Humor

Most nem menekültök, a Sötét Úr lecsap! Írtam valamit én is, hogy ne legyen már olyan jó nektek ))))

Valinori Vámvizsgálat

A partról táblák erdeje virított a hajó utasai felé. Gandalf összeráncolt szemöldökkel böngészte a feliratokat:

ÜDVÖZÖLJÜK VALINORBAN!
KÉSZÍTSE ELŐ ÚTLEVELÉT ÉS OLTÁSI KÖNYVÉT!
BIZTONSÁGI OKOKBÓL MUNKATÁRSAINK SZÚRÓPRÓBA-SZERŰEN ÁTVIZSGÁLJÁK AZ UTASOK CSOMAGJÁT.
KÉRJÜK SZÍVES EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT.

Felhívjuk az utazóközönség figyelmét, hogy a valinori jogszabályok tiltják az alábbi cikkek kivitelét és behozatalát:
Fegyverek és varázslóbotok
Hatalomgyűrűk
Palantírok
Drogok és hallucinogén szerek
Mathomok
Növényi magvak, hajtások és csemeték
Ékszerek
kivéve a kizárólag személyes díszítésre szolgáló tárgyakat, melyekről közjegyző által hitelesített szakvélemény tanúsítja, hogy mentesek minden mágikus tulajdonságtól
Navigációs eszközök, térdinamikai mérőműszerek, az Egyenes Út rekonstruálására alkalmas mérő-, adatrögzítő és egyéb eszközök

Az alábbi termékek csak a kirótt vám megfizetése után, és akkor is csak korlátozott mennyiségben hozhatók be:
Lembas (fejenként maximum négy font)
Borok (fejenként maximum két pint)
Sörök és sör-jellegű italok (fejenként maximum öt pint)
Égetett szeszes italok, kivéve ork-pálinka (fejenként fél pint)
Pipafű (fejenként négy uncia)

Círdan csak végigmérte a jól ismert táblát, ahogy behajóztak a kikötőbe. Gandalf ellenben a szokottnál is mogorvább lett, és félig kihúzva a Glamdringot megnézte, hogy nem fénylik-e a pengéje. Beleszívott a pipájába, és a füstből bosszúsan egy gyomorbajos orkot fújt.
- Hát itt is változnak az idők?
- Ugyan, semmiség. - nyugtatta Círdan. - Még nem láttad a külföldiek bejelentő lapját. Aki elsőre helyesen kitölti, azonnal megkapja az állampolgárságot.
- Csak úgy, mert kitöltött egy pergament?
- Nem úgy van az. Nem hallottál még róla? Állítólag maga Ilúvatar is kíváncsi lett rá, és megpróbálta kitölteni. Negyedikre sikerült is neki.
Gandalf megpróbálta összeráncolni a szemöldökét, de úgy találta, hogy valaki már megelőzte. Elgondolkodva szívta meg a pipáját. Társai a korlátnál támaszkodva fürkészték a partot - Gimli egy kötéldobon állva. A hátára vetett csatabárd lapját Legolas tükörnek használva fésülködött, Frodó meg a kontaktlencséjét cserélte kékről rózsaszínre. Jobb színben próbálta látni a világot. A nyakában vékony aranyláncon egy drágakő lógott, és halkan dúdolgatott: "Egy Türkiz mind fölött, Egy Türkiz egyetlen..."
- Hagyd már abba, mert a tengerbe hajítalak! - szólt rá Frodó. A többiek értetlenül néztek rá. Gandalf hümmögve szívott egy újabbat a pipájából, és ezúttal egy sztriptíztáncosnőnek öltözött nazgúlt fújt. Egy darabig csodálkozva nézte, aztán elmosolyodott: - ez igen, jó kis anyag! Az öreg Tóbi érti a dolgát...
- Kit hajítasz a tengerbe, Frodó? - kérdezte gyanakvó arccal Legolas, miközben egy rakoncátlan tincset igazgatott.
- Ezt a... Nem hallottad mit dudorászik?
- Ki?
- Én nem hallottam semmit. - szólt közbe Galadriel. - De azt látom rajtad, hogy súlyos teher nyomja a lelked.
- Samu mesélt valamit? - rémült meg Frodó. - Ne hidd el neki, semmi nem volt köztünk! Gollam és én... - sietve elhallgatott, és a láncot kezdte babrálni.
- Ha most felhúzol az ujjadra, mind eltűnnek. - ajánlkozott a kő.
- Identitászavaros idióta, idegbeteg, iszonyatos irigy, impotens ingaszomorító! Hogy húználak már fel, te tudatlan, töpörödött, tudákos tahó? Nincs rajtad lyuk se! - morogta a hobbit egy szuszra. - Fogd már be, mert még rájönnek, hogy hallucinálok!
- Dehogy hallucinálsz - susogta a drágakő, és egy aprócska, rózsaszín múmak röppent ki belőle, áttetsző pillangószárnyaival sebesen verdesve Gandalf pipájára telepedett. Gandalf egy gyors mozdulattal az ujjai ketrecébe fogta, és jól megnézte.
- Nagyon tud a Tóbi... - dünnyögte. - Már én is látom Frodó látomásait! Sssss sss sssss sss ss s sss! - suttogta a markában tartott jelenésnek, és szélnek eresztette. A messzeségben egy sas észrevette a mozdulatot, és éktelen menekülésbe fogott. Gandalf megcsóválta a fejét, és szomorúan gondolt a pipafűre vonatkozó beviteli korlátozásra. Pipája füstjéből Elassar Telcontar király éppen beolvasztott lovasszobrának imbolygó alakja bontakozott ki. Frodó sürgősen visszatette a kék kontaktlencséjét, és a rózsaszínt egy óvatlan mozdulattal Gimli szakállába rejtette.
Nemsokára kikötöttek, és egy zöldruhás tünde lépett a fedélzetre.
- Jó napot kívánok, útleveleket és oltási igazolványokat kérem!
Círdan odasúgott neki valamit. A tünde arca elkomorult.
- Nincs útlevelük?
- Nincs. Diplomáciai mentességet élveznek.
- Tőlem ugyan nem! Nekem nem szólt senki. Hogy kaphattak akkor vízumot?
- Letelepedési engedélyük van, egyenesen Carphiol rendeletére.
- Kiknek?
- Mindegyiküknek. Ez itt Mithrandir, Galadriel és Celeborn Lothlórienből, ő pedig az Drogó fia Frodó, a Gyűrűhordozó a Megyéből, ez Zöldlombffy Legolas a Bakacsinerdőből...
Legolas egy pillanatra abbahagyta a fésülködést, és üdvözlésképp bólintott. Aztán - változatosságként egy fényesre suvickolt csörlőre meredve - újra munkához látott a fésűvel.
- Én Celeborn vagyok! - jelentette ki méltóságteljesen Celeborn. - Celeborn én vagyok. Az a nevem, hogy Celeborn. Cele...
Galadriel nyugtatólag a férje karjára tette a kezét.
- Nem baj, kedvesem. Én, ha majd kicsi leszek, idehajózom, és megmaradok Galadrielnek! - súgta kedvesen. Celeborn zavartan pislogott, és elkezdett a zsebeiben kutatni. A gyógyszereit kereste, amelyeket be kellett vennie, hogy eszébe jusson, hova is tette őket.
A zöld ruhás tünde a szorosan Legolas mellett álldogáló törpre mutatott: - És ez a pázsitdísz?
Gimli arca szederjes lett, és ordítani szeretett volna, de egy hang sem jött ki a torkán. A fehér viharkabát csuklyája alatt, amit a sisakjára húzott a tengeri permet ellen, egészen érdekesen hatott a kék ábrázata. - Ki nem állhatom, ha pázsitdísznek neveznek! - hörögte végül.
- A törpre gondolsz? Ő Glóin fia, Gimli, Legolas elválaszthatatlan barátja. - vette át a szót Gandalf. - Amióta a pelennori búcsúünnepség alatt beleestek egy kád enyvbe, nagyon ragaszkodnak egymáshoz.
- Az egész a szaga miatt volt. - magyarázkodott Legolas. - Azt hittük, hogy suhatagi kvarglibor.
- Itt törp nem léphet be! - jelentette ki határozottan a zöldruhás tünde.
Gandalf félköríves mozdulatot tett a kezével. - Most kivételt tesztek. Ez a törp beléphet Valinorba. - mormogta.
- Ez az ócska Jedi-trükk itt nem jön be, ez egy másik mese! - utasította rendre a tünde. - Ki vagy te, hogy ilyenekkel próbálkozol?
- A nevem Olórin, és történetesen van útlevelem. - mondta Gandalf. Azzal átnyújtott egy pergamentekercset. A tünde beleolvasott.
- Itt az áll, hogy Mithrandir.
- Pardon, rosszat vettem elő! - szabadkozott Gandalf, és elővett egy köteg pergament. A tünde kikapta a kezéből, és mindegyikre vetett egy pillantást.
- Tharkun, Olórin, Gandalf, Abraxasz, Psammathos Psammaticus, Uri Geller... Hány útleveled van, te csaló? Le kell, hogy tartóztassalak okirat-hamisításért és hatóság megtévesztéséért! Őrmester, hozzám! - intett maga mögé. - Kisérjék be ezt az embert!
Egy szálas, ám nem túl értelmes kinézetű tünde lépett a fedélzetre, és végignézett a társaságon. - Na melyikük az a gyanúsítottnak látszó személy, akit be kell kísérni?
-Álljunk meg egy pillanatra! - lépett közbe Círdan. - Ezek a vendégeink, diplomáciai mentességet élveznek!
- Hát akkor igyekezzenek alaposan kiélvezni, mert mindjárt sittre vágom mindegyiket! - dörögte a marcona elf. Frodó meglazította hüvelyében a Fullánkot, és fenyegetően meredt a tünde térdére. A tünde észrevette a mozdulatot, és felemelte a kardját.
- Nem érti? - magyarázta Círdan. - Őket nem lehet lecsukni, mert maga Carphiol engedélyezte, hogy itt legyenek! Egyébként Frodóval óvatosabb lennék. Samu megöli, ha bármivel próbálkozik!
- Samu? - nézett körül bárgyún a marcona elf, aztán felderült a képe. - Veletek van Samupipőke is? Ő a kedvenc...
- Samupipőke, persze. - morgott az első tünde. - Meg a Hósörényke, mi?
- Te ismerted Hósörényt? - ámult el Gimli.
- Nem, de Széllábtól egyszer megpróbálta elvenni a napi babadagját. - felelt Galadriel az elf helyett. - Látod azt a sebhelyet a homlokán?
- Azt akkor szerezte?
- Nem. - felelt most már a zöldruhás elf. - De akkor szöget ütött a fejembe, hogy miért is hívják Széllábnak. De félre a nosztalgiával...
- Elkobozzam tőlük, főnök? - derült fel a marcona tünde képe.
- Őrmester, maga fogja be a száját, ha velem beszél! Szóval - fordult Cirdanhoz, - miféle engedélyük van? Mutassák!
- Szóbeli engedély, egyenesen Carphioltól. - felelte Círdan. - Elrond ügynök járta ki nekünk...
- Ennek könnyen utánajárhatunk. - jelentette ki az első tünde, és egy aprócska kürtöt vett a szájához, amin rövid, csicsergésszerű dallamot fújt. Aztán a kürtöt a füléhez emelte, és feszülten várt. - A francba, itt nincs térerő! - jelentette ki, majd odábblépett a hajókorláthoz, és kissé kihajolva újra eljátszotta a dallamot. A vízből egy delfin dugta ki a fejét, majd bosszúsan megcsóválta, és alámerült. - Ezek a mobilosok állandóan zavarják a frekvenciámat!
A tünde megint feszülten figyelt, és várt. Legolas arcán is figyelemre utaló kifejezés jelent meg, még a fésű is megállt a kezében. A távolból válasz érkezett. Legolas fordította:
- Ön Carphiol hangpostáját hívta...
- A fenébe... - kanyarította el magát a zöldruhás tünde, ám ekkor egy újabb tünde érkezett lóhalálában.
- Halzsír fia Radír! üzenet az úrtól! - lihegte, és a korlátra támaszkodott. - A... azt üzenik... - Nem tudta folytatni, mert nem kapott levegőt. - Az... izé... üzenet... huh, de kifulladtam... szóval...
- Szóval? Mit üzent nemes urunk?
- Az üzenet... Azt mondta... most mindjárt... mindjárt mondom... huhh... szóval... adjatok egy kis vizet!
A legénység három tagja is odaugrott. Az egyiküknél egy vizeskorsó volt, a másik kettőnél gyanús fény a szemekben, mentőöv a kezekben. A hírnök mohón ivott, majd kicsit kevésbé fújtatva folytatta:
-Urunk azt üzeni... lelkemre kötötte, hogy pontosan adjam át... Mintha bármikor előfordult volna, hogy valamit nem adtam át pontosa... Azt mondta, hogy... mondta, hogy nagyon fontos, és már várjátok... Szóval... elfelejtettem!
A társaság döbbenten nézett össze, kivéve Frodót, akinek ehhez fel kellett volna ugrania.
- Várjatok... mindjárt visszajövök! Addig ne csináljatok semmit! - mondta a hírnök, és elfutott.

[size=9:x08lzhqu]Ha a hírnök visszajött, folytatom.[/size]

aieless írta: ... ha Yoda füleit levágjuk, Gollamot kapunk - ez tényleg igaz

Szerintem akkor egy baromira mérges, vérző Yodát kapunk... Az isz lehet, hogy becédhibászat )

No kérem!
Következzék:

ÉJSZAKAI TELEFONBESZÉLGETÉSEK LÁSZLÓ ATYÁVAL

L.A.: Nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindannyiuknak, ez itt az Éjszakai telefonbeszélgetések László atyával a Nikodémusok óráiban, ez egy katolikus lelkisegély-szolgálat. László atya vagyok, s nem is húzom tovább a szót, már van is egy telefonálónk! Tessék, hallgatom!
Hang1: Adásban vagyok?
L.A.: Igen, kérem, mi vagyunk adásban...
Hang1: Hm... ez egy kicsit visszhangzik..megyek, lehalkítom a palantíromat! (...) No, itt vagyok! Üdvözletem!
L.A.: Dícsértessék!
Hang1: Köszönöm!
L.A.: Nem maga! Ez csak e...
Hang1: Nem érdekes, előbb-utóbb úgyis mindenki így köszön majd nekem. Egyébként Szauron a nevem.
L.A.: Köszöntöm, Szauron, miben segíthetek?
Szauron: László atya, kérem, én egy nagyon súlyos gonddal fordulok önhöz..
L.A.: Igen, hallgatom...
Sz: Egy szörnyű tragédia történt az életemben..
L.A.: Meghallt valakije?
Sz: Nem egészen...
L.A.: Akkor?
Sz: Elvesztettem a Gyűrűmet...
L.A.: (Sóhaj) Hát ez nem is tűnik olyan nagy gondnak...
Sz: Dehogynem! Ez volt a Hatalom Gyűrűinek leghatalmasabika, az Egy! És eltűnt!
L.A.: Nézze, kérem, ön most szórakozik velem?
Sz: Dehogy szórakozom, mikor lőttek a világhódító tervemnek!
L.A.: Hát...izé.. ha magának ennyit jelentett az a gyűrű...
Sz: Igen!
L.A.: Mesélje el nekünk, hogyan is történt!
Sz: Éppen a véres háború kellős közepén voltam, menekültek előlem a vérben fetrengő harcosok, repültek az ellenfeleim buzogánycsapásaimtól, mint a legyek, s éppen kinyírtam Elendilt És Gil-galadot...
L.A.: (Elsápad, szemei nagyra tágulnak, idegesen remegni kezd a keze...)
Sz:...amikor odajött Iszildur, s a kardja csonkjával lecsapta a kezemet, s elvette a Gyűrűmet! Én meg teljesen magamba roskadtam ettől a sokktól....
L.A.: Öööö....izé...khm... kérem, ne réfáljon velünk, ez egy komoly műsor, komoly problémákkal fordulnak hozzám az emberek.. s..
Sz: Én nem vagyok ember. Maia vagyok, egy nagyhatalmú szellemlény, aki az idők kezdete óta létezem, s a Sötétséget szolgálom...
L.A.: (Megnyom egy gombot az asztalán...) Hopp! Megszakadt a vonal! De kár érte... (elégedetten hátradől a székében) Újabb telefonálónk a vonalban, halló!
Hang2: Dícértesszék, László atya!
L.A.: Mindörökké, fiam!
Hang2: Gollam vagyok, úgy ám, drágaszágom!
L.A.: Kérem, ne személyeskedjünk!
G: Akkor rá isz térnék a lényegre...
L.A.: Megköszönném...
G: Ellopták a születésznapi ajándékomat!
L.A.: (gúnyosan) No, megint egy súlyos lelki trauma elé nézünk...
G: Az én Gyűrűmet...
L.A.: Na ne! Már maga is kezdi? Mi van ma, bolondok napja?
G.: Nem, kérem szépen, cak dühöszek vagyunk....
L.A.: Logopédusnál járt mostanában?
G: Nem szeresszük a cúf, szúrósz szemű logopéduszokat... bántják szegény Szméagolt...
L.A.: Aha, szóval ketten vannak a telefonnál!
G.:Nem, drágaszágom, cak mi volnánk..
L.A.: Elég! Hagyja már abba ezt a drágaságozást!
G: Rendben van, drágaszágom. Már abba isz hagytuk.
L.A.:Úgy látom, ön ráadásul még súlyos skizofrémiában is szenved..pszichológusnál sem volt?
G. Egészszégére, László atya!
L.A.: (mély lélegzetet vesz...) Szóval, mi is történt?
G: Az a cúf kisz Zákosz ellopta tőlünk az Egy Gyűrűt...
L.A.: Hja, kérem, ebben nem tudok segíteni, forduljon a rendőrséghez! Viszlát!
G: Szzz... de türelmetlenek vagyunk... (lerakja).
L.A.: Remélem, a harmadik telefonálónk már normális lesz...
Hang3: Haalóóóó!
L.A.: Mi vagyunk adásban! Üdvözlöm?
Hang3: László atya?
L.A.: Ki más... ('ezt a hülyét' - gondolja magában)
Hang3: Zöldlombfi Legolas vagyok, s az a problémám, hogy már nemén vagyok a leszebb...
L.A.: Ugyan-ugyan! Vagyunk még ezzel páran...
L: De én egy szőke tünde-herceg vagyok hatalmas női rajongói táborral!
L.A.: No, ezzel már nem vagyunk sokan...
L: És még A Gyűrűk Ura férfi hősszerelmes-szerepét sem kaptam meg..brühühühü (zokogni kezd).. mehehehg.. mindehenkhihii melegnek hisz....
L.A.: Kérem, nyugodjon meg, itt mindenki együtt érez önnel!
L. : És még azt is mondjáháhák... hogy nem vagyohok khépes phislghni sem!
L.A.: Próbálkozott már szemcseppel?
L.: Én ezt nehem bhíroom tovább! Felvágom ezüstös ereimet!
L.A.: Ne! Kérem, ne tegye!
L: Dehehe! (lecsapja!)
L.A.: no, egy hülyével kevesebb..
Hang4: Halló? Gimli vagyok, a törpe, s kissebbségi komplexusom van!
L.A.: Na, már megint kezdődik..
G: Beleszerettem az Aranyerdő úrnőjébe, de nem szeret engem, mert pici vagyok, vaskos és szőrős!
L.A.: Ööööö..izé..km.....h...h...
G: Pedig ezerszer szívósabb és tökösebb fickó vagyok az ágyban, mint a férje, az a papucs-fickó!
L.A.: Na jó, ebből elég volt! Kész! Befejeztem! (Idegességében leveri a mécsest az asztalról...) Én tovább nem csinálom ezt a műsort! Keressenek maguknak egy másik balekot!

(adásnak hirtelen vége szakad.)
Másnap:
G.A.: Üdvözlöm önöket, ez itt az Éjszakai beszélgetések Gandalf atyával, várom a hívásaikat!

Üdv mindenkinek!
Nazgúl, ez naggyon király!
De azért én is folytatom...

Fangorn:

P: Hány óra?
Sz: Eljött a tettek ideje!
T: Mennyi az idő?
Sz: Ütött a harc órája!
T: Na jó, de mennyit?
HB: Najamennyit?
Sz: Hát...
Hb: Na! Mondmá!
Sz: Azt hiszem...
HB: Mondmá, mondmá! Mondmá!
Sz: Csendet! Hofbrau!
HB: Ne hívj így! Lécciléccilécci!!
Sz: Sörhasú müncheni! (gyk: HofBrau München... )))
HB: Neeeeeee!
Sz: Egyébként mit érdekel titeket az idő, megyünk harcolni és kész!
P: Okézsoké....
T: Egyetértek...

és így elmennek harcolni...

Orthanc:

Sz: Fehér gonosz! Gyere ki!
Sza: Én innen nem megyek ki!
Sz: Megkötözlek!
Sza:Ne röhögtess!
Sz: Elkaplak, te fagyilkos!
Sza: Nem kapsz itt te fagyit most! (nazgúl után szabadon)
(Szilszakáll eltöpreng a mondat lehetséges értelmein, miközben Szarumán bemegy Orthancba)
Sz: Becsapott! Ezért meglakol!
Entek: Igen, úgy van!
Sz: Szétszedjük a tornyát!
E: Úgyám!
Sz: Megöljük az orkjait!
E: Igen!
Sz: Na gyerünk!
E: Miiiiiii? De ottan... lőnek! Tüzük is lehet! Vagy.... iszonyat... akár gyomirtójuk!
Sz: Ne hátráljatok! Innen már nem lehet! Rajta!
(keten-hárman tétován előrelépnek)
Sz: Gyertek, mert ha a huornok gyökeret ersztenek, PJ mérges lesz!
E: Hááááát....
(Ímmel-ámmal nekifognak, hogy a legfélreesőbb tornyocskát finoman szétszedjék, folyamatosan elnézést kérve a röhögő őröktől.... Ám ekkor.... Szarumán elkövet egy hibát... beindítja a tűzköpőjét és felgyújtja a legközelebbi enteket.... Az eredmény már ismert...)

2 nap múlva:

P: Lódobogás? Lovat hallok!
T: Mi?
P: Ez egy ló!
T:Igen! Én is hallom!
Sza (kikiabál): Jó az anyag, mondom!
Gríma: Hát ez? Mi ez?
P: Te meg ki vagy?
G: Én Gríma vagyok a rohani király követe...
P: Gríma... Gríma.... (egy listát nézeget) Nem vagy rajta a listán...
G: Bemehetnék?
T: Sajnálom, ez zártkörű rendezvény lesz...
P: De... hmmm.... még nem érkezett meg a viziszörny...
T: Szerinted megteszi?
P: Hát... Elég csúnya....
G: Nem tudok úszni...
P: Annál jobb... Nem tud kijönni...
G: Engedjetek! (bemegy, a torony felé)
T: Ó... már tudja is, hol lesz a helye!