Versek

Cueddo: Majd én írok. Kellemes utat!

Sziasztok!

Leguan: de jó, hogy újra itt vagy, már nagyon hiányoltalak Légyszi hozz gitárt, ha tudsz, mert kezdem elfelejteni az Éjszaka és a Kék tűzeső dallamát, pedig nagyon szeretném énekelni

Holnap reggel vonatozom Balatonra, és igazság szerint a péntek jobb lenne taliidőpontnak, de ha már hárman mondtátok, hogy legyen csüt, akkor már csütön hazajövök, és megyek talira, a világ minden kincséért sem hagynám ki
És most már nem leszek olyan nagy csendben, mint múltkor, mert van új versem + mindig van olyan, amit még nem hallottatok

Viszont annyit kérnék, hogy valaki esemesezze meg nekem, hogy pontosan mikor és hol (az utóbbi gondolom a hévmegálló), mert net sok-sok km-es körzetben nem lesz fellelhető.
Köszönöm szépen, és már nagyon várom a talit

Üdv!
Nagyon jók a versek, amiket írtatok; majd késöbb írok véleményt.
Na akkor mi legyen azzal a topictalival? Az már tisztázódott, hogy csütörtök délután, Szentendre, de úgy konkrétan hány óra körül találkozzunk?

Sziasztok ismét!
Az új hús visszatért!
Jó, visszafogom magam.
Elszántan nyálazom az előbbi oldalakat és mivel lassan olvasok, nehezen fogom utólérni magamat.No, mindegy.Mindenesetre megéritek a fáradtságot! Nem számoltam, de az olvasgatás alatt elég sokszor kkirázott a hideg.Megpróbálom sorra venni az élményem okozóit.
Jacopo:A 44-es impressziód... hogyismondjam... Az elmúlásbafáradtság megéneklése. Előttem voltak az évszakok. Nagyon élveztem! + az 51-es. Honnan a képötletek?
Cueddo: A

Milyen könnyű vagy...

Szerintem nagyon jóra sikeredett! Igazán feldobó, konstruktív, felemelő hatással volt rám. Köszönöm!
Neframiel: A Fűz-király-od látványos, balladai és a fűz belső harcát nagyon érzékletesen írtad le! Bravó!
Mau: A lázas versed ( :

Elfolyok...

) lüktetése mint beteg emberbódult fejében a vér... és a hangulat amiben lehettél is nagyon élvezhetően átjön. Az angol nyelvű verseid pedig anyanyelvi szintről tanúskodnak!
Kevés az időm!
Galadh: A Kevés című vers nekem nagyon az Avatarképedhez passzolt, csak durcásan . A rímeid tetszenek!
A Szemedben lázadok olvastán pedig majdnem eldobtam az egeret! 8O Szinte teljesen a legelső versem első sorát olvastam vissza. Az első versszak teljesen azt idézi. Engedjétek, hogy megosszam veletek az elsző szörnyedvényemet:
[/i]Nézel s nézlek

Szemedbe nézve a tengernek kékje
a csillámok habja és örvények mélye
ragad el engem, a földről innen
lehúz a mélybe, emel az ébbe.

S szócséplés bár mind, szemed mint játszik
velem azt nem érthetem.
Kegyetlen játék s te nem vagy bár itt
Független játékmester

Szemed elkapod, mit érzel nem tudod
de lelkedben büszkeséged
ordítva tombol, fennen a csúcsról
alant a mélybe-Ő kell már végre!
Szemed csak ámít? Erő húz, vágy hív
elődbe állni, lelkedbe látni.
Erőm még nincsen, se tova se innen
Nézz bele kedves az enyémbe mit látsz?
Mágnes a lelked, vonj hozzád, s tedd meg
mi nekem nem megy, szellemem nem leng
kellő magasban még.
Vigaszom mond mi, az idő mint holmi eszköz neked s nekem
Fejlődjünk szépre, s mély tartalmat érve érünk majd valamit.

A vége kicsit elcsúszott De nagyon "ingerült állapotban Írtam.
Kösz, hogy meghalgattatok!

És még egy, amit egy csillagfényes éjjel ihletett:

Éjszaka volt, nem sütött már a hold,
s a csillagok alatt a földön
száz meg száz tücsök dalolt.
Halgattuk a csend szavát,
szívünkben zúgó, daloló
harsogó természet zaját.
Együtt voltunk egyedül az ég alatt,
Felettünk mint sápadt szellemek
Száz és száz elnyúló felhő szaladt.
Hulltak a csillagok akár a könnyek
egy magányos kisgyermek arcán
s a szívünk ettől lett könnyebb.
Együtt voltunk, kézenfogva a létben
s mégis oly magányosak,
Részek az egészben.

Sesy: a tied nagyon tetszik, a másiknak elolvastam az első két sorát, és azt mondtam: Nem is olyan rossz, ezt végigolvasom!
Jacopo: elgondolkodtató, de ez benne a szép!
Ryana: Nagyon szép! Legyűgöző! 8O

Bolond élet

Fák között visz bolond utam,
hogy merre visz sosem tudtam,
kispataknál megpihenek,
a haláltól ellibbenek.

Sólyommadár add a szárnyad,
őzgidácska kérem lábat,
hal irigylem sebességed,
szél utánzom nevetésed...

Magas sziklán átszaladok,
levegőben átszárnyalok,
hűs vizekbe becsobbanok,
a tűz láttán fellobbanok.

Számomra bolond az élet,
a haláltól sosem félek,
hogyha elmegyek majd végleg,
utamat folytasd majd, kérlek!

Na, megint hoztam párat, az első, cím nélkül még Velemben íródott, amolyan harci dal-féleség..

Látod, most van itt az idő
Száz kürt harsog érces hangokon.
Fegyverbe hát, gyűjts véres hadat!
Acél villanjon, hunjon ki lét!
Mit számít az? Számít az élet?
Ne mondd! Ami számít, csak a dicsőség!
Fülemnek dal már a csatazaj!
Szín nekem csak a veres mint a vér,
ezüst akár acél, barna mint száz láb taposta fű nyoma.
Békében semmi vagyok,
Harcban maga vagyok az erő.
Ne hagyd hogy elfelejtsen,
ne hagyd hogy eltaposson a halál.

Ezek pedig itt ketten.. különálló kis valamik.

A szívvel vitázni nem lehet,
Csak tűrni némán,
Tűrni édesen vigyázva
Vágyak álmát,
Hisz a szív ablaka zárva.

---

Csendben ültem, magam voltam
mint oly sokszor már e földön,
Volt idő, hogy szabadságot daloltam,
hogy e földhöz semmi már ne kössön.
A józan ész elbukott, a szív itt már az úr,
De nem tudom, ha mást látok, érzek,
Miért hisztek különcnek, löktök félre vadul.
hisz nem számít más, mint az élet...



Bocs, ha rombolom a színvonalat:))

Bocs,az újakig nem jutottam el.Csüt. du. Szentendrén nekem is jó.Bővebbet SMSben kérek-nem tudom,mikor jutok legközelebb nethez.
És most jöjjön egy újabb iromány:

Telehold

Megtelt a Hold sápadt gömbje,
Hattyú-raj húz az öbölre.
Két kerék alatt a sóder
Göröngye reccsen közönnyel.

Tele a Hold sápadt gömbje,
Tejszerű fényt szór az öbölre.
Csillagként a pari fények
Várakozón égre néznek.

A Hold s a vízen sárga hídja
Ím,int felém,mintha hívna.
Alakként,mint ki eltévedt
Út rejt egy darab sötétséget.

Karom mellett meleg a szél,
Emléket és álmot mesél-
Amikor még fej a fejen
Néztük a Hold fényét ketten.



A többit személyesen.Viszlát [/i]

Sziasztok Drágáim!

A biztonság kedvéért most Wordben gépelem be a múltkori hozzászólást,nehogy mégegyszer elszálljon.

Nefra:
A Fűz-király-olyan mint 1 drámatöredék,mint 1 Shakespeare-monológ.A képek kiakasztóan szépek.Mindenképpen shakespeare-i.Nem akarsz drámát írni?(Ezt már Cueddótól is kérdeztem,de válaszára,ha volt, nem emlékszem…)
Színpad:a tördeléssel-sorhosszal vannak,úgy látom,problémák…1etértek Cueddóval:ha elemezgetjük,elfoszlik a varázsa…És ez minden,csak nem a tökéletesség jele…(Itt a kritika,amit kértél-vártál;)

Jacopo:
I 46:a kérdésre a válasz:Szepes Mária:Vörös Oroszlán című regényében rejtőzik.
I47:fájóan ismerem-tudom igazát
I49:tényleg bármit elér7ünki-miért épp ez kellene nekünk?
I50:?!(MI VAN?!)
I51:-itscool-
I56:ne improvizálj,plíz!ez nem méltó…
I52:az a kávés hasonlat a végén…-lementem az agyamról…
I58:nem jacopós,de k jó!EZ tényleg hangulatkép.Imádom:

Galadh:Szia Pici lányom
Együtt álmodunk:picit zavaros.a 2.vsz utsó sora nekem nagyon nem illik oda/a képbe.itt a ritmus is megbicsaklik.de az 1.,4.,5. vsz-itscool-
Kevés:n.jó!főleg a cím!(címet adni a legnehezebb;)
Szemedben lázadok:a vers elsőrangú,de a cím képzavaros és kissé faramuci
Fájdalom:mintha nem lenne vége
Vallomás:-itscool-

Natalee:örülök,h minden ok,és h sikerült befejezned a verset,drága pici lányom;)

Nefadar:Végítélet:jó a ritmus és a rím!

Rándzsa:Rándzsa dala:-itscool-

Mau Drága!
Az angol verseid még mindig egyedülállóak és fantasztikusakA „Turambar turún’ ambartanen”mit jelent?A lázálmos olyan…lázálmosA „Don’T show…”-hoz:a mimikri csak akkor kell,ha nem Téged szerető emberekkel vagy körülvéve…(Tudom,sajna,ez a gyakoribb…)

Laurelin:jó dolog is szerelmesnek lenni meg fáj is,ugyea versek gyönyörűek…

Sesy:az általad lehúzott szösszeneteid nekem nagyon tetszettek…ismerős érzések;)

Celeb Ear:Gladiátor-válasz:k jó!:)pörgős!ütős!

Cueddó:a SÖTÉTRÓZSASZÍN-től ismét lementem az agyamról…ez…egyszerűen…tökéletes…

SZIASZTOK!!!

Nyolc oldalt böngésztem át, és mit mondjak, a titkos térképemen jó sok kopott X látható. (Kicsit körmönfont, de csak rájöttök:) Area egy-egy villanása, Nefra két verse, Sesy tüzének újra és újralobbanása, Cueddo "szösszenetei"(nehogy már szösszenetnek titulálj ilyen varázslatokat, irgumburgum ); Jacopo impressziói, melyeken hol merengek, hol gondolkodok, hol nevetek, hol csak tátott szájjal bámulok; Szofi képeslapjai, és anyáskodó, szívmelengető dicséretei és dorgálásai; a két Nim: Nim és Nima és még tudjisten hányótokat sorolnám még fel.
Azért sok volt ez egy reggel és egy délelőtt(meg du.).
Nem voltam itthon, meg a net is rosszalkodott, ezért légyszi-légyszi legyen tali csütörtök délután, mert Aaannyira hiányoztok!
Persze én sem tétlenkedtem a szünidőben, van néhány új versem meg zeném is, például a táborbeli Őrtoronyhoz, ami szerintem nem szerepelt még itt, hát berakom.
A szerzőket a Szent Vid tetején a hajnalpír csókolta homlokon, s íme, ezt alkották. Kik is: Szofi, Laci, Natalee, Idril, Eglar, Estel, Laurelin, Telcontar, Nimdorc, Peredhil, Loth (bocsánat, ha hibáztam, de elég nehezen olvasható )
Őrtorony

Álom s való között
ködös határon áll:
rég lerombolt őrtorony,
merre senki nem jár.

Sötétlő falakon
a bánat árnya ül,
ha nap fekszik vagy hold kél,
vagy felhő menekül.

Erdő susog, ha szél kél,
tünde-dallam kísért-
elköltöztek ők e földről,
elvitték a dal szívét.

Zengő daluk varázsa
már az enyészeté.
Ez építmény, ha állna,
tán felidézhetné.

Ryana: nem rossz. Csöppet talán erőszakos, de hát illik a témához.
Ring: ez a versed nagyon jó, az utolsó versszak tetszik a legjobban.

Verem vezerel,
De nem adom fel,
Vagtatni kell,
Messzire repit
Egy gondolat:

Szabadsag!

Fejethajtasz.
En is neked.
Vagtatok!

Spirit
(most irtam ebben a pillanatban!)

Sziasz!

Ismét rontom a topic színvonalát... Hoztam egy verset, szeretném, ha véleményt/kritikát/bármit mondanátok róla.

Féltékenység

Ne bújj oda!
Ha közelebb érek,
úgyis ellöklek!

Ne simogasd!
Ha közelebb érek,
letöröm a kezedet!

Ne beszélj!
Ha közelebb érek,
öklömmel tömöm be a képed!

Ne nézz rá!
Ha közelebb érek,
eltakarom a képet!

Ne is létezz!
Ha közelebb érek...
Ő az enyém, érted?!?

Cueddo: Whoo... csak aztán a fordítás is ilyen jó legyen
Tali: Nekem csak csüt. délután volna jó, sajnos holnap elutazom Balcsira úgyhogy lehet, hogy megint nélkülöznöm kell a társaságtokat :/

Üdv:
-- Mau
"MNyewa ngibana ngi, kuhlinde ngibana ngiyase, wuzle ebana wimbe." (kipling)

Dulcam: Nekem tetszik a versed. Nagyon szép képek vannak benne, az utolsó két versszak különösképpen jó. A 39-ik impresszió egy matematikáról folytatott vitám, és csalódott-szerelmes lelkiállapotom érdekes keveréke.
Toma: Ez a stílus még mindig lenyűgöz.
Cueddo: Kíváncsi leszek a fordításra, remélem, majd berakod.
Arquen: "Ez az éteri sistergés,/Mely fémet tudna olvasztani"- találó!
Area: Imádom ezt a hangulatot, köszönöm e verset!
Sesy: Ez az álom-szerelem nagyon szép téma. A vers pedig gyönyörű. "Reggel már nem vagy velem, ha felébredek,/Belátom, nem is voltál, az ágy mellettem hideg."- brrr!


Impressziók 60

a Hold ezüstfényében
az aszfaltutak végtelenjében
a sikoltó-nyár tébolyában
a fűzfa-csókok mámorában -

az elmúlt jövő hajnalán
vár valaki majd talán

Ezt a verset nem én írtam, de a költő szeretné, ha véleményt mondanátok róla. Az ő nevében is köszi!

Szeretlek

Balzsamos az éjszaka, az égen ezer csillag,
Halkan csobog a kút vize, bódító az illat.
Rózsák között – az állt benne – várlak téged, kedves,
Gyere ki a kertbe éjjel – így szólt az üzenet.

Reménnyel volt telve szívem, a házból kiléptem,
Végigmentem az ösvényen, lugason és réten.
A csillagok ragyogtak rám, tisztán, fényesen,
Nem értik meg, miért sietek ilyen lelkesen.

Számukra a szerelem csak élettelen gyémánt,
A hideg űr őrzi mélyén, kemény és oly szilárd.
Az emberi szerelem nem örök bár, de meleg,
Belül őrzi mindenki, mint a képét, kit szeret.

Mikor végre leülök a padra, szívem dobog,
Rózsaillat ölel körül, a szemem becsukom.
Drága kedves, úgy vágyom rád - suttogom az éjbe,
Én is vágyom, - hallom most - hogy öleljelek végre!

Körbenézek, de az éj elrejti őt előlem,
Gonosz napszak! Hiába, de kinyújtom a kezem.
Hozzámér, és végigsimít, puhán, mint a bársony,
Átölelem az éjszakát, érzem, bár nem látom.

Szíve dobog, ahogy enyém, karja mint a szikla,
Sárga szeme csillog reám, nevetős, szép szikra.
Hozzábújok, megcsókolom a csillagok alatt,
Szíve enyém, szívem övé, nem kellenek szavak.

Éjjel kilépek egy ajtón, és feltárul előttem egy világ,
Te ott élsz, és én minden éjjel eljövök hozzád.

Karodba zársz, erősen ölelsz, és én válladon sírok,
Miért nem létezel? Mért nem igazak ezek a csókok?

Te rám mosolyogsz, és én akkor mindent elfelejtek,
Miért is baj, ha egy álomban lelem meg az igaz szerelmet?

Szép vagy. Ellágyulva nézek csillogó szemedbe,
Volt e már másnak is előttem ez a szempár a veszte?

Hogy lehetett volna? Én találtalak ki téged,
Nem vagy, nem látott még eleven lélek

rajtam kívül... Nem érintett meg más soha,
Senkinek nem ég szerelmes csókodtól ajka.

Reggel már nem vagy velem, ha felébredek,
Belátom, nem is voltál, az ágy mellettem hideg.

Bár léteznél! Te lennél az, akinek mindent megadnék,
És te lennél az, aki végre őszintén, igazán, nagyon szeretnél.

Költőtársak! (Már ha megengeditek e megszólítást... )
Szofi kollégánk azt üzeni, hogy szerdán, és csütörtökön biztosan otthon lesz, és hogy kellene tartsunk akkortájt egy topictalit Szentendrén.

Dae: szokásosan gyöngyörű, lágy.
Sesy: tűz 3: varázsltos! "Át, minden rejtett úton
Fussak, és kövesselek!
Szemem tükrében fényed
Ragyogja be szívem, " ez nagyon tetszik!
Toma: olyan kis aranyos ez a vers. Ennivaló!!


Sötét órák

Sötétbe borul az ég,
elment az utolsó hév,
Most itt várok, egyedül vagyok,
lassan a hideg padra fagyok.

Az egérnép útra kél,
napilapot visz a szél,
egy macska fekszik bénán,
s kiürül a szomszéd sétány.

A részegek zaja felver,
egy ittas másikat megver,
s én csak nézem, egyedül vagyok,
lassan a hideg padra fagyok.

Egy kutya nyüszít a banknál,
egy kölyök egy zárnál babrál,
egy busz rámdudál, talán azt várom,
én válaszul fejemet rázom.

Egy kishölgy fut át az utcán,
annyira hasonlít terád,
de nem te voltál, mert egy sráchoz rohant,
s kergette a bolond álmokat.

A lány elnéz a pad felé,
szájából búcsú száll felém,
és én csak nézem, egyedül vagyok,
s lassan a hideg padra fagyok.

Düh

Düh és harag.Igen, érzem
Minden egyes porcikámban
Ezt a legyűrhetetlen,
Kínzó, gyötrő fájdalmat!

A tehetetlenség vibrál mellette,
Ez a sötét árnyék. Igen, hallom
Ahogy kacagása kong a fejemben,
S ahogy lelkemet eszi...haldoklom.

Gondolataim láncba veri,
S fájdalmasan karolja át
Képzeletem minden egyes
Zegét, zugát.

Ez az éteri sistergés,
Mely fémet tudna olvasztani,
Ez a szúró fájdalom,
Mely embert tudna ölni.

Mind-mind azt kiáltja:
"Gyerünk! Ugorj talpra,
Ugye jó lenne, ha
Vége lenne kínjaidnak?!"

Én pedig csak vergődöm tehetetlen,
Ahogy próbálom felkapni fegyverem,
Önön lelkem ellen, hogy egy suhintással
Végezzek vele, hogy megöljem önmagam!

"Meghalni, elszunnyadni, semmi több;"

Dae: Szofi azt üzeni, hogy "a versed tökéletes, olyan középkori és balladaszerű, játékos, táncos ritmusú"; továbbá afelől érdeklődik, hogy "miért nincs címe, és honnan a forma?"...

Mit szólnátok holnap egy talihoz? Mondjuk a Margitszigeten?

Üdv:
-- Mau

Szerintem elég sokan tudunk elég jól angolul, úgyhogy beteszem az egyik kedvenc nem-magyar versemet. A Loreena McKennitt-féle feldolgozásból ismertem meg, és azonnal a szívemhez nőtt a szöveg, meg a dallam is. Ha olvasom a verset, már meg is szólal bennem a dallam (Bocsánat, ha a sorvégi írásjel itt-ott értelmetlen, mert a zenéről + emlékezetből írtam )
Egyébként tervezem, hogy lefordítom

W. B. YEATS: THE TWO TREES

Beloved, gaze in thine own heart,
The holy tree is growing there;
From joy the holy branches start
And all the trembling flowers they bear.
The changing colours of its fruit
Have dowered the starts with merry light,
The surety of its hidden root
Has planted quiet in the night.
The shaking of its leafy head
Has given the waves their melody
And made my lips and music wed,
Murmuring a wizard song for thee.
There the Loves a circle go,
The flaming circle of our days,
Gyring, spiring to and fro
In those great ignorant leafy ways
Remembering all that shaken hair
And how the winged sandals dart,
Thine eyes grow full of tender care -
Beloved, gaze in thine own heart.

Gaze no more in bitter glass,
The demons with their subtle guile
Lift up before us when they pass
Or only gaze a little while.
There a fatal image grows
That the stormy night receives;
Roots half hidden under the snows,
Broken boughs and blackened leaves.
For all things turn to barrenness
In the dim glass the demons hold
The glass of outer weariness,
Made when God slept in times of old.
There through the broken branches go
The ravens of unresting thought,
Gyring, spiring to and fro,
Cruel claw and hungry throat.
Or else they stand and sniff the wind
And shake their ragged wings - alas!
Thy tender eyes grow all unkind;
Gaze no more in bitter glass.

Beloved, gaze in thine own heart,
The holy tree is growing there;
From joy the holy branches start
And all the trembling flowers they bear.
Remembering all that shaken hair
And how the winged sandals dart,
Thine eyes grow full of tender care -
Beloved, gaze in thine own heart.

Itt az új versem Bilbóról szól ,eléggé ütődött vers mert a hasamra csaptam és megírtam

Kis hobbit nagy kalandja

Oda vissza hobbit kalandja,
Zsebkendőjét otthon hagyta.
Köd-hegyen innen s, azon túl
Fullánkja már sokat szúrt.

Látott orkot, pókot, vargot,
Embert, tündét, törpét ki morgott,
Csatát,sárkányt, s minden kincset,
Mely hegymélyében mindig pihent.

Hű barátja Gandalfak,
És a nemes Elrondnak.
Feje nem üresen kongó,
Az ő neve Zsákos Bilbó.

Helló mindenkinek és heves üdvözlet!
Végre hosszú bénázás után sikerült regisztrálnom! (Hurray!!!)
Rólam csak annyit, hogy nemrég kezdtem el verselgetni, úgyhogy mindenféle kritikára és építő jellegű tanácsra nyitott vagyok, de azért nagyon ne olvassatok be .
Kicsit le vagyok maradva a fórum olvasásával (egyéb könyvekkel is, de ez most nem ide tartozik), úgy a 4. oldalról kezdem a szerény kritikáimat.
NosCueddo:Nekem tetszik! Főleg az Eltévedt ima II
Kissé nyomasztóak.
A vers amit szíved hölgyének költötél, pedig szintén jó! Ha ezzel ostromoltad nem értem, hogy mondhatott nemet .
Nima nagyon tetszenek a rímeid, nagyon jól kijönnek!
Sünee: A verseid komolyságát azok témáéinak komolysága alapján ítéled meg? Mert a téma tényleg elég komoly és engem is foglalkoztat mostanában.Egyébként tetszik.Ha elfogadsz egy szerény javaslatot, akkor szerintem próbálj a rímelésre kicsit több figyelmet fordítani, bár úgy meg nehéza mondandót teljes mértékben megtartani.
Nahryen:Ember! El ne temetsd már magad rögtön! Tudom néha van az ember mélyponton-én is álltalában akkor írok verseket ha bánt valami-de minek állandóan önmarcangolni? A végén még megölöd magad ezzel a nagy önostorozással, búbamerüléssel. Különben is, biztos, hogy te mindezt véresen komolyan gondolod? Nem lehet, hogy ez egy felvett póz\szerep? Ha nem őszinte, akkor minek írod le? Jó persze a fantáziára sem rossz dolog hagyatkozni, sőtt, de minek mérgezed magad?
Jacopo:Eszméletlen képek, nagyon nagy rímek és a laza stílusod is tetszik.A 39-es impresszió matek órán született? Egyébként nagyon jó!
Laurelin:Nagyon tetszik a ritmusa!
Szofi:Ezt még nem is mutattad eddig! A többit szóban.
Celeb Ear:A Hangulatváltozás azért tetszik, mert olyan őszinte! A Búcsút én szépnek és valahogy megnyugtatónak találom. Mióta verselsz? Csak azért, mert jól csinálod.
Na hozzászólásokból ennyit, reméem nem bántottam meg senkit. Most következzék egy saját szerzemény:
Vihar

Kedélyem beárnyékolja
vad viharnak moraja
arcodat felvillantja
emlékek sorozata.

Univerzum ablakát,majd
a csillagos mély eget
elfüggönyzi,betakarja
nyílt pillantást nem enged.

Távolság felhőörvénye
beburkol,elfeledte,
de szabadulás reménye
távolról sem kecsegtet.

Rám mkiáltó szürke lidérc
hű szellemem maradsz csak,
emléked oly fájón kisért
felejtést nem arathat.

Velőtrázó ég-s mennydörgés
morog le a földre most
kiabáló égi töltés
tölti ki a haragot.

Tomboló vad villám cikáz
a hegyek ormán is túl
fénye oly messzire kiált
vészjóslón,kihívóul.

Bennem feszülő kín s érzés
félelem,aggály dúsul.
Tombold ki mi belül széttép!
morogja az tanácsul.

Villámként villanó tény, hogy
képzelt képét látom csak,
egy lány belső ihletést hoz
s képet szül vágyaimnak.

És csöndesen sírdogálsz majd,
hogy mért nem lehet tiéd
mint az eső csitultával
távol, halkan dörög még.

És csak vágyódsz, mert nem tudod,
az a kép nem létezik
zivatar után kullogsz, de
szárazság következik.

Tisztítsa az elméd zápor
szembesítő, frissítő
szerelmed arcképe vádol,
vagy elméd a cselszövő?

Te nekem csak fájón kedves
mosolygós kép maradsz már
nem mos el téged a nedves
nem nyel el emlék mocsár

Add, hogy végre találkozzunk
lényed megismerhessem
együtt, létről vitázgassunk,
kell, hogy már felébredjem.

Ez az eddigi legutolsó versem és állítólag a legjobb.(Ütem és rím tekintetében mindenképpen) Kösz a figyelmet és a türelmet!

Bocs,Drágáim,a technika ördöge miatt ma sincs hozzászólás,pedig a utsó 3 oldalt becsülettel átnyálaztam...Talit jövö7re szerdára v utána szervezzen vki plíz,SztE-re.

Átkelés után

Ottfelejtett csomagként várod
Az Útszélen,jönnek-e már érted.
Meggyónnál,megtérnél,feladnád
-Ha jönnének-minden függőséged.

Ikerfa-törzsek nyújtóznak
A sötétedő esti parkban-
Ha nem látsz magad előtt Utat,
El is felejted tán,hogy hol van.

A tüz 3.

Gyilkosom!
Nem szabad, hogy megszeresselek!
Át, minden rejtett úton
Fussak, és kövesselek!
Szemem tükrében fényed
Ragyogja be szívem,
Csókod fáj, és ölelésed
Kínoz, most mégis megteszem.
Végem van, ha megtalállak,
Megbabonáz a szépséged,
Édességgel átitatot szavad
Hallom az éj rezzenésében.
Forró testedet látom
Magam előtt, csókod érzem,
Tudom, hogy nem élsz,
Mégis el tudtam veszni a tüz szemében.
Szeretném, ha körbevennél
Minden részeddel, mint egy álomban,
A fájdalmat, a kínt nem érezném,
Csak meghalnék karodban.

Szofi: Nagyon tetszenek. A "Lelkifurdalás"... csodálatos!
Area: A "Gyilkos szavak" valóban kissé szétszórt, bár talán pont ebben rejtezik a varázsa.
Cueddo: Akkor miért nem írsz a kábult, meleg esték közönyösségéről? Én megpróbálkoztam vele... (furamód nekem is ez jutott eszembe ma, talán sokat üldögéltem kint éjjel) A "Sötétrózsaszín" szerintem nagyon jó vers. Amúgy a doranni nyelvről lehet kérni valami leírást, vagy netán fenn van valahol a neten? Érdekelne.
Dae-elena: Jók a képek. A ritmusa is tetszik. Viszont az nem igaz, hogy nem tűnik szerelmes versnek.

Tőlem ennyi tellett mára. Nem valami jó...

Impressziók 58

e magányos nyári esték midőn a rég
kivágott jegenyefák hullámzanak a meleg
szellő fodrozta levegőégben

és csak ülsz egy széken a semmi közepén
és érzed ahogy ez elmédet tépi szerteszét
és kékesen bólint rád a csillagfény

s te ládába zárod a múltat s a valót s
feketeföldet hányva rá dalolsz
hamisan a forró kiességben

de hiába e temetés mert az idő
múló kísértete a földből kinő
s árnyát látod a kertekben

de csak ülsz egy széken a semmi közepén
s egyre csak dalolsz hamis rebegést
s megtanulod az éjtől e beteg lebegést

Nefra: rettenetesen tetszik ez a színpados vers. Elképesztő hangulata van, mint egy Pirandello-dráma. Nem tudom, ismered-e a Hat szerep keres egy szerzőt c. drámát, de engem mindenesetre arra emlékeztet
Szofi: mind nagyon szép, de a másodiktól egyszerűen elájultam. Magamnak is fel kéne tennem ezt a kérdést...
Jacopo: tudom, hogy a fentiek után unalmas ezt ismételgetnem, de a te impresszióid is csodálatosak.
Galadh:unyokahugim, te a korodhoz képest hihetetlenül jól írsz. Minden egyes sor kipattanó érzelmeket árul el...
Laurelin: szépek...

Hoztam én is egy újabb szörmedvényt. [size=9:1mvpr0tr]A keletkezésének a körülményei már eléggé aktualitásukat vesztették ahhoz, hogy be merjem rakni.[/size]

Reggeli köd szállt a fákra-a Hold aludni tért,
Sápadt csillag az égen- az erdő még sötét,
Valaki jár a fák alatt, vörös immár az ég,
Mert valaki jár a fák közt,
Az öreg fenyőfák közt,
Délceg Farkas a fák közt- szeme hajnalszürke jég.

Szárnyakkal fut a Farkas -táncoló szürke szél,
Közel a vén hegyek orma- ott, hol a rőt Nap kél,
Nem látta más, csak a Hajnal- mert arra senki se jár-
Hogy állt a Farkas a szirten,
Felkelt a Nap a szirten,
Férfit köszöntött a szirten a selyemfekete nyár.

Aranyba olvad az erdő- nincs oly messze az ég,
Ha ily közel jár a vén Nap, hogy kezét fogja még,
Hajnalszürke a szempár, és felébred a Rab,
Míg fény ömlik a szívébe,
Arcán át a szívébe,
Hajnal száll a szívébe, míg testvére a Nap.

Lobban a láng az égen - ős földek Vándora
Egy a világgal egy percre - teste a Nap sugara,
S szeme vad lángja az égbolt; öleli lassan a szél,
S a Vándor a Fénnyel táncol,
Ég vékony hídján táncol,
Karjában a Fénnyel táncol, míg felhő-hárfa zenél.

Hajlik a reggel a hegyre- Naptenger lenn a mély,
S míg a Vándor ébred az ormon- tengerbe száll le a Fény.
Táncosa messze jár már- csak egy álom lehetett...
Valaki járt a fák közt,
Napsugár jár a fák közt,
A Vándor eltűnt a fák közt - a hallgatva szeretett.

Szofi: jók a Balatoni képeslapok egyébként jövő héten jó lenne tartani egy verses talit.

Berakom megint egy régebbi versem (ami felolvasásra került az előző előtti talin), mert az újak megint lassan születnek. Sajnos nagyon közönyössé tesznek ezek a kábult, meleg esték

SÖTÉTRÓZSASZÍN

sötétrózsaszín
a friss hús a piacon,
az emberek sorban állnak, egymást tapossák,
de beszélgetni is kell közben –

sötétrózsaszín
alkonyatkor az ég,
ha másnap szél lesz,
és én gyönyörrel és félelemmel telve
behajtom az ablakot
és eloltom a lámpát –

sötétrózsaszín
az arcom,
ha látom, hogy mindenki másnak van társa körülöttem
és a barátaim is elhagynak miattuk,
a többi pedig uralkodni akar –

sötétrózsaszín
a szerelem is,
azt mondják – de sosem tudtam hinni nekik,
mert ők jobban tudják nálam –
talán mégis én tudom jobban…

sötétrózsaszín
a kisgyermek arca is,
ha mosolyog, és édesanyja ott van mellette,
odabent halkan szól a zene,
kintről eső veri az ablakot…

sötétrózsaszín
a felnyitott testben az eleven tüdő
és a szív

---

És egy kis szösszenet, ami kb. egy éves:

a tiszta embert
pengeéles könnyek
szabdalták meztelenre

És ugyanez doranniul:

en estar eisno arā
síanwevi raitanilrai
maisyat taryestemme