Kérdések

Ha megengeded, erre a következő bekezdéssel válaszolok...

[size=9:35xs2mc7]GYU/1(FotR)/I. könyv/9. fejezet - A Pajkos pónihoz címzett fogadóban
"Azokban az időkben egyetlen másik emberfajtának sem voltak települései ezen a nyugati vidéken, legalább száz mérföldre a Megye határától. De a Brín túl elterülő vadonban titokzatos vándorok jártak. A Brí-beliek a kószák népének hívták őket, és semmit sem tudtak az eredetükről. Magasabbak és sötétebb bőrűek voltak a Brí-beli embereknél; éles szemükről és hallásukról csodákat meséltek, s arról is, hogy értik az állatok és madarak nyelvét. Dél felé kóboroltak, ahogy épp a kedvük tartotta, és kelet felé is, egészen a Ködhegységig; de az utóbbi időben megfogyatkozott a számuk, és csak ritkán mutatkoztak. Ha felbukkantak, mindig sok hírt hoztak a távoli földekről, és mindenki lenyűgözve hallgatta különös, régi történeteiket; de a Brí-beliek nem barátkoztak velük."
In those days no other Men had settled dwellings so far west, or within a hundred leagues of the Shire. But in the wild lands beyond Bree there were mysterious wanderers. The Bree-folk called them Rangers, and knew nothing of their origin. They were taller and darker than the Men of Bree and were believed to have strange powers of sight and hearing, and to understand the languages of beasts and birds. They roamed at will southwards, and eastwards even as far as the Misty Mountains; but they were now few and rarely seen. When they appeared they brought news from afar, and told strange forgotten tales which were eagerly listened to; but the Bree-folk did not make friends of them. [/size]

A könyvben a fenti módon kerülnek bemutatásra a kószák, és mint később kiderül, főleg az Északi Királyság egykori népének maradéka alkotja őket... Vagyis tulajdonképpen az északi dúnadánok, ahogy te is mondtad.

[size=9:35xs2mc7]GYU/1(FotR)/II. könyv/2. fejezet - A Tanács
"- Ő Arathorn fia Aragorn - mondta Elrond. - Isildurnak, a Minas Ithil-i Elendil fiának atyák hosszú során át egyenes ági származéka. Ő az északi dúnadánok feje, s ebből a népből már nem sokan maradtak."
'He is Aragorn son of Arathorn,' said Elrond; 'and he is descended through many fathers from Isildur Elendil's son of Minas Ithil. He is the Chief of the Dúnedain in the North, and few are now left of that folk.'

"Nehéz életem volt, s hosszú; s a mérföldek, amelyek Gondort e helytől elválasztják, csak csekélyke hányada annak, ahányat vándorútjaim számlálnak. Sok-sok hegyen és sok-sok folyón keltem át, sok lapályt tapodott a lábam, még Rhůn és Harad távoli földjén is, ahol idegenek a csillagok.
De az otthonom, ha van ilyen, Észak. Mert itt éltek töretlen sorban sok-sok nemzedéken át Valandir származékai. Napjainknak bealkonyult, kevese maradtunk; még a Kard is új örzőre szállt át. De ennek, én mondom, Boromir, hamarosan vége. Mi, a vadon kószái, vadászok és magányos emberek vagyunk - de űzőbe vesszük az Ellenség szolgáit is; hisz azok nemcsak Mordorban, hanem másutt is megtalálhatók.
Ha Gondor, Boromir, vitéz bástya, a mi szerepünk más. Sok gonosz jószág létezik, aminek erős falaitok és fényes kardjaitok nem képesek ellenállni. Más országokról, a határaitokon kívül, ti nem sokat tudtok. Béke és szabadság, azt mondod? Ha mi nem vagyunk, Észak aligha tudja, mi az. Már ezt is, azt is elpusztította volna a félelem. De ha fekete rémek szállnak alá a lakatlan dombok közül, vagy kúsznak ki nap nem járta erdők sűrűjéből, előlünk menekülnek. Ki merné az utat járni, s a békés földek, az együgyű emberek otthonának biztonsága hová lenne éjnek évadján, ha a dúnadánok aludnának, vagy mindet elnyelte volna már a sír?
S köszönetet még kevesebbet kapunk, mint ti. az utazók ferde szemmel néznek, a parasztok csúfneveket akasztanak ránk. Egy hájgombócnak, aki egynapi járóföldre lakik az Ellenségtől, mely megdermesztené a szívét és falucskáját romba döntené, ha mi nem őrködnénk szakadatlanul, én "Vándor" vagyok. De másként mégsem tehetünk. Ha az együgyű népek nem tudják, mi a gond és a félelem, az úgy van rendjén, s nekünk őriznünk kell a titkot, hogy ne is tudják meg soha. Az én fajtámnak ez a dolga, mióta világ a világ, és fű nő a földön."
I have had a hard life and a long; and the leagues that lie between here and Gondor are a small part in the count of my journeys. I have crossed many mountains and many rivers, and trodden many plains, even into the far countries of Rhůn and Harad where the stars are strange.
'But my home, such as I have, is in the North. For here the heirs of Valandil have ever dwelt in long line unbroken from father unto son for many generations. Our days have darkened, and we have dwindled; but ever the Sword has passed to a new keeper. And this I will say to you, Boromir, ere I end. Lonely men are we, Rangers of the wild, hunters - but hunters ever of the servants of the Enemy; for they are found in many places, not in Mordor only.
'If Gondor, Boromir, has been a stalwart tower, we have played another part. Many evil things there are that your strong walls and bright swords do not stay. You know little of the lands beyond your bounds. Peace and freedom, do you say? The North would have known them little but for us. Fear would have destroyed them. But when dark things come from the houseless hills, or creep from sunless woods, they fly from us. What roads would any dare to tread, what safety would there be in quiet lands, or in the homes of simple men at night, if the Dúnedain were asleep, or were all gone into the grave?
'And yet less thanks have we than you. Travellers scowl at us, and countrymen give us scornful names. "Strider" I am to one fat man who lives within a day's march of foes that would freeze his heart or lay his little town in ruin, if he were not guarded ceaselessly. Yet we would not have it otherwise. If simple folk are free from care and fear, simple they will be, and we must be secret to keep them so. That has been the task of my kindred, while the years have lengthened and the grass has grown.[/size]

Ez az eredeti koncepció, akkor is, ha mi itt a fórumon, a K.Sz.-ben, azon belül is a Kószák Könyvében bizony egy kicsit tágabban értelmezzük a dolgot...
[size=9:35xs2mc7]Egyébként itt ragadom meg az alkalmat, hogy reklámozzam egy kicsit a következő oldalt:
[/size] Idézetek a kószákról [size=9:35xs2mc7](A nyár elején gyűjtöttem össze, és küldtem el őket Svinnek )

Megnéztem pontosan. Osgiliath utolsó hídját Baramír és Faramír csapata rombolja le, amikor az ellenség elfoglalja Ithiliát (még mielőtt Boromír Völgyzugolyba indulna).

De a Gyűrűlidércek ezután keltek át az Anduinon, és ezután indultak a Megyébe,lovon, nem?akkor hogy keltek át a folyón lóval?mert akkor még nem volt szárnya micsodájuk :

(Bár nembiztos hogy jól emlékszem!mint már mondtam régesrég olvastam utoljára :bawling: )

zsoffija írta: Egy kérdés(lehet,hogy buta...)
Mekkorák a távolságok Középföldén?
(még hülyébben?Középfölde kb hány...Magyarország(?) területű?)

Thaurwathiwen írta: Éowyn!: Ha nem tévedek akkor Osgiliathnál még volt híd. De ez nem biztos

Éowyn! írta: Nem tudjátok hogy hívták a Gyűrűlidérceket, mikor még emberek voltak?