Versek

szerintem jó, Maglor.
gratula

Helló újra itt! Az itt következő "mű" kicsit zavaros, de azárt közszemlére teszem. Véleményt kérnék róla...

Egy rózsával a kézben
Teljes egészben egyé válni a világgal.
Vagy Veled.

Egy parancs, egy érzés, egy régi ösztön,
Az elme számára börtön; édes rabság:
A neved.

szia mindenki! most körmöltem egy kis versikét, és úgy gondoltam, hogy megosztok veletek is! remélem tcceni fog! Alda

(cím nélkül)

csajszi vagyok, csajszi vagyok: szép kék szemem csillog,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: homlokomon billog!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: pink az én kis sminkem,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: szüzességem nincsen!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: szőke hajba melír,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: a pénztárca kibír!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: az ajkam a pasikon,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: a mellem meg szilikon!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: körömcipő, magsa sarok,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: pofázhat a tanárbácsi: én magasról belesz@rok!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: miniszoknya, tip-top,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: tistességem nem sok!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: telcsim a kezemben,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: ribanc a szemedben!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: a dizsibe megyek,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: egy trippert összeszedek!

csajszi vagyok, csajszi vagyok: a gyerekről lemondok,
csajszi vagyok, csajszi vagyok: akkor talán gondolxok!

háát, ennyi telt tőlem! kössz, ha elolvastad!

kemény egy napot itthon vagyok megint, kritikára most nincs lelkierőm, de Racc, nagyonnnagyon örültem a rád elpocsékolható időnek, Ring, neked csak köszönöm (anya...) Suhi, Mil-wazz, Riyanoq, ez qrvajó lett, Mau, csak a szokásos, Drowse, jó, hogy kaptam tőled összest, és Bolond Elvtársam, hogy mindig leamortizálod az agyamat.

[size=9:7e1lns5i]Ja, és Halálvirág:vicces volt a szívás, mire meglett a kicsi pici állat, és gigaköszi a dekadenciáért [/size]

..nnna, nesztek még pár szóösszetételnél is szörnyűbb valami:


DALKALOM

kedvem egységbeesett kétség
alkotó magányomra nincs mentség

nincs már belső idő
nincs már belső dal
eliramodik tőlem a világ
ízeltlábainak kasztanyettázása őrjítő
mégsem nyúlok az öngyilok
idegnyugtató chemotox-ához
mert a hjtógáz környezetszennyező
mert csalódások tengerének szirénei
most is acélszívszaggatóan lélegeznek
és én már ettől is meghatódom
pedig tudom hogy mind egy kaptafa
keltik-fíling hatásvadász
csábos csitri csürhe
az egész bagázs
ha dalba fognának könnyeznék
és fogaimmal a füvet tépném
és alig élném túl a tudatot
hogy ma is műanyaggal tömték be a számat


Nos, mielőtt megkérdeznétek, nem rosszabb hangulatú nem volt az utóbbi időben, ezért csak ezt a tr*gyát rakom fel. Nem, semmi különösebb emocinális probléma, mielőtt nem kérdeznétek meg, csak végigolvastam az általatok utóbbi időben bepötyögött sorokat.

Nem, ezt nem azért írtam, hogy meglássátok milyen hatása van az ilyen gondolatoknak, pláne ha le is írjátok őket. Mért kell még sz*rabb világot teremtenünk véleményünkkel és elítélő itélkezéseinkkel? [/i]

A fa mellett állok

Tárlók árnyékában, ott állok én, szótlan s mozdulatlan.
Minden elfojtott, s néma, halk, az ismeretlen valóság.
Az idő végtelen forgása, a szótlan tettek, ismételt mozzanatok,
Ismeretlen arcok, ismerős szerszámokkal.

Kilométeres bányavágatban, tolják a szenet fekete magányos árnyas alakok.
Mozdulatuk megrögzött, s izzasztó minden méter.
Apró pillantások a verítékes arcokon, s sebesen halad előre a csille.
Ismeretlen a táj, hangot bont a légkör, s erőltetett minden szó.

Mozdulatlanul állok fent a dombtetőn, s figyelek.
Szaggat a film, az idő játéka, a hold fénye.
Morzsák a földön mindenütt, megvetett világ, éhes emberek
Szalad a fény utánam, de én menni nem merek.

Egy hullócsillag tűnik fel, könnycseppek a megalkuvó kövön.
A csille kerekei most is csikorognak, s a hajnal már úton van felém.
Ködbe veszett a táj, s megjelentek fent a hollók is, táncukat járva.
De én, mozdulatlanul állok fent a dombtetőn, s figyelek.

Hajammal a szél játszik, s figyelmem korlátok közé vont,
A nap derekát nézném a hegyhát mögött, de még korán van.
A csillék dolgoznak, az erő kifejti hatását, de én csak állok,
S várom a bizonytalanságban elmerült hitem, hogy partot vessen.

Köszönöm szépen:) /nahát, 500. hozzászólás.../
Rana: ha szomorúak, ha nem: tetszenek. Csak remélem, hogy versről van szó csupán...
Halálvirág: lehet, hogy a rím meg a szótagszám nem stimmel (nálam sem gyakran), de ez nem feltétlen baj... ha a gondolat kifejtése szép. Ez pedig az!
Mecsi (navadripram): na, az utolsó két versed nagyon ott van!
Artemisz: gyanítom, hogy a versed - akárcsk Gumipóké - szintén könnyekre fakasztott pár táborlakót:)
Ratzkha: mint már említettem, a szóösszetételeid nagyon furák, de találnak.
Milendoria: az a gondolatmenet szép és hatásos...
Jacopo: Te meg tudod oldani, hogy tetszen az, ami a mai "zseni"-nek kikiáltott, felkapott "művészektől" nem várható el... akik a semmiről írnak marhaságokat (vagy csak én vagyok hülye hozzájuk). Szal: klassz vagy:)
Erda: nem nektek szólt a Homo Sapiens:)... bár valóban annak szántam, ami.

mint már néhányan tudjátok én képtelen vagyok verset írni, úgyhogy ne is várjatok tőlem..... ebben a topicban max, néha vélménynyilvánítoként és olvasoként vagyok/leszek jelen

nos, Alcar: ez a vers valami nagyon szép teccett

Jíva (lélek) a maha tattva oltárán II.

Röpül az út lábaim alatt. A mezők, a hegyek, s az arctalan szigetek.
Minden változik? Csak én maradok egy helyben? Némán ülök magányomban.
Mert senkim nincs, s nem alkottam e földnek maradandót a hosszú út porában.
A felhők alatt járok, most is. S eső mossa lyukas, szakadt kabátom.
A lét fájó pillantás, a messzi űr rakoncátlan, ám rendezett halmazába.
Lények! Ébredjetek mindannyian szeretetre! Hiszen egyek vagyunk.
S egy az utunk, ha mégis látszólag különbözik is.
Rakjatok rendet kicsiny templomotokban, míg nem késő.
Hiszen sikerülhet, mert oly sok minden sikerült már.
Leteszem a szomorúság poharat, s visszamegyek a helyes útra.
Lesz még idő? Lesz még erő? Lesz még dobbanás?
Nem akarok bukni, az élet legnagyobb iskolájában!

Artemisz: Szabad versed nagyon tetszett, mert én nagyon szeretem az ilyen műveket. A gondolat benne van a versedben és fantasztikusan írod le. Tényleg nagyon tetszett!!!
Suhi: HÚúúúú, wazz ez rohadt jó, pacim!!!!! :crying:
Alcar: A verseid letepernek engem. És egy jó ideig nem tudok felállni utánuk....

Egyébként az én verseimben gyakori a rímhiba meg a ritmushiba, de egyszerűen nem veszem észre őket, elnézést. Ez az én egyéni stílusom Jó, csak vicceltem. Igyekszem javítani, de egyébként én olyasmikre, hogy ragrím, nagyon nem figyelek, mert ívben tottyantok rá. Azt bírom, ha valaki tökéletesre csiszolja a verseit, de én sokkal ziláltabb vagyok ennél.
Egyébként az összes ide felrakott versem már elég régi. Ez legyen mentségemre. Ezt csak azért rakom fel, mert nemrég találtam rá és kicsit muris. Vannak benne tök jó gondolatok, de nem egy csúcs. Ez nem álszerénység, csak tényeket közlök.

Ez az élet

A végtelenben az életem,
csak egy pont a semmiben.
A múltam mint egy árnyék
Úgy suhan el mellettem.
Most már úgyis meghalunk,
azt teszünk, amit akarunk.
Hiszen a jövő már nem más,
Csak egy álom.

Végre vége a szenvedésnek,
Boldog vagyok mert már nem élek
és hiába félek már nem bánthat
Semmi sem.
Akkor mért van az, hogy a könnyeim
Nem fogynak el soha?
sírok, sírok, ver az élet ostora.
Oh, bárcsak célhoz érnék utamon.
De visszatart ezer érzés,
Megválaszolatlan kérdés,
Amit nem tehetek fel többé sosem.

A halálunkból megszületett,
sírunk mélyén el is veszett,
Levegőnk lett forró vére,
Könnyezett a pokolhoz érve
Mi alkottuk és mi gyilkoltuk
Az álmainkkal gyógyítottuk
De most, hogy erősebb mint mi,
Nekünk kell helyette meghalni

A égbe érve nem fogad senki,
pokolra jutunk, nincs mit tenni
Utolsó kenet helyett vércsepp
fájdalmas sikoly, tüzes könnyek,
ha ennyi az élet miért a lét?
évekig vártam, most már elég!
Ha úgyis mindegy, nem vár senki,
Nincs értelme tovább menni
megálljt mondok az isteneknek,
ha szeretnek engem, elengednek.
És senki nem hal meg helyettem
Megbocsátják minden tettem.

Az élet volt egy álom és az ébredés a halálom
Amit a démonok tettek velem esküszöm, meghálálom
Ami volt
Ami lesz
NEM SZÁMÍT SENKINEK!!!


Az utolsó előtti versszak mondjuk nem is rossz. Egyébként ez eredetileg egy dal, de a dallamát már nem tudnám felidézni.

Na, csók:
Halálvirág

Spektrum

A tó, az ég.
A távoli hegyek.
A messzi tenger a horizont alatt.
Búzavirág, ultramarin szemek.
Nem fázom tőlük, bár hidegek.

A hó, a jég.
A partmenti sziklák.
Trópusi föveny, menyasszonyi ruhák.
Felhő, igazgyöngy, jégvirág.
Mind elvakít, annyira tiszták.

A fű, a rét.
Smaragd lombkorona.
Vadszőlő, az égbe szökő szilfa.
A falakon fut a szederinda
Csendben, békésen, megnyugtatva.

Napraforgó.
Kis nárcisz a kertben.
Az égbolton meleget adó csillag.
Kanári, aranylón csordogáló méz.
Ragyogón csillog s fénylik a réz.

Rubin és láng.
Fellobbanó szikra.
Vulkánból folyó tüzes-izzó láva.
Kedves pipacs felett szálló vörösbegy.
Édes cseresznye, savanykás meggy.

Korom és szén.
A holdtalan éjjel.
Égből hulló, kihunyó meteorit.
Végtelen út, tompa Excalibur.
Hatalmát kimutató sötét Úr.

A fáradt vér.
A főpap palástja.
Naplemente a kora esti szélben.
Szíved lüktetése, vitalitás.
Bájos és szerény ciklámen virág.

Ködös reggel.
A megbúvó átlag.
Háttérben elegáns eminenciás.
Novemberi megszűrt világosság.
Hallgatag, tompa elhalványulás.

Emlékek

Ott ülök én a vén diófa alatt,
S az árnyékom nem a régi képet festi a földre,
S a ráncos kezemben erősen szorítom emlékeim.
Mert minden ölelés, érintés hozzád szól!

Ott ülök, a vén diófa árnyékában,
S tucatnyi emlék tekint vissza rám.
Vannak porosak, elnyűttek, de emlékek, s az enyémek.
Hol mosolyt, holt bút fakasztanak bennem.

Ott ülök most is, a vén diófa öreg árnyékában,
Ott, ahol réges-régen, kis fiatal facsemetét ültettem.
A patakok, továbbra is milliárd cseppek építői.
Sok minden változott, de az ég még most is kék.

Ott ülök a vén diófa árnyékában, magamra maradva egyedül.
Nélkületek számolom a lehulló faleveleket, melyet a szél sodor tovább
S annyi mindent mondhatnék, de nem teszem.
Mert ott ülök én most is, míg tehetem!

létharc

kedves! gyere, kússzunk innen!
-...-
mindegy, csak el a hétköznapok lövészárkától
-...-
én is szeretlek, de ez nem segít rajtunak
-...-
nekem a kezem fáj, de azt többet hesználom
mint te a lábadat hasoncsúszás közben
-...-
nem ez nem a régi seb ez egy új
ma reggel amikor becsapódott fél horizontnyira
tőlem egy óriásplakát montázsrepesze
-...-
akkor gyere a nyakamba, hátha gyorsabban és
kevesebb jajkönnyel tesszük meg
azt a hétideálnyi távolságot a
kommerszköznapok pocsékmocskából
az üdvös hétvégi tolsztojánita humánumhedonizmus
szeretetteljes légkörű acélbunkerébe
ahol fáradtan sebes lábunk elpihenhet
a tolerancia tolószékeiben
és ahol a mindennapi szlogen-bombázás
csak távoli lábgépaláfestése
a mi tépázotthegedű-kacagásunknak
és ahol nincsenek naponta zsarnokságpárti zavargások

adj békét uram, és lefokozást a
földi halandói tisztségről
vagy legalább előléptetést civillé

Wanted

Bársony-bariton, szem,nevető,
lelki szelídség, testi erő;
szabad nyugalom, ész,figyelő:
elvont ideál, nem lelhető.

Felkel az ég,
fekszenek a fák.
Hogy sűvít a szél?
Felnéz a lány.
Csobban az ér,
Csicsereg a táj.
Eltünik a Hold,
repül a szobád.

Mocorog a domb,
vacorog a gőz,
egy kattogó száj.
Hű Micsoda bűz!
Mesélnek a fák.
Ropog a tűz,
elnyeli a fát.
Ő mindent elűz,
nyomorog a táj.
Döbörög a szél,
feljön a báj.
Kavarog az ég,
ömlik a tűz.
Rettegnek a fák.
Dobban a lég,
felsistereg a táj.
Szétszalad a fény,
kiszakad a lány.
Rohan a folyó,
Menekül a láng,
beszélnek a fák.
Tombol a rét,
már törik az ág.
Gyorsul az ég,
elmegy a homály.
Kiterül a szép.
halad az éj,
és Szalad a lány.
Elmerül a vér.
Mesélnek a fák.
Füst mindenfelé.
Folyón úszik a táj.


ihleted by: Kutya vacsorája

Laurelen írta: miért van hogy tévhitek hosszú sora
száll most a görény-mivoltra
nem-bizonyított tények
marják önbizalmát szegénynek
de a kritikákkal szembeszállni nem mer
mert a görény is csak ember.

görény mivoltodat nem vonjuk kétségbe
ne ess hát téveszmékbe
örülj vigadj, hogy velünk vagy
MTT agya a görény agy
MTT lelke görény lélek
és a lépcsőn görényürülékbe lépek
kit érdekel? tél van, az ablak befagy
vigadj hát görény hogy MTT-s vagy

Artemsiz: Csodás!
HV: Szívesen....

Erda niire (Area) írta: HáVének sok szerettel:

Eltévedt percek a víztükrön,
feltépett sebek a hitünkön,
betévedt gondolatok agyunkban,
kitépett szívek markunkban.

köszönöm szépen

miért van hogy tévhitek hosszú sora
száll most a görény-mivoltra
nem-bizonyított tények
marják önbizalmát szegénynek
de a kritikákkal szembeszállni nem mer
mert a görény is csak ember.

Szisztok!

Még jelentkeznék egy iskolás versikével, amit tegnap este írtam.. idáig kellett várnom, hogy összeálljon bennem, amit érzek:

Búcsú Esgalmartól: (2004.08.11.)

Kialudt már a láng, legördült a zászló,
kacagás visszhangzik a hegyek zöld falán
lelkünk szilánkja tán - mert mi most elmegyünk
és szívünk sír az árnyas fák után.

Szürke napok tömör betondombja
fenyegetően tornyosul fölénk
és miként kavics hull a tiszta tóba,
vak, bús hallgatás lopózik közénk.

Nem tekint már bátran egymásra két szempár,
nehezebben tárul ölelésre a kar;
torkunkba görcs áll, ha mondanánk: szeretlek!
Csönddé dermed a megszokott zsivaj...

A társadalom, ím, visszafogad,
mint jó atya tévelygő fiait
és szégyennel jutalmazza kurta
vad önfeledtségünk emlékeit.

Lesz még ilyen tíz napunk valaha?
Álom volt-e mégis, vagy valóság csupán?
A szél most már nem hoz magával éneket,
csak az eső zenél Esgalmar városán.


Csókpussz mindenkinek! Pécsett RE!

Milendoria: imádom a Golndolatnaplóidat, ez is SZUPER! Csatlakozom at EszES mozgalomhoz...
Vadrege: tetszik... Azok a kínrímek... :up:
Rabyn: az SMS-ednek adnék egy címet: Az előfizető átmetenileg nem kapcsolható
Rana: megnyugtatlak, én sem tudok boldog verset írni. (sőt mostanság rímes verset se tudok írni) Amit írtam is az rohadt sz*r, és meg tudom számolni egy kezemen mennyi van belőle...

HáVének sok szerettel:

Eltévedt percek a víztükrön,
feltépett sebek a hitünkön,
betévedt gondolatok agyunkban,
kitépett szívek markunkban.

Egyébb eszmecserék önmagammal:

Feliratkozom egy várólistára,
nem tudom mire is várok
csak sokan voltak már ott,
hát én is a sorba állok.

Miközben ácsorgok, az hajtogatom
más vagyok mint a többiek,
és észre sem veszem, hogy ugyan olyan
szürke vagyok köztetek.

Odajön hozzám egy zseléhajú srác,
három pierching van az arcában,
felpofoz szemrebbenés nélkül, s megszólít:
"Helló, üdv a valóságban!"

Rabyn: nem szoktam kritikát írni ez sem az, csak jelzem, h a versed betalált!

katona vagy
parancsra ölsz mint a gép
itt nem számít az agy
embereket zúzol szét

de ha nem kell ölni megteszed?
fosztogatsz, rabolsz
vagy visszafogod kezedet?
és inkább egy jót kajolsz?

A hét végére Pécsre megyek,szal egy ideig nem írok.
Addigis:

Rám néztél,én elkábultam.
Rád néztem,te elfordultál.
Hozzám értél,én meghaltam.
Hozzádértem,te elfutottál.

Ő megcsókolt,én könnyeztem,
Te megcsókoltad,én sírtam.
Ha belegondolok,már csak egy szemeszter,
s többé nem látlak újra.

Ezt tegnap este találtam a telefonom kimenő üzenetei között. Nem tudom mikor írhattam vagy kinek, vagy hogyan. Egyszerűen benne volt.

Nem tudhatod mit gondolok,
Nem érezheted a félelmet,
Nem gondolsz semmire,
Nem is létezel.

ADIM a Des írta: Ööööö... izé... mi az a "diszjunk"? Valaki okosítson fel!

Diszjunkt: elkülönült, szétválasztott (Pl. a matekban a diszjunkció elválasztást, szétválasztást jelent.) Ugye Jacó?

Megláttam valahogy az Őőőőőő msn címét, és erre írnom kellett gyorsan.
Sz'al:


Megláttam az elektro-
címedet a falakro’
lógó fényképek alatt,
s kérdésem bennem ragadt:

Lennél Te egy csőgörény?
Középföldén jő a fény
ha Te közeledsz Kelet
felől a napfény felett.

Ez az állat nem oly szép,
hogy szívemet szedje szét.
Pedig az darabokban
hever, mint a rabokban

fel-felcsillanó remény
(erre rím a csőgörény).
Dobogni is lusta már
Csak susogja: fuss, ha vár!

Fotelemben ülök kény-
elmesen, de csőgörény
nem lehetsz-gondolkodom-
Megyek. Begombolkodom.


Bocs...

Skacok, én nem jelenteném ki teljes bizonyossággal, hogy csak depis verset tudtok írni, hiszen az ihlet akkor is rátok talál majd, ha valami pozitív történik veletek. Nem véletlen, hogy a legtöbb vers a szerelemről, vagy a magányról szól... Rana, fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyél! Emellett pedig versed legutolsó sora talán jobb lenne így: "De már másé a Remény!" vagy "De már elillant/tovatűnt a Remény!" A cím pedig lehetne mondjuk... Örök körforgás (?) vagy Állandó változások...
Mau, ez úgy hangzott, mint a Bölcs elbeszélése a teremtésről és az élet esszenciájáról...

Ööööö... izé... mi az a "diszjunk"? Valaki okosítson fel!

ADIM a Des

Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába.

Basszus Alcar, te egyre jobb vagy. Ezt a verset meg kéne zenésíteni...