Humor

Mae govannen!
Boldog húsvétot, és sok virtuális locsolkodást kívánok mindenkinek!!!!!!!!!

A "veszekedéshez" annyit szertnék hozzáfűzni, hogy...ááá, csak annyit,
hogy majd ha végre holnap felrakom a (remélem addigra befejezett)
irományomat, akkor én megkérnék mindenkit, hogy lehetőleg
megindokolja a véleményét, ha olyan. Előre is kösz!!!

Erendil: Eszméletlenül tetszik amit kölcsönöztél Undómieltől (ugye ez a
neve, ha nem; bocs), tényleg nem szereti a tőmondatokat, add át neki
elismerésem, ha lehet.
Ailoleo (Bocs, ha rosszul írtalak.): Tetszik a napló.

Gyöngyszem, asszem te kérdezted a civakodás közben, hogy költöttünk-
e locsolóversikéket. Hát itt van pár, de nem lettek olyan jók:

Lovasvégen jártam,
Mearákat láttam,
El akartak futni,
Szabad-e locsolni?

Móriában jártam,
Balrogot láttam,
Le akart rántani,
Szabad-e locsolni?

A Megyében jártam,
Hobbitkákat láttam,
Meg akartak enni,
Szabad-e locsolni?
(Nekem, személyszerint, csak az utolsó tetszik, de azért a többit is
beírtam)

Elfelejtettem, hogy ki, de valaki írt még versikéket (a samusat, meg a gollamosat), azok nagyon jók, de nálam még Telkontar denethorosa a nyerő!!!!! :dance:

Na, ennyi voltam most. :frodo1: (Ezt csak úgy...)

Újra itt vaok. Újabb történések.

„Léptek. Jaj!! Erre jönnek. Mi a fenének mászkál a családom reggel negyed egykor?!
-Legolas! – rikkantottam. Épp látványos szeretetben volt a macskámmal – csórikámnak már be volt fonva a kis pamacsa a farkán. … Mármint a macskának. Tehát.
Most fölpislogott rám, de én már kilőttem magam a fotelból, és egyazon mozdulattal ledobtam a macskát az öléből, felrántottam Legolast az ágyról, és tuszkoltam magam előtt. Közben vadul tekingettem körül.
-Mi… mi van? – méltatlankodott Samu kidugva göndör fejét a szekrényből. Szó nélkül bevágtam az orra előtt a szekrényajtót. Majdnem becsuktam Frodó fülét.
-Ott maradtok! És csend! – suttogtam. Legolast még mindig magam előtt taszigáltam.
Gandalf is felpislogott kalapja alól.
-Gandalf! Varázsold láthatatlanná magad! – rikkantottam, mivel jobb nem jutott eszembe.
-Miért? – kérdezte döbbenten.
-Mert megölöm a molylepkét! – sziszegtem, mire Gandi eltűnt. Legolast tologatva kutattam a többiek után. Gimli! Gimli hortyog az egyik fotelben. Mázsás baltája leb… ledobva mellé. Hát még ha a rejtett erőtartalékaimat is bevetem, akkor se fogom tudni felemelni. A baltát se, nemhogy Gimlit!
-Legolas! –sziszegtem.
-Mi van már megint? – suttogta vissza sértett fejjel. Hát igen, egy tündének se tetszene, ha végiglökdösnék egy szobán, aztán meg egy törpöt kéne emelgetnie… De hát ez van! Ha nem tetszik, menjen haza! Gondoltam gonoszan.
A léptek a szobám előtt megtorpantak. Még egy pillanat, és… és benyit valaki, engem meg ott talál miközben fogdosok egy tündét, egy törp hortyog a fotelemben, és egy király nemesebbik fele domborul az ágyamon… De valami megsegített. Az árnyék arrébcsúszott, és láttam, hogy a távkapcsolót keresi. Kaptam még néhány percet…
-Legolas… könyörgök! – suttogtam, és tényleg úgy éreztem, elsírom magam. Legolas szipogott egyet, majd fintorogva felemelte a baltát, és berakta az asztalom alá. Bezzeg neki nem volt gondja a súlyával… mondjuk eléggé megtapogattam a taszigálás közben ahhoz, hogy ez ne jelentsen nagy meglepetést. Meg… Na nem. Most már koncentrálnom kell.
-Gimlit is! Gimlit is! – utasítottam suttogva, mire méltatlankodva rám nézett.
Nem foglalkoztam vele. Átszáguldottam a tegnap ledobott cuccok közt, felrúgva egy tőrt, elhasalva egy köpenyben, majdnem ráesve az ágyamra. És Aragornra.
Aragorn békésen szuszogott, és mint mondtam – nemesebbik részével a világ felé fordulva.
-Aragorn… Aragorn! – suttogtam egyre hangosabban. Semmi. A francba az ilyen süket királyokkal! Nagy lélegzet, és…
Óriásit csaptam a hátsójára. Aragorn mint egy rugó, felpattant az ágyról, és már ordításra nyitotta volna a száját, de befogtam a tenyeremmel, és a sarok felé tuszkoltam. Hát… enyhén szólva is félreértett. Pajkosan csillogni kezdett a szeme, én meg fülig vörösödtem.
-Bújj el! Most! – utasítottam, mire zavartan pislogott, és örömmel láttam, hogy vörösebb lesz, mint én. Némi méltatlankodással a fején, de bebújt a nyomtatóm mögé, a számítógéphez. Eltakarta a monitor.
Hú. Ez megvan. Jaj! Kint tv kikapcsolva, léptek újraindultak. Én turbómeghajtással robogtam Legsihez, aki betuszkolta a még mindig alvó törpöt az egyik polcomra. A feje elé berakta a kispárnámat. A szájába pedig… a plüssmacimat! Legolas!!
Felháborodott fejemet látva rögtön magyarázkodni kezdett.
-Hortyogás ellen. Így legalább hallgat. – suttogta. Mérgesen rávillantottam a szemem, majd körülnéztem. Fú. Sehol egy középföldei. Hála… Legolas!
Legolas még mindig ott vigyorgott mellettem. A léptek megindultak.
-Ezértmostléccineharagudjrám. – hadartam, és egy nem épp elegáns mozdulattal belöktem az íróasztalom alá. Kardok, tőrök, köpenyek mindenütt. Puff, felkaptam őket, azokat is be. Az íróasztal alól egy sértett „aú” hallatszott, majd ráhuppantam a forgós székemre. Fő a természetesség. Próbáltam úgy behúzni a lábam, hogy ne rugdossam szegény Legsit.
Minden kész… felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Aztán lázasan számolni kezdtem, majd megdermedtem. Aztán még egyszer… Akárhogy számolom, ez akkor is csak ÖT!! De hát heten vannak!…
… hol van Trufa és Pippin?!
Bennem akadt a szusz, amikor anyu benyitott jóéjszakát kívánni.”

Milyen??

Zora: köszönöm ( és a többieknek is)


- Vond vissza Szarumán, vagy felmegyek, és elagyabugyállak! - ordított fel Legsi.
- Na mi van Rómeó? Kinyílt a csipád? - szólt le Szarumán.
- Felmegyek! Bizony mondom! - mondta Legsi dühösen és arca is vörösbe állt. Ekkor kivillant Szarumán lába, rajta rózsaszín nyuszis mamusz. De Legolas felpattant, és már fenn is volt az erkélyen.
- Miért is nem születtem tündének. - jegyezte meg Pippin. Legolas hirtelen elkapta Szarumánt, és fejjel lefelé kilógatta az erkélyről.
- Nee!!! Nee!!!!! Rohadt tünci!!!! Ezt még megkeserülőd!!!!! Ahelyett, hogy örülnél, hogy elraboltam Giliort!!! Különben is rámászott a nődre!!! - ordított fejjel lefelé Szarumán, közben kezeivel hadonászott.
- Ne higgy neki Legolas! Gilior sosem mászott rám! - ordítottam fel Legsinek.
- Fogd már be te liba! - ordított Szarumán.
- Ne sértegesd a szívem csücskét! - mondta Legolas.
- Jó van na! De eressz el! Eressz el! Ne! Ne eressz el! Kérlek engedj vissza! - kérlelte Szarumán.
- Áruld el, hogy hol van Gimli, és akkor Legolas vissza ereszt! - mondta Gandi, és botjára támaszkodott.
- Gríma!!! Gríma!!! Hol vagy te féleszű Viagrás menyét?! - ordítozott Szarumán.
- Felmegyek segíteni Legsinek! Még szerencse, hogy nincs oly magasan az erkély. - mondta Aragorn, majd ő is felmászott. Közben Gríma is feltűnt.
- Jövök! Jövök! – botorkált ki Gríma, egy hatalmas seprűvel a kezében, és mikor meglátta Aragornt, azon nyomban dühbe gurult. – Óhhh, te liliomtipró! Elcsábítottad a csajomat! – ordította Gríma és elkezdte püfölni Aragornt a seprűvel.
- Hagyjál már békén! – ordítozott Aragorn, majd próbálta Grímát a kardjával felszabdalni. – Még, hogy a csajod! Elébb köti fel magát, mint, hogy a csajod legyen!
- Te! Óhh, hogy vesznél meg! – ordítozott Gríma, miközben viaskodtak.
- Ne őt üsd, te ütődött, hanem a tüncit! A tüncit! – ordítozott Szarumán.
- Kinyírakanyar! Tegyél fel minket az erkélyre! – kérleltem Kinyírakanyart, majd az ent rámnézett.
- Hmm….. jó van! Apró kislány! – mondta, majd én és a maradék többiek felmásztunk a lombkoronájára, és Kinyírakanyar feltett minket az erkélyre. Közben az ajtóból már rózsaszín ruhás, csipkés orkok rohantak ki, pacsulis parfümtől bűzölögve.
- Jaj ne! A rózsaszín szörnyek visszatértek! – ordította Aragorn. Közben Legolas ijedtében felkiáltott, és elejtette Szarumánt, aki Kinyírakanyar lombkoronájában landolt.
- Mi?!?! – ordított Legolas és megfordult, majd egy szempillantás alatt már a megfeszített íja volt a kezében. – Óhhh, hogy rohadna le a porcelán fényű alapozójuk! És Szent Bakacsin, hogy ezeknek milyen fogszabályzójuk van! – kiáltotta Legsi, és mi mindannyian elkezdtünk harcolni az orkokkal. – Pont úgy, mint Elrond vizuális játékában!
- Le az ízlésficamosokkal! – kiáltott Telvien, majd előrántotta ő is az íját, Arnivennel egyetemben, és megcéloztak néhány nejlonharisnyás orkot.
- Képesek ezek műszálasat használni? – kérdezte Arniven.
- Tegyél le! Tegyél le! – ordítozott Szarumán, aki valahogy belegabalyodott Kinyírakanyar ágai közé.
- Hmm…. Hmmm…… pedig egész jó kis hullámcsat lennél. Hmm….. Hmmm….. – válaszolta Kinyírakanyar, majd kezébe vette Szarumánt, de nem engedte el. Majd hamarosan elbántunk az orkokkal és Grímát is elfogtuk, és mindkettejüket megkötöztük Samu kötelével. Aztán Kinyírakanyar lesegített minket az erkélyről.

Szerintem (persze ezzel senkit nem akarok megbántani) Alyr a legkirályabb!!Én azt imádtam...főleg az Ithilás rézeket...
Zora:honnan a neved?

jesszus...alyr-t kihagytam
szóval róla csak annyit, h az ő munkáját azért szeretem annyira mert pörgős, könnyen olvasható és engem igazán megnevettet

azt hiszem Ivó mondta h aki nem ír paródiát az ne is kritizáljon, én most mégis erre vetemednék, alapul véve h nem tudok főzni ettől függetlenül tudom hogy imádom anyu paprikás krumpliját :itscool:
a teljesség igénye nélkül megpróbálok számba venni mindenkit...(ezt jól megaszondtam)

Hajnal: naggyon tetszik amiket írsz és szerintem te vagy annyira ügyi h egyszerre több munkát is tudsz jó írni. főleg a szereplőválogatások tetszenek

Nefra: amit most írsz azt egyszerűen imádom, de tényleg...gandalf meg a molylepke

Ivó: a te paródiádat még régebben olvasgattam, de őszintén szólva nem igazán voltam érte oda (de ez teljesen szubjektív), ezért az utóbbi időben nem is olvastam el amiket írtál, de mostanában többen is mondták h fejlődsz, úgyhogy asszem mégiscsak "rádveszem" magam

Nima: te nem is tudod mit követtél el ellenem...beteges Arweníta-függő vagyok amióta csak az első képkockát megláttam ja és a trufa közlegény is frenetikus volt...kár h vége

a valóságsók is nagyon ott vannak, a naplók is mind nagyon jók (ezekben még soha nem csalódtam), különösen Ilúvataré tetszett

én személy szerint nagyon szeretem az olyan kis perces szösszeneteket amikkel sajnos egyre kevesebbszer találkozom

mindent összevetve igazán hálás vagyok a sok derűs percért amit nekem okoztatok, viták meg remélem a későbbiekben nem igazán lesznek

hát csak ennyit akartam és bocs h ennyire hosszúra sikeredett köszönöm, a szó a stúdióé....

(gondolom mindenkinek feltűnt h szinte csak pozítív kritikákat írtam ez azért van mert nagy vagyok nagy szakértő paródia ügyben, tőlem csak ennyi tellett, de ígérem a későbbiekben jobban igyekszem majd és mondok negatívat is, ha lesz ilyen )

Zora: sztem mindenkit érdekel! /mondom én, aki kb. 2 hete nem írtam semmit...
Shark:
Ailoleo: istennő vagy!!!! Holnap 8.30 Elág!!! Isten lesz! Teghnap, mikor megismertelek...
Mindenkinek: még 2001. januárjában kaptam egy szerelmeslevelet Legsie-Ailoleotól. Ha érdekel valakit, beírom. Szétröhögtem rajta az agyam. /Én Heath Ledger nevében írtam/

Nekem, meg épp azek tetszenek. Mármint Gollam verse viccesebb.

Hát ez a két versike kevésbé vicces, de én ezekkel szeretnék kellemes húsvéti ünnepeket kívánni mindenkinek.
Íme:
Samu verse
Kiskertemben jártam,
Tündét nem találtam:-(
De volt ott rózsa elég,
Rád locsolom levét.

Gollam verse
Halacka a pocakomban,
Verszike a tarszolyomban,
Elszavalom sz locolok,
Érte halackát kapok.

remélem tetszik nektek mégha nem is olyan vicces

Khm... legyen meg az illúziótok, hogy csak kitalált eset.

Húsvét a középföldeiekkel – a Második Huszonnégy Óra
„Húsvét van. Ma reggel erre eszméltem. Köröttem a szoba mint egy katasztrófa sújtotta övezet, feltehetően a diliházban. Gandalf nekitámaszkodva az ágyamnak alszik, dzsuvás kis satyóját a homlokába húzva hortyog. De valami elviselhetetlen módon. A tegnapi megkínzott molylepke /amelyit elvarázsolt/ kb. éjfélig teljesen meg volt vadulva; hihetetlen frekvencián berregve száguldott a levegőben. Gandalf nagyon jót mulatott rajta. Most ott lazul a térdén. És mintha… ez még most is berreg! Mikor tegnap, miután Gandalf kiszórakozta magát, szép csendesen el akartam tenni láb alól a kis harcost; Gandalf úgy rontott nekem, mint egy anyatigris. Ez volt az első meglepetés. De nem az utolsó.
-Mit csinálsz?! – kiáltott rám. Fel voltam szerelkezve molyirtóval, egy jó adag levendulával, meg egy megtermett portörlővel. A biztonság kedvéért még egy kis kalapácsot is behoztam – hátha szökni próbál.
-Hát… izé… megölöm a molyt… te már úgyis kiszórakoztad magad! – feleltem méltatlankodva. Az én szobámban ugyan nem fogják holmi molyok utolsó, szánalmas kis napjaikat tengetni.
-Neeem! – üvöltött fel Gandalf, hogy berezonált a csillár. A többiek kíváncsian figyelni kezdtek. –Ő az én barátom!! Társam a bajban! -kiáltott fel színpadiasan. Kezdett gyanús lenni a dolog.
-Azt hittem a pillangókat kedveled. Vagy a lepkéket. Egy olyan mentett meg Szarumán tornyáról, nem? – kérdeztem gyanakodva.
Gandalf láthatóan meghökkent.
-Ezt honnan tudod? – kérdezte csodálkozva.
-Hát izé… hagyjuk. Tudom és kész. – feleltem, mert nem igazán tudtam, hogy megkutyul-e valamit az, ha mesélek neki a könyvről. Idő-hely kontinuitás, sinus cosinus meg bifidus esensis, és Gentos, a prosztata… ja, az nem ez. Tehát mindenféle ilyen fura bigyulákat, amit okosan ismételtem magamban, de egy szót se értettem belőlük – tehát nem akartam semmit megkavarni. Különben se volt még teljesen világos sok dolog.
Gandalf gyanakodva nézett rám. Frodó kijött a szekrényből, és ott vigyorgott mellette. Imádtam azt a kölyköt. Nagy kék szemei, göndör kis feje… élőben még aribb volt, mint amit elképzeltem.
-Igen… lepke volt… -motyogott hirtelen megzavarodva a mágus. Frodó feje még jobban virulni kezdett. Láttam, hogy nem bírja már sokáig csöndben.
-…lepkének lepke volt… csak molylepke…- szólt bele, pirospozsgás arcát majd szétfeszítette a hatalmas vigyor.
Gandalf felhorkant, Samu pedig felrötyögött a szekrényben. Egy pillanatig szólni se tudtam. Még hogy molylepke… az illúzióm hogy a varázslónak gyönyörű, kecses pillangó segédkezett szorult helyzetében – szertefoszlott.
És az elkövetkezendő órákban sok minden más ilyen illúzió is…”

Milyen?? Naon szörnyű?

ó! Nekem nem tetszik. Illetve jó, csak nem tudok rajta nevetni.

Ailoleo\n

Szörnyű, szörnyű! Az a szerencsétlen Morgoth száműzött lett. A világűrben repked valahol. Mi lesz most velem? Magányos leszek...

7493.nap:
Át kéne kelnem a tengeren, mert bocsánatot kell kérnem a főmuftitól. De én tengeribeteg leszek!

Ailoleo: Ezek nálam a csúcs!!!!! Ez nagyon tecccccccettttt!!!!!!!



Gyémánt: Merre vagy? Hol jársz? Hol marad egy kis folytatást?

Ailoleo írta: Még ma meggyalázok egy szobrot. Megtehetem, mert gonosz vagyok. Jeeee!

Nem megyek. Kész. Maradok aljas ivadék. Tetszik ez a név. Aljas ivadék... Olyan férfias.

Hát én itt behaltam!

shark: tényleg volt már, de a gyöngyszemeket sosem árt újra elővenni.
Erendil: de jó, hogy betetted ezt!
Thaur: nagyon tetszik!
Lord Nazgul:

Lehet, hogy már ismeritek, (biztos) de ez nekem nagyon tettszik
Igaz nem én írtam, de szerintem nagyon jó!!!


________________________________________________________________

TIZEDIK FEJEZET

"Nem rémít semmi úgy... "



Nem sokkal Kósza megkoronázása után a viharvert tvelf-köpenyt viselô Fritó elcsigázottan végigtrappolt a Zsáklakhoz vezetô családi d

Köszi a bókokat,de nem én írtam,mint azt már említettem...De sztem is rohadt jó!!

Thaur, Erendil: hihetetlenül yo!! Mikor olvastam, figurafestés közben kiesett az ecset a kezemből!! /Tényleg!/ Így tovább, és örülök, hogy elcsitult a vita. Már bánom, hogy egyáltalán hozzászóltam. Fogtam volna be kicsi szácskám, úgy több időt takarítok meg magamnak és mindenkinek /na meg Alyrnak/. BOLDOG NYUSZIT EMBEREK!!

Szauron szupertitkos naplója

5783.nap:
Grrr!Grrrr! Most már vége. Igazán gonosz vagyok. Ma jött meg a bizonyítványom Ungolianttól. Még ma meggyalázok egy szobrot. Megtehetem, mert gonosz vagyok. Jeeee!

7490.nap:
Szörnyű, szörnyű! Az a szerencsétlen Morgoth száműzött lett. A világűrben repked valahol. Mi lesz most velem? Magányos leszek...

7491.nap:
Megvan: Én leszek Morgoth helyett a nagyon gonosz, aljas ivadék. Anyám büszke lenne rám. Vittem valamire...

7492.nap:
Ma azt kellett mondanom valami hülye tündének, hogy nem is vagyok hűséges Morgoth-hoz. Ez hazugság, de az rossz dolog, tehát hű maradtam önmagamhoz.

7493.nap:
Át kéne kelnem a tengeren, mert bocsánatot kell kérnem a főmuftitól. De én tengeribeteg leszek! Nem megyek. Kész. Maradok aljas ivadék. Tetszik ez a név. Aljas ivadék... Olyan férfias.

És újra öröm olvasni a topicot... ))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Üdv!

Újjabb szösszenet:

Gandaf petíciója:

FELHÍVÁS KÖZÉPFÖLDE LAKÓIHOZ!

Tömbtársaim, kik itt lakoztok velem együtt, eme csodálatos és különleges földrészen, melyet megérdemelten nevezhetünk párját ritkítónak és rendkívülinek, figyelmezzetek most óvó szavaimra.
Ti tudjátok, hogy oly sok mindent tettem már országunkért, hogy az már egyszerű módon ki sem fejezhető, le sem írható, el nem mondható…stb., és sosem kértem a hálátokat eddig. (A havi átalánydíjas karbantartási díj, a munkaruha és a teljes körű utazási hozzájárulás, valamint az állandó lakosztály a Pajkos Póniban, amit fizettek nekem, szerény véleményem szerint nem üti meg a hála igazi mértékét, úgyhogy maximum költségtérítésként fogom fel.) Most viszont odaadó munkámért szeretném, ha végre kimutatnátok megbecsüléseteket irányomban.
Nem tudom, hogy felfigyeltetek-e rá, de az utóbbi időben új szelek fújdogálnak Mordor felöl. Már nem a csökött agyú, kijátszható irányítás folyik, mint régen… és ez megnehezíti a mi munkánkat és szervezkedéseinket is. Hisz így nem emelhetjük kellőképp meditatív hangulatba egész Középföldét! Ez ellen tennünk kell!
Bízzátok rám az irányítás, és én nem vezetlek tévútra benneteket. (Az hogy időnként elfelejtem a belépési kódszavakat, vagy a zárkombinációkat, még nem jelenti azt, hogy rossz vezető lennék!)
Már háromszáz esztendeje bolyongok köztetek, így volt időm arra, hogy megbizonyosodjam önön rendkívüliségemről! Sőt, még egy továbbképző tanfolyamon is részt vettem, hogy ne csak viccből mondhassák rám, hogy mágus vagyok, hanem tettekkel is bizonyíthassam rátermettségemet. Ezért kérlek benneteket, hogy vessétek belém bizalmatokat, hogy én álljak összefogásunk élére, hogy határozott fellépéssel elejét vegyük Mordor megerősödésének.

Gandalf a továbbképzett mágus


Más!

Galadh-nak üzenem... előző két levélkémet is én írtam.. úgyhogy nem kell a "duma"! igaz már felraktam egyszer valahova... Nem szokásom más tollával ékeskedni!

[14: Élvezzük!



Nekem ez teccet a legjobban!!!

Sziasztok!

Hogy a vitát lezártnak tekinthessük beteszem ide kis írásomat.
Bocs, ha nagyon rossz lett, tegnap éjszaka írtam.

Hogyan fogjunk tündéket?


1. Szerezzünk lasszót.
2.Kérjünk meg, néhány öngyilkosjelöltet, hogy legyenek orkok.
3.Adjunk rájuk ork jelmezt.
4.Egy csendes erdőben vágassunk velük ki pár db fát.
5.Várjunk.
6. Ha megjelenik az első tünde nyílvessző rejtőzzünk el.
7.A tünde üldözni kezdi az "orkokat" akkor kövessük.
8.Biztonságos távolban álljunk meg.
9. Várjunk, amíg az összes "orkot" levadássza.
10. Fáradtan hazaindul, csendben kövessük.
11. Vessük ki rá a lasszót.
12.Kötözzük meg, hogy ne szökjön el.
13. Vigyük haza.
14: Élvezzük!



Namarië!
Thaur

Na nesze nektek,bindítom újra a dolgot....
Ez egy régi RTL fórumon írta egy csaj..asszem Undomiel:

A tanács után szépen mindenki elment vacsizni. Igazából az
elején úgy látszott, hogy a tanács semmit nem ér. Szart
se. De végül is Elrond olyan két-háromszáz oldal után
megmondta a frankót, vagyis hogy alapítsanak szövetséget.
Ennek nem mindenki örült. De erről majd később. De utálok
tőmondatokban beszélni! De most nem rólam van szó. Szóval
evribádi elment kajálni. Milyen marha jó kis összejövetel
volt! Éjfél felé már mindenki az asztalon táncolt,
méghozzá hiányos öltözetben.... A vacsora további részéről
nincs információnk. Vagyis van,de azt inkább nem írom le.
A következő nap a szövetség tagjai szépen összegyűltek egy
kis dumcsira. Főleg a szuper titkos kommandó akciójukról
volt szó, amiről már egész Völgyzugoly tudott, vagyis
arról, hogy hogyan juttatják el a Gyűrűt a kerti
grillsütőbe. A szövetségben csak ketten voltak, akik
örültek a feladatnak, ez a két egyén Trufa és Pippin volt.
Örömittas állapotuk azzal magyarázható, hogy elődjeik
között sok volt az elmebeteg. Valahogy senki nem akart
elmenni Mordorba, amit én nagyon nem értek, hiszen ott
minden olyan szép, kopár, mindenhol szikes talaj van, a
Hortobágyon se lehet szebbet látni, az orkokról már nem is
beszélve... De Legolast nem ez rémítette meg legjobban. Ő
azért nem akart elmenni erre a helyre, ami a világökörség
része volt, mert az indulás körülbelüli időpontja
megegyezett a zsírleszívó, ill. ráncfelvarró műtétjének
kezdetével. Elrond elmondta, hogy a pontos időpontot ő se
tudja, mert az elküldött CIA és FBI kémek még nem jöttek
vissza a felderítésből, és csak annyit tud mondani, hogy 3
hónap, 39 nap, 2 óra és 59 másodperc múlva indulnak, de a
pontos időpontot, azt az Istennek sem. Ezután mindenki
elhúzott, és hosszú ideig nem is kerültek elő. De mivel
ezt a paródiát én írom, meg tudom nektek mondani, hogy mit
is csináltak 3 hónapon, 39 napon, stb. időn keresztül.
Frodo és Samu elvonultak a nyilvánosság elől, de (nemi)
életük megbotránkoztató részleteivel nem terhellek
titeket, egyrészt mer' beperelnének, másrészt meg mert
lecsapna ránk a netikett setét lovagja, és nagyot
szívnánk. Gimli a "Hogyan legyünk vagányak és nagyok is
egyszerre" kötetet olvasta, mellette egy menedzserképző
könyvet is, meg azt, hogy "Hogyan legyünk megnyerőek".
Trufa és Pippin leszoktak az alkoholizmusról, de csak
azért, hogy az estéket pár (száz) egész jó tündecsajjal
töltsék. Így aztán tényleg nem jutott idő az ivásra, mert
mire felkeltek újra este volt, vagyis kezdődött az izgi
éjszaka... Legolas, mivel nem volt a közelben egy sebész
se, kénytelen volt természetes úton karban tartani magát.
Bár ami ezt illeti, Boromir jobban szerette volna karban
tartani a tündegyereket. Gandalf Bilbó bá'-val töltötte az
idejét, jól elvoltak. Aragorn végre megmosakodott, és
leborotválta szakállát. Bár ne tette volna! Nem is jelölte
a pípöl magazin az ötven legszexisebb ember között, hála
annak a pofátlan paparazzónak, aki lefotózta. Nagyon
megbánta a taplója. Béke (és béka) poraira! Aragornra
visszatérve: elment a barátnőjéhez, Arwnhez, hogy újra
szerelmet valljon neki. Igazi célja nem ez volt, amit a
nyáladzás után ki is fejtett. A feneketlen (nem úgy,mint
Arwen) duma vége az lett, hogy a hapsi szeretett volna
a "tettek mezejére lépni". De Arwen, akinek második neve
tök véletlenül Britni volt, nem engedett. Levágott valami
monológot az ártatlanságról, de Aragorn ezt inkább nem
hallgatta végig, és elment Trufáékhoz, akiknél már javában
állt a bál (más is állt ott...). Gyorsan elrepült az idő.
De szerencsére Aragorn szakállán ez nem így látszott.
Mindenkit meglepetésként, no nem szülinapiként ért a hír,
mikor Elrond egy szuper Gazdálkodj okosan! menet közepén
beállított, hogy ideje lenne menni. Ez azért nem megy
ilyen gyorsan! Mivel a szövetség több mint fele még nem
volt meg, várni kellett néhány órát. Samu gyorsan elment
felpakolni, gazdája helyett is. Trufa és Pippin azért nem
volt helyben, mert el kellett menniük az éc szűrésre.
Gandalf, Boromir, Gimli és Aragorn viszonylag gyorsan
megjöttek, nem úgy mint Legolas, akire nagyon sokat
kellett várni. Ez azért volt, mert a sok természetes
szépségápolás hatására még magánál is szebb lett, és nem
tudta levakarni magáról a rajongókat, akik autogramot,
közös fényképet és gyereket akartak tőle. Sajnos Legolas
esze pont fordított arányosságban volt az izomzatával, de
aki meglátta, az asszem nem éppen egy íkú tesztet akart
vele íratni... Miután mindenki megérkezett, könnyen azt
hihetnénk, hogy végre elindultak. De nem! Mivel senki nem
akart eltávozni az első, egyetlen és utolsó összkomfortos,
központi fűtéses, úszómedencével és egyéb szír-szarral
felszerelt szanatóriumból, valamennyien koholt okokkal
akadékoskodtak. Vagyis nem mindannyian. Legolas leadott
egy naómi kempbellt megszégyenítő hisztit, amitől
elkenődött a makszfaktora. A kirohanása oka az volt, hogy
a szobájában felejtette a visi éjszakai krémet, aminek a
látványos szépülés köszönhető volt. Gimli, aki nemrég
játszotta el ugyanezt, csak a borotvahabbal, a vörös
hajfestékkel és a baltatokkal, így szólott:
- Hé, szöszi! Ideje lenne indulni! Kapjál már észbe!
Hogy ezt a törpe miért mondta, aztat még én se tudom.
Köztudott volt ugyanis, hogy Legolas szőke. Méghozzá a
hidrogénes fajtából. Vagyis totális, teljes, perfekt
hülye. Ebből kifolyólag nem tudott észbe kapni, legfeljebb
máséba. Miután Legolas újra "észhez" tért, Elrond szép
szóval, majd a tünde kommandó teljes bevetésével, illetve
az atombomba, hozzá teszem, teljesen legális, a
robbanóanyagot az afgán feka piacon vették, használatával
rá is bírta a kilencfős társaságot arra, hogy elhagyják
lakhelyét. Hiába minden fenyegetés, a szövetség még mindig
nem akart elmenni. Ettől függetlenül elment. Visszatérve
előző kijelentésemre, nem teljesen igaz. Azért volt olyan,
aki el akart menni. Aragorn. Csak ő egészen más
értelemben, és Arwennel, nem pedig nyóc másik, tök idegen
hapsival. De panaszkodni már nem volt lehetősége, és nem
is igen akart. Ki szeretett volna rinyálni, ha 3 izmos
tünde kíséri, kezükben egy aká negyvenhetessel! A
szívszaggató búcsú után elindultak.
(pillanat, meg kell néznem, mi jön a könyvben)
Szóval mentek, mendegéltek. Ki is alakították, ki hol
menjen:Gandalf és Aragorn ment elöl, mert ő nagy volt, de
főleg azért mert nem ő vitte a gyűrűt. Utánuk jöttek
libasorba a többiek. Leghátul Legolas állt, azzal az
indokkal, hogy neki a legjobb a szeme, ezért jó hátvéd.
Pedig csak azért, hogy ha már az ellenség támad, akkor
olyan dögöljön meg, akiért úgyse nagy kár.Két héttel
később egy nagy, hegyes területre értek. Gimli meg is
mondta, hogy ez mi.
- Itt dolgoztak az ősatyáink, minden törp nagyon büszke
erre a helyre- mondta tudálékosan Gimli, mintha csak
fejből tudná. Pedig nem! Magával hozta a szuper P4-es
nótbúkot, ami sokat segített neki. Értsd: ha ez nincs,
akkor valszeg mindannyian rég halottak lennének.- Ez alatt
van Házad-döm, a törp-tár. Na! Tündéül Mória.
- Ajha! Már itt vagyunk! Két hét alatt megtettük ezt az öt
kilométert! Mondtam már, hogy fiatal koromban síkfutó
voltam? Azok voltak a szép idők.- mondta Gandalf.- De erre
nem igen van időnk. Szóval, át kell itt vágnunk, aztán föl
a Caradharasra, aztán lezúgunk... izé... majd meglátjuk mi
jön azután.
Tehát újra úton voltak. Frodo halálosan unta ezt az
egészet. Egyetlen öröme az volt, mikor délutánonként
Legolast korrepetálta, hogy ne haljon meg analfabétán.
Legolas nem is igazán ellenkezett, mivel nem volt jobb
dolga. Frodonak se. Jó sokat röhögött, hogy vannak még
ilyen hülyék is a világon. Legolas egyik nap megjegyezte:
- Nahát, ha a szőke hajam egyik tincsét az ujjam köré
tekerem, akkor göndör lesz! Apám, ez jobb, mint a
hajsütővas!- Lelkendezett.
Mindenki őszinte részvéttel nézett rá, kivéve Gimlit, aki
megint elkezdte szekálni.
-Hűha Legi! Ha így haladsz, maholnap már a
relativitáselmélet következik- Jegyezte meg epésen, de
Frodo egy verem-a-fejed-a-falba játékkal eltántorította a
törpöt a további cseszegetéstől. Ezután egy hétig nem is
történt semmi. Samu azonban még mindig nem szabadult attól
az érzéstől, amelyet pár sorral ezelőtt elfelejtettem
leírni, vagyis hogy valamit otthon felejtett. Újra
átgondolta mit is hozott: a szuper kis mobil konyháját a
mikrosütővel együtt, sót, szexi kis tanga
fehérneműket,füvet a nehezebb napokra... Kötél? Az is van!
De borotva, az nincs. Ajjajj! Márpedig akkor mörfi
törvénye szerint kelleni fog. Nem is olyan hülye ez a Samu
gyerek! Naná, hogy ezután öt másodperccel megszólalt Frodo:
- Samu, halálra unom magam! Odaadnád a borotvát? Marha
szőrős lett a lábfejem!
- Hát, az a helyzet őfelsége, méltóságos uram...
- Nem kértem hogy nyaljál! Megbeszéltük, hogy akkor
füttyentek. Aggyad már oda a borotvám!- beszélt
tisztelettudóan Frodo.
- Otthon maradt! Kérlek, ne küldj haza! Viszont hoztam
kötelet. Könyörülj, vördpísz!- esdekelt Samu.
- Ó, hogy akasztanád fel magad a kötéllel!- parancsolta
Szőr(ös) Frodo, ami után Aragornnak és Legolasnak kellett
visszatartania Samut attól, hogy véget vessen szerény,
szerencsétlen, kicsi életének. Igazából azért fogták le,
mert ha nekik is végig kell menniük az Úton, akkor Samu se
ússza meg. Frodo, mivel igazán rendes kis hobbit volt, nem
küldte haza alattvalóját. Sőt! Tettlegességhez is alig
folyamodott. Mindössze felrugdalta Samut a 8642 méteres
Caradharasra, ami, lássuk be, egyáltalán nem nagy büntetés
ahhoz képest, hogy Samu otthon felejtette gazdája
borotváját. Miután mindenki felért a hegyre, Legolas
megszólalt:
- Szerintem nem kellett volna ide jönni. Úgy emlékszem,
hogy itt valami baj fog történni.- Nem sokkal később
Legolas a már jól begyakorolt modell beállással felpattant
az egyik sziklára.-Furcsa hangokat hoz a szél!
- Legolas, tényleg nem azért mondom, de teljes szélcsend
van.-szólt közbe Boromir.
- Jaj, ti gyökér emberek! Egyáltalán nem igaz. Ne felejtsd
el Boromir, hogy én tünde vagyok, és mindent látok és
érzek. A szél másfél centi per órás sebességgel fúj.
Mintha látnék valamit!
- Mit, kodzsek?- szólt közbe Gimli.
- Papagáj, nem, varjú! Várjál... crebainok! Pontosan 216,
kilenc 24 fős csoportba rendeződve. Szar umán kémjei!
Bokorba! Mindenki!
Samunak, szerencsétlenjének, csak egy erdei szömörce bokor
jutott. De megérdemelte! A crebainok köröztek párat,majd
ugyanolyan gyorsan elhúztak, mint ahogyan jöttek.
- Jaj, Istenem! Tényleg csak ez hiányzott. Valószínű, hogy
umán, aki Szar, a Vörös kapuhoz, tervünkben szereplő
kiúthoz is kémeket küldött. Hallgatni kellett volna
Legolasra, eccer az életben. Á, azt azért nem.-
Elmélkedett Gandalf.
- Móriába kell mennünk.- jegyezte meg Legolas. Igazából
nem akart odamenni, de ez volt a súgótáblán.- Onnét talán
tovább tudunk menni.
- Ez egyáltalán nem jó ötlet! Nem akarok odamenni!- Mondta
Aragorn, a hobbitokkal kórusban, ám Boromir, aki Legi
őszinte híve volt, kis magánkampányt rendezett
imádottjának. Az előbb felszólalóknak kilátásba helyezte,
hogy ha nem állnak a tünde oldalára, nem mennek innen
sehova, a büdös életben soha. Gandalf úgy döntött,
szavazásra bocsátják az ügyet. A szavazás eredménye 8:1.
Legolas, mivel eddig csak 20 órája volt Frodoval, szegény
hülye, maga ellen szavazott. Gyorsan kidolgozták az
atombiztos tervüket, vagyis ha majd pár száz ork, troll
vagy más jön velük szembe, akkor majd gondolkoznak azon,
hogy mit is csináljanak. Mivel mindenki nagyon elfáradt a
sok gondolkodásban, és fej törésben úgy döntöttek, hogy
esznek egy kicsit és alszanak, de nekem most mennem kell,
mert még mindig nem ebédeltem, és marha éhes vagyok.......

Lehet, hogy ez kicsit of lesz, mert nem GyU-s vicc, de nekem nagyon tetszik:

Új, eddig ismeretlen tények kerültek napvilágra, miszerint Árpád nem hét,
hanem nyolc vezér élén foglalt hont. A történelem megfeledkezett Szamegrol,
a nyolcadik vezérrol.

Pedig a Kárpátokról letekintve egy nemrégiben megtalált, rovásírással
íródott agyagtábla toredekszavainak tanúsága szerint Árpád így szólt két
legkedvesebb vezéréhez:
- Huba, Szameg, hova hoztatok?

A vitához annyit, hogy egyetértek Dezzel, Brisával és a többiekkel, akik a szabad véleménynyilvánítás mellett vannak. Iras nem leugatta Hajnalt, csak megmondta a véleményét. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy mindenki mást talál viccesnek, humorosnak- a Gyalog Galoppon generációk röhögték magukat betegre, de nekem, noha én is nevetek rajta, túlzottan "angolos" humorú filmremek. Ugyanígy, nekem nagyon tetszik Hajnal írása, Ivóé pedig nem túlzottan. Tessék, le lehet harapni a fejem.

Azthiszem Alyr-nak volt pár oldallal lejjebb egy olyan ötlete hogy csináljunk egy vélemény topicot ez egész ugy volna jó hogyha rövidebb véleményeketbe lehetne ide írni de a hosszabbakat pl az ilyen "véleménykülönbségeket" esetleg vitákat ott kéne lebonyolítani és akkor ez a topic megörizné a "szépségét" és a véleményekhez is mindenki hozzá tudna szólni nem is beszálve azokról akik össze akarják gyüjteni a humoros dolgokat. bocs az OFF-ért de ezt el akartam mondani.

Ezt láttátok már???

www.vicclap.hu/pic/2787

Neframíel írta: Na, mármost. Szerintem csak az kritizálja a másét, aki úgy érzi, hogy az ő írása jobb. Ezt mindenkinek a saját lelkiismeretére bízom. Azt nem igazán értem, hogy ha vkinek baja van a másik írásával, mért nem priviben mondja el neki. Khm, akkor mondom is név szerint: Iras, sokkal szimpatikusabb lett volna, hogyha nem az egész fórum előtt tárgyalod ezt meg. Egyrészt azért, mert kismillió offoló hozzászólást indítottál el, ki pro ki kontra Hajnal mellett, és másrészt azért, mert nem vettem észre, hogy te olyan nagyon írkálsz vmit is ide. Szólj, ha rosszul láttam. És ha így van, eléggé gázos úgy kritizálni vkit, hogy jómagam nem /vagy csak alig/ dugom ide az arcom, és tollat még ritkábban fogom meg. Úgyhogy ha vkinek vmelyik írás nem tecc., hát ne olvassa el!Sajnálom, ha kicsit kemény a hangvételem, csak kezdem kicsit unni ezt a "most-mindenkit-kifikázunk"-stílust, amit már nem egy helyen észrevettem.

Kedves Nefi drága. Valóban mostanában elindult valami új a fórumon. De én azt nem "most-mindenkit-kifikázásnak" hívnám, hanem kritikai hullámnak, ami reményeim szerint idővel még erőteljesebb lesz, mint most. Ez ugyanis egy nagyon fontos dolog. Hogy miért? Biztos, te is észrevetted már, hogy ezen a fórumon rengeteg tehetséges ember gyűlt össze. Hihetetlenül kreatív, okos és sokszínű gyerekeket és fiatalokat látok mindenütt. Mint pszichológus-jelölt, tudom, hogy az ilyen ún. tehetség-ígéreteknek nem használ az állandó "X.Y. nagggyon jóóóó vagy! Folytasd!"-felkiáltások. Így nem tudnak fejlődni. Sőt, ami még rosszabb elkényelmesednek, a kreativitásuk beszűkül, leragadnak egy-egy dolognál, nem viszik végig azt, amit elkezdtek stb. Szóval a most beinduló kritikai hullám, inkább jó, mint rossz. Persze óvatosnak kell lenni, mert a mi kis tehetség-ígéreteink (is) roppant érzékeny lények ám. Egy-egy erősebb bírálat, illetve az állandó kritizálás mindent elronthat. Hiszen elveszi a kedvét az illetőnek az alkotástól. Ezt pedig nem szabad. Ugyanakkor a jövő nagy művészeinek és tudósainak ki kell fejlesztenük magukban egyfajta énerőt és megküzdési stratégiát, amellyel fel tudják úgy dolgozni a negatív kritikákat is, hogy abból csak a személyiségük gazdagodjon.

Hogy mindebből mi következik?
Meg kell tanulni jól kritizálni.
Meg kell tanulni elviselni a kritikát még pedig úgy, hogy attól csak még jobb legyél. (Nem mondom, hogy könnyű dolog.)

Ja, és kritikusok nem attól jó kritikusok, hogy ők az adott terület legjobbjai. Lehet úgy jó kritikus valaki, hogy semmi tehetsége nincs a kritizált dolog műveléséhez. Azonban tud egy seregnyi olyan dolgot, amire alapozva meg tudja mondani, hogy az a valami jó-e vagy sem.

Alyr drágaságom, ugye megteszed nekem, hogy nem törlöd ki ezt az offomat egy ideig? *kérlelő tekintet*

Nimdraug: nagyon :itscool:
Lord Nazgul írásait nemcsak más lapon, hanem már itt, ebben a topicban is élvezhettük, ha jól emlékszem, pár hónapja talán. És már akkor is tetszett.

Nima: én voltam, aki írtam a Gyogyósok Urát. Köcc. hogy hiányolod! Most ez jól esett.
Alyr: hol vagy már?? Rég nem láttunk, és hiányollak. :bawling:

Pussz!!

Hello
hajnal szerintem is nagyon jó én is sokszor könnyezni szoktam a röhögéstöl az utolsótol végeg kész voltam!

Hirtelen nem tudom kiirta de a gyogyósok urát folytassa!

Ivo: már bocsánat de te ugyanolyan hosszan írsz mint hajnal!

[size=9:8n5njd1z]OFF: Ki volt tegnap tolkien találkozón? [/size]