Versek

Sziasztok!
Már elég régen votam ebben a topicban ,de most újra feltűnök szerény kis verskezdeményeimmel.Remélem azért néhányótoknak tetszenek majd...

/.../

Csak nézem a suhanó árnyakat
s számolom a holt álmokat.
Álmok melyek mélynél mélyebben elfednek,
s lelkem sötétjébe temetnek.
Rabláncaim,szeretettel átitatott érzéseim,
hideg sziklákhoz szorítanak!
Csipkézett csúcsaik húsomig hatolnak;
sebeimből cseppenként szivárog az élet
helyébe lassan költözik a végzet.
Némán,szenvedve tűröm a halál hangját,
csikorgó láncaim csöndesen átható zaját!

Nos, akkor íme a múltkori cucc kissé továbbfejlesztett változata. Elnézést, hogy ilyen verbális evolúcióval traktállak benneteket, de pillanatnyilag csak ennyire futotta...

Arccal fagyott a templomablakokra
nem mosolygott, és nem kiáltozott
utat talált a mozdulatlan múltba
s kioltott minden hullócsillagot

alámerülni jött a testmeleg magányba
rejtőzködött a koppanó rögökben
tekintetén az évek lombhullása
szeretkezett az összezárult őszben

a testben halottak testamentumával
együtt foszlott a szétpatakzó sorsok
búcsúestélyén a vénülő világgal
alatta csend, fölötte lélekharangok

kopognak a magas regiszterek
emlékekre hull, a halkuló zenébe
tegnap járt itt, suttogta arcomba: értlek
aztán a csend, az ősz hajszálak éve

aztán a faggyúízű tél jő, s a kertek köldökében
deresre rágjuk a szétfagyott gyümölcsöket
találkozunk ott, hol romlást fiallnak, s kéz a kézben
hantoljuk el a gyermekeinket

Egyébként SÚ, ez az antivers nagyon tetszett!
Üdv:
Well

Már én se tudom, hogy miről akart ez szólni, de van 1 tippem...

<b>Ezt kell tűrnöd</b>

A vízesés kegyetlenűl elzárta a barlangot
Napfényt nem látnak soha a szürke falak többet ott
Ott bent, ahol a visszhang símogatón körül ölel,
De a fénylő napfény takarója már nem fedhet el!

Nem találhat meg gyöngéd langyos szellő karja
Körbe vesz és figyel a szikla karonák zord arca
Őreid a víz s kő, nem engednek többé, börtönben vagy!
Állandó zúgás átjárja tested, nyugodni nem hagy!

Ez jutott neked, hogy miért ne kérdezd, nincs rá válasz
Csak tűrd s vigyázz! Egyszer úgy lehet, ahogy soha nem lesz!
Megfagy majd a vízesés egyszer s kristálya fényleni fog
Akkor te békét nyersz, s az egész zord barlang majd ragyog!

na, itt van az az alkotásom, amit ha messziről nézünk, és fél szemmel, még boldog is lehet...

Őszi somolygó

Bíbor levél a szélben,
gyerekkacaj a réten,
szerelmesek a sétányon,
esőzene a párkányon.

Szomorúfűz a parton,
szerény mosoly az arcon,
rigófütty a fákról,
szép emlék a nyárról.

Ööö, sok a vers nekem meg kevés az időm úgyhogy most véleményt nem mondanék
Na jó, csak egyet
Alcar: bacivers rulz but gyógyulj meg gyorsan!!!

Tegnap mikor épp kicsit jobb kedvem volt nekiálltam, hogy vmi vidámat irjak, no nesze nekem ez lett belőle:

Jóidő?

Hegytetőt most napfény mossa,
napelemem mégis működésképtelen.
Völgynek ködös minden bugyra,
mosoly csak látszatra dereng a képemen&#8230;

Alcar:asszem ennél szebben nem lehet egy bacilushoz beszélni!

Üdv!
Nah, visszatértem. Ö... kösi a véleményeket, ez az izém tényleg szívből jött. Ja, meg majd felhívom a boldogságot, és egyeztetünk időpontot.
Artemisz: jaaaaaajj... *olvad* utolsó versszak nagyon ariiiii.... és éljél csak még jó sokáig!
Prérifarkas: ismerős...
Alcar: hű-ha! 8O Nagyon ééééédiiiii.....
Nihil: erre kéne írni egy dallamot, és toplistás lenne!

Ja, meg összeütöttem egy vidám verset, vagy mifenét, majd felpakolom, csak hogy ne nézzetek annyira depisnek.

Hát, ha ennyire tetszett az a tegnapi összecsapott förtelem, nesztek, itt van még egy:

Köszönet: (2004.10.06.)

Csak egy szó. De oly jó.
Hogy szinte fáj.
Csak egy mosoly, mi átvillan arcodon.
és felderül szívem, kis hontalan hajó,
és a kínzó magány már régen messze jár.

Artemisz: Ez nagyon szép. Tényleg.
Erda: B*ssz*meg! Úristen! Iszonyatos. Már az elején is az elpusztult kölyküket magukhoz ölelő majom-anyák jutottak eszembe. Te jó ég, és a vége. Még élnek... Kscsaj, ilyenekre ne gondolj, légy szíves! / /
Mau: Uhh. Komolyan féltem. A hörgés hiányzott alóla, de tetszik.
lélekvadászat folyik ma éjjel
s eljő emésztő ős fenevad

Alcarcalimo írta: Fq: tudod ám ki a haszonállat

Én?
És, Alcar ez a vers... Wow!

Sajnos -úgy látszik- nagyon műveletlen vagyok, úgyhogy nem igazán. Bocs.

Eldamyn: szabadversről hallottál már?

Sajnos nem olvastam végig az összes verset, mert ítéletnapig itt ülhetnék.
Alcar:Nagyon tetszik. :itscool: Gyógyulj meg!
Galadh:A mondanivaló nagyon OK. [size=9:1223xre2]Viszont könnyebben olvasható lenne a dolog, ha tennél bele írásjeleket. De ez a saját magánügyed.[/size]A rímek többnyire tényleg a helyén vannak. Amin -szerintem- még lehetne egy picit finomítani, az a szótagszám. Összességébe véve: nagyon tetszik. :itscool:


A tegnapi és mai termésem:
Még nincs címe, de majd adok neki.


Egy kihalt sikátorban
Egymagam ballagok.
A sötét éjszakában
Nem lelni csillagot.

Nézem a megannyi
Piszkos, ódon házfalat,
Melyeken ezernyi
Helyen hull a vakolat.

A hatalmas város
Zaja nincsen távol,
Ámde át nem hallom
A szomszéd utcából.

Mily csendes és kihalt
Ez a környék ilyenkor!
A szűk kis sikátorban
Egy vadász barangol.

Nem félek. Már m'ért félnék?
Inkább éntőlem félnek:
Bús gyermeke vagyok én
Az éj bús sötétjének.

Csendes minden léptem,
A betonon nem koppan.
Mint egy árnyék, élek,
És járok alattomban.

Most érzem, kezem hideg
És arcom beesett:
Táplálékra van szükségem,
Azonnal kell, egyek.

Ámde nem jön senki erre.
Tán érzik, hogy
A csöndes nyári este
Halált hoz?

S én szótlanul járom
A piszkos utcát,
S áldozatom várom.
Jöjj karomba hát!

S ekkor sikolytól zendül
Az állott levegő.
Csak én hallhatom egyedül:
Nincs más járókelő.

De mit érdekel ez?
Engem, kárhozottat.
Mégis mi lehet,
Mi segíteni bíztat?

Nem tudom, nem tudhatom,
Csak egyre rohanok:
Suhannak oldalamon
A koszos sikátorok.

S végül megérkezem oda,
Honnan a sikolyt hallottam.
És látok egy kárhozottat,
Olyat, akárcsak én magam.

Az egyik fal tövében
Egy törékeny kis alak
Remeg félelmében,
Hogy a halál beléharap.

Szemében kiül a rettegés,
Mikor a vámpir felényúl
-Nincsen menekvés-
Sikít hát -hangtalanul.

Ámde nem csak látom
A pánikot szemében.
Hogy mit érez, tudom:
Emlékemként érzem.

S ismerős a férfi is
És minden mozdulata.
Elmém csak most értheti,
Mit jelent mondata:

"Nem lesz elmúlás a halál,
Csak egy változás."
- mondja, de nem érti a lány
Ezt- szemlátomást.

Tudom, mi fog történni:
Egyszer már átéltem.
Még megt tudnám menteni:
Még van lehetőségem.

Megakadályozni,
Hogy ilyenné váljak,
És egváltoztatni
A réges- régmúltat.

Minden egyes izmom megfeszül
És támadni kész vagyok.
De csak állok rezdületlenül.
Hiába, meg sem mozdulok.

Drága Csapvez!! (alcar)

Látom, nem hozol szégyent Fingolfin nevére.

Hali:A szerelmes versedet, tuti megfogom tanulni.

Alcar:Köszi, bátyjó! "Te vagy a legprincebb srác a halpiacon."

csak gyorsan, kutyafuttában beteszek egy hajnali szüleményt:

Várok még!

Várok, hogy valamit mondjatok!
Várok, hogy a szavamba vágjatok!
Várok. Hátha valamit még adhatok.
Várok. Lehet, egy kicsit én is kaphatok&#8230;

Várok, amíg nem ragyognak újra fent a Csillagok,
Várok, amíg a fényes Nap újra rám ragyog,
Várok, amíg a Holdfényben bármit álmodhatok,
Várok, mert nincs már régen más az égben,
Csak a Nap, a Hold, és a Csillagok!
Várok! Várok! Várok!
És közben néha rátok kiáltok,
Csak azért, hogy tudjátok:
Én még mindig várok Rátok,
-Angyali Csodák, és Ördögi Átkok-
Egy kicsit várok még, hátha egyszer rám találtok!



[size=9:2hq5wt5w]Nagyon gáz lett?[/size]

Alcar: :itscool:

Most baci, vagy vírus??? :hein:

Alcar: gyógyulást!

Vénmellények:
Peredhil: ecsém, csatlakozva Halálvirághoz, számítasz! ez meg jó lett...
Mau: az ápr. 25.-i és a dalszöveg tecc!
Drowse: persze, hogy nem vagy (Johnny) Depp!!! Ez meg szép
Fq: tudod ám ki a haszonállat
Erda: Nem ununk, kedves Erda, viszont rég láttam Tőled valóban romantice, aranyos darabot... remélem tényleg hamar vége!
Galadh: huh, ez aztán kemény lett valóban... a barátaid nem ilyenek szvsz

Nna. Kicsit komolyra vettem a figurát mostanában, lsd. a legutóbbi izéimet, lazítsunk kicsit. Volt már egy bacis versem, de azt ide nem vágom BE, mert azonnal vágnának KI... (Artemisz, Felagund s egyéb bio-izék, kéretik nem belekötni, hogy egyszer bacit, másszor vírust írok! Tudom, mi a különbség )

Átok egy kórokozóhoz

Ki megszálltál, te átkozott vírus
torokfájós, taknyos böee típus
nyüvedt kis DNS állomány
aljas fehérje tákolmány
hogy mered az én isteni habtestem
ágyba kényszerítni?!? Csak fekszem
s vedelem a forró mézes teát
tolok arcomba sok színes pirulát...

Meggállj tróger, megállj, hétvégén jól leszek
szombaton reggel vonatjegyet veszek
azért is megyek TK-ra, büdös ótvar baci,
hogy rúgna jól oldalba a lipicai paci...

(bocs)

Hali! Ezt a verset most találtam egy vámpíros oldalon. Szóval nem én írtam. Áh, vééér!


Ameirgin dala

"Szél vagyok a tenger felett,
Óceán hulláma vagyok,
Tenger zúgása vagyok,
Hét küzdelem bikája vagyok,
Keselyű vagyok a sziklán,
A Nap könnye vagyok,
Virágok szépsége vagyok,
Vadkan merészsége vagyok,
Lazac vagyok a tóban,
Lapályon elterülő tó vagyok,
A szó hatalma vagyok,
A mesterség ereje vagyok,
Dárdával vívott küzdelem vagyok,
Isten vagyok aki a tüzet adja a fejbe."

Ki lágyítja a hegyek szegélyét?
Ki az, ki jegyzi a Hold korszakait?
És ki jelöli ki, hol nyugodjon le a Nap?
Ki hívja a bikát Tethra házából?
Kire mosolyog Tethra jószága?
Ki az a sereg, ki az az isten aki
életet lehel az üszkös erődbe?
Ki megigézi a dárdát, megigézi a szelet?

Halban gazdag tenger!
Gyümölcsöző föld!
Halak áradata!
Halak a mélyben,
rajokban mint a madarak!

Viharos tenger!
Fehér zápora
lazacok százainak,
hatalmas bálnáknak!
Kikötő dala -
"Halak áradata,
halban gazdag tenger!"

Mau: Ez metalosan Burtáááááááááááááál! :crazy:
Area: Ez aztán tyűűű! A végén egyszerűen kirázott a hideg, azt hittem odafagyok a székhez. Azt hiszem az Érzelemjelentéseid olvasása közben igazi lélekkiöntésnek lehetünk tanúi. Remélem ez csak jót tesz neked, ha nem akkor írj még sokat, sokat! (bár amúgy is fogsz, nemdebár??? )
Earendil: Hát nekem mindenképp számítasz. És nem vagyok vele egyedül, ugye tudod?

barátaimnak szeretettel

én annyira bírlak...
de nem bírom ki
hogy ne rúgjak néha beléd
ha végképp úgy érzed elég
meglátjuk milyen jó barátom vagy.
mennyit érek neked?
tönkretennék érted egy életet
hisz egy ember oly kevés
és te mindenkinél többet érdemelsz.
csak higgy bennem vakon
és játszva elvezetlek
hiszen a barátom vagy
nem hagylak magadra
elüldözhetsz de hiába...
meddig tudsz így élni?
szemet szemért
fogat egy rossz gondolatért
már meg sem lepődsz
ha én taposom ki a szádat
mert belédszorult a bánat
dehát hogy képzeled
majd MI segítünk neked
és ha elutasítod a kezeinket
sajnáljuk ennyi volt
már többet ér az érdek
sajnáljuk ennyi volt
majd jön helyetted más
akit nagyon szeretünk
a szemébe mosolygunk
és kibeszéljük a háta mögött
érdekes játék azt elhiszem
talán mással tovább lehet csinálni mint velem
az én hátamban már csak
a kést forgatjátok
de szépen lassan elmaradnak a könnyek
szépen lassan már minden könnyebb
elmarad a harag
elmarad a keserűség
elmaradaz öröm
cinizmus, üresség, közöny.

Artemisz (Erenya) írta: Bocs, hogy élek...

...többé nem fordul, elő, mi? Szerintem széép! :itscool:

Naaa... /me megin egoista lökött...

Nem bírok úgy elhagyni egy napot, hogy ne alkossak vmi borzadmányt!
Egy kis játékszössz, egész friss:

Ha építesz köréd,
hát rózsákból, falat,
bár az idő szalad,
sosem vagy egymagad.

A Fénytelen Úton
is oly sok a csillag,
én is mindig hallak,
te is jössz, ha hívlak.

Két nem-értett gyermek
e túl nagy világon,
benned magam látom,
így teljes az álmom!

Bocs, hogy élek...

Érzelemjelentés III. (üssetek le ha untok!)

Görcsösen szorongatom álmaim,
mik élettelenül lógnak már,
belefulladtak a szorításba.
Jönnek az emberek,
már kezdek feltűnő lenni.
Odalép hozzám valaki,
és elkezdi kiszabadítani kezemből
a rongyosra sírt tetemeket.
Kegyetlen velem.
Egyesével feszíti le ujjaim,
és arcán feltűnik a főgonosz vigyora,
és én zokogok,
és még erősebben markolom a halottakat:
"Még élnek! Még élnek! Ne, ne ne! Még élnek!"

Nos. Ez is egy olyan dalszöveg-féle förmedvény, amit a szó legbüszkébb érelmében mondhatok. Tessék aláképzelni vérbeli death metált és Mau-hörgést

Bast & the Beast

égszaggató falak között
nyúlnak az árnyak a nyak meg a vér
szólít
hiába láttad a hajnal-ködöt
magadnak akartad mind ami volt
nézz szét

aki ott van mindig a helyeden
az idegen is ébred
a hús ma nem enyhíti éhed
a lélek a lélek a vég ami éltet

sahmet és báset jégkő-szemével
tükörkép-mélyről arcodba kacag
lélekvadászat folyik ma éjjel
s eljő emésztő ős fenevad


nem nagy kihívás embernek lenni
az arc csupa fém ma a szíve is néma
a fejébe' semmi

csak te vagy aki tudja hogy milyen az élet
fémszín hiányok füstszagu álmok
a rácsok másik oldalán
élni is jobb talán
és odabenn kiröhög a szörnyed
aki ott van mindig a helyeden
a ketrecben
a hús ma nem enyhíti éhed

sahmet és báset a jégkő-szemével
tükörkép-mélyről arcodba kacag
lélekvadászat folyik ma éjjel
s eljő emésztő ős fenevad

sahmet és báset a jégkő-szemével
tükörkép-mélyről arcodba kacag
lélekvadászat veszted ma éjjel
és üvöltve siratod rémlény-magad

Üdv:
-- Mau