“Volt köztük egy nagy könyv, sima piros bőrbe kötve; lapjai majdnemhogy mind teleírva. Az elején jó néhány lapot Bilbó vékony szálú kacskaringós kézírása borított, de a java része Frodó határozott és lendületes betűivel volt tele. Az írás fejezetekre oszlott, de a 80. fejezet nem volt befejezve, azután néhány üres lap következett. A címlapon több cím is állt, sorra mind áthúzva.”
(A Gyűrűk Ura: A Király visszatér)
Bilbó több címet is felírt, szerepelt közöttük pl. a Váratlan utazásom is, de mindegyiket áthúzta, mert végül nem nyerték el a tetszését. Az idős hobbit - akárcsak a valóságban az idős J. R. R. Tolkien - túl fáradt volt már ahhoz, hogy a teljes történetet elmesélje, ezért annak a befejezése Frodóra várt (ugyanúgy, ahogy Christopher Tolkien fejezte be apja hagyatékát az író halála után). Frodó meghagyta Bilbó történetének a régi címét (Oda-vissza), a sajátját pedig így nevezte el: A Gyűrűk Urának bukása és a Király visszatérése.
A könyvekhez hasonlóan kaptak alcímet A Gyűrűk Ura filmes feldolgozásai is (A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A Király visszatér). Amikor pedig kiderült, hogy az előzményekből nem egy, hanem két film készül, a rajongók máris kíváncsiskodtak, hogyan nevezik majd el őket. Az akkori rendező-jelölt, Guillermo del Toro csupán annyit ígért meg tréfálkozva: sem Hobbit 2-nek, sem Electric Bongaloo-nak nem fogják hívni a második részt. Az első hivatalos filmcímeket Peter Jackson rendezővé válása idején jelentették be: An Unexpected Journey és There and Back Again.
Az első filmnek nem sokkal később már magyar alcíme is lett: a határozatlan névelőt elhagyva Váratlan utazásnak nevezték el. Ez egyrészt utalt A hobbit első fejezetének a címére (An Unexpected Party - magyarul Váratlan társaság és Váratlan vendégség is volt az eltérő kiadásokban), másrészt az öreg Bilbó fentebb említett, áthúzott címötletére is.
A There and Back Again-nek a könyvekben korábban több magyar fordítása is volt: A Móra-féle és a Ciceró-féle kiadásokban Egyszer oda, aztán vissza lett, A Gyűrűk Ura szövegében a 2008-as egységesítés előtt hol Oda-vissza, hol pedig Amott és Újra Emitt szerepelt, A hobbit Európa-féle fordításában is Oda-vissza volt, míg A Gyűrűk Ura filmváltozataiban a fordító Pataricza Eszter az Oda-vissza mellett az Oda és vissza alakot is használta néha. A Magyar Tolkien Társaság terminológiai egységesítése után a hivatalos magyar fordítás csak egyszerűen Oda-vissza lett, így annak volt a legnagyobb esélye, hogy a második filmnek is ez lesz a címe.
Csakhogy időközben kiderült, hogy két film helyett három lesz, így a stúdiók két új filmcímet is levédettek: The Desolation of Smaug és The Battle of the Five Armies. Később bejelentették, hogy a There and Back Again címet sem vetették el, ezért az első film An Unexpected Journey, a második The Desolation of Smaug, a harmadik pedig There and Back Again lesz.
Mivel a Magyar Tolkien Társaság szaklektorként közreműködött a filmek magyar változatának elkészítésénél, a hazai címadásban is kikérték a véleményünket. A trilógia második része kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a Desolation of Smaug a könyvekben egy földrajzi terület neve, a Magányos Hegy melletti pusztaságot hívták így Smaug eljövetele után. A magyar fordításokban volt már Sárkánypuszta (Móra-Ciceró); valamint Szmógdúlta vidék és Smaug Dúlta Vidék is (Európa). Az Egységes Tolkien Terminológiai Jegyzék szerint a hivatalos elnevezés végül a legutóbbi lett. A film kapcsán viszont előre nem lehetett tudni, mit takar: valóban csak a földrajzi területre utal-e, vagy valami másra: a “desolation” ugyanis lehet maga a dúlás is, nem csak a feldúlt terület. Sajnos hivatalos szinopszis híján erről csak találgatni lehetett. A Smaug Dúlta Vidék filmcímként nem volt az igazi amúgy sem, ezért alternatív címfordítások készültek, a hazai mozis forgalmazó (Forum Hungary) döntése alapján pedig az egyik szaklektorunknak, Tallián Balázsnak (Ulmo) a javaslata lett a befutó: Smaug pusztasága. Rövidebb, pontosabb, jobban hangzóbb és egyszerűbb, valószínűleg ezért eshetett erre a választás. És szerencsére kiderült a filmből, hogy ugyanazt takarja, mint a könyvekben.
A harmadik film címéhez is készültek alternatív fordításaink, mert bár az Oda-vissza ellen semmi kifogásunk nem volt, Bilbó gyakorlatilag már a Smaug pusztaságában odaért a céljához, így a harmadik részre már semmi sem maradt az odaútból. És ugyan az angol “there” jelentheti az ottlétet is, mint utólag kiderült valami hasonló problémát érezhetett Peter Jackson is. Ezért alakult úgy, hogy az alternatív fordításokra végül nem is volt szükség, mert a harmadik rész menet közben átkeresztelődött.
A There and Back Again-ra az utolsó film kapcsán mindig afféle ideiglenes munkacímként tekintettek. A rendező később elárulta, hogy már az első nyersvágások elkészültekor úgy gondolta, hogy ez a név nem működne, ezért megállapodott a stúdiókkal, hogy amint elkészül egy alaposabb vágás, leülnek, megnézik, és eldöntik, mi legyen az új cím. A stúdió, biztos, ami biztos alapon, bejegyeztette magának az Into the Fire címet. Ez magyarul szó szerint “be a tűzbe” vagy “tűzbe” lehetne, noha nyilván filmcímként egyik sem szerencsés. Az angol eredeti egyrészt a könyv egyik fejezetére utal: Out of the Frying Pan, Into the Fire. Magyar fordításai: Cseberből vederbe és Csöbörből vödörbe. Ezt a címet a magyarban nem nagyon lehetne úgy szétválasztani, hogy csak a második fele érvényesüljön. Másrészt nyilván Smaug pusztító lángjait is jelentheti, esetleg a történetet lezáró csata tüzeit is. Mindenesetre a stúdiók komolyan feladták volna a leckét a magyaroknak, ha ezt a címet választották volna. Hála az égnek, nem ez történt.
Az évekkel korábban bejegyzett The Battle of the Five Armies lett végül a befutó. Ez a magyarban a könyves terminológiát követve (szerencsére ezt mindig és mindenhol egyféleképpen fordították) Az Öt Sereg Csatája lett. Ha a stúdió képviselői és a rendező a zártkörű megtekintés után úgy érezték, ez lenne a megfelelő cím a záró résznek, az nem csak marketing-szempontokat sejtet a háttérben, hanem azt is, hogy a végső ütközet erősen dominálni fogja majd a trilógia záródarabját.
És mi lett az Oda-vissza sorsa? A rendező Facebook-bejegyzésében elárulta: ne lepődjünk meg, ha majd alcímként esetleg felbukkanna egy gyűjteményes trilógia-doboz borítóján. Hiszen Bilbó ezt a címet adta kalandjának, Tolkien alcímként használta A hobbit mellé, így a könyv szellemiségének az felelne meg, ha az egész történetet takarná, nem csupán egy szakaszát. A filmek végül hosszú kitérő után így érnek vissza a forrás és a szerző eredeti szándékához.
Kép forrása: A Gyűrűk Ura filmek
(A szerző A hobbit-filmek magyar változatainak egyik szaklektora a Magyar Tolkien Társaság megbízásából)
