Gondolatok

De miért félnek az emberek álmodozni? miért félnek a meséktöl? És mi miért nem félünk? Annyi félék vagyunk és mégsem félünk álmodozni, reménykedni, elmerülni egy történeteben, zenében. Mások mért félnek ettöl? és mért van, hogy a Felnöttek kiölik a gyerekekböl a mese szeretetét?

Azt hiszem,hogy amit ti itt elmondtatok mind igaz...én is átéltem már ilyeneket...de ezek között az élmények között szvsz az a legrosszabb,amikor a saját családod nem tudja elfogadni az úgy mondt hirtelen változást...szal amikor már ők akarnak visszarángatni a földre...
Az én osztályomban engem fanatikusnak tartanak...nem is tudják mit jelent az,hogy fanatikus...felelőtlenül ezt mondani másokra nem :fejetcsóvál:Rajongó vagyok?Lehet:De fanatikus az nem...szvsz a fanatikusság az valamilyen betegség szerü nem?Szóval amikor már semmi más nem létezik az ember számára...ez,ahogy előttem is mondtátok nem egészsges.

[size=9:387v5kgn](ennyit az én értelmes hozzászólásaimról)[/size]

Mondjuk talán annyi van, hogy lehet, hogy néha pl. én de lehet mások is, kicsit több időt töltök/töltenek/töltünk Tolkiennel, mint kéne vagy megszokott. De azért mindenkinek megvan a maga élete, és amíg a feladatát ellátja, addig mi baj?

Nem lehet, hogy némelyek félnek az ún. mesevilágtól? Nagyon nehéz kitágítani a látókört, és tényleg igaz, hogy a tekintélyükön esne csorba, sőt, még az is előfordulhat, hogy elkezdenek gondolkodni, és akkor rájönnek, hogy az egész addigi nézeteiken változattani kéne. ez pedig kénylemetlen.

Mint filozófiával foglalkozó ember nem csodálkozom, hogy csodálkoznak rajtam, és anyukámmal sokszor beszélgettünk már arról, hogy vajon miért furcsállják azt, vagy félnek attól az emebertől, aki másképp gondolkodik. Anyát is néha majdnem megkövezték, és alaposan le is üvöltötték, amikor valamiről mást gondolt, és másképp csinálta, mint ami a megszokott. Ez értendő a világegyetemről alkotott felfogásán kezdve az egész élethez való hozzállásán át a mi nevelésünkig. (Egyesek szemébe baj, hogy nem ver minket.......)
Talán ezért is ilyen toleráns, na meg azért is, mert ha rá bírnám szedni, hogy olvassa már el végre, akkor tuti tetszene neki, ha nem is az egész, de részek igen. Így is tetszeik neki amiket elmondtam. Egyszer volte gy kisebb balhénk, hogy mi ebbe a jó, mondjam már el röviden, miről szól.

Amikor mondtam, hogy a természet szeretéről is, és elmondtam az entek dolgát, hogy kinyuvasztották az orkokat, Anya szeme felcsillant: "ma is ez kéne."

Tudom, elég gyerekesen írtam le most a dolgokat.

Telcontar beírásához egyet tennék hozzá: ha lefanatikusoznak valakit, ne ugorjon a másik torkának, mert azzal igazolja, hogy tényleg az, és még akkor se tegye ezt, amikor a regényt és Tolkient ócsárolják.

Ilyenkor egy nagyon jó taktika: miért gondolod ezt? És várni, hogy mond-e valamit. A regény esetén különösen zavarba lehet hozni az illetőt, merthogy nem olvasta és úgy ítélkezik.

De Alcarcalimo, hogy valaki akkorra süsü legyen, hogy megkérdezze, miért jó nyelvet tanulni, és meg lehet-é belőle élni... különösen tőled, megha néha néz álláshirdetést....én ezt nem is feltételeztem, hogy akad oylan, kai ezt teljesen komolyan, nem pedig futó őrület hatására megkérdezi.

Szvsz ez a "minek tanulni" egyik gyönyörű, irigységből fakadó megnyilvánulása, merthogy te többet tudsz, mint a másik...

Minden jót, áldott, boldog új évet mindenkinek!!!!!

Telconak igaza van sztem...
a fanatizmus nem jó sehol sem: sem itt, sem másutt... Itt igazából azt látom, hogy valóban sok kívülálló nem érti, hogy miért jó ez az egész, miért szeretjük JRRT-t, mert nekik más a hobbyjuk, s ezt sokan nem tudják elfogadni, mert az a "normális" amit ők művelnek. Mármint az ő értékrendjük szerint. Miért? Hobbynak kell lennie minden embernek, valami szórakozás, ahova visszahúzódhat, különben bekattanna... nem? Valakinek olvasás, sport, túrázás, valami(k)nek a gyűjtése, nyelvtanulás, akármi lehet. Hajlamosak vagyunk hülyének, különcnek nézni azt, aki a megszokottól eltérő hobbyt választ. Pedig nem rosszabb egyik sem a másiknál, ha az illetőt leköti, elfoglalja magát - netán még tanul is belőle -akkor nem lehet rossz. Egyik barátom (fiú) varr... nagyot néztem először, amikor serényen kattogtatta a varrógépet, de nem nézem hülyének... miért tenném? Szokatlan ugyan, de ő ezt szereti. Ha egy hobby nem káros senkinek, akor nincs vele gáz.
Gáz két esetben van szvsz.
1) ha valaki nem képes elfogadni a másikét, hülyének, fanatikusnak nézi pusztán azért, mert nem egyezik az ő ízlésével... ez ciki. Nem egyszer találkozom olyanokkal - sok ilyet említettetek - akik gyakorlatilag mindenféle ismeret nélkül sommásan ítéletet mondanak arról, azokról, akit/amit nem is ismernek, esetleg csak "halloták hogy mekkora baromság". Ők mondják, hogy mi hasznod belőle, mire mész vele, minek ez neked, mekkora kreténség, stb. Meggyőzni őket nem lehet... olyanok kicsit mint a lovak, akiknek a szemük mellé bőrkütyüt erősítenek, hogy csak egy irányba lássanak (csőlátás). Nekik mondhattok bármit: hiába. Nem fogják bevallani, hogynem volt igazuk, mert úgy érzik ezzel a tekintélyükön esne csorba. Korlátoltság rúlz:))) (a fentieket olyan szórakozásra értem persze, ami nem káros s nem árt senkinek)
2) a másik gáz, ha valóban fanatikus lesz valakiből, ha csak az az egy dolog tölti ki az életét. No, az joggal idegesít másokat, de ez hagyján, mert magának az illetőnek is káros. Beszűkül, körömszakadtáig - s elvtelenül - védi az igazát, s ezzel hasonlatossá válik az előzőekben említett csőlátó kategóriához.
Hadd szúrok be ide egy nem régi versemet, ez ugyan a vallási fanatikusokról szól, de talán megállja a helyét kissé itt is.

Szóval... sztem 1) ne legyünk fanatikusok semmiképpen! Ez valóban káros... 2) Fogadjuk el, ha valakinek nem tetszik a mi kedvtelésünk, de ezen veszekedni nem érdemes (a szemtől szembe támadást, amivel azért szépen szembesülünk néha, persze nem kell eltűrni, de veszekedni akor sem érdemes... én dumálok, néha én is megteszem )
3) Boldog Új Évet Kívánok nektek!!!

bevallom, én megértem a kötekedőket, mivel én is rendkívül nehezen viselem el a fanatikusokat. Leginkább azokkal van problémám (és szívem szerint néha erőszakosan is fellépnék), akik annyíira fanatikusan hiaznwk saját értékrendjükben, hogy el sem tudják képzelni, a másik is lehet ember, máshogy is lehet erkölcsösen, tisztességesen stb. élni.
Amikor lefanatikusoznak titeket, gondoljatok arra: ők olyan famatikusok, akik elvakultan hisznek a saját beszűkült világukban és fogalmuk sincs arról, hogy másképp is lehet jó.
A baj,, hogy az oilyen emberekből lesz focimeccs, politika, háború stb. esetén a vérszomjas csőcselék...

Nekem iszonyatos szerencsém van, hogy soha semmit nem kélnyszerítettek rám, apámnak annyi, megjegyzése volt a hobbijaimhiz, hogy "mindegy, mit csinálsz, de csináld jól". Ez a liberalizmus jó értelemben vett eszméje.

Áfonya írta:

Alcarcalimo írta: Ne dühöngj:) Nem érdemes...
Igen, én is találkozom ilyenekkel. Van aki pl. eleve hülyeségnek tartja, hogy én nyelveket tanulok. Merthogy minek. Mire megyek vele. Fogok-e vele énzt keresni. Tök jó. Ezen az alapon megkérdezhetném tőle, hogyha szórakozásból megnéz egy filmet, meghallgat egy cd-t vagy elolvas egy könyvet, vajon keres-e vele pénzt.... merthogy neki az a szórakozás a hobbi, nekem meg ez. És emiatt hülyének néznek (a bélyeggyűjtőt senki se nézi hülyének, pedig ő is csak előveszi néha a gyűjteményét s gyönyörködik benne. pont).

Basszus, Alcar, végigbólogattam a hozzászólásodat (meg a többiekét is), ehhez muszáj hozzászólnom, ugyanis apámmal *pontosan* ugyanezen orditoztunk két órát a minap... ugyanez a szöveg: mire mész te ezzel, mi HASZNOD (!! a k. életbe, az ember hobbija nem zárja ki eleve a haszon szükségességét?! nem ezért csinálod, hanem azért mert szereted...) van belőle hogy ezzel foglalkozol (Tolkiennel, MTT-vel), nem vagy te egy kicsit fanatikus, stb. Én ugyanezt válaszoltam, amit Te írtál, hogy valakinek ez a hobbija, valakinek meg más. (Én asszem valami modellgyűjtőt hoztam fel példának a bélyeg helyett. ) Szóval sajnos ez elég valós probléma, és rosszul is esik, hogy miközben diplomám, fizető állásom van, amiben teljesítek is, apáméktól mégis azt kell hallanom, hogy inkább másra fókuszáljak, mert ez nem visz sehova - azt amire vittem, persze figyelmen kívül hagyják, arról nem is beszélve, hogy itt már nem csak egy rajongásról, hanem barátokról van szó, és azért a barátokat nem lehet összekeverni egy író/könyv/mű iránti rajongással, egal, nekik egyremegy.

Hú bocsi, de ezen a dolgon én is éppolyan tehetetlen méreggel tudom felhúzni magam, mint Orsie...

Na meg én. engem se felejts ki, én tegnap két órán át egyfolytában ezen mérgelődtem, hogy minek azt nem tudom, de felhúzott. Orsie ne kérj bocsánatot, mert nem a te hibád. Máskor is volt már ilyen.
Mindenkinek meg van a maga heppje, nekünk A GyU másoknak meg más. Ha valakinek nincs jólvan attól még el is viselhető ha beszól. De ha valaki olyan mondja aki szintén olyan nagy mániákus(bélyegy meg ilyenek) annak meg kéne értenie. Az én anym megérti pedig nincs ilyen szenvedélye, ő azt mondja ami csak egy kis örömöt okoz az már megéri a pénzt, fáradtságot stb. Na de keresztapám aki minden szart gyűjt, könyveket, újságkivágásokat, receptket, bélyegeket, gyufásdobozokat, képeslapokat... ő hülyéz le a legjobban. ez nem túl jó érzés. És sokan vagyunk így ahogy én látom. De ez ellen nem tehetünk semmit, és ne is akrjuk én büszke vagyok rá hogy Tolkien rajonó vagyok. És ti se szégyeljétek mert ez egy kiváltság.

gillz írta: nálunk a tolkienizmust még mindig jobban tolerálják, mint azt, amikor gótulok. és ugyanannyira érthetetlen. miért akarja mindenki, h ugyanolyanok legyünk? miért akarnak az emberek belátható kategóriába sorolni még azon az áron is, h az már fájdalmas? :/

Gillz: mert ha átlátható és kiszámítható vagy, tudnak "kezelni" és kihasználni, és ha valakinek olyan a hajlama, akár uralkodni is rajtad.

MTT- fórum: hát nálunk előfordul, hogy néha nem tudják hova tenni, de alapvetően tolerálják és örülnek neki a szüleim. (Végre megyek valahova, nem pedig állandóan otthon ülök.) Apukám szvsz nem teljesen érti, és gyerekesnek, butaságnak tartja. a múltkor látta a DVD- reklámot, kiakadt egy kicsit, hogy ezt néztem végig, mire finoman érzékelttem vele, hogy a könyv, amit nem olvasott, sokkal jobb szvsz mint a film, de film is nagyon jó, és részeletekből néha nem lehet az egészre következteteni. Nme szólt rá semmit.

A nickneveken egyszer Anya akadt ki, de annak is elmagyaráztam a lényegét, miért is használjuk ezt nem csak mi, hanem minden internetes közösség. nagyban megkönnyítette a dolgot, hogy akkoriban pont a Kvízpartban játszott, tehát sok kifogása nem volt a dolog ellen.

Karácsonykor meg nagynénémnek adtam kölcsön a regényt, nem tudom, mit fog hozzá szólni.

Nekem alapvetően szerencsém van a családommal. A koliban furcsán néztek rám, de mindenkire, kai szerettte Tolkient, szinte lopva mertünk róla magunk közt beszélni. Én nyíltan felvállaltam, mindenki azt szól, mait csak akar alapon. Ha ő nézheti a chat.hu-t vagy a társkereső lapon vihoghat, én is hadd nézzek meg olvassak már azt, mait akarok, senkinek semmi köze hozzá. Magyar szakos szobatársammal sikerült is megszeretenem a regényt, pedig ő előtte sokat morgott velem, hogy miért nem olvasok Hazai Attilát, aki pedig a modern valóságot írja le. Mondtam neki, hogy azért, mert a szürke lakótelepet, meg a káromkodást én is tapasztalaom, olvasni pluszba még nem akarom. (Ugyebár a dezertőr szökése nem téveszetndő össze azzal, amikor a rab a rácson túli világra gondol- ennek idézést mindenkinek ajánlom, akivel bajoskodnak, hogy Tolkien világa nem reális...)

Realitás: a vallás mennyirre realitás? A mítoszok hősei a maguk idejében mennyirre voltak valóságosak? És egyáltalán: mi a valóság? Amit látok? Ha leveszem a szemüvegem, már nem azt látom, amit addig láttam. Valós élet: egy szerzetes, egy apáca élete épp annyirra valóságos, és tartalmas, ha ugyan nem tartalmasabb mint eg ysok pénzt kereső bankáré. Vajon a bankár boldogabb-e a maga valóságához kötődő dzemléletével, mint azok, akik figyelemeb veszik, hogy a bankár valósága a valóság egy szelete, és a maguk valóságát cizellálják és dízsiítik. könyvek, versek, zene stb. által. Valóság: akkor aki tagadja Tolkien létjogosultságát, miért olvas el bármit, miért és honnan van igénye valamire, ami túl van a materiális világon? Merthogy van, az jól látható.
Talán az a probléma, hogy egyesek fel merik vállani ezt az igényt, mésok meg letagadják a maguk számára is, és ami legrosszabb, elvárják, hogy a másik is megtagadja ezt az igényét. És ha ez megtörténne, jönne a falanszter...Értelmesebb-e a falanszter élete, mint annak a világé, ahol van még a meséknek és Tolkiennek is létjogosultsága? Bizonyos szintenm logikusabb talán, de mindennek, még a mesék világának is megven a maga logikája. Tehát: a falanszter világa talán átláthatóbb, de nem élhetőbb.

Léli írta: Aki meg olyan, mint akiket leírtatok.... meg kell próbálni meggyőzni, hogy téved. Ha meg nem megy, akkor legalább nyugodt szívvel hagyod ott, hogy te mindent megtettél.

Én rengetegszer próbáltam meggyőzni őket de nem sok sikerrel... És az eredmény nem lett túl pozitív, ergo ezek után nem foglakoztam velük. És őszintén szólvanem is nagyon akarok. Perpillanat örülök, hogy a 95%-tól 5 évre megszabadultam, és van egy olyan érzésem, hogy később se nagyon fogok velük találkozni...

[size=9:2r0vpj3j]Ui.: Nem szoktam ilyen negatív ember lenni, de ez az osztály teljesen kikészített, és nem sok jó maradt meg bennem róluk...[/size]
Bocs, ha OFFoltam

Három dolog:
Lehet szeretni, lehet utálni, de elismerni el kell.
[pl. én nem szeretem George Michealt, de elismerem, hogy valamit tud a pasi...]

"Hülyékkel nem vitatkozom, a többiek úgysem tudják melyikünk az."

Gillz: Neked meg ajánlom az aláírásomat
[nem elolvasásra, mert azt gondolom már megtetted, hanem az ajánlás másiki értelmében]

Orsie / Fraktál írta: Hajjaj, én is hányszor hallottam már Anyámtól, hogy az MTT-ből meg a talikból nem fogok megélni és hogy hol van ennek a haszna meg stb. Mintha mindennek a világon erről kéne szólnia. Grrr. :mad2:

Látom már, én e tekintetben (ha másban nem is) szerencsés vagyok szülők terén. Merthogy az MTT-t kezdettől fogva jól tolerálták Az MTT előtt soha nem jártam el sehova, és pár hónap után már úgy köszöntem el itthonról, hogy "Szijasztok, majd valamikor jövök. 11-kor indul haza az utolsó buszom, legkésbb azzal jövök" És kész Ugyanakkor a barátaim is tolerálják a dolgot. Bár ze nem csoda, szinte csak itt vannak barátaim Bár már egyetemen is vannak, de ők meg már így ismertek meg, és teljesen elfogadják, meg jó dolognak tartják. Bár velük is meg kellett értetnem, mi is az az MTT (mert hallottak róla, csak nem ismerték eddig!). A volt gimis oszt.társaim meg... furcsának találták, meg érdekesnek. Néha ugyan poénkodtak vele, de én ikább nem vettem föl, hanem elfogadtam, meg elmagyaráztam, mit nem tudnak. Mindig jöttek mesélni, hogy már megnézték a filmet, éshogy ez meg ez tök jó volt benne, az meg tök hülyeség.... Tehát azért vannak ilyesfajta "külsős laikusok" is (a tanáraimról nem is beszélve Azok tényleg jól vették az egészet. De erről Erynek kéne beszélnie, mostanában ő találkozik velük többet )

Aki meg olyan, mint akiket leírtatok.... meg kell próbálni meggyőzni, hogy téved. Ha meg nem megy, akkor legalább nyugodt szívvel hagyod ott, hogy te mindent megtettél.

Inczy írta: Ilyenkor tényleg meg szoktam tőlük kérdezni: miért fáj, ha boldog vagyok...? És erre ált nem tudnak mit felelni...
Igazság szerint csak olyantól esik rosszul, aki számít is nekem vmennyire. Akinek vmelyest adok a véleményére, aki közel áll hozzám. De attól nagyon.

Nos igen, nálam is erről van szó. Olyasvalakitől kaptam meg, aki áll hozzám közel annyira, hogy bántson a dolog. És valahogy olyan jó lenne, ha velem együtt tudnának örülni mások is valaminek, ahogy én is szoktam tenni. De biztos túl magasra tettem a mércét

Áfihoz csatlakozva én is csak bólogattam... Úgy látszik kevés olyan MTT-s van, aki ne szembesülne ilyen problémákkal...

Az még nem gáz, ha vkinek nem tetszenek Tolkien könyvei, ízlések és pofonok, ahogy mondtátok... Viszont a tolerancia tényleg kiveszőfélben van...
Nem tudom, én ilyenkor ált úgy látom, h sokan csak irigységből beszélnek. Nekik nincs meg ez az örömük, így csakazértis elrontják a másikét. De miért nem lehet a másikkal együtt örülni? Miért kell belepiszkálni a vidámságába? Én állandóan ezzel szembesülök, és el tud keseríteni. Már nem is dühöngök ezen, inkább csak szomorú beletörődéssel fogadom.
Ilyenkor tényleg meg szoktam tőlük kérdezni: miért fáj, ha boldog vagyok...? És erre ált nem tudnak mit felelni...
Igazság szerint csak olyantól esik rosszul, aki számít is nekem vmennyire. Akinek vmelyest adok a véleményére, aki közel áll hozzám. De attól nagyon.
A többi ember... nos, azokra csak legyinteni tudok, máskor viszont felülkerekedik rajtam a világmegváltás, és hosszas vitába kezdek, h ne legyen már ennyire szűk látókörű. De erre tényleg csak Alcart tudnám idézni: "soha nem vitatkozz hülyékkel, mert le kell süllyedned az ő színvonalukra, ott meg legyőznek a rutinjukkal... "
Szóval, ez is emberfüggő...

nálunk a tolkienizmust még mindig jobban tolerálják, mint azt, amikor gótulok. és ugyanannyira érthetetlen. miért akarja mindenki, h ugyanolyanok legyünk? miért akarnak az emberek belátható kategóriába sorolni még azon az áron is, h az már fájdalmas? :/

Áfonya írta: Basszus, Alcar, végigbólogattam a hozzászólásodat (meg a többiekét is), ehhez muszáj hozzászólnom, ugyanis apámmal *pontosan* ugyanezen orditoztunk két órát a minap... ugyanez a szöveg: mire mész te ezzel, mi HASZNOD (!! a k. életbe, az ember hobbija nem zárja ki eleve a haszon szükségességét?! nem ezért csinálod, hanem azért mert szereted...) van belőle hogy ezzel foglalkozol (Tolkiennel, MTT-vel), nem vagy te egy kicsit fanatikus, stb. Én ugyanezt válaszoltam, amit Te írtál, hogy valakinek ez a hobbija, valakinek meg más. (Én asszem valami modellgyűjtőt hoztam fel példának a bélyeg helyett. ) Szóval sajnos ez elég valós probléma, és rosszul is esik, hogy miközben diplomám, fizető állásom van, amiben teljesítek is, apáméktól mégis azt kell hallanom, hogy inkább másra fókuszáljak, mert ez nem visz sehova - azt amire vittem, persze figyelmen kívül hagyják, arról nem is beszélve, hogy itt már nem csak egy rajongásról, hanem barátokról van szó, és azért a barátokat nem lehet összekeverni egy író/könyv/mű iránti rajongással, egal, nekik egyremegy.

Hú bocsi, de ezen a dolgon én is éppolyan tehetetlen méreggel tudom felhúzni magam, mint Orsie...

Hajjaj, én is hányszor hallottam már Anyámtól, hogy az MTT-ből meg a talikból nem fogok megélni és hogy hol van ennek a haszna meg stb. Mintha mindennek a világon erről kéne szólnia. Grrr. :mad2:

Orsie / Fraktál írta: Meg is mondtam neki, hogy normálisnak lenni unalmas (by Siss)

Nos igen, erre írta egyszer egy fotóművész: "A hibátlan hétköznapok például kibírhatatlanok!"

Azóta ez az egyik kedvenc bölcsességem...

Alcarcalimo írta: Ne dühöngj:) Nem érdemes...
Igen, én is találkozom ilyenekkel. Van aki pl. eleve hülyeségnek tartja, hogy én nyelveket tanulok. Merthogy minek. Mire megyek vele. Fogok-e vele énzt keresni. Tök jó. Ezen az alapon megkérdezhetném tőle, hogyha szórakozásból megnéz egy filmet, meghallgat egy cd-t vagy elolvas egy könyvet, vajon keres-e vele pénzt.... merthogy neki az a szórakozás a hobbi, nekem meg ez. És emiatt hülyének néznek (a bélyeggyűjtőt senki se nézi hülyének, pedig ő is csak előveszi néha a gyűjteményét s gyönyörködik benne. pont).

Basszus, Alcar, végigbólogattam a hozzászólásodat (meg a többiekét is), ehhez muszáj hozzászólnom, ugyanis apámmal *pontosan* ugyanezen orditoztunk két órát a minap... ugyanez a szöveg: mire mész te ezzel, mi HASZNOD (!! a k. életbe, az ember hobbija nem zárja ki eleve a haszon szükségességét?! nem ezért csinálod, hanem azért mert szereted...) van belőle hogy ezzel foglalkozol (Tolkiennel, MTT-vel), nem vagy te egy kicsit fanatikus, stb. Én ugyanezt válaszoltam, amit Te írtál, hogy valakinek ez a hobbija, valakinek meg más. (Én asszem valami modellgyűjtőt hoztam fel példának a bélyeg helyett. ) Szóval sajnos ez elég valós probléma, és rosszul is esik, hogy miközben diplomám, fizető állásom van, amiben teljesítek is, apáméktól mégis azt kell hallanom, hogy inkább másra fókuszáljak, mert ez nem visz sehova - azt amire vittem, persze figyelmen kívül hagyják, arról nem is beszélve, hogy itt már nem csak egy rajongásról, hanem barátokról van szó, és azért a barátokat nem lehet összekeverni egy író/könyv/mű iránti rajongással, egal, nekik egyremegy.

Hú bocsi, de ezen a dolgon én is éppolyan tehetetlen méreggel tudom felhúzni magam, mint Orsie...

Léofwine írta: Orsi barátném, teljesen átérzem a problémád lényegét. Az "itteni" barátaim közül van olyan, aki elfogadta, általában a legjobbak, a többiek között viszont rendszeresen megkapom ugyanúgy a "fanatikus", és a "szekta" jelzőt. Sajnos nem érti mindenki, hogy miről szól ez az égész, pláne az olyanok nem, akik magát, Tolkient sem szeretik. De hát én felvállalom, ez vagyok, én sosem fogok a földön járni, mert nekem így jó! Akinek meg nem tetszik, fejtse ki, és megmagyarázom, vagy maradjon magának! túl sok jó dolog történt velem amióta itt vagyok, nagyon sok jó barátom lett ahhoz, hogy csak úgy itt hagyjak mindent....

Leo drága, telejsen egyetértek. Tudom, talán nem kellene ezzel foglalkoznom, csak az zavar ebben, hogy úgy itélnek, hogy nem ismerik se Tolkient se az MTT-t és gőzük sincs mi folyik itt és mégis itélkeznek. És Anyámtól már megszoktam, mondhatom, hogy ő már az ő korában nem lesz rugalmasabb, de egy 27 éves embernek miért kell ilyen begyepesedettnek lennie?? Meg is mondtam neki, hogy normálisnak lenni unalmas (by Siss)

Alcarcalimo írta: És érdekes: nem a hat általánost végzett dokkmunkások az ilyenek, hanem többségében olvasott, magukat műveltnek tartott emberek...

Jah, teljesen igazad van, a srác egyetemet végzett közgáz-kontrolling szakon. Látta asszem az első részt és bealudt rajta, mondván unalmas és nem történik benne semmi.. OK, izlések és pofonok, de akkor sem fogadom el azt, hogy ismeret nélkül itél.

Timona írta: nicknév meg vicces dolog, de hogy a csudába szólitsam azt akinek nem tudom a keresztnevét

Én tudom sokak keresztnevét de akkoris is jó dolog szvsz becenéven szólítani a másikat. Mert gondoljatok bele, annyi Viki, Gabi, Balázs, vagy Robi létezik a világban, de nem sokkal izgibb, ha Minervának, Timonának, Ulmonak vagy Alcarnak hívhatom őket? Egyediség rúlz

Amúgy meg annyi pszichopata járkál a világban, és akik tényleg ijesztőek/fanatikusak/elvetemültek stb., én meg viseljem el, hogy engem szektásnak meg egyebeknek neveznek... hát basszus.

Orsie a nevekhez: egyszer meséltem egy nagyon régi barátnömnek (akkor még nem volt mtt hanem egy hps csapattal jártam keltem, de mi is nicknéven hívtuk egymást) szóval meséltem róluk, neki, és amikor mondtam, hogy igen és az Any meg a Hari meg a PingWIN meg a Qka, és mekkora jó volt amikor Mogy ezt meg ezt mondta.. Akkor közölte, hogy beteg vagyok, hogy így hívom öket és mikor közöltem vele, hogy engem se Annának hívank vagy Panninak akkor nagyon nézett.. És mondtam neki, hogyha elkiáltom magamat mondjuk egy tömött utcán, hogy héé PETI akkor egy csomo Peti fordul majd felém, de ha azt üvöltöm, hogy HARI akkor csak egyetlen ember fordul ide. Ezt azóta többször elmondtam már, más embereknek is akik hülyének néznek a becenevek miatt, pedig szerinetm semmiben nem különbözik azoktól a nevektöl amiket egyébként aggatnak egymásra az emberek mint a "pici, a tojás, a hörcsög, a tonyóóó, a latyak" meg az ilyenek... A mieinknek legalább ált. van jelentése, és nem rohangál minden második ember ezzel a becenévvel..

Egyébként ne húzzátok fel magatok ezen a dolgon. Amikor anno én bekerültem abba a hps társaságba akkor az akkori legjobb barátnöm (isten a tanum, hogy megprobáltam beszervezni oda) közölte, hogy "beszükült a látóköröd és cak a Harry Potter meg a Gyürük Ura, rendes könyveket már nem is olvasol..." Ez akkor naon fájt. Aki amiatt néz le, hogy ilyen társaságba jársz, az nagyon szegény lehet lelkielg, mert neki valszeg nincsenek barátai..(általában azok néznek le engem amikor mesélek rólatok, akik egyedül vannak és nincsenek barátaik) vagy ha vannak akkor se érzi magát biztonságban.. És ez bármilyen bandára igaz tud lenni. Akárhova tartozol mindig lesznek akik lekezelnek ezért.. de szerintem az ilyennel nem kell foglalkozni mert nem éri meg a fáradságot.

Orsie / Fraktál írta: Nem én feszegetem, de falra mászom, mikor jönnek a szekta-szöveggel, csak azért mert másoknak nem kenyere olyasmi, ami nem valóságos. Nem szó szerint a mese szó a lényeg, hanem, hogy fikcióról van szó, aminek nincs vagy nem nagyon van valóságalapja. Neki ez a gondja, mert - számomra túlságosan is - 2 lábbal áll a földön. Én meg mérgelődöm.

Orsi barátném, teljesen átérzem a problémád lényegét. Az "itteni" barátaim közül van olyan, aki elfogadta, általában a legjobbak, a többiek között viszont rendszeresen megkapom ugyanúgy a "fanatikus", és a "szekta" jelzőt. Sajnos nem érti mindenki, hogy miről szól ez az égész, pláne az olyanok nem, akik magát, Tolkient sem szeretik. De hát én felvállalom, ez vagyok, én sosem fogok a földön járni, mert nekem így jó! Akinek meg nem tetszik, fejtse ki, és megmagyarázom, vagy maradjon magának! túl sok jó dolog történt velem amióta itt vagyok, nagyon sok jó barátom lett ahhoz, hogy csak úgy itt hagyjak mindent....

Panni írta: Nekem az első MTT-s találkozóm a 2003-as tábor volt... És én most úgy érzem, hogy ez a tábor gyökeresen megváltoztatott engem... Hasonló kritikákat kaptam, mint ti, hogy szekta, meg nem vagy normális, teljesen beszűkült a látótered, stb. És engem talán azzal lehet kihozni legjobban a sodromból, hogyha ok nélül nagyon negatív kritikával illetik ezt a társaságot. Rengeteget jelentenek nekem az itt levő emberek, és nem bírom, ha olyan embereket szidnak, akiket nem is ismernek. Általánosban folyton azzal szekáltak, hogy Gyűrűk ura mániás vagyok, meg hogy mi a jó abban a hülyeségben. és egyszerűen nem tudták felfogni, hogy míg nekik a kikapcsolódást a kocsmába járás, az idétlen hülye viccek, a bulizás meg a holtrészeg állapot jelenti, addig én inkább otthon a szobámban tolkien könyveket olvask, tanulmányozok, vagy éppenséggel a társaság tagjaival próbálom levélben tartani a kapcsolatot. Én megértem őket is, hogy ez nekik nem szórakozás, abszolút nem érdekli őket a téma, éppen ezért nem is erőltettem rájuk... És mégis fojtonos negatív kritikákat kaptam, amiket megtanultam nem magamra venni, mert tudtam, és most is tudom, hogy itt van nekem ez a társaság, és én tudok és tapasztalok valamit amit ők nem, és ezzel az érzéssel én gazdagodok, ők viszont szerintem sokat veszítenek.. Ez nekem az elmúlt másfél év alatt nagyon sokat segített....

Ez szép. Nagyon szép. Azok az emberek akik már ilyen fiatalon mindent kipróbálnak(alkohol, drog, cigi, szex) nem sok élvezni valójuk marad a későbbiekben. Míg nekünk ott A GyU ez örök és nem változik, mint az emberek. jobban megérdemli a szeretet mint bárki élő ember fia/lánya. Akik ezen a fórumon összejönnek, nekünk az a dolgunk hogy ezt a szeretet összegyűjtsük és egymásnak átadjuk, mindenki másképp és más miatt szereti de a szeretetben egyek vagyunk. És sajna szomorúan hallom mikor az ofőm azt tartja normálisnak ha a fiatalok folyton buliznak kocsmáznak meg ilyenek. Mert amíg fiatal az ember addig élje ki magát öreg korában már úgy sem tud. Na de ott a hátul űtő, öreg korűban mire fog emlékezni hogy hogyan rókázta végig a várost és a gyerekének majd azt mondja mikor sétálnak hogy nézd fiam itt estem össze olyan részeg voltam. Nem pedig azt hogy nézd itt találkoztam az MTT-s barátaimmal olyan jókat dumáltunk, egy csomóm embert ismertem meg akiket még most is szeretek. Tök jó ezekjre visszaemlékezni.
Hát ennyit erről.
És még most sem tudtam lenyugodni.

Nekem az első MTT-s találkozóm a 2003-as tábor volt... És én most úgy érzem, hogy ez a tábor gyökeresen megváltoztatott engem... Hasonló kritikákat kaptam, mint ti, hogy szekta, meg nem vagy normális, teljesen beszűkült a látótered, stb. És engem talán azzal lehet kihozni legjobban a sodromból, hogyha ok nélül nagyon negatív kritikával illetik ezt a társaságot. Rengeteget jelentenek nekem az itt levő emberek, és nem bírom, ha olyan embereket szidnak, akiket nem is ismernek. Általánosban folyton azzal szekáltak, hogy Gyűrűk ura mániás vagyok, meg hogy mi a jó abban a hülyeségben. és egyszerűen nem tudták felfogni, hogy míg nekik a kikapcsolódást a kocsmába járás, az idétlen hülye viccek, a bulizás meg a holtrészeg állapot jelenti, addig én inkább otthon a szobámban tolkien könyveket olvask, tanulmányozok, vagy éppenséggel a társaság tagjaival próbálom levélben tartani a kapcsolatot. Én megértem őket is, hogy ez nekik nem szórakozás, abszolút nem érdekli őket a téma, éppen ezért nem is erőltettem rájuk... És mégis fojtonos negatív kritikákat kaptam, amiket megtanultam nem magamra venni, mert tudtam, és most is tudom, hogy itt van nekem ez a társaság, és én tudok és tapasztalok valamit amit ők nem, és ezzel az érzéssel én gazdagodok, ők viszont szerintem sokat veszítenek.. Ez nekem az elmúlt másfél év alatt nagyon sokat segített....

Oké, megpróbálok nem dühöngeni. De ha a barátnőm felhozza akkor is ideges leszek. Legszivesebbn ordibálnék vele , de tudom azzal nem érnék el sokat. Ha vkinek már van egy elképzelése azon nem lehet változtatni. Na de mégis, hát hogy lehet ilyet mondani egy rajongónak, tisztában kéne lennie az illteőnek azzal hogy nekünk ez milyen fontos és tudhatná hogy ezzel megbánt minket. De lehet hogy épp ez a szándéka, ezt csak te tudhatod Orsie. Ez ettől függetlenül akkor sem fog a fejembe férni. Mély levegő. Mély levegő. Hogy ez mért nem segít? Pedig állítólag hatásos Fela mester mondta nekem. Hazudott volna? :bawling:

Orsie nagyon meg tudom érteni amit mondasz, magam is ezzel szembesülök nap, mint nap Egyszerűen nem tudják felfogni, hogy bármennyire is szeretjük a GYUt, Tolikient, attól még nem csak erről szól a Társaság élete, közben mi magunk pont ezen siránkozuk, hogy elhagyott minket a professzor szelleme, érdekes kettősség...

Sajnos sokak elkönyvelték, hogy ez egy mese, aminek semmi értelme, csak egyszer vennék a kezükbe megértenék, hogy sokkal mélyebb mondandó áll mögötte, de erre meg azt a reakciót szoktam kapni, hogy mi a francnak kell ehhez egy kitalált nem valóságon alapuló világ? Az a baj, hogy nem akarnak megérteni, könnyebb kívülállóként okoskodni...
Néhány barátom megérti és elfogadja ilyen irányú rajongásomat, másik részük furán néz rám és egyszerűbbnek tartják nem beszélni róla, viszont a szüleimmel vagyok a legnagyobb bajban, mert rossznak és elfogadhatatlannak tartják ezt az egészet, bárcsak megértenének

A nicknév meg vicces dolog, de hogy a csudába szólitsam azt akinek nem tudom a keresztnevét , csak azt amit itt használ, vagy pedig már annyira megszoktam, hogy nem jön a számra az igazi neve
Nekünk már így normális, de mindenbe bele tudnak kötni egyesek, sajnos...

Ne dühöngj:) Nem érdemes...
Igen, én is találkozom ilyenekkel. Van aki pl. eleve hülyeségnek tartja, hogy én nyelveket tanulok. Merthogy minek. Mire megyek vele. Fogok-e vele énzt keresni. Tök jó. Ezen az alapon megkérdezhetném tőle, hogyha szórakozásból megnéz egy filmet, meghallgat egy cd-t vagy elolvas egy könyvet, vajon keres-e vele pénzt.... merthogy neki az a szórakozás a hobbi, nekem meg ez. És emiatt hülyének néznek (a bélyeggyűjtőt senki se nézi hülyének, pedig ő is csak előveszi néha a gyűjteményét s gyönyörködik benne. pont).
Ezt csak korlátoltságnak lehet tekinteni, másnak nem nagyon. Kár hogy ilyen hülyék hemzsegnek az élet minden területén: lefikázzák azt, ami őket nem érdekli és nagypofájúan nyilatkoznak arról, pálcát törnek afelett, amiről még felszínes ismereteik sincsenek. És érdekes: nem a hat általánost végzett dokkmunkások az ilyenek, hanem többségében olvasott, magukat műveltnek tartott emberek... no mind1. Az ilyenekkel nem érdemes leállni. Mert Te mondod az észérveidet, ő meg befogja a fülét, eltakarja a szemét...

Tanulság: soha nem vitatkozz hülyékkel, mert le kell süllyedned az ő színvonalukra, ott meg legyőznek a rutinjukkal...
Smile:)))

Bocsi, nem akartalak felhúzni, de én is mérges vagyok. Persze nem kell erről vele beszélni, de mivel szerves része az életemnek a társaság, sok ember akiket itt megismertem és akik közül sokakban barátra leltem, és emellett szeretem is Tolkien-t, hát időnként előjön a téma. Nem én feszegetem, de falra mászom, mikor jönnek a szekta-szöveggel, csak azért mert másoknak nem kenyere olyasmi, ami nem valóságos. Nem szó szerint a mese szó a lényeg, hanem, hogy fikcióról van szó, aminek nincs vagy nem nagyon van valóságalapja. Neki ez a gondja, mert - számomra túlságosan is - 2 lábbal áll a földön. Én meg mérgelődöm.

Orsie / Fraktál írta:
Egyszerűen abszurdnak tartja, hogy emberek erről beszélgessenek "állandóan", és közölte, hogy Tolkien nem volt normális, mert ezzel töltötte az életét, hogy álomvilágot alkotott, aminek semmi köze a valósághoz, és nyelveket talált ki. Mintha tudná, hogy élt Tolkien. Mégis, miért kell így minősíteni valakit vagy valamit? Miért gondolják sokan, hogy csak az a "normális", ha valaki "hétköznapi", "valós" (gonoszul azt mondhatnám, földhözragadt) dolgokkal foglalkozik? Miért kell hülyének nézni embereket, mert felnőtt korukban is szeretik a meséket? Nem tudom megérteni. Azt sem, hogy mindenféle ismeret nélkül így nyilatkozzon valaki, és azt sem, hogy így minősítsen. De persze egy ilyen embert meggyőzni nem lehet. (Amúgy az illető 27 éves és egy haverom, amúgy jóban vagyunk, de ez kiakaszt.)

Meg kell őrülni. De tényleg van ilyen, nekem két barátnőm is azt mondja hogy borzalmas A GyU meg Tolkien egy pocsék alak volt, meg hogy tud egy ember magából ilyet kifosni. Elnézést.
Én sem szeretem mondjuk a HP-t mégis elismerem, mert aki megírta az szívét-lelkét beleadta, arról nem tehet ogy nem az én ízlésemnek megfelelő. Ez kérlek korlátoltság, szűklátókörűség és zártság minden felé ami elrugaszkodott a valóságtól. Erre már csak az tehetné fel a pontot ha azt mondanád hogy a barátod nem szeret ebben a világban élni mert akkor tuti hogy agyvérzést kapok. Ha már ilyeneket mond akkor legalább teljes mértékben jónak találja az életét.
A Gyűrűk Ura nem mese és aki azt meri állítani ezt kettészelem.
Jó túl sok valóság alapja nioncsen az igaz, de akkor sem mese. Egy ember aki felépített egy világot, saját nyelvet adott a teremtményeinek még a mitológiájukat is kidolgozta, térképeket készített hozzá és satöbbi, hogy az mese hát nem tudom elhinni. Bocsánat ha megbántottalak, de de ez egyszerűen vérlázító. Adok egy tanácsot, beszélgessetek vmi mástról és ha mégis erre tereli a szót próbálj meg inkább másról beszélni, mert észérvekkel úgy sem tudod meggyőzni.
Jaj, de felmérgeltem magam. A szentségit.

Kicsit más téma és nem tudom mennyire tartozik ide, remélem nem nagyon off, de muszáj beírnom.

Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel Tolkienről meg a GYU-ról. Korábban már volt itt szó arról, hogy sokan vmiféle szektának tekintik az MTT-t. Nos, tegnap megint sikerült ezzel szembesülnöm és nagyon idegesít már. Az illető azt sem tudja, mit csinálok én a társaságban, csak tudja, hogy létezik és hogy Tolkien prof. életművének szeretete hozott össze minket. Ebből rögtön arra következtet, hogy szeánszozunk meg ilyesmi, és hogy csak ezzel foglalkozunk egész nap. Hiába mondtam, hogy nem arról van szó, sőt az utóbbi időben már pont azért emelik fel sokan a szavukat, mert egyre kevésbé látják, hogy ezzel foglalkoznánk. Ráadásul én, akinek szólt a számomra érthetetlen kritika, még csak nem is töltöm "folyton" ezzel az időmet, mint itt nagyon sokan.

Egyszerűen abszurdnak tartja, hogy emberek erről beszélgessenek "állandóan", és közölte, hogy Tolkien nem volt normális, mert ezzel töltötte az életét, hogy álomvilágot alkotott, aminek semmi köze a valósághoz, és nyelveket talált ki. Mintha tudná, hogy élt Tolkien. Mégis, miért kell így minősíteni valakit vagy valamit? Miért gondolják sokan, hogy csak az a "normális", ha valaki "hétköznapi", "valós" (gonoszul azt mondhatnám, földhözragadt) dolgokkal foglalkozik? Miért kell hülyének nézni embereket, mert felnőtt korukban is szeretik a meséket? Nem tudom megérteni. Azt sem, hogy mindenféle ismeret nélkül így nyilatkozzon valaki, és azt sem, hogy így minősítsen. De persze egy ilyen embert meggyőzni nem lehet. (Amúgy az illető 27 éves és egy haverom, amúgy jóban vagyunk, de ez kiakaszt.)

Azért is hülyének néz, hogy nickneveken szólítjuk egymást, merthogy ez gyerekes meg hülyeség stb.

Tudom, hogy hasonlóról már volt szó korábban, de nem bírtam megállni, hogy meg ne osszam Veletek...

off

off

Ne haragudj Estelio, hogy ezt írom, de visszaolvastam egy kicsit, mert emlékeztem, hogy nem ez volt az első hasonló hozzászólásod...
Azt írtad, hogy jó minden optimistának, és Te vagy a világ legnagyobb pesstzimistája, hogy nem tudsz örülni apró dolgoknak, hogy nincs saját örömöd. Egyáltalán nem bántás, és remélem nem fogod annak hinni, de ezeken a dolgokon csak Te tudsz változtatni, ha akarsz. Ám könnyebb, bár jobb sosem lesz tőle...

on