BESZÉLGETŐS topic

Miért kéne bárkit behatárolni, hogy milyen zenét hallgat? Én hajlok a szimfonikus és klasszikus irányba, de ami megtetszik, azt szívesen hallgatom. A lényeg, hogy szép, és dallamos legyen... Hogy a zene önmagában meséljen. Hogy legyen hangulata, kerítsen a hatalmába. Persze nem úgy, hogy felvágd az ereidt, vagy kiugorj a tizedikről, nem ilyen szélsőséges dolgokra gondolok , csak legyél tőle igazán boldog, örülj, vagy szomorkodj, elondolkodj, lelassulj, pihenj, vagy legyen kedved táncolni rá... mindegy. Kinek mit jelent a zene, úgy érinti meg őt egy-egy dallam, de az nagyon boldog lehet, aki minden zenében hallja azt az Ősi Alapot, amiből mindegyik felépül... Én is ezen boldogok közé tartozom.

Értem a jelenséget, csak nincs sok közöm hozzá
Engem 13 évesen még csak-csak érdekelt, ki mit hallgat de inkább nem mondtam meg az osztálytársaknak, hogy nálam a Depeche Mode szól otthon, meg az Alphaville, de aztán leszoktam róla. Divatból talán a Rammsteint hallgattam, csak elkövettem azt a hibát, hogy két hét után megszerettem.
Az meg, hogy szól a fülébe a zene és mindegy, mi az, csak menjen, ismert jelenség az előadásokon: évfolyamtársak előszedik a mobilt, benyomják a rádiót és fülhallgatóval végigülik az órát. És alszanak, miközben szól a mindegymicsoda. Nem értik a szöveget, de nem is érdekli őket, az sem, hogy ki az énekes, ha egyáltalán van.

Snuffles írta:

Esgal írta: Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy divat vagy szokás, de úhgy látom, hogy sokaknak ez inkább valami zaj, a háttérben, hogy ne legyen csönd, vagy a buszon, hogy kizárja a külvilágot.

Na ez az amit nem tudok soha megtenni, hogy tanulás vagy olvasás közben zenét hallgatni. Most akkor vagy egyik, vagy másik. Nem értem azokat, akik egyszerre tudnak figyelni a dallamra, a szövegre, meg még arra, amit emellett csinálnak. Furcsa.

Én amúgy szoktam a kettőt egyszerre csinálni, de pont ezért: mert összekötöm a kettőt, emlékszem rá, hogy mi szólt, amikor ezt vagy azt olvastam/írtam épp, és néha, bármilyen hihetetlen, segít kötni a dolgokat egymáshoz. Szóval, én ez esetben felhasználom a zenét. De tény, hogy pl. tanulás alatt ezért nem nagyon hallgatok magyar szövegű dalt, mert akkor nehezebb a két szöveg egybe. Az angolt, bár értem, de nem olyan automatikus, és ezért nem zavar. De mondjuk én inkább arra céloztam, hogy sokaknak megy a fülébe a zene, de igazából az akármi más lehetne, még annyira sem fontos, hogy megjegyezze az előadót vagy a címet, csak szóljon valami. Némelyek ezért nem tudják meghatározni azt sem, milyen zenét szeretnek, mert igazából el sem gondolkozik azon, hogy mit miért - hallgatja, amit a haver adott, vagy ami éppen trendi.

Egyébként talán hülyén hangzik, de a Tankcsapda mondjuk jó példa arra, amit mondani akarok. Az én kisiskoláskoromban, de még talán felső tagozatban is a Tankcsapda rétegzenének számított, kifejezetten a rockerek közül kerültek ki a hallgatók, a mainstreamben nem volt benne. Mostanság divat lett a zenekar is, a rockerség is, úgyhogy most minden tizenéves kiscsaj fülébe ez szól, mint a mi időnkben a Backstreet Boys. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az, amit a Csapda csinál, szignifikánsan több embernek lenne igazán fontos, mint régen. Pedig elvileg már a rádió és a tv is többet nyomja, és többen járnak a koncertjeikre is.

Nem vagyok rajongójuk amúgy, de ez egy jó példa. Azt hiszem. Meglátjuk, mit sikerült átadnom...

Esgal írta: Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy divat vagy szokás, de úhgy látom, hogy sokaknak ez inkább valami zaj, a háttérben, hogy ne legyen csönd, vagy a buszon, hogy kizárja a külvilágot.

Na ez az amit nem tudok soha megtenni, hogy tanulás vagy olvasás közben zenét hallgatni. Most akkor vagy egyik, vagy másik. Nem értem azokat, akik egyszerre tudnak figyelni a dallamra, a szövegre, meg még arra, amit emellett csinálnak. Furcsa.

Alyr Arkhon írta: a korában halál modernnek számított

hih, ezt a mondatot elsőre úgy olvastam, hogy "korában a halál modernnek számított..."

Egyébként az általános iskolai énekórákat még élveztük. Felsőben volt egy nagyon jó tanárunk, aki időnként hozott népi hangszereket mutogatni, vagy pl. amikor cigány népzenéről volt szó, nekiállt szájbőgőzni az óra közepén, imádtuk mondjuk ő eleve népzenész volt, és többnyire tudott is játszani azon, amit hozott. Volt pl. lant, akkor nekállt Tinóditól énekelni, meg ilyenek. Aztán csináltunk Gergely-járást a környéki óvodákba (aki nem tudná: elvileg arról szól a szokás, hogy toborozzák a gyerekeket iskolába), és ezt is lehetett élvezni. Ráadásul a fickó a beat-korszak idején volt fiatal, így rengeteg élményt hallottunk tőle, kezdve a feltételezetten kokaintartalmú kólától kezdve a fesztiválokig, és Képzelt riportot hallgattunk. Még a klasszikusújrafeldolgozás is volt, a Muszorgszkij-féle Kiállítás képei amúgy is a kedvencem volt eredetiben is, de ő hozott egy olyan verziót, ahol ugyanezt Emerson, Lake & Palmer játszották fel, ennek kapcsán meg hallgattunk érdekes eszmefuttatásokat pl. a Hammond-orgonáról, és egyéb modernebb hangszerekről. Vagy egyszer hallgattunk darabokat egy bizonyos John Cagetől, aki úgy gondolta, hogy a hetes busz hangja ugyanúgy zene, mint a trombitáé, vagy a kanárié, tehát ilyen hétköznapi hangokból alkotott zenét. Szóval, az ottani énekoktatás még ért valamit, így visszagondolva. Kár, hogy ilyen lelkes ember már kevés van, és már az illető is nagyon megöregedett és betegeskedik, úgy tudom

Gimiben az ottani tanár inkább a zenetörténetre ment rá, bár azért lenyomott néha egy-egy érdekesebb operafilm-részletet. Egyébként ehhez is fűződnek jó élményeim, meg az már magánhaszon, hogy láttam egy-két olyan színpadi meghvalósítást ily módon... pl. egyszer egy japán opera előadásában néztük a Pillangókisasszonyt, aholis előszeretettel használták a hagyományos japán színházi díszleteket, a fekete ruhás mozgató segédstatisztériával együtt (akiket "nem illik észrevenni"), na annak a végén van egy olyan megoldás a szeppuku-jelenetnél, h mikor Csocsoszán leöngyilkolja magát, ül egy fehér tatami közepén, és a szúrás után a fehér lepedőt négy irányba széthúzták, és alóla előtűnt egy piros réteg... messziről mintha szétterülő vértócsa lett volna, borzongató volt... hm, asszem, kissé elkalandoztam. Szóval, az énekoktatás... itt inkább a tanár stílusa tette elviselhetővé, mert a zenetörit azért még én is untam. A fickónak viszont olyan szövege volt... eleve, senkinek a nevét nem jegyezte meg, a lányok Gizikék, a fiúk Tódorkák voltak. Ha valaki zajongott, akkor meg Tódorka rázza a ketrece rácsát... és ha nem fejezte be, akkor "vigyázzatok, mert mindjárt előadom az Alacsonyan szállnak a kulcscsomók című opera nagyáriáját..." és ugyanő van lefényképezve egy iskolai olaszországi útun rövidgatyában, zakóban, rózsaszín ingben, a zsebében vagy 8! sörrel. Egyébként éltünk a gyanúperrel a tanári szekrényében megbújó holmi célzóvizekkel kapcsolatban...
Én egyébklnt Telekis voltam, és ennek is jóhírű kórusa volt anno, a tanár próbálta ezt élesztgetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Év elején kötelezően énekeltetett, és sokunkat beválasztott kórusba. Engem is, számomra érthetetlen okokból, merthogy aki ismer és hallott már énekelni, az tudja, hogy azt elviselni emberi fül nem képes. Ettől függetlenül bekerültem alt szólamba, pontosabban, én voltam _a_ szólam, mert rajtam kívül más nem járt be... úgyhogy két-három karácsonyi meg egy öregekotthonás fellépésen kívül nem sok mindenre jutottunk. Az a helyzet, hogy nem volt túl népszerű se az óra, se a tanár, se a kórus, úgyhogy csak kevesen voltunk, akik szerettük annyira a zenét, hogy tudjuk élvezni is.

Egyébként az a véleményem, hogy bár napjainkban tényleg sokat hallgatnak zenét az emberek, az az érzésem, hogy elég sokan nem élvezik ezt igazán. Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy divat vagy szokás, de úhgy látom, hogy sokaknak ez inkább valami zaj, a háttérben, hogy ne legyen csönd, vagy a buszon, hogy kizárja a külvilágot. Kevés az az ember, aki igazán szereti is.

Drága cikkírásban aktív, és lelkes, filmszerető ismerőseim! Nagyon örülnék, ha vadásznátok nekem cikkeket és magatok is iparkodnátok néhány finomságot megírni, amely felkerülhetne a Filmek rovatba.
Elsősorban azokra gondoltam, akik már korábban jelezték, hogy szívesen foglalkoznának hasonlóval, egyelőre Attiláról tudom, hogy szeret cikkeket írni.
Én meglennék egyedül is, de kaptam tanácsot arra vonatkozólag, hogy nem érdemes. Szóval :szépennéz: meg ilyesmi.

Nálunk kivételesen jó volt az énekoktatás, habár a tanárnőt körülményessége miatt sokan nem kedvelték, de igazából szeretnivaló volt. Minden órán elmondta, hogy Kodály módszerei mennyire jók voltak és szerinte kötelező lenne több kreativitást fejlesztő tárgyat bevinni az órarendbe, főleg az éneket, mert a reál tárgyakhoz való érzékeket is fejleszti és ezt tényleg minden órán kifejtette. Sajnos diáktársaim közül csak az énekkarosok (én is az voltam! ) értették úgy-ahogy igazán, amit mondani szeretett volna, a többiek nagyon nem tartották fontosnak, hogy népdalokat énekelünk és zeneszerzők életrajzait tanuljuk, műveiket hallgatjuk. Sokszor vitt minket operába, de ez 90%-ban fakultatív volt, Janácek Jenufáját néztük meg, ez volt a kötelező. A történet mindenkit kiborított, úgyhogy sajnos csak ez maradt meg mindenkiben, nem a megvalósítása és a színpadi alakítás, az ének...
Könyvünk nem volt, csak egy énekkönyv.
Az általános iskolai tanárnőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot, ami nem nehéz, mert szomszédok vagyunk. Na ő értette a dolgát. Annyi zenetörténetet még életemben nem tanultam! Meg persze annyiféle zeneművet. Az énekkarból úgy kellett elküldenie az embereket, annyian jártak. Több, mint hetvenen. De hangszeren sose játszottunk.
De osztom a véleményt - sőt mi több, szorzom - hogy több ilyen óra kéne.

Missy:
Általános iskolában én ének-zene szakos voltam, jólehet, hogy az utolsó 4 évben (5.-6.-7.-8.) semmit sem csináltunk, mert egy olyan ének tanárt kaptunk aki az "oktatás" helyett inkább politizált.
Itt a gimnáziumban, egy elég erős ének tanárunk van, aki tanít is, és nincs idő a lustálkodásra.
Az a véleményem, hogy az ének, mind a rajz, vagy a tesi un.készség tantárgyak, és szerintem, aki nem tud pl. rajzolni vagy énekelni, az sose fogja úgy megszeretni ezeket, mind aki szereti ezeket csinálni. Miután nagyon sokan (mivel, hogy ezekből effektíve nem kell tanulni) egyáltalán nem is foglalkoznak, vele, így a magatartásukkal "bomlasztják" az óra menetét, és így "összeomlik" az egész, "komoly" pl. ének óra.

A fiúknak általánosban az énekóra felsőben a rock és mostani zenék hallgatásával telt egy nagyon fiatal énektanárnak köszönhetően. Azokat elemezték ki, ha már megvolt a szolmizálós meg kötelező 3 jegy. Élvezték
Szakmunkásban egyáltalán nincs énekóra, egyiknek sem volt sose

Missy:
Nekünk általánosban volt kötelező furulya is énekórán, meg sokat énekeltünk, de erre csak homályosan emlékszem.

Gimiben már az elején kiderült, kik lesznek énekkarosok (ami érdekes volt ezzel kapcslatban, hogy az ciki, ha megkérnek, de ha már ott vagy, nem ciki bejárni, mert a kórus minimum évente egyszer ment külföldre is), és akik énekkarosok, azoknak muszáj énekelni, de nálunk szerencsére sok ilyen volt, ezért a nem-énekkarosoknak nem nagyon kellett strapálnia magát. Néha volt feleltetés, meg dolgozat, de kevés kivételtől eltekintve mindenki megkapta az ötösét (másnem az utolsó "javító felelésen" mindent lesúgtak neki). 8-ban kaptunk egy új tanárt, aki az alsósok énekkarát vitte, na ő el akarta játszani a szigorú tanárbácsit, de nem sikerült neki, a srácok elég gyakran ki tudták készíteni. 11-12ben nekünk sem volt már ének, és 10-ben is javarészt csak zenehallgatás volt, más nagyon nem. Ja, és a tanárnő néha szervezett opera-látogatást (így láttam pl a Varázsfuvolát is), meg a zeneakadémiára programot. Úgy tudom ezekre azért általában volt jelentkező.
Amit sajnáltam, hogy a tananyag gyakorlatilag minden évben ugyanaz volt, ami kicsit unalmas lett a végére. Ezért egyet kell értenem Leguánnal, hogy jó lenne a modern zenét is belevenni kicsit (nekem pl fájt, hogy az afro-amerikaiak zenéjére is talán ha kettő órát fordítottunk összesen...)

Missy: Fővárosi elit gimnázium főleg reáltantárgyak sikereivel, de a humán vonal is feljövőben, az éneket kivéve-
a hat év alatt a még fogékony, hetedik-nyolcadikos korban megtanult néhány éneket szerettük és fújtuk sokszor (A szorgos gazda jó korán...; A mormotás fiú dala), különben egyre nőtt az ingerküszöbünk.
Eleinte volt még rendszer, szolmizáltunk, meg minden, aztán feladta a tanár, és random tanultuk A rémkirályt, A bűvös vadászt, az Aidát és a Fidéliót. Másra nem nagyon emlékszem.
Röpdogákból voltak a jegyek, zenetörténet főleg, némi szolfézs is, egymásnak javítottuk mindig, a Mozartról szólók el vannak téve emlékbe, pl. évszámok: Mozart halálának 12. évfordulója, a Magyar Vöröskereszt megalapításának éve, stb. ilyeneket írtunk, meg persze durvábbakat is.
A tanár mazsoláknak hívott minket, és olykor bekapcsoltatta velünk a biztonsági öveket, amikor is elmondott egy talán példabeszédnek szánt történetet Pistikéről vagy Józsikáról, amelyet nem nagyon lehetett megfejteni, de ő sokatmondóan nézett és/vagy nevetett a sztorijain.
Jámbor ember volt, nyilván tudta, hogy nincs favorizálva a tantárgya a suliban, zeneiskolából csak bejárt oktatni, de mivel van vagy 24 osztály, nem tudom, hogyan csinálta...
Később, utolsó előtti évben szörnyen felesleges volt már az óra, házikat csináltunk, beszélgettünk, meg zenét hallgattunk magánúton, egyébként ő is alkalmazkodott, megszaporodtak a zenehallgatás órák. 12-.ben nincs ének-zene. A terem amúgy kétoldalt oszlopos, a tanár kint ül előttük, mi kb. mögöttük, csak az látszik, aki nagyon akar.
Óh, egyvalamit kihagytam. Baj, mert pont a pozitívumok: mivel mi (az osztály) énekelni konkrétan szerettünk, beszervezett miket a tanár egy karácsonyi klubdélutánba, nyugdíjas tanároknak. A klubban télen annyira fűtöttek, hogy öten ájultak el közülünk (de egy néni sem!) a függöny mögé vagy a karácsonyfának esve. De a próbálkozás jót tett az osztályközösségnek.
Azóta viszont úgy tudom, egy karvezetői képzettségű fiatal némettanárnő szervezett kórust, és ha csikorogva is, de beindult. Régen, 20 éve, híres, díjakat nyerő kórusa volt a sulinak (jah, nem titok: Apáczai).

Általános iskolában briliáns fiatal tanárnénink volt, rendesen feleltetett, szolmizálva, énekelve, párban, lehetett zenetörténetből szépíteni mindig. Imádtuk az órát, mert jó volt.

Végül egy saját észrevétel:
Ahogy kissé anakronisztikusnk érzem a Légy jó mindhalálig! -ot az olvasmánylistában, a tananyagban, úgy az ének-zene oktatásnak középiskolában lehetne nagyobb bátorsága (nem lesz, ilyen tantervet nem csinálnak), és a tanárok (ők viszont megtehetnék) kioszthatnának modern zenei irányzatokat, együtteseket, bevonva ezzel többeket az órába. Akit érdekel a komolyzene, az jár zeneiskolába, vagy otthonról hozza ezt manapság. Zenét viszont szerintem minden eddiginél többen hallgatnak nagy időtartamokban. Lehetne hangszereket bemutatni, közös ritmusgyakorlatokat tartani, egymásnak ajánlani zenéket, elemezni szempontok szerint stb. stb. Tök jó felüdülés lehetne a rengeteg agytöltés után...

Missy: Elsőben elég ramaty énekóráim voltak, a tanár akkor esett ki a főiskoláról és nagyon bizonyítani akart. Másodikban élvezhető órák voltak, harmadikban nem emlékszem rájuk, negyediktől tanultam furulyázni, alap szolfézst. Utána éveként más tanárunk volt (előtte meg éveként más iskolánba jártam, kivéve a 2-3ot) mert vagy elűztük az előzőt vagy elment szülni, vagy nyugdíjba. Szóval olyan mostoha volt az oktatás nálunk énekből, inkább csak hallás után tanultunk dalokat, ének elmélet nem is igazán volt. Gimiben szintén. Bár ott csóri tanár ráment egy kicsit az elméletre, de nem nagyon működött.

Viszont a főiskolán annál inkább szigorúan veszik a dolgot. Minket úgy tanítanak, hogy jól és szeretettel tanítsuk a tárgyat, szeretessük meg a gyerekekkel az éneklést az éneket.

Alyr Arkhon írta: Még meg fogom szerezni ha tudom a pár évvel később (ha jólemlékszem 1820as években) készült katonai felméréseket is, (szintén digitális) azok jóval részletesebbek, színesek, stb. (jaigen és ha jóltudom egyik sem olcsó, de ennek még utána kell járnom)

Attól függ, melyik felmérésre gondolsz. Az első még XVIII. századi, a második és a harmadik már tényleg a XIX. században készült. Egyébként ha jól rémlik, olyan 5 ezer pénz körül vannak (sajnos), ha vkit érdekel konkrétabban, az Arcanum adta ki, mind a Lipszkyt, mind a katonai felméréseket: www.arcanum.hu (meg még sok más hasznos dolgot is, de mind marha drága).

Népek!

Szeretnék kérni egy kis segítséget, ha nem gond. (esszéhez kellene, amolyan közvélemény kutatás, vagy inkább tapasztalat kutatás.)

A téma az énekoktatás(izé általános- és középiskolai énekoktatás) romlásáról szólna. Értem ezalatt, hogy Kodály idejében ugye meglendült, sőt, akkor indult meg igazán, az ének órák száma is több lett, és mára -az én tapasztalataim szerint sajtos-néhány kivételtől eltekintve a gimik és általános iskolák énekórái a béka feneke alatt vannak 80000 méterrel.

Az érdekelne leginkább, hogy nálatok milyen volt a helyzet anno?
Mert igen, van jó könyv-nekünk is volt-meg tanár is, de vmiért mégsem tudta lekötni az osztály nagyobb részét az énekóra(nálunk pl. egyesek még szégyellték is, hogy van, vagy énekelni kell, és nem értették miért kötelező stb.)

Alyr Arkhon írta: Csak itt csak most csak neked:

fornost.uw.hu/zala.JPG

Jó sűrűn lakott vidék, érdemesebb lenne a katonai felmérések térképeit megnézni, csak az nincs meg nekem itthon.
Viszont az utcákat is jelöl.

Jujj, köcönöm:-))))! Hogyan hálájlam meg?

Alyr Arkhon írta:

Rarwenstar írta:

Sötét Úr írta: Aeglos: ha nem tévedek, Rarwenstar Romániában fog érettségizni, és Erdélyben lakik. (Marosvásárhely rémlik, de bizonytalan vagyok.)

Nagyszalonta. (Arany János szülővárosa). Amúgy Romániának ezt a határmenti részét inkább Partiumként szokták emlegetni, de az Erdély megnevezést is szokták használni.

Aeglos: amúgy világirodalomból írásbelizni fogok, nem szóbelizni, ígyhát semmi jóra nem számítok...

Ó igen, a Partium.
Jogilag a trianoni béke előtt egész más helyzetben volt mint Erdély.
Egyébként Nagyszalonta biztos jó hely, legalábbis a Lipszky térkép szerint (ami a 19. sz elején készült) szimpatikusnak tűnik.
Sajna még sosem jártam arra.

Ha valakit érdekel, 200 éve így festett a térképen Nagyszalonta.

Engm érdekel.Köszi! Ilyet Zalaegerszegről meg a térségéről is tudnál belinkelni?

MTT SZÜLINAP 2008!!! TÁBORTŰZ OF THE YEAR!


Gyertek el rá. Sőt, eljöttök. Ez nem kérés, ez kijelentés. Mert jó lesz. Ezért a javaslatom:

találkozzunk 4kor a Kolosy téren a 65 busz megállójában.

Fél ötig várunk a népekre, elvégre ez az mtt.

Hozzatok:

hálózsákot, meleg ruhát, urambocsá', sátrat, mivel elvileg fenn töltjük az éjjelt a hegyen, és azért akkor elég hideg tud ám lenni. Egy pokróc akkor is jól jön, ha alvás helyett önfeledten tivornyázol, mert beleburkolózhatsz, vagy ráülhetsz. Hozzatok ezen kívül bármit, amit inni lehet. Szükséges továbbá fejenként 500 forint kajapénz, amivel a közös bográcsoláshoz járulhatsz hozzá. És ha már bogrács, jó, ha van miből megenni az elfogyasztandót, tehát hozz tányért és kanalat magaddal. Kajaügyileg a vegákra is gondolunk, úgyhogy ez rájuk is vonatkozik.

Ezen felül kérek mindenkit, hogy

jelezze nekem jöveteli szándékát, akkor is, ha korábban már utalt rá. pillenpaty 'kukac' gmail 'pont' com a cím. Elég csak annyi, hogy "jövök" és mellé mondjuk, hogy "vega" ill. "hús", hogy tudjunk kalkulálni.

Ben írta:

Rarwenstar írta: Amúgy Romániának ezt a határmenti részét inkább Partiumként szokták emlegetni, de az Erdély megnevezést is szokták használni.

A Partium megnevezés a helyes. Mind a történeti, mind a földrajzi értelemben vett Erdély csak az Erdélyi-középhegységtől kezdődik, ha jól tudom. A kettőnek együttesen "Erdély"-ként való emlegetése hibás. (Elvégre az 'erdő-elve', vagyis az 'erdőn túli terület' (ld. még 'ultra silvam' vagy 'trans silvam' -> 'Transsylvania'; esetleg 'über Walt') nem kezdődhet az erdő <i>előtt</i>. )

Bocsánat a belebüffért, rossz szokásom, hogy általában 'ugrok' az ilyen megrögzött sztereotípiákra.

Igen, meg van még valami magyarázat, ami elmondja, hogy ez a rész itt miért is nem Erdély, de hogy őszinte legyek fogalmam sincs mi az.

Rarwenstar írta: Amúgy Romániának ezt a határmenti részét inkább Partiumként szokták emlegetni, de az Erdély megnevezést is szokták használni.

A Partium megnevezés a helyes. Mind a történeti, mind a földrajzi értelemben vett Erdély csak az Erdélyi-középhegységtől kezdődik, ha jól tudom. A kettőnek együttesen "Erdély"-ként való emlegetése hibás. (Elvégre az 'erdő-elve', vagyis az 'erdőn túli terület' (ld. még 'ultra silvam' vagy 'trans silvam' -> 'Transsylvania'; esetleg 'über Walt') nem kezdődhet az erdő <i>előtt</i>. )

Bocsánat a belebüffért, rossz szokásom, hogy általában 'ugrok' az ilyen megrögzött sztereotípiákra.

Sötét Úr írta: Aeglos: ha nem tévedek, Rarwenstar Romániában fog érettségizni, és Erdélyben lakik. (Marosvásárhely rémlik, de bizonytalan vagyok.)

Nagyszalonta. (Arany János szülővárosa). Amúgy Romániának ezt a határmenti részét inkább Partiumként szokták emlegetni, de az Erdély megnevezést is szokták használni.

Aeglos: amúgy világirodalomból írásbelizni fogok, nem szóbelizni, ígyhát semmi jóra nem számítok...

dorwinion írta:

Tünde írta: Sorry. Segítségre lenne szükségem.
Kellene nekem olyan hajspray, amitől ősznek látszik szerepjátékon a haj. Hol lehet ilyet kapni? Tudna valaki segíteni?
Rossmann és DM és kreatív kilőve.

Előre is köszi

A Westend Kreatívban láttam kb. 1 hónapja.

imádlak és az hun van közelebbről? mert ott én elveszek