Gondolatok

Léli írta: Hát, pedig a pasi az egyetemista lányok többségének csatolt tartozéka.

Léli, ha már gonoszkodó kedvünkben vagyunk: ez az esetek 99%-ában leginkább fordítva igaz :evil3: :cross:
Ezúton is elnézést kérek minden kedves (leginkább egyetemista) nőtársamtól :tongue: :sungl:

Léli írta: Az én nővérem pl. nem Pécsre ment, de még nem is egyetemre, azt mán hamarosan gyereket szül 21 éves létére... (igaz ugyan, hogy férje nincs, csak vőlegénye )

Én nővérem majdnem ugyanez.. Ugyanúgy 21 éves, házasodni készül (augusztusban esküvő télleg lesz is - éljen a koszorúslányság) és mivel beteg, így gyereket szülnie is muszáj..

Kiszakadás: egyetlen óriási akadálya van a tényleges kiválásnak...és az az, ami a háborúhoz is nélkülözhetetlen, sőt a legtöbb kell belőle: igen, pénz, pénz, pénz.
Megoldható anélkülis, hogy elköltözzön az ember, de amíg a másik lakás rezsijét ugyanúgy a szülők fizetik, addig megkérdőjeleződik, hogy tényleg kiszakadásról beszélhetünk. Szvsz nem. Amíg az ember anyagilag nem független, addig nincs kiválás. A többit anélkül is lehet kivitelezni - csupán megfelelő tréning kérdése.
Na, de komolyan. El kell érni, hogy a szülők ilyen-olyan úton bízzanak meg az emberben, ha ez megvan, akkor az embernek nyert ügye van, és nagy lépést tett a függetlenedés útján. Megjegyzendő, hogy a "elmegyek más városba tanulni" meglehetősen megkönnyíti a helyzetet - ez igaz. Nincs gyeplő, állandó kapcsolat. Kéretlen kelletlen, muszály megbízniuk az emberben (hacsak nem akarják egész diákéveket álmatlanul forgolódva tölteni, és megkeseríteni az emberét).
[Huhúú, belegondolva, de nagyon várom ezt a kis kiruccanást! Én is önállósodom! A végén még összeszedek valami finn pasit - Alyr, jobb, mint a pécsi... (ettől mégjobban félhetne anyukád - megjegyzés: nem szabad ilyen szülői csőlátás miatt a gyereket megfosztani egy lehetőségtől (akár külhon, akár Pécs) - egyszer úgyis el kell engedni a gyereket...)]

21 évesen házasodni....brrrr!!! Akkormár inkább a farkaskutyák...
Na jó viccet félretéve. Pont a napokban gondoltam bele a barátnőm helyzetébe - (sokan tudják), aki Olaszországba ment férjhez 21 éves se volt még, ráadásul az emberünk 32 (de végülis ez tök mindegy). Két nehezítő körülményt (otthontól való távolság, korkülönbség, nyelvi nehézségek - ez már három, de az utobbi könnyebben áthidalható) leszámítva - én biztos, hogy nem kötelezném el magam egy életre!!! Hol marad a fiatalság??? Rá kellett döbbennünk a barátnőmmel, hogy ezzel a lánnyal már soha nem fogunk 3asban (ahogy régen) bulizni, mert ő a férje nélkül nem jön IJ. Mindenesetre nagyon remélem, hogy boldog lesz egész életében - én meg - amíg lehet - helyette is kiélem magam

Alyr Arkhon írta: Persze, h csatolt file a pasi, de szvsz nem mind megy férjhez 21 évesen...

Nyilván. Csak azt nem értem, miért pont Pécstől félti anyukád? Máshol nem találna olyan pasit, aki még egyetemistakén elvenné, vagymi? [size=9:3lfx7lzm](perme most nem a pécsi fiúkat akarja minősíteni, bocsi, perme csak értetlenkedik)[/size]
Amúgy Pécs szép hely, szsz inkább oda járjon a hugod mint Bp-re (csak túl nagy a szintküönbsége )

Testvérek: én a nővéremet nagyon szeretem. Amikor kisebb voltam ez annyira nem volt így, mert majdnem 6 év van közöttünk és nagyon keveset játszottunk együtt, meg egyébéként is kevés időt töltöttünk egyáms társaságában, valahogy akkor olyan volt, mintha "egyke" lennék. Most már, hogy idősebb vagyok én is, egyre jobban tisztelem és szeretem őt. Régen nem hittem volna, hogy ez így lesz.

Alyr Arkhon írta: Kiszakadás: Anyám szerint ha a hugom elmegy Pécsre egyetemre két éve múlva egy férjjel fog visszajönni... ezért nem szívesen engedné el...

Hát, pedig a pasi az egyetemista lányok többségének csatolt tartozéka. Így akárhova megy a hugod szvsz nem ússza meg anyukátok ezt az élményt Az én nővérem pl. nem Pécsre ment, de még nem is egyetemre, azt mán hamarosan gyereket szül 21 éves létére... (igaz ugyan, hogy férje nincs, csak vőlegénye )

Miért, mi baja a pécsi férjjelöltekkel?

Kiszakadás? Hát, én most kb. ilyesmit fogok csinálni. Nálunk a nővérem kezdte ezt kb. 2 éve, amikor a (akkor még csak barátjával) vőlegényével külön lakásba költözött. Most én fogom folytatni, ugyanis ha minden jól megy, lemegyek Szegedre egyetemre. És nem csak amiatt akarok odamenni, mert jó suli, hanem igenis el akarok menni itthonról.

Testvérek: kiskorunkban mi szívből gyűlöltük egymást Anikóval. Azóta én felnőttem, és megtanultam tolerálni őt Najó, azér ő is megváltozott, és belátta, hogy kissé komolyabban kell venni a dolgokat.

Alyr írta: Drowse, és mind többiek akik nem találjátok a helyeteket: egy indiszkrét kérdés, válaszolni nemmuszáj: hány évesek vagytok?

permí 18 éves. Miért kérdezted?

Elég fura.. én még ilyenről nem hallottam.. mindenesetre "jó" tudni, hogy vannak olyan emberek akik nem éreznek így..

Moriane: nem mindenki szereti a testévérét!
Ismerek egy lányt akinek van egy öccse. Amíg kicsik voltak mindig rá volt tukmálva az öcsi. És most, hogy felnőtt végre ki meri mondani, hogy gyűlőli a kölyköt! és komolyan is gondolja.

Rabyn, mindenki szereti a testvérét/testvéreit, akármit is tesz(nek).. és ez így jó.. ha nem így lenne, nagyon sok család szétmenne csak a gyerekek miatt.. És minden családban vannak viták a testvérek között

Jah, és természetes hogy nem nyeled le ezt tőle.. nem is kell.. nem kötelességed..

Én nem nyelem le az öcsémtől amit kapni szoktam.. agyamra tud menni.
De azért szeretem.. akármilyen hülye is..

Eruantale: Szurkulok, hogy a hugodnak megjöjjön az esze!

Nem vagy indiszkrét, 19 éves vagyok (na jó, 5-én töltöm be) és intenzíven keresem a helyem a világban.

Eruntale: ez tök durva. szerintem is kinövi. nekem is egy 18 éves nővérem van, és ugyanezt csinálja, bár ő vérszerinti tesóm.
Sztem egyszerűen ki akar törni, és ő kenheti erre, hogy nem tudja hol vannak az igazi szülei, és amikor a szüleid nevelték, biztos arra gondolt, hogy "bezzeg az igazi szüleim" nem ezt csinálnák velem.
most hogy a barátjához költözött- szvsz- meg kell tanulnia együtt élni valakivel, ami nagyon nehéz, és próbára teszi, hogy ők mennyire szeretik egymást. és hogy mennyire tud együttműködni a sráccal.

Na most megszóülalnék mitn "belülálló".. két nővérem van, apám nem velünk él, anyámmal élek.. és ugyanez.. csak én nem külső szemlélőként hanem belsőként úgymond.. Ugyanis én éppen ez az hogy "ki akarok szakadni" (ami nem megfelelő kifejezés, mert nem akarok).. Ez egy megmagyarázhatatlan dolog.. Szerintem nem sok olyan ember van akivel ez nem történt meg.. Mindenkinek lehetnek olyan pillanatai hogy egy időre a magányba fordul, a barátaihoz fordul, és a családját egy kis időre "háttérbe szorítja".. ami ugyan nem helyes, de az ember nem is direkt csinálja, hanem vannak érzései amik azt súgják neki hogy most ez de jó lenne, az de jó lenne, és nem érdekli a többi dolog, csak az amit ő szeretne csinálni.. remélem ezzel nem utáltattam meg nagyon magam ebben a körben..

Ui.. és még annyi, hogy ne szívjátok mellre az ilyet öcséitektől, hugaitaktól, rá fognak jönni hogy ez így nem lesz jó, és meg fognak változni, meg fogják bánni

Sziasztok.
Köszi az együttérzést nagyon jól esett.
Csak sajnos a helyzetet nem oldhatja meg egy alapos elbeszélgetés. A húgom 24-én tölti be a 18-at. És.. na jó, elmondom. 3 éves korában fogadtuk örökbe, 4. gyerek a családban, utána még született egy öcsém. 12évig tökéletesen belesimult a családba. Amikor középiskolába került, megváltozott. Mindent elkövetett, hogy a "vagány" lányok elfogadják(cigi, pia, lógás). Átkerült egy másik suliba, de már senki nem tudott hatni rá, mert "mi nem az igazi családja vagyunk". A nevelési tanácsadók segítségével felderítettük a rokonságát, hátha az segít.(Nem segített)
Aztán... hát erről nehéz beszélni, de lopott. Nem egyszer, és nem keveset. És ez a dolog már túlnőtt a család keretein. Megalázó és nehéz erről beszélni, de elegem van, hogy mindenki elsőre a szüleimet vádolja, hogy nem nevelték jól. Most már egy hónapja összeköltözött a barátjával, úgy tűnik, jól megvannak. A Gyámügyön azt mondják, sajnos az ilyen eset gyakori, várjunk pár évet, hátha kinövi.
Ne haragudjatok, kisregény, de ez iszonyúan nyomaszt, és valahol ki kellett mondanom.

Eruntale, az elengedés nem csak azt jelenti, hogy hagyjátok, hogy elköltözzön pl., bár ez is lehet megoldás. Hány éves a húgod? Nem lehet, hogy csak túl szorosnak érzi a gyeplőt, és ebből akar szabadulni? És talán ha egy kicsit lazábbra engednétek, a probléma magától is megszűnne. Én is nagyon lázadó voltam, mentem a saját fejem után, de mivel a szüleim látták, hogy azért többnyire tudom, hogy mit csinálok eléggé szabadon engedtek. Nem is csináltam túl nagy hülyeségeket
Meg olyan is van, hogy két (vagy több) ember még családon belül sem kompatibilis. Mi például a nővéremmel igencsak egymás idegeire tudtunk menni, de mióta elköltözött, teljes a megértés és szeretet Csak épp egy szobában lakni nem működött.

Drowse: ez a fölösleges vagyok és hülye meg nyomulós dolog nekem főleg akkor enyhült amikor végre kiszakadtam a gimiből, ott mindig kivülállónak éreztem magam, mostmár nagyon ritkán fordul ez elő velem, szerintem ezt nem lehet végleg levetkőzni, mint a sinus görbe visszatér időről időre.

Eruantale: engem az öcsém készít ki teljesen. Ő is próbálkozott már elszakadni a családtól, de nem sikerült neki. Mennyi idős a hugod?
Szerintem az volna a legjobb ha megprobálnátok vele valahogy nyuogdtan beszélni, hátha náltaok ez beválik..

Drowse: Ilyet én is gyakran érzek. Nem tudom mitől múlik el, vagy mit csinálj, hogy ne érezd így. Nekem magától el szokott múlni

Eruntale: igazad van, én csak arra gondolok elengedés alatt, hogy ha végképp nem lehet rendbehozni egy családi problémát, nem szabad, hogy téged is tönkretegyen.

Dworse: Tudom, hogy el kell engedni, de amíg nem felnőtt, jogilag felelősek vagyunk érte. És érzelmileg egy egész életre. Nekem a családom nagyon sokat jelent, és amikor Anyut sírni látom, akkor gyűlölök tehetetlen lenni. A húgommal rém bonyolult a helyzet....

Én is rengetegszer érzem, h mennyire bénácska vagyok, aki folyton hülyeségeket beszél, és néha legszívesebben a nyelvemet harapnám le egy-egy beszólásom után. Hogy Kázmért idézzem: " Kéne az életemre egy vissza/törlés gomb. "

Eruntale: szerintem a családod miatt, és a hozzájuk fűződő érzelmeid miatt soha ne legyen bűtudatod. Nekem a bátyám csinált pár éve érdekes dolgokat, és néha azt kívántam, bár eltűnne az életemből, de rájötem, nem lett volna szabad ilyesmit gondolnom. Mégis csak a testvérem, akármi is történt. Persze nem lehet mindent elnézni valakinek csak azért, mert a rokonunk, de tönkretenni sem szabad magunkat miatta. Vannak esetek, amikor a legegyszerűbb "elengedni". Egyes esetekben nem szabad túl sokáig magunkra venni a családunk összes gondját, el kell szakadni, ha szükséges.
Erről egy mondás jutott eszembe: "A barátok: Isten bocsánatkérése a családért." [size=9:sts5vsj1](Mondjuk nem feltétlenül értek vele egyet, de néha nagyon igaz...)[/size]

Más: újabban iszonyúan érzem magam. Mindenhol idegennek és oda nem illőnek, gyerekesnek, ostobának érzem magam. Mindig bújkál bennem az érzés, hogy valamit rosszul csináltam, hogy valami miatt szégyenkeznem kell. Szeretném, ha elmúlna, de még csak sejtésem sincs mi az oka. Arra tippelek általában, hogy helyesen érzem mindezt. Vajon tényleg így van? Tényleg mindig hülyeségeket beszélek?
Azt is érzem, hogy ráerőltetem másokra a társaságom. Vajon csak a többi ember reakciója miatt van ez, vagy valóban nyomulok? Nem tudo, miért van ez velem mostanság, de nagyon vacakul érzem magam.

Sziasztok.
Család témában: szerintetek lehet-e, hogy valaki tudatosan és készakarva ki akar szakadni egy családból? Mert nálunk a a húgom istenesen belekezdett. És ami a legrosszabb, viszi magával a családi békét is. Egyre durvább dolgai vannak, és már sem könyörgés, rábeszélés, sem fenyegetés v. büntetés nem képes megállítani. És egyre jobban kezdem érezni, hogy ha neki ennyie nem jelentünk semmit, akkor menjen isten hírivel... De emiatt szörnyen érzem magam. Ennyier semmit sem jelent a nevelés?

Igen, hát érdekes volt - pontosan így történt, ahogy mondod: én az alsó fiókban kerestem valamit, aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy úszik a világ

Well-of-Souls írta: múltkor a laborban fordulásból fejen öntöttek valami pufferrel, ami valami magnéziumsót is tartalmazott

Hűha! 8O

Az télleg jó colos ember lehetett, akinek téged sikerült fejen önteni!

Vagy pechedre épp lehajoltál?


Amúgy a magnézium valóban univerzális szer! Rendbehozza az idegrendszert és segít mélyen aludni!

Mindenkinek csak ajánlani tudom!