Versek

Júj, mind nagyon szépek vagytok!
Az enyém nem lett túl jó.

Téli kesergő

Levelecske, falevelecske,
Közeleg a tél.
Levelecske, falevelecske,
Minden élő fél.
Nem harcolnak és sodor az ár,
Tudják régen, hogy küzdeni kár,
Csak sóhajtásuk kél.

Hideg széllel erős kezében
Közeleg a tél,
Halált hozó pillantásától
Minden élő fél.
Jöjjön, aminek jönnie kell,
A sorsát senki sem kerüli el,
Csak sóhajtásuk kél.

Fehéren lobogó hajával
Közeleg a tél,
Amerre jár, megfagy az élet,
S minden élő fél.
De magok szúnynak a hó alatt,
S kelnek tavasszal, ha jő a nap,
Csak sóhajtásuk kél.

Elvszíteni:

Fájdalmat csak az érez ki szenved
S a többieket arra kéri, maradjanak csendben
Elveszíteni valakit nagyon keserű dolog
De ennek ellenére az idő és a világ tovább forog

A halált megérteni még mindig nem tudja senki
Milyen rossz az mikor valaki a szeretteit veszti
A halált kiszámítani soha sem lehetett
S ezt az érzést eddig senki sem feledhette...

---

"Élet a halál után":

Sötétség, semmi más nem vár
Oda át nincs más csak halál
A kegyetlen végzet téged is megtalál
S nincs semmi lehetőséged már

Amit ott tettél, itt ellened fordul
Az általad megölt lelkek véredet kérik
S a testetlen lelkedet folyton támadásod érik
S az égész földöntúli éeleted felborul

Szépmezőszárnya: haláli ez a név! Érdekes, az utóbbi egy hétben rengeteg közöm lett az ősmagyar kultúrához, korhoz. 8O A versed tetszik, engem a Babó óriáspókos részére emlékeztet.
Dodiee: Nagyon szép, a végén viszont nem tetszik az a kis pesszimista felhang. Cöcö!
Jacopo: először azt hittem, valami dadaista értelmetlenség, aztán felfogtam! Bizarr egy téma, mondhatom. :agree:
A vers még ahhoz a régihez íródott. Ja, egybeesés: ez a régi love a nyári táborban gitározott, többek között Republic-Fényes utakon. Azt a számot rögtön megszerettem. Szombaton, az osztálykiránduláson volt Republic koncert, road-show a csürhének. Egyszer csak egy ismerős szám közben megszólalok Dingirnek: -Ezt is játszotta. Lesz Fényes utakon, érzem. Na, mi volt a következő szám? Azt a letargikus nosztalgiát, amit levágtam közben! Hú...

Era közben íródott...

Megkísértés


-A fákról méretlen folyik alá a fény,
De mondd, tebenned él-e még a remény?
-Szent eskü védi az én lelkem,
Lenne bármi, mitől félnem kelljen?
-Ó, te lány, ki Senki vagy és minden,
Ha tudnád, mennyi minden halt már meg idebenn!
Talán érted a zsoltárt, az éneket?
Szereted-e azt a hideg templomkövet?
-Hit gyermeke vagyok, mint bárki más.
Hogy boldog legyek, kell az imádkozás.
-Szép dolog a hited, ha igaz.
De vajon mennyire ismered magadat?
-Ki ismer, az az Isten, csakis ő.
S rajta kívül nem is kell más erő.
-Szemed sosem nézett a falakon túlra?
-Nézne, de a kapu zárt. A szabály ki így mondja.
-És nem lázad szíved az eget nézve?
-Elfojtom a vágyam imákat idézve.
-E falak magasak. De díszes az oltár…
-Ne hidd, hogy ez az Úrnak elég ár!
A szívünkre van szüksége,
Hogy létrejöhessen itt az ő békéje.
-Isten jó. Isten nagy. Boldog rab vagy?
-A hitem hozott ide. Ezért nem vagyok rab.
-Saját lelked zárt a vaskapu mögé?
-Itt nincsenek kulcsok. Csakis a papoké.
Én önszántamból jöttem. Szeretem Istent.
Megadta nekem az életet. A mindent.
-Szolga-ég alatt élsz, gyermekem.
Kivihetlek innen. Készülj, gyere velem.
Utcák várnak a kapun túl.
-Fényteli lelkemben zavaros vihar dúl…
-Az eszmélet harca a megadó rabsággal.
Lépj ki a zárdából. Félre az imákkal.
-A Megváltó meghalt értem.
-Hogy még több rabszolgát teremtsen.
Remeg fehér kezed. Hideg a te cellád.
Jöjj, odakint meleg napfény vár rád.
-Esteledik. Jönnek a csillagok.
Ilyenkor úgy érzem, nagyon kicsi vagyok.
-Királynőm leszel! S leszek én istened!
-Nem! Távozz! Én nem hiszek neked!
Tudtam, ki vagy, de nem hittem benned!
Távozz tőlem, Sátán! Béklyód rólam levedd!
-Bolond vagy, Kis Senki, mint annyi másik.
De ne remélj. Visszajövök. A világ még változik.

Üdv nektek! remélem nem haragusztok meg rám,ha megosztom veletek egy versem...


"fekete árnyak suhognak körötted,
öreg fák görnyedeznek fölötted.
életed elveszettnek érzed,
kihunytnak véled szikrányi reményed.
ám hirtelen fáklya fénye lobban a távolban,
s halk énekszó zendül a magosban.
a remény ének dala száll füledbe,
megnyugvást hoz szorongó szivedbe.
az eltévedt lelkek otthonra lelnek,
a halódó fák életre kelnek.
ha életed romokban heverni érzed,
jusson eszedbe, hogy van reményed,
hisz ott szól az ének..."

Dodiee:ez gyönyörű

Percek

Vannak percek, melyek
meztelenné teszik lelkemet,
vannak percek, melyekben
úgy érzem elveszek.
Vannak szép percek,
s vannak szívbe markóló-rosszak,
vannak percek, miktől
semmi meg nem foszthat.
Vannak emlékek, képek,
hangok, illatok, melyektől érzem
Igazán itt vagyok, melyekből tudom,
még ember maradhatok.
Egy darabig talán..

Arlith: Látom, szintén Volánbusz-rajongó(?). Nagyon tetszenek ezek a versek, imádom a könnyed ritmusukat!
Nefra: Hátborzongatóak a képeid, és zseniálisak... fogadd, kérlek, elismerésem.
Mau: Egészen sajátos születésnapi vers. Tetszik.
Area: Tényleg elég levert. Fel a fejjel! (Mondom ezt pont én... haha.)
Nima: Ez még ahhoz a reménytelen/plátói szerelemhez íródott?
Galadh: Durva. De jóó!

(k+3.)
fagyos húscafatok, az üvegtengerről
ami elválasztja őket
visszatükröződnek a még élő,
s még forró húscafatok

Szíved

Gyűlölni akartam,
Éjnek mutatni a napot,
Csak gyűlölet, mit
Szíved szívemben hagyott.

Elzárom a napfényt,
Felhőbe vonom a csillagokat,
S megtagadom:
Szíved szívemben maradt.

Helló drágáim!

Csak párat emelnék ki az elmúlt két oldalból:
Szofi: az elejére sajna nem emlékszem, de a vége az volt, h Megteszem?! Apró kis benyomásom: basszus, nem értem, de rohadtjó, tökérthető, húúúú! Üt.
Nefra: már megint Dalí... Istenke vagy! Csontosak a jegenyék... Húha!
Mau: a Fryggdeaf-szó iszonyatosan jól hangzik!
De egyszerre több lett,
s e csipetnyi többlet
te voltál bizony. édes.
Eglar: az Újjászületés nagyon tetszik. Valahogy olyan... bölcs.
Kriszana: könnyű, lenge, tiszta.

Régebbi, azt hiszem, talin már olvastam.

Felsikoltott az emléked éjszaka
És nem tudom, miért van itt újra,
Ezért gyémántokat szórtam szét a házban
És hibát kerestem ebben a világban
Mert nincsen benne semmi értelem,
Hogy elveszítsem eddigi életem,
De látod, milyen ez az élet,
Egyszer el kell felejtenem téged,
Mert nem ehetem meg az emlékedet,
Mert azért mégis csak van élet
A halál után, a rossz kisgyerek
A pisztolyával gyilkolássza az embereket,
Ahogy megunja a boldogságot,
Lelövi a sok balekot,
Akik azt hiszik, hogy örökké élnek,
Mert most a legújabb istenben hisznek,
De te tudod és én is tudom, hiába,
Mert felsikoltott az emléked éjszaka.

Istenek vagytok!!!!! Mind!!!!! :hello: :hello: :bounce:

én egy szokásos totál levert verssel jöttem....

Már megint én vagyok sáros....

Kaptam egy pofont az élettől,
a legváratlanabb helyzettől.
Hanyattvágódtam, égett az arcom,
ez volt a legnagyobb kudarcom.
Pihegtem egyett, végül felálltam,
rossz híremmel újra, s újra szembeszálltam.
Mindíg feledtetem, mi történt egyszer,
de a múlt mindíg más, s más kérdést tesz fel.
Egyszer hibáztam, s azt kenték rám százszor,
s most próbálok elválni a több réteg sártól.

Sziasztok!

Először a vélemyények:

csörgő szemétdoboz,
olaj,csikkek és kosz
meg szombat délután
vágyni a lét után

látom, szeméthegyek
elcseszett életek
én meg várok vakon
köröttem döglegyek

Arlith/Tinfang: Szombat délután... húúú nagyon üt! Ez a keét vsz a legjobb.

Jacopo: tanulsz majd meg / emlékezni / a felejtésre Fincsi. Ellentét magasfokon, ezek a legjobbak

Ezt a versikét egy születésnapra írtam.

Fenn járt a Hold —
fény, fehér folt.
Néki furcsa dalt
szürke éj fuvallt.

Estére járt,
a világ csak várt.
S nem tudta, vajon
mit vár oly nagyon.

Csendült az ég:
hang törte szét
hallgatás falát
sírva lét-dalát.

Estére járt,
a világ meg nem állt.
De egyszerre több lett,
s e csipetnyi többlet
te voltál bizony.

Üdv mindenkinek:
-- Mau

Ilyet!!!
kriszana: (Mosoly), Area: Csak emlék, Eglar: Újjászületés, Mau: Nem fáj, Jacopo:(Isten-vonó-világ impresszió), Arlith: Szombat délután, Arlith: Modern life, Galadh: Szemedbe nézni, Neframíel: Bizonyosság 5. Az Ünneprontó

Ha ezen verseket fénnyé lehetne alakítani, akkor olyan színűek lennének, mint a betűik, és fényük erejét a betűk vastagsága mutatná. [size=9:3m08s7vf]ÉS HA ŐKET EGY CSOKORBA FOGVA FELEMELNÉM, [/size]BIZONY EGY IGAZI, VALÓDI SZILMARIL TÜNDÖKÖLNE A KEZEMBEN!!!

Üdv mindenkinek!

Tinfang! / tudom ám a másik nevedet is / először arra jutottam, így már sokadik versedet elemezgetve; hogy legfőképp a te stílusod valamiféle deista szürrealizmus - már amennyire először meg tudtam állapítani. Aztán csak nem hagyott nyugodni, és végül rájöttem - Nefra, te megint bolond vagy, ez nem "egyszerű szürrealizmus", hiszen igencsak valós elemeket keversz bele. Vagy a valós elemekbe szürrealizmust?... na, Nefra itt elakadt. Aztán rájött hogy te igenis realista vagy, és szürrealista egyszerre, hiszen az utóbbi az elsőből merítkezik. És, úgymond feltaláltam a spanyolviaszt - végiggondoltam, hogy a legjobb szürrealisták hihetetlen nagy realisták is. Hiszen a reális dolgokban / pölö akár egy buszmegállóban / csak a szürrealisták látják meg az eltorzított realizmust. Bocs, ha kissé nem vagyok közérthető a lényeg a mondókámnak az, hogy egy hétköznapi, reális dologban egyfajta embertípus - például a szürrealisták az irodalomban - fel tudják ismerni az eltorzult valótlan valóságot.
Na jó... abbahagyom. úgyse tudom ennél jobban megmagyarázni. Meg már késő is van, és izé... nna, egyszóval tecc. a versed.

Ezt még tavaly karácsonykor írtam. Gondoltam, megosztom veletek.
Üdv: Nefra.

Bizonyosság 5. Az Ünneprontó

Egy sikoly tapadt az ablakra.
Keserűség. Napnyugta.
Borzas, ideges fenyők.
Karácsony van. Fehérek a felhők.
Csontosak a jegenyék.
Kint tél van. Szenvedés.
Anyaggá vált a hideg -
Boldog lehetnék nélküled.
Vágnak a jégvirágok,
mosolyogva fázok.
Elment a borongás.
Fehér a hó; zokogás
Válladon.
Mért sírsz? A szánalom
Házamban ismeretlen.
Sírok?…
Holtak a cinkék az etetőmben.

na én ide nem szoktam beírni csak egyik ámulatból a másikba esek a csodaszép versek miatt de most ezt el kell mondanom!
Galadh: csodálatosak a verseid! csak sajnos a témája mindnek a szomorúság...
Mau: nagyon jó a mitológia-ötleted! tetszik!

Jacopo: Ejha, ez már nekem is magas... Kezded túlszárnyalni a befogadóképességemet.

És most én (Végre valahára... vagy épp ellenkezőleg? )
Közel 40 percet kellett várnom a buszra, így 3 vers is születtett közben. Azt hiszem visszataláltam a megszokott "Arlithos "agyamentségemhez...

Szombat délután
a fejemre tűző napon
itt csücsülök vakon
várom a sárgát
hogy végre berobogjon

negyven perc türelem
sok idő, végtelen
várom azt is
hogy éljem életem

csillámló kék ég
feneketlen mélység
feneketlen...tó
meg puszi, meg kakaó

csörgő szemétdoboz,
olaj,csikkek és kosz
meg szombat délután
vágyni a lét után

látom, szeméthegyek
elcseszett életek
én meg várok vakon
köröttem döglegyek

vásárlási utalvány
ez áll a cédulán
mire írok most
de ősszel nincs csalán

és ősszel nincs talán
csak ez a délután
csak a szemét és kosz
csak mocsok... ordítok

Modern life
az akció időtartama
természetazonos aroma
az élet játék
nyerj egy neszkávét

menetrendszerinti járat
menetrendszerinti járvány
vásárlási utalvány
beadási határidő

levegő futamidő
nyugdíj korhatár
játék határok nélkül
míg tüdőd megkékül

Nyugalom...
"A nyugalom perceire"
nem számíthatok
az idő kecses léptére
nem is áhítozok.

Mert az iső trampli
elefántcsorda.
Észre sem veszem,
máis letiporta,

apró kis kertem
itt a sivatagban.
Mit ügyetlen kézzel
csendben kikapartam.

Nagyon jókat írtok. Én most egy ideje nem jártam erre mert nem tudtam elérni.

Hát Jacopo fogadd gratulációmat!! :agree:

Üdv!
Bocsi, de kritikát most nem tudok írni.
Legújabb impressziók... nemsokára megcsinálom a sorszámozást, most épp a k+x-es formula van soron.

(k+1.)
szemeid csillámló fények
eszeveszett gyorsulásban

a Napba tévedt
kezeiden számolva
az elmúlt percek alatt
megtett órák
porrá foszlott
hosszát
tanulsz majd meg
emlékezni
a felejtésre

//

(k+2.)
a létezést
kristállyá csonkított
darabokba
hordja
a teremtés

és ahogy magába oldódik a tér
anyaggá szűrődik az én

Eglar: csodaszépek a verseid, tényleg sírtam rajtuk, egyszerűen kész vagyok most rögtön kimentem őket és nyomtatok ezerrel

Galadh: nekem ne mondd, hogy nem tudsz jó verset írni, mert úgysem hiszem el! az első versszakot külön kiemelném

Tinfang / Arlith:
Persze, hogy használhatod! És csak örülök neki )

Üdv:
-- Mau Rauser

Maffia

átvágott torokkal
véremben fekszem
nincs aki pokolra
szálljon helyettem

Mau!!! Ez valami iszonyat jó!!! Használhatom aláírásnak???
Nefadar: Az elsőben végre felfedeztem valami különös ritmust,amit az itt ott elvétett rímek alkotnak. És vannak benne borzongató képek, és egész jól eltalált rímpárok is. Mindamellett még mindig sántog itt ott. De hajrá, csak így tovább
Eglar: Újjászületés- Hihetetlen szép!
Galadh:A szerénykedés csúnya dolog. Ha én tudnék ilyen szépet...

Aiya Galadh!

Nekem tetszik,s az a lényeg,hogy szívből jöjjön,mert a Szívnek éneke őrzi a szépet,és így tükrözi,milyen csodálatos vag valójában.

Namarië!

Galadh

Halihó!
Hoztam egy verset, de sajna ez sem lett túl jó, mostanában nem nagyon vagyok formában.


Szemedbe nézni


Ha a szeretetből gyűlölet fakad,
És a fény ráteríti árnyékát a szélre,
Talán elmúlik az élet
És a múlt szilánkokra szakad.

Nem kell fognod a csillagokat,
Vigyázz, meg ne égessék kezed…
Csak egy szót kellett volna szólnod,
És én lehoztam volna az eget.

Mért nem hagysz egyedül szenvedni?
Köszönöm, nem kell a segítséged!
Ha nem vagy itt, úgy is kék az ég…
Csak én látom feketének.

Elsápadt a Nap, letűnt az égről a Hold,
Vége van a napnak, sötét lesz…
Neked nem kell hinned, ennyi volt,
De a holnaptól örökké félek.

Sziasztok!

Elkezdtem egy újabb fejezetet teremteni mitológiámba, méghozzá azt hiszem, erősen az északi verselés hatása alatt (Edda és hasonlók ), méghozzá az első darabja a Világ teremtése a kutyák szerint. A gyökere és a nevek rokonok a megfelelő macska-nevekkel, de a macskák filozófiailag erősen továbbfejlesztették az ősi képzeteket, míg a Bátrak Népénél mindez megmaradt a mítoszfejődés korai szakaszában.
Hm. Szóval ez még itten ebefejezetlen, de egy jelentős része készen van és jobb, ha nem írok kilométeres hozzászóklásokat:)

Sorold neveit
traer-nagyoknak,
istennek imát
szentelj, szellemnek
szavára halgass.

Tűzanyó teremt,
Vízanyó veszejt
semmi-sötétből
világot vigyázó
istenek sorát.

Háromszor hozta
létet létre,
teremté Tűzanyó,
veszejté Vízanyó,
Akarat álmodik,
Eszmélet eltervez
Szó szervez,
mégis megölé mind.

Semmi szigetén
két testvér élt
élet előtt,
Tűzanyó teremt
világot vigyázó
fenséges Fényt,
Egghilc a neve.

Párja, sötétség
sorban a második,
Ygra

Aiya! Most épp csak benézek, h földobjak pár dolgot így lemezről, és szaladok tovább, órára!

Cue, parancsolj, az egyik, amit kértél! )) (a Rilke-fordítást még nem, előtte +mutatom a tanárnőmnek, addig gyűjtöm a bátorságot, h be merjem rakni.)

Újjászületés

[size=9:2kbd0iqy]Mottó :"Egy művészben megbízhatsz,
de a művében soha."
(Darvasi László)[/size]

mielőtt e létbe léptem
bizony sok formában éltem
ezüsthabos fényhegyekben
minden éjjel megszülettem

egyik nap kő tengertúlról
másnap por a fehér útról
harmadnapon fény bajnoka
negyednapon tó asszonya

öreg ifjú ezrednapon
élet-tűzzel homlokomon
ősi tudás birtokában
lakoztam az ég-hazában

ám a fénylő csillag-ágyban
nyugalmamra nem találtam
könnyűléptű kósza szellő
vagy mint súlyos viharfelhő

csak bolyongtam elveszetten
amit tudtam elfeledtem
ezüsthabos fényhegyekben
emberré ím így születtem

(2003.júl.1.)



Laurelin! Téged se felejtettelek ám el! (remélem, ez volt az... )

Húsvét napján írtam

Régen ,mikor még ifjú volt a Világ,
indult útnak ő a Sötétségen át.
Néma éji vándor, vállalt száz veszélyt,
s milljom léten át céljához mégsem ért;
balsors kísérte útján, szenvedés vele,
s terhét - tudta ezt jól - nem teheti le.
Ám az ég meghasadt. Mi volt e látomás,
e mindent betöltő aranyszín ragyogás?
Vélte, égi kegyből láthatta a Fényt;
s megsúgta a szíve, végre hazatért
a néma éji vándor, zöld mezők tengerén
bolyongó kis hajó, kósza gyermek - én.

(2003. ápr.20.)

Üdv!
Egy szösszenet a buszról: az Aszód és Gödöllő közötti látvány ihlette...

Zöld tenger...
Minden cseppje
külön világ.
S a szél csókjától
megborzong
s táncra perdül
minden fűszál.

Area: köcci. Nagyon tetszik ez a két versed


Jövő:

Ezt a fájdalmat feledtetni semmi sem tudja
S a gyógyírt rá senki sem tudja
Bár a fájdalom jó, mert tudod, hogy élsz
S a jövőddel szembenézni is félsz

A jövőben is csak szenvedés vár
S minden ami ott vár az fáj
Nem lesz csak egy társad, a magány
Míg végül utol nem ér a várva-várt halál...

Erda niire (Area) írta: elveszik a barádság,

khmm:)) gépelési hiba, vagy szándékos?

Galadh: cuppantalak
Mau: :itscool:
Nefi: huh, most aztán remekeltél!
a matekóra gyümölcse:

Csak emlék

Elporlad a kő,
elolvad a hó,
elhervad a virág,
s elnémul a szó.

Végül minden elmúlik
s a magány marad,
elveszik a barádság,
s minden elhamvad.

Az emlék marad csak,
az tovább él,
folyton gyötri lelkedet,
s mindíg visszatér.

Emlékül (egy emlékkönyvbe)

Ha rád gondolok,
mosolyogni látlak,
s remélem hogy holnap is,
pont így talállak.

Emléked őrzöm,
őrzöm a lelkemben,
enyém te is óvd,
e szép könyvben.

Sziasztok,
még soha nem írtam ebbe a topicba, de azért rendszeresen, és kitartóan olvasom az alkotásokat. Jó érzés tudni, hogy ennyi tehetséges, és kreatív emberke van körülöttünk.
Ma született egy kis szösszenet, s késztetést éreztem, hogy betegyem. Íme:


Már csak az éber bizonyosság végtelenje él bennem.
A mosoly, mint napfényben fürdő patak
Hűsen és mégis melegen öntözi végig érzéseimet, gondolataimat
Együtt hatja át a test és a lélek világát.
A mindenséget, ami én magam vagyok.
Nem, nem egyedül. A mindenség részeként vagyok magam.
A mosoly energiává lesz bennem.
Renddé és szeretetté válik.
Erre ébred a benső, a tudat.