Vallás

"1 pl.:van egy jelenet amikor Jézus megkérdi, hogy kinek tartják őt... "
ez egy fajta utalás... persze lehet vele vitatkozni...

adangeleb? habzó szájjal nekirohantál a monitornak? remélem nem ütötted meg magad!

ha jól emlékszem nem irtam, hogy hiszek a reinkarnációban... az, hogy olvasol valamiről és az, hogy hiszel benne 2 külön dolog... persze akár hihetek is benne, az nem változtat semmin...

a Bibliával és a különböző, egyéb forrásokkal kapcsolatban meg olyannak látom a helyzetet, mintha a Tolkien világképét csak a GYU-ból akarnánk megérteni és figyelmen kivül hagynánk az egyéb műveit... persze ezzel is lehet nem egyet érteni, de a Bibliát is emberek állitották össze - akár tetszik a gondolat akár nem...

egy másik probléma a Bibliával, ami a Tolkien műveknél is megjelenik: a fordítás minősége! ez is elég sok csúszáshoz vezethet, igaz itt most nem a reinkarnációra gondolok

(Csak azt nem értem, hogy miért kell annyira begurulni valamely kérdésen, hogy habzó szájjal rohannak egyesek a monitornak, majd maradék energiájukkal vagdalkoznak és életrevaló jótanácsokkal próbálnak ellátni, közben vizuálisan is érzelmeiket próbálják empirikusan kifejezni, na mindegy...)

Ha csak úgy közelítem meg a dolgot , hogy a reinkarnáció, meg a keresztyén feltámadástan kizárja egymást, attól még nem jutok el az igazságra, csupán észreveszem a kettő közti szakadékot. Az előbb azt olvashattam, hogy a Bibliából meg lehet magyarázni a reinkarnációt. Én azért nem folynék át az apokrif íratok területére, mert sajnos, vagy nem sajnos azok nem a Szentírás részei. Egy ilyen fontos kérdés megmagyarázásában amikor a keresztyén hitet, hitvilágot boncolgatja valaki ezeken keresztül semmiképpen sem jut el a helyes útra. A Szentírásban viszont nincs szó reinkarnációról, de ha valaki felfedezni véli, az szóljon.

Csagatar írta: na akkor Te is olvasd figyelmesebben a Bibliát!
1 pl.:van egy jelenet amikor Jézus megkérdi, hogy kinek tartják őt...

egyébként meg az is érdekes, hogy különböző iratok miért maradtak ki a Bibliából? persze ebbe nem akarok belemenni, sokat lehetne vitázni és nagyon sok kérdéses pont van, ha az ember ki meri nyitani a szemét...

mindezek mellett fenntartom, hogy keresztény vagyok... a katolikus fajtából... csak megpróbálom tudatosan élni az életemet, és abból indulok ki, hogy Isten nem a templomban, hanem minden egyes emberben lakik... ahogy Jézus mondá...

Köszönöm a jótanácsot.

Ezt meg most bocsáss meg, de hadd ne írjam le még egyszer: a közepetájt van, amire gondolok, vagyis az origenisták (Alexandriai Didymus, Evagrius Ponticus, Emesai Nemesius = azok, akik az általad idézett bibliai szakaszokból az általad levont következtetésekre jutottak) cáfolatára egyfajta hivatkozás.

Well-of-Souls írta: ... a helyzet azonban ez esetben az, hogy a reinkarnáció még idáig se jutott el - a gnosztikusok egyszerűen nem tudták olyan szinten elfogadhatóvá tenni, elterjeszteni a manicheusoktól importált tanukat, hogy egy tisztességes ordas nagy eretnekség kijöjjön belőle, amivel egyetemes szinten érdemes lett volna foglalkozni A reinkarnáció és a kereszténység egyszerűen két annyira idegen entitásnak bizonyult, hogy képtelenség volt a két tanrendszert egyetlen logikai egységbe kovácsolni úgy, hogy a kereszténységnek legalább a látszata megőrződjön (a korai eretnekmozgalmak rendszeresen ezzel a megoldással manipuláltak...).

Az, hogy ma mégis sokan gondolják úgy, hogy a két dolog valamilyen szinten összeegyeztethető, az szerintem javarészt egyes New Age-közeli (vagy egyenesen azzal kapcsolatos) írók tevékenységének köszönhető. Shirley MacLaine (viszonylag jól futó próféta ebből a körből...) keze minden bizonnyal mélyen benn volt a dologban, hiszen több fórumon is hangoztatta, hogy 553-ban a Niceai Zsinat már foglalkozott a szóban forgó kérdéssel. A helyzet azonban az, hogy Niceában ekkor nem is volt zsinat, csak Konstantinápolyban - és ott a legközelebb annyiban kerültek a reinkarnáció problematikájához, hogy elítélték Origenész bizonyos, a lelkek preegzisztenciájára vonatkozó állításait. A New Age indíttatású könyvek sajnos rendszeresen elkövetik azt a hibát, hogy ezt a véleményt (amit egyébként az Egyház sohasem vallott, és kizárólag Origenész magánvéleményének tekintett...) a reinkarnáció egyfajta előfordulási formájaként, Origenészt pedig a lélekvándorlásban hívő egyházi írónak állítják be. Ebből pedig egyenes vonalban vonják le a konklúziót, hogy Origenész mindezt a Bibliából szedte. Nem új dolog ez - Geddes MacGregor, a Theosophical Publishing House (minő árulkodó név... ) egyik szerzője már 1978-ban ilyesmiket állított, Shirley asszony pedig csak plagizál - ráadásul azt is hibásan. A helyzet az, hogy a korai keresztény írók igen határozottan szembefordultak a reinkarnációs filozófiával - leghangosabban egyébként azt hiszem, maga Origenész tiltakozna, pláne, hogy ártatlanul bele is keverték. Más zsinat nem foglalkozott a kérdéssel még ilyen átvitt és érintőleges módon sem - egyetemes egész biztosan nem, helyi pedig tudtommal nem.

[size=9:25bu31uj]Elnézést, igazán nem akarok itt konzekvens és kiterjedt apológiába átmenni, de hadd tegyek ide pár vonatkozó idézetet arra az esetre, ha valakit történetesen érdekelne a dolog:
Szent Irenaeus Adversus Haereses 2:33:1–2
Tertullianus Apologia 48
Origenész Kommentár a János 6:7-hez, Kommentár a Máét 10:20-hoz,
Nyssai Szent Gergely Az ember teremtése 28:3
Szent Ambrus Hit a feltámadásban 65–66
Aranyszájú Szent János Homíliák a János 2:3, 6-hoz
Nagy Szent Baszileiosz A hatnapos munka 8:2[/size]

Nekem mindebből az következik, hogy a korai kereszténység - a maihoz hasonlóan - nem hitt a reinkarnációban, sőt, pluralizmus sem mutatkozott a kérdésben...

Lehetne ezt persze bővebben is ragozni, de a helyzet sajnos az, hogy hihetsz a kereszténységben, de akkor nem logikus a reinkarnációban hinned, vagy hihetsz a reinkarnációban, de akkor nem logikus a kereszténységben hinned. Ezek egymást kölcsönösen kizáró állítások.

már lentebb irtam valamit amit érdemes megkeresni... és azért ügyelj az édesegykomákkal, nehogy túllépj egy bizonyos határt...

kitalálom szerinted az ördög szarvas, patás, vörös, szőrös izé...
na bocs... szerintem nincs túl sok értelme ezt boncolgatni, mert mindannyian rendelkezünk a magunk elképzeléseivel és ezt megváltaztatni... hát...

na szóval ez egy meddő vitának tűnik, de amit a reinkarnációról irtam az valamennyire elfogadott azok körében akik hisznek benne... meg nem is értem igazán, hogy neked végülis mi közöd a reinkarnációhoz? Te úgyis vagy a Mennybe, vagy a Pokolba kerülsz... és onnan nincs visszaút

ha bárkit megbántottam volna, akkor bocs...

adangeleb: Amit Csagatar kifejtett, az - nekem legalábbis úgy tűnik - egyezik a buddhisták lélek-értelmezésével.
A lélek egy halhatatlan dolog, de nem egyenlő az egóddal, hiszen ha újjászületsz akkor kérdezhetnénk, hogy hány éves kori önmagad fog újjászületni.
Nincs másik lelked ötévesen és nyolcvanévesen. A dolgokról mégis másként gonbdolkodsz.
Ezért aztán nem is mondhatjuk, hogy a lelked egyenlő az öntudatoddal.

Én ezt tökéletesen értem, csupán nyolcvanévesen is ugyanúgy összetartozik lényegileg az öntudatom a lelkemmel, hiszen ahogyan te is mondod ugyanaz a lélek. Az hogy a lélek képes az új dolgok befogadására, az nem öntudatváltozást jelent- sztem. Az hogy nyolcvanévesen másképpen fogok gondolkodni tehát nem az öntudatom megváltozását jelenti, hanem az öntudatos lelkem szemlélődését egy más perspektívából.

na akkor szerintem olvasd újra a Bibliát kicsit figyelmesebben... eredetileg a keresztény tanitásokban is ismert és elfogadott tan volt a reinkarnáció... na akkor milyen torzulásról is beszélünk?
sőt érdemes odafigyelni arra is, hogy Jézus maga milyen túlvilágról beszél... olvasgatni kell... figyelmesen!

Édesegykomám ha ezt nekem a Bibliából megmagyarázod, akkor minden megbecsülésem a tiéd.

Well-of-Souls írta: nehogy a Hénoch apokalipszisét vagy a Tamás evangéliumot Bibliának vegyük már...

na akkor Te is olvasd figyelmesebben a Bibliát!
1 pl.:van egy jelenet amikor Jézus megkérdi, hogy kinek tartják őt...

egyébként meg az is érdekes, hogy különböző iratok miért maradtak ki a Bibliából? persze ebbe nem akarok belemenni, sokat lehetne vitázni és nagyon sok kérdéses pont van, ha az ember ki meri nyitani a szemét...

mindezek mellett fenntartom, hogy keresztény vagyok... a katolikus fajtából... csak megpróbálom tudatosan élni az életemet, és abból indulok ki, hogy Isten nem a templomban, hanem minden egyes emberben lakik... ahogy Jézus mondá...

adangeleb írta: Azt hiszem elég negy bajban lennék, ha ez így lenne. Miért is mondom ezt? Én azt megértem, hogy a lélekértelmezések azok sokszor sokféleképpen történtek, de ha megfosszuk a lélektől az öntudat birtoklását akkor azt mintegy más szférába helyezzük át az emberi létezésen belül ugyebár, mégpedig a biológiai-testi létezés szférájába - ezt nevezhetjük akár szellemnek is, de az emberi létezést degradálnánk egy fokkal lejebb. Szerintem akárhogy vesszük is a lélek legfőbb tulajdonsága csakis az öntudat lehet (ezt már előttem is jópáran így gondolták és még nem is voltak vallásosak sem, mint pl. Fichte) enélkül ugyanis nem tudna orientálódni ebben a világban és elvesztené rendeltetését. Amiről itt te beszélsz az inkább egy meghatározhatatlan életerő, valamilyen szellemi lényeg, ami viszont nem kötődik szorosan az emberi léthez, ami önmagában is jól elvan, ha van, kérdem én akkor, hogy mi szüksége van az emberre és az embernek mi szüksége van rá. Az ókori filozófusok ezt leginkább nousz-nak nevezték leginkább és ez a görögben is egy eléggé általános fogalom a szellemi lényeg meghatározásra, szinte megfoghatatlan és érzékelhetetlen.
Azt pedig eddig is tudtam, hogy ilyen szempontból a reinkarnáció tana szerint a lét folytatása nem valósul meg a halál után, épp ezért kérdezem, akkor mi a lényege, és miért beszél újjászületésről és Nirvánáról? Miért kell? - csak azt ne mondja valaki, hogy ez így van és kész.

Miért van az, hogy azt hiszed az emberi elme képes arra, hogy mindent megmagyarázzon? Miért van az, hogy azt hiszed az emberi elme mindent meg kell magyarázzon?
És hogy mennyit torzult a kereszténység? Mint már mondtam érdemes utánaolvasni egy kicsit... én elég nehezen tudom felfedezni Isten tanitását különböző középkori eseményekben amiknek az egyház volt a főszereplője... és itt messze nem csak a keresztes-háborúkra gondolok...

nehogy a Hénoch apokalipszisét vagy a Tamás evangéliumot Bibliának vegyük már...

adangeleb írta:
Nem tudom, hogy érdemes-e úgy felhozni a keresztyénséget példaként, ha nem igazán illik bele egy bizonyos kontextusba, mint például ebbe. Itt most ugyebár a keleti vallások jellegzetes tanáról a reinkarnációról beszélnénk. Ehhez a keresztyénségnek semmi köze, sem mint tannak, sem mint vallásnak, sem mint intézményesült formának. Ezért, ha azt mondjuk egy ilyen gondolatiság folyamatában, hogy a vallás megkönnyíti az utat (ugyebár itt az út értelmezéssel is bajok vannka, ha valamilyen buddhista, vagy más keleti talajról kezdünk a keresztyénség "útja" fele mutogatni), ha az nincs eltorzulva, akkor megkérdem én, hogy mit értünk eltorzulás alatt, és mihhez képest.

na akkor szerintem olvasd újra a Bibliát kicsit figyelmesebben... eredetileg a keresztény tanitásokban is ismert és elfogadott tan volt a reinkarnáció... na akkor milyen torzulásról is beszélünk?
sőt érdemes odafigyelni arra is, hogy Jézus maga milyen túlvilágról beszél... olvasgatni kell... figyelmesen!

Well-of-Souls írta: A kereszténység mint olyan, nem vallás, hanem bizonyos közös szellemi alapon álló vallások sokaságának az összefoglaló elnevezése. Következésképpen minden, a "kereszténységen" (így, ebben a formában...) végrehajtott vallástörténeti vagy vallásfenomenológiai elemzés már eleve metodológiailag hibás, így olyan következtetésekhez vezet, amellyel egyetlen specifikus keresztény felekezet sem fog egyetérteni....

szóval... kereszténységről beszélek... és itt inkább az őskereszténységre gondolok, mert igazából ennek esetében lehet torzulásról beszélni...

vagy akkor beszélhetünk a katolicizmusról... és annak torzulásairól...

a lélek szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mennyi idő alatt lépik egy magasabb fejlettségi szintre...

és, hogy nem szükséges feltétlenül a vallás, ezzel is részben egyetértek, de tudni kell azt, hogy, ha egy olyan vallás követője vagy, amely ragaszkodik a valódi hagyományaihoz és gyökereihez, akkor az megkönnyitheti az utadat... vagy megnehezitheti, ha a vallásod már nagy mértékben eltorzult...

ebből a szempontból érdekes vizsgálni a kereszténységet!

Nem tudom, hogy érdemes-e úgy felhozni a keresztyénséget példaként, ha nem igazán illik bele egy bizonyos kontextusba, mint például ebbe. Itt most ugyebár a keleti vallások jellegzetes tanáról a reinkarnációról beszélnénk. Ehhez a keresztyénségnek semmi köze, sem mint tannak, sem mint vallásnak, sem mint intézményesült formának. Ezért, ha azt mondjuk egy ilyen gondolatiság folyamatában, hogy a vallás megkönnyíti az utat (ugyebár itt az út értelmezéssel is bajok vannka, ha valamilyen buddhista, vagy más keleti talajról kezdünk a keresztyénség "útja" fele mutogatni), ha az nincs eltorzulva, akkor megkérdem én, hogy mit értünk eltorzulás alatt, és mihhez képest. A buddhizmushoz képest ugyebár a kersztyény hit egy eltorzult forma lehet, mindenki elhiheti, hogy a keresztyénséghez képest a buddhizmus "útjai" épp ugyanilyen torzak. De mielőtt vagdalkozni kezdene mindenki a saját hitével (ami ugyebár mai pluralista társadalmunkban nem szép dolog), hadd kérjem ki magamnak tisztelettel, mint keresztyén, hogy nem élek egy eltorzult vallásban. A keresztyénség, mint minden vallás egyfajta fejlődési folyamaton ment keresztül, az hogy külső jegyei megváltoztak, és a társadalomban intézményesült egy szükséges lépés volt fennmaradásához, amit azt gondolom, hogy nem emberi mesterkedések alakítottak így, henem maga Isten. Ahelyett tehát hogy torzulásról beszélünk meg kellene néznünk azt, hogy mi miért van így a keresztyénségen belül és mi mit jelent motívumrendszerében. Ha pedig a torzulást valaki az egyházi u.n tekintélyelvüségen és a papok/lelkészek szerepében és hivatásukban vélné felfedezni, nos annak, most nem fogom koptatni az újjaimat, olvasson vissza a fórumba, írtam erről a kérdésről épp eleget, és azt hiszem mások is - egyszóval lerágott csont.
Egyszóval a keresztyénséget valóban érdekes vizsgálni, de csak a maga kontextusában, és akkor azután talán hasonlíthatunk, de mindaddig csak helytelen képzetekig juthatunk.

az hogy semmi köze nincs a lelkednek hozzád azt meg egyszerűen azzal magyarázom, hogy az a Te aki a jelenlegi életedben vagy az messze nem azonos a lelkeddel. Sokkal több és sokkal kevesebb is egyben. Sokkal több, mert anyagi testtel és érzelmekkel rendelkezel, sokkal kevesebb mert a lélek végeláthatatlan teljességét egy szinte tökéletesre tervezett, de igy is mulandó anyagi testbe zárva korlátozza az emberi lét.
Minden emléked és minden tudásod lényegtelen a lélek számára, az egód viszont ezzel növekszik.
adangeleb felvetésében nem a léleknek, hanem az egónak kellene ujjászületni... ez pedig nem lehetséges... asszem...

Azt hiszem elég negy bajban lennék, ha ez így lenne. Miért is mondom ezt? Én azt megértem, hogy a lélekértelmezések azok sokszor sokféleképpen történtek, de ha megfosszuk a lélektől az öntudat birtoklását akkor azt mintegy más szférába helyezzük át az emberi létezésen belül ugyebár, mégpedig a biológiai-testi létezés szférájába - ezt nevezhetjük akár szellemnek is, de az emberi létezést degradálnánk egy fokkal lejebb. Szerintem akárhogy vesszük is a lélek legfőbb tulajdonsága csakis az öntudat lehet (ezt már előttem is jópáran így gondolták és még nem is voltak vallásosak sem, mint pl. Fichte) enélkül ugyanis nem tudna orientálódni ebben a világban és elvesztené rendeltetését. Amiről itt te beszélsz az inkább egy meghatározhatatlan életerő, valamilyen szellemi lényeg, ami viszont nem kötődik szorosan az emberi léthez, ami önmagában is jól elvan, ha van, kérdem én akkor, hogy mi szüksége van az emberre és az embernek mi szüksége van rá. Az ókori filozófusok ezt leginkább nousz-nak nevezték leginkább és ez a görögben is egy eléggé általános fogalom a szellemi lényeg meghatározásra, szinte megfoghatatlan és érzékelhetetlen.
Azt pedig eddig is tudtam, hogy ilyen szempontból a reinkarnáció tana szerint a lét folytatása nem valósul meg a halál után, épp ezért kérdezem, akkor mi a lényege, és miért beszél újjászületésről és Nirvánáról? Miért kell? - csak azt ne mondja valaki, hogy ez így van és kész.

Ebben egyetértek, de én nem egy keresztény számára elfogadható/elfogadandó, hanem (mondjuk úgy) "világnézetileg semleges" alapról próbáltam valami definíciót alkotni (annak ellenére, hogy világnézeti semlegesség nagyjából csak a mesében létezik, de legalább megpróbáltam... ). Szóval ebben, és nem bibliai értelemben használtam a "vallás" szót. Mondjuk igazad van, ezt a félreértések elkerülése végett tényleg mondhattam volna...
Kösz a segítséget!

Well-of-Souls írta:

Daeron írta: Egyszer beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra. Kicsit sokba került, de hát egyszer élünk.

Hát, ha egyszer élünk, akkor ittad volna inkább el azt a pénzt

A kereszténység mint olyan, nem vallás, hanem bizonyos közös szellemi alapon álló vallások sokaságának az összefoglaló elnevezése. Következésképpen minden, a "kereszténységen" (így, ebben a formában...) végrehajtott vallástörténeti vagy vallásfenomenológiai elemzés már eleve metodológiailag hibás, így olyan következtetésekhez vezet, amellyel egyetlen specifikus keresztény felekezet sem fog egyetérteni....

Nos Well ezzel viszont mélyen nem tudok egyet érteni. A keresztyénség nem vallás ez igaz, de nem azért nem vallás, amiért te mondád. A keresztyénségre a vallás kifejezést csakis a többi nagy világvallással szemben használhatjuk megkülömböztetésként, de a keresztyénségen belül felekezetek vannak, és ezek nem vallások, nem külön álló egységek, még ha úgy is látszik és több a közös bennük, mint a puszta "szellemi alap" - gondolom én, de mit is mond az Írás minderről? Beszéljen inkább az helyettem:

"Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test."

(1Kor. 12, 13-20)

A társadalom (vagy legalább a társadalom bizonyos rétegeinet össz-tapasztalatára) gondoltam - bocs a pontatlan fogalmazásért.

ha én az én lelkem halhatatlan és megannyi tapasztalata van már előző életekből akkor azt nem kell "reprodukálni" mert az már bennem van, valami nyomot hagyott bennem, ott csak fel kell tárni meg kell érteni dolgokat.

Ha sikerül. Bár több ezer év tapasztalatát és felismeréseit egy emberöltő alatt nem lehet semmi reprodukálni. Ennyire azért nem hiszek az emberi szellemben, legalábbis in general...

mármint egy lélek több ezer éves tapasztalására gondolsz? vagy a társadaloméra?

Csagatar írta: és, hogy nem szükséges feltétlenül a vallás, ezzel is részben egyetértek, de tudni kell azt, hogy, ha egy olyan vallás követője vagy, amely ragaszkodik a valódi hagyományaihoz és gyökereihez, akkor az megkönnyitheti az utadat... vagy megnehezitheti, ha a vallásod már nagy mértékben eltorzult...

ebből a szempontból érdekes vizsgálni a kereszténységet!

A kereszténység mint olyan, nem vallás, hanem bizonyos közös szellemi alapon álló vallások sokaságának az összefoglaló elnevezése. Következésképpen minden, a "kereszténységen" (így, ebben a formában...) végrehajtott vallástörténeti vagy vallásfenomenológiai elemzés már eleve metodológiailag hibás, így olyan következtetésekhez vezet, amellyel egyetlen specifikus keresztény felekezet sem fog egyetérteni....

a lélek szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mennyi idő alatt lépik egy magasabb fejlettségi szintre...

és, hogy nem szükséges feltétlenül a vallás, ezzel is részben egyetértek, de tudni kell azt, hogy, ha egy olyan vallás követője vagy, amely ragaszkodik a valódi hagyományaihoz és gyökereihez, akkor az megkönnyitheti az utadat... vagy megnehezitheti, ha a vallásod már nagy mértékben eltorzult...

ebből a szempontból érdekes vizsgálni a kereszténységet!

egy tévedés az előző hozzászólásomban: a léleknek nem kell kiszabadulnia a karmikus körforgásból, csak annak egy magasabb szintjére kerülhet.

az hogy semmi köze nincs a lelkednek hozzád azt meg egyszerűen azzal magyarázom, hogy az a Te aki a jelenlegi életedben vagy az messze nem azonos a lelkeddel. Sokkal több és sokkal kevesebb is egyben. Sokkal több, mert anyagi testtel és érzelmekkel rendelkezel, sokkal kevesebb mert a lélek végeláthatatlan teljességét egy szinte tökéletesre tervezett, de igy is mulandó anyagi testbe zárva korlátozza az emberi lét.
Minden emléked és minden tudásod lényegtelen a lélek számára, az egód viszont ezzel növekszik.
adangeleb felvetésében nem a léleknek, hanem az egónak kellene ujjászületni... ez pedig nem lehetséges... asszem...
valóban meg lehet szerezni emlékeket az előző életeidből, de ez csak olyan mint amikor egy idegen nyelvről leforditott verset értelmezel, és igy akarsz rájönni, hogy mire is gondolt a költő... 500 évvel ezelőtt. Azzaz nem tudhatod, hogy a forditó mennyire értette a munkáját és, hogy a vers mennyit vesztett az eredeti jelentéséből, ugyanakkor még te is a magad elképzelése alapján értelmezed a művet, ami mindennek a tetejében egy teljesen más korból származik...

Finwe írta:

Mindenféleképp először az kell, hogy bármilyen valás követője vagy, próbálj meg minél tisztább élette élni. Ha olvasod Buddha tanítéásait, ott láthatod, hogy fel kell ismerni a Négy Nemes igazságot, és követni a Nyolcrétű Ösvényt.

vagy pedig nem kell semmilyen vallást követni egyszerűen csak éberen kell élni. könyvek olvasgatása segíthet sokat a de a lényegi felsimerések mindig önálló keresés és felismerés eredményei

Ha sikerül. Bár több ezer év tapasztalatát és felismeréseit egy emberöltő alatt nem lehet semmi reprodukálni. Ennyire azért nem hiszek az emberi szellemben, legalábbis in general...

Mindenféleképp először az kell, hogy bármilyen valás követője vagy, próbálj meg minél tisztább élette élni. Ha olvasod Buddha tanítéásait, ott láthatod, hogy fel kell ismerni a Négy Nemes igazságot, és követni a Nyolcrétű Ösvényt.

vagy pedig nem kell semmilyen vallást követni egyszerűen csak éberen kell élni. könyvek olvasgatása segíthet sokat a de a lényegi felsimerések mindig önálló keresés és felismerés eredményei

Napok óta nem hagy nyugodni a gondolat, ezért úgy döntöttem megkérdem azoktól, akik talán jobban tudják: Hogy lehet azt megcsinálni, hogy az ember következő életében is ember lehessen és teljes öntudatával rendelkezzen (ezt úgy értem, hogy ugyanazzal az öntudattal rendelkezzen, mint előző ember korában, mondjuk ha én xy vagyok, akkor majd a következő életben is tudjam, hogy én xy vagyok) - ha ez így lenne akor lenne igazán f***a a reinkarnáció nem???

ráébredhetsz előző életeidre. pár embernek állítólag sikerült (pl müller péter). de ugyanaz nem lehecc hisz máskorban élsz mások a testednek a genetikai adottságai más környezetben nevelkedsz. max kibulizhatod ebben az életedben azt hogy majd a halálod után klónozzanak. aztán mikor átkerülsz oda ott meg majd azt kell kibulizni hogy abba a klónodba szülessél bele, és akkor egy hozzád nagyon hasonló ember lehetsz:)

ahhoz hogy ráébredj előző életeidre az sem árt ha előző életedben egy igen tudatos ember voltál. bár a tantra szerint akár a megvilágosodást is el lehet érni egyetlen élet alatt is.

Daeron írta: Egyszer beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra. Kicsit sokba került, de hát egyszer élünk.

Hát, ha egyszer élünk, akkor ittad volna inkább el azt a pénzt

Daeron írta:

adangeleb írta: Napok óta nem hagy nyugodni a gondolat, ezért úgy döntöttem megkérdem azoktól, akik talán jobban tudják: Hogy lehet azt megcsinálni, hogy az ember következő életében is ember lehessen és teljes öntudatával rendelkezzen (ezt úgy értem, hogy ugyanazzal az öntudattal rendelkezzen, mint előző ember korában, mondjuk ha én xy vagyok, akkor majd a következő életben is tudjam, hogy én xy vagyok) - ha ez így lenne akor lenne igazán f***a a reinkarnáció nem???

Egyszer beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra. Kicsit sokba került, de hát egyszer élünk.

Azt gondolom, az ilyen tanfolyamokkal nagyon- nagyon vigyázni kell, a legtöbb finoman szólva is svindliség, és nem vicc. Még szerencse, ha nem ártanak az embernek.
Félre ne értsetek, szeretem és elfogadom a távol- keleti kúltúrát, de óvatos vagyok az adaptációkkal.

egy jó oldal:

www.terebess.hu

Andangeleb: mit szeretnél? Kikerülni a szamszárából- azaz eljutni a Nirvanaba, vagy pedig magasabb szintre kerülni?

magasabb szintenm értem pl. a félisteni szintet.

Mindenféleképp először az kell, hogy bármilyen valás követője vagy, próbálj meg minél tisztább élette élni. Ha olvasod Buddha tanítéásait, ott láthatod, hogy fel kell ismerni a Négy Nemes igazságot, és követni a Nyolcrétű Ösvényt.


sajnos nekem is mennem kell.

amit mondtam, azt nem azért mondtam,hogy de tedd meg, hanem a vallás szemszögéből néztem a dolgot. Mi az út?

adangeleb írta: Napok óta nem hagy nyugodni a gondolat, ezért úgy döntöttem megkérdem azoktól, akik talán jobban tudják: Hogy lehet azt megcsinálni, hogy az ember következő életében is ember lehessen és teljes öntudatával rendelkezzen (ezt úgy értem, hogy ugyanazzal az öntudattal rendelkezzen, mint előző ember korában, mondjuk ha én xy vagyok, akkor majd a következő életben is tudjam, hogy én xy vagyok) - ha ez így lenne akor lenne igazán f***a a reinkarnáció nem???

Na látom nem nagyon érted a reinkarnáció lényegét... azaz pontosabban: bizonyos körök által feltételezett lényegét!

Igazából az életed célja az, hogy következő életedben ne ember legyél... pontosabban: ne legyél, azaz ne legyen következő életed, mert ez azt jelentené, hogy a lelked - aminek semmi, de semmi köze nincs hozzád* - eljutott egy olyan "fejlettségi" szintre amikor kiszabadulhat a karmikus-körforgásból!

ezt majd megmagyarázom, de most le kell lépnem...

adangeleb írta: Napok óta nem hagy nyugodni a gondolat, ezért úgy döntöttem megkérdem azoktól, akik talán jobban tudják: Hogy lehet azt megcsinálni, hogy az ember következő életében is ember lehessen és teljes öntudatával rendelkezzen (ezt úgy értem, hogy ugyanazzal az öntudattal rendelkezzen, mint előző ember korában, mondjuk ha én xy vagyok, akkor majd a következő életben is tudjam, hogy én xy vagyok) - ha ez így lenne akor lenne igazán f***a a reinkarnáció nem???

Egyszer beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra. Kicsit sokba került, de hát egyszer élünk.

Napok óta nem hagy nyugodni a gondolat, ezért úgy döntöttem megkérdem azoktól, akik talán jobban tudják: Hogy lehet azt megcsinálni, hogy az ember következő életében is ember lehessen és teljes öntudatával rendelkezzen (ezt úgy értem, hogy ugyanazzal az öntudattal rendelkezzen, mint előző ember korában, mondjuk ha én xy vagyok, akkor majd a következő életben is tudjam, hogy én xy vagyok) - ha ez így lenne akor lenne igazán f***a a reinkarnáció nem???

adangeleb írta: A melegek lelkésszé szenteléséről:

Én itt is azt nézném meg, hogy mit mond az Írás. Ez esetben meg kell állapítanunk, hogy konkrétan semmit, mert abban az időben ez valahogy nem volt probléma. De viszont az Írásnak az ott és akkor aktualitásán is túlmutató szerepe van és annak tükrében viszont vannak olyan fogózók, ami alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy melegeket ne szenteljenek lelkésszé, mintahogyan ne szenteljenek lelkésszé paráználkodókat, iszákosokat stb-stb. Itt tehát nem kifejezetten csak a melegekre vonatkozik a tiltás, de rájuk is vonatkozik. Szerintem ugyanakkor, különbség van a hajlam és a magatartás között, ha tehát valaki be tudja bizonyítani, hogy hajlamát kordában tudja tartani, az miért ne lehetne akár lelkész is - persze ezt könnyű mondani, vagy ez nem is megoldás mondhatnák rögtön az érintettek, vagy a szimpatizáns.

épp egy rövidke reakció...

szóval, ha valaki pap szeretne lenni és nem csak szeretne, hanem akar is és tesz is érte, akkor teljesen lényegtelenné válik a szexuális orientációja, mivel papként nem folytathat nemi életet...

hogy épp a kántort vagy egy apácát kiván-e meg, az teljesen mindegy, hisz itt a szexuális aktus gondolata ami bűnnek tekinthető...

és egyébként is, az egyház azt fogad a felszentelt papjai közé akit akar... több kritérium is van... a fogyatékosokat sem veszik fel, a nőket sem, akkor a melegek meg mit vannak úgy oda?

utólag elnézést kérek minden esetleges érintettől! a tolerancia fontos dolog... de mindennek mgvannak a határai

szabadna pár gondolatot az adott témákról? - akkor jó.

papok kiiktatása:

Ebben az esetben csakis a keresztyén egyház papjairól / lelkészeiről kell beszélnünk, mert őket érhet ilyenformán "támadás" - lásd idézőjelbe tettem, de lehetne annélkül is igaz itt Magyarországon. A keresztyén egyház alapja igaz-e a Biblia, ha ezt valaki megkérdőjelezi, akkor már alapjaiban elcsúszott valami más irányba. Ebből kifolyólag minden ami az egyházzal kapcsolatos a Biblia mérlegén kell megálljon, ha nem akkor azt el kell vetni, még maga az Írás is saját zsinórmértékéhez, azaz kánonjához kell igazodjon, de ezt meg is teszi, amikor kimondja: " a teljes írás Istentől ihletett... " egyben igazolja önmagát és autentikussá is válik. Na most már az Írás beszél Isten szolgáiról, akik az ő egyházát irányítják és vezetik. Ez pedig szolgálat és nem hatalom azaz miniszteri és nem magiszteri, semmi hatalma nincs az Isten szolgájának a hívő felett, kivéve az Urtól kapott hatalom, ami pedig nem evilági hatalom, hanem a Krisztusé, ami alázatban, igazságban, becsületben és szeretetben nyilvánul meg, az ige hirdetése és a sákramentumok kiszolgáltatása által, amiből egyesek szerint 7, szerintem és a Szentírás szerint csak 2 (keresztség és úrvacsora) van. Ezen felül az Írás szerint a papoknak/lelkészeknek nincs semmiféle közebenjáró szerepe Isten és az ember között, csupán az Úrtól kapott kincs megőrzése, ami az anyaszentegyház, amihez bölcsességet az Útról, az Írás alapján kell nyerniük. A papok/lelkészek tehát hű sáfárok, akik ha kell életük árán is védelmezik Krisztus egyházát. A Biblia azt írja "minden hívő ember pap" ez az egyetemes papság elve, vagyis minden ember saját maga felelős az Isten és a közte levő kapcsolatért, tehát ha valaki azt gondolja, hogy a plébánostól, vagy a pápától, vagy esetlegesen az egyháztól függ az ő üdvössége, vagy Istennel való kapcsolata az nem látja a fától az erdőt, mert mindez Istentől függ és az ő Fiától Krisztustól. Az egyház ebben az esetben egészen más szerepet tölt be. Az egyház az az intézmény és annak vezetői is annak az intézménynek a vezetői, akik az Istenhez vágyakozók seregét gyüjtik egybe és akik megtalálva az üdvösség útját másokat is oda kívánnak vezetni. Az olyan szolgák, akik Isten egyháza iránt méltatlanul viseltetnek pedig elveszik méltó büntetésüket nem tőlünk emberektől, hanem magától Istentől, azért mondja a Szentírás, hogy ne akarjanak sokan Isten szolgáivá lenni, mert az ő büntetésük mulasztásuk esetén nagyobb lesz, mivel nem becsülték meg a kapott elhívást, vagy ahogy Jeremiás próféta is mondja: " Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az Úr." Egyébként az egyházi tisztségekről és azok viseléséről kitünő felvilágosító olvasmány Pál apostol Timóteushoz írt I levele és a Tituszhoz írt levél az Újszövetségben.

A melegek lelkésszé szenteléséről:

Én itt is azt nézném meg, hogy mit mond az Írás. Ez esetben meg kell állapítanunk, hogy konkrétan semmit, mert abban az időben ez valahogy nem volt probléma. De viszont az Írásnak az ott és akkor aktualitásán is túlmutató szerepe van és annak tükrében viszont vannak olyan fogózók, ami alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy melegeket ne szenteljenek lelkésszé, mintahogyan ne szenteljenek lelkésszé paráználkodókat, iszákosokat stb-stb. Itt tehát nem kifejezetten csak a melegekre vonatkozik a tiltás, de rájuk is vonatkozik. Szerintem ugyanakkor, különbség van a hajlam és a magatartás között, ha tehát valaki be tudja bizonyítani, hogy hajlamát kordában tudja tartani, az miért ne lehetne akár lelkész is - persze ezt könnyű mondani, vagy ez nem is megoldás mondhatnák rögtön az érintettek, vagy a szimpatizáns.

János Mária volt:

Ez körülbelül az a kategória, hogy Jézus Indiában is járt, sőt ott van eltemetve - természetesen üres filózgatásnak nagyszerű téma - csak nehogy az igazságkeresés kárára menjen. János bizonyítottan János volt, ő élt a tanítványok közül a legtovább és ő írta meg a hagyomány szerint a legkésőbb az evangéliumát, majd a leveleit és a Jelenések könyvét.

aha, kösz, most már felfogta az agyam.(bár soká)