Versek

Nagyon jók lettek amiket írtatok


Tűzhányó

Az egész várost forró fekete hamu fedte
S az utat keresztbe a lávafolyam szelte
A távolban a tűzhányó őrjítően zengett
S a hangja hova eljutott halált hirdetett

Gyötrelmes és egyben keserű véget
Ahogy a hamu és láva alatt hamuvá égett
A várost már örökké a hamu fedi
S megközelíteni már senki sem meri...

Dodiee: Ez tök aranyos. Nagyon tetszik. Zoknitesó!

Elhoztam nektek életem legbolondabb, legkreténebb versikéjét, amint épp az imént szült meg beteg agyam, miközben fórumoztam, és ti, valamint az egész fórum ihlette:))


Ha látná ezt Tolkien,
hogy a fórum csupa toll-kín,
és tollszépség, és jókedv,
a szíve lenne könnyebb.

De nem látja, mert meghalt,
a tünde ének elhalt,
szól helyette kósza dal,
hozz még egy embert magaddal:)

A Gondolatok messze jár,
Felszárnyal és völgybe száll,
Középföldét nem is értem,
Megölelnek, nem is kértem.

Vimpár, kósza, tünde, törp,
hobbit, tehén verset költ,
Mi legyen a versnek vége?
De vége a nép örömére:)

Ne agódj hát jóbarát,
Versnek vége, nyugodj hát,
álmodjál sok MTT-st,
halgassál sok zenélést:)

Sziasztok! Rég jártam erre...
Írtam egy verset...ami egy kísérlet igazából...úgy írtam, h a rím után mindig raktam még egy szót, vagy többet, aztán a köv sor arra rímel, de azután is van egy szó, és így tovább. Nem lett olyan jó sztem, csak ki akartam próbálni. Örülnék, ha mondanátok véleményt róla köszi. A tartalom nem is lényeg, vagyis az, de az csak úgy jött...

Kísérlet

Hívtak a csillagok.
Az égből dallamok jöttek.
A földön árnyak követtek egyre.
Menekülni akartam, messze futni.
De nem tudtam elbújni előlük.
A csillagok hívtak, belőlük jött a dallam.
Lezsűrődött hozzám halkan, csendben.
A dallam nem védett engem az árnyaktól,
Csak erőt adott attól a pillanattól kezdve,
Ahogy meghallottam, hisz érte epedtem.
És most már örökre itt lesz velem.

Bocs, a váltakozó sorokért, meg amúgy is, elég béna... de ez télleg csak egy kísérlet volt...

Dodiee: letargia, csepp, csepp, eső... Pont, mint a mai nap. Kis hangulatos, szomorú gondolat.
Area:Ez akár az előzménye is lehetne annak, amit én teszek be ma. Félelmetes. Komolyan, mint egy jobb ijesztegetős filmnél, elkezdtem "izdulni". A láthatatlan arc motívuma sokat dob rajta.

Megfogott, magával ragadott,
Összetört és végül eldobott.

Menekültem először előle,
Majd belenyugodtam, nincs menekvés tőle.
Végül már kéjesen adtam magam neki,
Hogy ezeréves, vad dühét rajtam tölthesse ki.
Aztán rájött, hogy számára nincsen béke,
Így lökött ki, szálanként, az öröklétbe.

Üldözött és féltem, elkapott,
Vitt magával, a legmélyebb barlangba húzott,
Ahol beletörődve megértettem, kínoz majd.
Utána istenné tett, hogy érezzek minden bajt.

Amíg futottam, a halálra gondoltam.
Miközben szállt velem, a zuhanásunk vártam.
A karmaiban kábán, buján vártam a véget,
S amire nem számítottam, odaadta az életet.
Darabokban, lassan szórt a feltámasztó tűzbe.
Főnixként vártam, hogy visszatérjek ide.
Aztán rám hárult a feladat, mit eddig még ő végzett,
Hogy igaz lelkekből csináljak megváltó lényeket.

Angwen: nagyon tetszik! Tényleg visszaadja az ősz hangulatát, és ezek a rímek.... 8O
Nima: az utolsó sorok nagyon tetszenek. Épp ma határoztam el, hogy az élet napos oldalát nézem csak, és ez az utlsó sor, úgy fellelkesített!
Dodeei: Nagyon szép! Olyan lehangoló, és olyan esős hangulatú....
Egyedül maradtam, mert nem mutattam,
nem tudták hogy fáj,
ez nagyon szíven ütött, szinte a csőrömből vetted ki a szót!

a következő vers nem tudom honnan jött. Egyszer csak leírtam...

Elmúlt minden.
Csak én maradtam itt,
az árnyékban megbújva.

de ő figyel csöndben,
tudja, hogy ki van itt,
s elindul felém lapulva.

Felém kúszik a homály,
s én hallom suttogását,
meg fog ölni, mint mindenkit.

Nincs hova szaladni tovább,
csak várom támadását,
le fog gyilkolni, mint a többit.

Halálfélelmem nő, és ő csak néz,
gúnymosoly van láthatatlan arcán,
csak jön sejtelmesen.

Lassan elér, már nincs se láb, se kéz,
felkúszik rám, testem már halvány,
s megöl csendesen.

Esőben

Az eső függönyként takarja a várost,
s az én szívemre is puha takaró borul.
Nem fáj most semmi,
a gondolatok csupán versszavakként
szűrődnek át a függöny mögül,
akár a gyönge szívhang, egy haldokló pulzusa...
Egyedül maradtam, mert nem mutattam,
nem tudták hogy fáj,
hogy lassan elfolyik belőlem a remény,
s az élet is talán...

Arlith: köszönöm a kritikát, és nem baj, hogy őszinte vagy. A Hamvasztónak valójában az alaptémája, horrorisztikus "fílingje" fogott meg. Valaki, aki fel van ruházva azzal a "hatalommal", hogy utoljára láthatja Isten /nem szeretem ezt a szót komolyan használni/ teremtményeinek testét. A tolladból kifolyóshoz: nem egy rossz dolog, ha egész válaszlevelek folynak ki a tolladból. És ilyen rendezetten, érthetően, szépen. Ha majd egyszer valamikor netalántán esetleg lesz egy topic-kötet, kell neki egy fejezet egy Arlith-Cueddo levelezéshez. Bár én is utálom Petőfit, de az ő mintájukra. [size=9:3dkdznfq]Habár itt nem ugyanaz a téma... [/size]
Angwen: lesújt az ősz... ez nagyon jó kép. Pedig talán az ősz a kedvenc évszakom. Lassú, békés és mégis igaz rá. Nagyon jó megvilágítás. Húúú! 8O
Area:a hidas-őszishez gyengéd érzelmi szálak fűznek, mert volt egy hasonló élményem. Nagyon szép és szerencsére nem sok Petőfi van benne, ne keseredj el.
Muszáj beírnom: énektanár beszólása: -Petőfit hazavárjuk!
A másik is nagyon tetszik, nekem is van egy hasonló, forgóvilágos versem, ezért mélyen megértelek.
Jacopo: elvetélt léptek... Erre csak azt tudom mondani, hogy különleges.
Mau: mind tetszik, de a Neoavantgarde moslék haláli! Kis cinikus, gonoszkodó és kicsit érthetetlen, meg kell hámozni. Jól jön néha az ilyen!

Tegnapi. Nem magyarázom, nincs rajta mit.

Napnyugta illúziók

Szerelmesen néztek a felhők a fákra,
Érződött a levegő lágy, kristályos súlya.
Tövis maradt kezemben, de kihúztam.
Nem zavarhat semmi. Életre újultam.
Minden egyes sötétebb helyen
Nyugatkor elkezdődik a végtelen.
Megtanultad, ha magadban nem hiszel,
Bármeddig repülhetsz- a mennyet nem éred el.
Egy napraforgó az egész földünk.
Légy boldog, napszín virágon élünk.
A színek vakítóan léteznek.
Hihetek vajon emberi szememnek?
Vajon most igazat mutat nekem?
Mindegy… Ha ez csak kép is, szeretem.

Sil írta: Olosta: Nem működik, nem találja azt a fájlt.

Bocsi, be kell tenni letöltésvezérlőbe, és akkor menni fog.

Hell..

Ismeri/szereti vki Johnny Cash 'Hurt' c. számát..?

A kedvencem, mind zeneileg, s tartalmilag.. a dalszöveget tekintve..
Az öreg érti, a fiatal csak azt hiszi.. Én, már nem is próbálkozom..

www.sknil.com/content/Mp3ofJohnn ... iHurti.php

Sziasztok!
Na, ismét itt vagyok, hosszú távollét után. Megint csak egy szösszenettel szolgálhatok:

A táj még a nyáron mereng,
Az ég bánatosan borong.
A szélben falevél kereng.
Halványan kél a napkorong.
A hajnal mind később dereng.
Lesújt az ősz, mint vasdorong.

Arlith: nagyon tetszik a versed.
Mau: egek! ma már az egerek
is fejvesztve menekednek
a halódó hajóról

s ajkadra ráfagy a hullamerevség
torz vigyora Ez nagyon jóóóóóó!!!!! Pofára estem tőle.



Megfordult a világ,
csak én maradtam itt,
átlendült a tengelyén,
s fejre állt megint.

Minden, ami régen volt,
most ellenkezője,
a békés világ átváltozott,
lekezelőre.

Megfordult a világ,
most szemben vagyunk,
egymás ellen harcolunk,
s végül meghalunk.

Ellenem van mindenki,
senki sincs mellettem,
ugráltatnak, parancsolnak,
bíráskodnak felettem.

Megkérnek szépen,
de tudják már a választ,
ha azt mondom, hogy nem,
az haragtengert áraszt.

Megfordult a világ,
egy rongybábu lettem,
hiába ellenkeznék,
magam fordítják ellenem.

Kezem bénán lifeg,
nem én irányítom,
téged ütnélek meg,
s magamat pofozom.

Megfordult a világ,
lehet, hogy végleg,
mindenki ellenem van,
s már magamtól is félek.

Sziasztok!

Nem tudom pontosan, hogy hova is tehetném be ezt, de talán ehhez a szekcióhoz áll a legközelebb a dolog.
Lehet, hogy már ismeritek a Gyűrű versnek ezt a fajta fordítását, ha nem, akkor pedig most megismerhetitek.
A www.tar.hu/olosta oldalon a Letöltések rovatban megtaláljátok a versikét. (A részlet a Kiskunfélegyházi Koncertfúvós Zenekar A Gyűrűk Ura c. cd-jéről van.)

Üdv! Netem továbbra sem nagyon van, és ez még így lesz egy-két hétig.

(54)
elvetélt lépteim a száraz avaron
vigasztalan s halkan átkarol
beléjük-nyugodott könyvek csendje

egek hideggé temetve


(55)
rámnézel, de volt-mosolyod kába
átfeledtél a múlt közönyporába

Ez pedig az éjszaka jött vilőágra, immár itthon, úgyhogy nem rakjom a talis versek közé.

humán beállítottságú gépemberek
álmokból állítják a lélektelen
gépvilág falait

(Impresszió macskamódra )


Üdv:
-- Mau Rauser
"I am the cat who walks by himself and all places are alike to me."

Ez pedig a talin született kollektív agymenésünk:

Neoavantgarde moslék

kedélyes kis konténerek
testrészek tivornyáját tapasztalván
sorokkal sorra sakkoznak.
lámpák lágy lángja lebben,
vörösre váltják a vén világot.

a svábbogarak sötét sereglete
megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért
kezdődő kisebbrendűségi komplexussal
világgá vonultan viháncolnak.

kontár költők képződményei
törődve, tetőtlenül tevékenykednek
majd fáradtan fuldokló fák között
maratoni módon meghalnak.


Fogyasszátok kegyelettel

Üdv:
-- The Cat
"... és nem vesz rajtuk erőt a Halál."

Sziasztok!

Máre régen nem írtam verset, mert nem nagyon tudok semmit befejezni. De a talin szokás szerint született néhány szösszenetem (hoppá, megint alliterálok ), amelyeket megosztok veletek.

Ne vádolj engem
szélsőségességgel.
Nekem az nem vád,
Helyetted is elmondom imád
a földdel és az éggel.
Mert tűz vagyok, szabad.
Majd meglátod magadm
én, a Fény
Fény-remény.
Magamnak alkottam rendem
És magam pusztítom el.

***

egek! ma már az egerek
is fejvesztve menekednek
a halódó hajóról

s ajkadra ráfagy a hullamerevség
torz vigyora

***

Üdv:
-- Mau

Arlith: te is kegyetlen vagy
Laurelin: csodaszép ez a versed, nagyon-nagyon megfogtak engem is a mitikus motívumok, és az egésznek a hangvétele+lefutása. nagy tehetség vagy

És most a saját. Olyan "kifolyt a tollamból" típus, ahogy Nima mondaná.

Patak vers
Patak voltam, csermely voltam,
a fűbe tünde fényt rajzoltam.
Nevettem és ficánkoltam,
a Holddal,s a Nappal táncoltam.
Csevegtem az öreg fáknak.
Hullámaim táncot jártak.
Körülmostam gyökerüket.
Megnevettem életüket.
Kérdezték, most hova futok.
Velük miért nem maradok.
Hisz elhozom a csillagfényét.
Megmutatom tükörképét.
Nevettem az öreg fákat,
s örültek ők, nincsen bánat.
De volt egy kedves ősig bölcs fűz.
Mélyéből parázsolt kék tűz.
Bánta ős szertelenségem,
csodát látott rémmesékben.
Nap fényével kápráztattam,
sajátomnak mutathattam.
Körbetáncoltam gyökerét,
szőttem vele édes zenét.
Kérdezte ő, hova futok.
Mondtam, már nem maradhatok.
Vár az új, és vár a tenger.-
Várom én, míg habja elnyel.
Rohanok a nagy víz felé.
Hegymély felől, hajók közé.
Édes voltam, sós lehetek.
Játszathatok vad szeleket.
Futok, úgy vár az óceán.
Nem más nekem, csak sós halál.
Ekkor nagyot sóhajt a fa:
Maradj velem édes nimfa.
-Nem tehetem öreg barát.
Elverem az utam porát.
Tengerből majd felrepülök,
a föld felett szétterülök.
Leszek neked kedves eső,
ápolgató, kedveskedő.
Megvédem az öreg fámat.
El ne emésszen a bánat.
Aztán rohanok a földbe,
kihasadok, ki az égbe,
újra kezdhetem utamat-
játszva töltöm el napomat.
Körbe-körbe csilingellek,
megmosom a gyökeredet.
Leszek a legjobb barátod,
tovább viszem sóhajtásod.-
Elmosolyodott a nagy fa.
Én meg mentem, nagy rohanva.

Arlith:

Elryn írta: Nem lett a legjobb, de nem hagyja magát átírni.

Az írásaim ált. szeretnek önnálló életet élni... ez a vers sem ennek készült.
És mi a bajod a kékkel?

Laur: Gyönyörű, mint egy népdal. Nagyon szépen írsz, dallamos és lágy. Olyan mint a hideg borogatás a fájó szívre
Nima: Új élet jön:Ez nagyon nem Nimás! 8O De iszonyú jó!!!Tetszik, ahogy a változó sorhosszúsággal növeled a zaklatottságot. És a képek... huh. Mi történt?: "Átlagreggele a kiábrándult napoknak.","Fülledt, masszás, műanyag moraj" :itscool: :smokin: De a hamvasztó annyira nem lett jó. Szép a gondolatmenete, csak mintha kínlódtál volna a versbe szedésével. És ez nagyon ne jellemző rád!!! Bocs az őszinteségért
Tündekő: Meg ne tedd!! Egyébként ez egy jó vers. Főleg a vége tetszik, amikor képet használsz, "mint büszke királyok" nagyon jó!
Elryn: Megfojtalak, hogy kék...megvakulok Szóval "létem szikalaláncai" :itscool: Viszont a "menve" valami borzasztóan hangzik. Csinálj vele valamit!!![size=9:ftv8ipvk]Pl.: járva, és akkor a szőve lehetne válva,vagy fonva. [/size] Az uccsó vsz.nak meg nem tiszta rímképlete. Kicsit sántikálnak a rímek. Egyébként semmi kifogásom Nagyon szép ez a temetés gondolat, nagyon egyéni!! Tényleg.
Area: Tetszik a felütés az 1 vsz. végén. Pofára estem attól a kosztól, olyan idillinek indult, és így lerombolni. Ejnye De a csórt nem tetszik (fura,hogy a szavakba kötök most bele). [size=9:ftv8ipvk]Legyen inkább elcsórt körtét, úgy is jól hangzik. Vagy lopott körtét [/size] Nagyon lemondó vagy. Nem tetszik ez nekem. Nem akarsz beszélgetni kicsit? Egyébként továbbra is szeretem a verseid kicsi lány
Dodiee: Én is A könnyek közthöz nincs mit hozzáfűzni
Cueddo: Kegyetlen vagy, tudod?
Fiona: Kezdetnek nem rossz;) Kicsit néhol erőltetettnek érzem a rímeket. Néhol meg túlságosan elbeszélő a stílus. De azért tetszik. Meg a történet is nagyon jó.
Leguan: És éljen Edgar Allen Poe!!! Ez nagyon jó!
Nefadar: Neked is csak azt tudom mondani, hogy a rímekre figyelj oda, mert sántikálnak.
Area: Én utálom Petőfit Egyébként ez nem neked szól!! Nekem inkább impresszionista hatású a versed. Csodaszép, mint egy Monet festmény. Látom magam előtt az egészet.

Area: Jó ritmusú, és valahogy olyan petőfis. Kellemes vers.

Búcsú
[size=9:3gxyboll](nyárbúcsúztató)[/size]

Augusztusban, mikor a nyár az őszbe ér,
kis patak partján állok, s már levélt hord a szél.
Nézem a kis fát, minek tövében ültem,
a patakot, minek vizében hültem.
S ott van a híd is, enyhén meggörbülve,
a nád lassan száradva, már eltörpülve.
Nézem e tájat, miben én is vagyok,
könnyeimet lassan megisszák a habok.
Emlékeim feltörnek, mint patakforrás,
a nyár emlékei... s már itt a levélhullás.
Elhagyom a patakot, a kis fát, s a hidat,
utam sajnos mától másfele mutat.

És néhány kritika:

Leguan:hatásos. 8O Valahogy megéllt bennem a lélegzet, ahogy elolvastam.
Fiona:mint egy középkori tragikus végű ballada :crying:
Cueddo:egyszerűen gyönyörű.

Cueddo írta:
nektek mi a tapasztalatotok/célotok a saját költészetetek értelméről?
(

Nekem konkrét célom nincs, egyszerűen néha rámjön, hogy írhatnékom van, és ha olyankor nem írom le, amit a tollam akar, akkor nem valami jól érzem magam.Ezt most jól megmondtam...

Nimashilin írta: A Két világ közt honnan van? Vmi darabból, vagy együttes énekli? /Ciki, ha csak én vagyok ilyen tájékozatlan... /

Egy Stonhenge nevezetű magyar (de angol szövegű) zenekar dala.Nem vagy nagyon tájékozatlan, mert nagyon kevesen ismerik.Külföldön már híresebbek...

Szvsz egyik sem lett jó... bocsika


Kérlek

Szoríts magadhoz erősen kérlek
Ne hagyj el engem, mert félek
Szeretlek, s kérlek maradj velem
S ne legyél tőlem oly nagyon messze

Hagy érezzem érintésedet
Ajkaidat ajkaimmal hagy érinthessem
Kérlek, hadd legyek örökké veled
S kérlek, hogy mindörökké szeress

---

Vétek?

Mások szánalmából sosem kérek
Inkább a halál, akkor mindennek vége
Nem bírok tovább így élni
Hogy szívem ezer sebből vérzik

Isten tőlem mindent megtagadott
S amit ellen fordítanék az a hatalom
Miért kínzol, s miért engem?
Hiszen ellened semmit sem vétettem…

Egy befejezetlen szimfónia

Felajzanám tested, mint az íj húrját,
Pengetném a lelked, mint a lant húrját,
Pendülne az íj, s csak úgy zengne a lant!
Ha nem pihennék egyedül régen alant.