Bemutatkozások

Nade Cica! Csak óvatosan, mert ha idelátogat, még a végén a fejébe száll a dicsőség!
Egyébként, ha publikus a dolog, akkor a novelládat én is szívesen elolvasnám!

Húú, ha már Lamoraknál tartunk. Komolyan mondom nekem még nem volt dolgom ilyen emberrel, akit ennyire tudok tisztelni a tudása miatt. 8O *nem tudom, hogy stilizáljam, de most én kecses ívben meg vagyok hajolva* (asszem még tanárom se). De ez okból tartok is tőle egy picit. (bár lehet, hogy minden ilyen típusú emberrel ezt tenném - csak még nem találkoztam velük).

Különben nekem van egy ilyensfajta novellám, amit hasonló lelkiállapot ihletett - azt lehet elemezgetni, meg boncolgatni (Brisa és Anna már olvasta) - de komolyan!! Lamorak ha esetleg elküldöm Neked...

A fene egye meg! Azt hittem eredetit alkottam, de ezexerint nem!
Na sebaj....
Egyébként meg úgyis tudjátok, hogy ez csak vicc!

Hú, de ismerős ez a megjegyzés, nem Estel?

És ahogy azt Lamorak nagyon jól tudja, a tudása (és az IQ-ja) előtt földig hajolunk kecses ívben. Szóval mi egyátalán nem bántjuk Őt! Sőt!

Estel kímélj!!!

Egyébként meg ne tessék bántani Lamorak-topictársat! ( Nem mintha olyannak ismerném, aki ezeken a szurkálódásokon megbántódna! )Az intelligencia tiszteletet érdemel!
Egyébként most vagy én okulok, vagy ő koncentráll jobban, de egyre kevesebb ismeretlen szóval találkozom a bejegyzéseiben!

A chaten mindenesetre már bevágott egy -t arra a megjegyzésemre, hogy "lassan már kevesebbszer kell hozzád szótár, mint Jókaihoz..."
Úgyhogy én is bizakodok...

Yavanna: Örülök, hogy tetszett. Remélem Lamorak is leesik majd a székéről a röhögéstől (hú, de megnézném én aztat ) és nem megbántódik (nem mintha úgy ismerném őt...)!

Brisa írta:
"más se hiányozna, mint hogy a lelkiszenvedésemet és nyavajgásomat valaki irodalomelméleti szemszögből kezdje el boncolgatni"



Bocsi, ha most éppen nem ütöm meg a Tmához méltó 'komolysági szintet', de amikor ezt olvastam majd' leborultam a székről!

Rouge: Szívesen. Akkor várom a leveledet. (Csak ne érezd kötelezőnek. Ha van kedved és időd, akkor írj, de ha mégsem, nem bántódom meg.)

Lamorak: Ezek az írások nem olyanok, amik megmutatásra várnak. Ezek ún. lélek-naplók (én hívom így), tehát magánügy (mint a sima napló). Én csak tudom... nekem is van ilyenem, de azt a világ összes kincséért sem mutatnám meg senkinek, főleg neked nem (más se hiányozna, mint hogy a lelkiszenvedésemet és nyavajgásomat valaki irodalomelméleti szemszögből kezdje el boncolgatni. Az ilyen írások bárminemű kritizálását súlyos pszichológiai vétségnek tartom.)
/Amúgy egy-egy ilyen irományomat felhasználtam párkapcsolati problémák rendezésére. Több-kevesebb sikerrel. De ehhez már szükséges a megfelelő bizalmi szint elérése./

Köszi Lamorak...még egyszer...
Hű, hát az a történet nem olyan komoly, meg én nem is vagyok egy művész lélek de esetleg majd lehet róla szó, hogy megmutassam.
Légyszi mondjátok meg, hogy kell idézgetni! Nem vagyok olyan buta, rájöttem, hogy vhol biztos le van írva, csak ez a gép lassú, az időm meg kevés.
Üdv

Rogue/Arwen írta: Pár hete kezdtem egy kis történetet...Csak úgy magamnak...Nem is mutattam meg senkinek, de jó érzés, mert ez olyan, mintha akkor egy másik világban élnék.

Nagyon helyes, ilyenkor elsősorban a munka az, ami segít az emberen (akármit is jelent a munka-- mindenki mást és máshogy dolgozik). Szerintem az írás az egyik legjobb dolog, amit az ember csinálhat; nagyon nehéz jól csinálni, de van egy technikai része is, amit gyakorolni kell. Úgyhogy írj nyugodtan és sokat-- ha meg akarod mutatni vkiknek, szerintem Brísa és én szívesen vállalkozunk rá, hogy elolvassuk és véleményezzük. Persze csak ha gondolod; írj mailt/privit és megbeszéljük.
Csak kitartóan és határozottan,

Üdv...
Jaj, tényleg nagyon kedvesek vagytok velem! Köszi Telcontar! Köszi Lamorak! Köszi Brisa!
Brisa: Igen, még mindig az a szerelem. Most nincs időm, de pár nap múlva írok neked mailt v. privit, jó? És köszi...
Telcontar...Nagyon eltaláltad! Pár hete kezdtem egy kis történetet...Csak úgy magamnak...Nem is mutattam meg senkinek, de jó érzés, mert ez olyan, mintha akkor egy másik világban élnék.
Mostanában úgy döntöttem, elfelejtem a rosszkedvem (meg azt a srácot...). Úgy gondoltam, nem lesz nehéz...Fenéket!!! Nehéz...
Mennem kell.
Üdv

Gillz írta: Elanor: Az miért baj, ha az emberek reménykednek valamiben? Ha már azt sem lehet, akkor tényleg vége.

Én egy szóval sem mondtam, hogy baj... hogy is mondhattam volna, amikor én magam is olyan vagyok, hogy mindig mindenben reménykedek az utolsó pillanatig.

Csak azt mondom, hogy elég sokszor előfordul, hogy reménykedünk vmiben, de a végén kiderül, hogy rosszzul tettük.. Hál' Istennek ez nem az összes esetre vonatkozik...

Írtad, hogy melyik korok nem ideálisak számodra... és melyik kor az amiben szívesen élnél, amit ideálisnak talász? Szted van ilyen egyáltalán?

Elanor: Az miért baj, ha az emberek reménykednek valamiben? Ha már azt sem lehet, akkor tényleg vége. Nagyon sok mindent teszünk életünk során, amiket a jövő motivál. Ezért dolgozunk, tanulunk stb. Persze lehet, hogy jobb lenne, ha a pillanat miatt tehetnénk mindezt, lehet, hogy a jobb társadalom, világ ilyen. Bár számomra nem történelmi kor az ideális, nem régebbi vagy egy eljövendő. Még csak nem is leírt.

Rogue/Arwen írta: Kösz, kedvesek vagytok...
Brisa: Hát az utóbbi időben csak rossz napjaim vannak...Vagyis van egy problémám. Régebben még volt hogy sírtam miatta, de ma már nem tudok. És ezért néha úgy tűnik, mintha nem lenne semmi bajom...Kívülről jókedvűnek látszom, meg nevetek, de belül nem...Ez nagyon rossz érzés! még sosem volt velem ilyen, de az utóbbi pár hétben megtapasztaltam.

Rouge: Még mindig az a szerelem bánt, amiről régebben írtál? Ha úgy érzed, bátran írj nekem privit vag emilt. Szívesen meghallgatlak. (Bár most elutazom, de ha minden igaz, vasárnap délután/esetefelé már újra itt leszek.)

Lamorak írta: Mindig mindenki a saját korát és társadalmát szapulta, és mindig mindenkinek az 'előző' volt az ideál. De ha megnézzük a előzőt, ott is mindig ezek a hangok hallatszottak.

Ez is igaz, de sztem inkább az volt a baj (és még mindig ez... ), hogy az emberek egy eljövendő kor társadalmát tartották ideálisnak... azt várták, hogy eljöjjön egy új kor, egy jobb kor (''Egy jobb kor, melly után/Buzgó imádság epedez/Százezrek ajakán.''), hogy akkor majd minden megjavul, minden rendben lesz, de, ha esetleg tényleg eljött az a kor, akkor keservesen csalódniuk kellett, mert rájöttek, hogy semmivel sem jobb, mint amiben eddig éltek. Nézzétek meg pl. Petőfit: epekedve várta a forradalom kirobbanását, de amikor az eljött, rájött, hogy csak rombolni, pusztítani tud...

Rogue/Arwen:

Neked nem tudok semmi újat mondani, csak amit az előttem szólók: ide nyugodtan jöhetsz, bármi problémád van, leírhatod nekünk, mi meghallgatunk, és, ha tudunk válaszolunk, segítünk. (Bár sztem már az is nagy segítség, ha tudod, hogy vhol kiöntheted a szívedet, és meghallgatnak... )

Rouge/Arwen: Én is csak azt tudom javasolni, mint Lamorak: Írjál sokat! Bár, ez kétértelmű. Először is nyugodtan leírhatsz ide bármit (na jó, azért bizonyos keretek között ), mi szívesen meghallgatjuk, és segítünk, ha tudunk. Ugyanakkor írjál novellákat. Az igazat megvallva és most kezdek túlleni egy ilyen szakaszomon, mint amiben most te lehetsz benne. És engem két dolog húzott ki belőle: 1. hogy leírtam az érzéseimet (persze átvitt értelmű) novellákba. 2. ott volt mellettem egyik kedvenc tanárom, akivel megbeszélhettem ezeket a dolgokat.

Szóval írj csak, mi segítünk, ha tudunk.

Rogue/Arwen írta: Azt akarjátok mondani, hogy ennek a társadalomnak semmi baja? Hát ezen tudnék vitatkozni! Abban lehet, hogy igazatok van, hogy attól, hogy rossz kedvem van, nem a társadalomban kell keresni a hibát, ok. De sok olyan dolog van, amilyen szempontból ez a világ nagyon nem jó.

Nos, ha megnézed a történelmet és az irodalomtörténetet, meg fogod látni, hogy a világ sosem volt jó. Mindig mindenki a saját korát és társadalmát szapulta, és mindig mindenkinek az 'előző' volt az ideál. De ha megnézzük a előzőt, ott is mindig ezek a hangok hallatszottak.
A társadalomnak nem 'bajai' vannak-- vannak olyan jelenségek benne, amelyek egyeseknek (neked vagy nekem) valami miatt nem tetszenek. De mivel olyan nincs, hogy 'jó' vagy 'rossz' társadalom, minden csak annak kérdése, milyen elvárásaink vannak vele szemben. Ha olyan elvek alapján gondolkodsz, amik a férfiközpontú társadalmat alapnak veszik, 'rossz' dolog és a 'hanyatlás' jele, hogy a nők aktív részt vállalnak a szociális-kulturális-politikai életben. Pedig eredendően ezzel semmi baj nincs; a nők szerepvállalása nem alapjában véve, természeténél fogva rossz, hanem egy bizonyos rendszerbe illesztve.
Próbálj a rossz napjaidon felülkerekedni; írj sokat, ha ez segít. Mi nagyon szivesen válaszolunk.

Kösz, kedvesek vagytok...
Brisa: Hát az utóbbi időben csak rossz napjaim vannak...Vagyis van egy problémám. Régebben még volt hogy sírtam miatta, de ma már nem tudok. És ezért néha úgy tűnik, mintha nem lenne semmi bajom...Kívülről jókedvűnek látszom, meg nevetek, de belül nem...Ez nagyon rossz érzés! még sosem volt velem ilyen, de az utóbbi pár hétben megtapasztaltam.
Lamorak írta: "De hiszen látod, hogy 'olyan' vagy!
Köszi...
Azt akarjátok mondani, hogy ennek a társadalomnak semmi baja? Hát ezen tudnék vitatkozni! Abban lehet, hogy igazatok van, hogy attól, hogy rossz kedvem van, nem a társadalomban kell keresni a hibát, ok. De sok olyan dolog van, amilyen szempontból ez a világ nagyon nem jó. Mondjuk gondolom ezt tudjátok.
Majd megpróbálok 1 picit jobb kedvre derülni...
Üdv

Rogue/Arwen írta: Aztán visszatérve az én szabadság-témámra: nagyon szeretném, ha felnőtt koromra nem válnék olyan földhözragadttá, hogy elfelejtsem a most rajtam kiütköző természetimádatot, és az általános fantasy-szeretetet.

Sok szerencsét hozzá!
Magamról tudom, hogy nehezen fog menni.

Rogue/Arwen írta: Ja, és mostanában mikor elmondtam az egyik barátnőmnek az ilyen gondolataimat, úgy mentegetőztem, hogy "Tök hülye vagyok, hogy mostanában ilyeneken gondolkozom." Na és kérdem én: Milyen ez a társadalom, ha mentegetőzni kell azért, mert gondolkozunk?!! Milyen társadalom ez, ha az osztálybeli kis libák felvont szemöldökkel néznének rám, hogyha elmondanám nekik ezeket?! mIlyen világ ez?!
Ez a fórum az utolsó menedékem, mert úgy tűnik, tele van olyan emberekkel, mint én. Legalábbis szeretnék olyan lenni, mint ti.
Üdv

Szerintem egyátalán nem kellett volna mentegetőznöd. Főleg nem a barátnőd előtt. Én ebben az esetben nem a világban keresném a hibát...

Nekem is sokat jelent a fórum, de azért az utolsó menedék kifejezés túlzás lenne rá. Úgy érzem, nálad is. Rossz napod volt, amikor ezt leírtad?

Rogue/Arwen írta: Ja, és mostanában mikor elmondtam az egyik barátnőmnek az ilyen gondolataimat, úgy mentegetőztem, hogy "Tök hülye vagyok, hogy mostanában ilyeneken gondolkozom." Na és kérdem én: Milyen ez a társadalom, ha mentegetőzni kell azért, mert gondolkozunk?!! Milyen társadalom ez, ha az osztálybeli kis libák felvont szemöldökkel néznének rám, hogyha elmondanám nekik ezeket?! mIlyen világ ez?!
Ez a fórum az utolsó menedékem, mert úgy tűnik, tele van olyan emberekkel, mint én. Legalábbis szeretnék olyan lenni, mint ti.

De hiszen látod, hogy 'olyan' vagy! Gyere és szólj hozzá a dolgokhoz, nagyon nagy örömmel látunk mindenkit, aki szeret és akar beszélgetésekbe bonyolódni a témáinkról.

A társadalmat és a világot könnyű okolni, nehéz megváltoztatni. Nem olyan rossz az a társadalom, végülis te is, meg mi is valamennyien, ennek vagyunk a 'termékei'. A világ és a társadalom magában se nem jó, se nem rossz (ahogy az irodalmi szövegek sem)-- csak annak a kérdése az egész, hogyan nézzük (ahogy Obi-Wan Kenobi mondta, minden a nézőpont kérdése )

Ne haragudjatok, de az utolsó néhány hozzászólást már nem volt időm elolvasni...inkább írok.
Én mikor olvasok, nagyon sokminden képszerűen megjelenik előttem, még a szereplők arca is. De. A szereplők arcát nem tudom élesen elképzelni, inkább néhány személyiségjegyüket, jellegzetes vonásukat, járásukat. Ezért tudom általában nehezen azonosítani a könyvet a filmmel. (A gYU-nál érdekes módon minden szereplő tetszett! igaz, nem mindegyiket így képzeltem el, de mindegyik jól el volt találva!)
Aztán visszatérve az én szabadság-témámra: nagyon szeretném, ha felnőtt koromra nem válnék olyan földhözragadttá, hogy elfelejtsem a most rajtam kiütköző természetimádatot, és az általános fantasy-szeretetet. Tudom, hogy a feudalizmusban csak a nemeseknek volt jó, cask a fantasy világokban ált. feudalizmus van, v. vmi olyasmi, és azért hoztam ezt fel példának.
Ja, és mostanában mikor elmondtam az egyik barátnőmnek az ilyen gondolataimat, úgy mentegetőztem, hogy "Tök hülye vagyok, hogy mostanában ilyeneken gondolkozom." Na és kérdem én: Milyen ez a társadalom, ha mentegetőzni kell azért, mert gondolkozunk?!! Milyen társadalom ez, ha az osztálybeli kis libák felvont szemöldökkel néznének rám, hogyha elmondanám nekik ezeket?! mIlyen világ ez?!
Ez a fórum az utolsó menedékem, mert úgy tűnik, tele van olyan emberekkel, mint én. Legalábbis szeretnék olyan lenni, mint ti.
Üdv

Esgal írta: van,aki csak vázolja a szereplő lényegét,egyfajta skiccet készít,van,aki viszont kitér a legutólsó arcvonásra is,és két oldalt ír egy mellékszereplő élettörténetéről.

Na, ebben igaza van Esgalnak, ettől is sok minden függ. Velem volt már olyan, hogy elképzeltem vhogy egy szereplőt, aztán később szóba került a kinézete, és kiderült, hogy nem úgy néz ki, ahogy én elképzeltem, és át kellett alakítanom a róla kialakult képemet... elvileg nem lett volna muszáj, de zavart, hogy az író máshogy írta le azt a szereplőt, és emiatt máshogy is néz ki, mint ahogy bennem él...

Egyébként volt már olyan is, hogy olvastam egy könyvet, aminek a borítóján egy rajz volt a főszereplőről, és tisztára ugyanúgy képzeltem el én is...pedig nem is volt olyan jó az a rajz...ilyen se soxor fordult elő, de ez vhogy így kialakult..

(Jaj, egyébként ne haragudjatok, hogy ilyen hülyeségekkel fárasztalak Titeket.. )

A magam részéről én teljesen filmszerűen látom magam előtt az olvasottakat.Iletve nem is mindig film:nagyjából azon dolgok összemixelése,amit ti is leírtatok az olvasásról.Az,hogy állóképben látom-e vagy filmben,elmosódottabban vagy késélesen,az magától a műtől függ.Merthát ugyebár van,aki csak vázolja a szereplő lényegét,egyfajta skiccet készít,van,aki viszont kitér a legutólsó arcvonásra is,és két oldalt ír egy mellékszereplő élettörténetéről.De hogy melyik a jobb,a mozgóképszerű elképzelés,vagy a homályos,az szerintem ízlés dolga.Szal nem kéne bárkit is kevesebbnek nézni azért,mert nem így vagy úgy működik a fantáziája.A képzelőerő nagysága pedig végképp nem függ ettől.
Leli:Szerintem fantázia nélkül még az őskornál is mélyebb szinten lenne az emberiség,hiszen ha nincs képzelőerő,az embernek nincsenek fantáziái egy némileg jobb és egyszerűbb világról(gondolok itt arra is,mint pl.a hétköznapi munka vagy a vadászat megkönnyítése),tehát nem is fejlődhet,nem jutna előbbre.A találmányok,az ötletek,a fejlődést elősegítő tárgyak és eszmék nem jöttek volna létre,ha nincs cél--amit pedig,mivel nem élte át,sőt,még hasonlót sem,csak elképzelni tud.
Fű,ez jó sok!Túl sokat pofázok...
Namárië!

amanibhavam írta: igen, de a fantázia nemcsak képből áll, hiába hívják képzeletnek

Még az etimológiája is a képszerűség és a képalkotás felé tolja el: a görög pha- tőből van, amiből a phainó (látszom, tűnök, stb.) és (a phainón keresztül) a phainomenon (ami megmutatkozik, ami látni engedi magát; látszat--- a jelentés a szövegkörnyezettől függ, abból adódóan, hogy morfológiailag a szóalak mediális és passzív is lehet), meg másik képzési módon a phantazomai (szintén megmutatkozom, stb.-- formáját tekintve ebből az igéből vannak a phantasia és a phantasma szavak).

De ettől eltekintve tényleg nem csak képi a fantázia-- bár van, aki kimondottan a vizuális kreativitásra, a képi képzelőerőre akarja alkalmazni (pl. Coleridge és a romantikusok); feltehetően a pszichológusok többet tudnak erről, mint én.
Remélem, nem vette úgy senki, hogy arra céloztam volna, hogy a 'filmszerű' olvasás valami módon 'nem jó, nem helyes'. Nincsen helyes vagy nem helyes olvasási mód; az a lényeg, hogy a szöveg működjön, hogy az alkalmazott olvasási mód képes legyen jelentéseket produkálni. Tökmindegy, hogy milyen lelki folyamatokkal. Csak arra akartam rámutatni, hogy vannak különbségek, és hogy az általam 'filmszerűnek' nevezett olvasási stratégia szerintem viszonylag késői fejlemény az olvasás történetében.

igen, de a fantázia nemcsak képből áll, hiába hívják képzeletnek

Ejha! Nagy vita keveredett ebből...

Nem tudom, hogy ki mit írt, úgyhogy csak úgy összefoglalóan mondom el a véleményemet.

Amikor olvasok, én is magamtól (váletlenül) képzelem el az egészet. De ugyanakkor nem teljesen konretizált a kép. Arcokat egyáltalán nem látok (kivéve, ha a szerző leírta, és egy mozzanatát ábrázolja (pl. a múltba révedő tekintettel...)). A helyszínek ugyanakkor elég részletesen jelennek meg előttem. Az egész nálam igenis filmszerű (talán emiatt olvasok gyorsan (de lehet, hogy a megszállottságom miatt )), és, amikor írok, akkor az is filmszerűen jelenik meg előttem, és lényegében azokat írom le, amiket látok.
A történetek vizulaitásáról: Szerintem is első sorban a regényeket, meséket... Ilyesmiket lehet elképzelni, de én pl. töri órán folyton magam előtt látom az aznapi anyagot. Persze a szakszövegeket elég nehéz lehet elképzelni (vagy lehetetlen?), én még soha nem próbáltam (és inkább ennél is maradnék).
Én is olyanokat hallottam, hogy azt tartják leginkább ideálisnak, ha az ember el tudja képzelni azt, amit olvas, mert az ugye a fantáziájának a fejlődését segíti. Az embernek pedig egyik alapvető létszükséglete a fantázia. Enélkül nincsenek találmányok, enélkül sokkal nehezebben (vagy talán egyáltalán nem) fejlődne az emberiség. Hopsz, ez egy kicsit nagy szó. Érdekelne, ti mit gondoltok erről: Az emberiség fejlődhetne (létezhetne) fantázia nélkül :

Én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy amikor elkezdek olvasni egy könyvet, nem képzelem el tudatosan, amit olvasok, nem dolgozom ki magamaban a szereplők arcát, a helyszíneket stb., sőt, fel sem fogom, hogy bennem hogyan alakulnak ki a szereplők... Aztán később tudatosul bennem, hogy ezt a szereplőt, pl. csak magasnak tudom elképzelni, vagy csak fekete hajúnak.

Ahogyan többen írtátok én sem látom magam előtt a szereplők arcát, de mégis tudom, hogy néznek ki, olyan, mintha homályba burkolóznának, mintha vmiféle ködön át látnám őket, csak a vonásaikat érzékelem, azokat sem látom, csak érzékelem... Tudom, hogy néznek ki, de ha le kéne őket rajzolnom, nem tudnám, és nemcsak amiatt, mert nem rajzolok jól

Én, ha olvasok vmit, akkor már akaratlanul is elképzelem azt a helyszínt, ahol az játszódik... van, amikor ez is csak később tudatosul bennem, hogy hogy is néz ki az a bizonyos helyszín...
De én nem képzelem el a történéseket, mármint persze, hogy elképzelem, de nem látom magam előtt őket, mintegy filmszerűen... csak vhol a tudattalattimban jelennek meg... hmm... lehet, hogy bennem van a hiba?? Kezdek megijedni...

Brisa írta: Egy kérdés: akik azt mondják, hogy nem 'vizualizálnak' regény-olvasás közben, azok olvasták Hoffmanntól Az arany virágcserép című könyvét? Ha igen, hogy tetszett?

Nem is egyszer olvastam, es ha minden igaz 2 peldanyom is van belole. Es tetszett, mar gimnazista koromban is, pedig az osztalytarsaim tobbsege nem volt tole elragadtatva.
Es termeszetesen nehez ezt a konyvet ugy elolvasni, hogy a zold-arany kigyocskat ne vizualizalja az ember. Ettol fuggetlenul sohasem pergett le bennem Anselmus diak tortenete, mint egy film.

Brisa írta: Viszont annyit hagy jegyezzek meg, hogy napjainkban rohamosan gyarapszik a funkcionális analfabéták (= akik ugyan ismerik a betűket, mégsem tudnak igazán olvasni, és emiatt nem is akarnak) száma. Nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem tudják használni az olvasási képességüket (és itt most nem a diszlexiásokról van szó!).

Igen, ez igy van es tenyleg szomoru. De azert hozzatennem, hogy szerintem amiota a vilag vilag mindig volt legalabb ugyanennyi analfabeta. Lehet, hogy most sok a funkcionalis analfabeta, de 40 evvel ezelott is sok volt, sot akkor az irni-olvasni egyaltalan nem tudok tabora is nagyobb volt.
Ez az egesz azert szomoru, mert ma mar megvan mindenkinek a lehetosege arra, hogy ezt lekuzdje.
De egyreszt a media elkenyelmesiti az emberek jelentos reszet, masreszt az iskola, es a szulok nem kepesek megszerettetni az olvasast a gyerekekkel.

Lamorak: Két örömhírrel is szolgálhatok:
1) minden szavadat értettem! (Most vagy én fejlődöm, vagy te hallgatsz rám. )
2) nagyjából egyetértünk. Szerintem csak a példád sántít egy kicsit. Idézem:
"Mindig, mindenki azt hallja az irodalomórán, hogy 'olvasás közben próbáld elképzelni a történetet, jelenítsd meg magadnak a szerplőket, a helyszíneket, a történetet'."

Én egyetlen egy irodalom órán sem hallottam ilyet. Sőt a kisiskolások olvasás óráján sem! (Legalábbis nyíltan kimondva, nem.)
Szerintem a vizualitás kifejlődése a gyerekeknél egy másik folyamatra vezethető vissza: megfigyelhető, hogy a kicsik csak képes könyveket olvasnak, és csak azokat szeretik. Én emlékszem magamra, hogy azokat a meséskönyveket, amelyekben nem volt sok kép, el sem olvastam. De ahogy nőttem (és fejlődött az olvasási képességem) egyre kevésbé igényeltem a képeket. Mai napig megvannak a meséskönyveim és jól látható rajtuk ez a jelenség: vannak az A4-es nagyságú könyvek gyönyörű színes képekkel minden második oldalon, a történet nagy betűkkel van írva (és nemcsak a mesék ilyenek, hanem az állatvilágról és más természettudományos témájú könyvek is). A következő szakaszban már csökken a könyvek mérete, és inkább rajzok vannak benne, mint képek, de a betűk még nagyok. Ez után jönnek a Fekete István-szerű könyvek, amelyek regényformájúak és méretűek, de még vannak benne képek. Végül az összes kép eltűnik a könyvekből. Ma már bosszantó számomra, ha képet találok egy-egy jó könyvben, mert úgy érzem a sztori elől veszik el a helyet.
A képes meséskönyvek előtt és alatt szokott lenni a képregényes-korszak. Ez is a vizualizációt segíti elő.

Viszont annyit hagy jegyezzek meg, hogy napjainkban rohamosan gyarapszik a funkcionális analfabéták (= akik ugyan ismerik a betűket, mégsem tudnak igazán olvasni, és emiatt nem is akarnak) száma. Nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem tudják használni az olvasási képességüket (és itt most nem a diszlexiásokról van szó!).
E téma kapcsán jegyezte meg az a pszichológus, hogy gyerekek tömegei képtelenek arra, hogy az olvasottakat megjelenítsék maguk előtt. (Talán Vekerdy lehetett, de nem biztos...) És ennek oka a TV, a videó, a számítógépes játékok stb.
Úgy látszik ezek nem elősegítik a vizualizációt, hanem gátolják! (Egyszerűen lustává teszik a gyerekeket arra, hogy használják a képzelőerejüket. Ezért mindjuk, hogy a filmet és a számítógépes játékok megölik a fantáziát.)
(Szerencsére ebbe az áldatlan állapotba 'beleszületett' Harry Potter...)