Vallás

Ide pofátlankodom: Ha utakról van szó szerintem mindenkinek csak az útjának eleje és vége (értsd: megszületik, meghal) van meghatározva. Azt hogy milyen módon, mennyi idő alatt jutnak el A pontból B pontba, éritették-e közben C vagy D vagy a többi pontot, úgy járják végig az "Utat" hogy másokat követnek, mások követik, magányosan utaznak, bemesélik másoknak hogy az ő útjuk az egyetlen igaz és üdvözítő "Út" az már mindenkinek a maga dolga.
Más: nekem egyedül a nagymamám beszélt a vallásról de, már tudatlan kiskölökként kedtem elfordulni a nagyi által rámtestált kereténységtől (mikor bő fél éve kezdett nála körvonalazódnia helyzet elég hűvös a viszonyunk. Baj csak az hogy a nagyiék velünk élnek.)

icke írta: A gimnáziumi töritanárom magyarázta róluk, hogy az egy dolog, hogy a gyereket születésekor megkeresztelték, de amikor elért egy kort (talán a tizennyolc évet, a fene tudja), újra kellett keresztelkednie - ha akart. Ugyanis a fiúk úgy gondolták, hogy egy ilyen súlyú döntést nem hozhatnak meg a gyermek helyett, ezért aztán amikor felnőtt, megmutatták neki, hogy van más lehetősége is, és aztán dönthetett, mit akar. Na, ez az eljárás nekem nagyon tetszik

És azt hiszed közben nem nevelték őket a hitre?

Elryn: keresztény=katolikus, keresztyén=református

Icke: és belőlük lettek a mai baptisták, akik az istentisztelet elején bezárják az ajtókat és csak a végén nyitják ki (attól még az ötlet jó.)

A mai Európában ha nem is kap a gyerek vallásos nevelést, a világkép-erkölcsi rendszer (már amennyiben egyáltalán van olyan) a keresztény gyökerek folytatása. Szóval ahhoz nagy lelki önállóság kell, hogy egy teljesen idegen vallást válasszon vki. Ha egyáltalán tud, mert a gyökereinket nagyon nehéz megtagadni, ha lehetséges, és nem okoz súlyos lelki gondokat. Kényelmetlen, de hozott anyagból dolgozunk (személyiség és kultúrális háttér).

Utak? Mostanában úgy gondolom, hogy az ember sorshatározott-sorsvezérelt lény. Ezen belül látok két módot:
1 vagy a születés előtt "választja" (vagymi) szabadon a hozott anyagát, alapvető sorselemeit (pl személyiségjegyek, amik a neveléstől függetlenek), és egész életében többet nem dönt igazán szabadon, hanem azok szerint cselekszik.
2 vagy vki más határozza meg a hozott anyagát, de azokon belül egész életében szabadon mozoghat.
Más kérdés, hogy mi a sors. Pl lehet az egy isteni lény, személytelen erő, a véletlen, a tudattalan (ki olvasott már Jungot?), vagy nem is létezik ilyesmi. (szerintem ez eldönthetetlen, és nekem majdnem érdektelen kérdés)
Ezek szerint szükségszerűen utakon jár. De vajon jó azt látni, hogy milyenen, vagy inkább csak úgy élni jó? Talán is-is.

(keresztény vagy keresztyén?)

Üdvözletem!

Nem emlékszem, Felagund, hogy személyeskedtem volna Általánosságokban beszéltem, melyek, mint mindig, torzítanak. De nem sokat...
A jóindulatú vezetés csak akkor lehet igazán jóindulatú, ha nem elfogult. Azt nevezném jóindulatú vezetésnek, ha a vezető (szülő, tanár, etc.) szépen végigmutogatja a gyereknek: "nézd, van a keresztény vallás, azon belül a katolikus egyház, stb.-stb.; aztán itt van az iszlám..." and so on. Na, de ezt ki csinálja végig egy tízéves gyerekkel?
Volt egy "eretnek" szekta, még valamikor a reformáció korában - talán anabaptistáknak hívták őket. A gimnáziumi töritanárom magyarázta róluk, hogy az egy dolog, hogy a gyereket születésekor megkeresztelték, de amikor elért egy kort (talán a tizennyolc évet, a fene tudja), újra kellett keresztelkednie - ha akart. Ugyanis a fiúk úgy gondolták, hogy egy ilyen súlyú döntést nem hozhatnak meg a gyermek helyett, ezért aztán amikor felnőtt, megmutatták neki, hogy van más lehetősége is, és aztán dönthetett, mit akar. Na, ez az eljárás nekem nagyon tetszik

icke

Ethuil írta:

Felagund írta:

Ethuil írta: (eredetileg az "Útról" volt szó, amely elvezet minket a termetőhöz stb. )

A temetőhöz, vagy a Teremtőhöz? (mindkettő igen érdekes diskurzus lenne )

Oké, oké, kijavítottam A temetőbe egy út vezet :morbid:

Azt te csak hiszed

[size=9:3gqermf7]/me dartonita :biggrin2:[/size]

Bocsánat, de én nm éreztem úgy, hogy az aligéppen kapott hittanoktatásomon bármilyen dogmát "vertek" volna belém...
Más részről viszont bizony van az ember életében egy olyan iőszak, amikor még egyszerűen nincs anni bölcsessége, hogy a számára leghelyesebb utat kövesse, ezért inkább a legkényelmesebbre lép. Aztán sajnos sokszor ott marad. Szóval ez szvsz nem a gondolati szabadság sárba tiprása, csak jóindulatú vezetés...

Felagund írta:

Ethuil írta: (eredetileg az "Útról" volt szó, amely elvezet minket a termetőhöz stb. )

A temetőhöz, vagy a Teremtőhöz? (mindkettő igen érdekes diskurzus lenne )

Oké, oké, kijavítottam A temetőbe egy út vezet :morbid:

Üdvözletem!

Én pedig leírtam a magam kis erdei ösvényét, mi a probléma?
Nem érzem úgy, hogy a konyhakészen, egységesítve, általánosítva adagolt megoldások bárkinek a javára válnának. Ha az ember tizenhat-tizennyolc-ix évesen eldönti, hogy őt megérintette a katolikus Isten, az már rendben van, mert ő az addigra félig-meddig kialakult világképhez illőnek találta a katolikus vallás eszmerendszerét, vagy az épp kialakulóban lévő világképének fontos részévé akarja azt tenni. De az, hogy a hatéves gyereket már hittanra lökdössük, és csecsemőkora óta egyházi dogmákat verünk belé... Ez itt valahol a gondolati szabadság érdekes, már-már Huxley-i megkérdőjelezése
A fenti kis szellemi vakondtúrással arra próbáltam rávilágítani, hogy szerintem mindenki maga kell megkeresse a saját útját - először önmagában, aztán a világban is. A szülők, környezet pedig nevelhetik a gyermeket katolikus szellemben, elmesélve neki, hogy van az egy Isten, meg a Megváltó, satöbbi, de - továbbra is szigorúan szvsz - nem szabadna egyetemes igazságként, megfellebbezhetetlen tényként tálalni a fentieket - még ha az illető szülő annak is érzi.

icke

Ethuil írta: (eredetileg az "Útról" volt szó, amely elvezet minket a termetőhöz stb. )

A temetőhöz, vagy a Teremtőhöz? (mindkettő igen érdekes diskurzus lenne )

(eredetileg az "Útról" volt szó, amely elvezet minket a Teremtőhöz stb. )

Akkor itt netán arról van szó, hogy két külön végénél álltok az elefántunknak?

icke: ez nagyon remek, de itt nem erről van szó

Felagund írta:

Ethuil írta: Ahogy egy kedves ismerősöm mondja: "én magamban hiszek". Lassan én is kezdem így gondolni.

Halandóban hinni? Hát, szerintem ez nem szerencsés...
Meg tudod mondani biztosra, hogy mit fogsz csinálni egy hét múlva?

icke már elmondta hogy nem tekintem magam istennek, dehogy is, egyszerű ember vagyok én, kicsit bolond, kicsit hitetlen
Szerintem senki nem fogja nekem megmondani hogy mit fogok csinálni egy hét múlva, vagy ha igen jelentkezzen, mert lesz egy fellépésem jövő pénteken és kíváncsi vagyok, hogy nagy leégés lesz-e
Most komolyan, én nem tudok hinni egy vallás szavának, mert én olyan vagyok, hogy ha azt mondják az elefánt ilyen meg olyan, akkor kérem hozzák ki az elefántot a sötét szobából, nézzük meg és látni fogjuk hogy milyen...a sötétben tapogatózás nem az én műfajom, amúgy se szeretem a sötétet

Felagund írta:

Ethuil írta: Ahogy egy kedves ismerősöm mondja: "én magamban hiszek". Lassan én is kezdem így gondolni.

Halandóban hinni? Hát, szerintem ez nem szerencsés...
Meg tudod mondani biztosra, hogy mit fogsz csinálni egy hét múlva?

Üdvözletem!

Nem azt mondta, hogy magát tekinti Istennek, vagy Arda minden sorsai mesterének, Felagund Ami azt illeti, tudok rokonszenvezni a kijelentéssel - már csak a saját transzcendencia-képem okán is.
Ahogy Angwen is írta, minden bevett vallás, egyház az elefánt egy-egy részét fogdossa, és vakon, dogmatizálva hajtogatja, hogy az övé az egyetlen üdvözítő út, és az embernek más emberektől származó előírásokat kell követnie, ha igaz hívő akar lenni (lsd. amit te jónak ítélsz a földön, az jónak ítéltetik a mennyben is, vagy hogy is mondta Jézus). Ha valaki az én nézőpontomra kíváncsi (nem hinném, hogy van ilyen, de ez a Vallás topic, ergo azért is beírom ): hiszem, hogy van egy fölöttem álló, nálam nagyobb hatalommal rendelkező erő, entitás, aki képes befolyásolni mind engem, mind a világ eseményeit. Nem adok neki nevet, címet, rangot, telefonszámot, de van, és meg tudom szólítani. Az egyházak Isten, Jahve, Allah, satöbbi néven emlegetik, de szerintem is egyről beszélnek - ha nagyon materialista akarnék lenni, azt mondanám, az univerzum egységes vezérlő, irányító erejéről.

icke

adangeleb írta: Itt aztán remekül kihallt minden. Az embereket lassan nem kezdi érdekelni a hit sem, hová lesz így ez a világ )

De nekem mégis lenne egy kérdésem, ami lehet akár vitarobbantó is (a kevesebb magabiztosság, bizonyára nem okozna nagyobb csalódást, ha mégsem), szóval a kérdés az, hogy létezhet több út az abszolút egzisztenciához, vagyis magához Istenhez, vagy Jézusnak van kizárólag igaza, mikor azt mondja "én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam", esetleg a több út több meafizikai létezéshez vezethet, vagy egyáltalán van-e lényege ilyen utakban gondolkodni, minhárom esetben mi a teendő??? szóval jó lenne minél több hozzászólás, márcsak azért is mert engem egoista módon in speciae foglalkoztatnak ezek a kérdések.

Köszönöm

Hadd válaszoljak a kedvenc hasonlatommal (nem tőlem származik, de nagyon tetszik): egy sötét szobában van egy elefánt. Az emberek nagyon kíváncsiak rá, milyen is lehet, mert még sosem láttak ilyet, így hát bemennek a koromsötétbe, és megpróbálják kitapogatni. Az első a lábát fogja meg, így hát később mindenkinek azt meséli, hogy az elefánt olyan vastag, oszlopszerű dolog. A második keze a füleire téved, és fennen hangoztatja, hogy az elefánt lapos és vékony. A harmadik pont az ormányába ütközik, és azt állítja, hogy a másik kettő téved, mert az elefánt valójában egy kígyóra hasonlít leginkább... A kérdés adja magát: melyiküknek volt igaza?

Gondolom nem kell magyaráznom a párhuzamot...

Ethuil írta: Ahogy egy kedves ismerősöm mondja: "én magamban hiszek". Lassan én is kezdem így gondolni.

Halandóban hinni? Hát, szerintem ez nem szerencsés...
Meg tudod mondani biztosra, hogy mit fogsz csinálni egy hét múlva?

Biztos több út van, mert mondjuk én is egyedi módon próbálom megtalálni ezt az utat. Én nem nagyon vetem magam semmilyen vallás útmutatása alá. Ahogy egy kedves ismerősöm mondja: "én magamban hiszek". Lassan én is kezdem így gondolni. Így azt a bizonyos utat is magam próbálom megtalálni, nem pedig mások által.

Itt aztán remekül kihallt minden. Az embereket lassan nem kezdi érdekelni a hit sem, hová lesz így ez a világ )

De nekem mégis lenne egy kérdésem, ami lehet akár vitarobbantó is (a kevesebb magabiztosság, bizonyára nem okozna nagyobb csalódást, ha mégsem), szóval a kérdés az, hogy létezhet több út az abszolút egzisztenciához, vagyis magához Istenhez, vagy Jézusnak van kizárólag igaza, mikor azt mondja "én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam", esetleg a több út több meafizikai létezéshez vezethet, vagy egyáltalán van-e lényege ilyen utakban gondolkodni, minhárom esetben mi a teendő??? szóval jó lenne minél több hozzászólás, márcsak azért is mert engem egoista módon in speciae foglalkoztatnak ezek a kérdések.

Köszönöm

Alyr Arkhon írta:

Raia Aiwart írta: Nem tudom, hogy kötekszel vagy tényleg kérdezed: Mindenesetre a közelmúltban (egy hónapja kb.) volt csillaghullás.

Tényleg minden vélemény érdekelne.

Ja, a Leonidákra gondolsz? Szegénykék minden évben eljönnek és hullogatnak. Ilyen alapon minden évben lehet világvégét jövendölni.

(pl 1999 ben még egy hiperbolikus - azaz a Földet és a Naprendszert csupán egyszer érintő - pályán lévő meteorraj is keresztezte az utunkat ősszel, de azután se lett világvége. Pedig napfogyatkozás is volt (ha jól emlékszem a "nap sötét lesz mint egy szőrzsák" a Jelenések Könyvében van. )

Akkor boccsánat! Nem érdekel annyira a csillagászat, csak hallottam.

A világvége megmondója nem a Jelenések könyve lesz ,az biztos. A Jelenések könyve, ahogy a műfaja is jelzi apokaliptikus irat, görögül az apokalipszisz szó azt jelenti, hogy valami olyas valaminek a felfedése, ami eddig rejtve volt. Speciálisan ebben a helyzetben Isten mintegy felfedi rendelését a világ feől János apostol látomásain keresztül. Ugyanakkor a Jelenések könyve semmit nem mond arról hogy mikor lesz vége a világnak itt inkább arra az igére jó gondolni az Apostolok Cselekedeteiben, amit Jézus mond menybemenetele előtt a tanítványoknak: nem a ti dolgotok tudni azokról az időkről, amit az Atya a maga hatalmába helyezett. A Jelenések könyve misztikus, kabbalisztikus nyelven fogalmaz, ami az akkori korban ennek a műfajnak volt a nyelvezete, de nem időpontokat állít fel, hanem a világ rendjét akarja bemutatni a végtelen isteni terv menetében Jézus halálától egészen a végső időkig, ebben a rendben benne van a Messiás eljövetele, a gonosz felemelkedése, az emberi szenvedés okozóinak megjelenései és elbukásai. Minazonáltal azt is tudtunkra akarja adni, hogy mindezek felett ott áll az Atya, mind dicsőséges Ura ennek a világnak, Krisztus a Bárány, mint alázatos és méltó megmentője a világnak és a mindenre erőt adó Lélek, aki mindezt kinyilvánította ezt nekünk.

Raia Aiwart írta: Nem tudom, hogy kötekszel vagy tényleg kérdezed: Mindenesetre a közelmúltban (egy hónapja kb.) volt csillaghullás.

Tényleg minden vélemény érdekelne.

Minden augusztusban van csillaghullás, de nem száll le az égről _permanensen_ a csillagok egyharmada

Igazából a Jelenések Könyvéről (azzal együtt, hogy többször olvastam) nem nagyon tudok mit mondani. Mint írtam, a legvalószínűbb szerintem az (ezt se én gondoltam ki ), hogy Róma bukását jövendölte meg.
(Erre utal pl az, hogy állítólag Róma neve héber betűkkel (amiknek köztudomásúlag számértékük is van) 66-ot ad ki)

Nem tudom, hogy kötekszel vagy tényleg kérdezed: Mindenesetre a közelmúltban (egy hónapja kb.) volt csillaghullás.

Tényleg minden vélemény érdekelne.

Raia Aiwart írta: Na, már régen írtam, ide és ami most téma, ahhoz úgysem tudok hozzászólni. Tehát más:

Egyre jobban kezdem észreveszegetni, és mellesleg nem csak nékem tünt fel; de a Jelenések könyvében leírt dolgok veszélyesen hasonlítanak a mostani helyzethez.
Hát, ez nem a legjobb hír...

Veszélyesen hasonlítottak pl Róma bukásához is

Na, már régen írtam, ide és ami most téma, ahhoz úgysem tudok hozzászólni. Tehát más:

Egyre jobban kezdem észreveszegetni, és mellesleg nem csak nékem tünt fel; de a Jelenések könyvében leírt dolgok veszélyesen hasonlítanak a mostani helyzethez.
Hát, ez nem a legjobb hír...

Vélemények, hozzászólások?

Osho az élet művészetéről

---

"Mi az élet célja?

Az életnek nincs más célja, mint önmaga, mert az élet nem más, mint Isten egy másik neve. Mindennek lehet célja a világban, minden szolgálhat eszközül valami cél érdekében, de ami mindennek célja, az nem lehet semminek eszköze.

Hívhatod létnek.
Hívhatod Istennek.
Hívhatod életnek.

Ezek mind különböző nevei az egyedüli igazságnak.

A teológusok az Isten nevet adták az életnek, és ez azért veszélyes, mert könnyen megtámadható, megcáfolható. A föld lakosságának majdnem fele semmilyen Istenben nem hisz. Nem csak a kommunisták, de a buddhisták, a dzsainák, és sok ezer más szabadgondolkodású ember is ateista. Az "Isten" név könnyen megtámadható, mert az embertől származik, és nincs rá bizonyíték, nincs rá magyarázat. Többnyire csak egy üres szó marad. Bármit jelenthet, ami a képzeletedbe belefér.

A "Lét", az "egzisztencia" szó sokkal jobb. A század összes nagy gondolkodói mind egzisztencialisták. Ők teljesen elhagyták az "Isten" szót. Számukra elég a Lét önmagában. Az én számomra pedig az Isten az egyik véglet, és a Lét a másik véglet, mert a "Lét" szó nem tükrözi eléggé, hogy élő vagy élettelen dologról van-e szó. Nem tudjuk, hogy ott van-e az intelligencia vagy sem. Nem tudjuk, hogy tudatos vagy sem.

Ezért én inkább az "Élet" szót választom. Az Élet mindent tartalmaz, amire szükség van; sőt, erre nem is kell bizonyíték. Te magad vagy az élet - te magad vagy a bizonyíték. Te magad vagy a magyarázat. Az életet nem tudod tagadni; ezért nincs egy nagy gondolkodó sem a történelemben, aki az életet tagadná.

Istent milliók megtagadták, megcáfolták, de hogy cáfolhatnád meg az életet? Az ott lüktet a szívedben, ott van a lélegzetedben, a szemeid az által néznek. Az fejeződik ki a szeretetedben. Az élet ezer és egy féle alakban ünnepli önmagát; a fákban, a madarakban, a hegyekben, a folyókban.

Mindennek az élet a célja. Ezért az élet célja nem lehet más, mint önmaga. Más szóval kifejezve: az élet célja természetéből adódóan önmaga. Önmagában hordja a növekedés, a tágulás, az ünnep, a tánc, a szeretet, az öröm minőségét - ezek mind az élet megjelenési formái.

De mindmáig egyetlen vallás sem fogadta el az életet úgy, mint minden törekvésünk, mint minden igyekezetünk célját. Ellenkezőleg: a vallások elutasították az életet, és helyette egy feltételezett Istent támogatnak. De az élet annyira valódi, hogy a vallások évezredes életellenes filozófiája sem tudta kikezdeni valódiságát. Az ő Istenük nem az élet legbensőbb középpontja; az ő Istenüket az életről való lemondásban kell keresni. Ez az emberiség egyik legnagyobb sorscsapása, mert maga az életről való lemondás ideája a halált teszi az egyedüli üdvözítővé.

Az összes vallásotok a halált bálványozza. Nem véletlen, hogy csak a halott szenteket imádjátok. Az élő szentet keresztre feszítitek, halálra kövezitek, megmérgezitek. És ha már halott, akkor bálványozzátok - akkor hirtelen megváltoztok. Akkor az egész viselkedésetek megváltozik.

Eddig még senki nem vizsgálta meg mélyebben ennek a változásnak a lélektanát. Pedig érdemes rajta elgondolkozni: miért van az, hogy a halott szenteket bálványozzák, az élőket meg elítélik? Mert a halott szent eleget tesz az úgynevezett vallásosság feltételeinek: ő nem nevet, nem örvendezik, nem szeret, nem táncol, semmilyen kapcsolata nincs a léttel. Ő az, aki igazán lemondott az életről: még csak nem is lélegzik, a szíve sem ver már. Most ő a tökéletes vallás megtestesítője! Így nem tud semmilyen bunt elkövetni. Egy dolog bizonyos: építhetsz rá, teljesen megbízhatsz benne.

Az élő szent nem annyira megbízható. Lehet, hogy holnapra meggondolja magát. A szentekből bunösök lettek, a bunösökből szentek lettek - tehát semmit sem mondhatsz róluk teljes biztonsággal, amíg meg nem haltak. Nézzétek csak meg kit imádtok a templomaitokban, a mecseteitekben, a gurudwáráitokban, a zsinagógáitokban! Nem látjátok ennek az egésznek az ostobaságát: az élő bálványozza a holtat? A jelen imádja a múltat?

Az életet arra kényszerítik, hogy a holtat imádja. Ezek miatt az életellenes vallások miatt van az, hogy újra meg újra felmerül a kérdés: mi az élet célja? A ti vallásaitok szerint az élet célja az, hogy lemondjatok róla, hogy megsemmisítsétek, hogy kínozzátok magatokat egy valamilyen mitológiai, valamilyen feltételezett Isten nevében.

Az állatoknak semmilyen vallásuk nincs, csak az élet; a fáknak semmilyen vallásuk nincs, csak az élet; a csillagoknak semmilyen vallásuk nincs, csak az élet. Az ember kivételével az egész természet csak az életben bízik; nincs más Isten, és nincs más templom. Nincs szentírás.

Az élet a minden mindenben.

Az az Isten, és az a templom, és az a szentírás - és ha teljességében, teljes szívvel éled: az az egyedüli vallás.

Én azt tanítom neked, hogy nincs más cél mint az, hogy olyan teljességgel élj, hogy minden pillanat ünneppé váljon. Maga a cél gondolata már rögtön behozza a jövő fogalmát elmédbe, mert bármilyen célhoz, célkituzéshez szükség van a jövőre. Minden célod a jelenedtől foszt meg, pedig a jelened az egyetlen létező valóságod. A jövő csak a képzeletedben él, a múlt pedig: emlékezeted lábnyomai a homokban. A múlt már nem él, tehát nem valós többé - a jövő pedig még nem él, és azért nincs köze a valósághoz.

Az egyetlen valóság: a jelen pillanat.

És ha ezt a pillanatot gátlások, elfojtások, a jövő iránti sóvárgás, félelem nélkül éled - ahelyett hogy újra meg újra megismételnéd a múltat -, és tökéletesen újjászületsz minden pillanatban, frissen, fiatalon, az emlékek terhe nélkül, a képzeleted fátyla nélkül, akkor olyan tiszta, olyan ártatlan vagy, hogy ez az ártatlanság az egyedüli isteni minőség.

Nekem Isten nem valaki, aki megteremtette a világot. Isten inkább az, akit te teremtesz meg, amikor teljességgel, teljes átéléssel élsz - teljes szívedből, semmit nem tartva vissza. Ha életed egyszeruen egy pillanatról-pillanatra megvalósuló örömmé, egy pillanatról-pillanatra megvalósuló tánccá válik, amikor életed nem más mint egy állandó ünnep - akkor minden pillanat hallatlanul értékes, mert ha egyszer elmúlik, akkor örökre elmúlik...

Ami engem illet, én azt mondom, hogy vidáman, megelégedetten, beteljesülten kell élni, hogy megoszthasd szeretetedet, csöndedet, békédet, és hogy életed egy olyan nagyszeru tánc legyen, ami által nem csak te érzed magad áldottnak, hanem az egész világ is áldott lesz általad. Ez az egyetlen igaz út. A kritérium: maga az élet - minden más lényegtelen.

És minden egyén annyira egyedi, hogy nem csinálhatsz egy nagy közös autópályát, amin mindenki könnyedén begurulhat az élet céljába. Ellenkezőleg: mindenki maga kell hogy megtalálja az életét, és nem a tömegeket követve, hanem saját belső hangjára figyelve. Nem a tömeggel együtt mozogva, hanem csak egy kis ösvényen haladva. És azt a kis ösvényt is neked magadnak kell vágnod, nem mások tapossák ki neked.

A tudatos élet világa olyan, mint az ég: látod, ahogy átrepülnek a madarak az égen, de nem hagynak lábnyomot maguk után. Ha mély, őszinte, szívből jövő életet élsz, akkor te sem hagysz lábnyomokat magad után, és senkinek nem kell követnie téged. Mindenki a saját, nyugodt, csendes belső hangját kell hogy kövesse."

Phaedra/Namarie írta:
Az alapvető probléma az volt, hogy a felsőbb kasztokban élők nem tartották be és szvsz ma se nagyon tartják be a legalapvetőbb emberi normákat. Pl. hagy szomjan halni egy alsóbb kasztban lévőt, pusztán azért, mert az alsóbb kasztban él, és ha érintkezik vele, akkor ő tisztátalanná válik. Gondolom, alapvetően ez ninncs benne a hiduizmusban.

Gandhi másfelől India függetlenségéért küzdött, az erőszakmentesség módszerével, és ha össze kell fogni, akkor nem nagyon lehet nézni, hogy ki hova tartozik, vagy nem tartozik.

kasztrendszer és éhezés: azt gondolom, hogy ha a fentebb említet alapvető emberiességi dolgokat betartanák, nemcsak Indiában, hanem a világon sehol nem lenne baj. Valahol minden vallásban benne van az embertársunk iránti szeretet parancsa.


Könyvajánló: G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz

Sajnos benne van a vallásban, h nem érintkezhetnek a felsőbb rendbeliek a náluk alacsonyabban élőknél. Nagyon nehéz és drága újra tisztának lenni....

Gandhi próbálkozott az erőszakmentességgel, de sajnos a követők már vért kívántak, mert ha a többi ember megveri őket a tüntetésekért, ők miért nem vághatnak vissza?

Az említett könyv alapján gondolkodtam el ezeken a dolgokon, tavasszal kezdtem olvasni és nagyon tetszik, csodálom a könyvet.
Igaz, még mindig nem fejeztem be de már a harmadik évnél tartok.

Egy kis mellék: a könyvet valsz. Germanus Gyula írta, az "író" férje, felesége naplója nyomán.

Üdítő volt itt olvasgatni, már nagyon vártam!

[size=9:11rofcn7]

Alyr Arkhon írta:

Gandalf írta:

Aranill írta: Úgy gondoltam, hogy a vallás topikban a keresztyén vallásokon kívül más vallások tanaival is foglalkozhatunk. A reinkarnáció innen is megközelíthető, hiszen a buddhista vallás része.

Természetesen, csak én úgy értelmeztem, a keresztyénségen belül akarod megvizsgálni a kérdést, s úgy láttam, a többiek is így értelmezték. Ha ettől elvonatkoztatunk, mindjárt másképpen néz ki a dolog.

Én is így értelmeztem.

[/size]

Jól értettetek valóban a lélekvándorlással a keresztyénségen belül szerettem volna a foglalkozni, fenti megjegyzésemben félreérthetően fogalmaztam.
A világ teremtését hihetetlenül bonyolultnak képzelem, miként lelkünk fejlődési útját is. Az, hogy létezik lélekvándorlás vagy sem, emberi mércével számolva talán nem is annyira érdekes. Nekünk a mában, a mostban kell helyt állnunk és hitünk szerint tenni a jót, s ha már segíteni nem tudunk legalább ne ártsunk! Dalai Láma önéletírását néhány hónapja olvastam, nagyon tetszett, ez az én könyvajánlatom. A magyarországi buddhisták nem hiszem, hogy "mű(anyag)buddhisták" vagy importbuddhizmussal beoltott-megkevert emberek lennének. Hívjuk meg Laár Andrást egy tea melletti beszélgetésre.

Ízisz írta: Egy másik kérdés, mert az előzőre nem tudok válaszolni , és ezen sokat gondolkodtam:

Indiában kasztrendszer működik. Gandhi szerette volna ezt felszámolni, egyenlővé tenni az embereket, ám a kasztbeliek attól féltek, h ha a gazdag, nemes ember dolgozni kezd, ők mihez fognak? Hiszen minden kasztnak megvan a maga munkája.
Egyébként is milliók éheznek.

Gondolok a kasztrendszer alsóbb rétegeiben élőkre.

Ha titeket megkérdeznének, hogyan oldanátok meg a problémát?

Az alapvető probléma az volt, hogy a felsőbb kasztokban élők nem tartották be és szvsz ma se nagyon tartják be a legalapvetőbb emberi normákat. Pl. hagy szomjan halni egy alsóbb kasztban lévőt, pusztán azért, mert az alsóbb kasztban él, és ha érintkezik vele, akkor ő tisztátalanná válik. Gondolom, alapvetően ez ninncs benne a hiduizmusban.

Gandhi másfelől India függetlenségéért küzdött, az erőszakmentesség módszerével, és ha össze kell fogni, akkor nem nagyon lehet nézni, hogy ki hova tartozik, vagy nem tartozik.

kasztrendszer és éhezés: azt gondolom, hogy ha a fentebb említet alapvető emberiességi dolgokat betartanák, nemcsak Indiában, hanem a világon sehol nem lenne baj. Valahol minden vallásban benne van az embertársunk iránti szeretet parancsa.



Éhezés: a világ javainak 80%-át a világ 20%-a fogyasztja el. Ez valahol az igazi probléma, amire nem végleges megoldás, hogy néha segélyt adunk oda, ahol lassan milliók halnak éhen.

Könyvajánló: G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz