Versek

Verselők!

Mecsi eltűnése ennyire nem érdekel senkit??? 8O Csak Artemisz reagált erre valamit? Ennyire csak a saját alkotásaitokkal vagytok elfoglalva??? Ez nem volt szép tőletek! Na persze, ha azért a hallgatás, mert a hallgatás beleegyezés, akkor befogom! Bocs, skacok, csak az igazságérzetem és emberszeretetem lázongott!
Szia Mecsi! Minden yót! Remélem, azért egyszer még találkozunk...
Azért a világért se reagáljatok, mert ÉN megemlítettem! Nem kell senkinek szabadkoznia, ha nem jön beülről, akkor megette a fene!

ADIM a Des

Kellemes Hétfő éjt, Álmodók!

Örülök, hogy szombaton találkoztam többségetekkel, és valakitől még1x elnézést kérek! Ő tudja, miért!
Gyorsan elszaladt a hétvége, de futása közben magával ragadott néhány alkotót, akik szintén rohanni vágytak, bár egyesek hirtelen estek ágynak...
Mint például Nihil, aki másállapotban is egész jól tud írni (talán összedugta fejét a kaszással, s két fenés között összehoztak valamit) Frankó lett, csak győzzék elolvasni! Ezek a részek nagyon bejöttek:
"Körbevesz a sötét csendben magányod,
És Te csak várod ostoba halálod"- Remélem, a csuklyást nem bosszantottad fel ezzel!
"- Lehet, hogy „az Élet csak a Halál tévedése?”
Nincs menekvés vaksötétből ki a tiszta fénybe?
Csak látszat, hogy a Fény olykor belép a Sötétbe!-
Az Élet mégis a Halál bölcsője lenne?
- Bár fordítva is pont ugyanannyit tenne-"
"Hisz régóta már csak kaputlan űrben állsz csupán, ..."
"De amikor úgy érzed: ebbe az éjbe már belehalhatok,
No, akkor lesznek majd hosszabbak ismét A Nappalok."
Hát ezek voltak a jobb szakaszok, viszont az alábbi négy sorban mintha lenne egy kisebb rakásnyi szóismétlés:
"A ködből kivillanó szuronyhegyek után…
És megint csak Te jössz, önmagad után:
Fejedben kavarog egy félmondat bután:
De inkább futnál mégis most valami más után:"Ezt talán kicsit összébb lehetett volna húzni, talán elég lett volna a második sor, ami magában nagyon jó!
Úgy értesültem, Nima is az ágyat nyomja (egyedül:-)), így vele nem találkozhattam. Nos, mindkettőtöknek gyóóóógyulást kívánok!
Dodiee, ez a tavaszi versed szerintem kellemsen vidám lett. Persze van benne ellentét, s eszembe jut róla a Sólyomasszony című film, de nekem az eleje akkor is vidám, míg a vége... hát ez a hóvirág nagyon találó lett!
Ilmare, én is viszonylag friss vagyok és már rég nem vagyok abban a fázisban, hogy tanuljak és verseket elemezzek szakszerűen, mégis próbálkozom némi rímfaragással, ami talán tetszik is valakinek. Ha idetaláltál, akkor már nem lehetsz elveszett, mert mi majd rádtalálunk! Itt pedig mindenki próbálkozik, ez a hely lehetőséget is ad rá, úgyhogy halljunk tőled is néhány valamit! Ha meg sem próbálod, honnan tudod, hogy nem megy?
Galadh, remélem azért a való világban... ööö... izé lehet, rosszul mondtam ezt... szóval azért megtalálod azt a mosolyt! Ha más nem a sajátodban! Ez a vers egyszerűen szép! Szépek a képei, nem is emelek ki semmit, mert, az összhatása a lényeg. De jó elképzelni, ahogy a víztükrön úszó felhőket nézed (Ez biztosan megfogná Ringet is, akinek üzenem, nem csak ő csodálja a tea falon fodrozódó fényét. A fagyos esőzés csodáit tegnap fél órán keresztül vadásztam, hogy lencsevégre kapjam szépségét).
Mecsi, kár, hogy nem jöttél el szombaton, legalábbis nem találkoztunk! Nem is sejted, mekkora sikered van egyes elvetemülteknél! Legalábbis én úgy láttam, és úgy is hallottam, az elhozott fénymásolatok idézéséből. Hallod, beidéztek! Na erre most olvasom, hogy el akarsz tűnni??? Tényleg? Nem tudom, ki bánja, ki nem, azért én találkoztam volna veled! Még akkor is, ha a tarják nagyon brutálisak voltak ! Egyébként miután a kacsás szösszeneted olvastam, rájöttem, sokszor olyan hatása volt az írásaidnak, mintha egy belőtt tag, összefüggéstelen látomásait olvasnám, de persze ez csak az én véleményem (és remélem, nem bántalak meg őszinte véleményemmel). Viszont a legutóbbi Vasárnap hozta a szokott brutalitást:
"Kisfiam elaludt a fürdőszobában, a kis gumi kacsája öngyilkos lett a kádba.
Csöndes vasárnap délután ez a mai, még a wc-re se járok oly sűrűn fingani"
Amin az ember először csodálkozik, majd elvigyorodik. Legalábbis én.
és a Jiva a maha-tattva oltárán is egész jó volt
"Arcomon a szántott föld.
Sóhajtásom, nyitott könyv"
A Dél-Mezopotámiát meg ügyesen összehoztad, legalábbis nekem bejött (még úgy is, hogy a fent említett figurákból csak Gilgames derengett egy kicsit). Szóval, egy egyéniség voltál itt, a komoly verselők között! Talán meggondolod magad...
Erda, ez a Néma vándor most nem jött be annyira, de eszembe jutott róla, hogy te annyira mennél! El, bárhová, csak messzire, akárcsak a vonatos versedben, ami, mint írtam, nagyon bejött nálam. Remélem, a legközelebbi talira el tudunk hozni!
Ladislas, örülök, hogy láttalak szombaton, és a Miért... hát az... az... nagyon ott van! Le is mentettem! Mennyi ellentét! És milyen jó párosítások! Cueddonak üzenem, szerintem versedben a
"Miért szenvedek, ha van könnyebb út,
Miért nem teszem, nincs visszaút?"
Jelentése: A könyebb út, talán a halál, melybe hirtelen jó ötlet menekülni, ám a menekülés még sosem oldott meg semmit. És a halálból nincs visszaút (a reinkarnációt most hagyjuk ki ebből)!
Nahryien, örülök, hogy a Megérkezett megérkezett hozzánk is. A második vsz tetszik a legjobban, de sok szép sor van benne, mint a
"Éjt érintett Hóvirág rezdül..
Nyughatatlan reszketésében
Szívem megérkezett végül..."Egy születés ilyen félve-reszketően bizonytalan ebben a nagyvilágban!
Artemisz, a Hírnök dalának nagyon jó a ritmikája, ha lelkes hozzá nem értőként mondhatok ilyet! Nagyon jó lett, a történet egész, és sokatmondó, és ha lendülettel olvasom a szótagok jól pamparammoznak a nyelvemen. Asszem, nem vagyok túl jó kritikus, inkább csak apró véleményt mondok nektek, remélem tudtok vele mit kezdeni, bár ezek jobbára pozitív megjegyzések.
Nos, totál kimerültem ettől a sok billentyűütögetéstől, szegényeket szétverem, pedig nem is tehetnek semmiről. Jók legyetek!

Üdv, ADIM a Des

Sziasztok!
Elég régen hoztam már megint verset erre fele. Nagyon jókat írtok továbbra is, bárcsak én is így tudnék...


Rettenet
Csak egy kis gyertya pislogott
Mikor a rettenet egy halált kiosztott
Hatalmas s sötét démon a rettenet
Aki nem más, mint a Sátán első embere

Fekete a teste akárcsak szárnyai
Ahova csak megy, elborítanak mindent árnyai
Mindenbe belelátnak vörösen izzó szemei
Miben ott tükröződnek az elhunytak lelkei

Kik meglátják, arcukra kiül a rettenet
S többé nem eresztik őket a sötét fellegek
Nem szabadulnak többé a kínoktól
S halálukat lelik majd egy ostortól
_________________


Sötét vándor
A halál fuvallata lebegtette meg a haját
Társai elhaltak, s feledte a boldog hazát
Most már csak sötét világok vándora
Kit csak a Sötét Vándorként ismer a kora

Csillagtalan éjeken járja végtelen útját
Nem beszél senkivel, s övé a legnagyobb tudás
A ruháját borzolja a jeges maró fuvallat
Majd sötét szemeivel megpillantja a tudtalant

Kardját előveszi, s a tudatlan mögé oson
Megöli, s a világ így is tovább forog
Az egész kor rettegi a Sötét Vándort
S kimondják rá a legsötétebb átkot

De ez a Vándoron soha sem fog
S ő emberi életeket csak tovább ont
A kiontott életek fiatalságot hoznak neki
S ő örökké az idő végtelen hullámait szeli
_________________

Fáradt vagyok
Fáradt vagyok, ideje pihenni
S vándorokat dalra ihletni
Hallgatni bárdok dalait
S örökké fiatalnak maradni

Fáradt vagyok az örök harcra
S unottan tekintek a szép kardra
Ideje lenne végre haza térni
S félelmeimmel szembe nézni

Fáradt vagyok a szerelemre
S nem gondolok az emlékekre
Nem fogok többé csatákat vívni
Viszont én fogom a seregeket hívni
_________________

A Sötét Úr születése
Hosszú sikoly hallatszott onnan
Ahol akkor a Sötét Úr fogant
Azóta orkok őrzik a nőt gondosan
Hiszen élete mindennél fontosabb

A gyermek apja maga a Sátán
Ki annak idején felgyújtotta a Világok Házát
A nő csak szerencsétlen áldozat
Kinek szépsége felülmúlja az álmokat

Kilenc hónapon át nőt benne a gyermek
S születésekor beborítanak mindent a fellegek
Léte a földre csak bánatot hoz
S emiatt véget ér a Boldog Kor
_________________


Szenvedés
Az érintése csak jót ígér
De a sors senkit sem kímél
Haldokolva fekszik kezeim között
De még így sem állhat semmi szerelmünk fölött

Miért dúl folyton véres háború
Hiszen nem old meg semmit a bosszú
Értelmetlen, és miért pont szerelmem
Nem kapott istenektől kegyelmet?

Barna szemét lehunyta örökre
Míg a csillagok szikráztak fölötte
Elmúlása nekem csak szenvedés
S lelkemre soha sem száll feledés

Szenvedni fogok, míg világ a világ
S utamat járom egyedül immár
Rajta kívül mást nem fogok szeretni
És soha-soha nem fogom őt feledni
_________________


mostanra ennyi, este lehet, hogy még rakok ki újakat
Nefi

Mau Rauser írta: [size=9:wzqg6ryu]Artemisz: ha még tudnád mennyire rokon (ő még nem tud róla, de hamarosan vimpár lesz )[/size]

Muhhahahaaa! Hajrá! *kézdörzsölgetés*

Galóca, Maucicc, ti is véleményezhetnétek azért.. bocsi, kijött rajtam az akut önbizalomhiány...

Oké! Te nyertél!

OFF Celeb drága: ha kijelölöd a szöveget, akkor látni fogod )
[size=9:2hvcyvt9]Artemisz: ha még tudnád mennyire rokon (ő még nem tud róla, de hamarosan vimpár lesz )[/size]

Üdv:
-- Mau

Celeb írta: Artemisz!

Jó a vers, de ha ajálnhatom, legközelebb ne zölddel írd be, hanem válassz valamilyen másik színt, mert alig lehetett elolvasni. Remélem még fogok a verseidből olvasni.

én meg tudom ajánlani a kijelölést, és akkoör mindenki azzal ír, ami neki teccik.

Celeb írta: de ha ajálnhatom, legközelebb ne zölddel írd be, hanem válassz valamilyen másik színt, mert alig lehetett elolvasni. Remélem még fogok a verseidből olvasni.

Hű, köszi..

Ezer bocs... Csak a tündés verseimet elvből zölddel írom, mert a fák színe.

A GyU-témájú verseim fenn vannak a FanFiction-menüpontban, ha gondolod, rákereshetsz!
[size=9:2pslz9sc](OFF:teccik a neved... rokon.. hihi..)[/size]

Artemisz!

Jó a vers, de ha ajálnhatom, legközelebb ne zölddel írd be, hanem válassz valamilyen másik színt, mert alig lehetett elolvasni. Remélem még fogok a verseidből olvasni.

Köszönöm a gratukat, de ez tényleg csak egy negyedórás impró volt, helyenként még lehetne finomítani... és persze igazából csak Fáéval együtt működik.

Artemisz: LFK ügyekben Léli az illetékes, de én nem látok akadályt.

Rabyn írta: Ne sírj, mert én is sírnék.

Rabyn: ez egy nagyon jó sor.

Meztelencsiga:
:eek2: :eek2: :eek2: :eek2: :eek2: :eek2: :eek2: :eek2: :eek2: :eek2:

Hát ha ezt tényleg őszintén így gondolod és érzed, köszönjük.
Mit ne mondjak, meglepett.

Szofi azt javallotta, szedjem ciklusba a Tolkien-témájú verseimet.
Gimis emlékeim szerint egy versciklushoz kezdővers dukál. Hamarjában összecsaptam egyet.

Cikluskezdő kis szösszenet: (2004.02.23.)

Tünde vagyok, hiszed vagy nem,
bár nem hegyes fülem.
Csillagoktól csente pajkos
ragyogását szemem.

Elrond, a nemes féltünde
volt fogadott Atyám,
tanított sok szépet-bölcset,
s Túlnan vár reám.

Míg halandók közt időzöm,
sokszor eszembe jut,
áldott menedék, Völgyzugoly,
rideg magányba fúlt...

S vándorútra kényszerültem
erdőn, hegyek haván,
rég elkopott díszes ruhám
a hosszú út porán.

De énekem a régi még,
ha olykor felfakad,
dalban mondom, ha örvendek
vagy szívem megszakad.

Halandó férfié szívem,
aranyszőke vezér
ejtett rabul mindörökre,
míg lelkem Révbe ér.

Hogy tetszik?

Well, hálásan köszönöm elismerésedet!

Sziasztok!
Szokás szerint késve, de azért mégiscsak le tudtam ülni a gép elé egy kicsit olvasgatni. És szokás szerint megérte Sajnálom, hogy megint csak néhány verset ragadok ki - nem könnyű ilyen forgalomban ezt a munkahelyi verskritika-műfajt művelni... Remélem, a többiek nem fognak azért megharagudni rám...
Artemisz: már napokkal előbb meg kellett volna mondanom, hogy az oroszlános versed nagyon tetszik: elgondolkodtató és jól meg van írva. Sokat szenvedtem rajta, de nem hiszem, hogy ki tudnék emelni belőle részeket, mert az egész úgy egyben egész, ahogy van - szerintem túlzottan egységes ahhoz, hogy szétboncolgassam. Azt hiszem, tényleg sikerült megláttatnod, amit akartál. Az újabbal még csak ismerkedem, egyelőre csak átfutottam, de arra gondoltam, most inkább írok pár sort arról, ami a fejemben van, mielőtt megint belém fojtják a szót...
Neframíel: köszönöm!!! A tündés versed a maga eredeti megközelítésével megint nagyon tetszik (igen, tudom, ezt mondom minden versedre, de hát tényleg ez a helyzet...) És hát az is csak enyhe kifejezés, hogy eredeti: ahogy a vége felé egyre jobban belemelegedik a téma kifejtésébe, és egyre komorabb lesz az egész, annak tényleg lenyűgöző ereje van. Eszembe nem jutott volna ezt meglátni ebben az egész tünde-dologban, úgyhogy megint csak ámulni tudok!
Nimashilin: hát, ez is borzasztóan erősre sikeredett. Különösen az eleje tetszett, ahogy a ritmusa hozza a Stabat Mater Dolorosa lüktetését, és még ezzel is újabb párhuzamot ad. (Privát öröm, hogy más is úgy látja: a tolkieni és a keresztény világkép között komoly átjárhatóság van ) Ha megtalálod azt a másik verset, amit Szofi említett, én is szívesen elolvasnám, ha szabad (Egy kérdés: a címben az "eredetitől" való ragozásbeli eltérés - Stabat Mater / Stabat Matris - hordoz valami jelentést?)
Minden jót mindenkinek:
Well

Kedves Tolkienes Verselők! Útkeresők!


Nehezen tudom összeszedni a gondolataimat, de megpróbálom. December 11-én tüntem fel itt a fórumon, immáron 3 hónapja. Nem ismertem sem a társaságot, sem az itteni szokásokat. Felelőtlenül beírtam azt a két versemet, nem tudván mily érzéseket vált ki bennetek. Gondoltam másnapra elfelejtitek. Nem így történt  Eléggé nagy vízhangja lett a dolognak! (nem akartam) A hatás, hatást hozott, és bennem is megindult a „csak azért is”. Nem szép dolog volt tőlem.

Most szombaton ismét találkoztatok, hogy elmélyüljetek egymás iránti tiszteletetekben, és barátságotokban. Hallottam hogy volt olyan aki azért nem ment el mert azt hitte hogy én ott leszek. Sokan voltak azok akik reménykedtek abban hogy nem leszek ott: Szomorú vagyok ha ez tényleg így van. Nem akarom bomlasztani ezt a társaságot, mert együtt vagytok többek.
Sajnálom, hogy valaki miattam nem akart elmenni a talira. Ennek az eseménynek hatására arra az elhatározásra jutottam, hogy (most jön a lényeg) nem fogom többet zavarni a köreiteket, és nem írok több versnek nem nevezhető alkotást a fórumra. Ha valakit megbántottam, attól szeretnék elnézést kérni, így a színfalak mögött is. Az ilyen kirívó esetek mindig azt jelzik, hogy van egy jobb, és létezik egy magasabb forma is. Valamilyen szempontból tanító 

Tisztelettel: Farkas Ferenc (meztelencsiga)

Artemisz: nekem tetszik a vers:) Csak nemtok kritikát írni mert ahhoz nem értek, csupán annyit tudok, hogy tetszik vagy nem.) De ez tetszik!

Rabyn:
A Cím nélkül REMEK!!
Egyszerű, kifejező, klassz!
Ügyes vagy!

A Vándor is jó, csak talán... hmm.... nem is tudom.. a témához nem jönnek ki úgy a rímek.. de én utálok ilyen kritikákat mondani. A gondolatok szuperek benne!

[size=9:1vx8o0he]Sosetöbbetse írok ilyen verset, ha senkise olvassa! Nyiff!! [/size]

Galadh, Lamo: Nagyon szépet írtatok!!


Ma naggyon unatkoztam földrajzon (az van kémia helyett mert a a tanerő még mindig beteg) és ezt a két verset alkottam.

Cím nélkül

Ne haragudj, de nem szeretlek.
Ne haragudj, de nem ismerlek.
Ne haragudj, hogy másra vágyom.
Ne haragudj, mert más az álmom.

Ne bánkódj mert nem szeretlek.
Ne bánkódj mert nem ölellek.
Ne bánkódj, ha nem vagyok itt.
Ne bánkódj, ha elhagylak én.

Ne sírj, mert nem szeretlek.
Ne sírj mert nem kedvellek,
Úgy ahogy te szeretnéd.
Ne sírj, mert én is sírnék.

Könnyeid folytsd magadba,
Bánatod senki se hallja.
Mosolyogj a nagyvilágra,
Hogy keserű könnyed senki se lássa



Vándor

Elfogytak lábam alól az utak,
Megpihenek, bejártam mindent.
Egy puha ágyban találom nyugalmamat,
Láttam már sok csodás kincset.

Mély tárnák rejtekében, arany virágokat,
Magas fák lombjában ezüst leveleket.
Gonosz földjén fény csillámokat,
Drága tündérföldön zúgó csermelyeket.

Elfáradtam a hosszú út során.
Lepihenek, láttam már sok mindent,
Meleg szobában, ágyban fekszem.
Várom édes álmomat.



Véleményezést kérnékszépen.

Galadh írta: Lam: hűha. hát az enyém elbújhat a tied mellett... nagyonnagyon szép lett, gratu!!!
ez különösen teccett: "Lehetne mindez a részlet a részem"

És még egyfajta Weöresre emlékeztető ritmikája is van!!!
Lamorak! :up: :cheers: :sungl: CSODASZÉP!!

[size=9:27sgxh4p]Csatlakozhatok a LamFanClubhoz? [/size]

Lam: hűha. hát az enyém elbújhat a tied mellett... nagyonnagyon szép lett, gratu!!!
ez különösen teccett: "Lehetne mindez a részlet a részem"

Lamorak, Galadh ez nagyon szép!!

Régen szivárvány zenét halggattam,
de ma már elég csak egy üres dobalap.

Mindennap mozaik

Üres vagyok mint a lap
Impresszió-pöttyökkel díszíthető alap
Bár ritka az a Cézanne-mester-nap
Mely minden színfoltot helyére
Gondosan berak


Köszönet a tegnapelőtti jó hangulatért, elelsősorban Maunak, fqqdknak, és Jacopnak(illetve Petri Györgynek)
A versekben igyexem magam, illetve titeket utólérni, kritizálni viszont nincs képem,(EGÓ-m).

Galadh írta: víztükrön úszó felhőket néztem
kezemben tartottam a csillagokat
minden, mit láttam, az enyém lehet
de sehol nem találom mosolyodat

fűszálak közt kergettem a szelet,
napsugárra hintettem csókomat
felforgattam az úton minden követ
de sehol sem találom mosolyodat

örökre bezártam nehéz szívemet
kicsiny kulcsát messze hajítottam
már tűvé tettem érte az egész világot
de soha nem találtam mosolyodat

(Improvizált variációk Fa képeire és témáira)

Vízen a felhők úsznak az égen
Nézem a csillag a tenyérbe simúl,
Lehetne mindez a részlet a részem,
Csak mosolyod nélkül a bánat az úr.

Szél szalad át előttem a réten,
Csókomtól zeng nap-sugara-húr,
Úton a sok kő fordul a kézben,
De mosolyod nélkül a bánat az úr.

Szomorú szívem örökre bezártam,
Kicsi kulcsa sötét mély éjbe' lapúl,
Mind a világon rajta a bánat,
Mosolyod nélkül mindig az úr.

Az elmúlt hét végén készült el ez a vers a betegségtől és a láztól kimerült állapotban....
Nézzétek el nekem!

Egy Sajgó Lélek Meséje a Halálról

Estéid lassan bekerítenek…
Mégis Halálos iramban ver a szíved,
Körbevesz a sötét csendben magányod,
És Te csak várod ostoba halálod.
Nem hiszed, hogy valóban érted jön,
De tudod, hogy észrevétlen átoson küszöbödön…
Őrült táncából, ha a Fénybe kijutsz is végül,
Akkor is csak Halálod kaphatod fizetségül.
Mert üres mezőben bolyong csupán a szem,
Még ha valami mást látni vélsz is néha,
Ez a tánc akkor sem lesz olcsó tréfa…
Végül marad a suttogós, végtelen sötétség,
Betakar mindent a Halálos Hidegség.
S bár hajnalt vársz, az éjszaka lesz Veled!
- Akárhogy játszol, a meccset mindig Ő nyeri
És ott az az egyre csak távolodó virradat…
Mintha magával vinné a sötétség a fényt…
-Ez nem ígér semmi reményt!-
És mégis: ahhoz, hogy egyszer utolérd,
Halálos elrugaszkodás kellene,
Mégsem tehetsz semmit sem ellene.
Hisz rég tudod, hogy ez így csak tapogatózás
A ködből kivillanó szuronyhegyek után…
És megint csak Te jössz, önmagad után:
Fejedben kavarog egy félmondat bután:
De inkább futnál mégis most valami más után:
-Lehet, hogy „az Élet csak a Halál tévedése?”
Nincs menekvés vaksötétből ki a tiszta fénybe?
Csak látszat, hogy a Fény olykor belép a Sötétbe!-
Az Élet mégis a Halál bölcsője lenne?
-Bár fordítva is pont ugyanannyit tenne-
S minden próbálkozás csak Halálmagot vet a mélybe?
És minden Lélek inkább csak Lélekölő lenne.
Ez a sok fura kérdés, és még több kételkedés:
Jönni vagy menni? – nekünk már nem lehet igazi kérdés,
Hisz régóta ugyanaz minden irány!
Lét és Nemlét között ingázik ez az őrült Világ…
Minden körbejár a szélsebes Halálparipán!
És most már tudod: Hiába kapsz a fejedhez,
Nem jönnek újabb válaszok, s Te csak vársz sután,
Hisz régóta már csak kaputlan űrben állsz csupán,
De a harmatos oszlopfők között valahogy
Mégis csontjaidba költözik a tél.
Gránát robban az elemi erők viharában…
Erődöd rég elveszett valahol a homályban,
És már csak füstölögnek az éjjel eloltott tüzek…
De amikor úgy érzed: ebbe az éjbe már belehalhatok,
No, akkor lesznek majd hosszabbak ismét A Nappalok.

/Így már csak hosszú és értelmes bolyongást Remélhetek
Az Élet és Halál mezején rekedt, örök-időtlen harcot vívó,
Magukra maradt szomorú Lelkeknek,
Akik mostanra már tudják: Élni vagy meghalni?
-az mindegy!
Hisz ez a kettő már régóta egy!!/

Leguán:Idézlek:Csak azt mondd meg nekem légy szíves, hogy hogyan készítik el a neflety pityóma levest?

Csak annyit mondhatok Neked: NEM TUDOM!

Suilad, emberek/tündék/hobbitok!

NNa, hozam nektek egy BAROMI HOSSZÚ versikét, másfél napja született, éjfélnek évadján.

Ha vki veszi a fáradságot, hogy elolvassa, örülnék a véleményezésnek.
Szorgosan készülök a Rohírok krónikása-szerepre...

Hírnök dala: (2004.02.21.)

Zöld mezőn át útra térek,
nagy Királyom indított el
Büszke rohír Éomernek
hadba hívó üzenettel.

Hosszú az út: nyargalj, lovam,
magas füvű, dús lapályon,
Edorasba visz az utam,
a királyt ott megtalálom.

Itt vagyok hát. Bocsássatok
Éomer király elébe!
Futvást jöttem. Követ vagyok,
vad háború hírvivője.

Elesszár szólt: "Jöjj, testvérem,
gyors lovassereged élén;
hű szívvel tett esküd vészem,
rántsunk együtt kardot, mint rég!"

"Ismét harc!"- Éomer így szól,
"Sohasem lesz újra béke?"
"Lázadnak a Kelet-lakók"
- felelem én szemlesütve.

"Ha így van, hát vidd el szavam
númenori Elesszárnak:
Megteszem, mit megfogadtam.
Nem is kell több, csak néhány nap.

Hírnökeim ím, kiküldöm
a hegyekbe, a pusztába,
embereim egybegyűjtöm
már holnap hadi mustrára.

S harmadnap elindulunk
háromezer katonámmal,
egy hétre rá találkozunk
Minas Tirith kapujánál!"

Tíz nap múlva hajnal hasad,
fürge lovak dobogása
csendül fel: itt a rohír had;
pajzsuk a Nap tükörmása.

Acélpáncélt ölt a Király,
fényes sisak sötét haján;
népe előtt lovára száll
szőke Éomer oldalán.

Rohan, Gondor: két nép egy lett.
Alkony népe, Nyugat népe.
S vonulnak túl-Keletnek
az ellenség keservére.

Vademberek ádáz hada:
a múlt sötét árnya éled.
Véres sár lesz a föld pora;
nem drága az emberélet.

Vörös gyászban Nap hanyatlik,
hősnek végső tisztet adva,
fáradt a had, ám szó hallik:
a két vezér erős hangja.

"Győztünk!"- így kiáltják ketten
atyáiknak ősi nyelvén,
s állunk mind, bár sebzetten,
diadalunk éljenezvén.

Dicső tettek dicső napja;
zászlók csattognak a szélben:
a Fehér Ló, a Fehér Fa
szabad szépsége teljében.

Mily csodás volt! Áldom sorsom,
hogy láttam saját szememmel,
és míg élek, magasztalom
lantommal és énekemmel.

Nos?

Megérkezett..


Esteledő, halk hóesésben
Magányban ázva, egyedül.
Szelíd, tiszta merengésben
Szívem hosszú útra készül..

Hópelyhek kusza esésében
Lépteimben az Én menekül.
Hallgatag, fuldokló Mélyben
Könnyem Félelemmel vegyül..

Hajnalom néma érintésében
Felriadó vadként, megfeszül.
Szótlan, szép Emelkedésben
Éjt érintett Hóvirág rezdül..

Meghajlott, igaz Feledésben
Zárt szemében egy Hírnök ül.
Nyughatatlan reszketésében
Szívem megérkezett végül..

mecsi, a Vasárnap egészen naturális, monjduk ezt már megszokhattuk Tőled. Ez kifejezetten tetszett. Négy generációt, Betlehemet, falut-várost összefog. Csak azt mondd meg nekem légy szíves, hogy hogyan készítik el a neflety pityóma levest?

Nagyon jól éreztem magam tegnap a talin, köszönöm mindenkinek! Sajnálom, hogy nem került sor felolvasásokra, szerintem emiatt meg kéne ismételni a talit

Ma este igazán szíven ütött jó néhány vers, amit itt olvashattam. Mondom is:
Galadh: csatlakozom Dodie-hoz, szerintem is ez az eddigi legjobb versed! igazán megragadott, el sem tudom mondani, mennyire.

Dameron: a tiéd is tetszett! (egy kis kritika, magánvélemény: itt-ott megbicsaklanak a sorok, és azok nem jönnek ki olyan jól, viszont máshol meg tökéletes sorpárokat alkalmazol, amik nagyon ütnek: pl. Mióta nem vagy csak zuhanok halkan / Szárnyakat próbálok egy eltévedt dalban )

Ladislas: ebben a versben minden bennevan, az egész világ. a sorok szépen összecsengenek, és erre a versre is azt tudom mondani, hogy ettől még erősebb lesz. egyvalami van, amit viszont nem értek egészen:
[size=9:3pclpof9]Miért szenvedek, ha van könnyebb út, [/size]Miért nem teszem, nincs visszaút?

---

Most igyekeztem bővebb kritikákat írni, mint amilyeneket szoktam - remélem, segíthettem.

Na, hogy lássátok Jacopo mérhetetlen hatalmát, elárulnám, hogy sikerült rávennie egy közös versre... Pedig aki ismer, az tudja, hogy mennyire távol áll tőlem a versírás...
Szóvalakkor:

Jacopo-Nodlee

Lecsó
Lopott-eltépett virágszálak a múltból
Előtűnnek halványzöld derengéssel
Csókok megmaradt íze az ajkamon
Olvadj szét lángoló testemben!

Nemröhögni, véleménytmondani!

Nahryien írta:

Atyám] Nincs értelme, hogy emberek között vagy!
Én: Úgy érzed..?
Atyám: Tudom.
Én: De, vérednek, fiadnak tekintesz még engem..?
Atyám: Már nem.. Már nem érezlek annak..
[Az utóbbi megtörtént.. ]

De durva! 8O ...

Vasárnap

Jéghideg álmok jönnek, abroszra festett virágokat szagolnék
Feleségem előttem áll, dédnagyanyám lábait mossa
A kandalló mellett vajas kenyér rohad a padlón.
Alszanak az ökrök az istállóban. Csöcsük ring, mely álomba tette őket.
Én az ujjamat szopogatom, s közben ráéneklek a pirítóssütőre
Kisfiam elaludt a fürdőszobában, a kis gumi kacsája öngyilkos lett a kádba.
Csöndes vasárnap délután ez a mai, még a wc-re se járok oly sűrűn fingani
A kertben a szomszéd kutyája vájlingolja a macskámat! Szép lesz a szőre, vagy mit tudom én !!
Befejeztem a ujjam cumizását, mely most felázva az orrom felé közelít
Gombócokat gyúrok, életem gombócai ezek. Mely némán repülnek tova a padlószőnyeg felé!
Au! Au! Bumbala Pista! Au! Au! Bumbala Pista! Neflety pityóma levessel mártott kockasajt.