Versek

Ja és társulok Galadhoz! Dodie rakd be a verseidet mert iszonyú jók!!!!!

Nima: nagyon tetszik
Lalaith: szokásos, de nagyon bejön
Többiek: nagyon jók, folytassátok
Rövidke...

Elválás

Amire azt hittük örökké tart, már vége
Feledni fogok minden veled kapcsolatos szépet
Igaz, szívemet így is emészti a keserű bánat,
S még így is én fizetek érte hatalmas árat...

Hat igen, a topictali fantörpikus volt!
Jacopo: Megvan a Watermark kottája! Egyik legkedvesebb Enya számom,
ha érdekel valakit majd az előadásomban is meghallgathatja.
Ülj le és zongorázz, hátha utána ki tudod írni magadból!
Lalaith: olyan szépen átadtad a pasi gondolatait!(ez csak annak mond valamit aki látta az Elfújta a Szelet!)
Area: iszonyú jókat írsz!!!!!!
Nahryien: hát a norvégnak nem tudom, h jó e helyesírása, de a magyar, gyönyörű!
Galadh:A Hullócsillag...olyan ünnepromboló...de azelső az szép!
Cueddo: Nagyon szép az idézet...csak annyi ellenvetésem van, h
amikor az ember elkezdi vonzzani az embereket, akkor ezért az irigyek rengeteget bántják. És van amikor kitárod a szíved, és...csak megbántást kapsz. [size=9:22ot0ji4](tapasztalat)[/size]

Félelem
Forgolódom az ágyban.
Csendes ájszakában,
egy sikolyt hallok.
Messze visszhangzik,
mégis közel van!
És csak egyre hallom,
még midig sikít,
nem értem,miért?
Lefekszem,
"majd csak abbahagyja!"
Leül az ágyamra egy férfi,
megfogja a kezem:
"Mitől félsz?"
szemeim értetlenül pislognak.
megint fogja kezem,
torkomhoz rakja,
úgy remeg, mintha üvöltenék,
de meg se szólalok.
Falfehér az arcom.
Sikítok.

Cueddo: Először is drakula ! Én is nagyon szeretem Hessét!
Jacopo: azért annyira nem lehet szörnyű dolog... próbáld meg kiírni magadból!

lenne itt pár versféleség, most sajnos elég pocsék minőségben...


Undorodom önmagamtól:
Hazudtam neked.
Azt mondtam, a szenvedésnek
Örök vége lesz.
S most itt ülök.
Tanácstalan vagyok.
Az élet percein merengek,
Gondolatom hagyom
Elrepülni…
Karikás szemeim holnap
A tegnapba fognak meredni,
S nem fogom megérteni, mi a ma…
Tán nem is akarom.
És te nem segítesz!
Csak ellöktél magadtól!
…ezért éljek?
Itt hagynálak végleg!
Nem. Hiába kínzol.
Hiába suttogod, mint eretnek
A más élet törvényeit…

Szeretlek.


Változás

Süllyedek.
Halálnak szép…
Kicsi lesz az asztal,
S kicsi a szék…
Összemegyek.

Hullócsillag

Tenyerembe szállt
Egy csillagszilánk.
Fenét… Csak összetörtek
Egy utcai lámpát.

Menj el!

Megszereztelek.
S most én mondom ki,
Mit annyiszor hallottam
Tőled: NEM…

Ja, és csakazértis megcsinálom: DODIE, imádom a verseid, egytől egyig rohadt jóóóóóóók!!!!

Galadh voltam.

Nem tudom.. milyen volt a topictali.. Nem lehettem ott..
Remélem szép versek hagyták el az ajkakat..

Egy régmúlt Időben éltem valahol, messze, északon.. S a nyelv bennem él - mélyen, s sötéten.. Egy versem szól e nép nyelvén.. A rendes helyesírásban közzétenni nem tudom, csak a régebbi nyelv szerint..
Engedelmetekkel, megmutatom.. Nem teljesen tökéletes, akkori nyelvtudásom mára már semmivé foszlott.. De, megpróbálom.. Magyarul is lefordítottam - eredetileg, kezdetben norvégul írtam..

Alene..

Hvorfor gjoore du graate?
Hvorfor gjoore jeg moote paa din ansikt den rave?
Ikke graate..
La meg lage deg smil.

Gripe min haand
Og hviske til min oore:
Jeg elsker Deg..
Du, tosk!

Aldri avreise meg,
Gripe meg i din leve,
OOdelegge min Sorg avsondret,
Og vaer saa snill tillit i meg..

Si, vi aldri vil doo!
Si, den vil ikke aldri utloope!
Vaakne min opp fra beske droom,
Jeg er saa alene uten du..


Egyedül..

Miért sírsz?
Miért látom arcodon a félelmet?
Ne sírj..
Engedj, mosolyt csalnom arcodra..

Fogd meg a kezem,
S súgd a fülembe:
Szeretlek..
Te, Bolond!

Soha ne hagyj el,
Őrizz az Életedben,
Bánatom pusztísd el ,
s kérlek, bízz bennem..

Mondd, hogy soha nem halunk meg!
Mondd, hogy soha nem lesz vége!
Ébresz fel keserű álmomból,
Olyan egyedül vagyok..

Én is köszönöm a talit, nagyon jól éreztem magam Veletek.
Nimashilin: Az 'újra leszel majd' kezdetűt újra csak dícsérni tudom, én attól a verstől, amikor először hallottam, Szofi kifejezésével élve "lementem az agyamról". Plátói szerelem, az egy szép dolog eleinte. Az én igen groteszk plátói szerelmem 'csak' egy évig tartott (nagyjából tavaly januártól idén januárig). Ezt most nem tudom, miért írtam, de nem törlöm ki.
Cueddo: Neked pedig köszönöm ezt az idézetet, nagyon szép; és legfőképp nagyon találó is. Ezek szerint jó úton haladok a halál felé. Vagy talán mégsem? Amúgy meg gratula a négyszázadikhoz!

Próbáltam impressziót írni, de nem megy; nagyon fáj az, amiről írnék, és 1szerűen nem megy. Ez van.

Sziasztok!

Ez a 400. hozzászólásom!

Köszönöm Nektek megint ezt a nagyszerű talit Ne haragudjatok, hogy már nincs erőm semmi építő jellegűt írni, borzasztó fáradt vagyok...
Viszont a reménytelen-szerelmes verseket olvasva eszembe jutott, hogy van itt egy hosszabb részlet Hermann Hesse Demian című könyvéből, ami sok mindent átgondoltatott velem, és kihozott a hullámvölgyből - talán többeknek is jól fog esni, ha elolvassák (lekicsinyítem, hogy ne foglaljon annyi helyet):

[size=9:12qhicqc]Sokszor kevésnek éreztem, amit tőle kapok, és kínzott a vágy. Úgy éreztem, nem bírom elviselni, hogy mellette ülök, de nem zárhatom a karomba. Rögtön észrevette ezt is. Amikor egyszer napokra elmaradtam, hogy aztán riadtan és megilletődve újra megjelenjek, félrevont, és azt mondta: „Ne adja át magát olyan vágyaknak, amelyekben nem hisz. Tudom, mit kíván. Mondjon le ezekről a vágyakról, vagy pedig élje át őket egész lényével. Ha egyszer úgy tud vágyni, hogy egészen biztos a beteljesülésben, akkor meglesz a beteljesülés is. De maga vágyik valamire, aztán megbánja és közben fél. Próbálja meg legyőzni ezt. Elmondok egy mesét.”
Egy ifjúról szólt a mese, aki egy csillagba volt szerelmes. A tengerparton állt, a csillag felé nyújtotta a karját, és imádta. Róla álmodott és csak őrá gondolt. De tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy ember nem ölelhet csillagot. Úgy vélte, az a sorsa, hogy a beteljesülés reménye nélkül szeret egy csillagot, és ezért egész életét költeménnyé alakította. Ez a költemény a lemondásról szólt, a hűségről és a szenvedésről, s az ifjú azt hitte, ezek jobbá teszik és megtisztítják majd. Ám minden álma a csillag felé szállt. Egyszer éjszaka ismét a tengernél állt egy magas sziklán, és csak nézte, nézte a csillagot. Égett a szerelemtől. Amikor a vágy teljesen elhatalmasodott rajta, felugrott a magasba a csillag felé és az alatta tátongó mélységbe zuhant. Ám miközben zuhant, még átvillant az agyán: „Hiszen ez lehetetlen!” Összezúzta magát a parton. Nem tudta, hogyan kell szeretni. Ha abban a pillanatban, amikor ugrott, lett volna elég lelkiereje, hogy rendíthetetlenül és biztosan higgyen a beteljesülésben, akkor felrepült volna, és eggyé válhatott volna a csillaggal.
- A szerelem nem kér – mondta Éva asszony -, nem követel. A szerelemnek olyan erősnek kell lennie, hogy önmagát bizonyítsa. Akkor nem vonzódik, hanem vonz. Sinclair, a maga szerelme vonzódik. Majd ha egyszer vonz, akkor jövök. Én nem akarok ajándékot adni, én legyőzött akarok lenni.
Egy másik alkalommal azonban újabb mesét mondott. Egy férfiról szólt, aki viszonzatlan szerelemmel szeretett. Egészen magába húzódott, és lelke mélyén azt gondolta, őt a szerelem elégeti. A világ elveszett számára, nem látta többé a kék eget, sem a zöld erdőt, nem csobogott neki a patak, nem zendült a hárfa. Minden elsüllyedt, ő pedig szegény és nyomorult lett. De szerelme nőttön-nőtt, a férfi inkább választotta volna a halált és a nyomort, mint hogy lemondjon a szép nőről. Érezni kezdte, hogy a szerelem elégetett benne minden mást, végül hatalmassá nőtt és vonzani kezdett. Vonzott, egyre csak vonzott, és a szép nő engedelmeskedett e vonzásnak, eljött és a férfi kitárt karokkal várta. Ám amikor előtte állt a nő, hirtelen egészen megváltozott, és a férfi borzongva érezte és látta, hogy az egész elveszett világot vonzotta magához. Ott állt előtte és odaadta magát neki: ég, erdő és patak, minden új színben, frissen és gyönyörűen jött felé, az övé lett, az ő nyelvén beszélt. Nem csupán egy nőt nyert el, de az egész világot zárhatta a szívébe. Benne ragyogott az ég minden csillaga, és ragyogásuk boldogsággal töltötte be az egész lelkét. Szeretett és magára talált. De a legtöbben úgy szeretnek, hogy elveszítik magukat.[/size]

Végeztem. Érthetetlen okokból nem fogok nyolc oldal minden versére írni vmit, mégis tekintélyes méretű hozzászólás lesz.
Laurelin: Alkonyi égen... tényleg csillaghullásos. Mint egy sóhaj. Szépséges. Ennyit a gonosz, kemény kritikáról... De ha nem tudok rosszat írni!
Leguan: szép ez a háborús, de fel sem ér egy Barnasütihez... Az a drámaiság... Indulatok... Izgalom... :evil3:
Celeb: mondom nem vagyok idegeeees! Haláli. Kis pattogós, aranyos.
Nahriyen: Elvitt a bú Majdnem felnyögtem, h jé, mint a Gone With the sin! -aztán rájöttem, hogy igencsak olyan... Nagyon... Meseszép. Te vagy a harmadik, akit megihletett ez a szám. Üdv a klubban!
Nim: Önmarcangolás... régi utálommagam-verseimre emlékeztet a hangulata. Köszönöm, tanulságos.
Nefra: A Fűz-király haláli! Olyan Nefrás. Most ki vagy segítve ezzel a véleménnyel, tudom. A másik, a színpados nem tetszett annyira. Túl... színpadias. De tényleg. Valahogy nem a te hangod.
Nefadar: A Végítélet nagyon bejön. Nekem is volt egy ilyen rohanós korszakom. Olyan jó kis mikor-lesz-már-vége-vers. Tetszik.
Dulcam: Sok jót hallottam rólad. Nem csalódtam. Vihar... Hát basszus. Ennyi. :sungl:
Galadh: Kevés gonosz leszek...
Kicsi vagyok, székre állok,
__rva élet, így se látok! :dance: :cross: Amúgy nagyon ari, de a legjobban a Hajnal tetszett ebből a sok kis rövidből.
Szofi: Telehold... gyönyörű. Így, leírva talán még jobban átjön a kép szépsége. No és a Képeslapok hattyús része!!!
Jacopo: Waterm,ark! Gyönyörű. Ülök két hete a táborban... tábtűz... Egyszer csak drága osztálytársam elkezdi gitározni. A kedvenc zongorás "darabom" Enyától! Sajnos elfelejtettem, h az 50-es számot miért írtam ki, de biztos tetszett az is. Mégsem voltam gonosz kritikus. Sose sikerül.

Jajj, amíg el nem felejtem! Első... második topictalisok! Szóval ahol ott volt Dingir/Bea és Réka is! Dingir/Bea nagyon jól érezte magát, gondolom ott is, ahol én nem voltam. Érdekelne, h mi a véleményetek róla.

Folytatódjék lelki Odüsszeiám... Talisok már hallották. Ez éppen a nemtudommivan-állapot.

Meghal, mert magányból született,
Fáj, hisz éreznem rendeltetett,
Nem találok ki ebből a körből,
Mert nincsen más, csak lelkem; kőből.
Elfolyt kezem közül a remény,
Megszűnt, mi megszült: a fény,
S a mélybarna emlékek fáradt füstjében
Felidézem, mikor még reményekkel éltem.
Az ősz nem ad már lágy szavakat,
Apró kis érzések, csak a könnyem maradt.
Már a szavak sem úgy jönnek,
Csak eltompult érzések,
Mik keringenek bennem,
Már nincs is több emlékem.
Kitagadott a napfény,
Az örök ragyogó-lény,
És meg kell, tudom, meg kell halnom,
Nem, mert fáj-mert ezt akarom.
Mert rettegek a saját jelenemtől,
Suttogó, rejtett, ádáz kis énemtől,
Attól, hogy elfelejtenek,
S attól, hogy elfelejtelek.
Üvölteni tudnék, fetrengeni a múlttól,
Sikítani és reszketve felkelni újból,
Megküzdeni egy vitatott életért;
Most őrült vagyok. És nem tudom, miért.


Ezt még muszáj... Szívem szép szerelme -régi énekelte és gitározta a tábtűznél és már vagy egy órája a fülemben motoszkál. Republic-szám.

Árva szívem annyira fáj,
Éget a bánat, mosd el, szép zivatar!
Őrizz engem ezen a világon,
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom.

Baaasssszúúúúús!!!! :tongue:

HElló!

A mai tali közös gyümölcse ez a zöldség :

Barnasüti

Tíz deka cukrot megpirítunk
jó barnára- magában.
Tíz deka vajjal felhígítjuk,
hagyjuk kihűlni egy tálban-
egy deci tejföllel.

Fél kiló liszthez huszonöt deka
porcukrot leszitálunk.
Három tojás és egy kávéskanál
szódabikarbóna- étkezési...

A masszát a liszthez, satöbbi öntjük,
összegyúrjuk, a tésztából golyókat
formázunk és- kisütjük.

Szofi nyomán

Sziasztok!!!!

Újra itt, egy jó kis topictali és két hét nyaralás után. Az előbbin már elmondtam, h az utóbbi nagyon termékeny időszak volt. Most megosztom veletek, utána olvasgatok és kritizálok. Keményen. Úgy ám.
Szal volt egy három éven át húzódó plátói szerelmem, ami az egész életemet kitette. Ennek végee. Ez a szerelem nem elmúlt. Meghalt. Ezelőtt alig egy héttel. Most olyanom van, hogy rátok zúdítom. Az elkövetkező verseim egy most lezárult időszakomat tükrözik.

Újra leszel majd és érzem,
Mikor majd újra könnyezem,
Gyűlölni fogom a perceket,
Mit az idő adott veled,
Mert fáj, hogy újra szeretni foglak,
Mert érzem, hogy újra siratni foglak,
Mégis várom.
ezt azt jiszem, már beraktam. Az Avakumban írtam az egyik talin, mély letargiában. Nos, minden, amit leírtam, beigazolódott.
Ez a sorsdöntő tábor előtt, tele reményekkel.

Önfeláldozó monológ

Más arcokban keresem a lényed,
Mert nem vágyok már mást, csak téged.
Mert úgy születtem én is, mint te.
Bele a világot emésztő, ragályos semmibe.
Mégis követelve járulok eléd minden nap.
Mert nekem a semmi közepén is a legtöbb, a minden vagy.
Miért ne kérhetnélek arra, hogy élj,
Hogy egy új, szebb megváltást remélj?
Az én életem is társtalan és fáj,
De ez még nem ok arra, hogy életedtől megválj.
Én megadom majd magam a te bűneidnek,
Csak engedd meg, hogy tisztán szeresselek.


Most pedig elolvasom, amit eddig kihagytam.

Nem akarok, s mégis

Nem akarok írni,
mégis megteszem,
Nem akarok sírni,
mégis könnyezem,
mégis megteszem,
nem akarok élni,
én már elvesztem.
Nem akarok szólni,
mégis ordítok,
nem akarok róni,
mégis okítok.
nem akarok félni,
mgis rettegek,
nem akarok élni,
mégis létezek.
Nem akarok semmit,
mégis itt vagyok,
nem akarok senkit,
úgyis meghalok.

Nefadar:qqqqqqqqrvajók a verseid 8O

Egy szokásos Elfújta a szél-vers :

Régebben kerestelek,
Őrülten szerettelek,
Egy percig sem feledtelek.

Leéltem volna veled életem,
Szívemben nem lett volna félelem,
Mert te voltál a fény nekem.

De neked én sohasem kellettem,
Gyötörtél, tönkretetted életem,
Így kihalt a szerelem szívemben.

Most már hiába mondod, hogy szeretsz,
Szánni tudlak csak, nekem semmit sem jelentesz.

Mikor aztán meghalt a gyermekem,
Már nem tarthatott vissza semmi sem,
Összecsomagoltam, és most elmegyek,
Scarlett drágám, ég veled!

Syószok...
Hááát... most derült csak ki, hogy én nem nagyon tudok menni btalira, mert it van a kistesóm, úgyhogy vele kell foglalkoznom.

Bocsii... és jó szórakozást mindenkinek!
Üdv:

--Mau

Nagyon gyönyörűeket írtok.
Galadh: majd igyekszek
Ezek most nem lettek olyan jók...


Álmok nélkül

Az álmok nekem már semmit sem jelentenek
Mert azokat már régen elfeledtem
Hiába, amit ott megtehettem itt nem
De akkor is, jobb éesz álmok nélkül nekem
Nem hiszem, hogy túlélem e kemény telet
S testemet elhagyja megfáradt lelkem
Egymagam sétálok a keserű esőben
S bízok még utolsó erőmben
De az is elfogy lassan már
S nem marad más csak a gyönyörű halál

---

Kín

Fájdalom, hatalmas kínok várnal
Megkötözve térdelsz itt halálra vártan
Fájdalmadban arcodon könny csoroh
S már hang sem jön ki soha torkodon

Kín, kinok közt gyötrődsz
Fájdalmas kínod örök
LEleked, nem szabad, börtönben él
S tudod, hogy egyre közeleg a megváltó vég

---

Vesszetek
Már senki sem áll ki érted
Gyilkosod lesz a néped
Mert gyűlölik a véred

Kegyetlen az egész család
Te is, hisz megölted az apád
S ezért elagyott az összes barát

Kegyetlenek, zsarnokok féljetek
Hisz jövőtök már elveszett
Nép akarata: "Mind vesszetek"

[/u]

Egy Enya "szám" (de utálom ezt a szót!) "ihlette". (A 'Watermark', ha valaki ismeri. Nincs meg valakinek a zongorakottája???)

Impressziók 66

a zongora kalapácsairól
lassan leszáll a por
hiszen újra játszom
s hangját remegve várom

kezeid, az ezerszer látott
szomorú fűzfa-kezek kopott
képei kísértenek
ujjaid érintenek
emlékek

kesernyések

valamit elronthattam,
nincsen hang és nincsen kép,
s szívemnek, az álnoknak
kiürült kottája az Éj

s lelked zongorájának minden
fehér billentyűje
téboly-messzeség

Hideg fájdalom..

Sírodnál megpihenve,
a hideg fájdalom önt el.

Szememben tiszta könny,
Szívemben keserű öröm.

Végigfolyik arcomon,
a hideg fájdalom.

Megtört az élet, erőtlenné tett,
Eső elől hol találok menedéket?

Látszat, hogy erős vagyok,
de, vadul megtörtem - várok.

Még sírodnál állok, nevedet nézem,
A könny eltemet, arcodra emlékezem.

Bárhová állok, ülök, vagy lépek,
A hideg fájdalom a síromba is követ..


Szerelmed kegyében fájdalomban égek..
('In the grace of your love I writhe in pain..')


Állok, némán megsebezve,
Erőm egyre fogy,
Nyaldosó lángot kerülgetve,
testem összerogy..

Fázom, néha megremegve,
Vérem egyre fogy,
Hűvös félelmet megízlelve,
Bízzak?! Mondd, hogy?!

Érzem, kicsit elernyedve,
Éltem egyre fogy,
Bűnők miatt vezekelve,
Bús Lelkem sajog..

Látod, Szívem megégetve,
Hints szét porom,
Mélyen Benned eltemetve,
Feledem Bánatom..

Sírodnál.. meghalok..


Csendem zajában hangod hallom,
Vérem tükrében arcod látom.

Tovatűnt, édes illatodra vágyom,
Hamuvá vált akjaid ízét kívánom.
Visszasírom érintésed,
Elsiratom az emléked,
Megtartanám elsiratott könnyeidet,
Nem engedném, elveszni újra az életed.

Zajom csendjében hangom hallod,
Tükröm vérében arcom látod.

Meleg, óvó ölelésedre vágyom,
Kihűlt csókód hűvös izét kívánom.
Elhintem érintésed hamuját,
Mélyen elásom emléked porát,
Kiengedem elhullatott könnyeidet,
Engedd, elveszítenem az életem..

Nahryien: Mindkettő nagyon gyönyörű! A Tó utolsó versszaka egyszerűen gyilkos.
Ring: Erre sem nagyon tudok mást mondani, csak azt, hogy gyönyörű. A vége... hátborzongató!

Ó, és ne feledjétek: topictali ma délután háromtól, Szentendre, HÉV-megálló, jöjjön, aki tud, és az is, aki nem!

Area: a vesredrol az Animatrixbol egy kep jutott eszembe, amikor
felvillan a jelzolampa zoldje, es mindenki egyszerre megindul,
mint egy aradat ami mindent elmos! Ismeros az erzes!
Oisin: szep. valahogy pont jo.
Ryana: orulnek ha az en siromra (ha lesz) ilyen szepet irnanak!
Jacopo: elejen a konny meleg <-->a viz hus, egyszeruen erzem az arcomon!
Nahryien: nekem A To jobban tetszik, az onmagunkkal valo harc..szep
nagyon!

A Hold is csak halvanyan fenylett.
Te nem voltal szomoru,
sot rammosolyogtal,
vagy mar csak a vegtelenbe, mely teged vart.
Szemed oly mely volt,
mintha csillag lett volna...
Megerintetted konnyes-veres arcom:
Namarie!-
Lehunytad szemed.
Nem fogtam elegge kezed,
hogy el ne menj.

A Tó

Egy tó terül el előttem.
Szótlanul közeledek felé.
A Hold fénye tükröződik rajta.
Meglátom könnyes arcom,
Félek - megijedek.
Majd elalélva belezuhanok..

A tóban arcok.
Rajtuk félelem.
Önmagamat látom.
Csak zuhanok,
érzem - meghalok.
Az alján szunnyadok.

Felnyitom szemem.
Körülöttem testek.
Bomladozó, úszkáló részek.
A Hold rám tekint,
kiemel - fuldoklom.
Élek[-e] még? - nem tudom..


Hideg fájdalom..

Sírodnál megpihenve,
a hideg fájdalom önt el.

Szememben tiszta könny,
Szívemben keserű öröm.

Végigfolyik arcomon,
a hideg fájdalom.

Megtört az élet, erőtlenné tett,
Eső elől hol találok menedéket?

Látszat, hogy erős vagyok,
de, vadul megtörtem - várok.

Még sírodnál állok, nevedet nézem,
A könny eltemet, arcodra emlékezem.

Bárhová állok, ülök, vagy lépek,
A hideg fájdalom a síromba is követ..

Dulcam: Jól sejtem, hogy az utolsónak szánt hozzászólásod végével csak provokálni akartad a jónépet? (ti. "azért egy kis kritikáért nem haragudnék meg")
Area: a Pár könnycseppet elhullattam annyira őszintének tűnt nekem, élmény volt olvasni, kellemes melegség. Olyan, mintha egy bölcs óvodás beszélne: tiszta, világos, semmi köntörfalazás, szuper.
Galadh, az Ugrás remekmű. Műremek.

Kritikák:

Jacopo: Éljen nincs vége!! Bár elég szomorú, de nagyon tetszik ez is!
Oisin: Én soha nem tudom átszerkeszteni a versem mert, úgy érzem ha belejavítanának, vagy belejavítanék, az úgy már nem lenne az igazi! De ez a vers így tökéletes! Nagyszerűek a képek( paplan ízű csók)!
Dulcam: A versed fantasztikus, de a hozzáállásod kritikus!! Azért van ez a topic,h "fárasszuk" egymást a verseinkkel. Kérlek rakj még be verseket, mert ez a vers nagyszerű volt!
Galóca: Nekem az ugrás tetszett meg nagyon! Csak félek attól amit jelent! Csodálatosan ki tudod fejezni az érzéseid pár sorral! Csodállak érte!

Zseniálisak vagytok, egytől-egyig!
Oisin: "távoli ágy véresre karmolt huzatán" - ez gyönyörű, gratulálok!
Area: 'A túlhajszolt ember' - találó. A "Pár könnycseppet elhullattam" kezdetű viszont nekem jobban bejön.
Dulcam: Szerintem nagyon jó ez a vers, csodálatos hangulata van - én sajnos nem értek a bátorításhoz, de szerintem igenis rakjál be még verseket. Különben még Ring kinyúvaszt, ahogy megígérte...
Galadh: A 'Játszottál'-nak nagyon jó ritmusa van , bár mintha nem jönne ki teljesen jól a második versszak vége.

Nekem mostanság nem nagyon megy ez az írás-dolog. Azért próbálkozom...

Nincs vége:
Impressziók 63

esőcseppek cirógatják a tó tükrét
arcomon érzem már a víz hűsét
s könnyeim melegét

ócska szójáték volt csupán létem
neked adtam volna, hogyha kéred
sirathatod, mert most már érted

mert most már vége

Variációk egy témára: Elrynnel megbeszéltünk egy élményt aztán egymástól függetlenül írtunk belőle verset. Íme az én verzióm. Az utolsó előtti sorral még nem vagyok teljesen elégedett. "vágy ívébe" helyett azt akartam írni h "XXX-ívbe" csak nem találtam az XXX helyére megfelelő egyszótagos jelzőt! Ha vkinek van ötlete, segítsen ki lsz.! Kösz. Oisin

TÚL FÉNYEKEN

Túl fényeken, túl életen-halálon,
S a vonatfütty-szaggatta magányos éjszakán
Alszik a lány, s rőt hold-bűvölte álom
Indái kúsznak fel két combján s derekán

Fonódva hűvös paplan-ízű csókba
Egy távoli ágy véresre karmolt huzatán,
Túl dombokon, hol vágy ívébe hajolva
Holdfény tükröződik kedvese ablakán.

Oisin

Galadh: Ugrás : 8O Nagyon hatásos.

Hoztam egy kis apróságot:

Sírfelirat

Kinek testét partra mosták hullámok
mély álmát simogatják hűs habok,
lelke megpihen a Tengerben.
Nyugodjék békében!

Galadh: nekem a szösszenetek jönnek be.
Ring: valamennyire. A hangulat folytatása, de ahogy elolvastam egymás után a kettőt, akár egy vers is lehet.

A túlhajszolt ember

Egyedül járok a tömött utcákon,
egyedül járok, mint ember,
a többi szürke folt mutánsok,
a szóra egy sem felel.

Robotok mind, aktatáskával,
fekete öltönyben, monotom munkával.
Irányítójuk, láthatatlan kéz,
nincs esze, se szíve, úgy hívják pénz.

Ezek a robotok nemrég még éltek,
s munkába mentek, mit könnyűnek véltek.
Beszippantotta őket a nagy kör,
mi egy mély pince, miből nem juthatsz föl.

Sötét verem ez, elzárja a fényt,
az ember megvakul, s megszűnik a lét.
csak a munkára figyel, mi elveszi erejét,
csak a pénzre figyel, mi megöli életét.

Nekik már nincs zene, nincs muzsika,
fülük süket, nem figyel szavunkra,
nekik nincsen szín, nincsen hangulat,
ők dolgozni mentek, s megölték magukat.

Dulcam: :hein: ha nem raksz be meg valamit, kinyuvasztalak!
Mert epp akrtam irni, hogy tetszik az edes-savanyu, erre latom mit irtal alulra....
Area: ez az elozo versednek valamikepp a folytatasa?
Galadh: a Szakadt Fonal tok jooo! imadom ezeket a stilusu verseket!

Üdv mindenkinek!

Íme egy szösszenet amit a Balaton ihletett:

Lekötött lábú rab-bólyák
cserélik eszméiket
kongó üres fejükből
locsognak fulladozva
ringatóznak, bólogatnak.
Felettük a Hold mártír-kínzott
tekintettel császárian ezüstözi
a gyászos fekete holt nyugott
állandóan fodrozódó fátyol felületet.

A távolban félénken remegő
bátortalan fények
világítnak, látnak téged.

Némán és szótlanul-majdnem zavartalanul
őrzik a titkokat, várják, hogy mondod
mit te sem tudsz még
őrülten zúgsz még
két állapot között
vicc és nyers magány
itt van melletted valahány
jó s rossz barát-ha csak szóban is

De diszharmónia vegyül
és nyomasztó érzés belül
és hiány, emlékek sora
rossz poénok bolond kora

Nem egy ritmikai-rímképbeli remekmű(na jó, más tekintetben sem az), de késztetés szülte, nem szándék.Bocs, hogy megosztottam veletek-fárasztottalak benneteket. Azért egy kis krirtikáért, bátorításért nem haragudnék meg. Egyébként bocs, hogy élek. Nem tudom merjek-e még beírni valamit. Inkább nem merek.Üdv!

Pár könnycseppet elhullattam,
gyengeségem megmutattam.
Nem akartam, de ez úgy fájt,
mindenki rám csak rosszat hányt.

Néha megsirattalak, de nem hiába,
néha kis fejszével vágtam a nagy fába.
De most már jól vagyok, ne aggódjatok,
az élet nagy utain talán megmaradok.

Voltam már gyáva, de kicsi voltam akkor,
sírtam a mumustól, és féltem a harctól.
Talán már nem vagyok gyáva kukac,
talán már nem félek attól, amit mutatsz.

Volt, mikor remegtem, akkor nagyon féltem,
hogy mitől ijedtem meg, még ma sem értem.
Most már nem félek, vagyis már remélem,
s azt is hogy az öregkort bátran megélem.

Játszottál

Játék veled minden perc,
És ajándék az élet.
Játék veled minden szó,
Mert tudod, mi a lényeg.

Hisz játék az érzelem,
Mert játék a két kezem,
E játék volt mindenem,
Te csak játszottál velem.

Csak játék volt életem,
Most játssz tovább nélkülem!
Már kiszálltam, kedvesem!
Csak játszottál énvelem.

És egy abszolút elvont:

Szakadt Fonál

Lehullt egy levél.
Más élet lesz tán
Nem olyan ki él
Inkább sivár
Pusztaságban vagy
Körülnézel ott
Hol útvesztőben
Voltál egyszer
Mikor még éltél
Az élet felhőiben
Eltűnt a rózsaszín
Helyette sötét lett
A hegy aknáiba
Nem jut el a fény
Rég eltűntél onnan
Ahol a fény a
Fellegekbe jut vissza
Vagy talán nem is
Elnyeli az éj
Nem adja vissza
Többé életed
Elkorhadó faágról
Lehullt a levél.