Versek

VERSESTALI
Aki jönne versestalira, ugyan, írjon már egy privit
Paraméterek:
- szombat, délután két órától
- találkozó a Margitszigeten a megszokott helyen, azaz a sziget bejáratánál a 26-os busz megállója (a Margithídnál)

Hmm, kémia órán született Porcica, a számozást már kissé megzavarztam, de sebaj. Szvsz ez a 13. ...

13.
Agyadban futó hárfa húrok,
ki tudja, mi játszik rajtuk?
Néha magad is csodálva nézed
s hallgatod az idegen melódiát.
Látod-e az ujjadat és látod-e másokét?
Minek kérdezem? Úgysem látjuk...

[size=9:19jpsvv7]Szvsz elég gyenge, de végül is mind1. [/size]

[size=9:1oc2wj6v]A végső Harcon át - eszméletlen s vakon
De facto - Kongva, akár az elkorhadt Alkotottak.
Júdás. Talán ártatlan Kapzsiság..

Újabb Zok, Dac s Becstelenség kegyében.
Jelzőtűz hiába csap fel a Miért-ek s Hogyan-ok fényében..

Érzékileg megvágva s vérezve,
Roppant Kárhozat tüskéivel
Tolakszik a Ma - adván önmagát,
Elbújva súlya mögött.
Léket vály az Egészben,
Megbotránkoztatóan.
Elhagyott Elmék, holt Gondolatok -
Tálalva a Holnap és az Azután..

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

Megátalkodott valómtól ki véd meg..?
Eltipróan-öntörvényű hevemet ki szítja fel..?
Gyarlót gyarlóért - s még többért esedezve -

Túl a merő Jóvátehetetlenen
Undor az, ki az Elmét tisztítja - kesergve..

Döfés. S mélybordó-csermelyt ont a Tett.
Sikoly-zápor borítja az alkotott Értelmet.
Zárt ajtó, kulcs-hiány. Vesztett a Kegyelt.

Ódon Kastély kriptájának legmélyén,
Vonyító kérelem kár-ogat -
Nincstelenek Gazság volt-Trón-székén,
Id est: 'Megváltó a Kárhozat'.[/size]

Csillag csata
Hirtelen bukkantak elő az űrből
S az ellenséges bolygó már ég a tűztől
Most az egyszer nem kereskedni jöttek
Mert most hódító álmokat szőnek

A bolygó kereskedő volt csak csupán
De nem maradt belőle semmi a támadás után
A kék bolygón tűzvész pusztít már
S nem marad más csak a visszatámadás

A hatalmas flotta belép a hiperűrbe
Hogy az ellenséges hajókat hazáig űzze
A csillagképek változnak a sebességgel együtt
S a Szövetségiek beteljesítik az esküt

Az idegenekkel harcolnak az emberek
De az alienek sokkal fejlettebbek
Könnyedén zúzzák szét a Negyedik Flottát
S ezzel a rémuralmat hozzák

---

Deres dicső falai
Az Ifjú Farkas délre vezette seregét
De a dicső Deresben hagyta néhány emberét,
hogy öccseire vigyázzanak a két vargra
Kiknek rejtett valójukat álmaik fogva tartja

Rémfarkasaik még mindig játszanak a ködben
De senki sem bízhat sokáig e gyönyörű völgyben
Az ellenség gyűlik, de Deres tartja magát
Mert e föld jelenti az északiaknak a hazát

Deres falai ős rég óra állnak büszkén
Ami régen még a Másokat is űzte
Deres dicsősége soha sem omolhat le
S akárcsak Bran ő is mindent túl élhet

Theon árulása után rossz kézre került
S a két herceg az életéért elmenekült
Derest kifosztották, de dicsősége áll
S várja, hogy visszatérjen a király

Rickon a legkisebb vissza akar térni
De nem mehet, mert kivégzik
Bátyától kénytelen elválni egy időre
Hol Deres dicső falai magasodtak előtte

---

Az éjszaka eljövetele
Erősen fújt tova a szél a réten
S a naplementés ég sehol sem ért véget
De ez csak átmenet, mert az éj elhozza a rémet

Éjszakai szél borzolja az ágat
Az ember félve néz, bár nagyon fáradt
De a rém eljövetele magára várat

Egy farkas messze vonyít, s holló röppen
Az ember nagyon figyel, de öreg
S pillanatokkal később vér borítja a földet

A rém megint itt volt, s lecsapott
Mire végzet az ember csak aszott
S lehelete elhozta a fagyot

Drowse: köszönöm, így mindjárt jobb!
Sötét Úr: sajnos forditásilag nem tudlak megkritizálni, mert az angolom igencsak gyenge, de mint vers az tuti, hogy nem lehetne letagadni, hogy Tolkien tollából származik és igencsak szép darab.

Hoztam neketek egy valamit amit biztos nem titulálnék novellának, de mint vers is sántít egy kicsit, még szabad versnek is, és hosszú egy picinykét ezért bocsika, de kiváncsi vagyok a véleményetekre. Ime:

Modern kor

Megmosolyogtam egy nénit a buszon,
egy menetrendszerint késésben lévő BKV járaton.
Hogy miért?
Nem az öltözékén volt nevetni való,
mert az pont a korához illett
- olyan 80 évesnek gondoltam-.
Nem is a beszéde, vagy ahogy ült,
nem is azon vigyorogtam,
miként torkolja le a fiatalokat,
amiért nem adják át neki az ülőhelyet.
Mégcsak nem is az SZTK brillét.
Visszafojtott lélegzettel figyeltem,
ahogy elhelyezkedett az egyik átadott helyen.
Közben halk mobilcsörgés törte meg
a nyikorgó kerekek és fékezések zaját.
Teltek a másodpercek
és csak nem szűnt a Mission Impossible dallam.
Már én is ránéztem a telcsimre,
nem az csörög é,
de ilyen csengőhangom nincs is!
Sebaj hátha mégis!
Nem, nem az volt.
Egyre többen kutatják a hátizsák mélyén lapuló telefoncsodákat,
de csak nem maradt abba.
- Mostmár elég, vegye fel valaki azt a kib****tt telefont!
Ordítja az egyik kedves utas a busz túlvégén.
Feszült várakozás,
még mindig nem szűnt meg a
trü- trü- trütrü- trü- trü- trütrü- trü- trü- trütrü- trü- trü- trütrü
Közben a jármű megállt,
friss levegő áramlik felém,
az utasok hada áttranszformált.
Minden kezdődik előről,
az újoncok szintén nyakig túrnak a holmijukban.
- Hol az az átkozott kütyü?!
Valaki hangosan belehallózik az egyikbe.
Nem, nem nyert! Nem az csörgött…
Zavarában gyorsan le is ejti a fránya készüléket.
- Hát ami sok az sok, elég már, vagy vegye fel végre,
vagy aki annyira keres valakit unja már meg könyörgöm! Elég!!! Széthasad a búrám.
Közben a néniről elfeledkeztem,
Ő is a táskáját túrta.
Nemá, biztos nem lehet az övé,
hisz az én 78 éves nagyapám azt se tudja mi az a mobiltelefon.
Örülök, ha felveszi a vezetékest,
de abban sincs sok köszönet,
mert ordítok vele, mint egy sakál,
bár sosem veszekszünk,
csak nagyot hall a lelkem.
A néni megtalálta amit keresett.
Legalábbis az arcáról ezt lehetett leolvani.
És igen egy Nokia 3310- es!
Micsoda???
Nem hiszem el!!!
- Szerbusz Drága Aranyoskám, csak nem találtam a telefónt.
Mán itten ülök a 41- es buszon. Mindján ott vagyok!
Puszillak Drága!
Végülis mi ezen a meglepő?
Semmi.
Leszámítva azt, hogy az én drága Anyukámnak is
mire megtanítottam a használatát beleőszültem,
de azon kívül Semmi.
Ja, és el ne felejtsem azok után,
hogy február 14- én a drága nagymamám megkérdezte tőlem:
- Hány SMS- t kaptál Valentin Napra Gabikám?,
nem kéne már semmin meglepődnöm,
de akkor is két kérdés ötlött fel bennem:
1. Honnan tudja, hogy mi az az SMS?
2. Honnan tudja, hogy ma van Valentin Nap?
Meg egyáltalán...
De megint én vagyok a hülye,
hát a TV,
hiszen egész nap a szappanopera áradatot lesi,
közben ráragad pár reklám és Reggeli műsor is.
„Nem csak a húszéveseké a Világ…”
Csörren meg egy polifonikus mobilcsoda.
Na jó, mostmár elhiszem!

Egy újabb verssel terhellek titeket.

cím nélkül...

Békés a táj.
Nyugalmát
nem zavarja nesz.

Örködő szemek
izzó vöröse
figyeli szüntelen.

Kik osonnak
rettegő arccal,
rémülten lapulva?

Át a mezőn
szürke rongyokban,
vakreményben bízva?

Az őröknek mindegy.
A parancs világos.
Néma jelzést adnak.

Acél csendül,
vér kibuggyan.
Oda a remény!

A táj békés.
Nyugalmát
nem zavarja nesz.

Csak a fűszálak végén
piroslik gyöngyözőn
a vér.

Drowse írta: *Vers érdeklődés és reakció hiányában [size=9:30mcdg3w](valamint rossz hangulat okán)[/size] törölve*

Teszed viszza azonnal! *morcosemotikon*
Reggel még futtában olvastam és nagyon tetszett, le is akartam menteni és alaposan megdicsérni, hogy szárnypróbálgatáshoz képest szvsz tök jó lett!!! Erre tessék hazajövök és én is elég rossz hangulatban vagyok, ezért bocsánat, ha kicsit agresszivre sikerültem, de légyszike rakd vissza nagyon is itt volt a helye!

Éowyn: hát ez.... enyhén szolva indulatos lett... 8O hasra estem tőle rendesen... az utolsó két sor nagyon durva! Olyan megalázó, és lenéző, hogy az csak na!
Dodiee: :bawling: kész lelki roncs vagyok mostanság, és ez a vers most nagyon betett nekem! Annyira szépan lett magfogalmazva, és olyan tiszta....
Esgal: az első négysorosod magával ragadott. Manapság pontosan ilyen a hanglatom, és egy kicsit elgondolkodtatott. Köszi, hogy félig kinyitottad a szemem!
Arquen: szijjjja! Régen láttalak! Tök cuki a versed, szívmelengető.
Gandalf: hűha... 8O Ez mennyi idődbe telt? Mert én egyszer akartam egy ilyet írni, de az egyrészt borzalmas lett, másrészt nagyon hamar meguntam....

Esgal, a második rövided nagyon jó! Gratu.

Üdv!
Köszönöm a kritikákat!
Na, jó régen kaptatok kritikát, sebaj, most kaptok.

Cueddo:ez is és a Lúdláb is nagyon jó, ez a kis szössz főleg. Asszem erre most nem tudok többet mondani.
Gandalf: 8O
"éles érzések émelyítve
kemény kötegekben kattognak
bennem bárgyú beteljesületlenséggel. "---ez valami csúcs!
Artemisz:a Közhelyek nagyon megfogott. Sikeresen megmutattad a köhelyeket közhelyesen kerülőknek, hogy igenis nem bűn élvezni az egyszerű dolgokat, és egy vers nem lesz ettől kevesebb. (bizonyos határon belül) A szabad versedhez pedig annyit, hogy mélységes egyetértés. Itt főleg a tartalommal.
Area:sorstárs:én is most ballagok... Az érzések c. versednek pedig nem is a témája fogott meg a legjobban, hanem az, hogy egy csiszolt, kerek és lezárt egész.
Szofi:itt most nem a versbe kötök bele, hanem a tartalomba:
"Megtalálni! Kifejezni!
(Az ékkövet meg kell csiszolni...) " Szvsz néha az öntudatlan, csiszolatlan, barbár tehetség megnyilvánulás a mélyebb, mert nem veszik el a lényegét a szabályok. De végül is kinek hogy... A Pogány könyörgésed pedig egy csoda! A Hárs-Anyácskával megfogtál: Andersen forevör!

csak egy szössz, a téma utolsó rángatózása bennem

végre szeretni és szállni volna jó -
de nincs a földön hevesebb vonzalom,
mint a gravitáció

Felagund írta:

Artemisz (Celebthil) írta: Tudom, nem vmi híres, de szívből jött...

És pont ezért szvsz a legjobb erről az oldalról [size=9:2cc5mb9t](mert legalább szól valamiről )[/size]

Óh, kösszke!

Tudod, sejtettem , hogy ha valaki, Te tutira rácuppansz! Örülök, hogy tetszik!

Artemisz (Celebthil) írta: Tudom, nem vmi híres, de szívből jött...

És pont ezért szvsz a legjobb erről az oldalról [size=9:lg0syngp](mert legalább szól valamiről )[/size]

Gratulálok, Gandalf!
Szerintem szörnyen szép & szuggesztív...

*Vers visszarakva*

Kérek időt, mi nem töri szívünket
Halált, mi nem szakít szét
Kérek létet, ami nem hasítja fel lelkünk,
S mi soha nem borul sötétségbe
Kérek fényt, mi megvilágítja a
Fáradtság partjait, s az ajtót
S egy szót, mi megnyugtatja sajgó sebeink
Egy ablakot, amin beárad az élet
Egy dallamot, mi örökké fülünkbe cseng,
S elűzi a félelmet
Kérek egy embert, ki méltó e névre még
S egy asszonyt, ki szereti őt
Egy állatot, kit nem érintett a világ reszketése
Egy verset, ami utat mutat
Kérek lelket mindennek s mindenkinek

Látom ezt a csodás ballagóst, berakom hát azt, amit még pár éve írtam:


Útmutató a Ballagóknak

Sokakat hátrahagyva ballagtok egy új élet elé,
Négy nagy évet lépve a nagy ÉLET felé.
Sorban menve, énekelve most még együtt vagytok,
Ám hogy később is együtt lesztek? Sokban múlik rajtatok!

Minden virág, amit kaptok, egy barátság szála,
S e barátság fönntartásának némi törődés az ára.
Ne feledjétek azokat, kiket magatok mögött hagytok,
Örömmel tölti majd el szívüket, ha néha látogatóban vagytok.

De legfőbb képpen egymással tartsátok a kapcsolatot!
Ugye négy év kitartó barátságot semmibe veszni te sem hagyod?
Most elkezdődik számotokra valami új, valami más.
Emlék s jelen egy képkeretben - Ez a tökéletes összhatás!

Ballagásra II.

Vége, vége már.
Nem emlékszik ránk dal, vagy ének,
s egymást siratják mind az eltűnt évek.
Még itt vagyunk, de halljuk a sors hívószavát,
én belegondolok, hogy te belegondolsz,
az elmúlt percek zord folyamán át.

Vége, most elválnak útjaink.
Eszembe jut vidám táncunk a fák alatt.
könny szökik szemembe, te is sajnálod magad.
Eszembe jutnak a régi mesék, kalandok,
át a bánat bús fellegein, s tisztán látok,
amíg élek egyedül soha se maradok.

Vége, most már tényleg.
Elhal a percek síró hada az éjszakában,
elindulunk egyenként sűrű magányban.
Még arcunkon pár könnycsepp lepereg,
de felemeljük fejünk, s úgy éneklünk, hangosan,
most elhanyagollak kicsit jó barát, de soha sem feledlek.

Léli: Ez nagyon szép, nagyon tetszett =) Sokszor az "igazi" költők versei sem érnek fel az érzéssel, melyet a szárnypróbálgatók igyekeznek versbe venni. (...) =)

Üdv!

perme bumeráng, állandóan visszatér... no nem mintha bármi jogom enne hozzá, de azért mégis Szóval hoztam valami kezdetleges izét. Egyesek versnek mondanák, én nem csúfolom ezzel ezt a nevet. Tudom, bőven elmarad tőletek, de vegyétek hozzá, hogy én nem vagyok költő, és remélem soha nem is leszek [size=9:rqpr025k](de sajnos mostanában megin csak versszerű dolgokat tudok írni)[/size]

Léli

(ninc címe)

Még sötét van, hajnal, kidobott az ágy,
Mert rámtört ismét a magány.
A napfelkeltét nézem, és tudom,
Ma sem vársz rám.

A felhőket látom, bolyognak,
Mintha Te volnál, csukott szemmel járnak.
Bejárják a földet, az eget, nyugatot, keletet,
De engem soha nem lelnek meg.

Szivárvány száll át az égen,
A kezemben a kezedet érzem.
Ajkamon csókod álomnyoma,
De valóság nem lehet soha.

Vörösben látok mindent, szerelmesen,
Miközben megy le a nap, szelíden.
Nyugvó dunyhája alól visszanéz még egyszer,
„Jó éjt!’ mondom „Ő megtalál…egyszer”

A félhold kedvesen néz le rám, irigylem,
Ő lát Téged.
Csillagok szöknek fel az égre. Én is felszöknék,
Hogy láthassalak Téged.

Állok egymagam, és sokáig várok,
Tán egy perccel később megtalálsz.
De ha mégsem, én akkor is ott állok,
És holnap is tovább várok Terád.

Eowyn!: azta ez nagyon durva, jól belemondtad az orcánkba az igazat... te jó ég nem akarom hogy engem is elfelejtsenek, ha meghalok :bawling:

Dodiee: olyan naggggyon szép, hogy szóhoz se jutok!!! Gratu!

Esgal: egyik négysoros se gáz sőtt!!! Az első igencsak elgondolkodtatott, mert az érzés ismerős, de olyan képbe öntötted, ami nekem sose jutott volna az eszembe.

Nihil:

Nihil írta: Mert minden ember lelkében ott bujkál egy-egy régi dallam,
S ha figyelsz, hallod, ahogy a lélek húrjai zenélnek halkan,

Az egész versed tetszett, de ezt a két sort kiemelném, mert ez egy igencsak megfogadnivaló tanács mindenki számára.

Dodáj - Unos-untalan megcáfolod az aláírásod. De kérlek, mondj továbbra is ellent önmagadnak =)
Szofi- Ez a Munkácsy-sorozat gyönyörű. Kicsit szerelmes is vagyok a képeibe, úgyhogy külön köszönöm. Pogány Könyörgések a legjobbjaid között vannak!

Puszi a hasatokra

Köszönöm mindenkinek az építő jellegű kritikákat! Hálás vagyok értük, és igyekszem minél többet tanulni belőlük!

Addigis hoztam mégegy verset önmagam legmélyéről...
(ez nem lett valami jó, és még azt hiszem nem is teljes, de pillanatnyilag nem tudom, hogy is alakíthatnám át úgy, hogy jó legyen)

Belsőnk Zenéje

Repít a ritmus, amikor száll a forró vágy,
Igen, a zene mindenkiben egy-egy külön világ,
Mely, ha akarjuk, kinyitja a lelkek kapuját,
S ezer csodából épít újabb és újabb palotát.
Lágyan és szelíden adja át ritmusát,
S észre sem vesszük, miképp hangolódik ránk,
Néha megnyugtat, máskor meg felkavar,
Megesik, hogy azt hisszük: mindent megzavar.
- Érdekes néha ez a hangos-dalos zűrzavar! -
S ha rá se figyelünk igazán, akkor értjük majd: Mit akar!?
Ritmusa csendben is elmondja az ősi titkokat,
Miközben lágyan pengeti az érzékeny szálakat.

Mert minden ember lelkében ott bujkál egy-egy régi dallam,
S ha figyelsz, hallod, ahogy a lélek húrjai zenélnek halkan,
Megesik olykor, hogy valaki nem hallja e csodás éneket,
Annak a lelke bizony a sötétségben valahol eltévedt.
De figyeld csak a többiek szépen lüktető ritmusát,
S hidd, hogy megtalálod utadat e labirintuson át,
Kijuthat a sötétből végül minden ember,
Ha hallgatja saját zenéjét kellő figyelemmel.
Lehet szeretni, imádni, gyűlölni, s okolni magunkat mindenért,
De mélyen bennünk valahol mindig szól egy dal,
Ami az igaz életről csakis nekünk zenél!

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy vádor.
Erre-arra kóborolt,
S már megfordult mindenhol.

Vagy csak megfordult volna,
Ha le nem ragadt volna
Egy szép árnyas fórumon,
Nem máshol, mint nálatok.

Régen is költöttem verseket,
S szabad időm itt töltöttem,
De a kötelesség, s a dolog
Máshová szánt, szólított.
Így keltem én útra,
És így lett belőlem vándor.

De szívem visszahúzott,
Lábam megtorpanni látszott.
Szemem árnyakat játszott,
Megálltam.. mire várok?

Visszafordultam hát,
Hogy veletek lehessek,
Hogy újra halljam, érezzem
Szép, dallamos éneketeket.

Van két négysoros szösszenetem. Mennyire gáz?

ha széthúzom sápadt arcom elől
a cserepek sűrű esőfüggönyét
vajon meglátom-e vak szememen át
a gyerekek tűnő életörömét?

és a másik:

színes álom-fekete ház
sűrű öröm-feltűnő gyász
hamis hit tiszta homlokon
önbecsapás-régi rokon

Into the west

Végtelen út…
Úgy érzed a semmibe visz,
Át a néma tengeren.
Barátok sírnak,
Könny pereg az arcodon…
Ne sírj kedves.
Tudom fáj a távozás,
De mindennek vége van egyszer.
Barátok voltunk, testvérek.
Hittél bennem, te hittél egyedül.
Te tudtad mi nyomja lelkemet.
A teher tovaszállt,
Mint sólyom a hegyek felett,
De nyomát hagyta a szívemen.
Sose lesz már semmi ugyanaz.
Mások a mosolyok.
Más a fény a szemedben.
Mint egy törött tükör,
Kétféle képet mutat szemed.
A tenger majd megnyugtat.
Elválaszt, s segít, hogy tudd,
Mit én már régóta tudok.
Nem húzhat a szív kétfelé…
Szeress barátom, szeress!
Szeress csupán egyet a világon…
Hív a szél, hív a nap a hegyek mögött.
Engedj, szakadjon el a lánc.
Végtelen út…
A Semmibe visz talán.

Munkácsy

Mégha van is célja,
mi vonzza, röpíti, hajtja-
míg eléri: megszenvedi.
Meg nem alkuvó festözseni!

***

Aki természetesnek veszi
tehetségét: megöli.
Megtalálni! Kifejezni!
(Az ékkövet meg kell csiszolni...)

***

Társa hiánya:
legmélyebb sebe.
Halott koraszülött.
Kiszakadt belöle.

***

A Nap
fia,
testvére,
szerelmese.

************************
************************

Pogány Könyörgés II.

Hárs-Anyácska,
lombsátor-templomodból
éji ég felé
száll most az ének:

"Segíts magammal
tisztának és keménynek
lenni, mint a gyémánt-
lelkem tükrének
falán meglátni:
mennyit érek;
elfogadni
és szeretni
megtanulni
magam...!"

Dögöljünk meg! halni úgyse érdemes már,
hiszemberre régen tudjuk csak pokol vár:
rossz életet bűntethet még rosszabb halál.
Most magad vagy, s könnyes szemed: mi lesz ha fáj?
de talán nem rettent még, nem, pokoli zár,
és amitől féltél: örök síri magány.
Ha lesz persze sírod, és lesz ki eltemet,
s lesz ki kezét piszkolva ássa vermedet,
lesz ki bérli temetőben a nyughelyet,
és talán megvédi mocskolt szent neved.

S pár év múlva sírodon virít talán egy-két
nehezen áldozott hervatag művirág.
: