Gondolatok

Nólindir írta: OFF

Ikaril írta: (avataromrol meg le lehetne szakadni)

Ööö... szerintem ez alapvetően és nyilvánvalóan kriszana avatarja. De majd szól ő...

Ot nem ismerem.

OFF

Ikaril írta: (avataromrol meg le lehetne szakadni)

Ööö... szerintem ez alapvetően és nyilvánvalóan kriszana avatarja. De majd szól ő...

A hittel kapcsolatban...
Egyetlen hivatalos valláshoz sem passzolok, de nem mondhatom, hogy ateista vagyok. Olyan mintha sokféle vallásból gyűjtögettem volna össze az enyémet tudatlanul. A hitem nélkül olyan, mintha fél lábon állnék... Igazából a legtöbbször a kialakult intézményrendszerekkel van bajom, de talán ez mégsem tartozik ide.

Estelio: Drizztel abszolút egyetértek. Bármiylen módon világfájok stb. ennyi idősen ilyet nem mernék kijelenteni... ha az utolsó mondatod is ez lesz eskü megyek zarándokúta gyalog a sírodig ( elnézést ha kicsit (nagyon) morbid voltam)

Incáj:

Estelio...neked minimum az saját örömöd, hogy örülsz mások örömének...
Amúgymeg' Inczyvel értek egyet...ha száz éves lennél még azt mondanám, hogy talán kijelenthetsz ilyet...de fiatalon...nem tudhatod. Éppen ez a szép az életben...bármit hozhat a következő perc...

Én négy évig katolkius suliba jártam, és rengeteg ismerősöm még most is katolikus suliba jár... Állítom, h néhány önkormányzati iskolában keresztényibb a hangulat, mint pár egyháziban... (Nem általánosításként mondtam!!!)
Szóval nem tudom... Engem születésemtől fogva vallásosnak neveltek, hálás is vagyok emiatt. Mégsem kifejezetten római aktolikusnak érzem magam... Megvan a saját kis vallásom... De számomra egy hatalmas kapaszkodó a vallásom, a hitem. Anélkül... pfff... Számomra a templombajárás sem kényszer. Hetente egyszer _tényleg a saját gondolataimmal lehetek, egyedül... Isten házában. Nemtom. Nekem ennyi kell... De ez tényleg vallás topic, ne haragudjatok.
Szóval vannak olyan egyházi iskolák, ahol inkább azt érik el, ha a gyerek hátat fordítson a vallásnak, mint fordítva... Szerencsére nem mindenütt.

Estelio, sajnálom, ha fiatalon ilyet jelentessz ki, h nincsen saját örömöd. Pedig előtted áll az EGÉSZ élet. Még annyi minden változhat. annyi mindenen változtathatsz.
Amit mia világnak hiszünk, a tizeniksz évünk, az semmi, az elkövetkezendőkhöz képest...

Trinkler: Én kb ugyanígy vagyok, csak én Katolikus Gimibe járok és nem vagyok lebérmákozva... sajna a mise az rám van eröltetve, mert van ki Misenaplónk, amibe aláírásokat kell gyűjteni (hogy ez mekkora egy baromság - már bocsánat...).
Bérmákozni nem fogok még egy ideig. és ki tudja, hogy az az idő milyen hosszú lesz...

off

Én egy katolikus főiskolára járok, és nem is vagyok megkeresztelve...szóval, mikor elsős voltam, a tanszékvezető megkérdezte, hogy meg akarok-e keresztelkedni, és sokat is gondolkodtam a dolgon, de végül is arra jutottam, hogy nem vagyok érett a hitre; talán soha nem is leszek (vannak ilyen emberek), és valahogy úgy érzem, hogy amíg nem hiszek, képmutatás lenne a társadalom kedvéért, a jobb megítélésért templomba járni, vagy megkeresztelkedni...ezzel nem csak amagamat csapnám be, hanem mindenkit - ha úgy tetszik, még Istent is...

Cueddo írta:
Kincső: látod, ezért olyan nagy dolog, hogy neked már gyerekkorodtól fogva megadatott a hit lehetősége én is csak kb 2 éve tértem meg. sajnos az ember nem maga dönti el, hogy megkapja-e gyerekkorában, szóval majd szülőként figyelnünk kell erre, én biztos fogok.

Telco: köszönöm ezt a mondatot

"Mielott megszolalsz, gondold vegig, hogy amit mondani akarsz, szebb-e, mint a csend, amit megtorsz."

Megtérés: a szív a fontos, nem a külsőség. éveken át gyakorolhatod a vallásodat, ha nem érzed a szívedben a lényegét, olyan, mintha nem is volnál hívő. A megtérésnek a szívben kell lezajlania.

Jahogy így hívják őket...azt hittem már kriszana lett egy kicsit skizo

MÁK: Tudj'Isten, ezen valahogy nem szoktam agyalni...
Ikaril: el kell hogy keserítselek, de ezt az avatart már jó páran használják (mellesleg akik sokkal előbb regisztráltak, mint Te)

Mák ha a biológiai fejlődésre gondolsz akkor hát hja

[size=9:3pg8jwhx]Ikaril az avatart pedig nem csak te vagy Mák használjátok mások is, ha egyedit szeretnél tégy érte, ha ezt szeretnéd, no az már húzósabb kérdés, de nem kell agresszívkodni [/size]

Mák írta: Gondoltatok már arra, hogy iszapból jött véglények vagyunk?

Hat igen. Foleg errefele egynehanyan...

[size=9:xdyz5i6s](avataromrol meg le lehetne szakadni)[/size]

Gondoltatok már arra, hogy iszapból jött véglények vagyunk?

gilloth írta: csak azt sztném mondani, h fontos reális célokat választani. Mondjuk ahhoz meg kell ismerni magunkat meg a környezetet.
pl. ha vkinek nincs hallása, nem túl jó 5let ha énekes(nő)nek v zenésznek készül(mert kudarcok fogják érni), de azért megtanulhat vmennyire énekelni, pl örömből. De én hiszek benne, h MINDEN EMBERNEK VAN TEHETSÉGE VMIHEZ, s ezt kell megtalálnia és fejlesztenie és így kitűzni a célokat.

na abbahagytam... nem vok ám én oan bölcs, ez csak a véleményem....

Egyetértek. De szerintem ha az ember nagyon el szeretne érni valamit, akkor kellő odafigyeléssel és tanulással megoldható. Jó persze, ahol olyan dogokról van szó, mint pl. az énekléshez a jó hang, az már tényleg nem megy csak úgy, de arra úgyis rájön az illető, ha a várt sikerek elmaradnak. Előbb-utóbb mindenki megtalálja az útját.

csak azt sztném mondani, h fontos reális célokat választani. Mondjuk ahhoz meg kell ismerni magunkat meg a környezetet.
pl. ha vkinek nincs hallása, nem túl jó 5let ha énekes(nő)nek v zenésznek készül(mert kudarcok fogják érni), de azért megtanulhat vmennyire énekelni, pl örömből. De én hiszek benne, h MINDEN EMBERNEK VAN TEHETSÉGE VMIHEZ, s ezt kell megtalálnia és fejlesztenie és így kitűzni a célokat.

na abbahagytam... nem vok ám én oan bölcs, ez csak a véleményem....

Cueddo írta:
Kincső: látod, ezért olyan nagy dolog, hogy neked már gyerekkorodtól fogva megadatott a hit lehetősége én is csak kb 2 éve tértem meg. sajnos az ember nem maga dönti el, hogy megkapja-e gyerekkorában, szóval majd szülőként figyelnünk kell erre, én biztos fogok.

Telco: köszönöm ezt a mondatot

"Mielott megszolalsz, gondold vegig, hogy amit mondani akarsz, szebb-e, mint a csend, amit megtorsz."

őőő ezzel vitatkoznék... De az egy másik topicba való....
Én szerencsésebbnek érzem magamat, hogy semmiféle hitbe nem születtem bele és ha akarok én dönthetem el majd, hogy miben hiszek..

Kincső: látod, ezért olyan nagy dolog, hogy neked már gyerekkorodtól fogva megadatott a hit lehetősége én is csak kb 2 éve tértem meg. sajnos az ember nem maga dönti el, hogy megkapja-e gyerekkorában, szóval majd szülőként figyelnünk kell erre, én biztos fogok.

Telco: köszönöm ezt a mondatot

"Mielott megszolalsz, gondold vegig, hogy amit mondani akarsz, szebb-e, mint a csend, amit megtorsz."

hmm egy példabeszéd jut erről az eszembe még anno Félix atya (bencés szerz.) mondta nekem.

Tél volt a fiú a hegyen lakott s nagyon hideg volt bőven fagyott az út hazafelé nagyon csúszós volt a fíú sokszor elesett zúzódása is lett a kezén a lábán de mindannyiszor felállt ahányszor elesett s a végén haza jutott. Otthon a jó melegben ellátták a sebeit és kutya baja se lett.

De mi lett volna ha ez a fiú nem áll fel az egyik esés után és otmarad??

Inczy: Fúha.. ez nagyon nemtom. Szerintem tök jó, hogy ennyire pozitívan és pont ezért vidáman kezeled a dolgokat.

És most szeretnék minden pesszimistát arra kérni, hogy az ok, hogy ők azok, de mások kedvét ezzel -ha lehet- próbálják nem elrontani.. Vagyis,ha vki boldog ne emlékeztessék arra, hogy lesz még rosszabb is, mert -magamból kiindulva tudom- , hogy nagyon érzékenyen érint..

Mindenki figyelmébe ajánlanám az egyik kedvenc idézetemet.
[size=9:e4tuifpd]A másik az aláírásom. [/size]

"Mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni. "
/Herakleitos/

Cala írta: Vajon, hogyan jobb élni? :
- vakon kergetni álmokat, melyek nem válnak valóra = reményledni
vagy
- nem

hogyan?
Kiben bízhat az ember, ha magában nem? és ki bízhat benne?

Ezen megakadt a zsemem, és nem bírom ki kommentár nélkül...
Az álmok miért ne válhatnának valóra? Csak RAJTAD múlik...
Jobb remény nélkül élni? Ez olyan mintha az mondanánk, h éljünk NAPsugarak nélkül...
Magában nem bízhat? Miért nem? Pontosan, h EZT kell tennie.
Minden, minden csak tőled függ... Főleg, a hasonló dolgok.

Emberek, emeljétek fel a fejeteket, és nem lógatni és csak lefele nézni! Emeljétek fel, és nézzetek körül...! Annyi csoda van körülöttetek.
Amikor Drizzt és Léli hozzászólását olvastam, csak elmosolyodtam. Így kell bizony.
Minden csak hozzáállás kérdése...
És ha már észrevettétek, h vmi nem stimmel, akkor ne csak álljatok, hanem cselekedjetek. Egy-egy apró mozzanattal máris javíthatsz a dolgokon.
Én már megtaláltam ezt az apró vmit...: egy mosoly csodákra képes.
És ha boldog karácsonyt kívánsz, adj mellé egy mosolyt is! Sokkal jobban fog esni!
Minap is mentem az utcán... Jött velem szembe egy nő, 30as éveiben járhatott, de kissé félénk volt. Ahogy közeledett, bizakodva nézett felém, és nemtom... Akaratlanul is rámosolyogtam, és olyan boldogan mosolygott vissza! Nekem is jókedvem kerekedett ettől...
Pl mesélte nővérem, h amikor Lourdes-ban volt önkéntes, akkor annyira kedves volt ott mindenki, és amikor hazajött, le kellett szoktatnia magát arról, h minden az utcán vele szembejövő emberre rámosolyogjon, mert itthon furán kezdtek rá nézni...
De egy a lényeg: ha egy aprósággal segíthettek... hát nosza, ne habozzatok!

Rabyn: ebben nem vagy egyedül Velem is van ilyen időnként és tök jó látni,mikor örül valaki a segítségnek, akkor is ha foggalmam sincs, mit kéne csinálnom. [size=9:19urjw0q]( pl. nyáron apunak segítettem leszedni a vonóhorgot.. azóta sem tudom,h hogy csináltam ) [/size]

Estelio írta: Jó annak aki a kis dolgoknak is tud örülni, azt isten megáldotta.

EZ csak rajtad mulik. Furcsa de most specko annak örülök, hogy már egy csomo mindent elmosogattam, és majd hajatogatni fogom a ruhákat, és ha anya hétkor hulla fáradtan hazaér a munkából mennyire boldog lesz, hogy nem kell megcsinálnia meg megcsináltam helyette, és holnap is csak fözni kell már. Pedig a többiek rá a tanú, hogy nagyon utálok mosogatni, és hajtogatni se szeretek annyira. De most valahogy még is jó. Mert tudom, hogy örülni fog neki..

Jó annak aki a kis dolgoknak is tud örülni, azt isten megáldotta.

Drizzt írta: Sztem megint arról (is) van szó, hogy ki mit vesz észre...

Ezért imádom Drizzt hozzászólásait olvasni Szerintem minden pesszimistának kötelező olvasmánynak kellenének
Najó, kicsit komolyabban: tényleg jobb lenne az ilyen hozzáállás mindig és mindenkor. A jót észrevenni... Mikor a boltban a pénztáros tényleg kedvesen mosolyog, és illedelmesen köszön az öreg néninek, mikor a fiatalok tényleg átadják az idősnek a helyüket, ha egy járókelő elejt valamit, a mögötte menő azonnal felveszi és visszaadja, a MÁV ellenőr, aki hagyja, h Kismarosról a Nyugatiig jegy nélkül utazzak, és az ékszerész ingyen megcsinál egy javítást, mert karácsony van... "Van még jó a világban, amiért érdemes élni". Nehéz megtalálni, de nem lehetetlen. Ezek azok a dolgok, amik egy nagyon rossz napon is kedvességet és békét csalnak az emberek szívébe -- legalábbis az enyémbe mindenképpen.

A karácsonyi témához visszatérve: Nekem is így, utolsó nap sikerült szüleimnek ajándékot venni, pedig nem szeretek az utolsó pillanatban csinálni dolgokat, de vhogy mindig így sikeredik. Én szerencsére nem tapasztaltam ilyen dolgokat, amiket az előttem szólók írtak, elég nagy tömeg volt az utcákon, mindenki rohangált boltba be, boltból ki. Csodák csodájára az eladók nem voltak ingerültek (csak egy helyütt voltak flegmák), és én is igyekeztem kedvesebbek lenni velük (mmint az eladókkal ), szegényeket úgyis egész évben szidják. Furcsa módon élveztem a mászkálást, ajándékvételt. Talána azért, mert még fiatalabb vagyok, pár év után szvsz úgyis megunom.

Rabyn: a pusmus estében azt gondolom, hogyha valaki megalapozottan mond véleményt, azt megmondja neked, de előfordul, hogy ezt meg kell kérdezni. abban a szerencsé helyzetben vagyok, hogy van, kaitől meg tudom kérdezni, hogy szerinte mi a baj velem, ha érzem, hogy valami nem stimmel.

Ha pedig megalapozatlan, akkor hagyni kell a csodába, remélhetőleg oda nem vetemedik senki, hogy tudatosan lejárat. ha igen, az meg az ő lelkiismerete. Aki szeret, az akkor is szeretni fog,, ha nem tudom,mit hal is rólad. Azt gondolom, hogy te egy olyan alkat vagy, kait elég nehéz nem szeretni.