Istarok

Én olvastam itt a tolkien.hu-n, hogy, mikor kirótták rá feladatát, Gandalf arra kárhoztatott, hogy azon túl öregember alakban kell járnia. Lehet, hogy ez örökre igaz maradt.

Ecthelion írta: Az biztos hogy Frodónak megterhelő lett volna Gandalfot test nélkül látni, vagyis nemlátni , vagy pedig tündeként...

Hát Valinorban az ember (illetve hobbit) akármire számíthat...
Nyilván Frodónak voltak már ismeretei, hogy mire is számítson a Tengeren Túli Birodalomban. Csak nem mehet oda anélkül, hogy pl. Gandalf ne beszélt volna neki legalább egy-két szót Valinorról. Így nem lett volna túlságosan nagy trauma Gandalfot más testben látni, inkább csak szokatlan...

Az biztos hogy Frodónak megterhelő lett volna Gandalfot test nélkül látni, vagyis nemlátni , vagy pedig tündeként. Szóval addig biztos hogy nem vetette le, utána viszont szerintem is. Azt mondjuk nem hinném hogy túl sok mindent tett volna ezután, szerintem visszavonult és kipihente Középfölde terheit, Irmo kertjeiben...

Fehér Szarumán írta:

Celebrom írta: Szerintem mig Frodó életben volt addig nem vette le emberi alakját.Utánna biztos,mert nem volt tőbbet szüksége rá,s szerintem teljes hatalmát vissza kapta hogy ugyanúgy tudjon tevékenykedni mint annak előtt mielött megjelent volna Középföldén mint mágus.

Szerintem Frodó lelkét nem akarta" "felborítani, megzavarni" ", azzal, hogy míg Frodó él, levesse testét. Hisz Frodó úgy ismerte meg Gandalfot, mint a bölcs, jóságos öregapót, aki remek tűzijátékokat csinál. Szóval elég megrendítő lenne, hogy Gandalf hirtelen visszakapja teljes maia erejét, kilép emberi alaljából, még Frodó életében.

Gandalfot a gond, a középföldéért érzett gond nyomasztotta, mikor ez megszűnt, akkor megkönnyebbűlt, és vidám volt. Ha öreg ember testében volt is vagy fiatal emberében.
A szilmarilok írta, hogy a Valák is szívesen öltöttek Tünde alakot, és abban is maradtak...
Csak most Olórin öregember alakjában maradt meg egy darabig

Celebrom írta: Szerintem mig Frodó életben volt addig nem vette le emberi alakját.Utánna biztos,mert nem volt tőbbet szüksége rá,s szerintem teljes hatalmát vissza kapta hogy ugyanúgy tudjon tevékenykedni mint annak előtt mielött megjelent volna Középföldén mint mágus.

Szerintem Frodó lelkét nem akarta" "felborítani, megzavarni" ", azzal, hogy míg Frodó él, levesse testét. Hisz Frodó úgy ismerte meg Gandalfot, mint a bölcs, jóságos öregapót, aki remek tűzijátékokat csinál. Szóval elég megrendítő lenne, hogy Gandalf hirtelen visszakapja teljes maia erejét, kilép emberi alaljából, még Frodó életében.

Ecthelion írta: Volna egy kérdésem: Amikor Gandalf visszatért Valinorba, vajon visszakapta teljes maia hatalmát? Vagy lehetséges, hogy levetette emberi alakját és visszaváltozott maiavá?

(Vagyis két kérdésem )

Szvsz Gandalf hatalmát egyedül a test korlátozhatta. Ha azt levette, ismét ereje teljében volt. Gandalf testtel vagy anélkül mindig is maia volt.

Szerintem mig Frodó életben volt addig nem vette le emberi alakját.Utánna biztos,mert nem volt tőbbet szüksége rá,s szerintem teljes hatalmát vissza kapta hogy ugyanúgy tudjon tevékenykedni mint annak előtt mielött megjelent volna Középföldén mint mágus.

Ecthelion írta: Volna egy kérdésem: Amikor Gandalf visszatért Valinorba, vajon visszakapta teljes maia hatalmát? Vagy lehetséges, hogy levetette emberi alakját és visszaváltozott maiavá?

(Vagyis két kérdésem )

Hát szerintem levetette megfáradt emberi testét, és újra maia lett.

Volna egy kérdésem: Amikor Gandalf visszatért Valinorba, vajon visszakapta teljes maia hatalmát? Vagy lehetséges, hogy levetette emberi alakját és visszaváltozott maiavá?

(Vagyis két kérdésem )

Igen. A B. Úr intézkedett, Szauron szája pedig a tervek kiötlésében jeleskedett. :itscool:

Uglúk írta: Hát szerintem biztos, mert le is írják a könyvben, hogy amíg Szauron Dol Goldurban volt, a Bosz. Úr álltal vezette Mordort. De Szauron szájának is volt szerepe bene, nem kétséges. :itscool:

Persze hogy volt! Ő osztotta a paracsokat

Uglúk írta: Hát szerintem biztos, mert le is írják a könyvben, hogy amíg Szauron Dol Goldurban volt, a Bosz. Úr álltal vezette Mordort. De Szauron szájának is volt szerepe bene, nem kétséges. :itscool:

Biztosan volt benne szerepe Barad Dur hadnagyának, de közvetlen kapcsolattal csak a Nazgúlok rendelkeztek Sauronnal
Így a legfelső irányítás a BosziÚrnál volt

Hát szerintem biztos, mert le is írják a könyvben, hogy amíg Szauron Dol Goldurban volt, a Bosz. Úr álltal vezette Mordort. De Szauron szájának is volt szerepe bene, nem kétséges. :itscool:

Bisztos, hogy a Minas Morgulban lakó Boszi, és nem Szauron Szája (Barad-dur hadnagya) készítette elő a terepet Szauronnak?

Alyr Arkhon írta:

Bögyös Fredegár írta: Inkább csak a gyűrűháborút megelőző évekre gondoltam, csak az már lemaradt...

A Gyűrűháborút megelőző években nem volt tétlen, Mordort készítette fel Szauron érkezésére, szvsz mire Szauront "kiűzték" Dol Guldurból, a Barad-dúr kulcsrakészen várta, az orkok és trollok tenyésztődtek, a fegyverek kovácsolódtak. Az egész tevékenységet természetesen Szauron (illetve akkor éppen Mágus-Varázsló/Necromancer) irányította, de nyilván szükség volt egy helyi vezetőre aki vagy a Boszorkányúr vagy Khamul volt. (utóbbi vette át Dol Guldur felügyeletét Szauron költözése után)
Tehát tevékenykedett rendesen már HK 1975 óta amikoris Északról elűzték de délen párbajban végzett Gondor utolsó királyával.

De míg a Boszorkányúr Mordorban munkálkodott, hogy azt előkészítse gazdájának visszatérésére, addig nem nagyon mutatkozott a többi földeken; így is értelmezhető a "bújdosása".

Az volt a kezdőtéma, hogy ki győzne abban a párbajban:Fehér G. vagy B.Úr.
Innen elkanyarodtunk sokfelé, de így sem tudtuk kideríteni e párbaj eredményét. Van valakinek új gondolata, ami segítene ebben?
:itscool:

Mondjuk ez elég hülyén hagzott:D
Szóval biztos volt egyfajta fejlődés emberből lidércbe, meg még elérik hatalmuk teljességét, de szerintem az elég hamar mehetet, jóval pelennor elött.

Gilgolwen Nimrandir: szerintem viszont (bár nemtudom bizonyítani, ezért nem kell komolyan venni ) nem fejlődött. Sem negatív, sem pozitív irányban. Szerintem Szauron "odaadta" neki a hatalmat azt csá irány dolgozni. Abban egyetértünk hogy teljesen meddő a vita, úgysem tudunk dönteni (sajnos ) Én akkor is Gandi mellet állok :evil3:

Csak találgathatunk....De azért jó lenne ha tudnánk!

Ilyen kérdésekben igyekszem nem elfogult lenni. Gandalf hatalmas erők birtokosaként érkezett Középföldére, de ez csupán töredéke volt szelleme teljes erejének. Teljességében nem használhatta azt, mert -mint tudjuk - a valák elsősorban nem azért küldték a mágusokat Középföldére, hogy "karddal" harcoljanak az árnyék ellen.
Ahogy a valák ereje "csak" Ardára korlátozódott, az ő erejük Középföldére. Bár Gandalf ereje mellé áll még a Narya is, valamint már Fehér Gandalf volt, de ne feledjük el, azt sem amit Alyr hozzászólásában is olvashattunk...
Ecthelion: azért nem merném állítani, hogy a Boszorkányúr nem fejlődött... csak úgy mint a valós világban, Tolkien világában is minden folyamatosan változott, és nem hiszem, hogy ez a változás a Boszorkányúr esetében negatív irányú lett volna...
A felsorakoztatott, meggyőző és kevésbé meggyőző érvek ellenére, továbbra is csak találgathatunk, hogy ki kerekedett volna felül kettejük harcában.

Én viszont akkor is kiállok Gandalf mellet, aki már túljutott egy balrogon annak egy lidérc sem okozhat nagy gondot. Továbbá ez a "most érte el csúcspontját" dolog szerintem egy kicsit sántít: ő mindig ilyen erős volt, és szvsz nem fejlődött. Amikor pedig azt mondja hogy ez az ő ideje, ezt szerintem arra értette hogy most végre lesz egy kis csihi-puhi amiből ő is kiveheti a részét.

u.i.: Még mindig nem becsülöm le a bosziurat

Inkább csak a gyűrűháborút megelőző évekre gondoltam, csak az már lemaradt...

Én azért tartom valószínűnek a Boszorkányúr győzelmét, mert abban a pillanatban érte el ereje csúcspontját. Persze a pillanatot most nem arra a néhány másodpercre értem, amit szemtől-szembe Gandalffal töltött, hanem az egész pellenori csatát.
A Boszorkányúr egész eddeig szinte bújkált a világ elől, még amikor Frodóékat üldözték, ő akkor is inkább csak hátul tartózkodott. Sok bújdosás, rejtőzködés után végre felfedte magát teljes valójában. És ahogy ott mondaj, hogy "Ez az én órám!", az is nagyon meggyőző.
Lényegében a Boszorkányúr karriere egy szép ívet rajzol: kezdve a bújdosással, majd szépen lassan közeledett a háború, ezalatt ő is szépen lassan készült az ő idejére. Mikor aztán felvirradt a csata napja (azaz felvirradt volna, ha az a ronda, Mordorból érkező füst- és felhőtömeg el nem homályosítja az eget), akkor már ereje teljében vonult ütközetbe, hogy örökké megdöntse Gondor királyságát. Ezért is lett rábízva a Morgul-sereg vezetése.
Talán ennyi érv elég is lesz...

Fogas kérdés...Én csak remélni tudom, hogy Gandalf győzött volna.
(Mellesleg amikor először olvastam A Könyvet ez volt az, amit nagyon hiányoltam, hogy a Fehér és a Fekete lovas összecsapjon.Tudom, a sors akarta így, [size=9:2u8t4kk3]/na meg persze Tolkien, hogy most találgathassunk /[/size] de nekem akkor is hiányzott.

A pillanatszerűség, meg az előre eldöntött dolgokkal egyetértek! Ugyebár a sors Szerintem viszont (nem becsülöm le a bosziurat) Gandalf nyert volna. Szóval a lényeg hogy ő eleve ilyen erővel van megáldva, nem kapta. Továbbá abban sem lehetünk biztosak hogy milyen nagy hatalma volt, mert mint tudjuk sosem fedte fel valójában, szóval az is lehet hogy tévedek (bár nemhiszem ) Én mégis Gandi mellet állok És ha Gandalf győzött volna akkor a mordori sereg is berezelt volna (eléggé)

Igen, ez a pillanatszerűség nagyon jól látszik a bőv. vált.-nak abban a részében, mikor Gandalf (v. hívjuk csak Tharkúnnak! ) ott valóban összecsap a boszival! Tudom hogy ez nem igaz, meg minden, de ez a pillanatiság jól látszik rajta!

Hát végülis igazad van. Ha a könyv( film) egyes jeleneteire gondolok, akkor tényleg felbukkan bennük ez a "pillanatszerűség", és nem is kevésszer. Elég nehéz ezeket észrevenni.
Eszembe jutott valami.....de ahhoz tisztázni kéne, mi is történt Gandalf elfogásakor pontosan. Az már régi téma..tudom... :gandalf2:

Jó, lehet, hogy "abban a pillanatban" a Boszorkányúr volt "erősebb", de az a pillanat elmúlt. Értem ezalatt azt, hogy Tolkiennál igen fontos az "adott helyzet sorsszerűsége", vagyis azt, hogy bizonyos pillanatokra a sors át tudja rendezni azt a "hatalmi rendszert", amit rendesen elvárnánk. Pl. amikor Trufa megdöfte a Boszorkányurat, az is egy ilyen pillanat lehetett, mivel nyilvánvalóan nem voltak egy "súlycsoportban", a sors azonban úgy rendelte, hogy abban a pillanatban a kicsinek kellett legyőznie a nagyobbat. (FIGYELEM: TOVÁBBRA SEM TRUFA ÖLTE MEG A BOSZORKÁNYURAT )