Gondolatok

Hát egen, csak a csapból is a szerelem folyik, és egy ilyen szép érzést,
ilyen nevetségessé tenni tök hülyeség.
És amikor valaki nagyon szeret valakit, már rögtön azthiszi, hogy
szerelmes belé, pedig nem.

Haebrethilien írta: de ez nem szerelem, és ezt nagyon jól meg tudják különböztetni a szerelemtől éppen azért, mert azonos neműek.

Ez ugye nem feltétlenül van így--a szerelem nem csak a heteroszexuálisok kiváltsága. De persze értem, mire gondolsz, csak ezt a kis PC kiegészítést megtettem.

szerintem igenis van fiú-lány igazi barátság. és az h "a barátságnál több is kialakulhat közöttük", ez sztem ... hű de nehéz megfogalmazni, amire gondolok....szóval azonos nemű igazi barátok között kialakul az, h szeretik egymást őszintén, de ez nem szerelem, és ezt nagyon jól meg tudják különböztetni a szerelemtől éppen azért, mert azonos neműek. pl a legjobb bnőimet (2db:)) nagyon szeretem, bárminél jobban. de ha vkinek egy ellenkező nemű a legjobb barátja, akkor ez esetleg nem olyan egyértelmű még az adott 2 ember számára sem. aztán később biztos kiderül, ha nem előbb. persze igazi szerelem is kialakulhat a barátságból, de nem ugyanaz a 2 dolog!

Na, akkor elmondom én is a kis történeteme...érdekes volt olvasni, amiket írtatok, és azt vettem ki, hogy nem csak velem fordul elő, hogy a között a srác között, aki ma a legjobb barátom, kicsit több is, mint barátság. igen,m eleinte bele voltam esve, de ezen már túlvagyok, és örülök is, hogy nem volt közöttünk semmi, mert akkor ma nem itt tartanánk....ő ugyamnis kifejezetten olyan tipus, hogy akivel egyszer szakított, azzal nem nagyon tartja a kapcsolatot. ebből a szempontből nagyonis szerencsésnek tartom magam. mert ugye vannak a lánybarátaim (hobbit-görlz rulz-)) ), de vannak dolgok, amiket csak ezzel a bizonyos fiúbarátommal tudok megbeszélni
sztem egy fiú-lány barátság azért előnyös, mert vanank dolgok, amiket tényleg csak a másik nem képviselőjével lehet megbeszélni, főleg, ha elég régóta ismeri, de ez nem feltétlenül kell. Arra gondolok, hogy pl egy lány nehezen tudja megmondani, hogy ezt vagy azt a reakciót mire kellene vélni a "kiszemelttől", és ebben sztem egy ellenkező nemű, igazi barát tud csak segíteni. nem mondom, vannak kivételek, de nem sokkal találkoztam eddig.
a seácot sajna elég ritkán látom, de amikor előkerül, akkor órákig beszélgetünk...a multkor asszem miatta fáztam meg, de megérte-))
azért szeretem, mert valahogy ha vele beszélek, egyéáltalán nem vagyok zavarban (mint oly sok ember előtt), és tudom, hogy elég lökött ahhoz, hogy nem csak hogy ne ítéljen el, hanem együtt összehozzunk valami okoxssat ha gondról van szó..persze az ios belefélr, hogy a szoba közepén elkezdünk üvölteni (nekem ugacc kisgyerek?-)) )

egy másiok ilyen kategóriás emberke is van, de ő abból a szempontból más, hogy attól függgetlenül, hogy nagyon jókat tudok beszélgetni, közelebbi kapcsolatban is vagyunk, elég komolyan (értsd: járunk).
de amikor szétmentünk (most kb ötödszörre vagyunk együtt) akkoris megmaradt barátnak, és ez nagyon jó.
szal most jó kedvem van, úgy általában-))))

Hm. Eszembe jutott apám egy kedvenc veretes mondata:
"Létezhet-e fiú és lány közt igaz barátság, és ha igen, miért nem?"

Komolyan:
Én hiszek benne, hogy létezhet ilyen. Nekem még nemigen volt benne részem, lévén nagyjából azóta ismerek olyan fiúkat, akikkel egyáltalán érdemes szóba állni, mióta ide kerültem; és még most is nehezen megy, mert nehezen oldódom fel, de ez egyéni szocproblem. Viszont látom és figyelem a környezetemben élőket. Anyámnak van olyan barátja, akivel már jó 20-25 éve ismerik egymást, és a legjobb barátok, mind a mai napig. Az öcsém legjobb barátja meg konkrétan egy lány, és tudom, hogy nincs köztük semmi; persze megjósolhatatlan, hogy mi lesz, de nem tartom valószínűnek. Tehát, szerintem van ilyen, és igenis, működhet szerelem nélkül. Viszont sok olyan esettel találkoztam már, ahol az egyik fél nem tudta megkülönböztetni a barátságot a szerelemtől, és ettől ment végül gallyra a dolog. Szvsz, ha az emberek elhinnék ennek a jelenségnek a létezését, és tisztában lennének a saját érzelmeikkel, sokkal több ilyen barátság létezne, ami kifejezetten üdvös dolog...

Nos, fiú-lány barátság.. Szerintem lehetséges.. Főleg azért, mert nekem volt alkalmam ezt megismerni.. Rengeteg barátom van, lányok-fúk egyáltalán.. Ráadásul amikor általánosba jártam, szinte csak a fiúkkal jöttem ki jól.. de ugye az általános.. Mivel csak negyedikig jártam az általánost, aztán elhúztam a kedves Angyalföldre 8 osztályos gimibe, ezért nem is lehetett volna semmi általánosban.. 4.-ben kétlem hogy sok lány gondolkozna a szerelemről.. Én sem így tettem.. Akkor még igazán azt sem tudtam mi az.. mostmár tudom..

Sztem a barátság az egyik legfontosabb dolog az életben...Igazából nem nemfüggő. Persze lehet, hogy ha ellenkező nemű emberekről vagyon szó, akkor egy idő után áthajlik valami másba, de nem szükségszerű (tudom...én ott voltam a legjobb barátom (Zsuzsa) esküvőjén). Ugyanakkor sztem vannak dolgok, amiket jobban meg tud beszélni egy fiú és egy lány, mint pl két fiú...és persze ez fordítva is igaz (vannak férfidolgok ). Az szerencsés ember, akinek mindkét nemből akad barátja, és itt a barát szó nem havert, meg spant, meg...szal tudjátok...takar, hanem azt az igazi nagybetűs, jóban-rosszban barátot. Nekem még ismerősöm is kevés volt, amig ide nem kerültem közétek...nemhogy barátom...de azért így 25 év alatt megismertem pár olyan embert, akikre mindig számíthatok, és akikkel mindent megbeszélhetek, és akik mindíg számíthatnak rám, és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam...
A távolsággal kapcsolatban pedig csak annyit, hogy nagyon nehéz néha valakivel tartani a kapcsolatot, és néha lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem írok ennek...vagy annak...dehát a világ összes telefonkártyája és ideje nem lenne elég ahhoz, hogy mindenkivel annyit beszéljek, amennyit szeretnék...És tudom, hogy miről beszél Rayan (szia Rayan :vadulintegetőemoticon:), nekem is van olyan barátom, aki távol van...de, ha találkozok vele akkor ugyanolyan BARÁTok vagyunk, mint mielőtt elment. Ha valakit igazán szeret az ember, az megváltozhat valahol a távolban, de én legalábbis ugyse tudom nem szeretni . Ugyanakkor vannak olyan kapcsolataim is, amik elvesztek a távolban...ezek egy része elég rossz volt...lévén nekem inkább gimis és az utáni barátságaim voltak...

Minerva írta: Nem azért van ez, mert a lányok (állítólag) közvetlenebbek és sokkal többet beszélgetnek, míg a fiúk inkább "cselekedni" szeretnek, és nem lelkizni? (Kivételek mindig vannak )
Nekem is volt egy fiú osztálytársam még általánosban - csak a lányokkal jött ki, a fiúkkal nem igazán. Mellesleg nekem is jó barátom, de semmi egyebet nem akarnék tőle soha

Nem hiszem, Min, szerintem ez egy sztereotipia, ami mint ilyen nem mindig áll. Vannak nagyon praktikus, aktív-cselekvő lányok, és nagyon befelé forduló, gondolkodó fiúk. Szerintem nem ezért van.

Gandalf írta: Fiú-lány barátság? Igazi, mély barátság egy teljes életen át szerintem nem lehetséges anélkül, hogy ne legyen közöttük valami egyéb is, mégha csak egy rövidebb ideig is... Az alábbi beszámolók csak megerősítették ezt bennem.

A 'valami egyéb' még mindig sokminden lehet... én ezt szoktam a testvéri funkciókkal metaforizálni (vannak, akik nem 'barátok', hanem 'testvérek'--konkrétan 'hugok' és 'nővérek', mert fiú testvérek vhogy sosem jönnek, ebből is látszik, h ezt a fajta közelséget csak lányokhoz tudom/szoktam kötni). És ennek semmi köze a szerelemhez és/vagy erotikához.

Hali mindenkinek!
Szerintem fiú-lány barátság igen is van,és működhet is!!!Ezt magamról tudom mert nekem is van(nak) sőt a legigazibb barátom lány és nagyon jól megvagyunk és megértjük egymást!Az az igazság,hogy nekem több lány barátom van mint fiú,talán ez abból adódik,hogy eléggé lelkizős-érzelemember vagyok+érzékeny is!Magáról a barátságról azt gondolom,hogy a világon az egyik legfontosabb dolog,és minden embernek szüksége van barátokra!Az pedig,hogy azonos vagy éppen ellenkező nemű,az adott ember személyiségén múlik!!!!De én mégiscsak azt állítom,hogy van fiú és lány között működő IGAZ barátság!!!!!!!

Alyr Arkhon írta: A fiúk is tudnak lelkizni csak nem fiúkkal...
Lányokkal valahogy könnyebb...

Ebben egyetértek, tapasztalataim alátámasztják..

Ha Peredhil megbocsátja, idézném őt:
"Nekem két mesterem van, az Erő meg az Ész: Telcontar és Ery."

De én a NŐVÉRE vagyok!! És ő kért meg rá, hogy az legyek! Iszonyú büszke vagyok rá...

Lamorak írta: Az én álláspontom az, h nem csak lehetséges, hanem egyenesen szükségszerű a fiú-lány barátság... és mindig is így gondoltam, mivel amióta csak az eszemet tudom, mindig lányok voltak a legközelebb hozzám, néhány (és mindig szignifikánsan kevesebb) nagyon közeli fiú baráttól eltekintve.

Nem azért van ez, mert a lányok (állítólag) közvetlenebbek és sokkal többet beszélgetnek, míg a fiúk inkább "cselekedni" szeretnek, és nem lelkizni? (Kivételek mindig vannak )
Nekem is volt egy fiú osztálytársam még általánosban - csak a lányokkal jött ki, a fiúkkal nem igazán. Mellesleg nekem is jó barátom, de semmi egyebet nem akarnék tőle soha

Szerintem nem muszáj, hogy csak olyan fiúk és lányok között jöhet létre
a barátság, ha járnak valakivel, vagy együtt élnek..stb.
Szerintem ez egy tök szép dolog, csak sokan esnek abba a hinába,
hogy félreértik a másikat.

elodyke írta: kérdés ti micsináltok akkor ha elszakít titeket az élet, (távlság satöbbi..)?

Én ezt nagyon nem tudom kezelni (sajnos). Szerencsére, akik eltűntek az életemből, és igazán fontosak voltak, azok gyerekként kerültek el mellőlem, így nem volt olyan nehéz elválni tőlük. Akik meg mostanában lépnek ki, azok nem jelentenek annyit, hogy mindenáron magam mellett tartsam őket. Azok, akik meg a legfontosabbak, azoknak soha nem fogom megengedni, hogy elváljunk Ugyanakkor olyan barátom is van, aki messze van most tőlem, de tudom, ha visszajött, ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk

barát barát..
szép szó
mindenki használja miközben komoly barátság nem sok van..
vannak ivócimborák haverok ismerősök..(lásd lejjeb)
sztem Igenis Kialakulhat fiu lany kozott.. és sztem Arden jol mondta mert valamikor regen meg velem is igy volt
teccett egy lany beléje szerettem.. vallottam most az akkor is legjobb barátom barátnője
mindent(bármit ) megbeszélünk..

kérdés ti micsináltok akkor ha elszakít titeket az élet, (távlság satöbbi..)?

Az én álláspontom az, h nem csak lehetséges, hanem egyenesen szükségszerű a fiú-lány barátság... és mindig is így gondoltam, mivel amióta csak az eszemet tudom, mindig lányok voltak a legközelebb hozzám, néhány (és mindig szignifikánsan kevesebb) nagyon közeli fiú baráttól eltekintve. De el tudom képzelni, h vannak, akiknél ez nem működik; nyilván személyes különbségek lehetségesek. Az én lányokkal való igen közeli barátságaimat nem szokta a szerelem elrontani--valahogy sosem, semmilyen módon nem is jutott eszembe őket 'lehetséges partnernek' kezelni (párhuzamos komoly kapcsolattól függetlenül). Szerintem a lényeg mindig a közeliség, az a mód, ahogyan magadat tudod adni a másiknak (úgy, ahogy senkinek sem: 'magad' minden egyes kapcsolatodban más); és az, h mennyire tudsz olyan szerepet szánni a másiknak az életedben, ami csak és kizárólag az övé, amit senki más nem tölthet be, és ami pontosan ezért fontos és elengedhetetlen. Az ilyen barátaid nélkül (ha elveszted őket, eltűnnek, megharagszanak) hiányzik az életedből valami nélkülözhetetlen. Akkor OK minden, ha mindenki a 'helyén' van, és tudod kezelni ezeket a helyeket--vannak barátok, akiknek a 'helyéhez' hozzátartozik a partnerség lehetősége, vannak, akikéhez nem.

Húú,érdekes téma merült fel...
Tahát az én véleményem a következő:...
Igenis létezhet szoros barátság fiu-lány között.Ennek akkor van főleg esélye,ha mondjuk mindkettőnek van komoly kapcsolata.természetesen ugy is kialakulhat szoros barátság ha nincs csak ekkor nagy az esély arra hogy az egyik ember többet akar az ellenkező nemű barátjától.ebben az esetben kialakalhut egy esetleges kapcsolat,ha a másik is egy idő után ezt érzi a másik iránt.de klehet az is a vége,hogy esetleghesen a komolyabb érzelmeket tápláló színt vall,mire megszűnik a barátság.bár ha megszűnik akkor szerintem az a barátság nem volt őszinte és igaz!
Amugy meg szvsz fontos hogy az embernek legyenmek ellenkező nemű barátai mert van sok olyan dolog a életben amiket csak velük lehet megbeszélni,így gondolom.
[size=9:3oqz52r5]Lettek az írásomban értelmetlen dolgok,de azért remélme értitek miket szerettej volna megemlíteni!
Köstzönöm hogy meghallgattatok![/size]

Fiú-lány barátság? Persze!!!
Nekem két darab úgymond "legjobb" barátom van. Közülük az egyik lány, a másik fiú.
A fiúval már vagy 15 éve ismerjük egymást (egész szép teljesítmény az én 19 évemmel ). De barátság csak kb. 4 éve van köztünk. Az óta bármikor bármiben számíthatok rá. A lányra is, de a lány-lány barátságban nincs semmi pláne. A fiúval persze volt egy kis "affér", de megbeszéltük, hogy soha többet, mert a barátság számunkra sokkal többet ér. Mondjuk, ha feltűnik egy olyan lány a közelében, aki nekem nem nagyon tetszik megmondom neki, de ez őt nem érdekli. Meg, ha nem hozza a közelembe a barátnőjét, akkor minden rendben van.

Csatlakozom.

Mindig is több lány barátom volt, mint fiú. Szerintem pusztán hozzáállás kérdése, hogy miként alakítjuk a kapcsolatainkat, és szvsz barátságból ugyan nehezebb a szerelem (és nehéz először barátságot kialakítani -- mert vagy csak barátkozni akarok, vagy csak szerelmes vagyok), de nagyobb az esélye, hogy a szerelem elmúltával megmarad a barátság.

Nos, az meg már a másik kérdés, hogy ki minősül barátnak, mert nekem ez egy elég szigorú kategória. Igazi értelembe vett barátom nagyon kevés van, (talán 1-2) de vannak ismerőseim, jó ismerőseim, haverjaim, cimboráim, stb, és ez mind más-más kategória

Fiú haverjaim nekem is vannak és őket nem sorolom az igazán közeli barát kategóriába, mert jól elvagyunk, hülyéskedünk meg ilyenek, de olyan akivel meg tudom beszélni a gondjaima bajaimat és minden bensőségesebb dolgot az már ritkább, legalábbis az ellenkező neműek közül, és akkor is kialakulhat több ezekből a kapcsolatokból, ha nem is úgy mész bele a dologba, hogy párkapcsolatot szeretnél, szerintem.

Timona írta: nem nagyon hiszek a fiú lány barátságban, mert szvsz az egyik fél mindig többet akar a másiktól

Mert eddig csak ezt tapasztaltad. Bar vannak dolgok, amiket csak a legkozelebbi baratnoimmel beszelek meg, es nem nyilok meg akarkinek, azert eleg sok sracot tartok a baratomnak, es ok is baratjuknak tartanak. Sot, gyerekkent, mivel eleg fius voltam, foleg fiubarataim voltak, es a lanyok nem ertettek meg, es akkor meg szo sem volt a parkapcsolatokrol Az lenne a normalis igazandibol, ha a fiatalok nem rogton parkapcsolat remenyeben ismerkednenek egymassal, hanem egyszeruen baratsagokat kotnenek, minel tobbet, fiukkal, lanyokkal vegyesen, hogy megtanuljunk banni a masik nemmel is, es ne a parkapcsolatban okozzanak ezek a felreertesek problemakat, ahol erzelmileg sokkal sebezhetobbek vagyunk, mint egy laza barati tarsasagban...

[size=9:3qhove8e]Bocs, hogy ekezet nelkul irtam, most epp erre allt ra a kezem [/size]

Timona írta: nem nagyon hiszek a fiú lány barátságban, mert szvsz az egyik fél mindig többet akar a másiktól

Szerintem ez csak azonos kor esetén van így! Mert pl: én barátságnak hívom a sokkal idősebbekkel való...kapcsolatot is, ami részint valami apás ragaszkodáson alapul Legalábbis az én esetemben! És érdekes lenne ha az másba csapna át és vmelyik fél többet akarna a másiktól.

Igaz barátság: Csatlakozom az előttem szólókhoz Haebrethilien örülj neki, hogy ilyen sok barátod van!!!
Ami engem illet nagyon nehezen tudok igazán megnyilni embereknek. Nekem ahhoz több idő kell, mert volt már, hogy vkiben megbiztam és aztán úgy hátba lettem szúrva, hogy a fejem a padlón koppant a meglepetéstől... Viszont ettől eltekintve könnyen tudok baráti viszonyt kialakitani, mert - néha talán már túlzottan is - segitőkész meg kedves vagyok [size=9:xgr2p7qo](na ja és szerény is )[/size] - ezt meg persze könnyű kihasználni... Ezért van az, hogy igazi jóbarátom csak kevés van, számszerint most 3 (1 fiú, 2 lány), -viszont van még 2 lány és egy srác aki nagyon közel jár ahhoz, hogy a baráti szintről feljebb lépjen - és plusz van még két igen jó barátnőm akikkel egy évfolyamba jártunk aztán érettségi után lettünk érdekes szituk után nagyon jóba, ám sajna nagyon ritkán tudunk találkozni, mindenki nagyon elfoglalt Ebből látszik, hogy nekem azért több lány barátom van mint fiú-> nem nagyon hiszek a fiú lány barátságban, mert szvsz az egyik fél mindig többet akar a másiktól, az az 1 szál fiú barátomat 2 éve ismerem és fél évig én szerelmes is voltam belé aztán ezt megbeszéltük, na persze ő nem viszonozta ezt a dolgot, de ettől függetlenül jól megvagyunk -a többiek csak férj és feleségnek becéznek minket-, én már kihevertem a kellemetlen részeit a szitunak
Korkülönbség: nem hinném, hogy sokat számitana, mert az egyik legjobb barátnőm 2 évvel idősebb nálam és esküszöm gyerekebb lelkületű mint én , az egyik régi haverom 31 éves és velem egyidős barátnője van 8O , néha pedig meglepődöm, hogy nálam fiatalabbakkal több közös témát tudok találni, mint a velem egyidősekkel.

mogy Hugica,
a válaszom: igen. Mindenképpen létezik barátság - sokszor tartós és nagyon szoros barátság - fiú és lány között is. Néha átcsap persze másba, mindegyikben volt/van részem, de ez semmiképpen nem jelenthet problémát... ha a BARÁTSÁG igazi...
Vanak olyan dolgok, amiket például sokkal szívesebben elmondok lánybarátaimnak, sőt, ne szépítsük: vannak bizonyos dolgok, amiket CSAK velük vagyok hajlandó megbeszélni... néha bizony a lányok sokkal megértőbbek és a lüke előítéletekkel ellentétben bizony nagyon logikusan tudnak gondolkodni (velünk, fiúkkal ellentétben, na csak hogy egy kis önkritika is legyen a dologban... ). Mindemellett tudom, hogy sok lány érez pont így, azazhogy fordítva: ők meg jobban megbíznak a fiúbarátokban. Ez teljesen normális dolog, persze nagyon nagyban függ a személyektől.
Ez persze csak saját személyes vélemény, de "komoly" élettapasztalatokon alapul:)

pusszancs:
Alcar

mogy írta: Nem konkrétan ehhez, nem is azért kérdem, mert bizonytalan vagyok, de létezhet e szoros barátság fiú és lány között? sztem igen, meg is van a magam sztorija, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Röviden és tömören: igen Persze függ a két személytől, a koruktól (pl. két 17 év körülivel nehezebb fenntartani csak a barátságot), a (csúnyán fogalmazva) "szerelmi állapotuktól" (vagyis éppen szerelmesek-e másba, netán családja van), meg mittudménmitőlmég...
Ilyen barátságra számos bizonyíték van, én a magam részéről kapásból kettőt tudok mondani, és pár pillanattal később mégegyet (bár ezt a harmadik barátságot próbára tette a szerelem) Szóval azért kicsit veszélyes tud lenni ez a dolog néha, de mindenképpen érdemes belekzdeni egy ilyen (szigorúan csak) baráti kapcsolatba (is). Mert nagyon sokat adhat az embernek egy ilyen barátság. Tanácsokat, tapasztalatot, jóbarátot, egy segítő kezet... és a legjobb erénye, hogy nem ronthatja el olyan dolog, mint ami az 'egyneműek barátságát' igen: egy harmadik személy, akibe mindkét fél beleszeret, és emiatt összeveszven a fiún/lányon.
Én speciel mindig is jobban tudtam kijönni a fiúkkal, mint a lányokkal. Arányaiban nézve sokkal kevesebb lány barátom van, mint fiú (gondolkodás nélkül: 4 lány, 11 fiú. Szóval így kapásból az arányuk majdnem 1:3).

Léli

Cicám én is szeretlek-))
de nem értem, miért ijedtél meg...sztem nem volt olyan, hogy ritkán kerestelek volna (na ezt majd inkább megbeszéljük...)
Haebrethilien: igenis szerencsés vagy. nekem három évvel ezelőttig nem volt egy igazi barátom sem. És nem is gondoltam volna, hogy már az első taálkozáskor annyira jól kijövünk, hogy befejezzük egymás modnatait, kitaláljuk egymás gondolatait. Ha nem vagyunk együtt, és valami baj van, azt a másik megérzi, és rögtön megy a telefon. de ugyanez van az örömökkel is. Szem a viág legcsodálatosabb dolga, ha ismersz valakit, akire igenis mindig számíthatsz, és ő is tudja, h számíthat rád. mert egy barátságnak sosem szabad egyoldalúnak lennie. Ha érzed a kölcsönös bizalmat, és a feltétlen őszínteséget, akkor igenis barátok vagytok.

Nem konkrétan ehhez, nem is azért kérdem, mert bizonytalan vagyok, de létezhet e szoros barátság fiú és lány között? sztem igen, meg is van a magam sztorija, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

pápussz: mogy.

Haebrethilien: neked igazi barátaid vannak! sajna ez nekem még nem adatott meg. Én is nagyon mély barátságokat szoktam kötni, de valahogy ez mindig csak egyoldalú. Van egy olyan hibám, hogy nagyon könnyen megbízok az emberekben, és (majdnem) vakon megyek utánuk... ebből mindig hátbadöfés szokott lenni, vagy csak kihasználnak az emberek. (asszem már érthető, miért nyílok meg nehezen) Volt egy holtpont az életemben, amikor kiutáltak az osztályomból. Nem kívánom senkinek, hogy megtörténjen vele. Még az oszt.társaimnak sem. Azóta már valamennyire megtaláltam a helyemet, bár van olyan, akinek még azóta sem tudok a szemébe nézni, mert félek, hogy behúzok neki egyet... ezek az emlékek elég mélyen bent maradnak az emberben, és legközelebb háromszor is meggondolom, hogy mondjak valamit is az akkori "barátaimnak".

Haebrethilien: tényleg nagyon szerencsésnek mondhatod magadat.
Én is szerencsésnek mondhatom magamat mert nekem is van egy ilyen barátnőm (iieltve azt hiszem nekem talán több is van) de egy olyan akivel 3 éve nagyon jóban vagyunk és akármikor számíthatok rá, és sok sok pasi se állt még eddig közénk. (pedig sokszor rámiesztett).