Gondolatok

ami itt található meg amúgy nem tudom, lehget hogy jó lenne ha a tanár kezébe kerülne a levél, meg lehet hogy nem is.. nem tudhatjuk hogy reagálja le.. dehát, próba csersznye.. végülis van egy igazgató aki a jó oldalon áll, nagy baj nem lehet.. legalább katasztrófa...

Rabyn: őszinte csodálatom, tiszeletem, és szívemből kívánom, hogy ne legyen több gondod! Ezt a levelet ha tudod le kéne juttatni a tanárodnak, biztos elgondolkodna rajta. Ja, és még valami: bárki bármit is mond, te egy remek ember vagy, és van egy hely, ahol mindenki szeret.

Rabyn: én nem ahhoz szeretnék gratulálni, amit tettél, hanem ahhoz, hogy egy igazi Jó Ember vagy.

Rabyn, szintén meghajolok előtted. Keveseknek van ereje/bátorsága egyfelől kiállni, másfelől megnyílni és szembenézni a dolgokkal.

Riszpekt!


[size=9:1znp6ibc](Majd még jövök egy témával, ami foglalkoztat, de nincs pofám belerondítani a jelenlegibe)[/size]

Rabyn: Fogadd elismerésemet!Ez tényleg bátor tett. És ha a tanárnődnek megmutatod és nincs rá reagálás, akkor vele van a hiba!De eléggé!!!

Rabyn: Minden elismerésem! (minden egyéb elismerő jelző csak halvány másolata lenne a valóságnak)

Rabyn, nagyon bátor és klassz cselekedet volt, amit tettél, le a kalappal! :up: :bounce: A levelet pedig mindenképp mutasd meg a tanárnődnek, ha ezen nem gondolkozik el, akkor semmin se...

rabyn, szerintem add oda a tanárnődnek a levelet, többek között ő is sok mindent tanulna belőle, ami kell, ahhoz,hogy tanárként, emberként tudjon viselkedni.

az pedig hogy boldog vagy, azt hiszem a legnagyobb kincs a világon.

Rabyn, fantasztikus ez a levél. Nincsenek is szavaim...

Te olyan igazi jó ember vagy.

Alcarcalimo: Te igen.. de vajon más tanár megtenné-e ezt? vagy "én vagyok itt az isteni hatalom és tekintély" elven lehetetlenné tenné a gyerek további életét?

Én, ha valaha tanítani fogok, arra fogok törekedni, hogy NE kelljen ilyen levelet mégcsak magában se megfogalmazni annak a gyereknek, akiért én vagyok a feleős...

Rabyn!!!
Nagyon klassz csajszi vagy... komolyan!!!

S majd alkalomadtán eljuttathatnád azt a levelet... nem volt abban semmi sértő!

(perme ha tanárként kapna ilyet, biz' elgondolkodna 1-2 dolgon...)

Alcar

Ringbearer írta: tudod milyen kevesen mernék ezt megtenni?

Túl kevesen szerintem...

Dodie: hmm, én mindig egy ilyen bátyót szerettem volna, aki megvéd blabla, de öö azthiszem itt már van egy két bátyám, úgyhogy...
a nővéreddel pedig biztos kijöhetnétek valahogy, biztos több közös témátok is lehetne pl. egyszer leülhetnétek "nosztalgiázni" vagy ilyesmi..
persze ha nem megy, akkor nem kell erőltetni, de meg kell értenie, hogy akkor neki is jobb lenne..

Rabyn: cseten elmondtam, de...tényleg le a kalappal.
tudod milyen kevesen mernék ezt megtenni?

Köszönöm nektek de komolyan! (szippszipp)

Rabyn! Mi melletted állunk. Tudjuk, hogy nem vagy hazudós, és reméljük, hamarosan végre rájönnek, mibajod, és kigyógyítanak belőle. Az ofőd meg ha ilyen, ideje lenne új munkahelyet keresnie. De cseppet se tanárként. Mert ha így bánik egy diákjával, akkor az az ember nem való tanárnak.

Ankalimon írta: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Ez az iskolánk jelmondata Minden nap, mikor bemegyek, ezt látom. (pont a ballagós harang mellett van, ezt ballagáskor minden 12-es meghúzza, jelezvén, hogy elmegy) És már nemegyszer elgondolkoztam, hogy milyen egyszerű kép, és milyen igaz. Nagyon szép.

Rabyn, örülök, hogy végül jól alakult ez az ügy! Nagyon bátor vagy, hogy visszaszóltál a tanárnődnek. Remélem, a többi dolgod is megoldódik hamarosan.

Esgal írta:

mivel beteg, így gyereket szülnie is muszáj

nem igazán értem az összefüggést...

Az összefüggés? Olyan betegsége van, hogy kb egy év múlva műtik, és lehet hogy olyan komoly a baj hogy mindent kivesznek belőle onnan.. és később már nem lehet gyereke így...

Rabyn, sztem jól tetted hogy kiosztottad.. Én 5. éve "viselem" el az ofőmet, és már rá is ráférne.. bár én már párszor kiosztottam, de nem nagyon vette észre magát.. neked viszont gratulálok ehhez őszintén! és remélem hamar rendbejössz és kiderül mi a bajod..

Rabyn: szívemből örülök, hogy számodra jól alakult, és szívből remélem, rendbe jönnek a dolgaid.

Weöres Sanyi bácsi küldi Neked:


"Mi lesz vélem, nem tudom.
Eltévedtem az uton.

Ha szenvedni tévedtél el,
hat vagy hét fegyveres
védelmez, hogy el ne ess.
Bor, szalonna, zsold kell nékik,
de mindegy, nem tőled kérik."

A Valák ereje legyen veled és valamennyi szabad és jóakaratú lény áldása kísérjen!

Köszönöm de komolyan:)

*ölellek*

Rabyn, büszke vagyok Rád.
Nagyon örülök, hogy így alakult.

Szeretünk, ezt ne feledd el soha!

Üdvözletem nektek!

Úgy gondoltam leírom ami velem történt a mai napon.
A ma történteknek hosszú előzményei vannak, a sztori a következő: életemben másodszor felvittek az igazgatói irodába.
Az történt ugyanis, hogy az osztályfőnököm már tulajdonképpen tavaly félév óta. (szal 9.es korom óta) állandoan hazugnak, csalónak, lopósnak nevez. Eddig tudtam tűrni.
Még a múlthéten megszültetett ez a levél www.freeweb.hu/gyzyke/tt.htm
amit végül nem állt módómban odaadni. Ugyanis ma reggel az első órán kérte az ellenőrzőket (az enyém speciel nála van) mondtam, hogy nála van, ő meg mondta, hogy tantestületit kapok.
- Miért?
- Mert hazudtál?
-ÉN? MIKOR?
- Amikor lógtál énekről.
- NEM SZÁNDÉKOSAN LÓGTAM!!! ÉS NEM SZOKTAM HAZUDNI TESSÉK MÁR EZT ELFELEJTENI!
- Elfelejtettél na persze!
- MÉRT A TANÁRNŐ SOSE FELEJT EL SEMMIT??
-Nem
-AKKOR NAGYON JÓ LEHET A TANÁRNŐNEK!
- KIVEL BESZÉLSZ TE ÉDES LÁNYOM?
- MAGÁVAL ZSUZSANÉNI!
- HOGY MERSZ ÍGY BESZÉLNI??
- MIÉRT HOGY BESZÉLEK?
- Na gyerünk az igazgatóhóz!

Ekkor már igazán nagyon dühös voltam és legszívesebben felrúgtam volna a tanerőt ám mégsem tettem.
Bementünk az igazgatóiba, én az előtérben vártam, és ezt hallottam:
- Magdikám lehoztam egy diákot az osztályombol, mert kiabált velem.
- értem.
- Tudod EZ AZ akivel mindig baj van (megj. mikor van velem baj de őszíntén???)Hazudott, mert azt mondta, hogy volt énekórán én később megkérdeztem a Gergőt (ő az énektanár és a mostani magyartanárom is akitől később szóban és írásban kértem bocsánatot, ha tudom hamarabb is lemegyek hozzá) és teljesen kiakadt.
Behívtak engem is.
- Mond el mi történt, miért kiabáltál az osztályfőnököddel.. (igazgató)
- Azért mert hazugnak nevezett, mert soha semmit se hisz el nekem! Én tényleg nem (itt már zokogtam,hogy pontosan miért azt nem tudom, de attol is féltem, hogy most kirugnak és akkor milesz?) dirrekt lógtam arról az órárol! Volt óránk aznap a tanárúrral és úgy emlékeztem ének volt, elfelejtettem, mert ezer más gondom is van mint az énekóra.
- Mi gondja lehet egy 16
-17
- egy 17 éves lánynak?
- Sok minden...
Erre kiküldte az ofőmet és leültetett..
Akkor elmeséltem neki (még mindig bőgve), az összes rohadék vizsgáltatot, hogy még mindig nem tudnak semmit, hogy nem múlt el a rosszullét, hogy ez aggaszt, hogy idegesít, hogy túl kicsi lakásban élek a családommal, (azt, hogy sokszor a barátaim miatt is kivagyok mert aggodom értük azt már nemmondtam)
erre mondta, hogy mért nemmegyek pszihologushoz. Elmeséltem neki,hogy a pszihologusom elfeljetett eljönni az utobbi 2 találkozora így inkább majd máshoz megyek. Meg nem akarok-e koliba lakni.. Mondtam, hogy nem! Semmiképpen SE!
Akkor mondta, hogy kérjek bocsánatot az ofőtől és menjek vissza.
Megmostam az arcom, (bár még hüppögtem) és nagyon halkan bocsánatot kértem.

A következő óra is az ofővel volt, dogát írtunk, és kajakra odajött nekem segíteni!!! Tuti, hogy a szünetben leszúrták!! Ebben szinte biztos vagyok mert olyan normálisan viselkedett mint év elején. (és az régen volt) De nem kellett a segítsége mert tanultam a dogára, (valahogy éreztem, hogy veszekedni fogok) szal legalább négyes lesz.
Egésznap mindenkiek mesélnem kellet,hogy mi volt, mior bementem az osztályba ott nyugatagattak páran, és mindeni azt hitte most kirugtak, de gratuláltak, mert már ráfért az ofőre, hogy valaki kiossza. És ezek után még összehoztam egy két és fél oldala Kölcsey elemzést, egy ötöst számtechből és még tanultam ma a matekra is. (holnapdől el, hogy megbukom-e vagysem)

Szóval ez történt ma velem, és gondoltam megosztom veletek. Ha anyuékat behívatja az ofő az neki lesz rossz ebben biztos vagyok..

Tesók.. nekem 3 van:P néha ennek nagyon örülök, többnyire azonban nem. nem is arról van szó, hogy a magántulajdon mint olyan szinte nem létezik, nagyobb lakás híján a privát szféra se igen, henm ez az állandó "beleszólokazéletedbe" dolog idegesít.. És most közölném azokkal, akik azt hiszik, legkissebbnek lenni jó dolog: NEM AZ! Ugyan az ikrek(a bátyám és a nQvérem) csupán egy évvel és egy hónappal idQsebbek nálam, régen ez sok gondot okozott. "Te ne beszéljél így velem, és vagyok az idQsebb!" öeeehhh. Ez az évek során megváltozott, sokszor volt a baráti körünk is azonos, ami teher és áldás is egyben. teher, mert megnehezíti az elkülönülést, és folyton úgy éreztem, hogy mindig a "Marciék tesója" maradok.. csak egy szériatartozék, akit meghívnak valahova, mert a tesókat is meghívják.. persze késQbb rájöttem, nem így volt, de akkoriban így éreztem. Még jártam is egy osztályba a bátyámmal, aki betegség miatt ismételte az elsQ osztályt, és elég szörnyqek volta az elsö évek.. Mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy Q aztán nem fog velem kedves lenni csak azért mert a tesója vagyok, ezért még szemetebb volt mint másokkal. késQbb ez is megváltozott, megvédett, sQt, rábvette a haverjait is hogy megvédjenek. P az akit a legjobban szeretek a tesóim közül. Bár ikrek a nQvéremmel, mégis mi hasonlítunk egymásra jobban. Az érdeklQdési körünkben is(kivéve a zenét ), meg sok minden másban. Nem beszélgetünk túl sokat(egyik tesómmal se beszélgetek sokat), de amikor igen, az nagyon jó. beszélünk könyvekrQl, filmekQl, feklolvasok neki(diszlexiás, ezért ha szöveget akarok neki mutatni többynire felolvasom), filmet nézünk együtt, nézem ahogy játszik a gépen és fordítva, szal inkább csendben ülünk együtt, vagy csak az egyikünk beszél, mégis valahogy sokkal szorosabb a kötödés közöttünk, mint a nQvérem és köztem, vagy akár kettejük között(pedig ismétlem, ikrek). Olyan álmodozón mint én. Ezzel ellentétben a nQvéremmel nagyon nem jövünk ki.. vagyis, csak nagyon nagyon ritkán. akkor sem vagyunk.. jóban, inkább csak épp nem veszekszünk. én nem tolerálom Qt, Q nem tolerál engem. nagyon kevés a közös bennünk, (talán csak a zene ) és ezt folyton folyvást érzékeltetjük is a másikkal. én dacosan, Q fennsQbbségesen. Mivel egy szobában vagyunk, folyton betolakodik a privát szférámba, errQl persze nem Q tehet, de mivel Q csinálja, rajta élem ki a dühömet, hogy nem lehet saját szobám. Annyira nem olyan mint én... A divatnak él, de nem ruházkodásban, hanem inkább... nem is tudom, amit menQ szeretni, azt szereti, a többi dolgot lenézi. Így van az én vonzódásommal is a könyvekhez, meg az MTT-hez. nem egyszer kérdezte amolyan igazi "kérdezzükahülyegyereketmiazabúgócsigaamiveléppjátszik" stílusban, hogy "na és mirQl szoktatok beszélgetni egy ilyen talin? Frodóról meg Legolasról/haladás az is hogy megtanulta a neveket../??" eleinte még görcsöltem h elmagyarázzam hogy is megy ez, de már feladtam. szarkasztikus választ adok, pl hogy "Persze, és meghívjuk Tolkient is a talikra..." ezen persze megsértQdik, és jön a vita... soha nem is akartam iagzából hogy jóban legyünk. egész kicsi korom óta a bátyámmal vltam mindig, vele játszottam, velem mászkáltam. Belémrögzült, hogy Q az aki tud a dolgaimról, Q az aki ért engem.. persze lehet h ez majd változni fog.. nem tudom..

Én azóta jövök ki az öcsémmel, mióta gimnazista. Nagyjából akkorra már benőtt a feje lágya, lehet vele értelmesen beszélgetni, és még hitelez is. A húgom nehezebb eset, mert van köztünk tíz év (öcsémmel csak kettő). És én nem tudok igazán mit kezdeni a kicsikkel. Ráadásul húgom még az átlag tízesnél is szőkébb...már látom, h pár év múlva hogy rá lesz kattanva Szpírszre (nem Bélára! ), meg a boybandekre. Persze nyilván bennem is van a hiba, tolerálhatnám, hogy kicsi és ebből kifolyólag nem normális, csak nehezen megy...

Üdv!
Elég régen voltam itt, de most újra beleszólnék a dolgokba. A jótestvér-rossztesvér témával kapcs., én egész jól megvagyok a tesómmal. Régen mindig le volt égve, én meg hiteleztem neki kamatra. Persze csak azért mert viszonylag nagy összegeket kért kölcsön, és sokáig nem adta vissza. Aztán mikor összegyűlt 15000 Ft adóságga (kamat nélkül!) beköptem a szüleimnek, ők meg kifizettek engem, és a tesómtól megvonták egy időre a zsebpénzt, mert akkor is le volt égve. Na, akkor kicsit összekaptunk, de azóta tök jól kijövünk, és csak néha kapunk össze.

Hamár a testvérekről van szó! Mi kifejezetten utáltuk a bátyámmal egymást, sokat veszekedtünk. Most mióta kolis vagyok tök jól kijövünk és már nem veszekszünk egyáltalán.és egy csomót beszélgetünk!Azt hiszem ezt a korral az ember kinövi hogy utálja vagy veszekedjen a testvérével.

mivel beteg, így gyereket szülnie is muszáj

nem igazán értem az összefüggést...