Versek

Telcontar Léli írta: én így értelmezem (mert ugyebár nem az a fontos, mit _akart a költő írni_ )

Az e lényeg, h te hogy értelmezed. Ismét tanusíthatom, h az égvilágon semmit nem 'akartam mondani', mikor írtam--csak át 'akartam' fogalmazni Fa képeit és sorait olyan formába, ami nekem eszembe jutott. És akkor itt jön a nagy elméleti kérdés: ennek a két versnek ugyanazok a képei, ugyanaz a szerkezete, ugyanaz az iránya--ugyanazt jelenti a két vers?

[size=9:2v77ez8v]Mint, elfeledettistenek
vágynak új templomokba,
úgy vágyom én az életet.

S mégis holtak útját járom,
mert nem fogad be a világ,
s már nevetek minden káron,

mit mások okoznak nekem.
És csillagok alatt járva
még zenghet síri énekem,

tán zenghet még más hangokon,
mint égbe kiáltot átok:
ti égek majd ily poklokon.[/size] :

Sziasztok! Ebbe a topicba még soha nem írtam (nem tudom miért...), de verseiteket olvasva úgy gondoltam elküldöm egy régi-régi költeményem.
Remélem méltó lesz egy olvasásra...

A versnek nincs "hivatalos" címe, ugyanis nem találtam olyan címet mely kifejezné a művet... magamban csak "Ébredés.." -nek szoktam nevezni...

Szürkület van. Sötétedik…
Hideg van, még sem érzek semmit.
Félholtan tévelygek reszketeg homályban…
Már rég bezárkóztam…
Nem akarom, hogy értsenek, s nem akarok érteni senkit.
Egyedül vagyok, már nem érzek semmit.
Nincs se ellenségem, se barátom,csak én vagyok s a halálom.

Nem volt ez mindig így,régen szerettem…
Dicső hősi halált, s a küzdelmet kerestem.
De e két dolgot nem találtam,csak ármányt és talányt:
Vajon meddig jut az ember ha nincs mellette egy „barát”?
Szívem lágy maradt,s áltattam magam:
„Eljön a Te időd, mikor minden szív szakad!”
Rég volt ez már,az időt nem mérem.
Elmúlt a kor, s Én is elmúltam lassan, szépen…

Csönd van. Sötét van.
Valami készülődik. Mint a vihar előtti csend,
Érzem a levegőben: a világ megremeg!
Igen! Háború van! Megindult a csata!
Hadba! Hadba! Kinek van egy karja s lába viszi:
Kardot neki!
Hű barát a szablya, a lejobb a bajban.
Pengéje csillog, hangja csengő, a Harcosnak himnuszát zengő!!
Pusztítsd az ellent, ne kíméld!
De tőle kegyelmet te se remélj.
Suhintottam kardom,élveztem a csatát,
Csak kacagtam mikor szembejött a Halál.

Félelem nélkül néztem vele szembe,
Ez volt életem legnagyobb küzdelme.
Tébolyult fejemben élesen szólt hangja:
„Tedd el a kardod…Ez az akaratok harca!”
Szemtől-szembe álltunk, egymásra várva,
S nem a Halál, Én maradtam állva.
Aztán ismét csönd lett és sötétség…
Éreztem a csillagok s a mélységek szépségét!

Homályban ébredtem,egy teremben,
Börtönöm s otthonom is lett egyben.
Se fény nem szűrődött,se szél nem süvített.
Az abszolút semmi…ez volt mi körülvett.

Nap mint nap látok egy sötét alakot járni,
A homályból nem jön ki, csak körvonalit látni.
Kezében a karddal, ismerős e járás,
Sosem lettem volna egy kardért oly hálás.

Most mégis idejön! Véres a kardja,
Sok áldoztban megmárthatta.
A Halál az. Értem jött, semmi kétség.
Megfáradt lelkem leljen végre békét.

De nem! Ez nem lehet! Már látom!

Hisz ez én vagyok, mint gyilkos.
Szememben nincs más csak a tüzes harcos.
Egy szörnyé váltam, változik alakom.
Arcom sápadt, szemem üres.
Kardom mögül ezer holt lélek sürget!
„Pusztulj! Pusztulj!”
Hallom hangjukat, s ezer kiáltástól kisérve felhasad a Nap..

Csönd van és sötét.
Egy szempárt látok. Nyugodt leszek.
Nem zavarnak a belső kételyek.
Csak nézem e szemeket, s érzem a békét,
S jól esik ahogy ziháló szívemen terjed szét.
Egy lány az. Ismerem. Szeret engem.
S e szeret ment meg engem.
Újra hiszek és remélek,
Egy jobb jövőben mely talán rám is kitérhet.

Csönd van. Hajnalodik.
Újabb ébredés. Újabb álom.
Nyugalmat már nem lelek ezen a világon.
Gyere jó kardom,lesz még egy munka.
Egy jó cselekedet, mellyet nem követ újabb.
Nem bánja majd senki, ha ki is derül híre.
Több vagy kevesebb…mindennek vége.

Csak egy lökés a kardon és vége,
A Halál csapott le a Halál kezére.
Nincs fájdalom, mégis érzel.
Fázol egy kicsit, s ez jól esik mégegyszer…

Újabb álom,más mint a többi.
Félsz egy kicsit, hogy egyszer fél be fog maradni.
De ez Örök, nem lesz ébredés.
Fáradt lelked megtalálta a békét.

Csupán azt kérem, fejfámra annyit írjanak:
Itt nyugszik az, kivel az idő nem haladt.


Köszönöm hogy elolvastad, s szívesen olvasnám véleményedet is.

Úgy látom, manapság trendi dolog Jacopoval közösen verset írni. (Tudom, ez nem hangzik valami kedvesen, de végtére is viccnek szánom.) Szóval itt van a legújabb koprodukció (erős Tarjazoid felhangokkal), amely nem jöhetett volna létre Jacopo közreműködése nélkül. Ha bárkit érdekelnek a hülye kifejezések benne, akkor mailt ír.

És egy másik csiszolatlan példány (a három egy egész együtt), variáció egy témára, de vajon mire is?

code a rat the monster on doom in it

Erda niire (Area) írta: Timona: aranyos Jók a rímei, tessik a ritmusa... és a vszk-ok kezdőbetűjéből ugye direkt köny ki, hogy Ádámé.....

Igen, direkt a vers cime is erre utal (Akrosztikon= névrejtés), és nagyon örülök neki, hogy sikerült megfejteni a talányt, igy hivták a fiút akibe picikét beleestem, bár nem tartott soká a fellángolás, ő talán nem is sejtette...

Egy elf halála
A vér szaga tovább dühítette őket
De a sebesültnek mégis véres lett a tőre
Ölt és küzdött az orkok ellen
Míg mellette feküdt társának teste

Fehér bőre mocskos a vértől
Életéért imádkozni máris késő
Járja csak járja harci táncát
Hogy életben tarthassa élni vágyát

Ahogy az orkokkal végez, élete fogytán
Tudja, élete véget ér oly korán
Még egy utolsó vágás azután földre rogyna
De a Halál ölelése karjaiba fogja

Felemeli az istenek fölé
S nem engedi vissz övéi közé
A Halál az elfben a szerelmet találta
S így történet meg egy elf halála

A Halál szerelme
A Halál karjaiban tarotta a gyönyörű lányt
Ő az a szépség kire évezredek óta várt
Egy temetésen pillantotta meg a törékeny
Majd magáévá tett egy rejtett ösvényen

Minden elkeveredett, jóvátenni már késő
Hiszen a Halál szerelme egy gyönyörű élő
Minden éjjel felkeresi, s a lány csak szenved
S már ilyen fiatalon a Haláltól terhes

A Halál tudta, de megakadályozni nem tudta
A lány eldobta életét, mert megunta
Halála miatt a Halálé már soha sem lehet
S így múlt el örökre a Halál szerelme

Hiányzik mindene
Hiányzik szemeinek ragyogása
Hiányzik kedves mosolygása
Érintése és finom illata
S közelségének vigasza

Hiányzik csókjai, s hangja
Hiányzik, hogy nem ölel a karja
Mindig azt kivánom, hogy veled legyek
S azt is, hogy sokáig szeressen

Sehol sem lelte
Menekült, csak tovább
csak tovább
Futott az életéért
az életéért
A halál üldözte őt
üldözte őt
Serege kutatta
kutatta
De sehol sem lelte
De sehol sem lelte

Bújdosott a hegyekben
a hegykben
Amíg el nem jött a tél
jött a tél
Utána a faluba jött
a faluba jött
De a halál így sem lelte
így sem lelte
Sehol sem lelte
Sehol sem lelte

Soha sem...

Hazugság volt
Hazugság volt minden szavad
S ezekután esélyed sem marad
Rászedtél, de már nem hiszek neked
S nem leszek már soha sem veled

Északra megyek az elfek közé
Mert nem kapok már törődést
Harcolni fogok életem végéig velük
Mert köt hozzájuk a kimondott eskü

Hazugság volt az is, hogy szeretsz
S azóta nem vagyok már veled
Hazudtál, s ezt soha sem bocsáltom
S nevedet is örök életemben utálom

Timona: aranyos Jók a rímei, tessik a ritmusa... és a vszk-ok kezdőbetűjéből ugye direkt köny ki, hogy Ádámé.....
Nihil: ez a vers is nagyon tetszik... nem tudom miért..... valahogy olyan jó volt olvasni..... [size=9:2juh0tvs](és ha úgy vesszük lehet hibátlan a rím, a ritmus, a téma, ha az ember nem szereti olvasni...)[/size]
Nima: nagyon szép ez a versed is!! Ami megfogott:
"Nem tagadhatjuk meg legbensőbb énünket." 8O :itscool: ez mindent megmagyaráz.....

Húúúú! Ez igen, Nihil! Ennek a versnek aztán van mondanivalója. Leírja az emberek "önmaguk keresését", amit titkon vagy kitárva minden ember minden pillanatában tesz. Igaz, a verset elsőre nehéz megérteni, de ettől van varázsa. Csak így tovább!

Celeb

Üdv!

Ezt nem bírom megállni...

Szóval

Lamorak írta: (Improvizált variációk Fa képeire és témáira)

Vízen a felhők úsznak az égen
Nézem a csillag a tenyérbe simúl,
Lehetne mindez a részlet a részem,
Csak mosolyod nélkül a bánat az úr.

Szél szalad át előttem a réten,
Csókomtól zeng nap-sugara-húr,
Úton a sok kő fordul a kézben,
De mosolyod nélkül a bánat az úr.

Szomorú szívem örökre bezártam,
Kicsi kulcsa sötét mély éjbe' lapúl,
Mind a világon rajta a bánat,
Mosolyod nélkül mindig az úr.

Legelőször is kiemelném a ritmikáját. Mert egy nagyon szép versritmusa van, ugyanakkor viszont ez tökéletesen szemben áll a jelentésével. Mert a szomorúság egy 'lassú' dolog, viszont a vers önmagát gyorsítja. Hiába próbálom lassan olvasni, mindig a ritmikája eltérít.
Az első sor teljesen megkavarja az olvasót. Most a vízen vagy az égen úsznak a felhők? Hát igen, mindkettőn: víztükörből látszik az ég. És aztán továbbfejleszted a képet: éjszaka van. Gyakorlatilag ez idáig egy szép, idealizált természeti kép. "Lehetne mindez a részlet a részem": igaza van Galádhnak, ez gyönyörű sor És az eddigi szép képet hirtelen összetörik, mert semmit sem érnek, mert ő nem mosolyog (akihez a vers szól; egy konkrét személy, nem általában az olvasó). Emiatt (és mert ez a motívum folyton visszatér) a vers szerelmi bánatot sugároz.
"nap-sugara-húr" nagyon szokatlan, de szintén nagyon szép! Ezt szó szerint látni lehet; a kép, amikor egy erdőben állsz, és a fák levelein dárdákként süt át a nap... "kő fordul a kézben" egy tipikus álmodozó képét tárja ez elénk, aki most, a szerelme nélkül nem tud mihez kezdeni.
Az ismétlés egyfajta monotonitást ad a versnek, mert az elbeszélő gondolata mindig ugyan oda tér vissza (ahhoz a bizonyos harmadik személyhez), és ez is erősíti a bánatot (mert a monotonitás szomrú, és ha az ember szomorú, a gondolatai monoton ugyan azon dolog körül járnak ).
Az utolsó versszak a legszomorúbb. Egy 'elhatározás' a magányra, az egyedüllétre. Mert bezárta a szívét, és el is hajította a kulcsot. Maga köré épített egy falat, és nem csak a szerelemben, hanem a magánéletben is, eltávolodik a barátaitól...
Három érzékszervet is 'megmozgat' a vers: látás (nézem), tapintás (szél szalad), halás (zeng). Ezektől sokkal valódibb lesz

Najó, ez az egész szvsz, meg én így értelmezem (mert ugyebár nem az a fontos, mit _akart a költő írni_ ), ráadásul most valahogy nagyon nem megy ez nekem... az biztos, hogy nagyon jó vers, és nagyon megfogott, meg minden, szóval grat!

Léli

Ave!

Sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni szombaton, kifogtam egy egynapos lázrohamot. Igen, nyomtam az ágyat, egyedül. Nadeazért híreket hallottam, egyes Jacók és Efkúk csúnyán szidták egymást az utca közepén... Stbstb.
Reagálni most nincs időm, 15 perce elindultam itthonról, sajnos csak elvileg.
Ezt viszont még gyorsan elhadarom, mert Ilúvatar tudja, mikor tudok újra idekukkantani.
Szóval mecsi drága: Köszönöm. Nekem semmi bajom veled, ami volt, azt az aktuális pillanatban elmondtam, ne is taglaljuk. Örülök, hogy van egy saját fórumod, amennyire tudok, lelkes látogatója vagyok. De az itteni működésedet /tudjuk, melyik részére értem / én is ellenzem és elleneztem. Ott viszont szívesen olvasom őket. Remélem, ide is benézel majd a komolyabb verseiddel és nem tűnsz el teljesen. De tényleg köszönöm.

Ma délután:

Ha szürkeség, hát szürkeség. Legyen.
Ónos eső, üveg-ágak. Utam töretlen járom.
Ablakon kinézni – közelebb jött a végtelen.
Össze-összetapadó emberi-állati-létező árnyak a falakon.
Félek tőlük. Újra ősz? Minden nap haldoklom.
Megszülettem, élek, várnak.
Lebegő, levegő-ízű szerelem.
Meddig élsz? Születsz, halsz. Kell nekem?
Mint bárki másnak. Hogy túléljük a magányt.
Hogy egy kicsit többek lehessünk bárkinél.
És épp így veszítjük el színeinket.
Nem tagadhatjuk meg legbensőbb énünket.
Ha szürkeség, hát szürkeség. Legyen.

Erda niire (Area):Köszönöm a dícséretet és a pozitív kritikát!
ADIM a Des: Nagyjából igazad volt, tényleg pocsékul voltam az elmúlt néhány napban... és én is remélem, hogy nem bosszantottam fel azt a bizonyos csuklyást korábbi versemmel... de tény, hogy meglehetősen közel voltam hozzá...
Meztelencsiga: Sajnálom, hogy tényleg el akarod hagyni ezt a topicot! Nekem speciel hiányozni fognak a verseid!

Jól esik, hogy valakik olvassák és értékelik az irományaimat!
Majd igyekszem odafigyelni, hogy értelmes sorrendben írjam le, és ne halmozzam a szavakat...
(bár ez elég nehéz mostanság)
De úgy tűnik, egyenlőre mégsem ússzátok meg idétlen vers-próbálkozásaimat, mert megjöttek a "cserealkatrészek" és a dokik gőzerővel dolgoznak az újbóli összerakásomon...
Egyszóval, ha kuszán is, de azért még vagyok!

„Az Élet egy dallam, a Bosszú a kotta, a Fegyver a hangszer…
…És én most eljátszom neked a Halál Dalát…
Menekülhetsz, de újra látni fogod elhibázott életed kudarcait;
S a mások szeméből is rád nevető Halálnak összes arcait…”

Ami volt, már rég tudom, marad.
Csak láthatatlan mappa rendezgeti…
Csendet sugárzó, nagy lapok alatt
Élnek leglényegünknek sejtjei.
Magunk, ha alig is, de sejtve,
Így épülünk közöttük állva.
Nem is tárgyai, de teljes valónk
Oldódik át egy mélyebb tájba…
Mert jelek között jár, aki él.
Tudása titkon ehhez nőve nyílik,
Mint a virág, és megérzi:
A jelenben még, de már a jövőben,
Ahogy a legnagyobb csillag alatt
Egy érzékeny tudásnak lesz a része,
Mely magán át látja azt a tengert,
Aminek nincsen se partja, se szintje, se mélye…
S lassan felfedezi magában az embert!

ADIM a Des írta: Timona, a te versednek is nagyon kellemes a ritmusa, szótagra passzolnak a sorok, ám az utolsó vsz-al nem tudtam megbarátkozni. Ez a Hold kivirran, talán csak a rím kedvéért került oda, és a sok illan-villan túl töménynek hat, ami főleg záráskor rossz, mert sokszor az adja a szájízt egy vers után...

Köszi a véleményezést Adim, pont ilyesmit szerettem volna kapni, épitő jellegű kritikát! Közben rájöttem, hogy el is irtam a végét mert rubin csillan- már át is javitottam, de ettől még mindig az utolsó versszak nem a legjobb, ezt én is tudom, de mint mondtam 2 évvel ezelőtti darab és nem akartam átirni v ilyesmi. Mégegyszer köszi!

Lamorak írta: Köszönöm a gratukat, de ez tényleg csak egy negyedórás impró volt, helyenként még lehetne finomítani... és persze igazából csak Fáéval együtt működik.

Hidd el, jó ez így. ha még ültél volna felette, hogy "finomabb"
legyen, elmúlt volna a varázslat.

Oké, vettem! Egyébként meg csak elírtam, nem direkt volt.
Vissza is vontam, a világért sem szeretnék senkit magamra haragítani!
Köszi a figyelmeztetést!
ADIM a Des

ADIM, Telcontar az Telcontar (és fiú, és nemigen jár verstopicba), Léli meg Léli!!! Lélinek csak a "vezetékneve" Telcontar, és ne hecceld, mert harap!

Majd ha jön ihlet, akkor írok... Felagund szerint is van érzékem az ütemhangsúlyos verseléshez!


Area, a te versedről az a történet jut eszembe, mikor egy spanyol nemesúr beleszeretett egy mór muzulmán leányba, és mikor a papok ezt megtudták, a lányt máglyára küldték, mint pogányt, a férfit pedig szemben vele megkötözték, és a fejét kalodába fogták, hogy végig kelljen néznie, ahogy meghal.... CSUDASZÉP VERS!!

Kellemes Napot, Álmodók!

Mecsi, gondolom jó érzés ennyi megemlékezést és egyebeket olvasni magadról, ez dob egy nagyot az Önbizalmon és az Egón is. Még akár azt is mondhatnám, hogy jó kis felmérés volt tőled, mert hát akár az is lehetne, nemdebár? De bizonyára valóban úgy érezted, nem passzolsz a sok csillagfény és árny közé... Azért beszólásod és amit az elindított, legalább vitt egy kis életet a verses topic tömörített vers és vélemény oldalára...
Artemisz, jöhet a következő pamparamm!
Arlith, naná, hogy megdumcsizzuk az ügyet barátságos keretek között. De azért ne hagyd otthon a tajkártyádat!
Timona, a te versednek is nagyon kellemes a ritmusa, szótagra passzolnak a sorok, ám az utolsó vsz-al nem tudtam megbarátkozni. Ez a Hold kivirran, talán csak a rím kedvéért került oda, és a sok illan-villan túl töménynek hat, ami főleg záráskor rossz, mert sokszor az adja a szájízt egy vers után...
Erda, tőlem nagggyon távol áll ez a gyűlölködés, a harag és bánat ekkora mértéke! Viszont máglyrakáson el lehetne szavalni, és itt most nem a sütire gondolok...

ADIM a Des

Artemisz: gyönyörű volt (most is az ) a tündés versed, nem tudtam ( talán elbambultam), hogy a Hírnök dalát is te írtad... Az is nagyon céép!

ADIM a Des írta: Artemisz, a Hírnök dalának nagyon jó a ritmikája, ha lelkes hozzá nem értőként mondhatok ilyet! Nagyon jó lett, a történet egész, és sokatmondó, és ha lendülettel olvasom a szótagok jól pamparammoznak a nyelvemen.

Ez tetszik!!
Jó, hogy más is így érzi!!! Ez is volt a célom!!

Eleniel amúgy rögvest észrevette benne Arany János nyilvánvaló hatását (Toldi: :up: :itscool: :agree: .. tökély - azért nem írom, hogy RULZ, mert nem merek ilyen gyönyörű, igaz, MAGYAR költeményt külhoni szóval dicsőíteni!!!!- ) szóval, hát igen, Daliás Idők Középföldén...

Area, pusszantlak, örülök, hogy tetszett a tüncversem!!

[size=9:2pawva86]Léli, ami a Lamorak Fan Clubot illeti, asszem, tudom, ki Borka, de mind1. Majd Farsangon konzultálunk.[/size]

Ja és Mecsi: azt ne felejtsük el, hogy az első két versed nélkül nagyon sok másik vers (ugye a csigaklubboso varicáoi) nem születettek volna meg. Plusz nem telt volna olyan jókedvúűen az út Veszprémbe lefelé:DD

Kedves Meztelencsiga!

A művészet fogalmának definiálása mindig is bajos téma volt. Ha nem is sűrűn láttunk tőled láng-lelket és hold-ezüstöt, a kakaóárus labdázása gyermekeivel örökre belopta magát a szívembe. És nem múlik el nyom nélkül a kultuszod, hisz a csigaklub.uw.hu él! Köszönöm továbbá a huszonegyedik század humoriparát felpezsdítő szimbólumaidat. Amúgy nem kenyerem a sztárolás, de azért néha szükséges tudatni a világgal a véleményünket: szerintem a kreativitásod, ami a versírásnak is fontos előfeltétele ugye, nem egyszer meghaladta mindannyiunkét együttvéve.

Mindazonáltal a beavatatlan kívülállók, és a művészetről kristályosabb nézeteket valló társaink nevében megköszönöm, hogy a tevékenységed befejezted ebben a topikban, mert ezzel sokunkat megóvsz a konfliktushelyzettől. Ellened és melletted érvelni is nagyon frusztráló dolog tud lenni, de még frusztrálóbb abban a tudatban élni, hogy pár véletlenül idetévedő olvasó rossz hírét keltheti a topiknak a saját értetlensége miatt.

Maradok hű Prófétád:

Simon Csaba Péter / Efkú

code a rat the monster on doom in it

Adim: Sajnálom,hogy nem lehettem ott szombaton, mert úgy gondolom ezt érdemes megvitatni még. Majd legközelebb. Annyit teszek még hozzá, mielőtt elkezdenénk egymás mellett elbeszélni (vagy folytatnánk? ), hogy Mauval értek egyet. És nem rágtam be, csak rosszul esett az a bizonyos kérdés, mert tényleg nem túl kellemes ez az egész...
Tudom nem te mondtad, de egy vicc- én meg az egóm... na mindegy
Szóval majd szeretnék beszélgetni veled erről a dologról, bár nem muszáj megygőznünk egymást.

mecsi: Én abszolút híved vagyok, bár mostanában nem nagyon volt türelmem az írásaidhoz. Abban viszont mélységesen egyetértek Jacopóval,hogy van ami ide való, és van ami nem A Te verseidnek van egy másik hely is, ahol nyilván mindenki üdvrivalgással fogad. A komoly verseiddel, ha létezik ilyen ugye nem kell eltűnnöd, sőt, senki elől nem éri meg megfutamodni...
Azoknak, akik fújolnak meg azt mondom, hogy nem muszáj azt elolvasnod, amit nem szeretnél....

Eddig csak olvasgattam a jobbnál jobb verseiteke, és egyre nagyobb vágyat éreztem arra, hogy megosszam veletek az enyémeket. Bár kicsit félek attól mit szóltok hozzá főleg, hogy még nem tudják a barátaim sem, hogy próbálkozom ilyesmivel . Talán, mert csak akkor irok verset, ha reménytelenül szerelmes vagyok vagy nagyon szomorú és elhagyatott, mert igy könnyebb mindezt elviselni. Ennyit a bevezetésről , indulásnak egy 2 évvel ezelőtt iródott darabot hoztam:

Akrosztikon

Ámor távol halkan illan,
szívem lassan messze surran.
Szellő szárnyú szürke felleg,
lassan átszövi a csendet.

Dongó zengi édes szót:
megszeretni Ringatót!
Illeg- billeg lepketánc,
símogat e szende ránc.

Álom képed felderen,
ködbe bújva Nap lement.
Sok- sok óra búba szállt,
a te fecskéd máshol járt!

Mélán kong egy szívlebeny,
elfeledni nem merem.
Tán az éjjel elveszítem
azt ki engem felhevített!
Ám csak fájón penderített,
nem segített, csak legyintett.

És kis szikra mindig villan,
lágyan pislog, rubin csillan,
lassú párás Hold kivirran,
szörnyű távol messze illan.

Nagyon kiváncsi lennék a véleményetekre!!!

Galádhkám, Lam: Annnnnnyira büszke vagyok rátok Nagyon jókat tudtok írni Puszi a buksitokra

Úgyahogy visszatértem ebbe a topicba is, bocsánat, hogy úgy eltűntem 2 'elemzés' után, csak néhol nagyon nem látom magamat az érettségi és egyéb ilyen hülyeségek miatt... szóval eccer már elkezdtem egy újabb 'elemzést', és azt igyekszem a héten be is fejezni (ha megtalálom ), és tényleg visszatérni. Mert olyan jó veletek foglalkozni )

Artemisz (és aki még érdeklődik): az LFK tagság ügyében majd keress meg személyesen. De szeretném leszögezni, hogy ez Lamorak Fan Klub, és nem Lam Fan Club. És csak úgy tájékoztató jelleggel: a tagság (egyik) alapkövetelménye, hogy tudnod kell, kicsoda Borka

Léli

Meztelencsiga, én is sajnálom, ha elmész, mert amellett, hogy sokan irtó nagyokat derültünk bizonyos verseiden, és kissé "kultfigurát" faragtunk itt belőled, azért értékeltük a verseidet, nem csak a vicceseket, hanem a komolyabbakat is! Jó lett volna megismerni Téged személyesen is. Amúgy megértem és elfogadom, ha itthagyod a fórumot, de azért gondold meg...

És egyetértek Tomával!

MECSI:nem te tehetsz erről hogy van valaki aki rosszul ítél meg téged
vannak kifejezetten jó verseid.

nemtudom de szerintem meztelencsigának van egy más oldala is
igaz volt 2 verse az elején az elidított egy kavicsot amiből kőomlás lett de
a vége nem itt lett nem itt bontakozott az ki igazán.

most őszintén van pár emberke gondolom aki ismer engem és amint látná az én ilyen beütésű művemet nem gndolna 100 asnak.

MECSI nem volt tisztában azzal hogy ez lesz belőle.
felkapottság stb

Szerintem ő igen tehetséges. vannak más versei is szépek
lehet pár fárasztó de ha fáradt azember és rá van hangolódva
akkor nagyon jó tud lenni.

nem akarok én senkit se meggyőzni

de szerintem MECSinek nem volt ideje kibontakoznia itt.
Szóval esélyt kell neki is adni arra hogy az igazi énjét ki tudja bontakozatni.

mert így a netről nem lehet ismerkedni főleg a versei alapján
nem lehet

most én kerek perec kimondom ADY-t komplett hülyének gonoltam egy elvont baromnak a versei alapján, de rájötttem hogy ez nem így van sőt!
(ez nem hasonlat!)

Szóval kedves xy MECSI is ember! adjunk neki esélyt hogy beilleszkedhessen.

köszönöm: Leitold Márton (Toma gazda)

Sziasztok,

Bár nem írtam ide eddig, mostanában gyakran járok errefelé, olvasgatom verseiteket. Némelyek tetszenek, mások erősen megragadnak ...
Egy dolog bánt, és úgy érzem, meg kell említsem -- nem azért, hogy bántsak bárkit is, hanem mert nem illik a színvonalhoz, nem illik azokhoz, akik a mai világban még álmodnak, verset írnak, keresik az igényesebb létet, formákat, tartalmat.

A fájdalmam az, hogy az olvasott művekben az "elvárthoz" képest rengeteg a helyesírási hiba ... Tudom, soknak egyszerűen a sietős gépelés az oka, de én mégis azt kérném: tiszteljétek meg az olvasókat, Magatokat, az alkotásotok azzal, hogy odafigyeltek. Ha vannak még emberek, akik szívvel-lélekkel alkotnak az anyanyelvünkön, akik még mindig a válogatott szavakban lelik meg az utat, hogy üzenjenek a világnak, egymásnak, akkor tegyék ezt úgy, hogy tisztelettel viseltetnek a nyelv iránt.

Köszönöm.

Mecsi: nanecsináldmár! Nem hagyhatsz itt minket! Ok, én eddig nem igazán reagáltam rád, de nem azért, mert nem tetszettek a verseid, hanem, mint írtam már régebben, nem igazán tudtam felfogni a verseid. Az egy magasabb szint, amire én csak megszeppenve felnézek, de most már kezdem érteni öket! Végre van veled kapcs. egy kis sikerélményem, erre elmész??? Ne légy gonosz.....

Erda Niire: nekem szvsz nagyon tetszik a vers amit írtál. Nem épp egy tipikus, de manapság ki szereti azokat? Meghökkentő és elgondolkodtató. De miért mondod már az elején, hogy nem jó? Ez nem így van.

Mecsi:Én sepciel még mindig kiváncsi vagyok rád, és nem azért nem voltam verses talin mert ugy volt, hogy te is mennél. Persze jól el szórakozunk eszement verseiden, de a jó verseidet sem feledjük el. Bár én még alig olvasram őket.
Szvsz nem érdemes elmenned.

Nihil: igen szép a versed!! Nagyon jól leírod a dolgokat, szépek a képek, jó a ritmus, a rím..... szupi vagy!
Lamorak: továbbfejleszettél egy amúgy is remekműt, és ami a legfontosabb, hogy nem rontottad el! Zsenik vagytok mind a ketten!
Rabyn: nagyon tetszik a cím nélküli versed!!!! Szupi vagy, csak ezzel lenne egy kis kifogásom:
Könnyeid folytsd magadba,
Bánatod senki se hallja.
Mosolyogj a nagyvilágra,
Hogy keserű könnyed senki se lássa --> én inkább azt mondtam volna: Törj ki, üvölts, törj, zúzz, majd állj meg a romok felett, roskadj össze, bőgd ki magad, és utánna állj fel, és menj tovább.... én ezt szoktam....
Artemisz: nekem tetszik a tündés vers... olyan kis pattógós, kicsit vidámabb, felkapottabb... ariii!!!
Nefadar: A Sötét Úr születése tetszik a legjobban... jók benne a rímek, és a képek....

és egy hosszú pillanat szüleménye, mikor elöntötte az agyamat a démoni gyűlölet.... :evil2:
ne kérdezzétek, mi ez, én se tudom...


Ó, gyűlölj, hogy belehalhassak én is!
Égjek el a tűz hevében!
Had haljak meg egy forró ölelésben!

A fény! A fények mind odafönt, várnak már!
Gyere, gyere megváltó édes halál!

Gyűlölj, gyűlölj még erősebben!
Gyűlölj, hogy eléghessek a tüzedben!

Démoni sikollyal szállnak el büdös hanvaim,
S még sokáig forrt a levegő,
ahol elordítottam utolsó szavaim.