Versek

Most megint egy "panaszkodós" verset hoztam, remélem nem baj.

Nagyon magányos vagyok,
Mindig csak szidást kapok.
Senki se szeret igazán,
És ez kegyetlenül fáj.
Az emberek átnéznek rajtam,
Nem segítenek a bajban.
Rám néznek, de nem látnak,
Mert nem engem vártak.
Felesleges vagyok a világban,
Nem leszek boldog, csak a halálban.

ahogy itt olvasom ezeket a verseket..... elérzékenyűltem.

Esticsillag

A csillagok fényt adnak,
s mi nevet nekik,
így mind megmaradhat,
ha az égről leesik.

Esticsillagot nézem,
neki nincs neve,
de őt e legszebbnek vélem,
s reménykedem vele.

Neki nincs neve még,
csak az enyém,
s míg ő odafent ég,
itt a szívemben a remény.

Ha majd elveszik,
az este sötét lesz,
s reményem sem lesz itt,
a gonosz reám les.

Bosszú

Szétnézel, és kopár a táj.
Haza nincsen, senki sem vár.
Üres a kút, kiszáradt,
Sok-sok éve már…

Régen volt, de nincs feledve,
Átok ül még most felette,
A bosszú most már csak a tiéd,
Élj hát vele!

Itt élt régen apád-anyád,
Itt pusztult el testvérbátyád,
Itt folyt vérük szürke porba
S bosszút várt!
Add meg hát.

Adastra,Nefadar:
Mindkettőtök második verse tetszett jobban-az elsők túlságosan leíró jellegűek.Nem a rím a fő szempont,hanem a költőiség-a hangnem és hogy mennyire képi a megfogalmazás.A szavak stílusértékére ismét felhívnám tisztelt költötársaim figyelmét! A verset nem csak az különbözteti meg az élőbeszédtől,hogy rímel!Nem árt eltűnődni azon sem,hogy milyen szavakat használunk!

Nima!
Nagyon tetszenek ezek az utóbbi "bealvós" verseid-olyan hangulatosak! Ha van realitásalapjuk,ahhoz meg külön gratulálok :pimp:

Ailoleo!
Érzékletes!Jó!Jöhet még!

Estivirág!
Az elsőben jól jött ki a gondolatritmus,a második is aranyos-őszinte,csak a harmadik versszak sántít picit.Kíváncsian várom a továbbiakat

Szia Sesy!
Úgy látom,Te vagy itt a "vezér".A bátyád versei közül nekem is az angol tetszett jobban.A tieidet kissé Cicáéihoz érzem hasonlónak.Nálad is az élőbeszéd-stílus dominál-de Neked tagadhatatlanul jobban "anyanyelved" a vers,hogysem ez zavaró le7ne.A rímeidet így is kissé túl általánosnak érzem,de a témamegragadás és a hangulat visszaadása mindenképpen az erősségeid közé tartozik.Érezni le7 a közvetlen indíttatást,ahogy 1 hatás folytán közvetlenül "kiömlik" belőled a vers.Ehhez képest van annyi veledszületett formaérzéked,hogy tényleg vers legyen az élményből-gondolatból.Tisztelem a te7ségedet és az eredményeidet.De Neked is csak azt tudnám javasolni,hogy csiszolgasd-érleld néha 1 picit az élményt.Hidd el,megéri.Nem megy rögtön.De ha rááll az agyad,komoly eredményei lesznek-mostani verseidet nézve!Kitartás Én is végigmentem ezen.Nem volt könnyű...(Bocsi,nem kioktatás akart lenni. Remélem,nem veszed annak.Így tudtam megfogalmazni,amit gondolok/érzek.Ami perste nem egyenlő az egyetemes és abszolút igazsággal-ha van egyáltalán olyan.Mondandóm tömören ennyi szeretett volna lenni:jók a verseid,nagyon jók-de van még hová fejlődni-a határ a Te esetedben a csillagos ég! )

Itt a legújjabb saját-véleményt kéretik mondani róla!

Kísértet

Ne kísérts,Idegen!!
Mi ébred idebenn?!
Emlék?Álom?Tűnt varázslat?
Kerülöm a régi vádat...

Nem ismerlek,Idegen!!
Csak képed élt a szívemben!
Hős?Lovag?Tán üldözött vad?
Többé nem uralhat árnyad.

Ne közelíts,Idegen!
Friss még a heg lelkemen!
Szerettelek?Vágytalak csak?
Az érzés újra fel nem horgad.

Túlléptem rajtad,Idegen!
Nem ismerhetlek meg sosem.
Naívság?Sors?Illúzió?
Általad lettem nem-hazudó...

Ailoleo írta: Most megint egy kicsit apokaliptikus hangulatban voltam, és ez ezt eredményezte.

Már régebben készültem írni ide, de kicsit zavarban vagyok, mert ez az első megnyikkanásom itt, s mostanában a Gy.U. hatására is csak a fenti hangulatú versek születtek bennem, de akkor most, kezdjük a "legdurvábbakkal":

A kiválasztott

Nincs szó, mi leírná az iszonyatot
mi iszonyút szenvedett
a lélek ott a Sötét Földön
lelkéb

Mivel egy hétig sajnos nem valószinű,hogy jövök (már akinek), így most két verset hoztam.
Véleményt azért írehattok, úgyis elolvasom


Pusztulás
A támadás mindent elpusztított,
Mert olyan helyre tértek ami tiltott.
Nem érdekelte őket más csak a hatalom
Miért tettétek ezt dicső lovagok?

Országotok gazdag és gyönyörű volt
De mára csak egy sivár és üres rom
Olyan erőt szabadítottatok fel mihez
Nem érhettek fel soha sem csak az Istenek

De titeket ez nem érdekelt, csak a vágy
Hogy a világ felett uralkodhassatok már.
De a pusztulás titeket is magával ragadott,
S dicsőségetekre nem lesznek már dalok.

---

Elmúlás
Az élet utolsó nyomai is eltűntek arcáról
E perctől kezdve nem térhet vissza a halálból.
Pedig nem akart meghalni csak megküzdeni
Félelmeivel s hibáival a szél ezt üzeni.
De elbukott, mert gyenge volt, emlékét nem őrzik soká
Mert egy bukott embert nem gyászol soha senki már.
De emlékét a természet örökké őrzi
Mert ott bízta a lelkét a holtlelkek őrzőire

Ez az utolsó nem rímel, tudom....

Nagyon jók.
Sesy: Ha majd legközelebb talizunk akkor megmondom neki. De addig is add át a Daninak, hogy puszilom.

Estivirág: a másodikat nagyon is értem sajnos. Szép!
Sesy: nagyon szép!

Aludj

Mindjárt alszol.
Nem hív már a távol.
Lassabban ver szíved.
Megfogom a kezed.
Békés lett az arcod.
Hisz véget ért a harcod.
Mélyeket lélegzel.
Az életből kiesel.
Kezed sem szorít már.
Szemem csodára vár.
Lassan ránk borul az ég.
Milyen szép ez a vég!
Megrebbent a szemed.
Szorítom a kezed.
Milyen nyugodt vagy!
A békéd a jutalmad.
Sötétedik, tüdőd lassul.
Agyad álmodik, kiapcsol.
Lassan eltűnünk az éjben.
Reggeltől pedig... nyugodj békében.

Most megint egy kicsit apokaliptikus hangulatban voltam, és ez ezt eredményezte.

Látomásom volt.
A galamb már nem dalolt.
Az ember hallgatott,
A hang is megfagyott.
Mindennek vége lett,
Isten eltörölte az életet.
Nem volt növény, állat,
Mindent elöntött a bánat.
A sírás hangosabb lett.
Betöltötte a réteket.
Aztán ez is elhalt.
Elszállt az utolsó hang.
Így lett a világnak vége,
Eljött az isteni béke.

Jaj, Istenem! Ahogy olvasgatom ezeket a verseket, egyre inkább az az érzésem, hogy nincs jogom ide írni... eddig senkinek nem mertem megmutatni a verseimet, csak egyetlenegy barátnőmnek. Már kettőt beírtam, az igaz.... de....... kezd az az érzésem támadni, hogy egyáltalán nem tudok írni. Mindenesetre bocsássatok meg nekem, de egyszerűen muszáj írnom nektek. Nem bírom magamban tartani!
Most beteszek két verset.
Az első:

Elmagányosodtam

Elvesztettem mindent,
Barátot, szülőt,
Édestestvért, fogadottat,
Örömöt, vigaszt.

Elvesztettem magam,
Elvesztettem Istent
Elvesztettem a nyarat,
El én minden kincset.

Elvesztettem mindent,
Csak az ágyam maradt,
És a párnám, melybe belesírom
Sok-sok bánatomat.

A második nagyon nyálas. Nem tudom, szoktatok-e ide ilyet is betenni. Mindenestre én elkövettem ezt a bűnt.
Csak az olvassa el, aki volt már reménytelenül szerelmes!
Vágyódásom
(szeretném, ha szeretnél…)

Sóvár szemed pillantását
Ne vesd mindig másra!
Hadd borzongjon meg a lelkem
Tüze látására!

Édes karod ölelését
Ne más viselje el,
Én akarok zárkájában
Égni igaz tűzzel.

Nem bírom elviselni,
Ha nem engem szeretsz,
A féltékenység tőre
Szúrja át gyönge lelkemet.

Sóvár szemed pillantását
Csak egyszer vesd rám!
Hadd haljak meg édes kínnal
Kéksége nyomán!

Ne űzzetek ki magatok közül ezért a versért, könyörgöm!

Nefadar írta: Sesy: az angol versed fantasztikus! :itscool:

Kösz, de ezt majd a Daninak mondd, mivel ő írta...

De most egy saját:



A véggel szembenézve

Mit érez az, kinek megmondják
A halálának pontos dátumát?
Mi jár akkor az ember fejében,
Miért kell, hogy annyira féljen?

Ó, persze. Hisz mi lesz utána majd,
Ha a lélek elszáll s csak a test marad
Élettelenül, üres, béna bőrzsák,
Mert mi fontos volt, az már elszállt.

De mi lesz majd az utolsó gondolat
Mielőtt a halál végleg elragad?
Egy régi emlékkép földereng
Vagy majd imára kulcsolom kezem?

Nem tudhatom, talán nem is fogom
Megtudni. Talán nem is kell tudnom.
Mert, ha egyszer eljön a vég,
Már többet nem kell gondolkodnom.

Nima: most komolyan. Letagadtad az egyik legjobb barátod azért, mert három évvel fiatalabb. Na de mindegy. Ez off. Sesy, kitörölheted, ha zavar!

Area: csak szerelmes a szegény! Te még nem voltál? Nehéz dolog...

Rebben a tájék,
Reggeli szél,
Ha kicsit is fáznék,
Átölelnél.
Létre hívta a fényt
A Nap,
S látva a sok lényt
Életet kap.
Életem nem kell,
Összeolvadunk,
A Nap lassan felkel
És békét találunk.

Legalább itt,
Legalább most…

Felkelt a világ,
Abszolút tökély,
A Föld egy virág,
Bennünk így él,
Hát felejts el mindent,
Mi ellened van,
Mert itt vagyok veled,
Mert reggel, béke van.

Nima: húha! Mind nagyon jó lett. Főleg a bolond!
nefra: Üdv! Már hiányoztál!
Arlith: a versről a vers, nagyon jó!
Szofi:

Barátsirató

Ha a legjobb barát bezúg, s elfordul tőled,
látod még az utcán, de ő nem lát már téged,
rádmosolyog még, de már nem őszintén,
s te sírsz érte szép emlékeket őrizvén.
Már elment, nem éred el többé,
de ne féltsd, az élete az övé.
Tán majd visszatér hozzád, mint egy régi barát,
s vígaszúl pár szép, és új emléket ad át.
Hiába minden, keserű a szó,
ki barát volt, bár áruló.
Egy régi barátot forró szerelemért,
a megértést, jó tanácst szenvedélyért?
Nekem nem kell ez a csere,
s később hozzám sírva ne gyere!
Most én sírok miattad,
de nem hallom vígasztaló szavadat.

____________________ . ______________________

Látlak az utcán a barátoddal,
integetek, örülök a találkának.
Te rám nézel, felismersz, de nem köszönsz,
s az autónk továbbhajt a zöldön.
Letagadtál. Csak a barátodért.
Három év miatt, mi köztünk él.
Most csalódtam benned, de minek is mondom!
Ami téged illet, csak az én gondom.

Nima: Ez jó, igazi csemege. Akkor téged fél évvel korábban vezettek égi kezek, mint engem. Lényegtelen.

Ja, Ailoleo, kb. fél éve írtam... Ősz volt, az biztos. Nem baj, megtartjuk!

Húú, 400. hozzászólás! De jó! Ez jó!

Nefi: Szép, és engem a holocaust mindig is érdekelt, de csatlakozom Nima véleményéhez, mert egy picit tényleg kínrímes...
( Amúgy olvastad már Kertész Imrétől a Sorstalanságot? Az is erről szól.)

Nima: Írtam ma délután egy verset, időm föltenni nincs, de nagyon hasonlít a tiedre. Biztos az égi kezek vezettek kettőnket...

Nefi: sajnos igaz, de sztem nagyon tényszerű. Picit kínrímes is sztem, így nem adja át az igazi gyász érzését.

Felharsant a dal és égig szökött.
A domb tetején szél.
Párabarna füvek a völgy mögött.

Látomásos lég-hullámok új dalokat hoznak.
Megértem és eldalolom.
Nemsokára az ősz-madarak fagynak.

Távoli hírek, idegen népek üzennek.
Én hallom csak talán.
Továbbadom, a többiek figyelnek.

Fenti, nagy istenek sugdosnak fülembe.
Gyermeteg versengés.
Lelkem úgyis tudja, mit kell figyelnie.

Csak a szél tudja, mi történik távol.
Szívemnek ő üzen.
Elmondom a hírt más ország bajáról.

A dombtetőn elalszom a halvány szelek álmán.
Már mindent meghallgattam.
Ha ébren vagyok, figyeljetek; mert én vagyok a Sámán.

Már régen írtam verset, így az utolsót teszem fel...

Holocaust
Az emberek arcán félelem látszik,
Kivégezni viszik őket már is.
A nácik egy zsidót sem kíméltek,
Mert addig nem jó, amíg ők éltek.

Halálra dolgoztatták őket,
Vagy csak kivégezték őket.
Sok zsidó halt meg gázkamrákban
Míg a németek meg otthon háltak.

Az áldozatokra emlékszünk most
Akik elvesztették mindenüket ott.
A haláltáborokban nagyon régen.
A német uralomnak most már vége.

A zsidók ma már békében élnek,
A szenvedést nem feledik, még nem.
Gyújtsunk értük most egy gyertyát,
S a szenvedésüket ne feledjük már.

Sesy: az angol versed fantasztikus! :itscool:
Nefra, Szofi, Nima, Ailoleo, Area, Leara: jók
Remélem nem mhagytam ki senkit...

Sziasztok!

Már megint lemaradtam,mint a borravaló-és alig győzöm a felgyülemlett verseket

Arlith![color=#][/color]Ahogy elnézem neked van a legtöbb formaérzéked A hajnali erdő ütemhangsúlyos-végig tudtad tartani a szótagszámot-vitt a dallam,mi? Ismerem az érzést.1szóval gratula!

Drága Többiek!Természetesen nem vagyok annyira vaskalapos,h azt gondoljam,h vesrnek csak az tekint7ő,ami rímes,v formailag megfelelő.Sőt.Ha nem tudtok bizonyos emelkedettséget vagy művészi képszerűséget belevinni,hiába szeditek rímekbe akár a legbelsőbb érzéseiteket-attól még az nem vers.Főleg,ha a téma nem versbeillő.DE lehet bármilyen piszlicsáré témáról verset írni-ha el tudsz tőle emelkedni.Ha csak az érzéseidet,reflexióidat írod meg.Akkor viszont nem szabad a kiváltó okot belevenni.(Area,[color=#][/color]ez neked szólt.)Unom,h ha általánosítva írom be,nem veszi a lapot az,akinek kellene.Pedig nem szivatni akarok senkit

Lamorak![color=#][/color]Köszi a hozzászólást,jól esett a megerősítésed-és a kiegészítésed is.Veled mindenben egyetértek

Itt a folytatása a múltkorinak:

Tűzzel égek
(Emlékezés)

Tűzzel égek,még elégek,
Messze vagy,nem érlek el-
Mint szeretném:"Feledni Téged!-
De senki més nem érdekel.

Próbáltalak elfeledni,
Sikerülne,nem vitás-
Ha volna mást kit szeretni-
De csak Te vagy,és senki más.

Hazudhatok a világnak,
Magam becsapni nem zudom-
Tartom magam,hogyha látlak-
De egy vers,s behódol tudom.

Elönt a tűz,ha itt a Holdfény.
Ez teljes Átlényegülés.
Mikor írtam,tán nem jól tevém-
De ez mindenem:az Emlékezés...

Ailoleo: sajnos igen. Mert egyszer három napig nem beszéltem és muszáj kiírnom ezt magamból. Nagyon bánt, hogy bántja, hogy nem hiszünk neki. Ezért inkább írok, minthogy megmondjam neki, mi mindent tudunk.

Imádom mindenki verseit.
Nima: Az Ikarus erősen emlékeztet valakire... Már verset is írsz róla??
A Bolond pedig megint egy különlegesen jó vers.

Dúedhel: Írj minél több verset, mert nagyon jók.

Nefra: Szenzációs!!!

Jocii, Leara, Area: Titeket is imádlak, naon-naon!

Ailoleo: tetszik, de az utolsó sort ne tedd. Ugye nincs alapja?

Mindenem te voltál,
A fény és az árny,
De mégis vége lett,
Összetörted szívemet.
Hittem, hogy szeretlek,
De nem adtál szerelmet.
Mert nagyon önző voltál,
Mindig csak magadra gondoltál.
Már látom, hogy üres vagy,
Semmi újat nem adhasz.
Hiba volt a szerelmem,
De ígérem, többé nem teszem.

Nefra: jó lett, csak az első versszak nem nagyon illik oda. De a vége nagyon látomásos, hátborzongató. Az a szarvasos... Hú...
Arlith: igaz!

Sziasztok! Már régen voltam, de nagyon jók vagytok!! /Ezért a topicért főleg a húgom van oda, ő olyan kis művész-lélek. / Ez a vers is az övé, mondta hogy rakjam be. Hát nem tudom... én nem értek hozzá, Ti meg majd mondjátok meg, hogy tecc./vagy nem tecc.


A halott erdő
Vásár napja van ma, hírét tudja
a város minden kicsije-nagyja.
Zajos utcák. Mint megannyi hangya,
hangosan, futva és rikácsolva,
eladó, vevő járja az utcát,
rajongva, csapongva, vásáron át.

Messzebb, hová nem jut el a zaj,
egy erdő áll, és konokul hallgat.
Avar se zörög, s ez látomás?
Hang? -Igen. Csendes varjúkárogás.
Köd mindenhol. Alakok suhannak.
Lódobogás, kürtszó, halk csatazaj.
Az erdő játszik, vagy tán szellemek,
az avaron vér, s emberfejek.
A fákon a szürke virág mellett
ott lógnak le a koponya-levelek.
Némelyik vigyorog, s most ez
kinevet, grimaszol, vagy rád mered.
Lebben egyet a szél, mind eltűnnek,
Vadászkürtök harsognak, megszűnnek.
Vad? Van az is a furcsa erdőben,
Csontjuk zörög, dobognak a ködben.
Egy vérszarvas csodálkozva áll,
Alul a föld dobog, hullák tánca jár.
Vagy tán lüktet az erdő szíve,
utolsókat veri ütemére.
Pedig ez is csak egy régi álomkép,
rég volt már, mikor e föld élt.
Ember ide sohasem merészked,
tudja isten, mióta nincs élet.
Apró kis fénypontok a ködben,
lidércek útjelzői legtöbben.
Gnóm üldözi a fekete egyszarvút,
az nyihogva a föld felett fut.
Eltűnnek. Elnyeli őket a köd.
Csönd van. Himmuszát énekli a föld.
Éneke a csont-bokrok felett száll,
s mellette füttyögve jár-kel a Halál.

[size=9:2s6txsq2]Egyébként ő is majd regisztrálni akar, asszem Lorna Helin néven... Várja a krtikát.[/size]

Area: ez a megíratlan verses nagyon tömör lett! Szal jó.
Sesy: nekem az angol inkább bejön. Az első versszak nagyon jól hangzik!
Leara: hát ez... Ez csodaszép!
Jocii: Én csak hallgatom a szélben a hangod,De állj , te nem ezt gondolod ! Ez nagyon jó lett!

Bolond

Bolond, kiért álmot szövünk,
S ezt megtagadja.
Kiért százszor összetörünk,
S fel nem fogja.
Bolond, kiért sok dalt költünk,
S nem hallgatja.
Kiért ezerszer bűnhődünk,
S ezt nem látja.
Bolond, kiért csontot törünk,
S meg nem hallja.
Kiért áldozzunk az életünk,
S ezt eldobja.
Bolond, kire ragyog szemünk,
S nem viszonozza.
Kiért élünk, szeretünk,
S szívünk tiporja.

Hogy mi a vers?

Szerelem, élet, halál,
tinta,papír, szavak,
gondolat, képek, játék,
érzés, Én, varázslat.

sesy: az áldozat nagyon teccik!
Arlith, Leara, Jocii, Nima: a tétek is teccik!



Magasan szárnyalni,
álmokat álmodni,
mind megvalósítani,
s másokra vágyni.

Pokolban ülni,
pirosra sülni,
irigyelni azokat,
szídni a Nagyokat.

Középen állni,
a földön járni,
vágyni fel, s le,
eldönteni: merre.

_______________________________


a következők ilyen kis bölcsességek amiket nemrég találtam ki. Megpróbáltam rímbe szedni, de nem az idazi.....

Halk szavakat hallgatni, mit nem ért senki,
olyan, mint járatlan úton vak ként menni.

Egy megíratlan versecske,
egy elfelejtett lelkecske.

Szó, de nem szól,
néz, de nem lát,
egyikkel se jársz jól,
dobd el hát!

[size=9:3ul0k0sf]ez a legutolsó egy "barátomról" íródott, aki csak kihasznált.[/size]