Frodó

Más: hogy kicsit visszakanyarodjunk Frodóhoz.
Éppen egy előadás anyagát gyűjtöm, ami a különböző hőstípusok megtestesítőiról szólna, és ehhez a Ti véleményeteket is szeretném felhasználni.
Szóval a körkérdés: mindenfajta észrevétel, vélemény Frodó hősiességéval kapcsolatban. Számotokra melyik tette jeleníti meg legjobban a hősiességét? Mit értetek "kisszerű hős" "akaratlan hőssé válás" alatt?
Nagyon örülnék, ha minél többen írnátok erről, akár már átbeszélt témákkal kapcsolatban is.

Kedves Darkman!!

Az utolsó mondatban igazad van, tényleg nem a kérdésre feleltél De megértettem!
Az önfeláldozás, a magunk háttérbe szorítása egy másik ember érdekébe (direkt írok egy embert, és nem az összes többit, mert egyszerre mindenkivel törődni lehetetlen, és szerintem egyfajta felelőtlenség). Érdekes (és ez most lehet, hogy nagyon nagyképűen fog hangzani ), de ez asszem nekem sosem okozott gondot. Ezt talán apukámnak köszönhetem, akin látom, hogy a saját érdekeit háttérbe szoríva próbálja összetartani a családot (igaz - sajnos - főleg pénzügyileg ). De azt megtanultam, és talán a szeretet aktív gyakorlásával párosítva tehetek valamit másokért (állatért, növényért, emberért egyaránt - nekem mind nagyon fontos).

Nagyon át tudom érezni, amit a szerelemről és a szakításról leírtál. Szinte ugyanez játszódott le velem, mikor én szakítottam azzal a fiúval, akit tiszta szívemből szerettem. A konkrét szakítás előtt egy hónappal ő akart, de én teljesen kiborultam. Azt hittem, hogy itt a világ vége, és nem fogom kibírni. Önző voltam, mert meg kellett volna látnom, hogy ez így nem lesz jó. Majd gondolkodtam, és meghoztam azt a nem egyszerű döntést, hogy szakítsunk. Hisz a kapcsolatunk, mely mindent elsöprő tűzként lángolt, akkora már csak alig izzó parázzsá vált. Szenvedett ő is és én is. Végül én mondtam ki, és nem bántam meg. Igaz azóta nem voltam szerelmes, de nem is ez a lényeg. Jól érzem magam a bőrömben (azt nem merem teljes biztonsággal állítani, hogy boldog vagyok, de nem kell kételyekkel együtt élnem) Viszont azóta Ő boldog, és ez jó!
(Nem is tudod, milyen jó érzés ezt leírni, elmondani valakinek - teljesen kötetlenül)

Kedves Darkman - ez ismét egy nagyon szép hozzászólás volt.
Komolyan öröm ezeket olvasni.
Bár a szó szerinti hippivé válást én se támogatnám, de azért ők is megérezték az alapgondolatot meg a lényeget Tolkien eszméiben, és ezt nem hiba követni. Talán lehetünk a XXI. század "hippijei" akik kicsit mások, kicsit megfontoltabbak, de azért ugyanolyan lelkületűek. Egy új generáció.

Üdvike Miss Cicafül

Már miért kérdeznél butaságot? Ej-ej, nincs is buta kérdés, csak ha szándékosan azzá teszi valaki...hú, ezt most jól megmondtam
Hm, gondolkodtam a kérdéseden, s azt hiszem, saját példámmal válaszolok neked.
Volt egy barátnőm, akivel nemrég szakítottam. Ezelőtt 2 héttel pedig eljutottam a depresszió állapotába. Igaz, szerencsémre csak egy napig kellett megtapasztalnom, de annyi pont elég volt, mert akkor, azon a napon, két dolog közül kellett választanom: félelem vagy szeretet?
Féltem, mert egyedül maradtam. Magányosnak és elhagyatottnak éreztem magam. Olyannak, akinek élete értelme ez a szerelem volt. Nem láttam a Napot, nem láttam a fákat, nem láttam a szépséget, csak sötétséget. Zuhantam, le a feneketlen mélységbe. Aztán egyszercsak, a nap közepén feltárul előttem két ajót. Az egyik fölött az állt: FÉLELEM, a másik felett pedig: SZERETET. Benyitottam előbb a félelem ajtaján.

Láttam, amint újra együtt vagyunk. Ugrálunk, nevetünk, csókolózunk, boldogok vagyunk. De mindez párosult egy csomó feltétellel. Egyrészt a birtoklással, a féltékenykedéssel, másrészt az önzéssel, mert nekem MAGAM miatt kellett ő, nem pedig fordítva, azaz pusztán csak az ő léte számít. Világos volt, hogy ha ezen az úton megyek tovább, az elején könnyebb lesz, de aztán lezuhanok a szakadékba, és a tökéletes szakítást elrontom, a gyümölcsfát kivágom, mielőtt leszüretelhetém róla az édes almát.

Ezután beléptem hát a SZERET szobájába. Láttam, amint egyedül vagyok. Ő is. Láttam, hogy ez így helyes. Láttam őt boldogan. Láttam ennek a helyzetnek a tökéletességét, a helyességét, az új lehetőségeket, az új kalandokat. Az egész szakításnak CSAK és kizárólag a pozitív oldalát láttam. S ebben a pillanatban boldog voltam én is. Ekkor pedig rájöttem, hogy azért a szeretet a legjobb fegyver, mert nem köt feltételeket! Semminek sem kell teljesülnie ahhoz, hogy boldog legyek! Semminek! Csak más nézőpont kell. A lényeg nem bennem van, hanem a másikban. Abban a pillantban viszont, amikor a másikat így nézem, a magam boldogságát is meglátom benne, s így egyúttal magamban is.

Ezt meglátván, tudtam, rájöttem, mert megtapasztaltam, hogy a szeretet a legnagyobb fegyver a világon. Mert nem kell hozzá semmi.

Valószínűleg ezért mondta Jézus anno, hogy csak az léphet be a Szeretet országába, s az válhat Krisztussá, aki odaadja mindenét a másiknak. Gazdag az, ki elveszít mindent.

Nem nagyképűségből mondom mindezt. Én személy szerint 5 percig voltam ebben az állapotban. Utána visszaestem a sötétségbe. De ez az 5 perc pont elég volt ahhoz, hogy meglássak egy aprócska fényt, a nagy feketeségben, amihez igazodni tudok.

Az emberek tehát azért félnek a szerettől, mert ehhez az szükségeltetik, hogy lemondj magadról. Teljesen lemondj magadról. " Ez abszurd"-mondják, "ez értelmetlen önfeláldozás", ám ha látnák a végét, tudnák, ezzel hozzák maguknak a legnagyobb gazdagságot.

Ezért nehéz a szeretet útját követni. Mert nem a tágas kapun, hanem a szők ajtón kell hozzá bemenni. Ma pedig az emberek inkább választják a kényelmes, üvegajtós forgóajtót, amely, noha Plazanak nevezett gyémántpalotába vezet, valójában azonban vesztőhely, mert önmaguk félelmeinek manifesztálódásának színhelyére érkeznek-ha nincs meg ez és ez, akkor én nem lehetek ez és ez.
A feltételekhez kötött én, a félelem egyik jele.

Remélem sikerült valamit válaszolnom. Őszíntén mondom, szerintem újra meg fodog kérdezni, mert az a sejtésem, mintha nem is a konkrét kérdésre feleltem volna ))

Darkman: lehet, hogy butaságot kérdezek, de nem tudom elképzelni, hogy az emberek mért félnének a szeretettől? Ezt elmondod? én még nem találkoztam olyan emberrel, aki félt volna tőle.
A bizalomhiány már inkább jellemzőbb. Én alapjába véve nagyon nyílt ember vagyok (néha még túlságosan is - állítólag ezt se lenne szabad mindenki orrára kötnöm, de most vagy elmondom, vagy 2 perc múlva rájönnek...), és ettől szoktak megijedni. Ám az a baj, hogy e nyíltság naivitással társul, és volt már olyan, hogy ezt csúnyán kihasználták. Ám én még mindig tudok hinni az emberekben és az emberi jóságban.
Sok barátom/nőm van, aki egyből gyanakvással fordul az ismeretlen felé. Én nem tudok, és nem is akarok. Mért gyanakodjak addig, amíg nem adnak rá okot. Szerintem ez egy emberi kapcsolat alapja.

Gandalf: Igen, ebben egyetértünk azért Frodó mint Isten, és pipa=fű eze jót röhögtem, de egyúttal szomorú is vagyok...az amerikaiak pont a lényeget nem fogták fel

Leana: Honnan eme bátorságunk? A családtól. A gyermekkorunkból. Mert valószínűleg szeretetben nőttünk fel. Innen ez az érzés, ez az erő. Azért van olyan sok ork és keleti ember a Földünkön, mert nem kaptak a gyermekkorukban elég szeretetet, békességet. Mert melkori körülmények között nőttek fel. Ez pedig a társadalom hibája. Ezen kéne javítani.

Üdvike

Darkman: Teljesen egyetértek veled. Csakhogy nagyon sok ember olyan tapasztalatokat szerzett, amik miatt FÉL szeretni (vagy legalábbis azt "fegyverként" használni). Úgy látszik, hogy mi olyan szerencsések vagyunk, hogy elkerültük ezeket a dolgokat, vagy nagyon sok a lelkierőnk, bátorságunk, stb.

A testvérigés-egyenlőség-szeretet-béke nem feltétlenül jelent egyet a hippik stílusával.
Mondhatni, az ember legrejtetteb vágya, álmai netovábbja, hogy egy olyan világban élhessen, ahol előbb kimondottak érvényesülnek. Ezt mindenki másképp akarja elérni. Van, aki olajtornyokkal, s van, aki szeretettel.

A gond az, hogy ha ma valakinek azt mondom, szeress, kiröhög, és fontolóra sem veszi a mondatom. Mert fél. Azt hiszi, a szeretet gyengeséghez vezet.
Egy nap depressziós voltam. Két választásom volt. Vagy birtoklok és féltékenykedem, vagy a szeretet útjára lépek. Mindkettőbe beleéltem magam, mi lenne, ha azt választanám.
S rájöttem, a legnagyobb fegyver az ember kezében, a szeretet.

Jézus ezért tudta teljesíteni sorsát. Ezért volt nagy ember. Mert a szeretet kardjával vívott. Azóta is emlegetik, mert eleddig senki nem volt képes utánozni őt...

Jelvers, igen ez az!
Az entek tudtak valamit...és Tolkien is.
Környezetvédelem.béke.igazság.szeretet.szabadság. nagy szavak, de tenni kéne valamit érte...
nagyon offolunk itten össze meg vissza, szegény kicsi Frodót pedig teljesen elhanyagoljuk... ő is ezekért a szavakért harcolt, egy kicsit másképpen:
Környezetvédelem: ha maradt volna az EGY, akkor Szauron nem tűrte volna meg az enteket az úgynevezett birodalmában. Béke? ez magátol értetődik, A Sötét Úr uralma altt bizos lettek volna lkázadók, és ez háborúhoz vezet. Igazság? ezt nem is kell firtatni...szeretet? Sz uralma altt? legfeljebb az orkok szeretete aziránt, h kínozhassanak ártatlan embereket( vagy hobbitokat, vagy tündéket, vagy törpöket, vagy...etc)szabadság? nem túl valószínű, ha az EgyGY nem semmisül meg. 8O

ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
Már megint hülye vagyok!!! Természetesen nem az SW óta tudjuk, hanem annál sokkal régebben, de most meg nem mondom hogy ki is mondta!

Lehetne.... Tényleg lehetne!
De reformok ide, lázadás oda, azért a legfontosabb jelen helyzetben mégis az, hogy a BÉKÉT, a MEGBOCSÁTÁST, az EMBERSÉGET stb. hirdessük! (Azért itt zárójelesen megjegyezném, hogy nem vagyok sem hithű keresztény, sem pacifista, csak egyszerűen hiszek ezekben az értékekben!) Ugye az erőszak erőszakot szül!
Ezt az SW óta tudjuk!
Viszont az is tény, hogy vannak olyan szituk amikor valóban elkelne egy újabb ent lázadás!
De sajnos amilyen ütemben a világ elkorcsosult és szeretett fáim, virágaim megfogyatkoztak, úgy az én erőm is elhalványult, s az entek végleg elvesztek e világ számára!

Yavanna írta: Vasudvardra föl! Kell oda pöröly,
mert vas kapuk, kő kapuk védik.
Vasudvard vár, csontcsupasz vár,
mégsem nőhet az égig!
Megyünk, megyünk, hadra kelünk,
nagy várat kell ledöntenünk;
Ajtót törünk, felperzselünk
ott mindent, véges-végig!
A föld remeg, mert végzetet
hoz a lábunk, por utánunk:
A dob pereg, a dob pereg,
Vasudvard, hozzuk végzeted!
Ó, jaj, neked! Ó, jaj, neked!

Bárcsak úgy lenne! Bárcsak úgy lenne megint....

Yavanna!

Ez akár lehetne reformer-lázadó lényünk jelverse is ))))))

OK. Tudom! Önszántamból égek, nem miattad!
De a lényeg, hogy most már legalább tudom, hogy kitől is idézgetek, ez pedig jó! Szóval 1000 köszönet érte Estel!

Jaj, Yavanna, nem azért írtam, hogy égj!!!

(Most égek!)
Én egy ismerősömtől hallottam egy hasonlóan mélyen szántó beszélgetés alkalmával! Tőle is csak azt tudtam meg, hogy idézet, de azt nem ,hogy kitől! Mindenesetre már akkor is nagyon szíven ütött!

Yavanna: Az illető maga Albert Einstein volt...
Igaza lehet...

Bocs, hogy ennyire offolok!

Én írtam: (Na meg Tolkien, illetve Tandori)

"Vasudvard vár, csontcsupasz vár,
mégsem nőhet az égig!"

Ha a mai civilizációt tekintjük, akkor ez kulcsmondat! Azaz, sivár, felületes civilizáció, amely ebben a formában valóban nem lesz működőképes a végtelenségig! Ha nem jön valami csoda (vagyis ha nem támasztom föl az enteket, hogy végre rendet rakjanak ebben a kuplerájban ), akkor az emberiség saját magát fogja előbb-utóbb kicsinálni!

Erre mondta egyszer valaki: "Azt nem tudom, hogy a 3. világháborút milyen fegyverekkel fogja megvívni az emberiség, de a 4.-et biztos, hogy kőbunkókkal!"

Vasudvardra föl! Kell oda pöröly,
mert vas kapuk, kő kapuk védik.
Vasudvard vár, csontcsupasz vár,
mégsem nőhet az égig!
Megyünk, megyünk, hadra kelünk,
nagy várat kell ledöntenünk;
Ajtót törünk, felperzselünk
ott mindent, véges-végig!
A föld remeg, mert végzetet
hoz a lábunk, por utánunk:
A dob pereg, a dob pereg,
Vasudvard, hozzuk végzeted!
Ó, jaj, neked! Ó, jaj, neked!

Bárcsak úgy lenne! Bárcsak úgy lenne megint....

IGEN!!!

A FELULETESSÉG!!!
mostanában annyi sok gátlástalan és felületes ember van!!
és a média is ezt sugározza!!!
az a lénye , hogy kinek mennyi pénze van és hogy néz ki!!!
pl a címlapokon is minden lány "szép" de tényleg az???
most nem a belső szépség blablára gondolok , hanem , hogy mindenki ugyan olyan, ugyan arrra a sablonra akar hasonlítani ...
és a tv csatornák is ugyanazt a szemetet árasztják, mert azt hiszik ezt megeszi a néző!!!
hát nemtom ti hogy vagytok ,de nekem már elegem van a szappanoperákból, az idióta tolksókból... (kívéve a jóbarátok, mármint sorozat)

De mennyire igazad van...
Piszok világban élünk...az ember nem is igazán mer önmaga lenni.

Örülök, hogy más is elmélkedett a kérdésemen. Sokmindennel egyetértek, amit leírtatok, főleg Yavanna idézete tetszett.
Ha úgy vesszük, még gyerek vagyok -17 éves- de szerintem ez nem is fog megváltozni jópár évtizedig. Mondják rám, hogy idealista vagyok, meg ilyenek, de igenis hiszem, hogy nem szabad készen elfogadni, ha valami rossz, és igenis tenni kell ellene. Fodor Ákossal szólva:
"Gyanúba fogjuk a Tökéletest,
És magyarázgatjuk az Elfogadhatatlant."
Hát ez az, amit nem szabad, mert még egy parányi hobbit is képes megváltoztatni mindent.

Szerintem Frodó a felületesség, felszínesség ellen is küzdene... Mostanában valahogy ez az a dolog, ami a legjobban zavar, és amiért egyre szívesebben olvasok meséket. Persze mindezek csak -hogy tankönyvszagú legyek- eszmék. De valami konkrétumot tudnátok mondani, amiért vállalkozna a kis Frodó az Útra?
Például a kocsik, gyárak...
Annyira kéne még egy ent-lázadás! A fák nem ezt érdemlik!!! Yavanna keltsd életre őket!!!!!
Bocsi, elragadott az indulat.

bocs, ez kikívánkozott belőlem!

MAKE LOVE, NOT WAR!

De jó ide újra visszajönni! Végre egy topik, amiben normális dolgokról van, szó nem olyanokról, mint az h Orli buzi-e...sorry offért!

Szerintem a sors ellen ha ellenszegülünk, akkor nem teszünk rosszat...ez is off lesz bocs, de láttátok a Mátrixot?: "Én nem hiszek ilyen sors rizsákban..." valakinek meg kell halnia, és az vagy ő lesz (Neo), vagy Morpheus, de ő ellenszegül a sorsnak és kimenekíti M-et...értitek? off.
Frodó elvállalta, h ő lesz a Gyűrűhordozó, és szerencsésen végződött a története...megmentette Középföldét Szauron elnyomásától. de azt se felejtsuk el, hogy Samu nélkül ez nem történhetett volna meg...és Samu hogy indlut erre az útra? Ő maga cselekedett, mint Trufa és Pippin. emlékeztek a kis összeesküvésre?

én is hiszek bban, h sik pici jóval is lehet cselekedni a világért!!! Frodó is "csak" egy hobbit, akinek a faját sok helyen csak a legendákban ismerik (ezért is: a történelem legendává vált, a legenda mítosszá ) és Tolkien, h jól emlékszem többször is említi, h most a "kicsik" döntései fogják alakítani a Világ sorsát. azt hiszem ezt Ganadlf szájával beszélteti el.de lehet h rosszul emlékszem

a kiválasztottság nem a végzet! nézz Frodóra! lehet h nagyon sok lelki és testi fájdalommal kell tovább élnie a Gyűrű hordozása után, de nem ez lezz a végzete, mint eg Gollamnak. ő nem volt kiválsztott...ő csak útban volt a Gyűrűnek, és az felhasználta őt.

Frodó miért harcolna ebben a mai szürke világban?
Bizt, h a környezet védelemért!!!
a háborúk ellen!! (hippik igen!! Peace! for everybody!!)
a kis dolgokért!
a nagyokért!

Hát a Kiválasztottság nem maga a Végzet?