Versek

Nahryien: A lélek is elcsendesül hűha, ez de jó lett!
Rana: jó kis versike van aki a szépet látja a tüzijáékben, ugye ADIM!?
Nima: Álmodd ki magad a fényre jeligének is remek , szépen felépitett versike!
Erda: Holnap felveszem a legjobb ruhám,
a legszebb mosolyom, ...
ez a két sor nekem különösen tetszett!
trinkler:első próbálkozásnak tényleg ügyes
[size=9:200z0vkm]pfüfff, ha az én elsőm ilyen lett volna... [/size]
HV: erre már nem is tudok mást mondani, csak azt, hogy wow
SÚ:hihi, nagyon jó ez a műfaj olifánt RULZ!!!
Drowse:aki állitotta jól mondta, mert jó bár kicsit keserű...

No, akkor jöjjön egy kis kevésbé komor:

Dingó

Szőrgombolyag ül ölemben,
lóg a nyelve rendületlen.
Kúszik, mászik,
harap, karmol.
Nyalogatva orron csókol.
Megrágja a lábujjamat,
elrángatja papucsomat.
Rohangászik agyba- főbe,
Ő lesz az én házam őre.
Védtelen kis töpszli vakarcs.
- Farok rázással mit akarsz?
Elfáradva ölbe mászol,
eljátszod majd ezt még párszor.

Mindezt az én 2 hónapos kutyuskám ihlette

Ez állítólag jó lett.... (kicsit hosszú sajnos...)

felszálló ágban vagyok
vagy csak nem vettem észre
mennyire mélyen voltam eddig
félhettek tőlem
nem akarok élőket látni itt
és teszek is ellene, ha nem
lehet másképp, csak mint régen
volt, hogy annyi mindent kellett
átgondolni, annyi mindent kellett
szeretni erőszakosan és önkéntelen
és izgatóan messze volt a kétely,
hogy nem vettük észre hol tűnt
fel az a kép, ami a végén már
arcunk helyett is felbukkan néha
váltva minden újat régi sz*rra
gondolkozhatunk felette, de már
nem élt akkor sem, mikor szerettük
volna szeretni másképp, mint érdemelte
ha hagyta magát, azért, ha nem, azért
akartunk repülni is de a Föld nem akarta
annyira mint mi akartuk az elválást
csak önző módon vonz minket magához
és vágyainkról lehúz még egy bőrt
nehogy akarj már nézni szépséget
mert minden relatív mert minden
szép és minden csúnya, szóval nincs
szépség, amit nézhetnél csak te
vagy vagy valami másféle szerzet
amit nem mertnél megfogni mert
nagyon hasonlít az emberekre akik
csak önmagukkal vannak jóban és
rosszban sem állnak át a túlsó
oldalra ahol te álltál még
akkor mikor volt mit nézni rajtad
felelőtlenül és ingerültem
beszélsz most róla pedig akkor
és ott és úgy kellett történnie
ahogyan történt különben a világ
csalódottan nézhetne végig
magán és eláshatná egy jeltelen
sírba a múltjával együtt minden nyomát
vagy fellőhetné az űrbe melléd
aki azért vagy csak ott mert félsz
hogy idelent találkozol pár égitesttel
és nappal amik maguk körül forognak
és nem körülötted mint eddig majd'
minden amit ismertél és ami nem
gyűlölt jobban mint egy istent
aki holtan fekszik és b*szik ránk
onnan ahol van és időnként feláll
és jár egyet, de csak hogy pár
szerencsétlen szerzet lássa és
aztán őrültek közé zárassa magát
olyasmiért amit nem is hallucinált
volna magától mert nem hitt volna
benne előbb mint a végén ahol
úgyis kiderül hogy mindenki hívő
és az ateizmus már nem segíthet
meg a hit sem de arról ezt nem
hiszik el akik hisznek csak
reményekből élnek haláluk után
vagy kimásznak és a hullaházba
bezártan fekszenek hideg asztalokon
és azon törik a fejüket volt-e értelme
feltámadni ha zárva az ajtó
és kijutni kábé annyi értelme lenne
mint halottnak a nyugtató
beadása ha már nem bírja a hangot
amit a húsát rágó arcok adnak ki
magukból és akik szintén nem
tudnak többet Freudról mint kéne
és amennyit ildomos lenne ahhoz
hogy ellenvéleményt mondj bármi
olyasmiről amihez nincs közöd és amihez
nincs agyad vagy csak humorod nincs
gondolkodni megint és halmozod
a hibákat egymásra hogy aztán újra
elhibázhasd és újra és újra és újra
csak énekelsz mert ahhoz sem értesz
és ahhoz sincs semmid ami kéne
de kit zavar? ez egy korrekt világ
ahol nincs tehetséges ember csak
hosszú nyelv és igénytelen ember
aki elnézi a szőke kékszeműnek
hogy tehetsége annyi, mint Gollamban
az önfeláldozás vagy mint hobbitban a
perverzitás vagy tündében a férfiasság
de erről nem beszélünk így, mert ez
szent és nem is gondolom komolyan
tehát felesleges lenne bárkit
sértegetni ezzel, ha még csak el
sem hiszem amiket mondok de már
kimondtam és nem zavar ha mecsi
leszarozza a versem mert igaza lesz
ha megteszi de nem akarok nagy művet
írni csak habzik a szám és elvonási
tüneteim vannak
ember-elvonás
még csak kezdeti szakasz de jól
alakul már el is sikerült szúrni és
inkább le kellene menni inni
valami víz mellé, no nem a wc-hez de
megteszi bármi ami átlátszó
ez esetben nem kell mennem sehová mert
és is eléggé átlátszó vagyok
ha megállok valami előtt tükrözök
ha pedig lefekszek senki nem veszi
észre hogy halott vagyok mert nem
érdekel engem sem ezért aztán mást
sem érdekel a világ sorsával és
a nézeteimmel lehúzhatom magam
az oválisba' aztán pedig a csatorna
kijáratánál megállok és röhögök
az embereken akik döbbent képpel akadnak
fenn a szövegemen, ami már
annyira jellegtelen hogy nem is stílus
hanem afféle seggkrém-szarság, amit
nem néznek el errefelé
legyél pláza, legyél alter, de ne legyél
egyszerű ember, mert ha fiatal vagy
tilos normálisnak lenni ha csak
nem úgy vagy normális mint mi vagyunk
ha ugyan mi azok vagyunk és tulképp
mi sem hiszünk a világban amit kaptunk
de megadtuk magunkat mert így egyszerűbb
és simább és válaszd a sima utat mert
akkor nem esel pofára annyiszor
vagy ha igen akkor ott lesz
pár kar és pár akarat ami felránt
nehogy a kezedre lépjenek vagy
megvágd magad a törött üvegeken
és hogy kapj időben levegőt, mielőtt
rájönnél hogy mások levét szívod magadba
az agyadba
a lelkedbe
akaratodba
elszívott lényeggel elszívott élet
leszart halál és semmi
csak semmi
semmi
olyasmit is magyarázott, hogy érdemes
volna hinned neki, mert ha eljön az
idő mikor minden, amit mondott, beigazolódik
késő lesz kérned a kegyét, a bocsánatát, a
halálát
ásít a sötét a fejekben, hogy világítani
tudnál vele, csak neked nem kell fény
elviselni sem bírnád a látványát a sok
áramlatnak, amit hívnak fejlődésnek
és ároknak is hangulattól függően
ábrándoznak róla, hogy másképp
aztán beugrik miért nem úgy van
és megnyugodnak végleg
ha van vég igazán, ha nincs, akkor egy időre
felhagynak a kétkedéssel és isznak még egy
sört és megnéznek még egy adagot a sz*rból
a napi adag egy óra, ha ünnep van, több
és lehúzzák a szeretteiket a klotyin
mert minek is az
ha volt valaha olyan gondolat, miért
hagyták elveszni?
el kellene felejteni, hogy volt egy hely,
ahol emberek éltek harmóniában a világgal
mert a világ nem él harmóniában semmivel
ami öli őt, ami inkább elszedi a holdat
mint hogy ásna egy vermet magának és a
kardjába dőlne, mikor rájön, milyen
anyagból van a lelke
de ha már rájött, bele fogja önteni egy
folyóba, hagy pusztuljanak a halak
olyanra vágyik, mint önmaga, de ha
megkapná, futna előle a végsőkig;
az űr előtti semmiben egy tábla:
"Az ősrobbanás érdeklődés hiányában elmarad"
de szép is lett volna, ha csak egy percet
késik, vagy siet a program, akkor
a világon minden másképp oldódott volna
meg, vagy nem lett volna élet itt sem
és máshol jelentenék ki öntelten,
hogy a galaxis egyetlen lakott bolygója
vagyunk gyerekek
ha most méreg lenne ebben az üvegben,
zavarna? lehet, hogy vannak páran, akik
ettől is meghalnának, de én nem az vagyok
de még lehetek
nem jut be fény
nem jut át fény
nem jut be fény
nem jut át fény
lehettem volna ugyan ez, csak akarni kellett volna
lehettem volna ugyan, de nem lettem
zavarhatna is éppen, de lubickolni is lehet benne
így hát nem zavar, hanem belemerülök és élvezem
volt értelme rágódni?
lesz értelme szeretni?
lenne értelme élni?
van valahol valami ellentmondásosság abban,
ahogy a világot látjuk
mekkora marhaság ez
jellemtelen csigák
EFCÁHBK
a világ fele nagyjából
de inkább a negyede csak
félni a fényességtől
síró gyerek a tűzijátéknál
a jó anyja miért csinálja ezt vele?
büszke lehetnék rá, hogy itt vagyok
de nem vagyok itt, csak úgy tűnik
ha kinyitom a szemem, mást látok, mint kellene
nem látom a szobát, az eget látom
pedig a plafon a helyén
az agyból kifutott vér érzete
szédülés
fülledt levegő
áttértek egyszer valami olyan útra
amiről visszaút nincsen, nem is jöttek vissza
pedig várták őket sokan bolyongva
de nem jöttek, így a kivezető út sem lett meg
csak a vissza felé vezető gondolatok
mellettük pár mohás fakéreg
alatta több évgyűrű, mint ahánynak szabad
volna lennie ott
az időből kizuhanva jöttek
felkeltek velük a csillagok
ábrándos képükön évek
fölöttük messzemenő vonzatok
belekötöttek, mint mindenbe...
zavarnia kellene? ugyan! rég
nem zavar semmi
mindenki megy valamerre
én maradok
az idő a fegyverük
megadhatnám magam, mielőtt késő
szeretném, ha már késő lenne
felkelt a nap, és elégtek a hullámok
a hegyek elolvadtak a hold fényében
nem kellene többé aludni
nem kellene többé békülni
csak várok valamire, ami nem a tegnap
és nincs köze a holnapomhoz
az idő hozza el, az idő öli meg
békélj meg, add fel!
add fel
add fel
add fel
add fel
add fel
s eljő az ő ideje, a halál ideje
az óra, mikor a tenger befagy,
s a nap többé nem kel fel,
az idő, amit csak úgy neveznek:
szívás

A nyár utcsó verses talija aug. 29.én a Margitszigeten. Tali kb. 3 órakor a buszmegállónál lévő padokon, a fák
alatt. KÖNYÖRGÖK ÍRJATOK NEKEM PRIVIT, HOGY JÖTTÖK.
ÉS A KB. 3 ÓRA AZ 15 PERCES INTERVALLUMOT JELÖL!

fal van előtted
és minél inkább át akarsz kelni
annál magasabbra emeled, a célodat már álmodban lelőtted
az égről de átkelni
a falon nem tudsz, ha építed
csak magasabb lesz míg eléri a túlzott mértéket
és akkor ráddől, de ha lebontod magától fölépül
és ugyanúgy összedől végül

balra és jobbra csak az üresség
hátad mögött sötét az ég
fal van előtted tovább nem mehetsz
magányodban csak keserűségre lelhetsz
a falat csak az töri át aki emelte
de ő nem meri, fél és reszketve
térdel a fal túlsó oldalán
vándor, egyszer majd átjutsz hozzá talán

húúú, gyerekek naggyon régen nem olvastam s írtam semmit, de ezt bocsázzsátok meg nekem, éppen el voltam foglalva, szal egy kis összfoglaló:

háát, nekem Alcar versei általában naggyon teccenek, ez most sincsen másképp, a lyányka, aki éppen reménytelenül szerelmes és most írt először verset: húúú, szentemnemlettrossz! egyébként a szomorkás verseket is naggyon vírom!!! (sorry, h nem mondok neveket, de má megin csak 10 percem fan és nem tudtam felírni, amit akartam!)

trinkler: Nagyon, mély és hald a versed. Szerintem Te írsz itt a topikban a legjobban, azok közül amit elolvastam. Ne add fel, se ezt, se azt (őt).

Masztu karan de
Masztu kalama masztu masztu masztu masztu
áááááá ááááááá ááááááááááooooooooooooooo
ááááááááááááááááááááááá áááááá háá á áááááá
masztu kalam masztu kalam masztu kalam
vá valavi váá paribari vá sza sza! Da da da da da
Masztu kalama masztu masztu masztu masztu
Paririrááááá paririráááááááááááá bagabaja va ma ma ma.
Masztu kalama masztu masztu masztu masztu

egyszerű hangulatjelentés következik:
Suhifarok: Tudatlanság: háromszor elolvastam, és padlót fogtam... szupi!
Timona: Mjazotours: imádom az ilyen sátras túrákat!!! Hú, most azonnal idulnék is...
Domino elv: nagyon elgondolkodtatott...
HV: hajózós vers: csak még jobban mehetnékem támadt....
Léofwyn: nem találom az állam... halálos kimenetelűek a képeid számomra... 8O
Alcar: szédítő a ritmusa, és tökéletesen belefeledkeztem...
Nima: első három sor megy az "idézetek" füzetembe
Nahryen: imádom a verseid... ez is fantasztikus lett...
Rana: erőteljesen fejlődsz.
Trinkler: jó neked... irigyelek...

Újabb gondolat menet:

Megfogtad a kezem.
Együtt néztük,amint a tűzrózsák
virágot bontva felragyognak,
majd a révületben elfojtva hullanak vissza.
Újabb,s újabb csillagok tűnnek fel.
Morajlik az ég.
Te félve megszorítod kezem,
de ne félj!
Én minden rózsát leszakítok.
Csak neked,csak miattad.
Lángol az ég!
Fényben úszik minden.
Mégis a szenvedélyed
az árnyak közé taszít.
Lehullottak a rózsa szirmai.
Elengedtél.
Nem félsz többé,
s immáron rózsák sincsenek.

Öööö... Én még soha nem írtam verset, most valamit összehoztam, ami szeritem rendkívül vacak, de azért bátorkodom betenni ide... (Bocsánat, csak éppen reménytelenül szerelmes vagyok)

Vörös szemében a fény
Mint egy estély
Lámpái
Játszanak, feledtetve múltat,
Jót s rosszat
Ha volna út, ha volna élet,
Melyben az ember a múltba
Téved,
Csak volna még egy
Élet,
Akkor nem hagyna el
Téged,
Talán nem lett volna baj,
Tán elég lett volna némi vágy,
Egy kép,
Egy arc, egy hang, mindegy,
Bármi, mitől, míg benne van, fél
Az ember, s nem tudja, mi az, mit
Nem mer
Megtenni,
Majd sír:
Bár vissza lehetne menni!!

Üdv!
Mivel mindenkinek nem tudok most hirtelen írni, ezért nem írok még senkinek semmit... Csak egy izét hoztam, fogadjátok felkúzott szemöldökkel:

Valakinek, aki itt maradt, s mégis eltűnt

Túl sok volt a bánatból,
kicsit hosszú volt a tél,
de most már jól vagyok,
s az se baj, hogy végleg eltűntél.
Holnap felveszem a legjobb ruhám,
a legszebb mosolyom,
s elmegyek, hogy a bálon valaki villogjon.
Egyedül fogok táncolni, s nem zavar,
hogy mellettem száz szerelmes egymással kavar.

Álmodd ki magad a fényre
Olyan közhelyes kis mondatokkal,
Amiket csak elfelejteni érdemes.

Légy ma az, aki holnap biztosan nem mernél lenni,
Nyeld a vizet és pumpáld az alkoholt,
Felejts el a szemembe nézni
És közben gyere gyere gyere gyere.

Fogd be a szád, ne mondj ilyeneket nekem,
Eddig senki se voltam, legyek eztán is senki,
Egy éjjel alatt háremet kaptam,
Semmit se tettem, fogd be a szád!
Ne nézz rám ha tetszem,
Mert nem akarom így látni a szemeidet!

Te pedig… te gyere gyere gyere gyere,
Te soha többé ne hívj így,
Neked fontos a lélek,
Hát ne könyörögj, hogy menjek,
Hanem várd ki türelmesen,
Úgyis odamegyek hozzád.
Nyeld csak a vizet,
És szeress továbbra is nővéredként,
Add át magad az álomnak
És álmodd magad a fényre ki,
Nehogy beszélgessünk.
Csodálj csak te is messziről
Aztán csodálkozz, ha kialszanak lángjaim.
Nyisd meg a csakráimat,
Töltődj fel belőlük, de te se mondj semmit,
Ne ossz meg velem semmit,
Hitesd el magaddal, hogy senkinek sem kellesz.
Legszebb vagy és mégis félsz.

Szárnyam alá veszlek, törött porcelánszárnyaim alá.
Nyelj csak, egyél, nézz és gyere gyere gyere gyere.
Illúzió vagy, igen, illúzió,
Most egy ideig senkit sem engedek be,
Mert hűtlenségnek érzek minden mosolyt,
Mert csak ennyi maradt abból a valamiből.

Te jöhetsz, de ők hagyjanak.
Ne nézzetek rám! Ne mondjátok, hogy menjek.
Csak te gyere. Gyere gyere gyere.

Suhi:tömör megfogalmazások,de nagyon kifejezőek!Teccenek!
Alcar:nagyon szép,ahogy egymásba folyik a kép és a szó.Igazából nem tudom kifejezni,hogy mi az,ami tetszik,de nagyon tetszik!

Csillageső hullott.
Ezer és ezer fényes szikra világította meg az eget.
A távolban a tenger zúgott.
Erősebb lett szívverésed,ahogy átöleltelek.
Ezer és ezer fényes szikra,
mindez emlék csupán.
A ritmus,mely szíved örök hangja,
idegen kezek ölelésére vár.

Altatót dalol füledbe a Szél..

Letünsz, akár Pirkadatba fulladó Éj,
Ékes mivoltod takarója lesz e földi Mély.
Lakatlan, s kies majdan' a Megfogantban Ép,
Elmar a Ma Jelene mindent mi, SzomorSzép,
Kőbe vésett rúnák. Átható Mindenség...

Idővel nyűtt lesz e világi kelméd -
S Utad is mindössze néhai Emlék..
/S a Most súlya Reád hinti Pillanat-Terhét.../

elcsendesül..

Öööö, végigrágtam magam azon az eszméletlen versáradatom amit a távollétemben produkáltatok, és néhol igencsak le- le esett az állam, hogy banyek ez marha jó inkább nem sorolom fel kimindenki alkotása fogott meg, de jónéhányat elraktároztam megőrzés végett, véleményt nem hoztam, csak egy verset- most ilyen kedvem van...:

Dominó elv

Egyik percet löki a másik a múltba.
Pereg az idő vasfoga,
múlik a jelen,
homályba vész,
belepi a holnap.
Ne jöjjön egy új nap!
Maradjon bölcsnek, s ne újnak.
Ne lépj tovább!
Csak ússz az árral!!!
Szívem tótágast szárnyal,
éles kanyarral vetném magam a tegnapba,
maradjon minden megfagyva,
sivárság mocsara kerülj el,
eressz el,
NE temess el!
Búcsút inteni nem fogok.
Az emlékek kőbe vésve követnek,
örökre velem jöhetnek.
Tiltakozom.
Fölöslegesen?!
Porlepve ígérek magamnak/ nektek /nekik...
Bizalmat, életet, szeretetet...
Betartom?
Megteszem mit meglehet.
Remélem szerény leszek...

Jacopo: benéztem ide, és nem volt kedvem röhögni, mert inkább égetett, amit olvastam...

Zsákapó: Ez nagyon üt. Elég brutális, és nem is tudom....Nekem nagyon bejön!

Alcar: "...belőlük élek
könnyes-nevetős, keserédes emlékek..." ez marhára tecc! a többi sem rossz, de ez az uccsó két sor príma...

Mindenkitől még!!! :hello:

Újabb neoavantgárd moslék... Jó szórakozást

20 egy képeslap hátoldalára
Néhány napja megközelítőleg 22440 másodpercig láttam a
tökéletességet aztán berúgtam
utána sikítottam ordítottam ugráltam és a Metró-
partokon zokogva (

nyilvános vécék neonfénye
egy nagyon hosszú autóút az éjszakai lámpák alatt amit végigmosolyog
köd mögé zárt arcok
IMPRESSZIÓK

) a kezemmel a hajamban túrkálva magam elé képzeltem
ahogy még mindig művirágokat árul minden vasárnap délután
az a szegény szerencsétlen lány ó jaj ötödik
posztulátum te sosem leszel szeretve
a szeretet kommutatív asszociatív és a szerelemre nézve
disztributív És egyéb mindenféle matematikai képek (

szemeid fraktálkerületét mérem eltévedve a végtelenbe'
ki gyökteleníti azt aki engem megnevez

) hát nézz a szemembe Megvan mindenem van fogkefém
törölközőm és mindennapi betevő őszibaracklevem
reggeltől estig nem lát senki és utána sem
egy önpusztító állat járja a világot
Nézz rá Őrültebb mint valaha Egy részeg és egy
öngyilkos beszélget benne napról napra így telik
az idő tudjátok a Margitsziget olyan mint egy utópia
ahogy olyan szép és körötte lassan lerohad a város igen
ezt Ő mondta nekem egyszer és megígértem neki hogy
beleírom egy versbe bár ezt aligha lehet annak
nevezni de mégis Megpróbáltam én igazán megpróbáltam
domboldalon feküdtünk egy átkozottul gyönyörű hétfő délután
és pár napra rá életem első berúgása
nem tudtam tisztán inni a vodkát mert nagyon fájt
ahogy élni sem tudok tisztán mert nagyon fáj
higítsunk őszibaracklével
higítsunk elfordulással
és éljünk odakinn
tehát
domboldalon feküdtünk egy átkozottul gyönyörű hétfő délután
a nagy kérdés már csak az
vajon milyen lehet vattacukorral smárolni
nemrég egy barátom azt mondta szó szerint hogy "szar"
én nem tudom
mert hát
ÉN VAGYOK AZ ÜRESHALMAZ AKI MINDENT ELNYEL
és az én útjaim akkor is paradoxonok lesznek Paradoxonok
sohasem Odüsszeiák én vagyok a /dev/null hőse
"hát röhögjetek a részeg "... rendszergazdára
paradoxonok hőse
őrült szobafilozófus parciális alkoholista immár (

üres halmaz

) egyfolytában győzünk Mire gondoltam amikor ittam
mire gondoltam amikor ittam tudom hogy a kedvenc
dalomat énekeltem hogy ŐK FEKSZENEK A NAPON amíg én itt
iszom a szobában Utoljára egy koncerten csípték a
szememet annyira a könnyek mint akkor Légy magad
légy magad legyél tele halmaz tele elemekkel
kontinuumnyi csönddel és még egy kicsit több
értelmetlenséggel Majd én megálmodlak és álmodok helyetted
mi baj van Ha nem tudsz felejteni ne akarj
Emlékezz a ragyogó
napsütésre még 2004 csodálatos tavaszán bla-bla a többit már
tudjuk
a fekete lyuk nem lehet nullával való osztás mert a nullával való
osztás az az amikor az üreshalmazt behajítjuk az eseményhorizont
mögé hogy kényelmesen ellazulhasson
végig akarom nézni a világegyetem pusztulását úgyhogy
nézz a szemembe
és ordítsd
ÚTJAID PARADOXONOK LESZNEK ÉS NEM ODÜSSZEIÁK

Kedves Halálvirág, ezúton szeretnék bocsánatot lérni primitív bunkó viselkedésem miatt. Sajnos vannak ilyen emberek is, ne haragudj.
Kissé fel voltam zaklatva aznap, mert elhagyott az egyik barátnőm.
Mégegyszer elnézést.

Jacopo: rendben, részemről amúgy is befejezve az OFF... bántott ez az egész piszokul, ennyi. Sorry mindenkitől.
mecsi: Részemről a kommunikáció ezen szakasza befejezve. Bocs, ha felkaptam a vizet. Tőled is.

Ezt nyaralás alatt írtam.

Kristályprizma

A kristályprizma szétszórja az emlékeket
néha utánuk nyúlok
elkapok egyet-egyet
kaleidoszkóp-szerű látomás
egy vallomás
az a pillantás
és beleremegek
ha szorítom a kezedet
aztán süllyedek le a misztikus ködszakadékba
kétes szabadesés
szinte mesés
megfulladok
de hirtelen felriadok
mert ez csak egy álom
sablon rémálom
tizenkettő egy tucat
és utat nem mutat
de ez is véget ér
hogy gyűlölöm, ha visszatér
az a szőke lány
az iszonyú nyár
a féltékenyzöld szemek
a nem-vagy-már, nem-kellek, nem-értelek,
de hagyjuk, mert színes e kavalkád
nem érhet vád
már emlékszem rád
szétpattognak a gondolatszikrák
kovakő a képzelet
vetíti a képeket
a szépeket
de hova tűntek el a homályos vágyak
lassan fakulnak
elfutnak
sóvárgok utánuk, de hát ez van, elmúltak
de eszembe jutnak
az újak
s a kristályprizma szórja tovább
gyűjtöm őket
mint méh a mézet
mit jónak vélek
belőlük élek
könnyes-nevetős, keserédes emlékek...

Csak játék. És a lényeg a címben van. Hogy mi az? Hát...

Minden sorban

Mosolyáért örök a hála utólag is,
Hisz’ halála után is marad az enyém az.
S bár általa ugrom majd esetleg a mélybe,
Nála ugyanúgy maradok ártatlan gyermek,
Akár felnőttebbként is az iskola után.

Alcarcalimo írta: Leo: szép volt:) csak egy ötlet (nem beleugatás: esetleg ha minden harmadik sor összerímel?)

Öhmm, köszönöm szépen az ötletet Alcar , legközelebb megfontolom, de itt direkt csináltam így, mert így számomra azt az érzést adja, mintha nem lenne befejezve, ill. "elhalnak" a szavak....(lehet, hogy hülye vagyok.. )

Navadripram: Öhmm, nem gondolod, hogy kissé (épphogy egy pöppöt!!!) durván fogalmazol????
Nem szeretnélek bántani, de ezzel a stílussal nem fogsz elérni sokat. Mertha egy vers-gondolat nem tetszik, attól még nem kell belelépni mások arcába nem gondolod?Meg lehet fogalmazni úgy még a rossz kritikát is, hogy elmondhasd mi nem tetszik(őszintén), de ezzel ne bánst másokat szvsz. Tudod a jó harcos is tiszteli az ellenfelét, és a legtöbbünknek már pici gyerekkorátol kezdve megtanítják a szociális viselkedés alapjait, avagy "hogyan ne legyünk tahók?" alaptételt. Neked ez kimaradt?

Még valami:

Néha már írni sem tudsz.
S ahogy merengőben a legvégső
Gondolathoz jutsz:
Érzed, a hibát, mely
Mint csábító tündér-kígyó
Ajkadra forrasztja
Mézédes mérges csókját.
Billogozva vagy, menstég már nincs
Nem szabadulhatsz,
De nem is érzed, hogy ami a legnagyobb kincs
Volt, már régen eltűnt.
Tudatlanúl, angyal szárnyakon
Lebegsz a gondtalan létben
(by Leo)

A Többieknek: Mindenkinek így tovább! Nagyon jóóók!

szél, sebesség vitorla
ágak törnek halomra
dől a hajó fúj a szél
sietni kell, mindjárt dél

fogd a kormányt ember
téged megelőzni immár senki sem mer
csak vizet(mer)


topicon kívül is egyetértek Alcarral...
attól még hogy gyökér vagy Mecsi nem kell ezt velünk is megosztanod...

navadripram/Alcar: plz a személyeskedést (majd) a topicon kívül intézzétek.

(kis tömjén régről)

Másé, ha akarsz, lehetsz.
De magadról te sem tehetsz.
S minden, mi igazzá tép,
A Minden: csak melletted szép.

:eek4: Még ilyet, 8 nap alatt 5 oldalnyi verset termelni????????!!!!!!!!! 8O Bammm... most leestem a székről... Na jó, igérem behozom majd a lemaradást, én 1 hét alatt 1 kurta kis versikét irtam túrázás közepette, mert mindig volt mivel elütni az időt, de asszem igy volt jól

Mjazotours* 2004
[size=9:3ae9ac6x] Zemplén- hegység[/size]
[size=9:3ae9ac6x]aug. 12- 19. [/size]

Erdőnek egy csendes sarkán,
túra csoport patak partján.
Tűznek lángja festi arcuk,
önmagukkal vívják harcuk.

Megtekintik várnak romját,
látja szemük hegynek ormát.
Árnyak játszi könnyed szélben,
emlékek a zsák zsebében.

*[size=9:3ae9ac6x]Mjazovszkynak hívják a "túravezetőnket"...[/size]

Izé, hm, öö... Ez így egybecucc, csak furhcsáán...

Tudatlanság

-Halál-
Hidd, a Végzet rád talál!

(...)

-Élet-
Az örökléttől nem kell félned!

(...)

-Lélek-
Kicsiny fény pislákol távol
szertefoszlik máról mámor
Szavaid a szél hajlítja
régi vágyad húzza vissza...

-Te-
Örök vita cseng fülemben.
Vallás, ötlet kín csak bennem.
Te sem tudod mi lesz aztán,
Ha elhív majd Ő néma hangján!

eeee

*************************************************************
Adim: Akkor sorry, sejthettem volna hogy alkár írta. Bocs akkor visszavonva.

alcár írta Nekem )No, nekem meg ez a gyomorforgató, gusztustalanul gyáva és primitív stílus nem tetszik, amit te itt csinálsz időnként.

Gyáva? Kedvesem, adim! Megmondom a szemedbe is személyesen! Mikor hol akarsz velem talizni???? De gyávát ne ír! Meg másnak is megmondom.
Sőt még a harmadiknak is ) ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha

Itt tudsz elérni : 705461181