Gondolatok

Bradbury egyik írásában volt, hogy az emberek úgy mentették át a tudást, hogy mindenki megtanult egy-egy könyvet, és így csináltak könyvtárat...
Szerintem ez se rossz megoldás

Engem érdekeeeeel!
Mondom, nem hagyom magam riogatni, már csak elvből sem--az ember éljen úgy, hogy külső tényezők ne ingathassák meg. De azért van valami strucc-szerű abban a gondolkodásban, hogy az emberi civilizáció sérthetetlen--mindig is volt, mióta élek mindig is lesz.
Az emberek meg hajlamosak várni a világvégét, ez nem újdonság. Ha össze tudnám számolni, hogy csak az én életemben hányszor harangozták már be... A legjobban az tetszett, amikor 2000. jan. 1-én a barátnőim a reggel hat órát várták, mert az USÁ-t, akkor éri el az éjfél, tehát akkor következik be a katasztrófa... Könyörgöm, legalább a világvégét ne az USÁ-hoz szabjuk!

Erről csak egy vicc jutott eszembe, de mivel néhányan talán sértőnek éreznék, ezért ha valaki kíváncsi rá, priviben elküldöm...
Szvsz nem lesz világvége. Valahogy nem tudok hinni benne. Az időjárás tényleg nem normális, de ez még nem jelenti azt, hogy ránk szakad az ég...és ha lenne, azt is túl lehetne élni szerintem. Az ember alkalmazkodó állatfaj...

Alyr Arkhon\n

Hát Tolkient nem égetnék
Legalábbis amíg a többi el nem fogy.
quote]

Hát, végül is lehet égetni, mert rajta van már egy csomó más adathordozó médiumaon is.

[size=9:24urbih4]Lehet égetni.
mármint a boszit:)[/size]

Én soxor gondolkoztam már az ilyen világvégés riogatásokon: hogy mi lenne, ha egy nap tényleg kártyavárként összeomlana az egész biztosra vett civilizációnk. De így elméletben nem félek tőle. Jöjjön, ha jönnie kell.

Ma láttam a sulival a Holnaputánt. Tudom hatásvadász, meg minden, de elgondolkodtató is.
Ha belegondoltok az elmúlt egy hét időjárásba az is nagyon furcsa. Tegnapelőtt még pulovert kellett vennem ma meg itt ülök a gép előtt egy spagettipántos topban meg egy farmerban és nem fázom.
Ha belegondolok ez kétségbeejtő! Most csodaszép idő van odakinnt. De mi lesz holnap?
Ti mit tennétek ha tudnátok, hogy csak egy hét és megszűnik a földi élet? Mit tennétek abban a helyzetben amiben a film hősei voltak? (be voltak záródva egy kö9nyvátrba és könyveket kellett égetinük, hogy ne fagyjanak meg. és csak várták vártáka segítséget..)

:sohaj:

Azértse írok privit. L. lejjebb.

:mittomen:

Sziasztok,

Mint megtudtam, néhány lány részéről olyan vádak értek, miszerint én túlságosan is rámenősen próbálkoztam náluk, én azonban ilyen esetekre nem emlékszem. Ráadásul az MTT körein belül feleannyi esetben sem közeledtem lányhoz a barátkozáson túlmenő célzattal, mint amennyien ilyesmit állítanak. Ezért ezen ugyancsak megdöbbentem, annál is inkább, mert én magam soha egyetlen lány részéről sem kaptam ilyen visszajelzést. Ezért azt kell gondolnom, hogy valamit többen is csúnyán félreértettetek. A további hasonló félreértések elkerülése érdekében szeretnék megkérni mindenkit, hogy ha úgy érzi terhes a számára a társaságom, akkor a jövőben ezt elsőként velem közölje! Ezzel sok kellemetlenséget spórolnátok meg magatoknak is, nekem is, és az MTT vezetőinek is, akik nem tudnak mit kezdeni az ilyen vádakkal.

Üdv, Oisin

Erda niire (Area) írta: Igen, az emberekkel már csak igy szokott történni... Jódolgunkban elfelejtünk örülni az egyszerű életnek. Az ember hajlamos összeveszni mindenkivel, aztán egyszer csak meglegyintik olyannal, hogy rákos, vagy még rosszabb, és rájön, mennyire szereti azokat akikkel 10 perce még ordibált. Ma ment el az egyik osztálytársam a suliból, mert nyaralnak, és mi ugye nyolcadikasok vagyunk. Én nem szerettem az a csajt, mert elég nyávogós volt, de most leesett, hogy lehet, hogy soha többé nem látom (másik városban tanul tovább), és rendesen megsirattam. Miért csak a végén jön rá az ember, mit is érez valaki iránk igazából?

fura de tényleg igazad van.... velem is volt ilyen 1x osztálytrsamnak volt autóbalesete, és mindeki szinte csak akkor foglalkozott vele, elötte allig

Igen, az emberekkel már csak igy szokott történni... Jódolgunkban elfelejtünk örülni az egyszerű életnek. Az ember hajlamos összeveszni mindenkivel, aztán egyszer csak meglegyintik olyannal, hogy rákos, vagy még rosszabb, és rájön, mennyire szereti azokat akikkel 10 perce még ordibált. Ma ment el az egyik osztálytársam a suliból, mert nyaralnak, és mi ugye nyolcadikasok vagyunk. Én nem szerettem az a csajt, mert elég nyávogós volt, de most leesett, hogy lehet, hogy soha többé nem látom (másik városban tanul tovább), és rendesen megsirattam. Miért csak a végén jön rá az ember, mit is érez valaki iránk igazából?

Rabyn:
Tudod, én mindig hittem abban, hogy semmi sem történik hiába, s a végén minden jóra fog fordulni.
Talán nem legjobb példa, de ez is a betegséggel kapcsolatos:
Nekem mindig elég széthúzó családom volt. Állandóan veszekedtünk egymásssal.
Aztán két éve kiderült, hogy anyukám rákos, s mind nagyon megijedtünk. Életem legrosszabb éve volt (a kiközösítses éveimnél is rosszabb). Anya nagyon megszenvedte a kezeléseket, s sokáig nem tudtuk, hogy áttétes-e. Aztán az én drága, erős és makacs anyukám gondolt egyet és úgy meggyógyult, hogy ma csak úgy kicsattan! Mindent a makacs élniakarásával ért el!
S én azelőtt azt láttam anyukámban, hogy erős akaratú, s nem kényeztet úgy, mint a többieket az ő szüleik. Ma úgy gondolom, hogy csak segíteni akar, hogy megálljam a helyem a világban.
Ha meghallod azt a szót, hogy rák, azt hiszed, hogy csak rossz jöhet ki belöle. De szerintem mi mind jobbá váltunk tőle. Mert megmutatta, hogy mi a fontos. S hogy a jó dolgok múlandóak, s örülni kell annak, amink van.
Biztos neked is van egy csomó jó dolog az életedben. Gondolj arra, hogy mi lenne, hogyha azokat is elvesztenéd, s mindjárt jobban fogod magad érezni!

Sajnos nekem már volt olyan közeli családtagom aki meghalt (nagymamám, nagynéném, keresztapám felesége, nagymamám testvérének a férje...), olyanok akik közel álltak hozzám és nagyon szerettem őket. Közülük a keresztapám felesége volt aki váratlanul fiatalon ment el, méhen kivüli terhes volt és komplikáció lépett fel. Ez egy akkora teher amit talán soha nem lehet feldolgozni igazán, mert az egy teljesen más dolog, ha vki idős korában v hosszú betegeskedés után hagy itt minket. Talán hülyén hangzik, de arra talán fel tud az ember kicsit készülni lelkileg, hogy a közeljövőben elveszitheti, ha előre látható és lehet rá számitani. Viszont egy váratlan baleset, ha tragikusan végződik olyannyira feldolgozhatatlan, hogy nincsenek rá szavak, mert ott marad egy hatalmas űr, hogy mi mindennek lett ezzel vége. Olyan iazságtalan az egész...

Ring: Én olyan szerencsés vagyok, hogy eddig "csak" a nagyapáimat veszítettem el, a suliból se halt még meg senki, így igazán közelről még nem találkoztam a halállal. Viszont kb. megértem mire gondolhatsz mit érezhetsz most. Amikor hallok egy mentőautót száguldani és közben szirénázik kiráz a hideg, amikor hallom, hogy itt meg ott ez meg ez halt meg akkor is érzem, hogy úristen lehet, hogy holnap valaki azok közül nem lesz többé akiket fontosnak tartok.. és ez félelmetes.

ne haragudjatok, hogy így a téme közepébe vágok, tényleg, de ezt muszáj elmondanom Nektek.

A suliban meghalt egy fiú. Egy évfolyamra jártam vele, matekra, és hetenete egy törin. Nem szerettem különösebben, mert beszólt, és roppantul nagy pofája volt...de végülis nem volt vele semmi gáz, ugyanolyan volt,mint az osztálytársai. csak valahogy a gondolat. hogy este asztmás volt, és éppen rájött a roham, megfulladt, és nem tudták újraéleszteni.
Valahogy hihetetlen elképzelni, hogy NINCS. attól. hogy meghalt, még ugyanúgy nem tartom többre, csak talán elszúrt valamit..vagy nem aszerint a feladat szerint élt, mint amit kitűztek neki, ezért újra kell kezdnie? olyan közel van a halál. és ez azt jelenti, hogy bárki meghalhatna közülünk,most. mert a halál mindenhol ott van...elképzelem az élettelen arcát..nem, nem tudom elhinni.

Köszi télleg ezt a sok lelkesítő írást:)

De sajnos a matekjegyem nem fog megváltozni.. hiába tudtam az anyagot hiába tanultam moggyal és gollammal egy egész vasárnap délután hiába én készíettem fel az osztálytársamat még is eggyes lett a dolgozatom.. nem ért semmit sem, hogy tanultam.. összuekvertem elfejelettem.. nemjol csináltam.. lett ugyan egy hibátlan feladatom (egy mindig van... )
de nem értem el a 11 pontot ami szükséges a ketteshez..

Zizzo írta: Rabyn:
Ejej, csillagom, fel a fejjel!!

Rabyn írta: Elfádatam abban, hogy még midnig nem tudják mi bajom, hogy 18 évesen olyan lemondásokat kell hoznom mint egy öregembernek (nem ehetek ezt nem ihatok azt, nem csinálhatok ezt, vagy amazt), most is be van fáslizva a lábam mert fáj.. és nem tudják mitől ..

Ez nem a te hibád. Tudom, hogy rossz ismerős a helyzet (/pill apummal is ez van), de ezt azért meg lehet oldani és lehet igy is teljes életet élni, tul leszel ezen is, csak akarni kell! Mondogasd, hogy meg fogok gyógyulni, vagy hogy nem vagyok beteg (marhaság a szugeráció, de valamire csak jó...)

A szuggeráció tényleg jó. Főleg, ha félálomban csinálod...

Rabyn:
Ejej, csillagom, fel a fejjel!!

Rabyn írta: Elfádatam abban, hogy még midnig nem tudják mi bajom, hogy 18 évesen olyan lemondásokat kell hoznom mint egy öregembernek (nem ehetek ezt nem ihatok azt, nem csinálhatok ezt, vagy amazt), most is be van fáslizva a lábam mert fáj.. és nem tudják mitől ..

Ez nem a te hibád. Tudom, hogy rossz ismerős a helyzet (/pill apummal is ez van), de ezt azért meg lehet oldani és lehet igy is teljes életet élni, tul leszel ezen is, csak akarni kell! Mondogasd, hogy meg fogok gyógyulni, vagy hogy nem vagyok beteg (marhaság a szugeráció, de valamire csak jó...)

Rabyn írta: Félek, hogy nem lesz lelkierőm végigcsinálni az egészet.

A remény hal meg utoljára, addig meg erős vagy! És nézz körül mennyien segitenek, vagy legalábbis megpróbálják!

Rabyn írta: Elegem van az egész rendszerből amiben élek. Hogy itt vagyok 18 évesen és nem tőlem függ a jövöm! Hiába tanulok ha nem értem, hiába gücölök ha nem ér semmit!

Nah erre nehéz mit mondani. Tudod ez a sz@r világ így van megtervezeve, hogy ne lehess 100%-ig a magad ura. De valamit, egy egészen picit biztos ér minden amit csinálunk, amit csinálsz! És éltessen az, hogy megpróbálsz ugy élni ahogy te akarsz (ez speciel az én agyamba is nagy brobléma, szal ki is irtam az ajtómra magamnak: "Vedd a kezedbe az életed irányítását!").

Rabyn írta: Amikor mások már akikkel együtt nőttem fel, leérettsigiznek, egyetemre járnak.. És én meg csak bentvagyok abban az épületben hallgatom az osztályfönököm dumáját, hogy mekkora szemetek vagyunk, látom ahogy a régi tanáraim tönkremennek. És ilyenkor kilátástalannak érzem az életemet..

Hmmm... ezt jövöre azért majd felejsd el, nem jó így nekikezdeni az érettséginek (én tudom, gondolom sejted miért). De nézd másik oldalról: akikkel együtt nöttél fel azoknak is sikerült, neked miért ne menne?!
Én is itt vagyok, és láss csodát: egész évet átaludtam, halálosan nem érdekelt senki és semmi... most meg már egyhete csak tanulok, amit magam is csodálok, és nem értem, de olyan emberek között voltam akik elhitették velem, hogy menni fog, és ez sokat segitett! ööö kezdek belezavarodni...
(ha nem bukok meg akkor és pestre megyek fősulira akkor egy dolgot tuti nem hagyok ki: eccer kétszer felmegyek hozzátok és öcsédet "megnevelem", beléd meg lelket verek! Érdekes és értékes ember vagy, nem szabad elveszned!)

Nah és egy gondolat (ha lehet, ha nem akkor kérek egy modit, hogy töröljön:)):
Wind of change…a változás szele.
Egy szél ami állandóan szalad, fut, szerte a világon. Magával hozza az új dolgokat, jót és rosszat, antikrisztusokat, háborút, békét, boldogságot. A változás szükséges. De min kell változtatni? Emberek… egy furcsa életforma, ezer az elmélet ezen furcsa dolog létrejöttére, az emberekére… mindenki mást hisz el, mindenki más is, de mindenkiben ott bujkál a kérdés, a kérdés, mely már elcsépelt, unalmas, és lerágott csont, de mégis megválaszolatlan: Miért??
Az emberek alkottak egy világot, lefektették a szabályait, de csak azért, hogy megszeghessék őket. Miért? Mert szabályok nélkül káosz lenne, ami viszont a szabályok által leírtak szerint egy rossz dolog… egy ördögi kör… talán megváltozhatatlan? És mi lett volna, ha régen az evolúcióval nem a rend és a szabályok váltak volna megszokássá? Káosz lenne, és rossz lenne? Nem tudni, mert a rossz fogalmát is az emberek alkották. Valaki kitalálta, hogy a káromkodás rossz? Miért is? Mert sérti az erkölcsöt. Mi az az erkölcs? Egy újabb szabály. Valaki kitalálta, hogy van túlvilág, valaki kitalálta, hogy nincs. Erre nincs szabály? Valaki kitalálta, hogy rossz, ha elvesszük más emberek életét. A káoszban is rossz lenne? És ha mondjuk van túlvilág, és jó embert öltek, az talán egy jobb helyre kerül. Ez rossz? Ha gonosz embert öltek meg megkapja a büntetését a túlvilágon. A büntetést, ami a szabályokon alapul…. Ez rossz? Megmagyarázható? Szabadság? Egy újabb emberi fogalom, amihez mindenki ragaszkodik. De ha nem jött volna létre? Mi lenne helyette? Talán nagyobb engedelmesség? Lehet változtatni erőszakkal? Lehet… értelme van? A szabályaink szerint rossz valaki akaratát másra erőltetni… akkor is az lenne, ha mondjuk az az ember később rájönne, hogy jobb neki…Bonyolult! Újabb fogalom… újabb érthetetlen dolog… Folytassam még? Minek? Talán holnap jön a változás szele és elsöpör mindent! Akkor érdemes még ma élni? Talán… Történhet velünk sok jó még holnapig… Jó? Az mi?
Mit tennénk, ha el kéne magyarázni valakinek ezt a sok szabályt és okait? Egy földön kívüli, aki rendelkezne a szabályoktól való teljes mentességtől, vajon hogy érthetné meg az embert? Nehezen? Újabb fogalom…
Talán hülye vagyok, és cinikus? Ezek mik? Bonyolult… újabb fogalom… hosszú még a sor… ehhez mindenki hülye!!
Vajon mi lenne a világból, ha a változás szele elérné ezeket az alapszabályokat? Én meg akarom látni ezt a világot?! Ez most kérdés? Az elcsépelt kérdés ismét felhangzik: Miért? Unamas, senki nem tudja a választ? De! Pontosabban mindenki tudni vél egy választ! Talán 42? Nem hinném… nekem nincs válaszom erre… vajon miért?
A változás szele… Wind of Change… sokan értelmezik sokféleképpen… Itt van például a Scorpions… zenét készítettek belőle… Miért? Hogy gazdagok legyenek? Mire jó a gazdagság? Mi ez a fogalom? Hogy örömöt szerezzenek másoknak? Az micsoda? Mi az értelme, ha elmúlik… Elmúlás? Szükséges? Szükséges rossz? Hogy híresek legyenek…
Született egy dal, 90-ből. Régről. És az album amin van, az örült világ… irónia? Vagy realitás? Nekünk emlékek sorozata. Szeretjük? De miért? Mi a tudatalatti üzenet? Mire vagyunk hivatottak? Változtatásra? Hogyan? Nehéz lesz… vagy nem is lesz semmi… És ha holnap megunjuk a dalt? Bukás? A sors keze? A szabályok merevsége?

Rabyn: bár tom, hogy semmi újat vagy értelmeset nem tok mondani...azé mégis mondok! Fel a fejjel, és bízz abban, hogy egyszer minden jobb lesz!!!! Mert jobb lesz, hidd el!!!
/me magát tudja példának felhozni, mert nyolc évig köszködött általánosban, a tanárok között, a maga hülyeségéből ( ), mert lökött volt és még nem nőtt be a feje lágya, aztán már nem is tudott tenni semmit. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy az egésznek nincs értelme és semmire se viszem majd. Aztán elmentem gimibe és a legfantasztikusabb tanárokat fogtam ki (na jó, egy kivételével), akiket nem csak szeretni, hanem tisztelni is megtanultam, már tudom mit szeretnék elérni, és hogy miért küzdjek és mit hanyagoljak el annyira, amennyire még lehet.
Szóval mindig az történik ami jó, szvsz! Mindig jobb kell hogy legyen! Reménykedj, én szurkolok!!

Rabyn írta: Kár, hogy ezt nem jegyzi meg sok ember.. Talán az a legrosszabb ebben a "bezártságban", hogy nem azt teszem amit szeretnék. Nem azt tanulom.. Tudom iskolát kéne váltani.. De még nem tudom hova mehetnék.. Talán szeptembertől.. Tényleg köszi mindenkinek a bátorító szavakat nagyon jólestek, mostmár nem is vok annyira elkeseredve.

Emlékszem, nekem gimi második osztályában volt egy pocsék időszakom. Kábé fél évem ment arra rá, hogy sajnáljam magam. Annyira elmerültem az önsajnálatba, hogy a hajam szálai sem látszotta ki belőle. Esténként azon sírdogáltam, hogy mennyire nem szeret senki (ami nem volt igaz, csak jó kis magyarázatokat gyártottam). A suliba reggelente bevonultam, teljesítettem a kötelességemet, aztán hazavonultam és bezárkóztam a szobámba. Kábé ebből állt az életem. Borzasztóan rosszul éreztem magam. A nyár elején valahogy tudatára ébredtem, hogy mit csinálok magammal. Akkor elhatároztam, hogy soha többet ilyet! A nyár kirángatott kátyúból, és onnantól kezdve akárhányszor rajtakaptam magam, hogy sajnálom "önszentségemet" ( ), rövid úton véget vetettem ennek az állapotnak. AZóta megtanultam, hogy a problémákkal is így kell eljárni: felismerni, aztán kézbevenni és megoldani.

Rabyn, ha leérettségiztél, akkor egy fokkal több olyat tanulhatsz, amit szeretnél. De csak egy fokkal. Mindenhol vannak ugyanis nem-szeretem-tárgyak.

Oisin, ha oda akarod a válaszokat, akor bízd a fórumozókra, hogy ottjártukban elolvassák. Ez a kiplakátozás és mártírkodás egyfelől kicsit szánalmas - nekem -, másfelől pedig tök fölösleges.

Ha beírsz egy topikba valamit (ezesetben ide), akkor ide fogok válaszolni, nem máshova. Floodolásból meg nem kérünk.

Ancalimon,

Én a fórum moderátorainak a kérésére ideírom, hogy a véleményeteket legyetek szívesek az Aldeonra küldeni, hogy a vita egy topicban folyjon, és ezt a kérést pont Te nem fogadod meg... Örülök, hogy egyezik a véleményünk. Ezek szerint Te a többséggel szemben szavaztál, ugye?...

Üdv, Oisin

Sziasztok,

Ha már a kiközösítésről volt szó, van egy idevágó témám (amiről az MTT Aldeon topicban bővebben is olvashattok). Mit szóltok ahhoz, amikor egy szervezet (jelen esetben az MTT) vezetői egy embert (jelen esetben jómagamat) a magánéletével kapcsolatos kósza pletykák miatt, valamint a miatt, mert egy másik emberrel (jelen esetben Elrynnel) való kapcsolata a vezetőség néhány tagjának nem tetszik, szóval mindezek miatt nemkívánatos személynek nyilvánítanak a társaság által szervezett táborban? Méghozzá anélkül, hogy előtte megkerestek vagy megkérdeztek volna, ráadásul a szintén meg sem kérdezett többség véleményére hivatkozva? Bővebben az Aldeonon. A véleményeteket is az Aldeonra írjátok lsz, nehogy az a vád érhessen, hogy megbénítom a topic életét...

Üdv, Oisin

Erda niire (Area) írta: "Nem a kék vér, a pedigré, az egyetemi diploma, az számít amit az életeddel teszel." Millard Full
[size=9:1d9219q1]jeah, 1555. [/size]

Kár, hogy ezt nem jegyzi meg sok ember.. Talán az a legrosszabb ebben a "bezártságban", hogy nem azt teszem amit szeretnék. Nem azt tanulom.. Tudom iskolát kéne váltani.. De még nem tudom hova mehetnék.. Talán szeptembertől.. Tényleg köszi mindenkinek a bátorító szavakat nagyon jólestek, mostmár nem is vok annyira elkeseredve.

hmm... találtam egy épp ide illő idézetet:
"Nem a kék vér, a pedigré, az egyetemi diploma, az számít amit az életeddel teszel." Millard Fuller
Ez szerintem az élet minden terére érvényes, és nagyon meg kell jegyezni!

[size=9:35xpygu0]jeah, 1555. [/size]