba, ezúton reklámozom itt is )! Mindenképp el szeretnék menni

Ha bármi kiderül, légyszi írjátok fel, vagy küldjetek sms-t.

Sziasztok Drágáim!

Először jöjjön az a vers,ami a múltkor Jacopo egyik verséről jutott eszembe.Nem akar több lenni,mint ami-csak egy kis chansonról van szó,a szokásos butácska slágerszöveggel Dallam is van hozzá,de ha akarja,bárki szabadon megzenésíthet

Őszi chanson

Fölöttem őszi ég,
Előttem őszikék-
Bár tudnám,hogy merre jársz...

Szívemet hangulat
Ragadja meg,elszalad
Perc,s nem jő emlék se már...

Lelkemben hangulat
Elszáll és ittmarad-
Gazdag és üde a táj...

Fölöttem őszi ég,
Nem az a nyári kék-
Részegít,s az idő megáll...

2001.okt.6,Pécs

Cueddó:már megint félreértettél vmit.Az appel bélát Jacopo kérte.
A Milyen könnyü vagy ott van a nagy Cueddo-versek sorában :itscool: ,csak néhány kisebb formai változtatást javasolnék.A 2.vsz 1ső sorának végéről a 'mely'-et,ha átraknád a 2ik sor elejére,sokkal szimmetrikusabb lesz a strófa írásképe(kipróbáltam!);az utsó vsz 3ik sorában pedig a 'kinek' elé ha raksz 1 'a' betűt (kinek akinek),akkor szvsz jobban kijön a ritmus.(Ez a vers olyan jó,h ilyen kis semmiségekkel nem érdemes a tökéletességet kizárni )
A másik kis szösszenet ütős.Olyan,mint Jacopo Impressziói (Bosc,h így 1máshoz hasonlítgatlak Titeket,srácok,de a közös tér miatt a dolog adja magát.Szvsz 6ással is vagytok 1másra,s ez mind2töknek jót tesz.)

Jacopo:Ha nem tetszik a könyv,nem muszály elolvasnod A kötet úgyis szét van jőve-majd 10-20 laponként +kapod A képeid iszonyúan erőteljesek ,még mindig...

amani:igen tisztelem azokat,akik szonettet tudnak írni-leakalappalemotikon- (Mellesleg a tartalommal is 1etértek )

Rándzsa,mondd,hogyan írod ezeket?Varázsló lánya:Olyanok,mint vmi régi ballada valami primitív népnél.Jó az 5let,de a kivitelezés enyhén szólva zavaros.Próbáld meg csiszolgatni,formába önteni v legalább vmi 1séges stílusfélét kihozni belőle,érdemes lenne!Megöllek:Ez a brutalitás...Ennek a kiélésére esetleg nem itt kéne sort keríteni-de biztos,h nem ÍGY!Jacopo versei sokkal ütősebbek.Nála az erőszak nem jelenik meg közvetlenül,hanem személytelen és általános.(Mutattad már pszichológusnak ezeket az irományokat?Mert ő talán tudna segíteni.Mi se segíteninem tudunk,sem tolerálni ezt a magadból kifordult....)

Nim:a téma aktualitásáról a sok válás győz meg minket...

Ha valakinek még eszébe jut 1-2 appel béla-részlet,írja le,és én begépelem a verset!

Hát emberek! Már-már kezdek megrémülni! Olyan szörnyűek a verseim, hogy már le se szídjátok őket?!

Drágáim!
Nem lehetne egy tali holnap v holnapután délelőttől szentendrén? holnap Ellel úgyis megyünk szentendrézni, ha valakinek van kedve csatlakozni, szóljon neki vagy nekem, mondjuk a részleteket!

Nim: Versed szép... Nagyon-nagyon szép..
'Sors sorshoz így köttetett. ' Ohh..
A kedvenc együttesem neve hasonló a Tieddel; H.I.M.
Cueddo: A 'Szösszeneted' oly rövid.. De, kellemesen birizgáló..
Rándzsa: 'Megöllek..' Kinek Lelkében rossz hangulat tanyázik, szavait a keserűség gazdagítja.. Az édes íz tovatűnt.. Engedd ki fanyar Tavad vizét..

Talán, tudod ki vagyok..

Látom a Félelmet a szemedben,
Úgy ahogy, Te is látod bennem.
Érzed, reszkető kezem kezedben,
Ne engedd el, szorítsd még erősen..
Látod, bánatos, könny itatta arcom,
A mélyben csillogó, tompuló sóhajom.
Érzem a Kételyed, s Erőtlenséged,
Egy kicsit elriaszt - elcsüggedek..
Hallom, fülembe zűgó hangod zaját,
Omlaszd le Szívem kemény, hideg acél-falát.
Húzz magadhoz közel, s ölelj szorosan,
Hadd érezzem, tudjam, szeretsz-e biztosan..
Hallom néha bársonyszín, csapdosó szárnyad,
A pattogó tűzet, ahogy felemészti a fákat.
Fond ujjadban a halovány Reményszálat,
Fonj körbe, s védj, ne ostromoljon Bánat..
Engedd, hogy letöröljem a - Bánat hírnőkét - könnyedet,
Engedd, hogy ismerjem tövisektől összeszúrt Lelked.
Hallod koppannó gondolatomat Elmém ablaküvegén,
A holt avart felkavaró hűvős, őszi szél neszét...
Csüggedésemben légy oltalmazó, hű Angyalom,
Örömömben osztozz, s tárd ki óvó, meleg karod.
Várd meg velem a hajnal első cirógató fénysugarát,
Addig megtanulom dobbanó Szíved halk ritmusát..
Kulcsold imára szorongó Szívem tíz görcsös ujját,
S mondj Istennek egy hálaadó, szép, égi fohászt..
Tedd félő Szívemre oltalmazó, nyugtató kezed,
Éreztesd velem, melletem állsz Félelmemben..
Óvd meg Lelkem a Bánat mardosó körmeitől,
Zárd le szemem, s csillapítsd le Szívemben dühöm.
Add reám a végtelen, halhatatlan Öröm palástját,
Ne engedd felvennem régi, fekete mivoltom álarcát..
Látod, szememben még mindig ott a Bú s a Gyász,
Az ódon, szúette testbe zárt Létemnek vége már.
Zárd kezembe a hajnali fényben fürdő harmatcseppeket,
Rázd fel ernyedő testem, könnyektől részeg Lelkem..
Szállj el a hűvős őszi széllel, halkan, nesztelen zajjal,
Mint éji pille, kit a keserű Bánat hörögve hívogat..

Sziasztok!

Júliusban volt az unokatesóm esküvője, s ebből az apropóból
született egy vers. (nem valami nagy szám , de azért leírom)

Szép volt a menyasszony,
virág nyílott kebelén.
Ősz-színű szép szemében
kristályosan csillant a fény.
Szép volt a vőlegény,
hűség s erény tiszta szívén.
Igaz szóra nyílott ajka,
szavát templom visszhangozza.
Két szív állott egymás mellett,
fogadva örök szerelmet.
Sors sorshoz így köttetett.
Szerelmesek, ne tépjétek soha
szét e köteléket.
Köteléket, ezüstláncot,
a sors mit tinéktek kovácsolt.

Sokan vágták el erővel,
harapófogó vasélével
kötelékük erős láncát.
S az egészet így elválasztva,
két fél részre szétszakasztva,
egyik jobbra, másik balra,
újat keresve, mást kutatva,
rozsdás láncát egyre rázva,
kóbor lélek gyanánt járva,
a másikat így szólongatva,
de süket fülekre akadva,
magány-homályban elalélva,
sötétségbe beburkolva,
egymagában araszolva.

Szerelmesek, mondom Néktek,
ne vágjátok köteléktek,
a Sors mit nagy figyelemmel,
gondossággal, türelemmel,
szívetek közt megvetett.

Már megint rám jött a rossz hangulat...
Sesy: bocs a csúnya szavakért...

Megöllek

Véred folyik a szobában
Késem hasadban fekszik
Rég volt rám
Fennkölten nevettél.

UTálat tornyusul
S te dőlsz el
Én győztem
Ez kétségtelen.

Hörögsz, s közben fetrengsz
Na, mi van? Fáj a sebed?
Én nevetek, nevetek
Most a szívem nevet.
Jön a rendörség
A francot érdekel
Megígértem megöllek
S megyek a sitre nélküled.

Bilinccsel lefognak
Őrültnek hisznek
Téged a kórházba visznek,
Mikor a pokolban a helyed.

nem célozgatok senkire....

Gyerekek! WOW!!!!! Hogy bírtok ilyen jó verseket írni... Ja, bocsi, hogy idetoltam a képem,m ég nem telt el két hónap, de, hát, ma még letudok ülni a géphez

Kicsit jobb hangulatú vers.....

Varázsló leánya

Ki vagy kötve,
Kezed, ládab törve
Verésről hoztak,
Pihanőre hoznak.
Fejed vérben fürdik
Mindened sajog
Ártatlan vagy
Mégis TE lakolsz.
Szemed az ablakra téved
Ott ülök én
Madár formájában, de
Itt vagyok én.
Nagyban káromkodsz
Ordibálsz velem
Nem tehetek róla,
Hogy szeretlek téged.
Én is lakoltam
Láthatod bizonyGalamb vagyok, de
Nem fehér, hanem piros.
Odaszállok a lábad mellé
De te belém rúgsz
Engem hibáztatsz,
Hogy ilyen a sorsod
Éjfél van, csodák órája
Pár percre én is
Emberré változtam.
Megcsókollak téged,
Te átváltozol
Én lettem a rab,
Te meg az én rabom
Most madár vagy
Messze repülhetnél
De nem hagysz egyedül,
Teljesen egyedül.
Hamar pirkad
Mindenki álmos
Apám átka
Ült most rájuk.
Nem ismernek fel
Vakon visznek
Akasztani visznek
Akasztófához visznek.
Lábam még a széken pihen
Ott repülsz az égen
Majd leszállsz mellém
Apám átka mát nincs többé.
TE átváltozol,de a többi vak
Még nem látnak semerre
Se embert, se falat
Megcsókolsz engem
Most madarak vagyunk
Látom apámat
Átkokat szórni
De nem érdekel
Itt vagy már velem
Mindörökre.
De apám átka eltalál
És te meghalsz
Nem tudlak feltámasztani
Ezért megölöm magam.
Anyámtól tanultamAz apám utált
Miattad öltem meg magam bután.
Mert feltámasztott apám
Hiába haltam utánad
Ősi varázslattal.
Az élők sorába jutottam
Anyámhoz mentem
Hogy éljek tovább,
Őszülő haja megnyugvást bocsát.
Ajándékkal várt otthon
Szép fekete lovat adott
Azzal vitt ki a mezőre
Majd elment, ott hagyott örökre.
A mezőn ott álltál
Rám nevettél
És te örökre a
Boldogok sorába vezettél.

Hoppá, hosszú lett....

Dodiee: Gyönyörű vers!
Nim: Nagyon találó, és szintén gyönyörű - csak ne lenne olyan átkozottul nehéz belátni az utolsó versszak igazságát...
Nahryien: Hihetetlenül gyönyörű, könnyeden szárnyal, és mégis olyan nehéz... nagyon jó!
Szofi: Köszönöm a verset, a kötetet előre is! A könyvednek időhiány okán még csak az elején járok, de ígérem, hamar befejezem, és írok/beszélek róla! A cueddói magasságoktól meg, azt hiszem, fényévek választanak el...
Cueddo: Az első iszonyú hátborzongató, a második csak egyszerűen nagyon jó!
Amanibhavam: Nekem nagyon tetszik; az az örökérvényű jut róla eszembe, hogy "a valóság modellezésének legnagyobb hátráltatója maga a valóság"...

Impressziók 48

Vasúti töltés a szitáló esőben,
fényt morajló szemaforok -
s a kereszteződés? milliárd esőcsepp
átlátszó vére ragyog

Ritkán járok erre, most bedobok egyet, ha nem baj. Úgy 3 éve írtam.

Itt az ideje, hogy a dolgok mélyére nézzünk,
s ha jól belenyúlunk, alapos képünk
lesz mindenr

Jacopo: a 39-es és a 42-es nagyon megfogott. és ezek olyanok voltak, amit egynél többször is el mertem olvasni - a többi olyan hihetetlenül kegyetlen és erőteljes, hogy nem is találok rá szavakat

Szofi: köszönöm, hogy beírtad ezt a verset, bár nem én kértem - most, hogy elolvastam, új erőt kaptam a csüggedésben

Most pedig jöjjön egy szösszenet, ami időrendben közvetlenül a "trubadúr-énekem" (most már így fogom hívni ) után következik. Eleinte hosszabbra akartam, de végül ennyi lett belőle:

Már rajzanak igyekvő hátamon
a múlt körei, mint türelmetlen legyek.
Talán szabad vagyok.
Talán sehová se megyek.


És egy régebbi versem, amit végre sikerült befejeznem:

Légy mező, melyen szabad
ló vágtat keresztül,
vagy légy tavaszi szél, melytől
az új hajtás rezdül;
de lehetsz út is, melyen nyomot
a gondos vándor hagy -
és meglátod újra,
milyen könnyű vagy.

Légy nagy városnak fala, mely
ezer házat ölel,
légy a Remény csillaga,
távol, s mégis közel;
légy az, akire nézel,
és mégis önmagad -
és meglátod újra,
milyen könnyű vagy.

Légy ezerágú tölgy, melynek
az ég a koronája,
légy büszke lovas, kinek
szívében hazája;
írd le kis betűkkel,
mitől fél a nagy -
és meglátod újra,
milyen könnyű vagy.

Sziasztok Drágáim!

Drága Jacopo!

Itt az appel béla,mielőtt még elfelejtem :

Időből kiálló alakod
megváltoztatta a világ
helyiértékét

távolléted kötőés nem
elválasztó jel

titkos alagút a kívánság
és a lemondás között

az emlékezés összezár veled
egyesít gyengeségeink
görbetükrében


De ha hazaérek és vki szervez topictalit 8-ára v 9-ére,akkor elviszem Neked a kötetet magát (A másik könyv,amit Cueddóval küldtem,hogy tetszik?)Amúgy nekem a 39-es és a 42-es impresszióról az volt az imrpesszióm,h kezdesz cueddói magasságokra törni A 44ik impr.-ról egy saját versem jutott eszembe(az előtte lévő is jó ).Majd felrakom,ha megtalálom és nem felejtem el elhozni.

Dodie Drága!

Azonkívül,h tetszett a versed(és 1általán nem rontotta a topic színvonalát,sőt ),vhogy Radnóti jutott róla aszembe.Talán a (számomra szokatlan )hosszú sorok miatt.

Celeb Ear!

Nem biztos,h jól párosítom az arcot a névvel,de mintha a Szentivánéj-i tábortüzezésnél ott lettáél volna.A verseid mindenesetre nagyon tetszenek,főleg Hangulatváltozás (Ismerős érzés/hangulat )

Nnna,legyetek jók,amíg én itt izzadok meg tekerek stb

Üdv:Szofi

Nahryien:
Ez egyszerűen....hááát! 8O Ez csodálatos! Nagyon szép! Elképesztő, hogy milyen ügyesen tudsz lavírozni a szócsapdák közt, s közben még virágokat is tudsz szedni! Fantasztikus a versed. Csak ennyit tudok mondani rá, gratulálok!
Nim:
Ez is nagyon szép. Ügyesen fogalmazol, ráadásul a ritmust is könnyen felleltem benne. Nyagyon jó! Föleg az utolsó versszak ragadott meg. Szinte önmagamra ismertem! Nagyon, nagyon jó!

Komolyan mondom, a Ti verseitekben olyan könnyen és mélyen el lehet merülni, hogy szinte szárnyalni lehet a gondolatokban!

Most pedig jöjjön egy rám nagyon jellemző kis versike.

Ivászat

Egyszer csak gondolatok jönnek,
Rám törnek, s kérlelnek,
Hamár itt van ez a jó társaság,
Ne hagyjuk, hogy terjedjen a szomlyúság!

Fel is pattanok, s kezemet is nyújtom,
Előkapom italom, s kínálom társaságom.

S a már megszokott mozdulattal,
Óvatosan kitöltöm az italomat,
Hogy a társaság is kaphasson
Egy jó korty vidámságot.


Hmmm... Mit ne mondjak, eléggé...hmm...mesélősre sikeredett, dehát előfordul az ilyesmi.

Mae govannen!

Nemrég volt topic-tali.. Életemben most voltam ilyenen először..
Kételyekkel, félelmekkel érkeztem a megbeszélt helyre.. A tali hamar elment.. Köszönöm..

Feledj el..

Bús Szemedből a könnyek,
Halott testemre hullanak,
Lezárod könnyes tekinteted,
S csókot illesztesz ajkamra..

Látom arcod, könnytől mart,
Fájdalmad letörölhetetlen,
Megcirógatnám édes ajkad,
S elmondanám: Szeretlek..

De, csak melleted állhatok,
Leülni melléd nem tudok,
Körberepülöm bús lényed,
Engedj el, s távozz el, kérlek..

Élőn nem vettem észre,
Ujjaid érintését, melegét,
Holtan, szemem az égre mered,
s érzi Szíved félelmét..

Felejtsd el másik Feled,
Temesd el idővel - mélyen,
S emlékeidet ne keresd,
Hagyd elveszni, kérlek..

Ne sírj, ne hullasd reám
Bánat itta könnyed,
Nézz végig egyszer rajtam,
S feledj el örökre..

Feledj el..
S ne légy oly Bánatos,
Csöndesedj el..
S aludj mély Álmot..

Önmarcangolás

Volt már úgy, hogy megcsalt a szemed,
s mit igaznak hittél, nem egyéb,délibáb?
Azt hitted egykor, tán valaki szeret,
de szeretete szánalom volt csupán.

Esztendőknek távlatából lelked visszaréved,
csak azért, hogy dédelgesd fájdalmas emléked.
Megszállott anyaként öleled gyermeked:
a múltat, a letűntet, mely megsebezte szívedet.

Mit ér a múltért, az eltűnt időkért
könnyeket ontani szüntelen?
Újra és újra feltépni a sebet,
kínlódni, szenvedni,
könnyezni, tobzódni,
önmagad sajnálni
egy életen át,nem lehet.

DodieTook!

'Azon ritka alkalmaid' melykor gyönyörű, mélabús Verse(i)det mutatod meg.. mint pl amit tegnap is írtál.. Kívánom, hogy legyen sűrűbben..
A Versed, mint a lehulló őszi-rózsának egy bús szirma.. Nagyon szép.. Megfogtál.. kicsi DodieTook..
Köszönöm..
Én is mély, tehetetlen elismeréssel állok Versed, s Te előtted..
A topic színvonalát nem lerontod, hanem gazdagítod.. Az én verseimet is szívesen fogadták.. S ezt ezúton meg is köszönöm..
Kívánom, hogy legyen minél több versed e topicban.. s ne csüggedj el.. Emeld fel büszke fejed, nézz a Nap felé.. Figyeld, egy óvatos, meleg mosoly fog onnan Reád ömleni gazdag, meleg, nyugtató, csiklandozó sugárnyalábai által.. Engedd, hogy cirógasson a Fény.. s ne zárd el magad.. (s ezt pont én mondom..)
Köszönöm a Versedet..

Dodiee Took:
Szerintem nagyon ügyes vagy, és jó ez a vers! Kicsit ugyan furcsa volt nekem, hogy ennyire hosszúak a sorok , de úgy mindet összevetve, a dallamot, a ritmust és a belső tartalmat, szerintem nagyon szép! :hello: Gratulálok!

Ez azon ritka alkalmak egyikor beteszek egy verset.. most írtam, remélem nem nagyon rontom le a topic amúgy magas színvonalát:)

Cím nincs

Félek, elhagysz, s én itt maradok magamnak,
Torkom száraz már, akár a por a lábad nyomán,
nem találok, nincs már helye a szavaknak,
Kiadtam magam neked, s most már tudom, túl korán..
Meghalok, s nem tudom, maradsz-e, s eltemetsz,
Vagy itt hagyod testemet kivetve a vadaknak,
ha elmész, tudom, enyém többé nem lehetsz,
S a percek, órák, évek nélkülem haladnak.
Tudom hogy tűrni kell, hogy bírni kell a rosszat,
De mégse érzem már tovább a késztetést a létre...
Elveszett valami, mit vissza már nem hozhat
Semmi sem, pihenni, édesen pihenni szeretnék már végre.

Köszönöm a topictalit, nagyon jó volt Veletek lenni.

Impressziók 43

A paralízises Hold alatt
az éji mulatság oly hanyag,

mikor nem figyelnek oda,
a Hold akkor csúszik tova.


Impressziók 44

Ősz - falevelek múlása?
Ismered a szerelem hullását,
a kopogó lépteket a nedves talajon?
Ismered az őszi köd fátylát,
lepelét a kedvetlen arcokon?

Ismered a téli hólepel
hideg, színtelen csendjét?
Ismered a háztetőkről lógó jégcsapok
csendes, haragos rendjét?

Lesz-e idén tél, hogy fázni lehessen?
Elmúlik-e az ősz, hogy várni lehessen?
Várni az elmúlás múltát a téllel,
nézni, civakodni a hólepte réttel?

Lesz-e még tavasz a tél után?
Utcán felsejlő délután?
Múlik-e a múlás múlta kegyetlen?
Visszatér-e az élet, hogy halni lehessen?

Könyörgöm, csak hadd legyen vége,
könyörgöm, adj örök halált végre...

Nahryien:
Ha versedet nézem, az szép és jó,
Föleg a fogalmazás a vadító.
Olyan szépen, gyönyörűen, oly cifrán költesz,
De mégis oly szomorú, s lehangoló versed!
Szívemben szinta káröröm csillan,
A maga feketéségével öl, s elillan.

"Imádom a Kétségbeesést a szemedben
Imádom az ajkaid,
melyek egykor borvörösek voltak ..
Illatodra vágyom,
ami végig borzongatja hátam,
Szeretem, ahogy kifogy belőled az Élet.."

Ha valóban szeretted, engedd szabadon,
S ha segítségre szorul,hát segíts neki!
Tudom, nagy a lelkedben a fájdalom,
De a szíved ne hagyd feketére festeni!

Könny fakad szemem hasadékaiból..

Elnézést..
De..
Szívem beteljesülését nem enyhíti már semmi a gonosz, hideg Kaszáson kívűl..

Beteszem két versem.. Nézzétek el nekem.. [AshNazgul|visne.poet|Nahryien]

Szerelmes vagyok..

A kezemben tartom kezed,
Fogom a kezed, olyan magányos vagy..
Oh, oly magányos..
A szemedből kialudt a tűz,
A szemedbol kialudt a tuz és üres vagy,
Oh, Istenem, annyira üres vagy..

Szerelmes vagyok beléd..
Mennyország vagy nekem ma éjjel..
Szerelmes vagyok beléd..
Mennyország vagy nekem ma éjjel..
Szerelmes vagyok beléd..

Próbálom megtalálni a Szívet, amit elrejtesz,
Próbálom megtalálni a Szíved, amit hiába rejtegetsz.
Oh, hiába..
Menedékem vagy az Életben,
És Menedékem vagy a Halálban,
Élet és Halál, Kedvesem..

Szerelmes vagyok beléd..
Mennyország vagy nekem ma éjjel..
Szerelmes vagyok beléd..
Mennyország vagy nekem ma éjjel..
Szerelmes vagyok beléd..


Elvitt a Bűn..

Szeretem a bőröd - oh, olyan fehér ,
Szeretem az érintésed - hideg, mint a jég
Szeretem minden egyes elsiratott könnyedet,
Szeretem, ahogy elveszted az életed..

Ohhh... Milyen szép vagy
Kedvesem, teljesen szétszaggatott
Elvitt téged a Bűn,
s olyan gyönyörű vagy
Hát elvitt a Bűn, Kedvesem..

Imádom a Kétségbeesést a szemedben
Imádom az ajkaid,
melyek egykor borvörösek voltak ..
Illatodra vágyom,
ami végig borzongatja hátam,
Szeretem, ahogy kifogy belőled az Élet..