Versek

Fúga

A költészetbe menekülök
Ósdi versembe menekülök
Volt - magamba menekülök
Előlem?
Fagyott hattyútoll
Földet ha ér
Széttörik?

Szemeimbe menekülök
Otthonomba menekülök
Magányomba menekülök
Előled?
A régvolt, túlvilági zene
Füstáldozat, az isteneknek
S neked.
Neked.

Neked.

Sirat a Hold
Az éj újra hallgat
Szomorúfűz vállaimra
Borul a csönd.
Hol az oltár?
Hol a gyertya lángja?
Énbennem.
Énbennem.

Ég bennem.

Sirat a régvolt
Az idő most is hallgat
Utak pora vállaimra
Borul a köd
Menekül előlem
Menekül énhozzám
Szaturnusz-évem
Bús homálya

Letelt az öt év
Ímhol jövel
Mi örökkön örök
Magadba takard
Rejtsed sötétedbe
Mindig fáj
Az utat választani ha rendeltetett

Én vagyok a szomorúfűz
A soha-vissza-térő
Vagyok a Hold magánya
Leszek az, kit várnak
Füstáldozat, hazaszálló
Önmagamba temetett szentség

Natura
1.
Bámulok kifelé a hatalmas ablakon,
Mit kéne javítani ezen a világon?
Szürke az ég, nincsenek felhők,
Hópihék szállnak, mint a leejtett kendők.
Ahogy földet érnek, már el is olvadnak,
Elszállnak hamar, mint a pillanat.
Elillannak felettünk, csakúgy mint az élet,
Van-e a Földön még örömteli lélek?
Nem csinálok semmit, felemészt az unalom,
Elmémben bolyongok, úttalan-utakon.
Szavakon kívül, mást nem találtam,
Érzéseim tömkelegét rosszul koordináltam.
Hiába kiabáltam, veszettül ordibáltam,
A megoldást, akárhogyis sehol sem találtam.
2.
Bámulok kifelé a hatalmas ablakon,
Mit kéne javítani ezen a világon?
A hópihék szállnak, hidegebb a levegő,
A fagytól már nem jár a hegyre a libegő.
Földet érnek a pihék, s összekapaszkodnak,
Erősek lesznek, többé nem panaszkodnak.
Átveszik az uralmat a mi világunk felett,
Mint oly sokszor a természet, megint megleckéztetett.
Küzdünk ellene, s nem látjuk be soha,
Akkor győzünk ha engedi, hisz ő sem ostoba.
Vagy elpusztít minket, vagy lágy ölébe fogad,
Lehet hogy ételt ad, vagy otthagyod a fogad.
Én nem változtathatok, csak a természet teheti,
Az életnek végetvet, vagy fellegekbe emeli.

Nos, egy pár gondolat, amivel talán kissé árnyaltabbá tehetem a helyzetet – legalábbis reményeim szerint.

Mi'u Dmar-po: amennyiben valóban úgy van, ahogy mondod, természetesen meaculpázok és nyilvánosan megkövetlek. Ez részemről evidens: eddig is beláttam tévedéseimet és ezután is így fogok tenni. Ám engedd meg: joggal, okkal volt enyhén szólva gyanús volt/van nekem ez a dolog. Látok egy Rilke verset, a saját neved alatt, egy olyan helyen, ahova szinte mindenki a saját verét teszi fel, vagy megjelöli a szerzőt. Azt mondod, te ezt nem tudtad, „nem is feltételeztem, hogy az itt közölt verseket ti írtátok”, akkor viszont nagyon nem néztél körül, még 1-2 hsz erejéig sem, ugyanis SZEMBESZÖKŐEN triviális bárkinek, hogy ide saját verseket tesznek fel az emberkék. Nézz csak vissza az első hsz-od előtt hsz-okra… csupa E/2. Az is gyanús volt, hogy az első Rilke versed megdicsérte MÁB, de te nem reagáltál rá; pedig ha láttad, akkor tudhattad volna, hogy a dicséret nem téged illet, hanem a szerzőt. Persze lehet, hogy nem vetted észre, bár az emberek 95%-a, ha beír valamit egy topicba, utána azért megnézi, mit is reagáltak a többiek. Amúgy ha valóban igaz a bemutatkozásod (de egyébként is) a profilodban, akkor illene tudnod, hogy nem idézünk másoktól forrás/szerző megjelölés nélkül…
De legyünk jóhiszeműek, rendben van. Mondom: ha valóban így volt, elnézésedet kérem.

icke: Abban, hogy ingerült voltam, teljesen igazad van, abban is, hogy a „bazzzmeeeg” szót használtam, amit nem kellett volna. Le is cseréltem azonnal amúgy… Valóban gúnyos volt irányodban a megjegyzésem, ami pusztán annak szólt, hogy véleményed szerint az egész topic színvonaltalan, illetve „Végre valaki alkot ebben a topicban” és lelkesen megdicsértél egy olyan verset, ami ugyan valóban elismerést érdemel – csak épp hát ugye… Ezzel érzésem szerint eléggé ledegradáltad az ittenieket, ennek szólt, nem másnak. Elnézésedet kértem érte priviben is, lentebb is: többet nem fogom, asszem elég rendesen visszakaptam tőled.

Mindenkinek, akár érintett, akár nem.
Becsülöm ickét, mert kiáll az igaza mellett, priviben folytattuk is a dolgot. Elismerem az igazát is. Azt is becsülöm benne, hogy jóhiszemű, szvsz túlságosan is – alighanem picit irigylem is érte. Én nem tartom magamat rosszhiszeműnek, talán egy kicsikét többet láttam, tapasztaltam. Elmondanám, mire gondolok, talán úgy érthetőbb lesz, miért is rágtam be ezen.

Több portálon is vagyok, van, ami meglehetősen nívós és jónevű. És több helyen előfordult, hogy valakik más írásait tették be a saját nevük alatt. Ismert/kevésbé ismert költőkét. Amikor lebuktak, KIVÉTEL NÉLKÜL még nekik állt feljebb… pl.: volt akitől csak annyit kérdeztem: „khmm… biztos vagy benne, hogy ezt te írtad meg először?” A választ nem idézném, lévén a szlengszótár derekabb kifejezéseitől hemzsegett. Az illető akkor kussolt el, amikor közöltük vele, hogy ahhoz képest, hogy vagy 3 évtizede halott, egész jól pötyög még a gépen… Olyan is volt, hogy valaki 30 (!!!!!) néven regizett, bevágott másoktól verseket és szép csendesen vihogott a hsz-okon. Egy-egy szót megváltoztatott a versekben (általában híres költők alig kiadott korai verseiből), majd azon röhögött, hogy milyen műveletlen tahók is vannak azon az oldalon. Tette ezt addig, amíg az oldal gazdája besokallt és szépen ki nem írta az összes nevét, majd azt tette, amit tennie kellett: kivágta az illetőt, mint a taknyot. Persze mondanom se kell, hogy az illető is hőbörgött rendesen. Úgy két hete kaptam egy emailt, amiben egy illető tájékoztatott arról, hogy kapott verseket, illetve látott verseket más név alatt, aztán hoppá, meglátta a saját nevem alatt… először azt hitte, én plagizáltam. Bizonyítani nem volt nehéz, de elég kellemetlen érzés volt. Több alkalommal találkoztam saját cuccaimmal a neten, más neve alatt (versek, quenya nyelvleckéim). Itt a verses topicban is van olyan, akiről véletlenül tudom, hogy néha megjelenik, topicot rombol, szemétkedik, mert ez a heppje. És mellette hazudik mint a vízfolyás…

Csak egy kis ízelítő a fenti, talán értitek most már, hogy én miért vagyok sokkal gyanakvóbb az ilyen ügyekben, mint mondjuk icke…

A másik dolog… amit alább írtam, már egy ideje érlelődik bennem a dolog, hogy elég volt, nem akarok több verset ide betenni. Mindig ez a fórum volt, ahova betettem a verseimet először, mert szerettem itt lenni. Örömmel olvastam jobb/rosszabb műveket. Örömmel vettem a normális hangvételű kritikákat – Szofi, SÚ, stb – amikért is nagyon hálás vagyok. Ám van, ami rettentően nem tetszik, ami más, általam látogatott portálokon szinte elképzelhetetlen: egy adott portál, közösség en bloc lefikázása. Van pár ember, aki időről időre megjelenik, aztán azt hangoztatja, hogy ez itt milyen vacak, meg tré, meg színvonaltalan, meg végre alkot valami, meg végre olvashatok valami olvashatót, stb. Ezek – szvsz – durva általánosítások és durván sértik az ide írókat. Lehet nyugodtan azt írni, pl.: „Nagyon rég nem olvastam ilyen jó írást itt” – ezzel is simán kifejezed a véleményed, ráirányítod a figyelmet és érzékelteted, hogy a többi bizony nem épp remekmű, és mégsem sértő… ugyebár. Ám egyesek ezzel lazán nem foglalkoznak, ettől a beszólásuk joggal tűnik pökhendinek, beképzeltnek és sértőnek. Én itt személy szerint talán csak egy esetben „álltam” ki magamért, amikor enyhén szólva is igaztalan és nagyon szemét vád ért, minden más esetben az ilyen, az egész versek topicot ért fikázás ellen szálltam síkra.

Ebből lett elegem igazából. Remélem érti mindenki. Akit pedig igaztalanul bántott a hsz-om, vagy az előző: fogadja bocsánatkérésem.

Alcar

álmatlanságom szüleménye egyvelegbe szőve

Hányszor akartam én
elda életet
ó meddig hittem én
hogy egyszer eljöhet
az a világ
ahol
néha a csillagfény utamra hull

Sokáig vártam én
nem történt semmi
azt hittem elkísér
megtanít majd élni
egyszer talán
vár rám
nyugati tengereknek túlpartján.

Ó meddig kerestem
holdfényes éjjel
mint álmot kergettem
de nem sok reménnyel
már nem hiszem
nem hív
mert elhajózott a köd tengerén.

Nem várhat többé rám
napfény és dallam
hogyha elmondhatnám
egyetlen linnodban
engem ne félts
többé
nyugodtan indulj el a fény felé!

Nem mentem el veled
amikor hívtál
tudtam hogy nem lehet
téged itt sötét vár
időd lejárt
menj el!
S emlékem vidd el a szívemmel!

Dalszöveg akarna lenni amúgy.

Alcarcarimo írta:
Amúgy az sem kizárt, hogy valaki más az illető: simán provokál egy kicsit, megmutatva, milyen műveletlen bunkók is vannak itt...

Te mondád...
Sajnos a topicnak valóban nem Saját versek a címe, és én (immár belátva balgaságom) nem is feltételeztem, hogy az itt közölt verseket ti írtátok. Gondoltam, (mert szimpatikus kezdeményezésnek tűnt ez itt az interneten) én is szerzek nektek némi örömet. Így vagy úgy, de Rilke mégiscsak megmutatta a dolgokat igaz formájukban...
Icke: Bocs az Avatarért, mentsen fel tudatlanságom, és a tény, hogy ezek szerint már két dologban egyezik az ízlésünk...

Nem is tudom, kiben csalódom épp' nagyobbat.

Írjatok verseket.

A sekélyes Alcar, aki néha mecsit majmolja egyesek szerint, és netán szemet szúr neki a plágium - amiért is elnézést kér, hogy kiakad - aki felhúzta az orrát, ha egyesek sutyerák stílusban kritizálnak másokat, lefikázva mindent és mindenkit, ezennel fülét behúzva és sűrű meaklumpák közepette véglegesen elkotródik innen a verses topicból.

Legyetek szépek, és írjatok sok szép verset!

Üdvözletem!

Alcar: privát ment, ezt inkább ott folytassuk le.

icke

icke maestro: eszemben sincs kövezni. A szokásos konstruktív modoromról annyit: a tahóságot és a pofátlan lopást nehezen tolerálom: elismerem. Ezért meg te kövezz meg, ha gondolod...
Véleményed persze lehet az, hogy színvonaltalan a topic. Van benne valami, elvégre én is itt vagyok:PPP
No de azért könyörgöm, ne mérjük már magunkat Adyhoz, Aranyhoz, Catullushoz... ahogy már többször mondtam: írjon bárki, ha gondolja. Ha biztatják, javulhat, elvégre senki se (avagy igen kevesen) születtek költőknek. Ezt is gyakorolni kell...
"Konstruktív" hsz-aim a "leugatásról" szóltak, ha erre célzol. A nagyképű, parttalan és fellengzős lefikázásról, ahol sokszor az ileltő nagytudor pálcát tör, de indokolni elfelejt...
Nem hiszem, hogy láttál volna tőlem előzmény nélküli "kemény" stílust... Ha igen, említs egyet.

Ez itt más. Ez simán plágium, lopás, ha úgy tetszik. No persze "eufemizálhatjuk" a dolgot, vállon veregethetjük és megkérhetjük, hogy jajjjj már ne tegye azt, amit egy többé-kevésbé ép erkölcsi érzékkel megáldott 7 éves kiskölyök is tud.
Amúgy az sem kizárt, hogy valaki más az illető: simán provokál egy kicsit, megmutatva, milyen műveletlen bunkók is vannak itt... én viszont már találkoztam hasonlóval, máshol. Nem tudom, melyiktől kell jobban hánynom.
Már bocs.

Üdvözletem!

Alcar: nem ügyes, maximum naiv és műveletlen. Kövezz meg, kérlek, kérlek...!
Igen, a topic szerintem színvonaltalan. Szokásos konstruktív modorodban (ha nem érted az iróniát, sajnállak; példáért olvasd át az előző hozzászólásodat) előadott véleményedre ezen véleményemmel kapcsolatban nem vagyok kíváncsi, tehát ne pazarold az energiáidat arra, hogy tudomásomra hozod. Örültem, hogy jó verset olvasok itt, és mivel eddig nemigen volt példa arra, hogy valaki más művét a magáénak tüntesse fel, nem is feltételeztem, hogy nem saját versről lenne szó. Vád engem kizárólag azért illethet, mert nem ismerem a valódi szerző életművét; köszönet téged pedig kizárólag azért, mert közölted a nagyközönséggel, hogy plágiumról van szó. A stílusod már egy külön történet.

Mi'u Dmar-po: bár sehol sincs egyértelműen megfogalmazva, de ezen topic leginkább az itt publikálók saját verseinek ad otthont. Ez nem azt jelenti, hogy más szerző írását nem lehet idézni, hanem azt, hogy a megszokás révén, ha a hozzászóló nem jelöl meg forrást, akkor a közölt művet úgy szemléljük, mintha a sajátjának vallaná. A továbbiakban (én személy szerint legalábbis) kérlek, hogy ha más költő versét írod be ide, írd oda a szerző nevét és a mű címét (ha utóbbi rendelkezik ilyennel).

icke

icke írta: Üdvözletem!

Végre valaki alkot ebben a topicban - ezért még azt is el tudom nézni neki, hogy ugyanazt az avatárt használja, mint én
(Igen, ezt dicséretnek szántam.)

icke

Úgy van basszus. Igen, basszus!!! Fantasztikus vers.

Csak az a kár, Rainer Maria Rilke nem lehet itt, hogy mellesleg jól alfelen billentse azt, aki pofátlanul más versét teszi be a saját neve alatt.

Ügyes vagy, icke. "Végre valaki alkot a topicban." Ja. Vannak akik ugyan csak gyenge, gyökér és sekélyes izékat írnak, de legalább nem lopnak.

p.s.: javítás: icke, nem állt szándékomban megbántani.
mek.oszk.hu/00400/00473/00473.htm

Üdvözletem!

Végre valaki alkot ebben a topicban - ezért még azt is el tudom nézni neki, hogy ugyanazt az avatárt használja, mint én
(Igen, ezt dicséretnek szántam.)

icke

Egy szuszra leírt egyveleg. Lehet szemezgetni (de szemtelenkedni is):

Az ágakon ősz didereg
Arannyá sárgultak a levelek
Hófehér törzsű fák alatt
Megállt egy futó pillanat
-
Szél búgott a napsütésben
Harmat csillant a fényben
Vihar támadt hirtelen
Levelek szálltak szertelen
-
A fák siratták pompás ruhájukat
De a tél nem szán meg másokat
Színtelenné sorvasztja a zöldet
Csupasszá tesz minden földet
-
Hova száll, hova száll a szerelem?
Miért kell még mindig ő nekem?
Mint levelet az őszi szél
Elfújta szívéből szerelmét
Itt áll a fákra írva:
Ősszel hullj a sírba
Ne várd, míg eljő a tél
Ő borzasztóbb mesét mesél
-
Színre szín a napfényben
Levél és por szállt a szélben
Bordó és rőt, barna és zöld
Sárgába aranyt ölt
Az őszi piktor - színecsettel a kezében
Egyik szeme sír, a másik nevet örömében,
Hisz a színek elfogynak palettájáról,
De ez a pillanat csak őróla szól.
A világot ezerszínbe,
A lelkeket kesergésre
Varázsolja,
Kárhoztatja.
-
Béke már, legyen végre már
Vége a bosszúnak, háborúnak.
Békében szívre szív, lélekre lélek
Könnyebben rátalál
Gondold meg azt, mit ma tenni fogsz
Hisz a holnap már csak egyszer jönel.
Hogyha nem lesz több, mit teszel?
Örökre bánkódni fogsz.
-
Szívének az ember
nem parancsolhat
Ésszel fel nem érheti,
a szív mért is oly csalfatag
-
Merre mentek vadludak?
Mi az, mi szívetek máshová vonja?
Veletek tartanék, de nincs szárnyam...
Földhözszögezett madár ebben a világban.
Szállna már veletek
szívem, az ostoba
Nem tudja, hogy nektek
más szelek fújdosnak.
-
Lesz-e még? Lesz-e béke még?
Mint az ég, olyan végtelen és kék
Vagy a tenger, ha lecsendesült a vihar,
s megnyugodott minden, mit felkavart.
-
Tarka fény.
Őszi szél.
Napra kél
már a táj.
Bár a tél
messze még,
hideget
hoz a szél.
Nézd, az ég
kékül még,
távolról
közelít
hófehér
felhőív.
- Hova száll,
hova száll
az a sok
szép madár?
- Messze vár
minket már
az új nyár.

"Ó, jőjj s eredj. Te gyermek, nyújtsd a táncot
egy percre még, hogy csillagkép legyen,
oly tisztán fénylő, mint az ősi táncok,
melyekben mi a vak természeten


túllépünk, halandók. Mert az fülelve
csak akkor mozdult, hogy Orpheusz dalolt.
Te már akkortól voltál s táncra kelve
tán meglepett, ha egy fa gondba volt,


a hang után elmenjen-é veled.
Te tudtad még, hol zendült dalra lantja -:
e minden hang közt hallatlan középet.


Ezért benned a szép s a könnyü léptek
s hited: egykor barátod szent nyugalma
felé fordítod arcod s léptedet."
/Rilke/

Fq, le a kalappal. Nem is tok többet hozzászólni: :itscool:

rendkívül gyönyörű.

Jacopo Belbo írta: elhoznam nektek fqqdk, draga baratom egy verset, amit flottrezegen szavalt nekem, s megragadt emlekeztemben...\

[...]

:shock: :shock:

Fq, ez nagyon jó lett! Érződik benne a dinamika: a szaladás, rohanás, mint visszatérő motívum - de nem is sorolom tovább. Ez most nagyon ütött. :shock:
Hatalmas gratula érte!

[size=9:37qmbp3l]:DDDDDDDDDDD[/size]

elhoznam nektek fqqdk, draga baratom egy verset, amit flottrezegen szavalt nekem, s megragadt emlekeztemben...\

---

nem hogy megfogd fold
nem hogy lasd a nap
nem is maradt mas
csak fuss fuss fuss
csak fuss

haz a dombteton
a hold fekszik fonn
fak arnyekai
witnesselnek egy vad lehellet
gyerunk kerlek rohanj velem
rohanj

rohanj velem
fuss velem
szaladj velem
csak fuss

a muveszet draga a hegy tetejen
gazdagok a szobak es komfortak ottan
pirosak a karosszekek szelei
es elgondolkodsz azon h buzi-e vagy

halott elnok teste a taxis kocsijaban
a motor szurkon es ragaszton fut
gyerunk elore nem megyunk tul messze
csak keletre h talalkozzunk a carral

rohanj velem
fuss velem
szaladj velem
csak fuss

torvenyenkivuliek elnek a to szelen
a miniszter lanya egy kigyoba szerelmes
aki egy kutban el az ut szelen
ebredj kedvesem mar majdnem otthon vagyunk

latni fogjuk a reggel kapujait
belul kellene legyunk az ejszaka ajtoin
nap nap nap
egj egj ejg
nap nap nap
egj
egj
egj
meg foglak olni
nap... nap... nap...

a gyikszi king vagyok
barmit megtehetek

(a horizont mogott ahol eltunk mikor fiatalok voltunk)

no ez ám nem egy büszkeség:))) kukábavaló. Csak kipróbáltam a fotósgépem videójáááááááát

Azt a *** is azért írtam el ne felejtsetek

Köszi:)))

upload.vipmail.hu/dl/?tid=7441c6 ... 44157f96b9

Élesbe is megnézheted Alcar!

Alcar : DDDDD meg természetesen

Shaman: megengeded, hogy sekélyességem koppintson téged? Bár tudom, eddig nem kértem engedélyedet, de biz' rám is lett pirítva, PP
amúgy jó.

Kukaderbi

Obre, gyere törjünk diót!
A nyár végén, olcsó egy játék.
Ez a kis vígjáték.

Szalámit ettem, igazi turista szalámi volt.
A porcogó beleragadt a szuvas foglyukamba.
S ekkor Sírtam, anyádért aki mindent tudott.

Munkások szigetén nyaraltam,
az árkádok alatt.
De itt ragadtam örökre.

Ez már a Nirvána?

Mondjátok meg anyám sírjánál...
Ne! - inkább ne mondjatok semmit.
Ne maradjon meg emlékében szavaitok súlya.

kinti gyerek vagyok.
Összevágott arccal, az aluljárókban *****ok.
Egy kis karton papír, némi tetves ruha, majd léptek...

Az idő mostoha.

S ha sarkalnának is az angyalok, akkor is már csak itt maradok
Hová mennék?
Talán papokhoz áldásért?

Nem, nem , nem.

Fakanállal verem az „Utcai nejem”,
akit a fogatlan Pista szedett fel anno a detoxban
Ő már nincs velünk! Halálra verték mókából egy szép nyári este.

Maradt nekünk a Kukaderbi!

F:F

Ez igen. Ez tetszik.
mint az újhold

"Messzeségek hal barátja, érzed? -
lélegzetedre tágul a Tér.
Haranglábak homályán az ércet:
kongasd magad. Mind erőre kél,

ami emészt, ha te vagy az étek.
Változz azzá, mit a lét akar.
Mit számít a legfőbb szenvedésed?
Légy borrá, ha italod fanyar.

Légy varázs, e bőség éjjelét
hasd ma át, s mi kúsza, testet ölthet,
egymásra lel s értelme ragyog.

S ha elfeled majd e földi lét,
„Eliramlok” - mond a néma földnek.
S szólj a fürge vízhez így: „Vagyok.”"
/Rilke/

Néha piszkafának lenni sem rossz...

Föld és Ég

"Valahol fönn, fönn a magasban,
ott mindenben értelem van:
hiszem!"

"Hogy tudsz értelemben hinni?
Nem azt vágynál tapasztalni,
hogy mi veled "lenn" történik,
s lelked fájdalomban fürdik,
annak mind értelme van?"

"Nem tudhatom, égi lélek,
szorít a föld, s ott fönn, félek,
ha nincs hitem, hogy reméljek,
végül úgy döntnek: elégjek -
ezért sírok én."

"Ne félj, esendő földi lélek -
félelmed, mi lenn tart téged,
és hited a szárny!"

Valahol bennem, makacsban,
föld s ég egyesül, ha lassan
elhiszem, hogy volt értelme
mindennek, mi megtörténve
új kínt szülni látszott egyre
- kárhoztatván únt szerepre -,
s megnyugszom benne én.

Bocs. Szakdogaírási ártalom plusz halál-téma: ezt hozta ki belőlem. A patetikusság és a szélsőségekben való gondolkodás "lényem sajátja", míg az ezek összebékítésére tett kísérleteim csupán az általam vezérlő szerepűnek megtenni vágyott értelemé… (Íme egy kis ízelítő a stílusból is

Egy ág története

Üres vagyok, mint egy fadarab,
amibe értő kéz nem farag
álmot, vágyat, bűnt, sivárat,
alkotó hő rá nem árad,
fekszik csupán, félredobva,
áldott napfényt elorozva -
maga alá vetve árnyat,
míg elkorhad vagy kiszárad.

Pedig próbálták faragni
többen is, de mind arasznyi,
torz jelet rótt csak az ágra,
melyről nem lóghat le szára
már gyümölcsnek, duzzadónak,
melyen nem dalol madárhad -
vihar törte, ág sodorta:
folyó mentén félredobva
várja, hátha értő kézzel
hozzá még nyúlni merészel

Valaki; hogy még belőle
ágynak lába, szék ülője,
szerszáma törött nyelének
helyébe új… - életének
hogy még hasznát vegyék.

Ui.: Azért az ág még titkon abban reménykedik, hogy valami művész-féle ember talál rá a Duna-parton, kutyasétáltatás közben, és szobrot vagy míves használati tárgyat készít belőle, kompozícióba illeszti - visszaadja önbecsülését. Reflektorfényben szeretne fürdeni egy kiállítási teremben, egy műalkotás megbecsült részeként.

Ha valamilyen érzést támaszt az olvasóban az alkotás, akkor már egész jól sikerült.