Humor

Bocsi, nem tudtam megállni, hogy ne tegyem be... Légyszíves, mondjatok róla kritikát, véleményt, stb... stb...

Mória show-avagy a vizelet nagyágyúi.
1. Rész.

- Hölgyeim, uraim! Köszöntöm önöket a Mória show-ban! Ez a show, 24 részes lesz, és minden részben egy-egy vendéget hívok meg, csak Magamnak! Tehát, maradjanak a székben, huszonnégy napon keresztül, mozdulatlanul, csöndben, és tartsák a kezükben a tv-kapcsolót(!), és ha elmernek kapcsolni lelövöm önöket innen a stúdióból! Ha elhelyezkedtek, akkor köszönöm, de ha nem, akkor van puskám. A nevem, Lackó Laci, a becenevem Facika. A műsort még egy beosztottam fogja vezetni, egész ritkán, a neve Pedofília.


Most azért nincs itt mert kiugrott a másodikról.
Mai vendégünk, Mordorból érkezett, úgynevezett Gollam.
Köszöntsük hát Gollit az én, egetverő, kulisszák mögötti stúdiómban. Ennyire ne örüljenek hölgyeim, mert még a halacskát is halackának fogja mondani!
- Gollika, szereted a spenótot?? –kérdezem.
- Gollam, csak a halackát cereti!
- Én mondtam, hogy ne tapsoljanak, maguk ri*gyók!
- És a –hogy is mondjam- halackát, hogyan -?- cereted? –értetlenkedem.
- Ja, minden harmadik naplopon megeszek hetvenkettő halackát.
- Honnan fogod ki őket? És milyen halak? –kérdezem, és már majdnem összeesek.


- Chúúúúúúú, maga értetlence! Hát éc fogom őket! Jahh, hogy ilyen értceclene mostanában az écberek? Éc fogom, éc eszem, éc viszi el őket!
- És mond csak, hogy nevezzük azt a bűnt, amelyet te, és ifjabb barátnőd, aki törökülésben ül itt, Arwen, az emberekre hagytatok?
Cex! –mondja. Feállok, és megköszönöm, hogy eljött kedves barátunk, messzi földről.
*

- Ácc, ugyan, Lackócám, nyugodtan eljöhecc malackával! Amúgy meq a sepprümön jöttem! –mondta, és elesett a hosszú, lelógó szoknyájában a színpad szélére, és egy őrült nézőnk lerántotta ruháját Gollamnak.
- Gázmaszkot emberek! - kiáltottam. Gollam felszállt seprűjére, és kipufogógáz szerűséget adott.. Vagy valami mást?
- Az embereket a stúdióból füstmérgezéssel elszállították a tűzoltók, és a mentőkre hagyták eloltani a tüzet, ami attól keletkezett, hogy vendégük motorja felrobbant, és apró szilánkokra tört… - jelentkezett a stúdió riporternője….

Nem tudom, voltak-e már, és nem is időszerű, de szerintem jók:
www.beastybunny.com/lotr/funstuf ... ntines.htm
www.beastybunny.com/lotr/funstuf ... es_ttt.htm

Sil :én látam
te láttad azt amit pár oldallal lejjebb belinkeltem?
ha nem töltsd le (30 mega) de megéri
brutális

Végül csak továbbindultunk a Szövetséggel!

Olvassátok, élvezzétek (már ha érdemes)!

Dez egy napja a Szövetséggel - második rész

Továbbhajtottam a Váci úton. Most már épp ideje hogy elnyeljen tízünket a Duna Plaza légkondicionált kis birodalma!
Félig hátra fordulva elkezdtem magyarázni, hova is megyünk.
- Tudjátok ez egy hatalmas épület…
- Nagyobb, mint Meduseld Arany Csarnoka? – kotyogott közbe Aragorn.
- Igen, azt hiszem. Szóval egy nagy épület, és rengeteg üzlet van benne. Mindenfélét árusítanak bennük…
- Kardot is? – kérdezte Aragorn megint.
- Nem, kardot nem. Nálunk már régóta senkinek nincs kardja.
- Óóóó – sóhajtott csalódottan Boromir és Aragorn.
- És az íjakkal mi a helyzet? – érdeklődött Legolas.
- Hát, hacsak nem nyílt arrafelé egy sportbolt…
- De vérteket csak lehet kapni? – próbálkozott Gimli. – Erős páncélokat, sisakokat, sodronyingeket…
- Nem, mi már nem acéllal csatázunk, hanem bombákkal meg vírusokkal.
Ezen kicsit elgondolkodtak.
- És… - kezdte halkan Boromir.
- Igen? – kérdeztem mézesmázosan, felkészülve mindenre.
- És milyen éles a vírus?
Hát beestem a pedálokhoz ennél, mondanom sem kell…
- De nem csak boltok vannak benne, hanem kajárdák is. – tereltem más irányba megfeneklett beszélgetésünket.
- Tééényleg? – csillant fel négy pár hobbitszem. Sőt, mintha Gandalfét is ott láttam volna…
- És krumplit is lehet enni ott?
A hobbitok feszülten várták válaszomat.
- Hát persze – búgtam. – Sütve, főve, törve vagy levesben… Sőt, ha eléggé ügyes vagy, nyerset is kapsz.

Nem kockáztattam meg, hogy a falnak megyek a parkolóházban, így inkább a kinti parkolót választottam. Fura lenne a rendőri jelentés, azt hiszem… Az Aragornnál levő karddal is el kellene akkor számolnunk, és azért akadnak itt más fegyverek is. Szóval jobb a békesség.
Trufa megbabonázva nézte, ahogy megnyomom a jegykiadó készüléket. Annyira tetszett neki, hogy mentem egy kört, hogy ő is megnyomhassa egyszer. Mikor körbeértünk, és Trufa boldogan szorította magához a kis cédulát, tevékenysége eredményét, Legolasnak is kedve támadt a dologhoz. Majd Gimlinek is. Samunak. Pippinnek. Frodónak. Szégyenlős mosollyal Aragorn is megnyomta végül a gombot. A jegyszedő kicsit sem nézhetett minket hülyének… De elhatároztam, hogy ma nem zavartatom magam. Aki kilenc középföldit vesz a vállára, még ha csak egy napra is, - nem úgy, mint szegény Nefra -, hát annak már rég elmentek hazulról. Legvégül megkérdeztem Gandalfot, ő nem akar-e esetleg egy nyomogatást. Szabadkozott, majd végül belement nagy kegyesen, kizárólag a cédulkán olvasható érdekes és tanulságos írás miatt, amelyet később tanulmányozni akart. Így, több mint egy órával azután hogy megérkeztünk a Plazához, be is léphettünk a kapuján.

A biztonsági őrök mind elfordították a fejüket, mikor elhaladtunk mellettük. Tudni sem akartak róla, mit keres itt fél Középfölde…
Mind a kilencen megbabonázva kóvályogtak a fényben és csillogásban, ami az én szememnek már nem mondott semmi újat. Legolas úgy nézegette magát a kirakatok tükrében, mint egy szőke Mary Poppins. Gandalf csak somolygott és duorászott, nem tudtam, a lepkéjéhez beszél halkan, vagy a miruvoros flaskával kötött szorosabb barátságot a kelleténél. A hobbitok nevetgéltek és lökdösték egymást, a két meglett harcos pedig csúszkálni kezdett a polírozott padlón. Később is csak csoszogva voltak hajlandók közlekedni.
Ahogy elindultunk a folyosón, örömmel vettem észre, hogy igazából nem is keltenek feltűnést. Talán azt hiszik, reklámkampányolok velük a RotK-nek, és ők csak beöltözött színészek.
Hirtelen megtorpant az egész társaság, mert Samu felkiáltott, és a berohant a földszinti virágboltba. Rosszat sejtve követtem őt. Mikor megláttam, éppen egy apró kis begóniát babusgatott, és gügyögött hozzá. Majd felháborodva nézett fel az eladónőre.
- Hogy képesek ilyen körülmények között virágokat tartani? Ennek a kis babának megfelelő föld kell, egy nagy cserépben, vagy a szabadban! És mikor volt meglocsolva? Tegnap?? De hiszen naponta kétszer kellene, hogy megfelelően növekedhessen! Tudja mit, elviszem ezt a kis csemetét, és megnézzük, az én kezeim alatt mekkorára nő!
És zsákmányát szorongatva kicsörtetett a helyiségből. Gyorsan pénzt nyomtam az eladónő kezébe, aki még fel sem ocsúdott meglepetéséből.
Kinn csatlakoztunk Boromirhoz és Frodóhoz. A többiek egyszerűen eltűntek.

Legelőször Gandalfra találtam rá, aki mérgesen lobogott ki a játékboltból, kezében egy dobozt szorongatva.
- Ez nekik Gandalf?? Hát így nézek én ki? – dugta az orrom alá a dobozt.
Már a dobozáról megismertem a középföldi figurát. Tényleg iszonyatos volt: egy viszonylag tűrhető arc alatt akkora szőrzet burjánzott szakáll címszóval, hogy egy skandináv istennek is becsületére válna.





(folyt. köv., ha végre lesz időm mellettük begépelni...)

Gyémánt_Hajnal írta: - Van nálam instant. – suttogta Szarumán, majd elővett két zacskót a titkos zsebéből, amire rá volt írva: „Extra Instant Uruk-Hai / Elkészítés módja: egy instant zacskóhoz 250 l vízet kell önteni, és szépen, folyamatosan elkeverni. Egy zacskóból 25 Uruk-Hai telik ki. Minőségét megőrzi: 531123.07.14.”

Ezért érdemes volt verni! :itscool: Köccönet!

Amiért már priviben verik a fejem, hogy folytassam

Folytatás:

Madonna után a hobbitok visszakönyörögték Shakirát, így megint ő vezetett bennünket egészen a folyóig. Aragorn át lett száműzve egy másik lóra, így morcosan követett minket.
- Te Legsi, nem akarod kölcsönadni a csajodat? – kérdezte Telvien.
- Halott tünde akarsz lenni? – kérdezte véresen komolyan Legolas, és megígazította a haját.
- Ha ez az ára…… - nyelt egyet Telvien. Majd Legolas ijedten rámnézett.
- Ugye nem akarsz ezekre lecserélni? – kérdezte rémülten. De nem is tudtam választ adni, mert már el is értük az Entsédet.
- Na az EnterCity itt véget is ér. – jegyezte meg Kinyírakanyar, velünk mit sem törődve.
- De csoportosban benne vagytok? – kérdezte reménykedve Arniven.
- Milyen csoportos dologról lenne szó? – fordult felénk Frodó.
- Áhh semmi! Te kicsi vagy ahhoz! – mondta a fejét vakarva Telvien, de Frodó csak morgott egyet, majd visszamászott Samu mellé, aki közben valami lembasos izét csócsált. Aztán Kinyírakanyar és a lovasok megálltak, és lemásztunk.
- Vláááhhh…áhhhh….……vláhhh………. – lihegett lógó nyelvvel Szarumán. – Ezt még megkeserülitek! – morgott.
- Én mondtam uram, hogy nem elég a szépségápolás. Oda fitness terem is kell. Ha szabad ajánlanom, ha vissza jutunk Vasudvardba, indítsunk be egy tornatermet is, és javítsuk fel a fizikai képességünket. – mondta Gríma.
- Kuss! – förmedt rá Szarumán. – Épp gondolkozom! Ha visszajutunk Vasudvardba, nyítok egy tornatermet! – mondta Szarumán.
- Épp ezt mondtam én is uram. – jegyezte meg Gríma.
- Kuss. Én vagyok a főnök. Tehát az én ötletem! Bár jönnének a harcosaim, hogy kiszabadítsanak minket! – mérgelődött.
- Elnésézt mester, de az emberei elhullottak a szurdoknál, és csak azok maradtak, amiket ellenségeink lekazsaboltak az erkélynél. – mondta Gríma.
- Nem érdekel. Majd megint gyártok néhányat. – mormogta halkan Szarumán.
- De, hogy uram?
- Van nálam instant. – suttogta Szarumán, majd elővett két zacskót a titkos zsebéből, amire rá volt írva: „Extra Instant Uruk-Hai / Elkészítés módja: egy instant zacskóhoz 250 l vízet kell önteni, és szépen, folyamatosan elkeverni. Egy zacskóból 25 Uruk-Hai telik ki. Minőségét megőrzi: 531123.07.14.”
Majd Szarumán visszadugta, hogy észre ne vegyék.
- Itt nekünk vissza kell fordulni. – mondta Éomer. – Tovább nem tarthatunk veletek. De ha látjátok azt a gagyi tünci bandát, pateroljátok őket haza. – mondta, közben a lova ide-oda dülöngélt.
- Köszönjük jó Éomer. – mondta Gandalf, majd meghajolt.
- Remélem utatok szerencsével jár. És ha igen, látogassatok el hozzánk Rohanba. Főleg te, nem tudom ki lánya, Hajnal. Külsőd igen csak rohani. Lehet, hogy családod is onnan van. – fordult oda hozzám, és megcsókolta a kezem. Legolas, meg a másik két tünde olyan féltékenyen nézték, hogy a szemük szinte már villámokat szórt. – De, hogy fogtok átkelni az Entséden? – kérdezte Éomer. – Átússzátok?
- Majd megoldjuk. – mondta Aragorn.
- Jó. Akkor ég áldjon derék banda! Ezekkel a patkányokkal meg vigyázzatok! Sohasem tudni, mire készülnek! – mutatott Szarumánra és Grímára. Majd felpattant a lovára és ellovagolt az összes emberével.

Hajnal: rezgtesd a füleidet!!! Na, gyerünk! Ilájdzsá jól lefáraszt...
Nefra: a nagy kérdés: vajon milyen gyerekeik lesznek? Szőrős banán... na kéééész...

Hogy félreértés ne essék, nekem is elő kell állnom egy magyarázattal, hogy miért is vagyok annyira tájékozott a meleg bárok Budapesten való elhelyezkedésével.
Az én történetem ott kezdődik, hogy valakit be kellett fogadnom néhány napja. Pontosabban több, mint egy hete tartózkodik nálam az illető. Lányok milliói fekszenek a lába előtt, nekem mégis egy égi csapás. Ámbár nagyon imádnivaló. Ami Nefrát és Haldírcica keresését illeti, nos az én részemről is sok mindent meg kell magyarázni elébb. Na ezt próbáljátok megemészteni!!!!!

Hajnali 04:25
Álmodom. És milyen szép az álmom. A nevem Hajnal, és mutáns vagyok. A fegyverem a fény, és Farkas épp most vett a karjaiba, hogy kimentsen engem, a Hajnalt, abból az őrületből, amit épp Ciklon és Küklopsz próbál helyretenni. Óhhh, istenem micsoda férfi! Ahhh!!!! Farkas (én csak így hívom) rám néz, és azt kérdezi: Hát mégis élsz?
Közben Pickard kapitány próbálja Celebornt kimenteni, de Ján Megkellett, vagyis Gandalf próbálja ezt megakadályozni egy hatalmas Dárt Véder sisakban…….

Hajnali 04:30
Az álmomból, egy kínzóan hangos zene ébreszt fel, és mikor kinyitom a szemem, látom, hogy egy fiú, elfeküdt hajjal ugrál a vendégágyon, kisajátítva az Oroszországból hozott balalajkámat, és azt basszusgitárnak használva tombol a Linkin Park zenéjére. És ki is lehetne ez a kis ördög, nem más, mint Elijá. Vagy Ilájzsá? Már nem is tudom.
De oda ordítok neki egyet, hogy hajnali fél öt van, és én aludni akarok. Próbálom közben túlharsogni a Linkin Parkot. Ezt nem fogom túlélni. Ezt nem fogom túlélni. Minden reggelem így kezdődik, mióta ő itt van. Reggel Linkin Parkkal ébreszt, majd rávesz, hogy tegyem fel neki a hobbit-lábait, és műfüleit. Azt hiszi, hogy ez még mindig a LOTR forgatása.

Hajnali 04:55
Ilájzsá lábfején most kezd száradni a ragasztó. Közben a csillárba kapaszkodva áll egy széken, amit a szoba közepére tolt oda. Közben próbál magyarul tanulni. Úgy hívja magát: Buzgó Mócsing. De gondolom kérditek, hogy került ő ide? Válasz: majd később elmondom.

Hajnali 05:35
Ilájzsá most van túl egy derekas ordításon, miután belefolyattam a ragasztót a fülébe. Közben kéri a müzlijét, de én megmondom neki, hogy addig nincs kaja, míg én sem kajálhatok. A hajával már semmit sem kell kezdenem. Azt önszántából lenövesztette, és az alvás, meg a vendégágy megtette a hatását. A haja is be van már lőve. Bár kérdem én: hogy festhet, egy hobbitnak álcázott pasas, Adidas pólóban, és farmerben? Válasz: viccesen.

Reggel 06:00
Végre reggeli. De én olyan fáradt vagyok, hogy Ilájzsá a joghurtos müzliből szedi ki a fejem. Kérek mindenkit, hogy lehetőleg ne röhögjön ezen. De Ilájzsá van olyan kedves, és lekanalazza rólam a müzlit.

Reggel 06:23
Most kérdezem: mit lehet tenni, reggel fél hétkor, miután az ember megfürdött egy tányér müzliben?
Válasz: Ilájzsá reggeli tornát tart, és beavat a helyes tünde testmozgásba:
1. Menj le hídba.
2. Menj le spárgába.
3. Csinálj egy Billmant, Plushenko módra.
4. Forgasd a nyakad 360° -ban.
5. Rezegtesd a füleidet.
Nos miután Ilájzsá rájön, hogy ezeknek egy részét az ő számára (és az én számomra) lehetetlen teljesíteni, nagyban elkezdi szidni angolul, Orlandó Blúmot. Szóval Ilájzsá kifekszik, és én azt hiszem, hogy végre pihenhetek.

Reggel 06:58
Tévedtem. Egy kis időre igen, de Ilájzsát nem lehet lelőni. Elkezdi próbálni a GYU jeleneteit, pontosabban a móriai, trollos jeleneteket, mikor ráveti magát a hatalmas plüss macimra, amit trollnak nevez, és a már vitrinbe tett Barbie babámat Legolasnak hiszi. De elvan magában, így én rendbe szedhetem magam.

Reggel 06:14
Észreveszem, hogy az aranygyűrűm eltűnt az ujjamról, és Ilájzsá nyakában lóg. Óhh, hogy lehelne rá a nazgúl!

Délelőtt 09:57
Ilájzsát egész délelőtt nem lehet lelőni.

Délelőtt 11:03
Kitalálja, hogy sült krumplit szeretne ebédre enni. Milyen jó, hogy senki sincs itthon! Így elkezdünk krumplit pucolni, majd megsütni. Ő vállalja, hogy kisüti a krumplit, amíg én próbálok rendet tenni a konyhában. Majd közlöm vele, hogy szerintem 4 liter olaj sok,

izé2

izé

Ez most vélemény, vagy off? /Alyr/

Bátorkodom továbbírni, mivel nem biztos, hogy holnap leszek.

„Hajnal gyanakodva nézegetett körbe. Én is pislogva figyeltem, de az az igazság, hogy a feltűnőtlenség valahogy nem jött be… és ehhez nem kevéssé járult hozzá Hajnal pipacspiros bőrkabátja /ami szerinte emlékeztet a mátrixos ügynökökére/, fekete bőrnacija, és a – most homlokába feltolt – fekete napszemüveg. Aminek apró napraforgók voltak a szárain.
-Hol kezdjük a kutatást? – kérdezte titokzatosan a 48-as megállójában ülve. Egy anyóka kíváncsian pislogott ránk, mire Hajnal lecsúsztatta a szemüvegét, és rávicsorgott. A néni elröhögte magát.
-Hááát… Marci azt mondta, bárokban keressük…
Hajnal meglepődve rám pislogott, abbahagyva a rasztahajú hapsi bűvölését.
-Hol? – kérdezte, mire „bevágtázott” /amennyire egy BKV-busz be szokott vágtázni/ a 48-as.
Fölszállva elmotyogtam Marci szavait, és válaszolgatva Hajnal kérdéseire. Beszéltem Dezről, és hogy hálaisten most nála van a Szövetség. Legalább velük nem kell bajlódnom!
-Szőrös Banán. – mondta mindentudóan Hajnal, mire megdöbbenve abbahagytam az elbeszélésemet. Egy középkörű férfi kikerekedett szemekkel nézett ránk. Kezdtek vörösödni a füleim.
-Mi van?
-Sző-rös Ba-nán! –tagolta Hajnal, és hangosabban is mondta, azt gondolva, hogy nem értettem. Ebből kifolyólag aki eddig nem hallotta, most az is ránk nézett. Már a fejem is vörösödni kezdett.
-Jó, jó, értem… Vagyis nem értem.
-Azt mondtad, Marci szerint bárokban kell keresni… Szegénykémet valszeg a frizurája miatt khm… kétneműnek nézték. Ezért át kell kutatnunk Pest minden traveszti-bárját. A Szőrös Banán a legnagyobb…
A körülöttünk állók már odaadóan figyeltek. Jobbak voltunk mint a Bííg Brádör legszaftosabb részletei. Főleg láthatóan Hajnal utolsó mondata tetszett…
Engem azonban már nem érdekelt. Lehajtott fejjel, kimeredő szemekkel kezdtem magam elé vetíteni a képet… Budapest összes melegbárja?!
-És hogyan fogunk mégis bejutni? – kapcsoltam hirtelen. – Még bajuszunk sincs! –tettem még hozzá.
Hajnal mosolyogva, mintha csak erre várt volna, előszedett valamit a táskájából. Pislogva méregettem, és elgondolni se mertem, mi az a fura valami.
-Majd beöltözünk. – suttogta vidáman, természetesen így mindenki fülét odavonzva. Szemei vidáman csillogtak.
Minden fantáziámat összeszedve se tudtam elképzelni, ezt hogyan gondolja.”


Milyen??

Szijjóztok! Háttizé, az eleje a dolognak kicsit hosszú, de meg kellett magyaráznom az okokat. Elöljáróban csak annyit, hogy még mindig Dezt "boldogítja" a Szövetség, de én sem élvezhettem a szabadnapokat. Hiba csúszott közbe... SZegény én! Szipp-szipp!
[size=9:2dnb01yn]/A következő írást Hajnallal beszéltük meg./[/size]
TEhát:

Haldírcica keresése, avagy a hősök, akik szenvedtek egy dilis tünciért
„Dez el. Legsi is el, és az egész bagázs is el. Annyit hálálkodtam neki, hogy egy imakönyvet lehetett volna megírni belőle.
Anyuék itthon, és szó nélkül, de fura tekintettel méregetik a ledobott középföldei cuccokat, amit voltam olyan értelmes, és elfelejtettem elpakolni. Nem baj, ráfogtam Marcira, az egyik haveromra, hogy vívni tanul, és nálam pakolta le a kismillió régi fegyvert. Később ebből is égés volt… majd leírom.
Nyugisnak indult az egész nap. Csak akkor zökkentem ki egy kicsit a lelki békémből, mikor nem találtam a kacsás kiságyas gyerekképemet, meg ahol háromévesen, meztelenül sprintelek a labda után… ki a fene vihette el!? Na mindegy. Majd meglesz. Úgyis nagyon cikik így mai fejjel.
Aztán történt más is. Akkor kezdődött az egész, mikor békésen szuszogva a fotelemben, csokit eszegetve bambultam a tv-t. Élveztem a semmittevést, és azt, hogy a szobámba héttel kevesebben vagyunk. És kis családom úgy járkál körülöttem, mintha normális lennék. Mintha nem is nálam aludt volna a Gyűrűk Ura-beli Szövetség… nem az én falamba lennének kis koronák vésve /by Aragorn/, nem az én macskám rohangálna befont farokkal /by Legsi/ és mintha nem Gimli fejszéjének a nyele lenne csupa Boci-csokis /miután a törp felfedezte a magyar édességipar csodáit/.
Hát én teljesen bekattantam… Na jó, inkább figyeljük az „Ugandai antilopok érzelmi életének válságai” című háromtól öt éves korosztálynak szóló tényfeltáró riportot. Már épp ott tartott volna a film, hogy antilopapuka összeveszik antilopanyukával, és a fejéhez elefántfüveket dobál, de jön a kedves, mosolygós oroszlánbácsi és megeszi antilopapukát; mire antilopanyuka beleszeret oroszlánbácsiba, és ezzel kitörlődnek a fajok közti ítéletek, a diszkrimináció, meg a… amikor csorgott a telefon. Mérgesen ledobtam magam a fotelból, és fél szemmel a tv-t lesve fölvettem.
-Igen… - szóltam bele, végigizgulva oroszlánbácsi szerelmi vallomását.
-Szia Nefra, Arsun den Helan o’ Nahar gareth y Rennas Neargwh'on vagyok…
-Ó, szia Marci, te vagy az? – kérdeztem unottan, és magamhoz kaszáltam valahogy a fotelben maradt csokimat. Még Gimlitől mentettem meg.
-Rohadt nagy baj van… - kezdte Marci.
-Hát igen. – feleltem mérgesen, mivel antilopanyuka nem talált magának megfelelő jegyűrűt. Így még az esküvő is elmaradhat!!
-A Kapu nem csukódott be… azt hiszem, más is átjött. – folytatta Marci, hangja csupa idegesség volt.
-Aha, igen… - mondtam, mivel tényleg nagy baj volt: oroszlánbácsi sörénye csupa gubanc, és már ott áll lassan az oltárnál!!
-Te nem figyelsz rám! –csattant fel a vonal másik végén, mire kizökkentett a filmemből. –Kapcsold le azt a rohadt tévét!! – kiabálta, és megdöbbenve lecsaptam a tv-t. Marci velem soha nem szokott kiabálni!… Lőttek a világmegváltó filmemnek.
-Figyelek. – mondtam durcásan. Aztán szépen lassan kezdett meghűlni az ujjaimban a vér, hogy majdnem elejtettem a telefont.
-AMIKOR A SZÖVETSÉG ÁTJÖTT, NEM CSUKÓDOTT BE A KAPU!! VALAKI MÁS IS ITT VAN!!!
Hatásszünet. Anyu érdeklődve figyeli zöldülő fejemet.
-HALDÍR!!
-Hukk… hukk… - ez én voltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem bírom abbahagyni a csuklást. Kikerekedett szemmel bámultam az üres tv-t. Ahol egy perce még antilopanyuka készült az esküvőre…
-Nef! NEFRA! Ott vagy? – kérdezte az előbbi ideges hang.
-Éhéés… mohoost… hool… van? – kérdeztem halkan, az utolsó szónál végre legyőzve fogvacogásomat.
-Nem tudom… valahol a városban lehet! Nem tudom pontosan!
Jól van, Nefra. Szedd össze magad. Nyugi, még nincs minden veszve. Nyugtatgattam magam, megmarkolva a telefont. Tényleg nincs… csak egy kóbor Haldír mászkál Pesten… persze, minden a legnagyobb rendben van! Neframíel, te ütődött!
-Hülye! –horkantam fel, magamnak címezve a minősítést.
-…Nekem mondtad? – kérdezte döbbenten Marci.
-Nem… - feleltem, masszírozgatva a homlokom. Na most légy okos Neframíel!
-Most mit csináljunk? – kérdezte aggódva.
Mért pont tőlem vár valamit?!
-El kell menni megkeresni… - próbáltam megkeményíteni a hangom. – Induljatok el a többiekkel a külvárosokba… én majd bemegyek a belvárosba.
Nyeltem egyet. Talán bátrabb voltam a kelleténél…
-Egyedül akarsz bemenni? – kérdezte hitetlenkedve.
-Jó, akkor elhívok valakit… - majd beugrott. –Majd velem jön Hajnal. Jól ismeri Pestet!
-A transzveszti bárakat is? – kérdezte gonoszan.
-Mi van?! – hüledeztem.
-Az az érzésem… na jó, úgy gondoljuk, hogy valahova ilyen helyekre keveredhetett be… - mondta.
-Hát most megnyugtattál. – morogtam. Transzveszti bár?!
-Nézd, legalább életben van! – próbált nyugtatni.
-Honnan veszed?!
Csönd. Érezte paprikás hangulatomat.
-Induljatok el! MOST! – mordultam egyet, és leraktam a telefont.
Majd fújtam egyet. Épp most tudtam meg, hogy az én hibámból egy gyagyás tünde mászkál a városban, védtelenül, egy számára új, kegyetlen és mocskos világban. Én… én megfojtom, ha valami baja lesz!!
Sóhajtottam, nem igazán tudtam eldönteni, kit is fojtanék meg; Haldírt, Marcit, a többieket, vagy magamat?
Szomorúan néztem a sötét képernyőt. Oroszlánbácsi már biztos feleségül vette az antilopanyukát. Majd horkantottam.
Vajon milyen gyerekeik lesznek?!”

Dez: menjetek moziba! Nagyon jó volt! Komolyan, mint az ovódások!
Alyr: végre........és ha lehetne, gyakrabban
Ail: ez nagy ütés volt a rekeszizmaimnak!

Szauron szupertitkos naplója

8283.nap:
Az orkok maguktól is szaporodnak, már egy egész falka van belőlük. Kezdek félni, még a végén kicsúszik a kezemből az irányításuk. És egyre pofátlanabbak lesznek. Annak ellenére, hogy nem lépnek ki a toronyból, és olyan rondák, hogy amikor meglátta őket az anyjuk, elájult ijedtében, nagy gondot fordítanak a kinézetükre. A hajuk egy merő massza, mégis állandóan hajfestékért, keféért, és balzsamért nyaggatnak. Hiába, meglátszik rajtuk az, hogy valaha tündék voltak, egyelőre még nem használhatók harcosként, mert féltik a körmüket az éles szerszámoktól.

8284.nap:
Az orkok betanítása egész jól halad, eltekintve attól, hogy tegnap az egyikük felgyújtotta a saját haját, aztán égő fáklyaként rohangált körbe-körbe az udvaron, de legalább a haja már nem olyan csúnya. Mert ugyebár hiányzik…

8285.nap:
Ma megmutattam nekik a kard nevű csodaszerszámot. Zseniálisan találékonyak, tekintve, hogy 2 perc alatt rájöttek a kard használatára. Ugyan adtam nekik fadarabokat, amin gyakorolhattak, ők mégis a mozgó, színes dolgokat vették célba, így apró cafatokra vágták anyám strucctollas vadonatúj kalapját. Ha azt mondom, hogy nem örült, nem túlzom el a dolgot. Két hét szobafogságot kaptam, az orkoktól meg elvettem a kardot, úgyhogy most lent hisztiznek.

8286.nap:
Az orkok most már menthetetlenül elfajultak, nem lehet velük bírni. Most élik a serdülőkorukat, és minden este buliba akarnak menni. Ilyenkor tükröt tartok eléjük, és annyira megijednek a saját tükörképüktől, sikítva menekülnek az ágyuk alá. Van közöttük egy, aki különösen veszélyes, ugyanis meggyőződése, hogy ők is megérdemlik azokat a jogokat, amik ránk vonatkoznak, és esélyegyenlőséget akar az orkoknak is. Azt hiszem, nemsokára felkelést fognak kirobbantani, ezért megelőző intézkedéseket kell tennem. Holnap el is kezdem a pszichológiai hadviselésemet ellenük. Kegyetlen leszek.

8287.nap:
Ameddig a szem ellát, tükröket rakattam fel, az orkok mindenhonnan láthatják a saját tükörképüket! Hát nem tökéletes fegyver ellenük?!?!

Tegnap én és Thaur alkottunk a tegnapi talin. Nos én ma reggelt erős kényszert éreztem arra, hogy én ezt ma tovább ragozzam. Elnézést kérek, ha valami féle Süsüs poén már régebben el volt sütve, de nekünk Süsü dalának átköltéséből született az egész.


Süsü, a balrog

Khazad-Dúm hídja, mindenki úgy hajt, mint a mérgezet, fut a Szövetség. Gandalf leáll, hogy megfékezze azt a szörnyű teremtményt, ami őket üldözi.
Ekkor megjelenik Süsü, és orrából lángok csapnak ki. Gandalf bal kezében egy Tungsram elemlámpa, a másikban a botja. Süsü rettenetes szárnyai csapkodnak össze-vissza, zihálva kapkodja a levegőt. Apró, aránytalan kezeivel csapkodni próbál.
- Nem tudsz átjönni. – mondta Gandalf.
- Mié’? Chak ah phacikáhba akharock mehhnni ohrrcheppéhrt! – mondta Süsü, és folyamatosan hadonászott.
- Én a Titkos Tűz szolgája vagyok, én táplálom Anor lángját. – folytatta Gandalf.
- Enghedj máh’ áht’!!!! -ordított Süsü, majd tüsszögött egyet, és telibe találta Gandalfot, egy hatalmas hmm……-mal. Frodó menteni akarta Gandalfot, de Boromir visszatartotta:
- Ne! Még megfertőz!!!! – ordított Boromir.
- A Fekete Tűz nem segít neked „Udó” lángja! – ordított Gandalf.
- Mih ezh? A Fhekete Erdhő Klhinika? – kérdezte Süsü. – Enghedj máh’ áht!!!
- Takarodj vissza a sötétbe!!!! – és Gandalf még jobban felemelte a Tungsramát.
- Éhn Szüszü vahgyohk! Ehngehdj máhr áth! Léccike! Náthász vagyhok! Tuhdom, hogy ec moszt itt A Gyűrűk Ura, de engedj már át! A királyfi már vár! – kérlelte Süsü.
- Nem tudsz átjönni! – ordított Gandalf.
- Süsü!!!!!!! – ordított Aragorn. – Süsü!!!!! Gandalf engedd már át!!!! Ő a Süsü!!!! – és próbált odarohanni, de őt most Gimli és Legolas fogta vissza.
- Ne! Mert elkapod a nátháját! – mondta Legolas.
- Nem tudsz átjönni! – ordított Gandalf.
- Szhhenihhhlis öhrecg! Éhn nhem bahhhh……. Hápci!!! Nhem bahlllrog vagyok, hahhhnem Szüszü! Engejd már át! – kérlelte Süsü. De ekkor Gandalf belevágott maga előtt a hídba. A bot kettétört, vakító fehér láng, de a híd meg se roppant, semmi nem történt. Süsü rálépett a hídra.
- Akkor se fogsz átjönni! – ordított Gandalf, és lábával elkezdte rugdosni a hidat. De Süsü súlyát a híd nem bírta, és darabokban a mélybe zuhant. Vele együtt Süsü is, aki szintén aránytalan szárnyaival próbálta menteni magát, de nem ment, így belekapaszkodott Gandi lábába. Gandalf utolsó erőfeszírésekkel próbálta magát feltornázni, majd mikor látta, hogy nem segítenek rajta:
- Anyátok! Fussatok bolondok! – nyögte, és Süsüvel a mélybe zuhant.
- Neee!!!!!!!! Süsü!!!!!!!!! Gandalf!!!!!!!!!! – ordított Frodó.


Emlék ének, amit Legolas költött Gandalf és Süsü emlékére:


„Óhh, ha Szürke Gandalf lehetnék.
Rám szállnának szépen a lepkék.
De ne lett volna oly otrombaaaaa,
Süsüt a nátha kínoztaaaaaaaaaaaa
De ez a Süsü mégis nagyszerűűű
Ámbár szegény csak egyfejűűűűű…………”

Alyr Arkhon írta:
G: Hogy a manóba kell ezt a palantírt kezelni?
P: Ezt komolyan kérdezed?
G: Szerinted???

Alyr Arkhon írta:
Arwen: Aiya, Elessar!
A: hö?
Arw: Mondom, Szia Aragorn!

Ezeken meghaltam

Sziasztok! Hoztam a folytatást, remélem tetszik..

- Miért francos ez a kanapé? Hisz nem is olyan fura, ha jobban megnézem. –mondogattam, és közben egy régi, ősi dallamot dúdoltam el magamban, amitől, szó szerint, mindannyian butaütést kaptak.
- Én mondtam, hogy mindenki fel fog vidulni, ha ezt az éneket hallja.. És igazam is lett!
Váuuu….
- És nem is díszes! –kiáltotta Aragorn.
- Boromír! Itt vagy? Ment be a szekrénybe, halkan, Trufa.
- Áá, szóval itt vagy. Ok, csak ezt akartam tudni.
- Várj! Miért akartad tudni?
Trufa kiment az ajtó, és nekiesett Legolasnak.
- Ááá, most már én sem nézhetek gyermeki ártatlansággal a fenekemre! –kiáltotta Legolas, majd ráöntött egy vödör vizet, Húsvét alkalmából. Mentek, gyorsabban, gyorsabban, és égett neki. Szinte már elvitte az éc Legsit.
- Mond csak, mennyi lehet Legolas iQ-szintje?
- Nem sok. –motyogta Trufa, amikor látta Legsit, ahogyan vakarja.
- Merre járunk? –kérdezte Anyimanisz.
- Csönd, te muff!
- Hogy ha tudnám, megmondanám. De nem tudom.
- Hányadika van? Kérdezte Misiss. Muff, mert nem találta meg a zsúfolt határidőnaplóját.
- Ötvenkilencedik hét, háromszáznegyvenkilenchatodrésze a félnek-nap van ma.
- Mi!? –kérdeztem.
- Inkább hagyjuk.. Szobából folyosóra értünk, abból konyhába, nappaliba, és végül megkönnyebbülhettünk a vc-n.
De hogy ne legyen annyira magányos Anyimanisz, odadobtunk neki egy fagyit.
- ÍÍ.. –mondtuk, amikor dobta Aragorn a napi betevőt Anyinak.
- Játsszunk detekdívesdit? Az tök jó játék! Kedvencem!!
- Ilyen hülye vagy? Netán tetteted? Én átlátok rajtad ám!
- Lehet, nem tom. –mondta Pippin.
- Én léguti betegségben szenvedeeek! –civakodott saját magával Trufa.
- Én meg alergiás vagyok a tengerimalacokra!
- Akko szenvedjé még.. Nem árt meg. –mondta Legolas.
- Kuss, te szőke ciklám! Hidrogénszőke! Mégis mit képzelsz magadról?
- Kikérem magamnak! Én festett szőke vok! És ezt meg is mondom Anyimanisznak. Rontom-bontom!
- Vohhhoh.. Hidrogén..  Tuti haj..
- Nézd, Aragorn, találtam egy tengerimalackát, megfogod?
- MONDTAM, HOGY ALERGIÁS VAGYOK A TENGERIMALACOKRA IVÓ!
- Oké, nem vagyok vak, süket, néma! Csak az az ember az, aki itt áll mellettem, és üvöltözik.
- Hagyjátok abba a veszekedést! Pisilnom kell nekem is! –kiáltotta fennhangon Anyimanisz. Két Vc volt, mint mindenhol természetesen. Lány-Vc, fiú-Vc.
- Igen, Anyi, az a lány-Vc! –mondta Pippin, majd elővett több füldugót, és szétosztotta.
- Ááá!! –sikoltott a lány. Következő délutánon összefutottunk néhány jó büdös damontorral. Csuklyás emberek (?) voltak, a kezük smaragdzöldesen fénylő, lilásbarnás színű. Mind Anyi-t akarták.. Szegénykék, még nem tudják mi vár rájuk.. De mi nem hagytuk. Kell valaki a kórusban, aki mindenkit tud idegesíteni, igaz Anyimanisz? DURR! A damontorok veszélyes lények, ha bementek valahova, megfagyott a levegő, és Aragorn felzselézett haja lelapult.
- Á! A hajam lelapult! Zselét, gyorsan! Útközben, a csuklyás emberkéket követték, pár vajpudinggal a kezükben. A vaj-puding, az embert melegítette fel.. Valakinek persze nem kell felmelegedni… Jobb-bal. Bal-jobb. Mi már seggencsúszva is mentünk, megmenteni Anyit, de sehogyan sem értük utól azokat a vadállatokat.
----
Van egy ilyen shom-is, de azt majd csak akkor teszem be, ha ennek vége lesz...

tegnap+ma leröhögtem magam az ágyamról tQletek

Erendil : nekem teccet a kiscsákó

Alyr Arkhon írta: Kaland

S: Itt van ez a pók...
F: Ugyan, ez tökédi!

Behaltam... :itscool: :smokin: :cheers: :clown: :sungl: :hello: :agree: :bounce: :up:

A táncoló kiscsákó senkinek nem teccet?Tudom kicsit off,de olyan ari...

Az utolsó termés közül csak Dez irományát volt alkalmam eddig elolvasni, de az iszonyat jó!!! [size=9:2e5pnm2i](Csak nekem tűnt fel, hogy Legolasról szinte szó sem esik a történet folyamán )[/size]

Dez: ugye azzal a kisbusszal majd Szentendre felé is fogtok járni?
És ugye nem gondoltad komolyan a folyt. köv. után azt a talán szócskát?????

Naon jók vagytok!! Asszem most Dezé tetszett a legjobban. /Vajon miért?? / Nem volt semmi a Szövetség után egy nap kikapcsolódás, főleg, hogy aznap ért haza váratlanul kis családom, mikor Dez elvitte őket. /Hála vala!! / És mégis elcsente Legolas azt a képet!! Már régóta kiszúrta, de azt még egy tündéről se képzeltem, hogy elviszi, és röhög rajta! Pedig olyan aranyos vagyok a kacsás kiságyamban... szipp-szipp.

Írjatok csak!! Laurelin:
/Én nem tom mikor írok, majd ha Dez már nem bírja tovább cérnával, gondolom hazahozza őket... De most jól esett ez a néhány nap kikapcsolódás!! [size=9:2hsqcgw4]Molylepke-mentesen.../[/size]
Jó 7VG-t!!

Alyr: Nagyon állat! :up: :hello: Végén még kiderül, hogy a Pikachuból Banyapók lesz.

Gyémánt: Khirály! :aragorn1: :fight: Tudjuk meg kinek mi a kedvenc zenéje. De hogy Gollamban már hárman vannak...

Dez: Folytasd!!! Ha elértek a Duna Plázába szólj és az egész napomat akár az egész hetemet ott fogom tölteni. Elélek én a Match-ban...

Mostanában azon filózok hogy folytassam-e naplómat...

Azértekkora a mennyiség most, mert lehet, hogy holnap nem tudok postázni.

Így elindultunk ismét, de most már együtt Éomerrel és az embereivel. Aragorn kikönyörögte, hogy Éomer mellett utazhasson a lovon, mivel ő király. Éomer beleegyezett, csak azután jött rá, hogy ez mekkora hiba volt. Én közben előszedtem a már kihangosítható disman-emet, és megint beraktam egy jó kis Shakirát.
- Mi ez az eszeveszett lárma? – kérdezte Éomer, miközben gyors iramban tartottunk a folyó fele.
- Shakira! – mondtam, de majdnem leestem Kinyírakanyarról.
- Nem kell úgy ugrálni apró Hajnal. – mondta nekem.
- Bocsi. – válaszoltam.
- Fel Éorl fiak! Harcra fel! Győzni kell! – ordított bele Aragorn, Éomer fülébe, és közben úgy ugrált, mint egy gyerek a hintalovon.
- Áhhh! A fülem! – ordított Éomer. – És mi ez a Harisnya? – kérdezte.
- Shakira! – mondtam.
- Hajrá! Háborúba hív az ének! – ordított Aragorn, és kivillantotta kardját, amivel majdnem Éomer fejét vágta le.
- Maradj már csöndben! És ne izegj-mozogj! Leesünk a lóról! – ordított Éomer, mert próbálta túl harsogni Shakirát.
- Háborúba hív az ének! Shakira velünk van! – folytatta Aragorn. Látszott rajta, hogy nagyon beindult. Teljesen fel volt pörögve.
- Ez befüvezett? – kérdezte Frodó, amint kukucskált le az egyik hatalmas ágról.
- Hajnal! Tedd be a kedvencemet! – kiáltott fel nekem Aragorn.
- Melyikre gondolsz? – kérdeztem.
- Azt…….a, hogy is hívják? Öhhh………….. Bon Dzsovi! Az az „icc máj lájf”! Az nagyon király! Királynak, az való!! – ordította.
- Melyik az a Bon Dzsovi? – kérdezte Frodó, de én már vettem is elő, és azon nyomban betettem. Ekkor iszonyatosan hangos rock zene töltötte be a környéket. A hobbitok csak a fülüket fogták, Grímáéknak sem nagyon tetszett, de Aragornnak annál inkább és közben próbálta énekelni a refrént, egyenesen Éomer fülébe.
- Icc máj lájf! Icc máj lájf! – kiáltotta torka szakadtából.
- Áhhh!!!!!!!!!!!!!!! – ordított Éomer is, kínjában.
- Ez az Éomer! Te is! Velem együtt! Icc máj lájf!!!! – válaszolt Aragorn, de a ló sem bírta tovább, így mindkettőjüket lelökte magáról, és a földre estek, Éomer meg gurult egyet a domboldalon.
- Ez aztán a robaj. De nekem tetszik. – jegyezte meg közben Kinyírakanyar, majd megálltunk. Aragorn már talpon is volt, és teljesen extázisban rázta a fejét a zenére.
- Na, ennek is már csak a basszusgitár kell. – jegyeztem meg, miközben próbálta Legsiben és az entben kapaszkodni.
- Mi az a basszus gitár? – kérdezte Legolas.
- Na ez is beszívott, mint a hobbitok. – jegyezte meg Gandalf, majd észrevette, hogy Szarumán kínjában próbálja beletúrni a fejét a földbe. – Most már tudom mi Szarumán gyenge pontja. Hajnal, hogy is hívjátok ezt a zenét? – kérdezett engem.
- Rock zene! – ordítottam, mert olyan hangos volt a zene. Közben Éomer is feltápászkodott, és elhajította a sisakját mérgében.
- Áhhhhhh!!!!!!!!!!! Bereped a dobhártyám! – ordította, és nem foglalkozott Aragornnal, aki már a földön fetrengett a zene hatására. Majd hirtelen vége lett a zenének, és mindenki mozdulatlanul lemerevedett. Aragorn rémülten kiáltott fel.
- Mi az?!!! Ne!!!! Vége!!! Hajnal! Tedd be megint!!!! – könyörgött térden állva.
- Hajnal. Jobb, ha keresel valami másik zenét. – ajánlotta Gandalf. – Ti meg jobb, ha visszaszálltok a lóra, és tovább megyünk. – mondta, majd körbenézett a lovasok fele. – Ti meg mit bámultok? Nem hallottatok még tündék gyártotta zenedobozt? – kérdezte, de azok csak némán néztek, mint borjú az új kapura. – Na! Lóduljunk tovább! Te Éomer, meg szedd össze Aragornt, és másszatok vissza a ….. – majd ránézett a barna lóra, ami eszméletlenül terült szét a füvön. – Na, ennek sem bírta a dobhártyája. Szedjétek össze a lovat is! – adta ki az utasítást Gandalf. – Te Hajnal, meg zárd el ezt a Bojn Dzsovit Aragorn elől. Cserélj zenét. Mondjuk, tedd be az én kedvencemet. Mi is a neve? Madonna? Na azt. De tovább kell mennünk! – kiáltott körbe. Majd tovább indultunk, de ekkor már Madonna hangzott fel, és Gandi ismét kényelembe helyezte magét Kinyírakanyar lombkoronáján.
- Hmm……..Burárum…… Ez már megint valami új. Mi ez a Madonna? – kérdezte Kinyírakanyar, ahogy haladtunk tovább.
- Ez valami ismeretlen nyelven van a számomra. – mondta Gandi. – Hajnal, mit jelent ez az „ Áj tink áj fájnd á nádőr véj”? Nagyon érdekes. – mondta Gandalf.

Közben nem is olyan messze, egy fura lény kapkodta a lábait.
- Ütődött banda! Hogy meg vagyok én veletek áldva! Na, majd ha visszaszerzem azt, akkor majd lesz sajátom! – mondta furcsa hangon a lény.
- Ne! A drágasszág! Asz a mienk! – vinnyogott Szméagol.
- Asz! Asz! A mienk! Tce erővel belénck költőssztél! – ordított Szméagol.
- Kuss! Én vagyok a főnők! Én teremtettem a drágaszágotokat! – válaszolt a fura hang. – És már nagyon elegem van belőletek! – ordított.
- Akkoh miérc költősszctél idce?! Méhg lackbérct szem fiszetsz! – mondta Gollam.
- Kuss! Én készítettem a drágaságot! – válaszolt a hang.
- Hüe! Mérct cak eddect szináltál??!!!! – kérdezte Szméagol.
- Kuss! Kellett nektek akkor balhézni a folyóparton! Már rég az, enyém lehetne! – mérgelődött a hang.
- A miénck! Nem a tiedc! – ordított Gollam, majd a három lélek az egy testben tovább loholt.

Tudom, hogy nem nagy poén, de azért leírom... A 7 éves hugom ötlötte ki:

-Mi a torzszülött ork?
-???
-Tünde!

Nekem azért tetszett

Öröm volt átolvasni az utóbbi napok termését, mert nagyon jó kis művek születtek!
Nima, Laurelin, Sir Lamorak, a nekromanta, Ailoleo, Hajnal a szereplőválogatással, Sünee, Theala és mindenki... :itscool:


Nagyon megörültem, mikor tegnap Neframíel válaszolt a privát üzenetemre, és megengedte, hogy elvigyem a Szövetséget egy napra.
Akkor még nem sejtettem, mire vállalkoztam…

Dez kalandjai a középföldiekkel, kevéssé humorosan elbeszélve

Nem volt nehéz kiszúrni őket a kisbuszból, mikor bekanyarodtam a Neframíelék elé. Nefra gyorsan bemutatott, majd a fiúk búcsúzkodni kezdtek.
- Sajnálom, hogy elhagyunk téged, szép hölgy! – hajolt meg Gandalf házigazdájuk előtt.
- Öööö, jól van, jól van, csak menjetek már! – sürgette őket Neframíel, a kocsi felé tuszkolva a társaságot, mielőtt még nagyobb feltűnést keltenek az utcájában. Már amennyire még nem feltűnő négy izgatottan rohangáló hobbit, egy nagy, sötét, bőrbe öltözött, borostás pasas, aki bokrokat metszeget a kardjával, egy kürtös-pajzsos szőke hapsi, aki Nefra meztelen babafotóin röhögcsél egy tündével, egy törp, aki parkoló kocsik kerekeit szúrogatja bárdja élével, és egy mágus, aki pipázik, úgy öltözik, mint egy rosszul sikerült szerzetes, és vállán egy megtermett molylepke ül. Végignéztem rajtuk és felsóhajtottam. Lehet, hogy nem is volt olyan jó ötlet átvállalni őket egy napra?
- Akkor talán szálljatok be – mondtam, mielőtt meggondoltam volna magam. Gondoltam, hogy gondok lesznek, de azt nem, hogy Gandalf és Aragorn már az első percben hajbakap az anyósülés birtoklásáért.
- Én vagyok a Király, én ülök előre!
- Te erdőkerülő! Én már akkor elöl ültem a szekéren, mikor legrégebbi ősöd nem volt még pajzán gondolat sem!
- De az legalább Király volt!
Élvezettel alkalmaztam anyámék vitamegoldási módszerét a két kölykön: a duzzogó párost hátra ültettem. A boldogan vigyorgó Frodó és Samu ült előre.
Ahogy kifordultam az utcából, még láttam a visszapillantó tükörben a konfettiket dobáló, és örömében ugrándozó Neframíelt.

Az autó belsejének megfogdosása, megtapogatása, és megkaszabolása után a Szövetség csendesen beszélgetni kezdett, bár a fel-feltörő tündekacajból, és Boromir kuncogásából arra következtettem, nem adták vissza azokat a képeket.
Reméltem, hogy bonyodalmak nélkül jutunk el a Duna Plazáig, de nem volt szerencsénk, lemeszeltek minket a Váci úton.
- Jó napot, személyi igazolványt, forgalmi engedélyt kérem! – szólt a rend őre.
- Igen, igen… - kotorásztam a táskámban, majd harsány röhögés tört ki hátulról, mikor a Trufa lábához pottyant jogsim fényképét azok a gazok körbeadták.
Sértődötten rántottam ki szegény Frodó kezéből, kihez éppen akkor érkezett meg az okmány, és olyan pillantást vetettem rá, mikor elmosolyodott rajta, hogy még Aragorn is megszeppent hátul. Odaadtam a rendőrnek, aki meglehetősen rendhagyó utasaimat kezdte szemügyre venni.
- A kisgyerekek csak gyermekülésben utazhatnak! – szűrte le végül a következtetést, mire a négy hobbit egyszerre kiabálni kezdett.
- De mi nem gyerekek vagyunk...
- Hobbitok, a Megyéből…
- Van répánk is!
- És nem is vagyunk olyan picik!
- CSÖND! – dörrent rájuk Gandalf, majd előhúzva a lepkéjét, mint egy fegyvert. – Rátok uszítom Foltit!
- Mi a probléma? – hajolt előre Aragorn, kardját a kissé megszeppent rendőr orra alá dugva. A rendőr szemében mintha a felismerés szikrája csillant volna.
- De hiszen én ismerem magukat! – mondta büszkén. - Láttam mind a két filmjüket!
A Szövetség elhűlve figyelt, láthatóan egy kukkot nem értettek, én meg igyekeztem behúzni a nyakam. Hja, a két eddig lejátszott film, több százmillió dollár bevétel és, a világ 10 legsikeresebb filmjei közt elért előkelő helyezések megtették a hatásukat… Sikoltozó rajongók, fényképezkedés… Már csak az autogramkérők hiányoznak.
- Istenem, hogy ezt is megértem! Te Béla! – szólt hátra a társának, aki egy margarétát tépegetett elmélázva, amit a virágbarát Samu rosszallóan figyelt. – Béla, figyeld csak! Itt van Harry Potter! – mutatott Frodóra.- És hűséges barátja, Ron! Meg Dumbledore! - vette észre Gandalfot is. - Hermionét hol hagytátok? – kacsintott cinkosan Frodóék felé.
Éreztem, ahogy megjelenik a fejemen a mangákból ismert kis csepp.
- Öööö… Elnézést, de nekünk mennünk kéne… - szakítottam félbe az ujjongó közeget.
- Persze, menjenek csak! De előbb hadd kérjek egy autogramot! – és benyújtotta a bírságolócédulakötegét.
Frodó lelkesen kanyarította a papírra a nevét, Samu kicsit döcögősen. Gandalf csak intett egyet, és a papíron vörösen izzó G-rúna jelent meg. A rendőr kezébe nyomtam a papírt és gyorsan elhajtottam, mielőtt felocsúdhatott volna.

folyt.köv. talán

Laurelin írta: Nem gondoltam volna, hogy tetszést arat a művem, magamban már kezdtem fogalmazni a szabadkozást miatta, mielőtt a gép elé ültem. Ám közületek sok jobb van nálam. Ezért én maradok az olvasásnál.

Én pl. biztos vennék Samut meg Rozit szettben, tényleg hasznosak... De egyébként komolyan mondom, h nagyon jó volt az irásod, egészen más jellegű és kiindulású, mint az itt már jól bejáratott formák, és ez az újdonság szerintem nagyon felüditő. Eszebje jutott róla egy régi jelenet-ötlet, amit egy barátommal találtunk ki gimiben, mikor terveztünk csinálni egy kicsikét Monty Python-os jelenet-sorozatot (az lett volna a cime, h A Majmok Obszcén Bolygója): a jelenet cime a Hegel-visszaváltó volt, és arról szólt, hogy egy kisgyerekre a szülei ráparancsolnak, hogy most már váltsa vissza a szekrényében felhalmozódott rengeteg Georg Wilhelm Friedrichet, amiket olyan pénzen vett, amit csavarra kapott otthon (ezért jutott eszembe, mert ezt is egy 'Csavarbolt' inspirálta)... Szeretem ezeket az abszurd és főleg nyelvi alapú dolgokat, a nyelvi humor az egyik legkifinomultabb fok, amivel lehet élni.