Versek

Rana:Hazafelé első két része nagyon- nagyon- nagyon jó lett, a 3. nekem kevésbé tetszett, akkor majdnem úgy éreztem, hogy már nem tudsz többet kihozni a témából, aztán a 4.nél mégis :agree:
Alcar:Túrin nekem is az egyik szivem csücske , ugyhogy Az utolsó beszélgetés Gurthanggalt igen megkedveltem!!!
Most gyorsan én is visszakerestem Gondolatok 1.et és bár nem emlékeztem rá, de azta, nagyon jól megragadtad azt a hangulatot amit Beleg halálának olvastán éreztem :itscool:
A Jövő tagadásához 8O Grat!, csak igy egyszerűen ennyit tennék hozzá!
Mau: hát engem még mindig meg tudnak lepni azok a képek amiket használsz :eek4: Hűűű
icke/Yiqqe Linyaqussu:ne menekülj sehová, mert bár kicsit vére a haiku, de attól még kifejezetten jónak tűnik
Nima:ahogy a III. részben szembeállitod az ellenkező nemet saját függésével, mert nem csak nekünk van rájuk szükségünk érzelmileg!!! hát ez szép! A folytatáshoz csak annyit, hogy amig hiszed, hogy létezik addig mindig van rá esély... [size=9:2vxswx2t]remélem[/size].
Suhi:nem gyenge, egy kis gondolatboncolgatás, versbe öntve Viszont a dadaista nekem azt jelenti, hogy csak szavak szavak hátán értelem nélkül véletlenszerűen egymásra halmozva, itt azért én láttam tartalmat is
Dingir:eme versedet látva eszembe ötlött egy nem régi hangulatom amikor ezt a majdnem haikut irtam:

porhüvelyemben
vadgesztenyetüskékkel
orvul támadok

nem azért mutatom, hogy magamat reklámozzam , csak most pont ezt éreztem megint...
Ring:köszönöm szépen Az időt, ez most kicsit helyre rakta a fejemet
A Vándor utolsó versszak az ami engem megfogott.
Erda:ha nem irod oda azt, hogy honnét az ihlet, akkor is lefogadtam volna hülyék az emberek!
Artemisz:nagyon jól használod a környezetleiró versszakok elrejtését a fájdalom érzékeltetése mellett
Alda:

Létezik, drága!!! Tarts ki.

Suhi:Ez igen! Bölcs. Jó ébredezést, csajszi!
Alcar:
Feszül az íjhúr, repül a vessző
Nyílzápor szisszen, halkan, mint szellő! ez nagyon szépen hangzik. Suttogva egy élmény.
Dingir: Üres csigaházak, mi? Te kis mocsadék, nagyon szeretlek. /igazi rohasztást, plíííz!/
Ring: [size=9:253ct24u]Hát ez az, hogy mi az. /Kicsinyítőgép, ha meg nem bánod./[/size] Az a ringyóvér biza kell oda. Ez a lényeg. Talán a mostaniból majd kicsit érthetőbb lesz. /amúgy minden nő qrva, ahogy ezt már párszor megállapítottam különböző emberfajzatokkal./ Ezt most írtam, csodálatos a kedvem, lázas is vagyok, azért ilyen. /a mailt és a pofont megkaptad? /
Mint a végéből is látszik, nem létező személynek szól. Vagyis remélem, h talán esetleg netalántán mégis cirkulál valami hasonló kis világunkban, de kevés az esély. A "Minden nő..." mondatnak van egy gyönyörű előzménye is. Ugye, Eruntale?

Jajj, segíts.
Elegem van belőlük.
Ezekből az álszent szeretet- és szerelemvallásokból.
Bár nem mind ilyen. Némelyik tényleg komolyan gondolja.
Pár napig.
De ez még édes. Ez még tűrhető.
Csak ezek az undorító testi dolgok…
Ezeket kellene kiírtani. Zárj be előlük.
Mennyit ártanak!
Minden mély érzelem nélkül jönnek.
Rámcsimpaszkodnak és motyognak a fülembe.
És legyűrtem őket, látod? Érted tettem. /Csak jönnél már./
Jönnek és kiölik a nemességet a szeretteimből.
S ha ellenállok? Én vagyok furcsa.
Nem a testnéző hímek
És a kérésre hanyattdőlő nőstények. /Nő… te jó ég./
Kérés? Már az sem kell.
Igazából érdekelne, hogy mi lehet a varázsszó.
Mi lehet az, amely még a szerelmet is képes elaltatni.
Talán erre fektették a világ alapjait… erre az egy –minden bizonnyal- lélekbénító szóra.
Megváltója a bűntudat. Ezt tudom.
Ilyen bűn nélkül is érzem, még mindig. /Csak érnél már ide./
Te tudod azt a szót? Soha ne mondd ki.
Ha így szeretsz, megtartod magadnak. Ne hagyd, hogy olyanná váljak, mint ők.
Két lábon kell maradnom.
Érted tettem eddig is. Ha tudnád…
De nem azért tettem, hogy te rombolj le.
Hanem azért, hogy esélyed legyen így szeretni.
Tartsd hát magadban azt a szót. Bár remélem, hogy nem ismered.
Téged talán nem kell megbánnom. /Csak tudnám végre biztosan, hogy létezel./

itt van még egy, egyúttal kicsit avantgard (s csak magyarul )

Jövő tagadás

Takaríthatod a holnapot,
suvickold csak, amíg fényes
van, aki erre kényes
de ha belenézek a légyszemekbe
arcomba röhög a foncsorozott világ
jövő héten nyílik a művirág
és a hátam mögül beelőz a jövő
s nem, nem marad nyugton
csak ha cipőmmel eltaposom
ezt honnan és hogyan tudhatom
de ez a könnyebb megoldás
a múltból kiinduló minden-tagadás

Hello mindenki! Nem hiszitek el, de az ember elmegy 1 kerek napra és az alatt annyi szép dolog csinálódik ide, h ha az ember elolvassa a szemgolyói a szélrózsa négy irányába futnak szét gyönyörűségükben! (képzavar megvolt? ) SZófal:

Ringbearer: Nekem teccett ez a Vándor dolog, de naggyon!
Timona: Részemről elmentettem az Időkapszula I.-II.-t az örökkévalóságnak!!!
Mau: Ez qrva yoo (vagyis nagggyon mannó!!!! )
Alcar: Nekem ez megint teccett, szentem nagyon elgondolkodtató volt! télleg Alcar, őszinte tisztelet innen a szomszédból!

(ezt most gyorsan bevágom, s később hozzá is szólnék pár új vershez, )

Ez nem igazán vers, nem is lett valami frankó, egy indulónak készült (amikor a tündék és az emberek utoljára egyesültek Sauron ellenében) Fogadjátok szeretettel a magyar és a quenya változatot is.
Alcar

Tünde induló

Csillog a pajzs és kék a penge
Lángol az éle orkot észlelve
Velünk a király, a győzedelmes
Hadunk feléd tart, ellenünk, reszkess!

Hosszú a lándzsa, hátra lendítve
Büszke sisakunk az égre meredve
Feszül az íjhúr, repül a vessző
Nyílzápor szisszen, halkan, mint szellő!

Együtt a hadunk, emberek, tündék!
Szívünket nem nyomja se bú, se kétség!
Csatára fel hát, indulj előre,
Szabadságot hozunk e földre!
Csatára fel hát, indulj előre,
Békét hozunk most, mindörökre!

I turma mirilya ar i macil luine
Yao maica calta orqui cénie
I nacil, Aranelma, as-elme
Hosselma nimba, á nottolma ruce!

I ehte ná anda, mápie massen
Carmalma alta tea mí menel
Tunga i cúna, pilindi vilir
Nalmelórave, ve hwesta, yurir!

Hosselmar ertaine, Atani ar Eldar
Nimbe ar caure lá órelma perestar
Álme lelya, álme apa-lelya ohtanna
Tultuvalme fairie mí nóre sina
Álme lelya, álme apa-lelya ohtanna
Tultuvalme sére, sí tennoio alma!

Suhifarok írta: Izé, tudom, hogy nagyon elmebeteg... :evil3:

Zajos siker
Arany szívvel
Rímes sorok
Álmos vagyok
Nagy kérdések
Döbbent képek
Okos szavak
Képes alak

Loooool!

Ez baromi jóó! :up:

Megint egoista vagyok, és szeretném, ha nemcsak a Thingoltüncök olvasnák a regényem legújabb versbetétjét:
(nem véletlenül hasonló kissé Boromir siratójához...
Hirgon síratója - versbetét a regényemből (2004.08.22.)

Lossarnach lankás völgyeit
hűs szél üdíti át,
a dombokon, lomb-árnyason
a béke vert tanyát.

Onnét kelt föl hadunk szíve,
izzó, ifjú láng,
és épphogy virradt csillaga,
már gyászt hozott reánk.

Vezérünk volt, a legkülönb,
erős volt, bölcs, vitéz;
Büszke Hirgon, vad paripát
nyeregbe törni kész.

Ki őrködött álmunk felett
magas torony fokán?
Ki fújt a kürtön lágy zenét
hajnalhasadtalán?

Ki íjasunk, ki pallosunk,
ki lándzsás bosszulónk?
Ki küzdött ily ádáz dühvel?
Csak róla zeng dalunk.

Hisz nem volt párja Északon,
Kelet-Nyugat körén -
és Délen lelte végzetét
Umbar kőmezején.

Kiszikkadt dombok, pusztaság:
ne feledjék nevét!
S a nagy Tenger csak őnéki
mormolja énekét!

Pára ül most a partokon,
és útra kél a szél
Észak felé, hol kék az ég:
halott hősről mesél.

Harmattal frissült zöld hegyek
felett eső ered,
Tenger permetje könnyre vált,
és csak pereg, pereg...

Lossarnach fia, hiába
vár rád az Őrtorony:
nem térsz már vissza, itt nyugszol
sívó, holt partokon.

Gondoltam, meg kéne zenésíteni... Amúgy, milyen?

Ring: köszönöm. Ez pont jókor jött. Első két sornál azonnal könnyek futottak a szemembe. Nagyon szépen ksözönöm! *elérzékenyül*
Dingir: elgondolkodtató... én azt mondom már megint igazad van...
Aniva: kerek, egész, nekem tetszik, jók a rímek.

Állatbarát topic hatására:

Megfulladt testemben
megmérgezett lélek,
így lebegek a víz teteén...
jé, ott egy elveszett hidrogénbomba...

Vándor
Nézd, sose féltem semmitől.
Amíg engem látsz, mitől tarthatnál?
Sok utat megjártam, nem többet, mint más,
csak a célom az ami különbözik.

Vándor vagyok, igen sajnos vándor,
ki mosolyog néha, és rád kacsint,
ám ha dolgát végezte, s szíve húzza
az ismeretlen felé,elég a szél fordulta,
s máris kalapját emeli.

Fütyörészve gitárjával énekeli,
ahányszor csak akarod:
Hogy az Élet jobb, mint egy
buta kis játék, akárhogy gondolod.

Majd ha úgy látja, tovább ballag az úton,
Ki erre, ki arra gondol:
"talán csak egy futó álom?"
-mondogatják az emberek.

Ő csak mosolyog magában,
s hátra nézve kacsint,
hiszen tudja, dolgát végezve,
nyugodtan aludhatnak az emberek,
boldogan szólítják majd vissza,
ha majd ismét sötétségbe borulva látják az életet.

Alcar: ütős..nagyon keserű és komor. "Gondolatok 2."?
én nem láttam az egyet nah gyorsan utánanézek!
Halálvirág: Ehh, nagyon ott van. Belédhalok csöndesen. huh..
Mau: felkötöttem én magam a holdra/nagyot nevettem fényén lelógva 8O ...
Timona:
Az idő

Túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.

Nima: tökre tetszenek a versek, épp beleélném magam, de mért van az összes végén ringyó-vér?
az úgy tönkre vágja... vagy csak én nem értem...
Suhi:ez annyira talált!! agathaval is mindig ezen filózunk...
Aniva: ez a szám jutott eszembe: Van az úgy hogy semmi se jó..Van az úgy hogy lenni sem jó. (Dés)
Dingir: áááá, imádom a rohasztásaidat! hű, még soxor el kell olvassam, de nagyon jó... *hidegráz*

Dingir: húú, ez letaglózott, de padlóig! 8O Elmentettem...

Van még valamim...
Izé, tudom, hogy nagyon elmebeteg... :evil3:

Zajos siker
Arany szívvel
Rímes sorok
Álmos vagyok
Nagy kérdések
Döbbent képek
Okos szavak
Képes alak

Igazgyöngy

hát ilyen nincs.
esküszöm, én már magamat sem értem.
miét kell folyton az iszapot
markolásznom?
miért kell az a sok sár?
azért az egyetlen szerencsétlen igazgyöngyért?
igen.
azért az egyetlen szerencsétlen igazgyöngyért.

hát lássuk csak a szabályokat.
ez egy olyan játék, ahol minden körben kiesik valaki,
valaki föláldozza magát - persze nem önként -
- de hát mégiscsak -
szóval föláldozza magát
értem.

kértem én?!!!

oh, nem. dehogyis.
egy szavam se volt -
egy szavam se lehet
Isten kegyelméből valaki mindig
elpusztul értem.
hogy én éljek.

köszönöm...
köszönnöm
kellene eme kegyet,
de... - beláthatjátok
ti is, ez mégiscsak...
mégiscsak egy hatalmas átverés.
játszma.
tetemek mindenhol, de te menj!
nem te ölsz. érted ölnek...

ez nem ment föl.

mégis miért éri meg, miért nagy
kincs pont az én lelkem ezen
az univerzális kockajátékon,
hogy Sátán - Isten
karöltve támogat,
zuhanáskor szárnyat ad,
s mikor becsapódni kéne, hogy
agyam loccsanjon
a kőkemény betonon,
oh, hát nem visszapattanok?
s még magasabban szállok.

a "föl-földobott kő",
le se hullhatok, még csak azt a kellemes
érzést se kaphatom meg,
hogy érezzem ellágyuló testem,
midőn az alant elterülő
mocsokba huppan.

persze ez így jó.
persze hálás vagyok.
persze leborulok előtted.
de hát mind az egekre!
lelkemen száradnak
az elesett lélek - tetemek,
köröttem járják táncuk a
vérbe fagyott,
üveg koponyák,
s örülök, hogy élek,
de milyen áron??

mennyit kérsz?
tarisznyámban van egy...
nézzük csak...
egy marék sár.
egy marék iszap.
néhány üres csigaház
- na lám, már ebből is
kiszökött az élet -
nézzük csak...
kifizetem a lelküket,
Sátán Úr,
add el nekem!
mindjárt meglesz...
hidd el...
nekem van aranyam,
van ezüstöm...
de hol?
kiborítom tarisznyám,
nézd.
ott gurul, ott fénylik.
egy igazgyöngy.

"hát ez biza nem sok"
- s hallom már, mily jól szórakozol rajtam.
legalább neked volt egy jó napod,
Sátán Úr. -
"egy sakkparti?"

nos, fordítsuk komolyra a szót.
így, lassan a finishben.
lássuk az iszapot.
ne csak turkálj benne! emeld ki!
ha már idáig jutottál,
ha már annyira kell neked az a gyöngy,
hát mutasd magad!

íme itt vagyok.
egy utolsó román mocsadék,
egy pénzéhes k_rva,
egy számító kis dög,
íme itt vagyok.
Isten vihara,
Sátán vihara,
mennydörgés és villámok fia
- ráadásul lánya, az istenért! -
íme itt vagyok.
körülöttem elpusztul minden,
körülöttem korhadtak a fák,
hervadtak a virágok,
és üres porhüvellyé aszalódnak
a lelkek.
íme, itt vagyok.
ez vagyok én!
ez vagyok!

hát nem szóltok?
miért nem köveztek meg?
miért nem tapostok el?
miért nem szorítjátok ki
belőlem az átkot,
miért nem ölitek ki lelkem?
pusztulást hozok!
nem értitek?
meneküljön mind, aki lát!

"a bárányok hallgatnak"
s Te kacagsz.

kigúnyolsz?
nem.
lényedből fakad a káröröm.
azért én szeretlek,
Sátán Úr.
s tudom, ez jobban fáj neked,
mintha kardot emelnék.
hoppsza
ott gurul az igazgyöngy,
feléd lejt a talaj,
akárhová állhatsz.
vigyázz, egy napon utolér.
tudom, hogy szeretsz.
még Te is.

"szeretnek engem az istenek"
ki ne álmodna róla?
magasság és mélység egyengeti
utam,
hidat vernek az örvények fölött,
alagutat ásnak a mocsok alatt,
dolgom csak annyi, menni.
"de hisz az ég kegyeltje,
s mégis háborog, mégse jó neki,
hát mit akarhat ember ennél többet?" -
- s igazatok is van, mikor így
súgtok mögöttem...
csak egy a baj.
egyetlen apró, parányi probléma van
mindezen keggyel.

hogy nem érdemlem meg.

tarisznyám kókadtan leng vállamon.
Te elszaladtál,
hát jöjj, igazgyöngyöm.
ha már kikotortalak,
s ha már a Sátánnak se kellettél,
már csak én is megnézlek magamnak.
fordítsd felém arcod.

s két ujjam között a gyöngy,
lesz este és reggel és nyolcadik nap,
és két ujjam között a gyöngy,
ezüst-láng lüktet tükör - szívében,
két ujjam között a gyöngy,
ezerszín táncol benne az élet,
mert két ujjam között a gyöngy,
mert az a parányi, guruló gyöngy,
halhatatlan, higanyfény igazgyöngy
dacára minden iszapnak, sárnak
valahol mégis...

...maga az Isten.

Milendoria írta: Hoztam nektek egy újabb...... izét.

Gondolat-napló 3.
Idióták

Sajnos nem ülhetek mindig a topon, mint szeretném,
nézni ahogy a sok idióta kergeti egymást, hol pénzért,
hol szemétért, mindegy az nekik,
csak kergethessék egymást valamiért.
Pedig még itt, a gödörben is idiótáknak tűnnek,
akik csip-csup butaságaikat is egymásra kenik....
Idióták..

" Ne ítélj, hogy ne ítéltessenek"

Ok,ok ez most eléggé sablonnak hangzik, de tényleg így van. Vannak nagyon értékes emberek a suliban is, akiket elítélsz a néhány idióta tapló és a ri*ancok miatt.OK, ez kissé ironikus, h én beszélek neked ilyesmiről, de kérlek ettől majd tekints el! És állj pozitívan a dolgokhoz, ne gondold h mélygödörben vagy! fela fejjel, mert csak "az veszít aki feladja"!

Hogy ne gondoljatok teljesen pszihopatának, íme egy kicsit líraibb "költemény". Érzékeny pillanatonban írtam, ami normál esetben nem sűrűn fordul elő, mármint az ilyenfajtamegnyilvánulás, bár az iselgondolkodtató, h lehet-e egyálltalán normálisnak nevezni aztamivelem kapcsolatos???v:nem. Na mind1.Ennyi rizsa után egy mindössze 4 soros vers nemigazánmegfelelő, de most csak ennyire tellett.

Fáj a lét és fáj a létezés
Fáj az éj és fáj az ébredés
Fáj amúlt és fáj a jelen
S mindez azért, mert nemvagy velem.

... ... ... szvsz elég gyenge lett...

Ösvénytekercs

Nyúz örökkön az örök gondolat:
Nagy Kérdések; az ok s az okozat;
hol realista szemmel tekintek az űrbe
hol könnyes arccal ülök le a fűbe
s jő a gondolat
vérzik a szív
nézem a napot és filozofálok
nagy eszmékre válaszokat látok
a Gondolatokkal bölcsnek hiszem magam
s az értelem csúcsán vagyok, újra magasan.
Máskor nevetek mindezen
a hit, a tudás semmi nekem
bolond vagyok, s ez lételem
de már nem tudom, hogyan létezem.

---

[size=9:3a5whx6e]Dadaista szösszenet

Verset írok, próbálkozom, de
az eső nem esik, viszont ez
hideg, agybajos vagyok,
rágógumit akarok,
holnap péntek
s ez újra csak mindegy...[/size]

Bocsánat...

Hahó!

Olvasni megint nem sok időm volt, csak körbeugráltam egy kicsit a topicban. Talán este, ezt most csak feldobom.

… Mert most fájnia kellene…

Csábítás

I.

Ébredjünk együtt,
Tudom fátyolos az éjszaka
Nekem sosem fájt igazán a hideg.

Eséshang, mi zuhant le, ha nem mi akkor hagyd.
Ébredjünk együtt, nem hallod a hajnalt a nyakunkon?
Olyan ölyvek köröznek, miket sosem láttam,
Ne bízz abban, ki sose látott.

Vágynak a szememre,
Vágynak a testemre,
Vágynak a számra,
Vigyázz rám!
Üvegarcúak lettek mind,
Falószemű gyilkosok,
Gyere ébredjünk együtt,
Gyere gyere ne féljek,
Szabadíts ki, látom a fogaikat,
Násztáncot jártam, igazi volt, de egyikünk sem akarta,
Mert egyikünk sem ismerte még ezt a szemüket,
Felejteni akartuk, de ösztön, ösztön,
Gyere ébreszd fel ringyó-vérem!

II.

Neked fájt valaha az állatvágy,
A mély szemek,
A bók, a hullámok, mik rajtad rezegnek? …

Így mondj hát ítéletet,
Így nézd mosolytalanná vált arcom,
Nevess a lelkemen, a fájdalomtiprásomon,
Így gondolj rosszat rólam,
Így nézd a síró vágyszemeket,
Remegést a szívem mellett, mert ezt NE!
Ne most, ne itt, ne így,
De te csak nézz szánakozva,
Ítélj el, majd kapsz te is fátylat, illatot,
Kapsz majd te is villanást, tőlem vagy bárkitől,
Kapsz majd vágymosolyt, hajcsigát és szemszikrát,
Rádszórom mind, tudd meg milyen, ha nyakadba kapod.
Érezd át, mit kell kiállnom,
Kaptam én is hajcsigát, vágyszavakat, tűzérintést, bájarcot,
Tudod-e majd tartani magad?
Kígyótest táncol.
Gyere, használd ki ringyó-vérem!

III.

Szuszogj, nem hiszem úgysem, hogy alszol,
Káosz van az égen, neked is látnod kell.
Ha nem csábítás hoz, hozzon unalom,
S majd nem nevezzük szerelemnek,
Fájdalommentesen megöljük közös lelkünket és kész.
Látod a nőszemeket, látod mit tudunk?
Forog a fejünk, mozdul a karunk, táncolunk, násztánc neked.

Sírj csak, de ne szuszogj, bírnod kell!
Alors, écoutez la voix des femmes!
Hallgass ránk, hatalmunk van fölötted,
Cáfold csak, az a dolgod,
De látod én megvoltam nélküled is,
Te kételkedtél;
Én álltam az éjszakát akkor is, most is,
Te zokogsz és könyörögsz az ölembe borulva,
Te voltál megint gyenge,
Szegény nőfüggő, megint elbuktatok,
S mi kihasználjuk ringyó-véretek.




Most pedig küldök egy-egy Büdösnagy pofont minden kételkedőnek, egyenként és csoportosan is, főleg a Lúzereknek. Te Kultúrsznob bige, miért van, hogy minden rezdülést ellenünk irányuló személyes támadásnak veszünk? /a mosolyokat főleg/ La vie est... nem tudom, milyen. Megy az, csak hinni kell, szép az, csak csodálni kell, amúggy is baromijók vagyunk és nem fáj semmi. Optimizmus, pozitív gondolkodás, gyermekeim!
...Röhej. Dingir, rohassz egy kicsit. Bmeg.

Üdvözletem!

Piszkosul nem kéne nekem ide írogatnom, meg minden, ezer bocsánat is érte a néptől, de vagyok olyan exhibicionista pozőr, hogy ezt ide most beírjam Ma reggel, ébredés után, félálomban úszott be az agyamba ez a cucc, aztán most itt van... Még egy haiku, ha nem is olyan jó, mint az eddigiek (sőt, majdnemmondtammilyen...)

Hommage-haiku
avagy lopjunk verssort

Véres virágok
Vörös szín a pázsiton
Minden leépül

:menekül:

icke

Időkapszula 1.

Van pár pillanat,
mikor temetném a múltamat
s felcserélném:
szebbre, jobbra, villódzóbbra.

Csak egyszer tettem volna másért,
csak egyszer hittem volna másként,
csak egyszer öltem volna szóért,
csak másnak adtam volna hűbért,
csak máskor fizetnék a jóért!

Van, hogy áldom az eget,
hogy vezető szellem árnyékként követ.

...

Ez itt egy kis HA szekció,
leheletnyi szelekció.

Időkapszula 2.

Megváltoztatnád a múltadat?
Ki garantálja, hogy jobb lenne e kordarab.
Törölnéd lelked sebhelyét?
Ezzel alapjábanvéve váltanád magad.
S megcserélnéd a jövő sorát?
Ha tudnád mily kárt hoz rád…

Többé nem lennél önmagad.
Csak silány másolat,
kit nem fűt tapasztalat,
ezért nem tiszteli a fájdalmat.



Hümmm, uszkve fél hónap választja el e két versem egymástól

Úgy szeretlek, édesem
Belédhalok csöndesen
Kegyelmed nekem sírás
Ölelésed késszúrás.

Jóreggeltet. Ez ilyen leginkább dalszövegre hajazó szerkezetű valami, talán van benne egy-két édekes sor, amiért ideilllőnek érzem.

diszkrét világ


morogva szorongva hazátlan anyátlan
árnyak vagyunk mind ez a vég
akartam szerettem feladtam nevettem
diszkrét világ nem nagy a tét

gondolatomban ember ha voltam
öltönyös úrtól kézpénzt raboltam
felkötöttem én magam a holdra
nagyot nevettem fényén lelógva
komoran néztek az utcai népek
bőrhajba bújó mesteri gépek
ordítoztam a rőt éjszakába
neonfényezett csillag-kukába

hogy igen ez egy
DISZKRÉT VILÁG
(fraktálvilág
iterálj)
egyet kettőt hármat ha bírod
egyetlen élet nem enyhíti kínod
kontinuumparadoxonba bújva
minden pillanat eljöhet újra
hiszen ez egy diszkrét világ

a néni nem érti hogy mindent szabad
ez a világ a tied is hogyha nem ölöd el magad
az arcodon érzed hogy mennyire semmi
amit te valaminek hiszel ez a szemeden a lepel
alapos az akarat ami figyeli nevedet
az adatod is eleget utazik amig idejut
egyedül az agyad ami kiteszi a fejedet
keresem a valakit az okot és a jeleket
kopogok a sziveden igen ez ugye

DISZKRÉT VILÁG…

rakatnyi adatlap enyém vagy eladlak
diszkrét világ túl nagy a tét


Üdv:
-- Mau

Area:: Kár, hogy nem kérdezte senki. Ez nagyon jó válasz.
Zizzo: Azt hiszem, hogy remekül időzítettél, remélem versed sokakba életet lehel.
Zarándok: Hát, kedvesem, ez azt hiszem komoly egészségügyi problémákat okoz nekem. Ha másért nem, hát azért mert nem tudok majd aludni és olyan álmos leszek, hogy bajom lesz. Nagyon jó, ahogy játszol a szavakkal, emészthetőbbé teszik a versedet! Vagy mi a szösz.... Nem is ezt akartam mondani. Na, majd megbeszéljük, ha összeugrunk valamikor a közeljövőben.

Nekem most ilyen falatok jutnak eszembe.

Úgy szeretlek, édesem
Belédhalok csöndesen
Kegyelmed nekem sírás

Csók:
GemO
Ölelésed késszúrás.

Alcar: :agree: :agree: :földighajol: Jól sejtem, hogy Te is szereted Túrint?

Nagyon hirtelen felindulásból: nagyon szépeket írtatok ismét.
Laurelin: köszönöm a többiek nevében:) Már a táborban megcsodáltam!!!
Hamarosan írok másokról is - márha valaki igényt tart rá - addis is végre itt van a Túrin sorozat újabb darabja.

Túrin Turambar: Gondolatok 2.: Az utolsó beszélgetés Gurthanggal

T: Most megállunk Gurthang, szavam van veled!
G: Te tartod markolatom, megteheted.
T: Neved beszédes, mit adtam neked!
G: Ne húzd az időt, halljam beszédedet!
T: Szavad hideg, mint a kéken ragyogó jég
Pedig tüzes vas voltál, amikor kiköpött az ég!
G: Nem az én dolgom, hogy szóvirágot írjak
Vagy megölt barátok után vakon sírjak!
T: Kegyetlen vagy s sötét, akár a kovácsod!
G: S mégis én maradtam egyetlen barátod…
T: Tedd meg, amire kérlek… „barát”…
G: Akkor mondd, mit akarsz hát!
T: Véremben lassú, fekete méreg,
Rág belülről, mint százfogú féreg
Nem maradt senkim, csak az életem
S az is sötét, akár a végzetem!
Vedd el tőlem, hallod? Már semmit sem ér
Átkozott földet öntözzön átkozott vér
G: Elveszem örömmel, ha önként adod
Más utad úgysincs, csak ha feladod
T: Vedd hát el és pusztulj velem!
Ne kelljen sírba egyedül mennem!
G: Kettétörök én is, úgy, ahogy életed
Második gazdám: ég veled!

S most álljon itt Quenya nyelven is...

T: Sí pustuvamme, Nuruanga, merin quete as-elye!
N: Mápeal inye, polilyes.
T: Esselya, ya ánen len, ná rimba quétie
N: Ávalye lenu i lúme, áni quentalya hlare!
T: Quettalyar nar ringe ve luinave ilcala helce
Mal úrin anga nélya íre i menel piutane le!
N: Lá tarassenya tece quettalotsi
Var naina meldoinen qualini!
T: Nwalca ar more nalye ve tanolya!
N: Mal nanye erinqua meldonya.
T: Álye care, „meldonya” ya merin…
N: Á quete ma meril an sí?
T: Yárinyasse lenca, morna sangwa
Nyandaryen ve lóce inyenna
Lemne inyen úquen, er cuilenya
Ar tana more yando ve umbartinya
Álye yuluitas inyello, hlaril? Úmára epello sina
Á raccaina yár ulya i raccaina nórenna.
N: Yuluvanyes alassenen, ai antuvalyes
Vára tie len lá lemne ai hehtuvalyes
T: An sí álye yuluitas ar quale asinye!
Lá merin auta noirenna erinqua.
N: Ascatuvan yando an sí, ve cuilelya
Attea herunya: namárie elyen!

Négysoros:

Álom, vagy jelenés
Múltbéli ébredés
Tündöklő létezés
Harmattal mérgezés

[size=9:3e3yob0c]Bocsi, de most csak ennyire telt tőlem....[/size]

[size=9:k7ha9b4o]No, a közakarat nyomására:Gottfried Benn

Szép ifjúság
A lánynak, aki sokáig feküdt a nád között,
rágások látszottak a száján.
Mikor fölnyitották a mellét, a nyelőcsöve csupa luk volt.
Végül a rekeszizom alatt egy üregben
fiatal patkányfészket találtak.
Egy kis nőstény megdöglött.
A többi vesén, májon élt,
és hideg vért ivott, szép
ifjúságot töltöttek itt.
Gyors és szép volt haláluk is:
valamennyit a vízbe dobták.
Hogy sivalkodtak a kis pofák.
(Rónay György fordítása)[/size]

Hazafelé IV.rész:

Közeledünk a ház felé.
Ismerős kanyarok nyelik egymást.
Ismerős arcok bánata látszik.
Minden olyan ismerős...
mégis a legtávolabb álló dolgok ezek.
Minden máshoz köt,nem ide.
Máshol van a jövőm...
de vajon hol?
Hát mégis megérkeztünk.
Látom,amint az anya felemeli gyermekét.
Egy csókot nyom a könnyáztatta arcra,majd megsimogatja.
A kicsi újra életvidám.
Boldogságban úszva szállnak le.
Elgondolkodva követem őket.
Hiszen olyan egyszerűen eltűnt a fájdalmuk.
Belőlem miért nem tudja semmi kiölni?
Így lépek be a kapun.
Érzem,ahogy a mama főztjének illata engem hív.
Artúr,a kutyám rögtön rám ugrik,amint meglát.
Megsímogatom.:-Végre hazaértem!

Zizz, csak annyit tudok mondani, hogy: köszi.

Fel a fejjel!

Fel a fejjel, nézz előre!
Vesd tekinteted a jövőbe!
A múlton rágódni nem felesleges!
Elmúlt, hát nem érdekes.
Felejtsd a bús napokat,
Emlékezz az örömre,
Lásd a mosolygós arcokat,
S gondolj csak rájuk örökre!
Ha valaha fájt is valami,
Nem érdemes rá gondolni,
Mert felkel még reggel a nap,
És szétszórja a meleg sugarakat!
Háború, ha tombolt néha,
S hozta magával az elmúlást.
A romokból virágok nőttek újra,
S ők nem bántották egymást.
Én is voltam szomorú,
Engem se került el a bú!
Hiszem, hogy jó ember,
Ilyet nem érdemel!
Hát felejtsd el,
Csak fel a fejjel!
Mert szebb és jobb lesz,
És boldogan élhetsz!

Ezt most csak úgy... mert hátha kell vkinek a bíztatás... bár lehet mivel engem sokak számára ismeretlenség takar, nem nagyon fogtok komolyan venni...

No, hosszas pangás eredményeképp hozatm valamit, amit kishíján kikukáztam, de aztán mégsem...mindenesetre szvsz gyenge.

Metaketrec
Felgyulladtak a fények az úton,
stoppolt világban fércelt bádog-
ember stopposok szája tátong.
Sivítva száguld homlokomon
át a blokk: home locked.
Csak egy pici melegség osztódik
körbeömölve a torzókat,
fényhálóként lefedve
torzító hatásunkat a tér-időben,
s a hálóközben a részeg pap
hullámvonalakból rajzolt keresztet,
megszülve a (be)baszott metafizikát.
Én haladok a hálón,
hálok a csomópontokon
mohaillatú derengésben,
és szeretlek, te
éntelen te-
én talán te
vagyok vágytalan.
Elveszteném testem anatómiai valóságát
a tejként és kávéként
összefonódó fraktálölelésért,
elveszteném a statikus önundort
mert gúnnyal nézem
a Szeptember végén egyszerűségét.
Selyemhernyó-gubóba zárva
óvlak meg a létfájdalomtól,
a feketébe fulladó sárga
homályfoltként pislákoló
villanykörték alatt
estimesét zümmög rezonálva
fejem felett a feszültség.
Karölelésünk belénkkulcsol.
Légy metamorffá-
tégy metamorffá
elvéve arcod állandósult
biztonságát,
csak kiszerethessek belőled,
kedves.

No, ennyi voltam, már csak egy ajánlás: Gottfried Benn (ő írta a statikus verseket is, amit efkú felpakolt) legtöbb versét nagyon ajánlom mindenkinek. Expresszionista volt, katonaorvos, sok verse felér egy boncolással. Kjó.

Laurelin, nagyon kösz hogy felraktad!!!
Nim, hát hm. szép. azért remélem jól vagy.
tyű, fq ez jó!: a jelenségek gombolyagjait visszafejtő dekadens éjjel