Már a Beatles is tervezte a könyv megfilmesítését, de nem lett belőle semmi. Állítólag Stanley Kubrick is komolyan fontolóra vette a történet filmre vitelét, de elvetette az ötletet, túl terjedelmesnek találva. Az 1970-es évek közepén John Boorman filmrendező tárgyalásokba kezdett a filmjogok tulajdonosával, Saul Zaentz producerrel, de kiderült, hogy a finanszírozása túl nagy falat lenne. 1978-ban a Rankin-Bass stúdió elkészítette a kapcsolódó anyagok első filmadaptációját, A hobbit televíziós rajzfilmváltozatát.
Nem sokkal ezután Saul Zaentz ott folytatta, ahol a Rankin-Bass abbahagyta, és 1978-ban létrehozta A Gyűrű szövetségének és A két torony egy részének a rajzfilmváltozatát. Kiadója a United Artist volt, rendezője Ralph Bakshi, és olyan animációs technikákat alkalmazott, amelyben az élő szereplők árnyékát felvették a filmszalagra, majd erre rajzolták rá a képeket. A film minősége egyenletlen volt, talán a költségvetési megszorítások vagy a könyv terjedelmével való küzdelem miatt. Némely részek teljesen – és jól – rajzoltak, míg máshol Max Fleischer rotoszkóp technikáját alkalmazták, ahol az animációt rátették a színészekkel felvett jelenetekre. A film kissé hirtelen ér véget a Helm-szurdoki csata után, mielőtt Frodó, Samu és Gollam átkelnek a Holtlápon. Baksi minden erőfeszítése ellenére sem volt képes elkészíteni a film második részét, így szabadon hagyta a terepet a Rankin-Bassnak, akiknek 1980-as produkciója A király visszatér rajzfilm lett.
Mivel ezek a filmek gyermekközönségnek készültek, a felnőtt rajongók joggal panaszkodtak a sötétebb, mélyebb részek elhagyása és a történet gyermeteggé tétele miatt.
Ezek a próbálkozások azt sugallták, hogy A Gyűrűk Ura kielégítő megfilmesítése lehetetlen. Továbbá, mivel a regény iránti érdeklődés némileg megcsappant, a történet vizualizálásának esélye egyre kisebb lett. Mindezek ellenére a filmkészítési technikák fejlődése, különösen a komputergrafikák terén történt előrelépés hatására egy ilyen vállalkozás egyre megvalósíthatóbbnak látszott.
Forrás: wikipédia
