Rejtélyek Középföldéről

amanibhavam írta: nekem pont a megfogalmazás módja sugallja azt, hogy itt nem közvetlen össezfüggésről van szó; nem azt mondja, hogy megpillantották és meghaltak, hanem megpillanthatták, mielőtt meghaltak; semmiféle utalás nincs a két esemény közti időkapcsolatra

Hát én nem vagyok egy született nyelvész, de ez a az indoklás kicsit erőltetettnek tűnik: a "megpillantották mielőtt meghaltak" kifejezés nekem egyértelműen az implikálja, hogy megpillantották majf meghalltak. Különösen ez a helyzet, ha az egész szöveget nézzük: aprólékos leírása az Aman partjáig tartó útnak, majd egy csapással vége, hangsúlyozottan azelőtt, mielőtt partra léphetnének.

Egyébként utána néztem a szöveg változatoknak. Az "Akallabęth" szövege két különböző korábbi szöveg esszenciájaként jött létre. Tolkien mester azt írta egy késői jegyzetében, hogy a Númenorról szóló tünde és az emberi hagyomány került egyesítésre. A tünde hagyomány a "The Fall of Númenor" címen készült, és jóval A Gyűrűk Ura ideje előtt alakult ki. (E szöveg két legfőbb szövegváltozata a HoME V. kötetében található.)
E szövegtől látszólag függetlenül, teljesen más struktúrában a "The Drawning of Anadűnę" címmel egy másik kéziratsorozat is fennmaradt, szintén több változatban, jól követhetővé téve a szöveg fejlődését. Az "Egyenes Út" emberek által történő felhasználhatóságának regéje ez utóbbi (vagyi az emberi hagyományt összefoglaló kézirat) utolsó változatában jelent meg, amelyet Christopher 1946 környékére helyez. (Home IX. kötet)

Később az "Akallabęth" szövege nagyrészt ez utolsó hagyomány szövegét veszi alapul, de sokat merít a tünde hagyományokat leíró szövegből is. (Érdekesség: egyetlen helyen Tolkien azt írja, egyébként, hogy Númenor történetét maga Elendil foglalja írásba.)

Ezen utolsó szövegrészt Christopher külön elemzi, végig tekintve, hogy pontosan milyen szövegrészek, mely előiratokból származnak (HoME IX. "SAURON DEFEATED", 395. oldal). Kiderül belőle, hogy egy sor korábbi (egyébként nagyon érdekes) ötlet kihullik a rostán, és nem kerül bele az egyesített verzióba. (pl.: hogy a númenori menekültek repülő hajókat is készítettek, miközben az Egyenes Utat kutatták, vagy azt, hogy hitük szerint megfelelő helyen épített magas tornyokból megpillanthatják az "Egyenes utat", sőt az út végén Tanequetilt is.)

Mindez azt mutatja, hogy maga az alapgondolat a GYU írása idején született, és egy nagyon átgondolt szerkesztési koncepció eredményeként került bele később a Szil szövegébe pont abban a formában, ahogy most olvashatjuk.

leguanember írta: Egyetértek Namariével a "mielőtt meghaltak"-kal kapcsolatban, mert
1. Tolkien leírta volna, hogyha az Ancalimon-féle helyzet áll fenn(spek.)
2. Tudtommal Arany Ar-Pharazon és serege sem halt meg, ők elérték Halhatatlanföldet, majd akkor a valák félreálltak, és Eru beavatkozott Arda sorsába(egy hegybe zárta őket, örök időkre)!

Dehát pont az a helyzet, hogy leírta: A Szilmarilok idézett részében.

Az általam idézett szabály az Arany Ar-Pharazón féle valinori affér utáni időkre vontakozik (hiszen a világ akkor változott meg).

Azért ha valaki bezáródik egy hegy gyomrába, mozdulatlan, tehetetlen, és majd csak a végitéletkor elevenedik meg újra - ez nem olyan sokban különbözik a haláltól...

amanibhavam írta: énnekem az a gyanúm, hogy ez a legenda inkább összekötőkapocsként szolgálhat az Aelfwine-történetkörhöz (Lost Road); ezentúl nem hiszem, hogy szó szerint azt jelentené, hogy partra lépnek és halálra sújtja őket egy villám (hiszen Aelfwine sem halt meg, sőt), hanem inkább amolyan "Nápolyt látni..." típusú fordulat

amúgy azt is jó lenne tudni, melyik a későbbi forrás?

Namarie írta: Ancalimon, nem kötözködni akarok, de nem lehet, hogy ez csak egy szófordulat? Tehát nem azt jelenti, hogy minekutána megpillantották, rá pár percre meghaltak, hanem azt, hogy a haláluk előtt megadatott az a csoda, hogy láthassák, aztán éltek tovább még jó csomót?

A szöveg azt is mondja, hogy emberi tanítás, és regék, históriák keletkeztek. Ez pedig jelentheti azt is, hogy nem feltétlenül igazak. Szerintetek menyit számít az, hogy Frodóék tündékkel keltek útra? Mert a szövegrészben magányos emberekről van szó, akik egy része el is tévedt. /Bár nem értem, hogy lehet letévedni az Egyenes Útról, ha már rajta van valaki?/

Hát én semmiképpen nem vennék félvállról egy ilyen hivatkozást. A szöveg az elsőrendő forrásnak számító, "legrendezettebb" Szilmarilok kéziratban található. Nem odavetett megjegyzés, hanem egy fontos fejezet lezáró-összefoglaló monológjának lezáró mondata. A szöveg mind a magyar fordításban, mind az eredetiben határozott, egyértelmű.

Javítsatok ki, ha tévedek: Tolkien mesterre nem volt jellemző (különösen egy ilyen hangsúlyos szövegrészben), hogy csak úgy odavetett szavakkal dobálózzon.

Megfontolásra ajánom: Ez bizony egy valós forrás, amely némiképpen ellentétben a levélben foglaltakkal.

A források időrendjének még utánanézek.