Vallás

Alyr Arkhon írta:
Na ez az a téma amit ezen a fórumon nem művelünk.

Ok. Vettem. Kérdésért elnézést, visszavonva. Felteszem kissé másképp, amit talán szabad. (Csak semmi politika.) Mennyire befolyásolja a hívők gondolkodását a vallásuk? Mennyire térnek el a véleményeik egyazon ügyben? Vajon miért van annyi verekedés még ma is a vallás miatt, még ha alapjában "békés" vallásokról van is szó?

Gwendir, a Ferneyi Pátriá írta: ta szektákból pártok nőnek ki, de azok később más szekták szavazóit is meghódítják.

OFF h: Erről még soha nem hallottam. ON

veramacska írta: Mi a helyzet a politikával? Szerintetek a vallás beleszól a politikai életbe? Sokszor vannak olyan képviselők akik a vallásukat hirdetik. Vajon ez a hívőket befolyásolja? Mit tapasztaltatok?

Hát, Japánban például buddhista szektákból pártok nőnek ki, de azok később más szekták szavazóit is meghódítják. Itt mindenesetre kevés vallásos "baloldali" van, a jobboldalhoz képest, bár alapból a magyar Európa egyik legkevésbé vallásos népe.

Mi a helyzet a politikával? Szerintetek a vallás beleszól a politikai életbe? Sokszor vannak olyan képviselők akik a vallásukat hirdetik. Vajon ez a hívőket befolyásolja? Mit tapasztaltatok?

Estelio írta: Most próbáltam beleélni magam a materialista helyébe és arra jutottam h az életem ****** fölösleges, ha nem hagyok magam után valamiféle jelet, hogy éltem valamikor. [size=9:bmf3hln6](Sok ember ezért vállalna gyereket??)[/size]

Igen. Valószínűleg a háziállatok nem hagynának nyomot rólad, s olyan eredményt elérni, amely tényleg nyomot hagy a világban, nagyon nehéz. Mindenesetre az a lényeg, hogy az emberek ne megkönnyebbülten sóhajtsanak fel, ha meghaltál.

Gandalf: erre is gondolok.

Az utóbbi időben gyakorta eszembe jut volt főnököm példabeszéde munkával kapcsolatban, melyet az élet dolgaira is igaznak érzek, sajna most nem ugrik be honnan is idézte, s idézetem sem lesz a legszebben összefogalmazva, de a lényeg benne van. Ti okosak is vagytok, majd jól megmondjátok honnan származik
A munka, mint napi "robot", legtöbbször kőtöréshez hasonlít, viszont nem mindegy, hogy közben tudod, egy katedrális építésén fáradozol [size=9:vsbsvdgy](mégha a végét nem éred is meg)[/size] vagy dühből, haragból töröd a követ, ami még dühösebbé tesz, mert még értelmetlenebbnek éled meg az egészet.

Nemrég beszéltek nekem egy fiatal párról, akik keresték Istent hosszú ideig. Jártak gyülekezetről gyülekezetre, mert megismerni kívánták a vallásokat és várták azt, hol szólítja meg őket Isten, mit éreznek igaznak, látnak követendőnek.
Azt gondolom valamennyiünkben ott van regeteg kérdés (Létezik Isten? Ki vagyok én? Miért vagyok? Mi értelme életemnek? Mit válasszak? Hol az igazság? Miért történik ennyi tragédia a világban?...). Itt lehet legyinteni és naná, hogy carpe diem. Igen a rózsát is le kellszakítani.
Számomra a keresés régóta tart, ennek vannak általam "állomásoknak" nevezett lépcsőfokai. Néhányról említést tettem korábban, de téríteni nincs szándékomban, s belátom, ami számomra igazság, az más számára nem biztos, hogy az. A toleranciát ezúton is tanulom.
[size=9:vsbsvdgy]Pezsdítő e topikban olvasgatni. [/size]

Hitről és meggyőzödésről tolerancia és türelem nélkül vitatkozi mit sem ér. Szemellenzők közé rekedt szemléletek csatája.
Mindenki saját útját járja, s döntésedért te felelsz. Életed során megannyi hatás ér, hogy ezt miként éled meg, hogyan gondolkodsz felőle ... ez már igencsak érdekes. Elgondolkodni a fejedben felmerülő gondalataid, érzéseid, szavaid, tetteid, tapasztalataid felől. Az utóbbi időkben rájöttem, hogy bár egy nyelven beszélünk, mégis a használt fogalmak alatt nagyon különböző dolgokat értünk.

adangeleb írta: ...nem arra lesznek "kiváncsiak", hogy mi a véleményed....

Most miről is beszélünk? Én azt mondtam, kíváncsi leszek (én!), mi fog történni, nem azt, hogy dönteni szándékozom vagy akármilyen véleményem lesz...

adangeleb írta: Ugye én azt mondtam, hogy nem adatott a tudósok kezébe ennek a megértésének a kulcsa...

Az egy dolog, hogy ezt mondtad, vagy ezt hiszed, de koránt sem biztos, hogy így is van...

Látod, ez az, amit nem bírok a vallásos emberekben. A maguk világát illetően semmit nem kérdőjeleznek meg, mindent elfogadnak, mindenre rábólintanak... (Jaj, erről mindig eszembe jut a Vidám Vasárnap nevű - számomra gyomorforgató - műsor, ahol a prédikátor habzó szájjal "hirdeti Isten igéjét", miközben a hallgatók, mint valami hipnotizált bábok vadul gesztikulálnak és bólogatnak... Itt válik igazán találóvá a bibliai hasonlat: a prédikátor a pásztor, az ott ülő hívek meg a bólogató János-féle bigott, befolyásolható birkákból álló nyáj...) És teszik mindezt olyan dolgokra, amiket soha nem láttak, soha nem tapasztaltak, csak sejtik (majd később szentül hiszik), hogy mindez valóban így is lehet...

adangeleb írta: ...ilyen természetű dolgot nem lehet matematikával magyaráznai, a materiális megismerés csakis az empíriák világára szorítkozik és annka tárgyát bővíti, de nem képes a transzcendentáliák megismerésére, márpedig a lélek fogalma transzcendentália...

Filozófiai maszlag.

(És most nem mondom, hogy "szerintem", mert úgy látszik Te sem gyakran használod ezt a szót...)

Cerebrum írta: Természetesen, hiszen alapvető emberi vonás, hogy félünk az ismeretlentől. Viszont tudóshoz méltóan kíváncsivá is fog tenni ez az ismeretlen, hiszen akkor végre kiderül, hogy igazam volt-e vagy tévedtem a túlvilági léttel kapcsolatban...

Szerinted ez akkor lehetőségedben áll majd? Mert szerintem nem ott nem arra lesznek "kiváncsiak", hogy mi a véleményed egyrészt, másrészt viszont az létállapot egy másik formája, ahol ezek a materiális kérdések nemigen forognak fent, harmadrészt, ha buddhista lennék, akkor az egy más tudatállapot is, tehát nem nagyon lenne alkalmad a döntéshozatalra, negyedrészt ha mindent tagadsz és e világra storítkozol létedben, oda a tudomány.

Cerebrum írta: Nézd, lehet, hogy igazad van, de ebben biztos nem lehetsz. Mert honnan tudod például (persze csak elméleti síkon megközelítve a dolgot) hogy a tőlünk százbillió fényévnyire élő értelmes lények valamelyike nem adott már évmilliókkal ezelőtt tudományos értékű választ ezekre a kérdésekre?

Ugye én azt mondtam, hogy nem adatott a tudósok kezébe ennek a megértésének a kulcsa, vagyis nincs semmiféle potenciális lehetőség semennyi billiónyi mittoménre se közelebbire, mert ugye ha nyuszikának nem adnak pofont, akkor az egyszerüen nem kap pofont ez nem si est hanenem non est.

Cerebrum írta: Vagyis ha teszem azt egy negyed évszázad múlva néhány neurológus modellezni tudná a "lelket", bizonyítani, hogy annak mibenléte az idegsejtek speciális kapcsolatrendszerében nyilvánul meg, és ezért mondjuk netán még Nobel-díjat is kapna, majd ezután a világ többi részén is igazolnák ezt, Te akkor sem fogadnád el?

Ja majd akkor igen (ez már sci-fi). Amúgy a válasz semmi esetre sem elbizakodott, de azt hiszem ettől nem kell tartanom. De elnézést kérek, amikor a filozófiát hívom itt segítségül, ugyanis az ilyen természetű dolgot nem lehet matematikával magyaráznai, a materiális megismerés csakis az empíriák világára szorítkozik és annka tárgyát bővíti, de nem képes a transzcendentáliák megismerésére, márpedig a lélek fogalma transzcendentália, mert ......, nem írom le, mert már így is ismétlem önmagam - legalábbis úgy érzem.

u.i. mindegy.

Felagund írta: ...szeretném megkérdezni a "materialista" szekciót, hogy most akkor miért nem mennek haza és lövik főbe magukat azon nyomban?
(és ez se nem vicc, se nem agresszív kirohanás. )

Jaj, ez olyan tipikus "felagundos" kédés... Amúgy veramacska és Alyr nagyon szépen megfogalmazta már lentebb a választ, szóval én ezekhez nem is kívánnék hozzátenni semmit.

adangeleb írta: Cerebrum : Te merész ember vagy tisztelet érte, de hidd el te sem vagy kivétel, és meg fogsz ijedni a haláltól és nem alaptalanul ez sajnos rád is vonatkozik...

Természetesen, hiszen alapvető emberi vonás, hogy félünk az ismeretlentől. Viszont tudóshoz méltóan kíváncsivá is fog tenni ez az ismeretlen, hiszen akkor végre kiderül, hogy igazam volt-e vagy tévedtem a túlvilági léttel kapcsolatban...

adangeleb írta: van a világ létezésének titka, amit ezer tudós fejre állva soha sem fog megfejteni

Nézd, lehet, hogy igazad van, de ebben biztos nem lehetsz. Mert honnan tudod például (persze csak elméleti síkon megközelítve a dolgot) hogy a tőlünk százbillió fényévnyire élő értelmes lények valamelyike nem adott már évmilliókkal ezelőtt tudományos értékű választ ezekre a kérdésekre?

adangeleb írta: Biztos van akinek jó az ilyen állapot bocs számomra nem, én annál érdeklődőbb típus vagyok, nem megélni, hanem megérteni szeretném a dolgokat, ha szabad ezt mondanom.

Attól, hogy szerintem az egyénnek nincs semmi különösebb rendeltetése az életben (ez talán jobb szó is, mint az élet "értelme"), még én is meg szeretném érteni a dolgokat, de kizárólag tudományos módszerekkel, mert én csakis ezekben hiszek.

adangeleb írta: Természetesen nem fogom a tudomány válaszát elfogadni, akkor amikor azt bizonyítja, hogy mi a lélek és mi nem...

Vagyis ha teszem azt egy negyed évszázad múlva néhány neurológus modellezni tudná a "lelket", bizonyítani, hogy annak mibenléte az idegsejtek speciális kapcsolatrendszerében nyilvánul meg, és ezért mondjuk netán még Nobel-díjat is kapna, majd ezután a világ többi részén is igazolnák ezt, Te akkor sem fogadnád el?

Elryn írta: Itt jön a gubanc: mi az az elektron? Mi az energia, amit például az ATP molekula tárol? Mi az a foton, amit a növények felvesznek? Elérkeztünk a filozófiához - a mi az anyag? mi az energia? kérdésekig.

Nem, ez nem filozófia, hanem színtiszta fizika.

Felagund írta: A "hívőknek": ha egy jelenségre a tudománynak és a vallás és a vallásnak is megvan a (maga metodikája szerint elért) válasza: kinek hisztek?

Ez minden esetben az illető kérdés természetétől függ. Természetesen nem fogom a tudomány válaszát elfogadni, akkor amikor azt bizonyítja, hogy mi a lélek és mi nem, de elfogadom hogy a Föld gömbölyű és nem lapos. Természetesen vannak ennél összetettebb kérdések is, itt azonban vallás és tudomány külön területeken mozog ilyen pl. a kozmogónia kérdésköre.

Kezd az egész vita önismétlésbe torkollni.

Szerintem mindkét "tábor" téved, egyiknek sincs igaza. Mert igazság nincs. Sem a "vallásos", sem a "masterialista" világnézet nem áll a másik fölött, nem helyesebb/igazabb/jobb/pontosabb/bármibb a másiknál - egyszerűen mások. Úgyanúgy a toleranciát érzem a kulcsnak, mint a különböző vallások közt. Egyik sem feljebbvaló a másiknál. Olyannak érzem az egész vitát., mintha azt elemeznékvalakik, hogy az irodalomban a líra vagy az epika a magasabb művészet, az értékesebb.

Azonkívül szerintem nincs valamilyen éteri, megfoghatatlan és tiszta tudomány, és nincs ilyen vallás se. Az emberek vannak, akik alkalmazzák.



Felagund, Cerebrum: a régebbi "vitára" visszatérve, nagyot hibáztam. Teljesen értelmetlenül és átgondolaztlanul írtam hozzászólást. Szóval arra gondoltam, hogy a biológia egéaszben nézve nem teljesen racionális tudomány (mint ahogy szerintem egyik természettudomány sem lehet az), hogy legvégső soron mindig olyan kérdésbe ütközik, amelyre 1. verzió: még nem ismerjük a választ 2. verzió: alternatív, nem feltétlenül tudományos választ adhatunk, elérkezünk a filozófiáig.
Amire én gondoltam, konkrét példa (az érttségire készülés közben találkoztam vele): vegyünk egy sejtet, azon pl egy markerfehérjét. Ami aminosavakból áll. Egy aminosavat pedig C, O, H, N, S épít fel (azt hiszem, nem hagytam ki semmit). Egy H-atom áll protonból, neutronból és elektronból. Itt jön a gubanc: mi az az elektron? Mi az energia, amit például az ATP molekula tárol? Mi az a foton, amit a növények felvesznek? Elérkeztünk a filozófiához - a mi az anyag? mi az energia? kérdésekig.

A biológia nem a lélek-szellem-isten kérdésekre nem tud választ adni (úgy gondolom, nagyon helyesen nem is keresi), hanem arra, hogy mi az élet. És mitől élő valami. (legalábbis elég sánta meghatározásokkal találkoztam eddig).

Bocsánat, ha nagyon gimnáziumi biológia-szagú volt a hozzászólásom.

Most próbáltam beleélni magam a materialista helyébe és arra jutottam h az életem ****** fölösleges, ha nem hagyok magam után valamiféle jelet, hogy éltem valamikor. [size=9:2m6mboa5](Sok ember ezért vállalna gyereket??)[/size]

adangeleb: Értelek is meg nem is. Értelmezem szavaid ám amit takarnak azt nem egészen értem, tehát valószínűleg a vallásodat sem. Ánézem a Bibliát, hátha megtalálom azt az igét, hogy megírjam neked a pontos helyét. Amit értek, azzal nem értek egyet. vitatkozni nem fogok, mert a vallással nem lehet. Ugyanakkor bármilyen munkád, vagy véleményed van kérlek írd meg nekem. Célzol rá, hogy pár kérdésre még nem válaszoltál. Érdekelne. Szeretném megismerni a vallásokat, hogy választhassak.

Felagund\n

No, a kis gondolkoztatónak szánt postom után (látván, hogy a "frontvonalak" alapvetően jól kikristályosodtak) szeretném megkérdezni a "materialista" szekciót, hogy most akkor miért nem mennek haza és lövik főbe magukat azon nyomban?
(és ez se nem vicc, se nem agresszív kirohanás. )

Mi értelme élni egy értelmetlen életet?

Nos hát azthiszem én megfelelek "materialistának". Nos mi nem az élet értelmét keresve vagy azért élünk, hogy túlvilági helyünk legyen. Nem. Igazából az életnek van is értelme meg nem is. Az életed értelme minden egyes nap, minden szó, gondolat és érzelem. Mikor meghalunk lehet, hogy rájövünk igazából nem csináltunk semmi jót, semmi hasznosat, még csak önismeret terén sem haladtunk. De nem baj, mert ez a "semmi" tartalmaz mindent, amit életedben tettél. Jót is rosszat is. Az életet magáért az életért érdemes élni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek céljaink. Vannak. Pl. ki ne szeretné feltalálni a rák ellenszerét? Ki ne szeretne magának sírig tartó szerelmet találni? Madách:"...A cél voltaképp mi is?- A cél megszünte a dicső csatának,- A cél halál az élet küzdelem,- S az ember célja e küzdés maga."
Ugyanakkor ezt megkérdezhetnéd a vallásosoktól is: Miért nem lesztek öngyilkosok mielőtt még sok bűnt követnétek el? Mennyetek rögtön a túlvilágra! (kivétel a buddhizmus, ami egyben életforma is és minden vallás ami a reinkarnációt feltételezi, hisz ennek feltétele, hogy leéld az életedet. [Ha tévedek javíts ki Alyr, ez a te kenyered ])

Celebrum! Általában veled értek egyet- most is. Utolsó bejegyzésen nagyon köszönöm. Igazunk van...

Ha most mindenre szeretnék válaszolni, amire szeretnék, akkor holnap ilyenkorig kéne gépelnem és több mint valószínű, hogy az én hozzászólásomból állna az egész topic. De próbálok egyszerű és tömör maradni.
Szóval nem tudom, hogy hol van az az ige megírva, amit veramacska idézet, én nem találkoztam még vele. Való igaz azIsten azt kéri az Ószövetségben a népétől, hogy kövesse utasításait. Ez egy sajátos történelmi kontextus a bálványimádó politeista népek között a zsidóknak gyakran jelentett kísértést a környező népek konkrét és egyszerübb szokásokban kimerülő kultuszainak csábítása, tehát saját eszük szerint gondolkodva és a dolgok könyebb felét megfogva helytelen útra tértek. Azonba egy hatalmas gátat látok én abban, hogy valaki saját értelmezése szerint kezdi a Bibliát forgatni, mert a Biblia egy igen nehéz olvasmány és ha rögtön az ószövetségi háborús történetekkel kezdi valaki, hát nem biztos, hogy megérti Isten valódi üzenetét, hanem pontosan a falhoz vágja a könyvet. A Biblia megértéséhez és az abban foglalt tanítás elfogadásához egyetlen egy út vezet és ez nem a bibliaolvasásunk racionális következtetése, hanem annak a meglátása, hogy Isten az a transzcendentális valóságos személy, aki belép az emberi történelembe és utat készít. A keresztyének számára ez a történelmi valóság Jézus Krisztus személye. Ő az akin keresztül meg lehet ismerni Istent. Ha valaki Bibliát kezd olvasni kezdje először az evangéliumokkal, Márk evangéliumával, majd Lukács evangéliumával, azután Máté és János evangéliumát olvassa el, és úgy kezdjen gondolkodni Isten dolgairól, miután a Bibliából megismerte Jézust, az ő beszédeit, tanítását és a tettét, amit mindenkiért, mindenki helyébe elvégzett. Azután próbálja keresni Isten személyes kapcsolatát, próbálja Krisztust befogadni életébe őt megkeresni és imádkozzon, keresse imában Jézust - ez nem szégyen, nem idejemúlt, majd akkor megérti Isten dolgait is az Ószövetségből. Nehogy valaki azt higgye, hogy én bárkit is meg akarok téríteni, de ahhoz hogy valaki rákiabálja a másikra, hogy te esztelen dolgokat beszélsz, te tévedsz de valójában nem próbálta még a hit útját megélni Krisztust követni az - bocsánat hogy ezt mondom - de nem lát a dolgok mélyére csak egy társadalmi intézményt lát, mint az egyház, annak minden hibáival és milyen jó abból kiindulva annak minden vonatkozását el egészen külső formájától a tanításáig elítélni, azt mondani rá, hogy nem jó, én jobbat tudok. Igen kellenek a kérdések, a kételyek, de ezek csak akkor vezetnek előre ha nem a hibát akarjuk látni, hanem a megértést keressük, mert biztos, hogy az előbbiből csak vita, míg a másikból épülés származik. Természetesen mindez csak akkor van így ha valóban rá akarunk lépni erre az útra, másképp nyugodtan felejtős a dolog. Az pedig túlságosan leegyszerüsített megfogalmazás, hogy "tégy ezen utasítások szerint s megkapod a boldogságod ill. örök életet." a dolgok ennél sokkal bonyolultabbak.

Cerebrum: Te merész ember vagy tisztelet érte, de hidd el te sem vagy kivétel, és meg fogsz ijedni a haláltól és nem alaptalanul ez sajnos rád is vonatkozik, mert vannak olyan dolgok az életben, amelyek nem az emberi megértéstől függnek, vagy nem az individumtól, hanem valami mástól, és igen a hit, ha másra nem is de arra megtanít, hogy van a világ létezésének titka, amit ezer tudós fejre állva soha sem fog megfejteni, mert nem az ő kezükbe adatott a megértés kulcsa, de eugyebár fő az igyekezet. Viszont hogy a metapsztalhatón túl láthasson valaki, ahhoz kell az az iránti alázat is, annélkül csak beszélünk róla, elítéljük, nem értjük, de akkor mit érünk el vele semmit. Biztos van akinek jó az ilyen állapot bocs számomra nem, én annál érdeklődőbb típus vagyok, nem megélni, hanem megérteni szeretném a dolgokat, ha szabad ezt mondanom.

No, a kis gondolkoztatónak szánt postom után (látván, hogy a "frontvonalak" alapvetően jól kikristályosodtak) szeretném megkérdezni a "materialista" szekciót, hogy most akkor miért nem mennek haza és lövik főbe magukat azon nyomban?
(és ez se nem vicc, se nem agresszív kirohanás. )

Mi értelme élni egy értelmetlen életet?

A "hívőknek": ha egy jelenségre a tudománynak és a vallás és a vallásnak is megvan a (maga metodikája szerint elért) válasza: kinek hisztek?

adangeleb írta: Isten léte és annak bizonyítása teljesen más természetű dolog (már írtam jpg fájlt nem lehet world alkalmazásban megnyitani - és ha ez úgy tetszik tudományos bizonyítás)

Ezt szívesen elolvasnám…

adangeleb írta: …lásd nagyszerű dolog volt a maghasadás felfedezése de többet ártott emberiségnek, mint amennyit használt, a tudós tehát értett is valamihez, de egyben nem is.

Így van, azonban ne felejtsd el, hogy az ember csökönyös, gyarló és konformista lény, aki nagyon sokmindenre nem érett még meg. De ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a tudomány szükségszerűen valamiféle veszélyes és önpusztító fegyver lenne. Ez csak és kizárólag az azt művelő tudóstól függ! Éppen ezért mikor én tudományról (mint egyfajta vizsgálati módszerről, amellyel objektív módon megismerhető a valóság) beszélek, akkor azt általánosságban teszem, valamelyest függetlenítve az azt végző embertől, hiszen a tudomány művelője (elméletben) bármely tudatos és értelmes lény lehet, nem csak és kizárólag az önpusztító hajlamokkal megáldott ember.

Máskülönben meg azon lehetne vitatkozni, hogy mennyit ártott (és árt ma is) a tudomány, és mennyit a vallás az emberiségnek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy még ma, a 21. században is jócskán akadnak olyanok, akik képesek (vagy képesek lennének) emberek ezreit lemészárolni, csak azért, mert különböző a hitük! Természetesen azonban itt megintcsak emberekről van szó, és mint a tudomány esetében is, a vallást mint olyant sem szabad(na) csupán emberi szemszögből megítélni, de ha már felhoztad, gondoltam megemlítem…

adangeleb írta: Így ha valamit magyarázni szeretnék neked Isten természetéről, akkor azt nem tudományos eszközökkel fogom tenni.

Márpedig ez az, ami számomra elfogadhatatlan, hiszen az én szemszögemből nézve csak és kizárólag a tudományos módszerek adhatnak reális képet a világról, mivel a vallás a valóságot szükségszerűen torz és hamis módon ábrázolja.

adangeleb írta: Miért kell hinni Istenben? Nem kell korántsem, csak hasznos.

Hát, ha arra törekszünk, hogy a világ tényleges megismerése helyett minden egyes új kérdés, probléma vagy rejtély láttán egy misztikus lényre mutogatva ezzel a lehető legegyszerűbb megoldást válasszuk, akkor valóban hasznos…

adangeleb írta: ettől függetlenül létezik még egy abszolút igazság

Mi is lenne az?

adangeleb írta: A vallás, a hit ilyen kapaszkodó, ami ezen átvezet…

Értem. Ezek szerint nekem is áltatnom kéne magam, illúzióban élnem, csak mert állítólag nem tudok szembenézni azzal, hogy a létezésemnek nincs semmi értelme és mert rettegek a haláltól? Na éppen ezért találom igen találónak Marx egyik mondását: „A vallás a nép ópiuma.”

adangeleb írta: Én személyesen találkoztam olyan neves magyar génkutatóval (akire amúgy nem lehet azt mondani, hogy átlagtudós - a nevét inkább nem írom le), aki munkájáról és hitéről tartott előadást és kiderült, hogy a kettő abszolút nem zárja ki egymást, sőt a hite volt számára előrébbvaló, mert tisztában volt azzal, hogy mikor majd mindent elvégzet az életben, akkor semmit sem vihet magával, csak saját magát, emberségét, becsületét, a másokhoz való viszonyulását és asszerint méretik majd meg az élete és ez volt számára a legfontosabb, személy szerint számomra is.

Nekem is voltak ilyen évfolyamtársaim az egyetemen (köztük a legjobb barátom is), és soha nem értettem meg őket, de nem is fogom megérteni őket (sem az ilyen „tudósokat”) soha.

veramacska írta: "S ne gondolkodjatok saját eszetek szerint, hanem csak az ÉN utasításaimat kövessétek" (ha jól emlékszem így volt, az igét bár kerestem azóta sem találtam meg- meg szerettem volna vizsgálni jobban a szövegkörnyezetét) Mondanom sem kell: a Szent Könyv röpült egyenesen a falnak.

Azt persze ne felejtsd el, hogy a Bibliát NEM Isten írta, hanem olyan emberek, akiket nagyon gyakran politikai célok (is) vezéreltek.

veramacska írta: Inkább megismerem a tudományt, kialakítom a saját elképzeléseim és keserves harccal, de bátran teljes padlógázzal megyek a falnak. Nem érdekel, ha így értelmetlen az életem, de megízlelem a kín után jövő édeset és megint a kínt. Az egész élet az enyém lesz. Isten leszek az én kis világomban, mégha porszem vagyok akkor is. HISZEK MAGAMBAN. S ha tévedek, és van Isten és pokol, vállalom a poklomat. Mert ÉN így döntöttem. És halálom után az emberek nem arra fognak emlékezni, hogy meghaltam, hanem arra, hogy ÉLTEM.

Ez tetszik! Én is mindig azt mondom, hogy teljesen fölösleges azon rágódni, hogy mi értelme az életednek. Egyszerűen annak kell örülni, hogy mindezt megélted…

MI a vélemenyetek a kasztrendszerről??

Én szerintem a buddhizmus nem legjobb vallás.

Igen, gondoltam, hogy a buddhizmus lehet ilyen. Azt hiszem még mindig a buddhizmussal értek egyet a legjobban, de erre még nem merek hivatkiozni, mivel lényegében nem is ismerem. Könnyen meglehet, hogy mire "nagyleszek" felveszem a buddhizmust, de erre most nincs lehetőségem és mint mondottad átgondolással jár, főleg, hogy egy teljesen más kultúráról van szó. Ami a keresztényekről írottakat illeti: igazad van. Én is látok benne sok jó és szép dolgot, de azt hiszem, mint oly sok vallással mostanban, a kereszténységgel is azt történt, hogy sokszor még maguk a hívek is félreértik (szerintem) és a kínált üzenet és életvitel helyett csak az igékre és törvényekre koncentrálnak. Én a keresztények közül a baptistákat tartom nagy életművészeknek. Bennük csupán annyi nem tetszik, hogy nagyon nehezen nyitnak mások felé. Szerveznek a falumban kirándulásokat amikre vallásos és akár ateista is eljöhet, de pl. házasodni szinte csakis egymás között képesek. Ugyanakkor én a buddhizmusban viszont nem bírnám ki azt a nyugodtságot, no meg ha jól emlékszem ott van valami olyasmi, hogy ne vágyakozzunk nagy dolgokra, hanem éljünk békésen, harmóniában. (Javíts ki. ha tévedek!)Na ez az amit én megszegnék. Kezdettől fogva törekvő és makacs vagyok.

Ez nekem már magas

adangeleb!
(idézni nem fogok hosszút írtál )
Vannak dolgok amikben igazad van. Ám vannak amikben szerintem tévedsz, de nagyot.
1.Nem hiszem, hogy a tudósok ilyenek lennének, ők csupán meg akarják érteni a világot és az ember javára fordítani. Csakhát az embernek nem mindig az a jó amit szeretne.
2. Azt írtad a vallás kapaszkodó. Igen az, és nem véletlenül létezik már az ember fejlődése óta valamiféle hit a túlvilágról. Az ember mindig is félt a haláltól és félt a saját tetteinek következményeitől. Egy előző hozzászólásomban azt írtam: hadd higgyük, hogy a tudomány a tudás, mert az ember úgysem fogja elismerni sosem, hogy nem tud semmit. Igen és most én is úgy teszek éppen, mintha amit mondok azt tudnám (pedig csak HISZEK benne). No, szóval, igen szerintem meg KELL ismernünk a tudományt még ha az emberiség pusztul is bele, mert nem történhet másként. Ugyanakkor az embernek sosem szabad feladnia kapaszkodóját a hitet sem, hisz akkor kitörne az általános halálfélelem minek következtében minden elromolhatna amit eddig kiépítettünk. Kell tehát egy "vallás" egy önálló élet és halálfilozófia, s ezek kialakítására jó bármely vallás. DE!
3. A legtöbb vallás (én nem tudok kivételt, de biztosan van) azt mondja: tégy ezen utasítások szerint s megkapod a boldogságod ill. örök életet. Ez eddig OK is. Azonban nem lehet válogatni. Kis történet: Engem alapjában véve érdekel minden vallás, az emberi pchihologia részének, pontosabban az emberi "lélek" (én inkább személyiségként fogom fel, mivel nálam a "lélek" mint olyan nincs, vagy túl tág) részének fogom fel. Tehát: Én nem vagyok vallásos, bár régen keresztény voltam. Emlékeztem rá, hogy milyen jól éreztem magam kiskoromban a vasárnapi órákon. S mit ad a sors: vallásos barátnőm megkért jöjjek el ifjúsági alkalomra (még mindig bízik benne, hogy valamikor sikerül megtérítenie). Eszembe ötlöttek az emlékek, s belementem, mondván, jó, hajlandó vagyok Istenhez fordulni: csak győzzetek meg. Így hát szorgalmasan eljártam, szívtam magamba a bibliai történeteket, mert ami ott elhangzott az mind szép és jó volt. Már majdnem meg is tértem, mikor egyszer addig jutottam, hogy este (azthiszem valahol a Példabeszédeknél, vagy azt keresve) olvasgattam a Bibliát. Akkor akadt meg a szemem egy igetöredéken: "S ne gondolkodjatok saját eszetek szerint, hanem csak az ÉN utasításaimat kövessétek" (ha jól emlékszem így volt, az igét bár kerestem azóta sem találtam meg- meg szerettem volna vizsgálni jobban a szövegkörnyezetét)
Mondanom sem kell: a Szent Könyv röpült egyenesen a falnak. Az ifjúsági alkalmakról azonban nem tettem le, mivel igen jól éreztem magam a haverokkal. Eljártam, ám kétkedésem újra nagy lett, s így egyre többet kérdeztem a paptól. S amiért ezt a történetet felvázoltam az az amit ekkor tudtam meg: Isten igéjét csak TELJES egyészében lehet elfogadni. Vagy mindent vagy semmit nem fogadsz el. Pedig a vallásban (MINDEN vallásban) nagyon sok jó dolog, momentum és szabály van, s ezek jobbá tehetik az életet. De sok olyan is volt amivel én egyeltalán nem vagy csak részben értettem egyet. Csakhogy a vallás szerint ilyen nincs. EZ nem tetszik a vallásban. Szerintem IGENIS meg KELL ismernünk a Bibliát, sőt, lehetőleg minnél több vallást. De ezt tükörként kell felfogni nem törvényként. Átt kell rágni az igéket és el kell dönteni egyetértünk-e vele vagy sem. Ha igen, beleépíthetjük a saját vallásunkba, ha nem kidobjuk. Ehhez nagy önismeret szükséges, de nem lehetetlen.
4. Istenről kérdeztem egy miértet: miért is teremtett minket? No és ha mindenható nem látta-e előre az ember tettét? S a sok gonoszságot ami történt és történik miért nem akadályozta meg? Persze nem nagyon tudtak válaszolni. Azt mondták ezt az ember nem foghatja fel. Na kösz. Az a kevés amit mégis próbálkozott a pap abból tök az jött ki nekem, mintha Isten játéka lennék. Mint a sims-ben(ismeritek?). Én magam akarom irányítani az életemet, tudatosan. Nem leszek SENKI játékszere még ha Isten is az illető. És ha akkor is az vagyok ha nem vallom be? Nem érdekel. Akkor sem akarom tudni. Inkább megismerem a tudományt, kialakítom a saját elképzeléseim és keserves harccal, de bátran teljes padlógázzal megyek a falnak. Nem érdekel, ha így értelmetlen az életem, de megízlelem a kín után jövő édeset és megint a kínt. Az egész élet az enyém lesz. Isten leszek az én kis világomban, mégha porszem vagyok akkor is. HISZEK MAGAMBAN. S ha tévedek, és van Isten és pokol, vállalom a poklomat. Mert ÉN így döntöttem. És halálom után az emberek nem arra fognak emlékezni, hogy meghaltam, hanem arra, hogy ÉLTEM.
Bocsánatot kérek, hogyha hosszú és talán terjengős voltam, de ez úgy kikívánkozott. Ha bárki is elolvassa ezt KÖSZÖNÖM.