Vallás

Középfölde- Mitológia, vallás, filozófiája vagy valami ilyesmi

Feanor Faelivrin írta: Hú hogyha nem olvasnám rendszeresen a topikokat, azt hinném a filozófia topicban vagyok. 8O

van filozófia topic?

Hú hogyha nem olvasnám rendszeresen a topikokat, azt hinném a filozófia topicban vagyok. 8O

Véletlenek nincsenek. Minden ami történik, annak oka van.Csak az okozatból nem mindig lehet, vagy nem mindig tudunk következtetni az okra.

Gwendir, a Ferneyi Pátriá írta: De nekem nagyon úgy tűnik, hogy az egész világot csak a véletlen formálta olyanná, amilyen. Véletlen, hogy ez a világ létezik, de az már nem véletlen, hogy ilyen, csupán a legalapvetőbb jellemzői, amivel, szerintem, senki sincs tisztában, s hogyha valaki tisztában lenne, az lenne a világ zsenije, mivel, ezekből a jellemzőkből, következtetéseket tudna levonni a múltról, s a jövőbe látna. De akkor, valljuk be, túl unalmas lenne ez a világ.

nohtá, ez a véletlen szvsz egy illogikus fogalom. sőt. a véletlen létező dolog? vagy csak az ok hiánya? mint a semmi?

De nekem nagyon úgy tűnik, hogy az egész világot csak a véletlen formálta olyanná, amilyen. Véletlen, hogy ez a világ létezik, de az már nem véletlen, hogy ilyen, csupán a legalapvetőbb jellemzői, amivel, szerintem, senki sincs tisztában, s hogyha valaki tisztában lenne, az lenne a világ zsenije, mivel, ezekből a jellemzőkből, következtetéseket tudna levonni a múltról, s a jövőbe látna. De akkor, valljuk be, túl unalmas lenne ez a világ.

veramacska írta: Az ember nem értheti meg a világot teljesen, de megpróbálhatja a lehető legjobban megismerni, ez pedig csak a tudomány (azon belül a biológia) segítségével lehetséges.

Ez sajnos tudományelméleti szempontból nem állja meg a helyét, bár kétségkívül elterjedt álláspont.
A természettudomány (ezen belül a biológia) önmeghatározása szerint pusztán a számszerűsíthető, és kísérletes úton tetszőleges számban reprodukálható események kvantitatív analízisét végzi. Ami, ugye, a valóságnak csak egy igen kis szelete....

a biológia teljesen materiális természetű

nem az, nézz ccsak a mélyére.

bocs a lassú reakcióért.

veramacska írta:
Hiszem, hogy van amit nem érthetek meg soha, hiszem, hogy van erő amely felettem áll, hiszem, hogy amit nem tud senki az igaz csak igazán, hiszem, hogy amiben hiszek másnak az csak piszok, hiszem hogy a pirosnak színe piros, de tudom, hogy másnak az kék vagy épp zöld talán. Hiszem, hogy szabad vagyok, de tudom, hogy nem vagyok az. Mert mindent irányít valami és minden irányít valamit. Hiszem hogy amiben hiszek igaz, de minnél jobban hiszek annál jobban látom, hogy semmit sem tudok. Tán az útszéli bolond a világ bölcse, a Buddha. Hadd higgyük, hogy a tudomány a tudás, hisz az ember úgysem tudja elhinni sosem, hogy nem tud semmit biztosan. A hittel szembeszállni ki mer? A hittel szembeszállni csak magával a hit segítségével lehet. Egy filmben volt: "Rájöttem, nem haragudhatok addig Istenre, amíg nem hiszek a mennyországban."

Azt hiszem, igazad van!
Megtoldva azzal, amit úgy gondolom, már beírtam ide: A gyermeki hit az igazi.
Mikor nem kérdőjelezed meg, amit az mond aki feletted áll (-azért mert okosabb vagy csak mert szereted) és nem akadsz fennt azon hogy pl.egy fának kék a levele. Ha már úgy van, egyszerűen beépíted a világról alkotott képedbe és kész.Elhiszed, mert ott van; és ezzel annyi.
Azt pedig, hogy miben hisz döntse el mindenki maga...

*moderátori bejegyzés: A hiba kijavítva. A kapcsolódó bejegyzések holnap törlésre kerülnek.*

adangeleb írta:

Phaedra/Namarie írta: vajon van-e természetfölötti, vagy csak olyan jelenségek léteznek, amiket mi mondunk természetfelettinek, mert képtelen vagyunk az adott jelenség átlátására, logikailag?

Szerintem akár az empíriák, akár a logika útján az emberi gondolkodás eljut arra következtetésre, hogy van transzcendentális létezés. Ilyen emboirikus megtapasztalás maga a hit, és ezért annyira más természetű dolog a hit, mint az evilági dolgok. De logika útján is el lehet jutni erre a felismerésre, lásd Aquinói Tamás istenérveit. amúg talán az egyik legszembetűnnőbb felismerés a természetfeletti létre az az ontológia és a kozmogónia viszonya. Semmiképen nem beszélhetünk az ontoszról a kozmogónián belül, ha nincs az ontosz felett álló extatikus dinamizmus, mint első movens.

Hiszem, hogy van amit nem érthetek meg soha, hiszem, hogy van erő amely felettem áll, hiszem, hogy amit nem tud senki az igaz csak igazán, hiszem, hogy amiben hiszek másnak az csak piszok, hiszem hogy a pirosnak színe piros, de tudom, hogy másnak az kék vagy épp zöld talán. Hiszem, hogy szabad vagyok, de tudom, hogy nem vagyok az. Mert mindent irányít valami és minden irányít valamit. Hiszem hogy amiben hiszek igaz, de minnél jobban hiszek annál jobban látom, hogy semmit sem tudok. Tán az útszéli bolond a világ bölcse, a Buddha. Hadd higgyük, hogy a tudomány a tudás, hisz az ember úgysem tudja elhinni sosem, hogy nem tud semmit biztosan. A hittel szembeszállni ki mer? A hittel szembeszállni csak magával a hit segítségével lehet. Egy filmben volt: "Rájöttem, nem haragudhatok addig Istenre, amíg nem hiszek a mennyországban."

Phaedra/Namarie írta: vajon van-e természetfölötti, vagy csak olyan jelenségek léteznek, amiket mi mondunk természetfelettinek, mert képtelen vagyunk az adott jelenség átlátására, logikailag?

Szerintem akár az empíriák, akár a logika útján az emberi gondolkodás eljut arra következtetésre, hogy van transzcendentális létezés. Ilyen emboirikus megtapasztalás maga a hit, és ezért annyira más természetű dolog a hit, mint az evilági dolgok. De logika útján is el lehet jutni erre a felismerésre, lásd Aquinói Tamás istenérveit. amúg talán az egyik legszembetűnnőbb felismerés a természetfeletti létre az az ontológia és a kozmogónia viszonya. Semmiképen nem beszélhetünk az ontoszról a kozmogónián belül, ha nincs az ontosz felett álló extatikus dinamizmus, mint első movens.

veramacska írta:

adangeleb írta: Nem hiszem, hogy bármiféle biológiai megoldással közelebb kerülnénk az igazság megismeréséhez, mivel a biológia teljesen materiális természetű, de az igazság nem (természetesen az anyag is része az egésznek). Nem kell ahhoz speckó agy, hogy ráeszméljünk, a dolgok megismerésének a határai túlmutatnak az emberi megoldások által nyújtott lehetőségeken, márpedig az efféle kapacitást növelni szándékozó törekvés csak a mi megoldásaink határain belül van. Egyszóval naiv elképzelés, ahhoz hasonló, amilyenekkel a megboldogult Szovjet Unió "tudósai" foglalkoztak anno - sztem.

Tökéletesen egytetértek azonban azt nem értem, hogy sok vallás miért rögtön a "természetfeletti" léttel magyarázza az egészet. a buddhizmus pl. ilyesmiben jó, de a természet fölött álló szabályzat és a megvilágosodás fogalma itt is jelen van. A világ rendszere tényleg bonyolultabb, minthogy valaha is megértené az emberi faj, még ha felturbózná is az agyát anno. Én a vallasokat puszta pchihológiai eszközöknek vélem. A vallás segít megnyugodni, mások és önmagad által elfogadott életszabályzatot és példát keresni, találni. Egyeltalán nem biztos, hogy amit a vallások tanítanak igaz, de mindenesetre ha hisz valaki valamiben az megnyugtató (kivéve a vallásos őrültek és gyilkosszegta-tagok). Nem több és nem kevesebb. Az ember nem értheti meg a világot teljesen, de megpróbálhatja a lehető legjobban megismerni, ez pedig csak a tudomány (azon belül a biológia) segítségével lehetséges.

vajon van-e természetfölötti, vagy csak olyan jelenségek léteznek, amiket mi mondunk természetfelettinek, mert képtelen vagyunk az adott jelenség átlátására, logikailag?

Másrészt viszont a buddhizmus szerint semmi sem valós amit magad körül látsz, te magad sem vagy valós, így a mindezekért való vágyakozás felesleges és értelmetlen, csak szenvedést szül.
Már ha jól emlékszem arra amit Őszentsége Tenzin Gyatso egyik könyvében olvastam.

És ez az amit nem lehet intellektuális úton megérteni. Aztán már utólag lehet hozzá intellektuális okfejtéseket levezetni, vagy megérteni de ez már másodlagos.
Nem is vágyakozásról beszéltem, hanem figyelemről, tudatosságról.

Azt hozzátenném, hogy az igazi valóság megismeréséhez több szempont is szükséges. A valóság összetettebb, mint gondolnánk. Csak az a baj, hogy a legtöbb ember manapság csak egy szempontra specializálódik, vagyis egy tárgyból hihetetlen nagy a műveltsége, mig a többiből elenyésző.

adangeleb írta: Nem hiszem, hogy bármiféle biológiai megoldással közelebb kerülnénk az igazság megismeréséhez, mivel a biológia teljesen materiális természetű, de az igazság nem (természetesen az anyag is része az egésznek). Nem kell ahhoz speckó agy, hogy ráeszméljünk, a dolgok megismerésének a határai túlmutatnak az emberi megoldások által nyújtott lehetőségeken, márpedig az efféle kapacitást növelni szándékozó törekvés csak a mi megoldásaink határain belül van. Egyszóval naiv elképzelés, ahhoz hasonló, amilyenekkel a megboldogult Szovjet Unió "tudósai" foglalkoztak anno - sztem.

Tökéletesen egytetértek azonban azt nem értem, hogy sok vallás miért rögtön a "természetfeletti" léttel magyarázza az egészet. a buddhizmus pl. ilyesmiben jó, de a természet fölött álló szabályzat és a megvilágosodás fogalma itt is jelen van. A világ rendszere tényleg bonyolultabb, minthogy valaha is megértené az emberi faj, még ha felturbózná is az agyát anno. Én a vallasokat puszta pchihológiai eszközöknek vélem. A vallás segít megnyugodni, mások és önmagad által elfogadott életszabályzatot és példát keresni, találni. Egyeltalán nem biztos, hogy amit a vallások tanítanak igaz, de mindenesetre ha hisz valaki valamiben az megnyugtató (kivéve a vallásos őrültek és gyilkosszegta-tagok). Nem több és nem kevesebb. Az ember nem értheti meg a világot teljesen, de megpróbálhatja a lehető legjobban megismerni, ez pedig csak a tudomány (azon belül a biológia) segítségével lehetséges.

ott írom, hogy bármiféle.

adangeleb írta: Nem hiszem, hogy bármiféle biológiai megoldással közelebb kerülnénk az igazság megismeréséhez, mivel a biológia teljesen materiális természetű, de az igazság nem (természetesen az anyag is része az egésznek). Nem kell ahhoz speckó agy, hogy ráeszméljünk, a dolgok megismerésének a határai túlmutatnak az emberi megoldások által nyújtott lehetőségeken, márpedig az efféle kapacitást növelni szándékozó törekvés csak a mi megoldásaink határain belül van. Egyszóval naiv elképzelés, ahhoz hasonló, amilyenekkel a megboldogult Szovjet Unió "tudósai" foglalkoztak anno - sztem.

Most melyik biológiai megoldásról beszélsz?

Nem hiszem, hogy bármiféle biológiai megoldással közelebb kerülnénk az igazság megismeréséhez, mivel a biológia teljesen materiális természetű, de az igazság nem (természetesen az anyag is része az egésznek). Nem kell ahhoz speckó agy, hogy ráeszméljünk, a dolgok megismerésének a határai túlmutatnak az emberi megoldások által nyújtott lehetőségeken, márpedig az efféle kapacitást növelni szándékozó törekvés csak a mi megoldásaink határain belül van. Egyszóval naiv elképzelés, ahhoz hasonló, amilyenekkel a megboldogult Szovjet Unió "tudósai" foglalkoztak anno - sztem.

Ery írta:

Gwendir, a Ferneyi Pátriá írta: Valószínűleg. De már jó lenne magyar szavakkal fogalmazni, mert folyton kapkodnom kell az Idegen szavak szótáráért

Kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy ebben a témában nem boldogulsz a szakszavak ismerete nélkül.

Hát, a legalapvetőbbeket értem... De azért egy kis nyelvújítás jót tenne...

Továbbá az interneuronális kapcsolatok mélységéről baromira nem tudunk semmi specifikusat, így aztán arról se nagyon lehet nyilatkozni, hogy a központi idegrendszer integratív folyamatai a neuronok hányadát érintik egy adott kísérleti vagy reális szituációban. Aztán meg az is probléma, hogy a neuronális szintű elemi idegtevékenységből a tudatosság nem egykönnyen vezethető le. Hál' Istennek egyre többen kezdjük manapság úgy érezni, hogy ezeket a kínzó - és filozófiai kitekintéseket is igénylő - kérdéseket megkerülni igyekvő neuroscience-iskolák lassan de biztosan oda kerülnek, ahová a jó Jáki professzor annak idején a csillagközi űrhajókat sorolta (idézem): a műzlisdobozok fedelére

Magyarán szvsz szerint semmi garancia nincs arra, hogy az idegrendszerben (fikcionálisan) elérhető mennyiségi növekmény automatikusan minőségi ugrásba torkollik (bár ez a teória bizonyára nagy szimpátiára lelt volna a boldog emlékezetű Herbert Spencer-nél )

Kis elkanyarodás:
Az agyunk részének elenyésző hányadát használjuk ki.
Ha ki tudnánk használni teljességében, sok dolog világossá válna, amin egyébként filozofálni kell.(pl. pusztán attól, hogy nőne a lényeglátási képességünk, megértenénk a lentebb említett felvetéseket a maguk egyszerűségében.Illetve, így bonyolultak, csak akkor lennének egyszerűek.)--Naebbe a mondatba belesültem. Jelezze, ha valaki értette, mit akartam ezzel kinyefegni.

Ilyen pl. a Tiszta matematika, ahogyan arra Kant rá is mutat.

Elryn írta: remélem jól értettem a fogalmaid, és jól is használtam őket

Én megkérdőjelezem az abszolút objektivitás megismerhetőségének létét. Szerintem is kell hogy legyen egzisztenciája a dolgoknak. De az abszolútot megismerni nem lehet teljes bizonyossággal, mert soha nem lehetünk biztosak benne, hogy nem szubjektív az, amit mi objektívnek érzünk. Kétség marad.

Az oblektív látásmódra pedig legfeljebb az emberi viszonyítási rszben törekszem.

Más kérdés: ha valaki objektíven lát mindent, elveszti-e a lelkesedését/belelélési képességét? Szerintem nagyrészt igen.

Ez tökéletesen igaz, én is erről beszéltem, mikor azt mondtam (idézem magam) "az empirikus szubjekitvizmus képezi a dolgokról alkotott tapasztalatok igazságtartalmának arányát látásunkban", vagyis az emberi elme megismerésének lehetőségei meghatározottak, de nem csak a szubjektív megtapasztalás impulzusai által, hanem maga az objektív valóság által is, mert empíriánnkkal kizárólag ebből nyerünk megtapasztalást, de ugyebár a magunk módján. Ez tehát kizárólag individuális kérdés, de ettől függetlenül létezik az objektív valóság, például ilyen a transzcendens valóság. Tehát a dolgok léteznek a maguk valóságában még akkor is, ha mi nem szerzünk tapasztalatot arról, vagy éppen helytelenül ismerjük meg. (mert lehetséges a dolgokról való helytelen látásmód), de nem zárom ki annak a lehetőségeit, hogy bizonyos igazságok megismerhetőek, végtére is akkor mire adatott az emberi elme, ha nem arra, hogy ezt a megismerésünket szolgálja, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy egy csomó dolog mint külső hatás ér bennünket, tehát nem feltétlenül tartozik a mi szubjektivizmusunk határain belüli intenciónak, ezért nem csak kizárólag magunk vagyunk akadályai bizonyos igazságok megismerésének, sőt nem is mi vagyunk ennek legfőbb akadályai. Így tehát megtapasztalásaink információi mindig egy objektív valóságból származnak, amelyek már természetüknél fogva sem lehetnek szubjektívek, csupán a csatornák és a szűrők teszik azt számunkra torzzás és a mi individulális megértésünk szubjektiv megtapasztalássá.

Gwendir, a Ferneyi Pátriá írta: Valószínűleg. De már jó lenne magyar szavakkal fogalmazni, mert folyton kapkodnom kell az Idegen szavak szótáráért

Kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy ebben a témában nem boldogulsz a szakszavak ismerete nélkül.

Elryn írta:

adangeleb írta:

Elryn írta:

A világban a rend már jóval az ember vagy akármilyen magasabb intellektus előtt is létezett. Jóval a Föld előtt...

Nem kötekedni akarok, de honnan tudod? (persze, ha hit, azzal nem lehet vitázni...)

Szerintem a rend emberi fogalom, az emberi elméből származik -> az emberi elme rendjét/rendvágyát képezi le. Rendnek látunk jelenségeket, de lehet, hogy más szerkezetű elme másnak, akár káosznak látná. Én úgy gondolom, nincsen abszolút igazság, idea a látszat mögött. Vagy legfeljebb annnyira a megismerésünk határán túl, hogy egyszerűen felesleges kutatni.
Milyen színű a piros?

szerintem ezzel viszont az a gond, hogy teljes mértékben megkérdeőjelezzük az objektivitás létét, márpedig minden dolognak van egyfajta atributuma, vagy méginkább egzisztenciája, hanem hogyan léteznének a dolgok. Az pedig hogy az objektiv valóságról miképpen szerez empíriát akárki is az a saját előnye, vagy balgasága, sőt az így szerzett empirikus szubjekitvizmus képezi a dolgokról alkotott tapasztalatok igazságtartalmának arányát látásunkban, ezért ez nagyban összefügg az igazság megismerésének a lehetőségeivel is.

remélem jól értettem a fogalmaid, és jól is használtam őket

Én megkérdőjelezem az abszolút objektivitás megismerhetőségének létét. Szerintem is kell hogy legyen egzisztenciája a dolgoknak. De az abszolútot megismerni nem lehet teljes bizonyossággal, mert soha nem lehetünk biztosak benne, hogy nem szubjektív az, amit mi objektívnek érzünk. Kétség marad.

Az oblektív látásmódra pedig legfeljebb az emberi viszonyítási rszben törekszem.

Más kérdés: ha valaki objektíven lát mindent, elveszti-e a lelkesedését/belelélési képességét? Szerintem nagyrészt igen.

Valószínűleg. De már jó lenne magyar szavakkal fogalmazni, mert folyton kapkodnom kell az Idegen szavak szótáráért

adangeleb írta:

Elryn írta:

A világban a rend már jóval az ember vagy akármilyen magasabb intellektus előtt is létezett. Jóval a Föld előtt...

Nem kötekedni akarok, de honnan tudod? (persze, ha hit, azzal nem lehet vitázni...)

Szerintem a rend emberi fogalom, az emberi elméből származik -> az emberi elme rendjét/rendvágyát képezi le. Rendnek látunk jelenségeket, de lehet, hogy más szerkezetű elme másnak, akár káosznak látná. Én úgy gondolom, nincsen abszolút igazság, idea a látszat mögött. Vagy legfeljebb annnyira a megismerésünk határán túl, hogy egyszerűen felesleges kutatni.
Milyen színű a piros?

szerintem ezzel viszont az a gond, hogy teljes mértékben megkérdeőjelezzük az objektivitás létét, márpedig minden dolognak van egyfajta atributuma, vagy méginkább egzisztenciája, hanem hogyan léteznének a dolgok. Az pedig hogy az objektiv valóságról miképpen szerez empíriát akárki is az a saját előnye, vagy balgasága, sőt az így szerzett empirikus szubjekitvizmus képezi a dolgokról alkotott tapasztalatok igazságtartalmának arányát látásunkban, ezért ez nagyban összefügg az igazság megismerésének a lehetőségeivel is.

remélem jól értettem a fogalmaid, és jól is használtam őket

Én megkérdőjelezem az abszolút objektivitás megismerhetőségének létét. Szerintem is kell hogy legyen egzisztenciája a dolgoknak. De az abszolútot megismerni nem lehet teljes bizonyossággal, mert soha nem lehetünk biztosak benne, hogy nem szubjektív az, amit mi objektívnek érzünk. Kétség marad.

Az oblektív látásmódra pedig legfeljebb az emberi viszonyítási rszben törekszem.

Más kérdés: ha valaki objektíven lát mindent, elveszti-e a lelkesedését/belelélési képességét? Szerintem nagyrészt igen.

Egyébként minden vallásra igaz, hogy először megérteni kell, aztán hinni benne.
S azért a vallás nem mindig transzcendens hitek összegzése, bárhogyan is annak tűnik. A religio kötelezettséget jelent, vagyis a vallás inkább szabályrendszer. S a buddhizmusnak igenis van szabályrendszere, csak abban nincsenek benne a transzcendens elemek.
Egyébként úgyis ti leelőztök a buddhizmusban, én egyetlenegy könyvet sem olvastam Őszentségétől