Bemutatkozások

Üdv néktek!

Milyen érdekes néha az Élet, általában tényleg nem mi találjuk meg a könyveket, hanem ők minket. Nálam legalábbis ez a helyzet. Életem legjelentősebb könyveit sosem én választottam ki. Mindig az ölembe pottyantak
A Gyűrűk urát édesanyám olvasta, amikor én még kis töpszli általános iskolás voltam. Nagyon dícsérte, mondta is, ha ezt egyszer film formájába öntik, nagyon borzastó és gyönyörű lesz...hm, sejtett valami ...de akkor még nem fogott meg. Nem olvastam.
Majd gimnazista koromban elővettem, emlékezvén anyám szavaira, de a hobbit szokásoknál elakadtam. Kinek milyen nagy a lába? Engem ez ugyan nem érdekel.
Majd pár évvel később, eccerűen csak el kezdtem olvasni. S ahogy olvastam, úgy egyre inkább magamra ismertem. Csak szép pillanataimban olvastam, amiko esett az eső, gyertyafénynél, mert tudtam, ennek a regénynek minden sora egy-egy szent pillanat, s ezért különös környezetet kíván. Ezért metrón pl. nem is olvastam.
Majd amikor véget ért, elfogott a vágy, hogy én is nyugatra menjek. Elfogott a vágy, hogy Középföldén élhessek.
Ma már a Szilmarilok, s a Gyűrű keresésén is túl vagyok, s azt hiszem, a Csillagok Háborúján kívül nem volt még egy olyan író sem, aki ennyire eltalálta volna az Énemet.
Mert ez az én világom. Álmaimban ott éldegélek, tündeként, Beleriand erdejeiben, a Végromlás ideje előtt...

Namarie (mert ez olyan szép

en valamikor 82 tajan olvastam, gimnazistakent; a varosi konyvtarbol kolcsonoztem ki, es lenyugozott; azutan Bp-re kerultem egyetemre, es elkezdtem jarni a Harmincad utcaba a British Council konyvtaraba, es onnan kikolcsonoztem angolul is, meg az Unfinished Tales-t is, meg a Silmarilliont is... azota pedig sokszor olvastam

fantasztikus, amit Tolkien egesz elete alatt alkotott; meg mindig azt tartom, hogy _storywise_ a Covenant krokikak jobb es izgalmasabb es jobban megirt; de azt az izgalmat, amit JRRT komplex vilaganak felfedezese nyujt (amibe most mar uj szerelmem, a quenya nyelv is beletartozik) senki mas nem tudja megadni

Hat ha jol emlekszem 91-ben, vagy 92-ben olvastam a GYU-t eloszor, igy utana gondolva.
Valhalla paholy akkor rukkolt ki a Gyurukura cimu parodiaval. (ez volt az elso konyv amit kiadtak, elotte mas neven tevekenykedtek) Lehet hogy hihetetlenul hangzik, de en azt olvastam eloszor. Akkoriban meg fantasyt nem nagyon lehetett itthon olvasni. Epp nagy Agatha Christie korszakom tartott.
Mar nemigen emlekszem a parodiara (szerencsere). Joforman semmi sem maradt meg bennem. Mar akkor sem tetszett tulzottan. De egy osztalytarsam mondta, hogy a testvere olvasta az eredetit, es, hogy nagyon tetszett neki.
Par heten belul sikerult is kaparintanom egy rongyosra olvasott, utan kotott peldanyt a konyvtarbol. Kitunoen emlekszem, 3 nap alatt olvastam ki Es 1 heten belul keszitettem egy sajat Kozepfolde terkepet, amin a Szovetseg minden tagjanak kulon bejeloltem az utazasait. Ez sajnos az evek folyaman megsemmisult
8 evig nem volt sajat GYU-m... Nem tudom az evek alatt hanyszor kolcsonoztem ki, de szinte mindig kint volt nalam egy peldany. A Babot is kiolvastam hamarosan. De Szilmarilokhoz csak evekkel kesobb jutottam.

AZ ÉN SZTORIM, NEM olyan érdekes....
de azéé elmondom, jó!!! :
szóval már kb 2 éve hallottam a barátnőmtől, hogy vmi gyűrűs izét olvas , amiben vmi Forró vagy Frugo vagy ilyesmi nevű lény a főszereplő, de ennél többet nem igazán beszéltünk róla , és nem is érdekelt!!!
valamikor szeptemberbe mondta, (ugyanaz a barátnőm) hogy filmet csinálnak belőle!
kb októberben egy mozizáskor az egyik bevásárlóközpontban wc-re menet láttuk meg (megintcsak azzal a barátnőmmel) az első gyu-s plakátokat!
rögtön feltünt , hogy tök édi pasi fogja játszani azt a Frugót..
januárban egy jókis társasággal mentem volna ,hogy először megismerkedjek középföldével...de képzeljétek megbetegedtem!!!
aztán tessómmal elmentünk......és láss csodát akkora hatással volt rám, hogy most itt vagyok, már rég elolvastam mindhátom könyvet...
a szobám ki van tapétázva GYu-s orlis és Lij-es képekkel, a gépem tele van....GONDOLOM NEM VAGYOK EGYEDÜL!!!!

Na, ha már ennyien leírtátok, hogyan keveredtetek ebbe a csodás világba, akkor én sem maradhatok ki!

Tehát, pár éve, nem is tudom, pontosan mikor, a bátyám elkezdte nyúzni a szüleinket, hogy karácsonyra szeretné megkapni A Gyűrűk Urát.
Én akkor még édes-keveset tudtam róla (szinte semmit...), és be kell vallanom, hogy akkor éppen Harry Potter lázban égtem ( )
A bátyám lelkesen belevetette magát ebbe a világba, közben engem is győzködött: olvassam el, nagyon jó, stb. Nekem eleinte nem igazán volt nagy kedvem hozzá, mondván, hogy alig hallottam róla vmit, meg milyen könyv az, amiben az elfeket tündéknek hívják... ( )
Ott bizonygattam a bátyámnak, hogy a HP úgyis jobb, mint ez a mittudoménmi... uff....
Aztán hallottam (a bátyámtól... ), hogy filmet is csinálnak belőle, és gondoltam, hogy tényleg el kéne olvasni stb...
Jaj, meg arra is emlékszem, hogy hogy mutattam az egyik barátnőmnek, hogy három ilyen marha vastag kötet!
Aztán egyszer, nem is tudom, minek a hatására végülis elkezdtem olvasni... akkor már nem volt menekvés!
Mondjuk ez nem ment ilyen egyszerűen... eleinte nem értettem, hogy mit akarnak ezek a hobbitok, vagy kicsodák, ezzel az ünnepséggel stb... tudjátok, csak a szokásos...
De egyszer, amikor még a könyv elejénél tartottam, elmentünk egy többnapos kirándulásra, ahol az egyik túra után be kellett ülnöm a kocsiba (a szálláshelyre autóval mentünk), mert nem volt nálam a szobakulcs. És akkor pont azt a részt olvastam, amikor Gandalf és Frodó beszlget a Zsáklakban. Nem tudom, meddig ültem ott, de amikor megérkeztem a többiek, már Középfölde-fanatikusként szálltam ki a kocsiból!
Ez azóta csak fokozódott!

Már nagyon rég írtam ide, de ez a téma engem is megfogott. Mindig úgy gondoltam, hogy nem véletlen, hogy valaki mikor olvas el egy könyvet. Én kb. tízéves korom óta tudom, hogy létezik a GyU. Hogy honnan, arról halvány lila gőzőm sincs. Nem volt egy ismerősöm se, aki olvasta. Mindenesetre sokszor eszembe jutott, ha könyvtárban jártam, hogy ki kéne venni. De persze sosem volt benn. Csak a Babó. Hiába volt ráírva, hogy az az előzménye, én a GyU-t akartam előbb olvasni.
Aztán most ősszel, egyszer csak arra jövök vissza a pesti albérletbe, hogy az asztalon ott a gyönyörű díszkötetes Gyűrűk ura! A barátnőm olvasta. Nekik már régóta megvolt, csak senki nem olvasta. Mivel én akkor szigorlatoztam, a másik lakótársunk kezdte el a könyvet. Lassan az agyamra ment, hogy nem értettem, milyen hobbitokról, meg tündékről beszélnek. Aztán a szigorlat előtti héten nem bírtam tovább, és elkértem a könyvet. Kb hatvan oldal kellet ahhoz, hogy teljesen magába szívjon. A szigorlatom ennnek ellenére sikerült. A karácsonyt viszont gyakorlatilag könyvvel a kezemben töltöttem.
Azóta pedig nincs megállás...

Miután a neves dolgokra már reagáltam, én is elmondom a történetet: nagyjából 10 éve lehetett, mert azon a nyáron történt, mikor befejeztem az általánost és vártam a középiskolát. Tul.képpen ez egy olyan dolog, amit konkrétan a számítógépes játékoknak köszönhetek-- egészen pontosan a War in Middle Earth c. Commodere 64-es játéknak, amit igaz, hogy be tudtunk tölteni a lemezről, meg el tudtunk indítani, de fogalmunk sem volt, hogy akkor itt most mit is kéne csinálni (Középfölde térképén kellett a szereplőket és a hozzájuk rendelhető seregeket vezérelni, és megvédeni az orkok támadásai elől). Végül valaki elárulta a Tolkien-kapcsolatot, és attól fogva néhány héten keresztül folyamatosan olvastunk; először azért, hogy majd tudjunk játszani, de aztán már tökmindegy volt a játék, az csak hab volt a tortán. Emlékszem, a harmadik kötetet Zánkán olvastam, ahol vmi képzőművész táborban voltam; ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag sosem mentem műhelyre, hanem fenn döglöttem a szobában és olvasam. Még arra is emlékeztem, hogy beszélgettünk vkivel, mennyire nehéz lenne ebből filmet csinálni...
Elsős koromban aztán egy unokatestvérem ideadta a Szilmarilokat, és onnantól már tényleg nem volt visszaút. Egész középiskolai időmet Tolkiennel (is) töltöttem, GyU és Szil. többször újraolvasva, hozzá a Hobbit; Unfinished Tales (amikor még nem volt Gyűrű Keresése) és Lost Tales. Én eleve úgy jöttem egyetemre, hogy Tolkiennel akarok foglalkozni (ami be is jött); azért kezdtem óangolt és középangolt tanulni (ami aztán kissé kinőtte magát, akárcsak Tolkien és a játék viszonya, és mostmár Tolkien is csak habként kötődik a középangol saját szépségeihez)-- tul.képpen azért lettem középkorász, és ezáltal Tolkien az egész életemet és munkámat alapvetően meghatározta.

Lamorak: köszi az új infókat, eddig foggalmam nem volt erről a görögös jelentésről.. minden estre a 'vigyetek' jelentés nem túlzottan jellemző rám de már benne vaok a könyvek elolvasásában, ahol (emlékezetem szerint) olvastam a nevet.. az elsőt már el is olvastam, de semmi....
ööm, tudatlanságomért bocsi Arthur-világával kapcsolatban, én nem olvastam túl sok könyvet, és ezek közül is csak ez az egy verzió maradt meg benem..

Más:

Fereste írta: egy mondatos utalás volt a "Fereste" névre

'Fereste', legalábbis alakilag, értelmezhető egy görög szónak-- nagyjából 'vigyetek' jelentéssel (feró 'viszek' egyik (felszólító módú) imperativusi alakja).

Fereste írta: Lamorak: én olvastam Lamorakról, vagyis akitől a nevedet loptad. igazából Agravaine ölte meg, Morgauseszal, az anyjával együtt, mikor rájuk talált... és asszem (de ebben nem vagyok biztos) hogy Pellinore vmint egy flandriai hercegnő fia volt (na yo, ebben qrvára nem vagyok biztos...)

Nos, nem igazán 'loptam' a nevemet, nem jobban, mint bárki itt... Az artúri világban nincs olyan, hogy 'igazából' hogy történtek a dolgok. Tudok neked olyan forrást mondani, ahol Aggravaine volt-- tudok olyat, ahol mind a 4 testvér (Garethet kivéve). Morgause akkor már nem élt, egyes források szerint, mert Aggravaine már korábban megölte (l. Malory-t). Hogy az anyja ki volt, azt nem tudom; az apja biztosan Pellinore. A lényeg az, hogy nincs 'igazi' verzió-- ez a középkori szövegek szépsége.

Az én esetem olyan régen történt, hogy nem is emlékszem pontosan mindenre. A részletek néha össze kavarodnak. A Babó vagyis a Hobit még általánosban került a kezembe, hogy azonbelül mikor az már nem tiszta. Egy biztos hogy '78 előtt volt. Aztán '81 ben (tél volt abban biztos vagyok) megláttam egy könves bódé kirakatában a GYűrűk Urát. Mikor legközelebb haza mentem a Koleszból már Anyám megvette (rengeteg könyvünk van). Kicsit nehezen indult de azóta is tart az erős vonzalom. Nem tudom hányszor olvastam el de évente egyszer biztos. A szilmarilokkal is elég nehezen indultam de ott már volt előzmény Tolkienből. Néhány éve pedig megveszek mindent ami Tolkienből megjelenik magyarul. Az angolhoz kevés vagyok legalábbis érdemben.

Nem is tudjátok, micsoda öröm és megnyugtató dolog olvasni az írásaitokat!
*sóhaj

Én pedig így keveredtem be Középföldére:

Anyum nagy könyvbarát, így a régi, kék kiadást ő vette meg. Nem tett benne mély benyomást a könyv, de ő aztán rengeteg mást olvas - egyszerűen nem az ő világa, na! Aztán nővérem rágta át magát rajta, neki nagyon tetszett, de ő meg inkább romantikus lélek, így neki sem jött be nagyon - akkor. A suliban az évenkénti vers- és prózamondó versenyre pár szerepjátékozó és Tolkien-imádó srác előadott néhány verset a Könyvekből, és egy füst alatt ismertették is az egészet magyartanárunk kérésére. Akkor tetszett meg a dolog, otthon elő is vettem, de pár hónap alatt sem jutottam tovább Bilbó szülinapjánál. Akkor félretettem.
A lehető legrosszabb időpontban vettem elő megint, mikor stresszlevezető könyvet kerestem az első év végi vizsgaidőszakomhoz. Akkor egyszerűen nem tudtam letenni! (Talán azért, mert ezúttal átugrottam a Függeléket ) "Jaj, csak még egy oldalt! Jaj, csak még egy fejezetet! Meghalok, ha nem tudom meg, mi történik velük!!" Így maradt össz-vissz 3 napom a római jog szigorlatomra! Hazafelé a buszon viszont már ezt olvastam újra. Akkor le sem tettem, "míg meg nem menekült a világ," ahogy a nővérem mondta, mikor másodszor olvasta.
Lassan ment a dolog, mert egyes részeket a megtanulásig elismételtem. Másodszor viszont csak nemrég kezdtem el olvasni, de lesz ez még ötödik, hatodik... negyvenedik, negyvenkettedik... szóval még elolvasom néhányszor.

Az én sztorim következőképp hangzik: Egyik karácsony előtti ajándékvásárlós időszakban Apu a kezembe nyomott pénzt, hogy vegyem meg neki a GyU-t. Mind a 3 kötetet! (Értsd: a pénzt még Apu anyukája, azaz az én nagyim adta, hogy vegye meg azt, amit szeretne. Mármint Apu.). Én totál padlót fogtam a kérésétől. Mondom:
- De Apu, az egy mese!
(Azóta sem tudom, honnan tudtam. Úgy rémlik, mintha itt-ott hallottam volna róla, de ez igaziból tudatalatt maradt csak meg. Az a felkiáltás is előbb csúszott ki a számon, mintsem végig gondoltam volna.)
- Tudom, de a Spektrumon láttam az írójáról egy filmet...
Szóval így történt, hogy megvettem. Jézuska meg is hozta Apunak.
Hogy mi történt azóta? Én elolvastam, Apu nem. Én nagy rajongója lettem, rongyosra olvastam a könyveket (olyannyira, hogy már ott tartok: meg kell vennem Apunak épen és egészségesen a könyveket - így legalább nekem is lesz egy saját példányom. Csak lennék gazdag...) Pedig az elején nagyon döcögősen indult. Majd' egy évbe telt míg az első kötetet kiolvastam. A 2. és a 3. viszont hihetelenül gyorsan ment. Aztán jött a film, és én újra elolvastam az 1. részt. Képzelhetitek, hogy most már szabadulni sem tudtam fölüle.
És az egészben az a legjobb, hogy most karácsonyra megkaptam Aputól a Szilmarilokat díszkiadásban! A múlt héten pedig megvettem A Gyűrű keresését. És A Hobbit is készül...
De persze a legeslegjobb az volt a GyU kapcsán, hogy megismertelek titeket...

Százezer üdvözlet!
Én a nevelőapámnak (szinte az apám, 8 éves korom óta ismerem) köszönhetem, amikor már nagyon untam a pöttyös és csíkos könyveket, akkor adta a kezembe, hogy olvassam el. Először persze a Babót. Amikor olvastam, 3 napig a fellegekben jártam, extázisban minden fotelbe beültem, úgy olvasgattam.
Nekem a film csak ráadás volt
pussz: Míriel

Én is osztálytársnőmnek köszönhetem!! (Millió hála Schwikker Zsófinak!! ) 6-dikos, nyári (aug-i) oszt.kirándulásra hozta magával, Én akkor pont a Végtelen történetet olvastam. Ő a GYUra esküdött, én meg ez utóbbira. Egymásnak olvasgattuk fel a kedvenc részeinket (sajnos már nem emlékszem miket ). Hazaérve kerestem a könyvtárban, de nem volt bent. Majd a feledés homályába került. De a Zsófi hozta és olvasta és nem egyszer, nem kétszer... Ekkor meg újra el kezdett izgatni. (Ráadásul az egyik srácot - aki nekem tetesuett - Gollamnak hívta, ki kellett derítenem ki az, majd kiábrándultam a srácból és kiderült hogy igaza volt)
Végül mégiscsak ki tudtam venni a könyvtárból, 14 éves voltam. Először a Prológussal kezdtem, és mivel sose voltam valami nagy olvasó, félretettem, hogy ez uncsi.. Majd nem vittem vissza, és kb. 1 év után került újra a kezem ügyébe, mikor jött a felszólítás és meg kellett keresni. Akkor úgy döntöttem, ha már fizetnem kell érte, akkor elolvasom és legalább azt is megtudom, hogy mit eszik rajta annyira a Zsófi.
És igen, magával ragadott a történet. Alig bírtam letenni, mindenhova könyvvel akezemben mentem. Én akinek könyörögni kellett, hogy olvasson. Az elmúlt 4-5 évben 3szor olvastam el.

Nos, nekem Elijah Wood a kedvencem!! Olyan kis helyes! De tetszik Sean Bean és Viggo is!
A könyvben meg Boromir, Éowyn, Samu és Gimli volt a kedvencem.

yayy, akkor énis Leggelkapcsban: nekem az egész bagázsból ő tetszett a legyobban mindig is, meg már kezdetől fogva (mikor ott jött a hegyek közt, és meglebbentette a haját uf... kész voltam..) aztán volt egy kéthetes EW időszakos de hálistennek gyorsan kivertem a fejemből... úgyhogy elmondthatom, hogy nem a sok mocskos divatLegolasos közé tartozom

efeff, mikor én olvastam még nem naon volt híre a filmnek (legalábbis én nem hallottam róla). úgy került kezeim közé, hogy az egyik osztársam mindig hozogatta be az iskolába a kül köteteket, és mindenki kérdezgette, hoy miez, kiírta stbstb. én meg mindent elolvasok, ami az utamba kerül, szóval ez alól sem volt menekvés... viszont az az érdekes, hogy elolvasása utánnem azonnal mondtam, hogy húú de qrva yo könyv, hanem vhogy pár hét elteltével "ért meg" bennem.. de szentem ezzel mindenki így van.. (vagy nem )

Jah! Jah! Jah! Mély egyetértésem! Ha Tolkien ezt tudná.... (Bár lehet, hogy időnként jókat derülne rajtunk! )
Legolassal kapcsolatban és is hasonlóan éreztem!

(Majdnem elfelejtettem: azt azért nem fogom elmondani, hogy a GYU minden idők legnagyobb regénye, mert egyszerűen felesleges. Tolkien maga sem hitte volna ezt a hisztériát, ami a tündérmeséje körül forog )

Yavanna: érdekes ötlet!
Az enyém borzasztó egyszerű: tavaly nyáron odakeveredtem az apple.com/trailers oldara, és megtaláltam a GYU trailerét, és beleszerettem Tudtam, hogy Tolkien műve, és hogy nagy fantasy, de egyelőre nem akaródzott elolvasni. Októberben, balkáni nyaralásom alatt hívta fel rá az ismerősöm újra a figyelmemet, és attól kezdve vadásztam össze mindenféle anyagot a filmről és információt a történetről. Sz'al úgy ültem be a moziba, hogy bár nem olvastam a Könyvet, de gyakorlatilag tudtam az anyag 90 %-át Aztán végül márciusban megvettem, így most már teljesnek érzem magam Olyan furcsa...Mikor augusztusban megpillantottam azt a gyönyörű, szőke, hosszú hajú férfit a hegyek között járni, apró emberkékkel és ismeretlen emberekkel, miközben azt a katartikus, nagyszabású zenét játszották... Még fogalmam se volt, ki ő. De azt előre tudtam, hogy én még ebbe a férfiba nagyon szerelmes leszek...

Eszembe jutott egy ötlet, ami talán pont ebbe a topicba való!
Esetleg ha van kedvetek leírhatnátok, hogy ki hogyan találkozott először életében Tolkiennel (na nem úgy! ) /valamelyik művével! Mindenesetre kezdésnek bevésem az én esetemet:

2 éve az egyetemen üldögéltem, egy nagyon csúnya, szürke, esős hétfő reggelen, egy "roppant izgalmas" közgáz előadáson. Embert próbáló küzdelmet folytattam az unalom és az elalvás ellen, amikor föltűnt, hogy az előttem ülő srác iszonyatosan el van merülve valami könyv olvasásában. Annak lehetőségét, hogy ez esetleg közgáz könyv lenne, azonnal elvetettem ; és amikor jobban megnéztem ezt láttam:
JRR Tolkien
A Gyűrűk Ura
A Két Torony
Fogalmam nem volt róla, hogy ki ez a Tolkien, meg hogy mit akar...., csak az rémlett, hogy ez valami híres könyv és hallotam már valahol a nevét!
Du. beszaladtam a Kálvin téri aluljáró könyvesboltjába, ahol elszántan kerestem valami Csáth Géza könyvet, amikor azt vettem észre a szemem sarkából, hogy ott a sarokban, mintha valami ismerős név kacsintgatna felém. 8O Odasétálok... Hm. Már megint ez a Tolkien a gyűrűivel... Levettem a polcról... Elolvastam a hátluján a Göncz- féle szöveget.... Nem rossz! -mondom magamban- Egyáltalán nem rossz! Érdekelnek az ilyen témák, úgysincs mit olvasnom éppen, meg aztán jó az ha művelődik az ember! Kifizettem, hazahoztam, ezzel kezdődött el egy életre szóló szerelem Tolkien világa iránt....
Ez volt életem első fantasy-jellegű könyve! Azóta is próbálok ebben a témában kutakodni!
Arról meg nem is beszélve, hogy éppen akkortájt lehetett kapni a boltokban, ugye azóta tudom, hogy ez egyáltalán nem mindig van így! Mázlista vagyok!
Összegzésként talán azt is mondhetnám, hogy a GYU-t nem én kerestem, hanem az talált meg engem!

Sziasztok!

Tudnátok segíteni (ha már így benne vagytok a nevek elemzésében): A Léli-nek van valami jelentése? (A Telcontar tudom, mit jelent )

Ai na vennui

zsoffija meggondolta magát

zsoffija...megkomolyodott!
ugye nem baj,ha variálok megammal?
ugye?
/most olvasom Nienort.../

Egyáltalán nem : ) ugyan már...a név teljesen mindegy. A lényeg mindig az, aki viseli : )
Az én nevem érdekesen alakult. Anno, még sok-sok évvel ezelőtt láttam egy klipet a tv-ben, Nana-tól a Darkman-t, ez volt az első száma életében. A szám egy harcosról szól, aki az éj leple alatt akciózik, megmenti az ártatlanokat, észrevétlenül, névtelenül.
Tetszett. Sorsom egy része szerintem számomra is a megmentés, de mindezt szerényen és ismeretlenül szeretném véghezvinni. A sötétben, amikor senki sem látja, névtelenül, hogy ne engem nézzenek, hanem a tiszta mondanivalót.

A sötétből török elő, s oda is megyek vissza. Közben azonban itthagyom a nyomom. Nem menekül előle senki...

Tudjátok, egy rossz van ebben a fórumban: az újítás előtti (tehát nem regisztrált) használatokat vendégként jegyzi fel, és így nem tudom megtalálni, sem szerkeszteni saját hozzászólásomat itt. Még keresővel sem sikerült.
Persze, mondhatnánk, hogy több azonos nicknevű ember garázdálkodott itt, de nem hiszem, hogy pl: két Svindler lenne
A nevem? A nevem Tolkientől származik, méghozzá az első halandó tündét hívták így, meg Gondor két királynőjét. A mír- tő ékszert jelent, hogy az -iel képző (v. képzőbokor?) mit, arra még a Szilmarilok végén sem találtam semmi utalást. Arra gondolok, hogy köze lehet a Muriel névhez: 'ragyogó, akár a tenger'. Mindenesetre az biztos, hogy a kislányomat (ha lesz), Murielnek fogom nevezni. Mert ő olyan szép (és okos, kedves, intelligens, stb.) lesz, hogy csak a tenger lehet a hasonlat méltó párja.
Remélem, nem tartotok elvakult szülőnek
pussz: Míriel

Na, még azt is megtudtam a nevemről Eia-nak köszönhetően, hogy egy számítógépes játékban is létezem (igaz így: Brissa). Egy szép kék, női lovag vagyok, akire a következők jellemzőek: Elementalist, specialitása:Haste (ne kérdezzétek, hogy ezek micsodák).
Hogy az ember lány miket tud meg... 8O