Gondolatok

Dae: Nekem is van ilyen rokonom. Én az unokatesóimat utálom, mert olyan undokok, és nemistudom... kiálhatatlanok, és felsőbb rendűnek tartják magukat. Az ebben a szörnyű, hogy én pontosan meg sem tudom indokolni miért nem kedvelem őket. Egyszerűen csak nem szimpik, és ez sajnos nem elegendő indok a szüleimnek. Én folyton tök ingerlékeny, és mérges leszek a közelükben, és hiába próbálok jópofizni velük, egyszerűen nem megy! Az az egy szerencsém van, hogy durván három évente szoktak csak meglátgatni minket (külföldön laknak), de akkor két hónapot maradnak!!!!!! 8O

Dae: Nekem nem rokonnal volt ilyenem hanem egy ismerősőmmel. Meg kellett volna probálnom őt szeretni, de egyszerűen nem ment.. Nem tudtam olyat szeretni aki engem se szeret.
Nekem már csak a nagyiaim élnek, az apai nagyim mindig is össze akarta ugrasztani anyáékat, de nem sokszor sikerült neki, most, hogy 80 éves és egyedül van igényelné a szeretetütnket, de már elkésett vele, én még csak-csak ellátogatok hozzá de a testvéreim úgy vannak vele, hogy ha eddig nem foglalkozott velük ők nem fognak vele.
Nem tudom mit tegyél, állj a szüleid mellé, hogy tudják, hogy TE akkor is szereted őket. Ez néha segít.

Timona: Az életnek nem kell feltétlenül szén alapúnak lennie...legalábbis szerintem. Minden a fitikai körülményektől függ (milyen anyag amekkora mennyiségben milyen sűrűn fordul elő valahol, mekkora a nyomás stb). Itt a földön pont a szén a nyerő, de nem biztos, hogy máshol is...gondolom...persze nem vagyok túl nagy szakértő
Arról meg, hogy miért épp ide jönnének leigázni minket...csak egy kis kpzelőerő kell...mondjuk természeti katasztrófa, vagy baleset, vagy üldöztetés miatt menekülnek, és ez a legközelebbi föld típusú bolygó. Nem biztos, hogy engedélyt kérnének a letelepedésre, ha tudják, hogy nincs rá szükségük. Nem tudom olvasta-e a valaki a Végjátékot, és folytatásait. Ott az idegenek elég furák voltak...Volt egy királynő. sok igenigen hasonló harcos (a részletekre nem emlékszem)...háború dúlt már egy ideje, és nem sok esélyünk volt, sokkal fürgébbek voltak az ellenfél hajói, éshát sokan voltak...egy pici flotta azonban lecsapott a központi hajójukra, és megölte a királynőt, ekkor az összes idegen a hódító flottában meghalt. A későbbi részekből az derült ki, hogy meg sem forult a fejükben, hogy megölhetik a királynőt, ilyen bűnre talán szavuk sem lett volna. Mi pedig azt nem tudtuk, hogy a harcosok elvesztése nekik (illetve a királynőnek) olyan érzés volt, mintha egy ujját veszítené el monnyuk...ő el sem tudta kézelni, hogy az emberiség nem így épül fel...azt hitte, hogy ott is van valahol egy királynő, és hogy az egyes emberek pótolhatók, nem túl nagy veszteség a haláluk. Azt gondolta, hogy megharcolnak a területért, és akkor másik királynő elmegy, és épít magának otthont máshol. Ahogy az náluk lenni szokott. Szal elég egy ilyen félreértés például...nem is kell rossz/gonosz szándék.

Alyr Arkhon írta: Én itt úgy értettem, hogy egy faj a sok közül. Se nem jobb, se nem rosszabb a többinél. Ez perpill teljesen hiányzik.

Teljesen igazad van, tényleg hiányzik. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az lenne az első lépés, hogy az emberiség mint olyan egy fajnak tekintse magát, és rájöjjön, hogy nem feltétlenül érdemes önmagát irtani. Ahogy a dolgok most mennek, csak a Földet leigázni készülő UFÓk kezére játszunk. (Bár az Ufónak becézett barátnőm biztosított róla, hogy semmi ilyesmire nem készülnek )

Dea: nekem már csak az apai nagyanyám él, sajnos. Ő pedig velünk lakik immár 14- 15 éve. Sose szerette anyut igazán, mert apukám otthagyta a gyűrűs menyasszonyát amikor anyukámat megismert, és mivel az exet nagyon kedvelte, ezt sose tudta igazán kiheverni szerintem és a mai napig ahol csak tud megpróbálja anyut bántani- áskálódás, gonosz pletykák és folyton csak panaszkodik, pedig úri dolga van nálunk, mert eleve ugy épitkeztünk, hogy egy külön kis garzonja van, anyu bevásárol nek, hétvégén főz rá segit neki takaritan, kiváltja a gyógyszerét, de ő csak panaszkodik, hogy sose beszélgetünk vele, hogy milyen rossz itt neki, pedig már talán rég nem is lenne, ha nem költöztetjük fel hozzánk hanem lent hagyjuk vidéken a romos kis viskójában. Sokáig azt mondogattam magamban, hogy mégiscsak a nagymamám, de már én se tudom mit érezzek iránta...

A földönkivüli dologról annyi a véleményem, hogy az univerzum végtelen, fogalmunk sincs, hogy hány olyan bolygórendszer, galaxis van ahol kialakulhatott az élet. Ez ugye függ a bolygó milyenségétől is, tehát lehet, hogy fejlettebb lények is élnek valahol, de lehet, hogy fejletlenebbek is, talán sose fogjuk megtudni mi az igazság, mert ha egyszer eljutunk odáig, hogy kényünk kedvünkre utazhatunk a világűrben még akkor se biztos, hogy fogunk találkozni idegen lényekkel- mert olyan hatalmas és végtelen a világűr-, tehát annak is kb annyi esélyét látom, hogy ők ide jöjjenek. Ha mégis jönnének, milyen céllal? Erre megintcsak nem lehet igazán válszolni, mert lehetnek olyanok mint mi, érzelmekkel megáldva, de lehet, hogy csöppet se hasonlitanak arra amit most el tudunk képzelni. [size=9:2qzj4as1](Most beugrott nekem a Jelek c film ami azért eléggé elgondolkodtatott...)[/size] Ugyhogy azért jobb félni, mint megilyedni.
Karl Saganról meg az az űrhajóval röpködős csillagászati ismeretterjesztő filmsorozat jut eszembe, amikor pl azt feszegeti, hogy akár a Jupiteren is lehet élet méghozzá lennének a Vadászok és a Lebegők, akik mivel nincs felszin csak a felhők között szárnyalva élnének és a Vadászok a Lebegőkkel táplélkoznának a Lebegők meg a légköri anyagokkal... Ekkor kezdett el igazán érdekelni ez a máshol is van élet dolog, de nem tudom igazán, mit higgyek vagy mit ne...

Orsie írta: Alyr , nem kötözködni akarok, de ez még nem jelenti egyérteléműen azt, hogy ha ők jönnek, akkor biztos, hogy békés szándékkal... mert lehet az is, hogy azért jönnek, hogy megszállják a bolygót, mert mondjuk az ő bolygójuk veszélyben van és megtudták, hogy itt van a Föld. Egy ilyen esetben nem valószínű, hogy ők azt feltételezik, hogy mi simán befogadnánk őket, szóval valószínűleg ők sem fehér zászlókat lengetve jönnének

Ezzel kapcsolatban csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy szerintem amelyik lény egyáltalán intelligensnek mondható, az nem bír a fent említett tulajdonsággal, mint ahogy nem kell feltétlen bámilyen emberi tulajdonsággal rendelkenzie. Nem tartom túl valószínűnek, hogy ha van egy faj, amelyik egyáltalán ide tud jönni (amikor mi még a Marson sem jártunk), az azért tenné meg a hosszú utat, hogy leigázzon bennünket.
Az sem mellékes, hogy ha mégis, szóval, ha leigázna minket, és jobb világot teremtene itt mint az emberiség, akkor nem is lenne az olyan nagy tragédia...

Siss: ezzel nem vagy egyedül. Az én nagymamám is egy utálatos alak. Kb tíz éve költözött a szomszédukba, és azóta is azon igyekstzik, hogy egymásnak ugrasszon minket. Ő anyai ágon a nagyszülőm, és szegény anyámnak az idegeire megy. Nagyon képmutató (mostanába templomba is jár), és elég gonosz (igen, ez a szó pontosan illik rá!)
Attól, hogy rokoni kapcsolatban állsz vele, még nem kell szeretned. szeresd annyira, amennyire megérdemli.

A földön kívüli élettel kapcs.: Most rögtönözni fogok...
Szerintem igazán önző és beképzelt dolog azt hinni, hogy az emberiség az egyetlen értelmes faj ebben a hatalmas, végtelen univerzumban. És a Föld, khm... hogy is mondjam, nem az a túlontúlontúl vonzó hely, hacsak nem akar valaki szemétben gázolni... Komolyabbra fordítva a szót, nem tartom valószinűnek, hogy egy hiperintelligens faj pont ide fog jönni békét osztani, tanítani, stb, amit az optimisták elképzelnek. Max azért jönnének ide, hogy lenyúljanak minket. Mert ugye ők fejlettek, stb, és akkor ha mindezt feltételezzük, kezdve azzal, hogy ide akarnak jönni, és hogy tök okosak, feltételezhetjük, hogy meg tudnak minket figyelni úgy, hogy fogalmunk se legyen róla. És ha látják, mi folyik itt, eszük ágában sem lesz letolni a képüket az űrhajóikról. Az ember a megfigyeléshez többnyire a "szedjük szét" módszerrle közelít, és ha én UFÓ lennék, köszi, de nem kérnék belőle, hogy bárki is belémnézzen...
Lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert nem látok túl az emberi mivoltomon. (Sőt ez 100%) Bár nem hiszem, hogy én jó szívvel mennék olyan idegen lények közé, akik programszerűen irtják egymást...
Ennyire nem különbözhetnek az idegen inteligenciák sem tőlünk.

Bocsánat, hogy belevágok a tárgyalt témába, de ez rettentően kikívánkozik belőlem...

Éreztetek már olyat, hogy szeretnetek kellene egy embert, de mégis gyűlölitek? Mert én így vagyok a nagyanyámmal... Sose állt jó ember hírében, anyukámat (aki az ő menye) azóta kínozta, amióta hozzáment apukámhoz, anyukám máig nem bocsátotta meg neki a rengeteg megaláztatást és gonoszkodást. A nagyanyám márciusban költözött le Győrbe Pestről, amikor már nem tudta ellátni magát. Bekerült a helyi kórházba az ápolási osztályra, és mivel apukám orvos, többet is megkap, mint egy átlag beteg, mégis folyton panaszkodik és rosszindulatúan pletykálkodik, a nővérekről rosszat terjeszt, és apukámnak is az idegeire megy. Nagyon aggódom az apámért, amióta itt van a nagyanyám, érezhetően romlott a kedélye. Már alig mosolyog, állandóan rossz kedve van. Esküszöm, néha már attól sem riadnék vissza, hogy saját kezűleg fojtsam meg az öregasszonyt, amiért rátelepszik és árnyékként ül a családunk felett, és nemhogy azon igyekezne, hogy minél kevesebb gond legyen vele, hanem még külön rigolyáskodik is és idegesíti a szüleimet, és amennyit én hallok az apukámmal folytatott vitáiból - apukám mondja neki, mit kéne csinálnia, ő meg hajtogatja a maga kis mondókáját végig-, lefogadom, hogy szándékosan csinálja, mert ennyire azért senki sem lehet hülye, ő meg pláne nem, azok után, milyen különös gonddal előkészített gonosz aknamunkákat csinált anyukámmal. A legrosszabb pedig az egészben, hogy ő szeret engem - én voltam az egyetlen a testvéreim közül, akivel foglalkozni tudott, így énvelem került csak közelebbi kapcsolatba, de egyszerűen képtelen vagyok már szeretni, éls pokoli rossz ilyen környezetben élni; hogy terrorizálja a családomat valaki, akit természettől szeretnem kéne...
Ennyi voltam, bocsánat a lelkiző sarokért....

Öööö...most melyik kapcsolatról beszélünk ?
Ha a J. Foter-es filmre gondolsz, abból van külön könyv, persze nyilvánvaló, hogy Sagan jelenti az alapot az ilyen jellegű dolgoknál.

Nem akartam elé helyezni...és nem kesergésre gondoltam...csak nekem zavaróan sok a fehér folt. Éshát talán az elkövetett hibákból is lehetne tanulni...

Alyr Arkhon írta: A Kapcsolatból van könyv? Mostan meg vagyok lepve.

Igen, a film Karl Sagan könyve alapján készült. Én sem olvastam még sajnos, de tervbe van véve

Alyr Arkhon írta: Amennyiben persze képesek lennének velünk szót érteni (azért nem fordítva írom, mert ha ők jönnek ide akkor részükről megvan a kommunikációs készség, az ember részéről... hát... )

Alyr, nem kötözködni akarok, de ez még nem jelenti egyérteléműen azt, hogy ha ők jönnek, akkor biztos, hogy békés szándékkal... mert lehet az is, hogy azért jönnek, hogy megszállják a bolygót, mert mondjuk az ő bolygójuk veszélyben van és megtudták, hogy itt van a Föld. Egy ilyen esetben nem valószínű, hogy ők azt feltételezik, hogy mi simán befogadnánk őket, szóval valószínűleg ők sem fehér zászlókat lengetve jönnének

Ezt csak azért mondom, hogy attól még, hogy ők jönnek, nem biztos a békés szándék. Ez önmagában nem elegendő ok. És persze erre az embereknek igenis fel kell készülnie. Ezt én meg tudom érteni, hogy ezért az ember óvatos - meg hát magából indul ki, mert az ember is "szeret" háborúzni, ha értitek mire gondolok... De ez persze csak az egyik oldal, a másik oldal az, hogy tényleg békés a szándék az idegenek részéről. Az óvatosság sosem árt, de ebben sem szabad túlozni. Fel kell készülni a rosszabbik esetre de bízni kell a jóban.

Amúgy én azt is el tudom képzelni, hogy ha tényleg van élet máshol is, akkor kell lennie nemcsak olyan helynek, ahol fejlettebb fajok élnek, hanem olyannak is, ahol még ott sem tartanak, ahol mi. És őróluk pl azért nem tudnánk, mert ők nincsenek olyan szinten, hogy felvegyék velünk a kapcsolatot. És persze lehetnek olyanok is, akik sokkal fejlettebbek nálunk és azért nem keresnek minket, amit Te mondtál, Alyr. Amúgy Kapcsolat rúlz, én nagyon szeretem azt a filmet "Kis lépésekkel.. " De a Stargate sorozata is részben erről szól, voltak epizódok, amik kifejezetten ezzel foglalkoztak.

Drizzt: szvsz nagyon érdekes kérdéseket tettél fel, tényleg érdemes ezen elgondolkozni!

Igen, a könyv egy kissé jobb.
A múltunkat sem imserjük igazán, és már a jövőn gondolkodunk, nem fura ?
Mihez képest idegen ?

nem gondoltatok még arra, hogy önmagatok egy idegen??

honnan lehet ezt vajon tudni?

Alyr Arkhon írta: Ha léteznek olyan földönkívüli lények akik már kutakodnak nálunk, nyilván tudják ezt és ezért nem lépnek velünk kapcsolatba. Az ember még nem nőtt fel az ilyen dolgokhoz.

Kár, mert azt hiszem, ez lenne az emberiség egyetlen esélye arra, hogy egy fajnak tekintse magát, ne pedig négynek (vagy még inkább ahány ország éppen van/lenni akar).

Alyr Arkhon írta: (ajánlom mindenkinek a Kapcsolat c. filmet ami pont erről szól. )

A könyvet méginkább

Léli írta: Valóban van rá esély, hogy kisebbségben legyenek az ilyen gondolkodásúak... de tudod, egy kis kavicsot dobsz a folyóba, és az egész elkezd fodrozódni

Hja, viszont az is lehet, hogy egy ilyen fantasztikus ötletre - mint pl az emberek kedvesek is lehetnek egymással - csak néhány lenéző pillantás lenne a reakció. Nem igazán szokták az ilyen "elszállt" ötleteket díjazni. :shake: :crap:

tripitaka írta: Sajnos az általános az, hogy az emberek a könnyebb elenállás felé mozdulnak...

Igen, az emberi természet ilyen. De ugyanakkor ilyen volt azoké, akik a '48-as Forradalomban részt vettek, azoké, akik a Nagy Francia Forradalomban harcoltak, és azoké is, akik a passzív ellenállást választották akár hosszú éveken át. Mert vannak emberek, akikben megvan a tartás, hogy küzdjenek (fajfenntartási ösztön ), és ilyen emberek mindig lesznek. Mert az ember örökkön harcol és küzd. Akár a tudásért, amit még nem ért el, akár a szabadságért, mely (úgy gondolja), neki nem adatott meg, akár egy gyermek életéért.... bármiért képesek az emberek összefogni és harcolni. Még más fajokért is. Nem hiába vannak zöldek

Léli írta: Valóban van rá esély, hogy kisebbségben legyenek az ilyen gondolkodásúak... de tudod, egy kis kavicsot dobsz a folyóba, és az egész elkezd fodrozódni

De a valószínűbb, hogy annak van igaza, aki azt mondja,hogy egy szem egészséges alma egy egész kosár almát képes megrohasztani (bocs, ez a duma nagyon tetszik )

Szóval, szerintem az emberek nem minden esetben vállalják az esélytelen harcot, bármilyen jó ügyről legyen is szó. Meg, aki már eleve rosszul gondolkodik, azt soha az életbe nem lehet meggyőzni, hogy nincs igaza; még ha mélyen, legbelül be is látja, akkor sem ismeri be másoknak. Sajnos az általános az, hogy az emberek a könnyebb elenállás felé mozdulnak...

tripitaka írta: Meg a hatalom soha nem az olyan emberek kezében van, akibe szorult jó érzés.

"Mindig a Kisember szív, amiatt amit a Nagyember tesz"-mondaná erre a volt töri tanárom. És van benne valami!

tripitaka írta: Sajnos kevesebben volnánk... Meg a hatalom soha nem az olyan emberek kezében van, akibe szorult jó érzés. (Vagy a hatalom kiöli az empátiát az emberekből?)

Valóban van rá esély, hogy kisebbségben legyenek az ilyen gondolkodásúak... de tudod, egy kis kavicsot dobsz a folyóba, és az egész elkezd fodrozódni

Léli írta: De lenne olyan, aki nemet mond. Aki azt mondja, nekik is joguk van a normális élethez, hogy ne igázzuk le őket. Hiszem, mert nem lehetek egyedül ezzel a Földön

Sajnos kevesebben volnánk... Meg a hatalom soha nem az olyan emberek kezében van, akibe szorult jó érzés. (Vagy a hatalom kiöli az empátiát az emberekből?)

tripitaka írta: Léli: Jómagam ezzel nem értek egyet, mert ha találnának idegen életet egy tök jó lakható bolygón, egyből megindulna az ember-hadsereg felfalni, feldarabolni, leigázni őket...

De lenne olyan, aki nemet mond. Aki azt mondja, nekik is joguk van a normális élethez, hogy ne igázzuk le őket. Hiszem, mert nem lehetek egyedül ezzel a Földön

Léli: Jómagam ezzel nem értek egyet, mert ha találnának idegen életet egy tök jó lakható bolygón, egyből megindulna az ember-hadsereg felfalni, feldarabolni, leigázni őket...

Ebben a sok pesszimizmusban hadd mondjak az emberekről egy jót is: képesek közösséget vállalni másokkal. Tudni kell rólam, hogy nagy ember-gyűlölő vagyok (az ideálom nekem a vulkániak (Star Trek rúlz)), de ma mosakodás közben (elmélkedésekre kiválóan alkalmas időszak ) rájöttem, h ez az emberek legfontosabb jó tulajdonsága. Hogy képesek nem csak fajtársaikkal, de más fajokkal is közösséget vállalni, megérteni őket, és segíteni rajtuk! Hogy az ember képes nem önzésből cselekedni, hanem mert tudja, hogy amit tesz, másnak jó lesz! Erre képes más lény a Földön? Én nem tudok róla. Biológusaink?

Szerintem ennek a bolygónak az az egyetlen problémája, hogy az emberek itt élnek, és ahány féleképp pusztítani lehet, pusztítják is. Olyan tökéletes harmónia lenne, ha nem lenne az ember. Az állatok nagyon jól megférnek egymással. Az nem számít, hogy egyik-másik megeszi a többit, mert így is marad elég, és csak a gyengék pusztulnak el. Szerintem ahhoz, hogy az ember képes legyen belátni, mekkora kár ennek a bolygónak, egy kicsit ki kell lépni abból a tudatból, hogy ő is ember, és ez elég nehéz, mivel minden nap emberek vesznek körül, és nem tagadhatod meg az emberi mivoltodat. Ez nagyon jól megfigyelhető a fantaszikus irodalomban/filmekben stb.: ha vannak szereplők akik nem emberi lények, akkor miért viselkednek úgy? Miért kellene egy idegen lényne is feltétlenül szeretnie, gyűlölnie, hatalomra vágynia stb? Elég nehéz elképzelni az életet érzések nélkül, de lehetséges.
Szóval, csak arra akartam kilyukadni, hogyha valaki képes kívülről látni az egész Föld bolygót, rajta az emberrel, akkor látni fogja, hol a hiba. A hiba az emberi mivoltunkból fakad, minden jó és rossz tulajdonságunkkal együtt. És hiába mondja valaki (többek közt én is) hogy az ember mégis csodálatos lény, mert ezt meg azt feltalált, meg van nekünk művészetünk is, attól még a tény tény marad: minden csodálatos, nagyszerű dolog, amit az emberiség valaha alkotott, az a saját emberi mivoltának kiszolgálására, az emberi élet kényelmesebbé tételére szolgál. Még a természetvédelem is...

Felagund írta: Drizzt: természetesen értem mire gondolsz, és távol álljon tőlem, hogy bármiben megítéljelek, de belegondoltál, hogy te magad mennyi mindennel károsítod a környezetedet? A ruha, amiben jársz, a kaja, amit eszel, még az is, hogy erre a postra válaszolsz (ha válaszolsz ), mind-mind áttételesen hozzájárulnak a természet rombolásához, mert a ruhát kaját, áramot mind természetkárosító módon vonják ki a természetből, és ezért a természetpusztításnak Te is részese vagy (és mindenki más is!), akér akarod, akár nem. Ez ellen az egyetlen megoldás az volna, hogy visszatérünk a kőbaltához, az állatbőrhöz, és ahhoz, hogy azt eszed, amit meg tudsz fogni.
Ez a fő probléma számomra, és én belátom, hogy ennek megoldása nemcsakhogy fölöttem, hanem az egész emberi civilizáció fölött áll, hiszen pont a civilizációt kéne megszüntetni ahhoz, hogy megoldjuk...

Mondtam én hogy sikerül bebizonyítanod...csak nem gondoltam, hogy ennyire fontos. Legyen meg az örömöd. Persze nem vagyok ANNYIRA ostoba, hogy ne tudnám mindezeket. És jobbító erőfeszítéseimet természetesen úgy kell értelmezni, hogy bizonyos szint alá nem tudom adni, ha a civilzáció vívmányait tekintjük. Igazából azt akartam írni, hogy nem kell feltétlenül lejjjjjebb adnunk, akkor is jobb lehet, csak okosabban kéne csinálni a dolgokat, jóval több empátiával. Sissel viszont nem értek egyet. Most ott állunk technikailag, hogy valamennyivel jobb lehetne, de igazából ez egy pazarló technika. Lehet azonban, hogy eljutunk egyszer egy olyan szintre, amikor már képesek vagyunk helyrehozni olyan dolgokat...vagy nem tönkretenni...amiken most csak sajnálkozni tudunk. Dehát mindenképp szükség van arra, hogy fejben megváltozzunk...

Igen, azt hiszem, ez lesz az. (Én a magam részéről köszönöm, hogy betetted.)
Rémlik valami olyan kísérlet is, ahol embereknek meg kellett mondaniuk fadarabokról, hogy melyik a leghosszabb. Az emberek egy része be volt avatva, és egy jól láthatóan rövidebb darabra mutatott. A be nem avatottak nagy része inkább arra mutatott, amire a többség.