Versek

Halihó !!
Igaz hogy már a tábori topikba beírtam, ám bátorkodom mégegyszer ide is ideírni!!!!!!!!!!


Kezemben csomagokkal sietek
várnak rám s én megyek,
mert vár ránk egy város
Esgalmar mely népünket rejti most.

Részese voltam valaminek
aminek még sose voltam
egy gyönyörü helyen éltem
Esgalmar rejtett városában.

Körülvett rengeteg ember
kiket eddig sose ismertem,
de mamaár tudom egy név kit rejt
s el sosem feledem őket.

Tartoztam valahova
egy néphez, egy csoportba, egy városba,
szerepet játszottam igaz szívvel
csatáztunk vízipisztollyal rengetegszer.

Nem volt veszekedés, se megbántás
élveztük a tíz nap varázsát,
tábortűznél mesét hallgatunk
s néha egy kisebb bulit alkottunk.

Elmúltak a csodálatos napok
kezemben újra csomagok,
nehéz szívvel baktatok a lépcsőn le
s mellettem ismerős emberek lépkednek.

Szívem nehéz az elválás fájdalmától
elbúcsúzva néhány könnyet elhagyok,
de érzem hogy a jövő nyár ránk vár
lehet nem Esgalmar, de valami vár talán.

Rana: Szívbe markoló. Remélem ezt még nem kellett átélned, és
nem is fogod.

Hmmm...itt lenne egy régi szerzeményem, de mivel lusta
voltam betenni, így most teszem be.
Csak a szokásos stílus, de hát nézzétek el nekem, hogy
amikor kissé ideges vagyok akkor csak ilyenek jönnek elő.
Azért van még normális irományom is, de az majd később...


"Expenzivitás elmélet"

---

avagy

---

"Miért nem krumpli a banán?"

---

és

---

"Miért nem használtak gondori wc-t a tündék?

Petőfi férfinak született,
tehát ő nem nő! Igen,
ez a igazság.
Ezt bizonyosan megállpíthajuk.
De Szókratész, ő nem! Ő egyszerűen
nem képes elhinni, hogy
Petőfi nem nőnek született.
Ellenben ebből az következik,
hogy Gimli lila alsógatyát hord,
és közelebbi kapcsolatot szeretne,
a mordori szenátus tagjaival.
Deeee…deee…ha ezt Palpatine
megtudja, nem engedi Legolasnak,
hogy kimenjen a wc-re, és hogy
Szarumán érzékenyebb pontjaira tapintson,
és ezt az a szomorú tény jellemezné, hogy
a virsli nem a fákon szaporodik, hanem
holmi thébai lyukban párosodik
Arisztotelésszel és így jön világra Akhilleusz.

Nem értem…nem értem azt a sok
erkölcsös barmot, aki
politikusnak készül, csak azért, hogy
segítse a népet, de közben a saját
lyukas zsebeit tömi.
A mai világ más…itt kiflivel vakolják
a falat, csirkével mosnak fogat, és
miközben reszelt a nagyival körítet
ebédet eszik,
szója pelenkában ugrál a gyerek.
Illúzió romboló specialista lévén,
nihillizmusban nőttem fel,
és én már manapság
csak tintába mártogatom,
és úgy szopogatom a
citromos zacskót, mivel
mindenki csak elköveti a
hibáját, és megpróbálja egy
szimpla bocsánat kéréssel
elintézni. De azt véletlenül se
próbálnák megakadályozni, hogy
a csirke leharapja Sztálin lábát.

Platón-t eddig direkt ne említettem,
mert szegény csuhás, csak egy
metafizikai koordináció, míg
én megérhettem, hogy egy
Fraktál ötödik iterációja legyek
ebben a szektában, ahol
még csak annyira sem kezelnek
egyest, mint BKV-s a használt jegyet.
De mégis ha kell,
hősi csatában hull vérünk,
és én közben Nestea-t iszogatok otthon,
Kossuth Metallic-at hallgat éppen,
ÉS BASSZUS! ELVITTE AZ AJTÓT!

Adim: a versed egyszerre gyönyörű és felkavaró. De tényleg. Azt hiszem, emlékszem arra a tűzijátékestre, még nagyon kicsi voltam akkor. *cseppnyi nosztalgia* Hail the Master of Shapes!

ééééés most… játék és VERS tőlem, mindenkinek, de persze leginkább....
(egyébként tipp az olvasáshoz: hadarni eszeveszettmód, lélegzetvételnyi szünet a gondolatjeleknél, gondolatnyi szünet a bekezdéstöréseknél)

képmaradék

II

yassilisint

rohanok a fénybe
ma rohad a világ
körülöttem elégve –
ide-tova állj
fuss velem edd meg a holdat
kavarog az akarat
a fekete-vad oldat

a feladat
odázd el a sosenyugovást
lásd
ezeralak-árnynak
a szürke a káosz a hold meg a láng csak
falak a világra

te vagy az idegen e tájban –
leszel aki én is –
mégis –
vagyok idegen e helyen
ez az oka hogy a szivemen
a konok akarat
aki sose figyeli mi marad –
adom ami vagyok –
neked ugye hagyod –
lopakodok
tovafutok
belebukok
gyere közelebb –
keresem a fényt –
teveled elért –
holdfénytáncban
csillagláncban
yassilisint –
cseng idekint

csupa darab
ami marad
idegen időkből –
üzenet a földről –
keresem a lényem –
keresem elértem

aki sose marad el előlem
a fenevad is ide-oda toporog erőtlen
álmodj –
változz
eleven időtlen
akarod-e mondd –
mit a sorsod adott –
hisz a válasz adott

örök-egy az aki fekete
de ideköt a fény –
éjszín cica-én –
meg az a fura nevü lény
foga csupa puha vér –
éjszín denevér



hm igen, nos igen.
Üdv:
-- Mau

A halál és te
Érzem,ahogy ujjaid súrolják az enyéim,
de a halál mélysége köszönt,s rám tekint.
Érzem,ahogy zuhanok bele a homályba,
te meg csak állsz,halálomat várva.
Valami hideg megragad és lejjebb visz,
te meg csak állsz és nevetsz megint.
Ismét utánam nyúlsz,s megfogod kezem,
nem érdekel,hogy sírok,megtört szívem.
Arcon csapsz kezeddel,s szavaiddal egyaránt,
s én azt kívánom,bár ragadott volna el örökre a halál.
Érzem,ahogy ujjaid súrolják az enyéim,
de a halál mélysége köszönt,s rám tekint.
Érzem zuhanok bele a homályba,
te meg csak állsz,halálomat várva!

Adim: köszönöm szépen! Az igazság az, hogy dalszövegnek készült, valamit dudorásztam is rá, arra nagyon jól kijött a ritmus. Ha "csak" versként olvassuk, valóban nem jönnek ki a páratlan sorok.
No, gondolkodom még rajta, mert zenét írni aztán végképp nem tudok:)
Halálvirág: egyre jobban tetszenek:)

s most egy kevésbé kellemes...
mecsi.
1) Adim valóban az én dalszövegemet stilizálta kissé. Üdvös lenne, ha a csőlátáson változtatnál.
2) Engem nem zavar, ha kritizálsz, kifejezetten örülök neki, ha valaki megjegyzést fűz az irományaimhoz. Főleg, ha meg is indokolja... A "Szempillák" biztosan lehetett volna jobb is, igazad van. Nekem ezt jelentette, amit leírtam.
3) Amellett, amit Halálvirágnak írtál, nem tudok szó nélkül elmenni...
idézlek:
"Halálvirág: hányingerem van a stílusodtól, verseid tükröznek." (mecsi)
Te valóban így érzel? Ennyire durván kell kimondani azt, amit gondolsz? Vagy csak poénkodsz? Ez utóbbi esetben ez iszonyat gyenge... Némely versed alapján azt hittem, hogy érző lélek vagy. Tévedtem. Úgy látszik nagy ívben köpsz arra, hogy valakinek - aki téged sohasem bántott - esetleg fájdalmat okozol a szándékosan durva megszólalásoddal. S ez messze nem az első eset. Normális hangnemben kértelek már párszor, hogy sztem ez itt, ezen a helyen, nem igazán nyerő... no meg máshol sem. De úgy látszik, te úgy gondolod, te vagy a fasza gyerek, a mindenki felett álló, és különben is dögöljön meg akinek ez nem tetszik...
No, nekem meg ez a gyomorforgató, gusztustalanul gyáva és primitív stílus nem tetszik, amit te itt csinálsz időnként. Hogy ok és alap és jog nélkül sértesz, bántasz meg embereket, csak hogy megmutasd a kivagyiságodat. Szánalmas, öreg. Fájdalmasan szánalmas. No comment.
4) idézet: (mecsi)
"Kicsit igyekezzetek mert ez fos, ebből nem lesz NAGY égbeKiáltó MŰ!"
Na, majd igyekszünk, hogy méltók legyünk a MESTERHEZ... esetleg majd mintaként olvasgassuk soraidat... pl. ezt:
"Hulé masztu hulé, hulé, hulé, a masztu kamn.man
Ollo, olló a hám a masztukéám, masztukalam
Szemem kerek látod kicsim nyomom, nyomom nyomm!"

Mindannyian az érzéseinket, gondolatainkat írjuk le. Anélkül, hogy a többieket ezzel megbántanánk. Neked ez úgy látszik, ez utóbbi nem megy. Amit te írtál, az nem kritika. Hanem előre kiszámított, kisstílű és gonosz beszólás. Jó lenne, ha kicsit magadba szállnál... itt lenne az ideje.

hellobello re megminden, ezt találtam a minap:

Kalkuttai Teréz Anya írta:
Himnusz az élethez

Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan
az Élet szépség - csodáld meg
az Élet boldogság - ízleld
az Élet álom - tedd valósággá
az Élet kihívás - fogadd el
az Élet kötelesség - teljesítsd
az Élet játél - játszd
az Élet érték - vigyázz rá
az Élet vagyon - használd fel
az Élet szeretet - add át magad
az Élet titok - fejtsd meg
az Élet ígéret - teljesítsd
az Élet szomorúság - győzd le
az Élet dal - énekeld
az Élet küzdelem - harcold meg
az Élet kaland - vállald
az Élet jutalom - érdemeld ki
Az Élet ... élet - éljed!

Üdv mindenkinek!

A várható esti műsorszámtól már most forog a gyomrom, egy keserű tapasztalat alapján, amikor is az emberi felelőtlenségnek köszönhetően kigyulladt a Gellérthegy. Cirkusz és látványosság kell a népnek! Hát megkapták! Megéri ez a nagyfokú környezetszennyezés azt a félórát?

Tüzijáték

Tömeg, nyomor
Korgó gyomor
Hullám, bodor
Nincsen modor
Tülekedni előre
Fel a háztetőre
Mint birkák a legelőre
Sosem kapsz itt erőre
Izaddtságszag, taposás
Káromkodás, vigyorgás
Várva várt ragyogás
Égi jel, látomás
Tarkán robban
Lángol, lobban
Kiáltások innen-onnan
Kutyaszív rémülten dobban
Maradék a vízbe csobban
Füstfelleg az égnek koppan
Ég az erdő
Lángtemető
Fű, fa, bogár
Mind hamu már
Tüzijáték
Jaj, de szép
Szemfényvesztést
Kér a nép
Nincs térerő
Csak tér erő
Vattacukor, perecek
palackok és szemetek
Hulladékot fúj a szél
Jaj, de jó, hogy eljöttél!



ADIM a Des

[size=9:1tauzqbj]Ui: Elnézést kérek mindenkitől, aki ebben még a szépséget látja![/size]

"Aki sokáig él, a következményeknek is tanúja lehet."

Navad/Mecsi, a hozzászólásomban említett sorok egyike sem a sajátom! Mindössze Alcar dalszövegét csiszoltam egy kicsit...
Nem vagy elég figyelmes!

ADIM a Des

"A düh kinyitja a szájat és bezárja az észt."

Vigyor és halál.
Muszáj könnyebb tánc?
Fejed szól, szádat jó füllel tűrik.
Szívom a választ.
Táj.
Vesd meg fejed, és álmodj hatalom.
Lüktetés. Boldog a szívem?
Titkod, üzenet füleimben.
Könyörög,
Temet, és gondolkodóval élen életet fáraszt.
Fáraszt a bajom,
beteg hamutartóba vessék!
Kényszer film.
Nem emlék,ez égnek tánc!
Űr száll messze.
Lát a szél.
Sejtené, hogy
temetni könnyebb, mint szeretni?
Éget a táj.
Jobb lesz, nyugi! Könnyebb! Álmodj!
Nincs rossz!

Csend.

ADIM a Des: Gyenge mű



Alcarcalimo: Lehetett volna jobb is

Kicsit igyekezzetek mert ez fos, ebből nem lesz NAGY égbeKiáltó MŰ!

Üdv!

Ring, a Tegnaputánt eltettem...
Alcar, szerintem elkéne egy kis csiszolás a dalszövegedbe, már ha bátorkodhatok előhozakodni ezzel. Legtöbb helyen csak a szótagokat kell egyenlíteni, egyébként tuti lett. Így képzeltem nagyjából:

""Minek higgyem el neked
Hogy feladod elveidet
Tudod jól, hogy nem hagyom
De ne bízz bennem oly nagyon

Azt hiszed, hogy nincsen baj
De a fejeden már ott a vaj
Gondolod, hogy szeretlek
De gyanús-könnyen feledlek""

Az első refrénben nekem túl sok a "hagy"-ás

""Tévedésből azt hiszed
Hogy sokat álmodok veled
Forró betűlevesben
Találtam meg a neved

Tán ragaszkodom én hozzád
De hazám egy ellenséges ország
Megfordított pólusok
E vonzalom nekem túl sok""

Viszont a szempillák káprázatosra sikeredett. Eltettem!!!
Alyr, nekem eléggé érthető volt amit írtál, főleg ez a rész:

""A maszk mögött az emberek
már alig élnek
Észre sem veszik,
ezért aztán nem is bánják.
Az emberek holt lélekkel
a sült galambot várják
és vakon elmennek
a lehetőségek mellett.""

Erre csak azt tudom mondani:
"A lakótelep az a hely, ahol az emberek együtt lehetnek magányosak!"

Dameron, igaz, hogy eddig nem ismerted Alcart, mint szövegírót, de itt az idő, hogy egyeztessetek...
Szétlőtt testtel is lehet élni, ha új célt találsz magadnak. Tésztaszűrőt vagy sajtreszelőt például sokan keresnek... Minden csak nézőpont kérdése!
Halálvirág, a Hazamennit hazavittem!

ADIM a Des

"Annak, aki a fogához veri a garast, nem garasa lesz több, hanem a foga kevesebb."

Kegyetlen a lét
Távoli a Halál
Távoli a béke
És én úgy várom már

Úgy várom azt a rohadt percet
Mikor senki nem köp már le
Mikor senki nem néz rám ferdén
Ó, kérlek, ne hagyj el, ne hagyj el.
Olyan gyenge vagyok
Olyan magányos
Csak egy porszem a szobád sarkában
Valahol a szekrény alatt, hogy ne is láss
Elbújtam
Előled
Mert elegem volt belőled
Bíztam benned, a francba is!
És most élőhulla vagyok
Egy élőhalott porszem
Félig még bennem vannak azok a kis izék
Amik hajdanán egy ágy huzatját alkották
De a másik felem bőröd piciny darabja
Eltakar
Te takartál el, hogy ne is láss
De így én se látom magam
Azt se tudom, mit akarok
És olyan irigykedve nézem azokat
Akik szoknyádat csipkedik
És melletted vannak
Mert nem kell félniük
A legjobb barátom voltál
És most is leülünk néha,
Hogy egy pohár VBK mellett elbeszélgessünk
Sokat nevetünk akkor
De olyan szörnyű
Mert tudom, hogy sokkal hatalmasabb vagy nálam
Hatalmad van felettem
Mégis egy rohadt szobában élünk
És nekem fogalmam nincs, hogy mi van a többi polc alatt
Vajon ott is rejtegetsz még apró porszemeket…?
Úgy ordítanék és zokognék
De te gyorsan almát tömsz a számba
És én belelehelek a friss gyümölcsbe
Bulimiás akarok lenni
Vagy azt akarom, hogy megcsaljon a barátom
Vagy jó lenne, ha agyonvernének
Mégis berezelek ezektől
Akkor te is megértő lennél
És végre ordíthatnék
Zokoghatnék
Akkor kóla helyett könnyeimmel édesíteném
Azt a k***szott vörösbort
Elegem van belőled!!!
Tűnj már el!!!
Nem bírom már
Nem bírom
Olyan jó lenne az az idő,
Mikor még azt gondoltam, hogy papírszárnyakkal angyallá válhatok
Most már tudom
Hogy hiába vannak szárnyaim
Nem emelnek föl
Semmi nem emel föl
Mert lehúz a súlyod
Öreg cimbora
Csak tudnám miért hittem azt, hogy én vagyok a Madarak Ura…?

Itt járok föl-alá már sok hosszú éve
Csak tudnám, hogy merre van kiút belőle….?

Léofwine: Igen! Jóóó! Irigyellek, mert nálad nagyon rendben van a ritmus. (nem mintha másnál nem lenne....) Még!
Alcar: Szempillák- Nagyon találó! Jujj!
gillz: Az utolsó sorokig tökéletes volt a lelki békém (jó, azért nem...), aztán elkezdtem ledöbbenni..... Le is döbbentem rendesen....!!!
Mau: :closed:
Phelan: Még!
Alyr: Nagyon tetszik.

Elnézést, hogy ilyen tartalmasak a kritikáim, de hát nem találok szavakat.... DE most komolyan......

Léofwine írta: Létem büszke tornya

Köszi, hogy föltetted! :hello:

Ismételten nem mondhatok mást, csak azt, hogy gyönyörű! :up:

Alcar:nagyon szép ez a vers.Nekem tetszik.Főleg,hogy a szemekről szól.Szerintem egy emberben a legkifejezőbb a szeme. 8O

Ratz: privi ment.

Mindig lenyűgöztök:)
gillz: huh, ez durrva lett:) Tecc!
Rana: az ilyen gondolatmenettől mosoly kúszik az arcomra... nem! nem cinikus dögmosoly, hanem őszinte:) gratu!
Alyr: rohadt nagy igazságot írtál le, tudod-e... persze hogy tudod!
Mau: lsd. Alyr...
Leo: szép volt:) csak egy ötlet (nem beleugatás: esetleg ha minden harmadik sor összerímel?)
Dameron (köszi): az akasztására váró Villon négy sora:) bár nem cinikus. "utoljára veszítettem", esetleg?
_Phelan_: egy tizenéves érzéseit, pláne ha ilyenek, NEM lehet kimoderálni... csak olvasni, s nézni, hogy mit tud...
Vadrege: találó a neved, ahogyan azt már korábban is megjegyeztem volt: ritka romantikusak a verseid! Jó, hogy idetaláltál
Mecsi: Gyepmester - hát ez bejött... a szolgalelkű hóhér
Ratzkha (köszi): jó tőled nem csak szabad verset olvasni, bár én azokat is nagyon szeretem. Jó kemény lett... s egyetértünk benne.

Nna. Az elmúlt napok alternatív-underground dalszövegei után, egy kicsit lágyabb téma... hogy miről? na, vajon...

Szempillák

Hosszú, sűrű szempillák takarják
azt a csodaszép, mély tükröt
ó, ismerem én e trükköt:
lassan lehunyják, aztán kinyitják
hamiskásan, oldalról, kacéran
néznek, hogy szavam elakad,
a lélegzetem kimarad,
félve nézek vissza, de boldogan,
s a pillák csiklandozzák arcomat.
Ezt a közelséget várom,
sejtelmes, akár egy álom,
de távollétük örök kárhozat.
Ha csak nevetnek azok a szemek,
földre hozzák a ragyogást,
úgy élem meg, mint látomást,
mert ha közel vagy hozzám, elveszek
és halvány szivárvány a sírásod,
fátyolos, rekedt hangommal,
fájón kaparó torkommal
gyöngykönnyeidre így reagálok.
Hosszú, szép szempillák, suttogjatok,
némán mondjátok azt nekem
csak nézlek téged, életem,
neked nyílok ki és neked csukódok…

Ring! Tegnapután! Ez valami rettenetesen jó. Nemrég Ákos pajtás zenéjét hallgattam, és nekem abszolút a Helló-ra emlékeztet. Jók a képek, van súlyuk. Kicsit kesergős, és világvégés, de én meg tudtam neki bocsátani, mert semmi konkrét nincs benne. (csak akis érzésecskéid, amiket megszokhattunk) NAGYON teccik.
[Mitől lesz egy vers mély? Azért vol tez az érzésed, mert úgy tett mintha két ember valós viszonyát próbálta volna ábrázolni? A piacra dobott lelki(?!) azaz "belső" történés adja a mélyságet? Bocs a beszólás nem neked szól, magam ellen beszélek. A pozitív kritikát (is) nehezen viselem.]

Alcar: bocs a bókért, de ezek egy profi/hivatásos dalszövegírónak is dicsére válnának. Téged meg még szeretünk is...
Konzultálnod kéne Leguánnal villámgyorsan.

Rana: gondolat-menetedről: milyen jó annak aki ebben komolyan hisz....

Alyr: ez a kaotikus cuccos RÁM hatással volt. (hú ez de szarul hangzott)
Szóval nagyon teccik. Ez így sajna elég primitív, de a közös tudat egy részének elég jó megfogalmazása.

Mau. Ha ezeket érzed is, (mint gondolom igen, bár a pozőrség rulzik) akkor gratulációm mellett együtt vérzésem is fogadd.

Leo: Ez jó!

Dameron: Sortűz előtt: ez ismét tartalmas, szépen fogalmazott, plasztikus, gondolkodtató. (És egy kicsit vicces is, már ha a delikvens tud röhögni magán.)

Hulé masztu hulé, hulé, hulé, a masztu kamn.man
Ollo, olló a hám a masztukéám, masztukalam
Szemem kerek látod kicsim nyomom, nyomom nyomm!
De szerelmem! Ne a földre tedd!!! Neee!!!
nem bírom már ki kell adnom magamból!
Jó van kicsi bogárkám akkor nyomdd a földre az egészet.
De milyen lágy! Mit ettél? Kedves kicsi pici édes szerelmem!
Elvágtuk a szomszéd kecske torkát, és biztos az.
Jól van drágám, akkor ott van papir és töröld meg szépen.

Ratzkha írta: Azt hittem itt maradhatok
belőlem nem lesz elég sok
elég hogy fájjon a fejed
nem töltöm ki a helyed

nem foglalok túl sok megát
nem bérelek tíz toyotát
hogy azzal mennyek bícseken
a szemöldököm sem szedegetem

Ez kiráááály Még ilyet sokat... olyan 21. századi magyarországi vers, gratu

Azt hittem itt maradhatok
belőlem nem lesz elég sok
elég hogy fájjon a fejed
nem töltöm ki a helyed

nem foglalok túl sok megát
nem bérelek tíz toyotát
hogy azzal mennyek bícseken
a szemöldököm sem szedegetem

azt hittem nincs már több remény
azt hittem nem leszel az enyém
de ekkor egy sorsfordulat
és sejtett igazam megmaradt

és most kikelek magamból
egy ratzkhabirka így tombol
szétveri pár ipse hardwereét
most már itt is lét a tét

akkor nem veled lesz kedvem
szeretni magadat, engem
meglásd nélkülem menni fog
ha portás néni nem nyafog

meg kell küzdenem magammal
nem leszek így sem kis angyal
csak kisebb vért folyattok
ha a sértett nem a ti barmotok

nem kell nekem új szoc-segély
ettől hasra most ne essél
kivívom a koncom magamnak
bár a kormály ezen is arathat

jjjeeeeeee.....!

Gyepmester

A király bólintott, s a pódiumon "a mindenki", elhallgatott egyszerre
A nap fényében megcsillant a kard, amint a segédeim hozták elém.
S imák hagyták el a földet, látható és hallható formában.
Még néztem egy darabig e szép, fiatal lány szemébe,
Kinek egy könnycsepp hagyta el égszínkék szemét.
Olyan bájos volt, s reméltem nem szúrom majd el.
De mégis volt benne egy nagyon, valami távoli büszkeség.
Ahogy kék szoknyáját fújta a szél, én görcsösen szorítottam a kardot.
Igazítottam csuklyámon, és a karddal a pallóhoz mentem.

A királlyal néztem ismét szemet, szinte szólt, gyerünk már!
A hangulat egyre feszült, sokan pusmogtak, volt aki sírt, és volt aki, kacarászott.
Kiskésemmel a lány fonott haját metszettem le, s így szép nyaka szabad lett.
Az oroszlánharc nem volt sok, testét a pallóra nyomtam,
De éreztem lelke teljesen, máshol szárnyal.
S a nép felhőköl, mikor a kardod a magasba emelem!
Hallottam hogy hangosan egyre gyorsan lélegzik.
A jelet megkaptam, s fejet hajtott az akarat.
Sa testtől végleg elvállt, még a szív megállásáig pulzált a vér az erekből.
De hamar nyert az öreg kaszás.
Mert Hű szolgád mára is végzett a munkával?

Álmom a gömb.
Zeng-zöng,
benne vagyok.
S benne
lenne
a csillagos ég?
Igen ott. Még.
Még, mert jönnek
a könnyeket
síró felhők,
s árnyak.
Nem ti,
de nem is ők
várnak.
A senki
ki vár.
Elhagy a minden,
festett
nők sem tépik az ágyam.
Gatyám és ingem
is feslett.
Vágyam
sincsen.
Engem azonban
mint
sűrü vadonban
bozót közt
álmodozót,
meglep a fény lény.
Int. Felém.
Mosolyát látom
végre
messze a fákon
túl, de csókját
mivégre
küldi? Érzem, hogy
vérzem el itt,
erőm egyre fogy.
Elfut a kép, csak
szellemalak.
Nem az.
Kerge, ravasz,
de lénye igaz.
Eljön elém majd,
mondja, zajt
sem csapva. Csendben.
Rebben
az álom,
tudom, hogy látom!
Egyszer. Most
ajkamon érzem az
intett csókját,
ezzel várom a percet
melyben a reggel
meleggel jő,
majd, cseng-bong
és nem serceg
a szívben a hő.
És lám. A szappan-
buborék széjjel
pattan
az éjjel.
S felkel a nap.

Tessék egy kis rémisztgetés a tavaly szept-okt. szerelmi bánatából. Csak hogy megutáljato k( azért jó ilyen önbizalommentes szöveget írni mert akkor talán nem oderálják ki mert egy szegény tizenéves lelkét törnék össze hiába rém rossz )

Emlékek

Szépen, csöndben, apránként
Örök tévelygőként…
Kis darabokban, én is elveszem
Végleg elmúlik minden emlékem

A hibás… ki más lenne?
Helyettem… ki tenne?
Én hibázom, én vétkezem
Én, ki örökké csak emlékezem.

És mire emlékszem?
Álmaimra… Vágyaimra…
És miért emlékszem?
Mert csak ez maradt nekem.
És miért csak ez?
Mert Én nem érdemlek mást…
Ne légy bolond, gyermek, hogy lennél te ?!
Ki más? Emlékeim mind hibáimról mesélnek.

Még fiatal vagy, cselekedj végre!
Hibáid múlnak már estére.
Csituljon már lelked végre!
Nem kell folyton, felnézz az égre.

Nem tehetem, magam ölném
Nem merem, csak szívem tépném
Nem lehetek, egy közülük való
Engem NEM sodorhat a folyó…

Maradjon inkább emlékeim foszlánya,
Az imádottnak álomszerű mosolya,
Hű barátok mindent elsöprő kacaja,
Félelemmel telt lelkem végső sóhaja.

Csak még egy kérdés... örökké csak egy…
Mi lesz velem, ha minden emlékem vándorútra megy?
Ha nem marad más csak ez a könnyek, borította lap
És a gonosz idő melynek kereke soha meg nem akad.

Ratzkha: magunk szeretetében / nem jártunk soha élen / és kommentár-kontár / életünk bizarr képtár - ez tök jó
Mau: Rés az égen – nekem tecc
Szofi: apás vers – ez igen, ez aztán az őszinte mű [size=9:6yp3qcvl](csak nem valami valós probléma ihlette? – mert akkor dugd a versikét apu orra alá, olvassa csak el…)[/size]
Galadh, Halálvirág, Arlith: olyanokat írtok és úgy, hogy …hú vazze kemény. Mint egy üvöltés egy szikláról, bele a világba…
Ring: Tegnapután - szép, és nagyon szomorú
Alcar: ez király! Régebben zenélgettem és mindig hiányzott egy jó szövegíró, kár, hogy nem ismertelek…
gillz: Az Időbe ragadva – ó, lelkem! / Megint a Halállal szeretkezem - ez tecc
Alyr: Teljesen érthető. És sajna van benne valami…
Léofwine: A versed jól kifejezi a lelkiállapotomat. A vers az tetszik, de az érzés az nem jó…


Sortűz előtt

önbecsülést kerestem
felnőttem és eltűntem
játszottam a képzelettel
a világ fényes fegyverével
de míg elrejti szándékát
én felhagyok az életemmel

sortűz elé álltam
nemes halált vártam
csak ámultan bámultam
megváltást nem kaptam
a nap rám vicsorgott
s jót nevetett rajtam

láttam én már ilyet - mondta
hisz meghaltam már párszor – tudta
s csorbult tovább büszkeségem
s csiszolódott bölcsességem
és el kellett, hogy ismerjem
megint én veszítettem

Alyr: de amikor kérdezlek, akkor is mosolyogsz!
gillz, nagyon talált a versed!

"Későn tudom és több életre megjegyzem, hogy szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt lehet. Nem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsájtani magamnak- te bocsáss meg nekem."

(V.F.)

képmaradék

III

konstans hiányod adott
beutalót a mélységbe
az éjteli semmi
remegő ízeit
remegő izéit
komoran kavargó szavakat
hogy ujjaim közé keverjem a káoszt
konokul hittem benned
leképezdődő rémmagaimban
most itt vagyok
én meg a minden
és rajtam kívül
minden a régi
minden az új

mégis

hiányaim híján
boldog is lehetnék
de előbb tanulnom kell
hogyan is lehet
időm elég
túl sok a fény
és túl kevés a hold
a barátok napok
az egy-ének holdak
csak ők jöhetnek
velünk
tudod-hová

te mindig hittél a hetedikben
én sose éltem túl az elsőn
mindent magam akartam
enni
tenni
lenni

szelidíts meg
én látni akarom a mezőket is
látni a szürkealitásból kinövő
időtlen házakat
komorgó maradványainkat
és majd túllépünk a vöröslő
homokhalott partokon
te is csak a jövőt látod
te se veszel észre mást
csak ami előtted áll
és mozgó célpont
leginkább elérhetetlen
és nem érted ha
valami tenyeredbe simul
rohanj
üvölts
keress

én idebenn várlak
a minden felől jöttem
nyolc percre nyugatra
írjad a verset
és ne számold
hányan mondják nem rossz
de ezt már írta
valaki más
aki valaki volt
egyszer mindenki csak
valaki lesz
nyilván
fejünk mellett öt centire
elhúz a villamos
közönyösen csörögve odébb
no persze
létezünk és ennyi elég
te csak figyed a holdat
és üvölts néha
ez nem az a táj
ez nem az az idő
majd fölém kúszik és rám nevet
csak írjad a versedet
figyeld és ordíts
létezünk
ennyi csak elég


Üdv:
-- Mau

Üdv mindenkinek!
Le a kalappal mindannyiótok előtt, nagyon széép verseket írtok, valamennyi nagyon teccett nekem( most ezért nem sorolok fel névszerint senkit ).
Gondoltam én is megmutatok egyet a sajátjaimból:

Létem büszke tornya

Minden, amit szerettem, lassan
a ködbe vész, s a hideg halkan
bekúszik minden porcikámba.

Minden eltűnik, csak én állok
egymagam, s egyre szélesebb az árok
mely elválasztja a valót és álmot.

Nem marad semmi kézzel
fogható, vagy felmérhető ésszel,
és semmi, de semmi nem létezik többé.

Nem marad, se szív, se lélek,
se szenvedély, se méreg,
se harag többé, se szeretet.

Létem büszke tornya leomlik
valahára, s minden álmom feloszlik
a hajnali köddel együtt...
(by: Leo)

képmaradék

II

ismét egyedül jártam a várost
hiányzott néha a konstans üresség
mindent betöltő színeid mellett
mindig valaki akartam lenni
üvöltöttem és ugráltam
hogy figyeljenek rám
és sosem éreztem igazán

te is látod a villanykörteholdat
amint előúszik a hullámok közül
és hószínű nyálkát csorgat a homokra
nekem csak a tévé maradt
az élet a zene meg a miegyéb
mocorgok és nyelem a fényt
mindig itt és mindig máshol
te is csak magadat bírod
talán még azt sem
és sosem akartad
sosem hitted
hogy én is létezem
nem kell extrém lenned
hogy önmagad legyél
persze ezt mnapság
jó elfeledni
hiszen el is várják
visszaszámlálás
holnapután kiskedd
de kit érdekel
ha valami háborog is bennem
a létem ne féltsd
én még jól vagyok
többé vagy inkább kevésbé

ez csak vérbeli függő-beszéd
nyomorult rétegek
kölcsönös név-mások
keserű szénsavmámor
hiányok és pótszerek
óvnak önmagunktól
mín valk
walk into the far far away
spreading our disease
of extreme and pain to an end
and another
two is one
one is just a half
why
are
we

Üdv:
-- Mau