Állatbarátok

A mi macskánk, Fáni is hamarosan elleni fog apáméknál, bár ő már elég öreg macska (velem egy idős, vagyis most lett 15 éves még márciusban 8O, és ő az én cicusom, Nessa anyukája is) és mostanában sajnos már csak 1-2 kölyköt szokott a világra hozni.
Abból is rendszerint csak az egyik éli meg a felnőttkort...
De ha nagyon kéne egy cica, akkor szólok, hogy nekünk lassacskán aktuális lesz egy ellés!

mennyire kelll egy kiscica mer egy héten belül szül a macskánk és akkor többet tudok mondani

Ilmadrin: gratula a fogalmazásért biztosan emlékezni fogsz rá egy ideig
Nekem egy kutyám van, egy kisz németjuhász keverék a Zsazsi, nagyon aranyos kutya, csak olyan önfejű mint én. Meg ha lát egy nagy kutyát mikor sétálunk, az az első hogy nekimegy, ezért csak olyan helyre vihetem ahol nincs más kutya. Állandóan kilométerhiánya van a kisz drágaszágnak. Csak 1 rossz szokása van h kapdossa a kezemet meg csipked. Egyszer majgnem lerántotta a gyűrűt a nyakamból, azóta vigyázok. :frodo1:
Cica: perpill cak 1 van, a Selyemgubó, de most akarok neki egy társat, mert mióta a Bagra nincs itthon, magányos.
Ja mielőtt elfelejtem: Képzeljétek el (színesben, úgy érdekesebb ) A pici pókom Ithil lepetézett,és teljesen lement a hasa. Másnap reggelre peték sehol, és megint nagy hasa volt. Sztem megette a petéket.
Valinor meg most fog vedleni ész megint nő majd fél centit ész még szebb lesz Pókocka drrrrágasszág

siklók aranyosak

Ezért nem szeretem én a siklókat. Ha nekem tekeredett volna a kezemben, akkor siklós-csuklójú-vizihulla lennék

Nah, hogy én is hozzászóljak itt valamit a kígyós-siklós-gyíkos témához :itscool: :
Először is gyorsan leszögezném, hogy a kígyókkal, siklókkal, és a hozzájuk hasonló csúszó-mászó, hüllőszerű rokonaikkal speciel nincs semmi bajom, de a Balatonban egyszer jól rámijesztett egy "édes" siklópár.
Valószínűleg nem kedvelték a túristákat!

Barátnőmmel labdáztunk a vízben, és szerencsétlenségemere valahogy a nád között kötött ki a labda. Természetesen nekem kellett utánamászni...
Miközben a labda után kajtattam, nem vettem észre, hogy az egy egyik nádról egy vízisikló csusszan be a vízbe, én meg pont arrafelé kotorásztam a labdánk után... Csak akkor tűnt fel, mikor ősiklósága már javában a jobb csuklóm köré tekeredett (gondolom megijedt, ahogy megbojgattam arrafelé a nádat), és az istenért se volt hajlandó elengedni! Az volt életem egyik legélesebb sikoltása, a fél strand engem figyelt.
Pedig tényleg, úgy általánosságban nem félek tőlük, 4 éves koromban rendszeresen a nyakamba vettem az óriáskígyókat az állatkertben...stb.
De eléggé meglepett ez a kis jószág, szóval mentségemre szolgáljon, mert egyébként nem vagyok egy sikoltozós fajta!

Na mindegy, ijedtemben először megpróbáltam lerázni magamról, össze-vissza csapkodtam, mint egy félőrült, és mire nagy nehezen levakartam a siklót a jobb csuklómról, és elúszott valamerre a vízben, addig(ra) szépen rátekeredett a másik karomra a párja!
Hát huhh... Azt valahol a nádról akasztottam magamra, gondolom akkor, amikor csapkodás közben a másik kezemmel belecsimpaszkodtam egy másik nádkötegbe, mert elvesztettem az egyensúlyomat, és kis híján elestem a nagy igyekezetben és csapkodásban, hogy végre megszabadítsam magamat attól a "fenevadtól". :tongue:
Szóval felzavartam a sikló kedves párját, aki egy nádra tekeredve szundikált, és legjobb védekezés a támadás alapelven megcélozta a bal csuklómat...

Szóval lényeg: mindkét kezemre kaptam egy-egy siklót, és elég megrázó élmény volt, úgyhogy ezerszer is hálát adtam Erunak, mikor végre megszabadultam tőlük. Azon a héten már nem mentem be többször a Balatonba, bokáig érő víznél méllyebbre. :biggrin2: :tongue:

Egyszer egy gyík sikló kizabálta a csalihalaimat a vödörből amíg a környezetbarát toi-toi wct használtam és azóta nem halászom csalihallal csak kenyérgalacsinnal snecire.

Imádom az állatokat, sőt elhatároztam, hogy környezetvédő természettudós leszek és mint ilyen a környezettel való ismerkedés céljával a múlt héten a Mátrába mentem édesanyámmal kirándulni.

itt olyan élményt éltem át, amit csak kevesen tudnak, bár sokaknak megadatik amikor a gyönyörű zöldellő fák alatt haladtam el teljesen úgy éreztem, mintha csak Lórien mallornjai közt járnék, s mikor kiértem a tisztásra újabb gyönyörűség ért.

mert megláttam egy hatalmas erdei siklót, aminek a gyöngyházfényű és ezüst pikkelyei olyan gyönyörűen fénylettek, hogy akkár egy sárkányéi is lehettek volna.

Ekkor viszont még koránt sem volt vége a meglepetések sokaságának, mert kicsivel arréb egy sziklán egy talán tinédzser korban lévő erdei keresztes vipera napozott, azt hittem elájulok.

ennyi csodálatos élmény egy hétvégi délelöttön kívánhat-e még a természet imádó ennél többet?

Kérlek ti is írjatok élményeitekről!

Feanor Faelivrin írta: Nekünk (ha csak kutyát és macskát nézzük) 4-4 van mindkettőből. Az eggyetlen fiúmacska Kuki (Kukkendorfer János), egy igazi életművész mindig csak azt csinálja amihez kedve van, és nagyon megkedvelt amióta kiszedtem a szomszéd kutyák gyűrűjéből. Nagyon szeretem meg minden de a legjobban mégis a legnagyobb kutyánkat Vackort szeretem mert a "kis" drága (Középázsiai Juhász kb. 100 kilo) mindig akkor jön oda amikor szükségem van rá. Nagyon okos és együtt szoktam biciklizni vele (ő nem a biciklin van mielőtt még elkezdene járni a pihent agyatok) és mindig úgy üdvözöl hogy ad egy pacit pedig senki nem tanította neki.
Na mindegy ezt csak azért mondtam el, hogy mindkét oldalon felhozzak egy jó példát.

Nálunk a Bejgli kézfogást ad. Méghozzá a jobb "kezével".

Silima írta: Hát ha az ember uszkárok, mopszok, beagle-k és Jack Russelek közt tengeti napjait, akkor a labrador igenis nagy...

Van mopszod? Imádom őket a japán spánielekkel és palotapincsikkel egyetemben. Olyan cukik! :hello:

Na persze a Retrieverek és a Labradorok és a Bernáthegyiek is nagyon édik. Olyan békések. Bár azért a Retriever olyan, hogy ha nagyon akarom, én is fel tudom emelni egy-két percre. És hogyha nagyon akarja ő is, akkor Huant játszik

De azt is egy-két percre

Lány? Mert akkor összehozhatnánk a kutyáinkat, hogy megalkossuk a legjószándékúbb és legbambább típust (mármintha a kutyák felismerik a helyzetet ) .

Nekünk is van egy goldink. Mézinek hívják és olyan egy birka kutya, hogy a Balatonon a bringóútra befeküdt, majdnem elütötték dudáltak rá, de ő csak állt és nézte, hogy most mi van. De nagyon jószándékú kutya egyébként.

Én imádom az Arany retrieverünket! Bejglinek hívják, s annyira szelíd! Senkit sem ugat meg, a macska is megeszi a tápját, egyszóval, egy hiperaktív bamba angyal, aki rendszeresen veri a fejét a falba. Egyébként állandóan simogatni kell. De a többi kutyát nem annyira szeretem. Annyira vadak.
Egyébként szegény macskánk férges lett, úgyhogy nem simogathatom őt. Annyira kár, pedig ilyenkor tavasszal már szinte maga megy az emberhez... A Bejgli viszont extra simogatást kap, s ettől, hogyha én is elkezdek futni, ő is körbe-körbe futkározik, mint egy eszeveszett őrült. Persze nem vad, de nem is egy hétköznapi kutya.

Én is erősen kutya párti vagyok, de a mostaniakkal nem vagyok megelégedve...
Az öregebbik, fekete utcagyőztes keverék még elmegy, de a fia, az lassan idegbeteg lessz.
Tavaly a szomszéd macskája nálunk köjkezett le, lett is 5 kiscica. Szépen felneveltük két gyereksünnel együtt, aztán amikor felnőttek, az anyjuk visszavitte őket a gazdájához. a hálátlan

Nekünk van egy beagle-nik és agy arany retriever-ünk is(ami nagyon hasonlít a labradorhoz, csak hosszú a szőre)...és néha a beagle ráfekszik az aranyretriever hátára - mikor az alszik - és felsem ébred és a beagle-hoz képest télleg nagy a labrador, meg az aranyretriever (:
Én is kutyapárti vagyok, pedig volt macskánk is, és azt is imádtam, de az sose jött oda, ha hívtam...persze biztos van olyan macska, amelyik odajön, de az nem jött...a kuyták viszont télleg nagyon értelmes állatok...
Volt, hogy úgyéreztem, Sugi(a beagle) megértette, amit mondtam. Egyszer történt, hogy nagyon el akart menni sétálni (ezt onnan tudtam, hogy kétpercenként a kapuhoz rohangált, és néha vonyított is egyet-kettőt) és mikor mondtam neki, hogy 5perc múlva elmegyünk, de addig jászunk egy kicsit, elkezdte húzni a rongyát, ami nála a játékot jelenti...pedig előtte akárhogy húztam a rongyot az orra előtt, nem akart játszani...egyre csak a kapunk járt az esze...
Teljesen plyan volt, mintha megértette volna...de biztos csak a hangsúlyból, vagy a sokszor elismételt játék, és séta szóból értette meg. Nemtoom, ez máig is rejtély...
Ezt csak azért írtam le, mer számomra nagyon érdekes volt, mert aki ismeri a beagle-ket, az tudja, hogy mindig a saját fejük után mennek. (:

Van benne valami

Hát ha az ember uszkárok, mopszok, beagle-k és Jack Russelek közt tengeti napjait, akkor a labrador igenis nagy...

Ethuil írta: Nálunk is kutya macska barátság van általában. tavaly tavasszal, mikor kismacskák születtek, Maci a labrador kutyánk a szájában hordta ki a kiscicákat a napra. Miután kinapoztákmagukat viszahordat őket.
Télen pedig összebújik a két kutya, a macskák és egymást melegítik, pedig van ám bódéjuk is mindannyiuknak.
Én azért kutyapárti vagyok, főleg a nagyobb testű, szelíd kutyákat szeretem. Mint a labrador

Azt hiszed hogy a labrador nagy? A Vackor kb. 2x akkora mint egy átlagos labrador

Nem tudom hogy miért nincs nyitva az állatkórház, illetve olyan van, de akkor meg ekllett volna mondaniuk, mert azoknál is van ügyelet, minden nap másik van nyitva éjjel...

Nálunk is kutya macska barátság van általában. tavaly tavasszal, mikor kismacskák születtek, Maci a labrador kutyánk a szájában hordta ki a kiscicákat a napra. Miután kinapoztákmagukat viszahordat őket.
Télen pedig összebújik a két kutya, a macskák és egymást melegítik, pedig van ám bódéjuk is mindannyiuknak.
Én azért kutyapárti vagyok, főleg a nagyobb testű, szelíd kutyákat szeretem. Mint a labrador

Nekünk (ha csak kutyát és macskát nézzük) 4-4 van mindkettőből. Az eggyetlen fiúmacska Kuki (Kukkendorfer János), egy igazi életművész mindig csak azt csinálja amihez kedve van, és nagyon megkedvelt amióta kiszedtem a szomszéd kutyák gyűrűjéből. Nagyon szeretem meg minden de a legjobban mégis a legnagyobb kutyánkat Vackort szeretem mert a "kis" drága (Középázsiai Juhász kb. 100 kilo) mindig akkor jön oda amikor szükségem van rá. Nagyon okos és együtt szoktam biciklizni vele (ő nem a biciklin van mielőtt még elkezdene járni a pihent agyatok) és mindig úgy üdvözöl hogy ad egy pacit pedig senki nem tanította neki.
Na mindegy ezt csak azért mondtam el, hogy mindkét oldalon felhozzak egy jó példát.

Nekem is van egy kutyám, Gina, és ő se bántja a cicákat. Még kölyök volt, mikor hazahoztuk, és Nessa (mostani cicám) akkor már majd 2 éve lakott nálunk, pontosan tudta, hogy Ő az Úrnő a házban, és elég gyorsan helyrerakta Ginát is. És a kutya meg ezt szokta meg, hogy a macskák is ugyanúgy az otthona és a családja részei, és nemhogy nem bántja őket, hanem még védi is. Nem egyszer láttam már, hogy összemorgott a szomszéd kutyával, mikor az Nessát méregette...

Tudom, hogy a kutya az ember legjobb barátja, meg miegyéb, de én valahogy nem bírom azt, ha egy állat ilyen szinten körülrajong. Ginát le se lehet rólam vakarni, mindig csupa nyál leszek, annyit nyalogat, és egy lépést se tehetek nélküle, mert végig ott liheg a sarkamban. Nagyon jól esik, hogy ennyire szeret, de néha már úgy érzem, hogy túlzásba viszi...

Nessa ezzel szemben úgyanúgy odajön hozzám, ő is megnyalogat, de utána nem csöpögök, ott alszik velem az ágyban, és lehet, hogy önállóbb, de egyáltalán nem érzem azt, hogy kevésbé szeretne. Már túlvagyunk egy költözésen, és Nessa soha nem próbált meg visszaszökni. Ugyanúgy ragaszkodik a családjához, mint egy kutya. Ez is egy tévhit, hogy a terültehez kötődnek. És nem igaz az sem, hogy semmire se lehet megtanítani őket. Nessa hallgat a nevére, és ismer olyan parancsszavakat, hogy "Nem szabad!", "Gyere ide!" meg "Ereszd el!". Soha nem kellett szobatisztaságra sem nevelni, mindig tudta, hova kell végeznie a dolgát.

Na mindegy, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok ezügyben... Úgyhogy ezúton elnézést is kérem minden kutyabaráttól, aki esetlen bántónak érzi...

Az állatorvos egyébként nem jött ki hozzánk, hanem csak MI telefonáltunk BE a kórházba, és ott mondták, hogy csak 11 órakor nyitnak.
Én se láttam még ilyet, hiszen azt hittem, a kórházak napi 24 órában nyitva vannak. Elvégre mi van, ha valaki éjjel 2-kor lesz rosszul? Hagyják meghalni? Nem hiszem. Az emberkórházak legalábbis mindenképpen éjjel-nappal működnek. És szerintem egy állat élete is van olyan fontos, mint egy emberé...

Szegény öreg skót juhászunk kergette mindig a macskákat ifjúkorában, de soha nem érte utol őket - egy kivétellel. Akkor valami sánta macskát fogott ki, és mikor elkapta, ráállt a hasára, és nem tudta, ilyenkor mi a teendő... csak állt bamba pofával és nézett. Akkor Anya odament és mondta neki, hogy ejnye, nem szabad bántani a cicákat... Azt a megkönnyebbült tekintetet!!
A macska azóta is él, ha közbe nem jött valami...

A kutya mindig ott van ha kell és simogatni vagy játszani akarsz vele a macska viszont (nálunk ki is tudnak menni a kertbe) jóformán csak kajálni és aludni jár haza + semmire sem tudod megtanítan

Én mindig is cica-párti voltam, mindig macskáim voltak, és így nem is kedvelem a kutyákat, mert a kedvenc cicáimat rendszeresen kutyák ölték meg.

A legjobban a Mica nevű macskám halálán akadtam ki. Talált cica volt, apu hozta haza, de olyan kis ari volt. Teljesen le volt fogyva, meg férges volt, mindenféle élősködővel küszködött, de helyre pofoztuk. Aput szerette a legjobban, mert ő mentette meg, de ha bármi baja volt, mindig hozzám jött oda, nem tudom, miért.
A szomszédunkban volt egy kis dög (nem tudom a fajtáját, de olyan kis nyomott képe volt, mint a bulldognak... vagy inkább mint egy masztiffnak... mindegy lényegtelen) és a cicám átment, a kutya meg jól elkapta szegénykét.
Valahogy sikerült hazamenekülnie, a teraszig vonszolta magát, és reggel ott találta meg apukám reggel 9 körül. A kis pociján sorba látszottak a fognyomok, ahol a kutya beleméllyesztette a fogsorát, és szegénykém lebénult a két hátsó lábára meg a farkára. A mellső mancsaival húzta magát haza. A terszon meg mindenfelé vércsíkot húzott maga után...
Azonnal felhívtuk az állatkórházat, hogy bevinnénk egy sebesült cicát (ez, mondom, reggel 9 körül volt) erre közölték, hogy a kórház csak 11 órakor nyit. Hát, marha frankó... De most nem?
Ott ültem kint a pizsomában mellette fél 11-ig, és ott sírtam. Szegényke meg próbált odabújni az ölembe és nem bírt mozogni, csak láttam, ahogy szenved és igyekszik olyan közel húzni magán a mellső mancsocskáival, amennyire csak tudja... az állatorvosnál is mindig így bújt hozzám, mikor oltást kapott és félt... És én meg nem mertem felemelni, mert így is olyan fájdalmai voltak. Nem mertem mozgatni, de láttam, mennyire oda akar jönni. És olyan rossz volt nézni, ahogy küzd!
Amikor egy cica könyörgöen rámnéz, olyankor a szívem szakad meg!

Mindenesetre fél 11-kor valahogy felnyaláboltuk, betettük a kis kosarába és apa elvitte a kórházba, ahol aztán kijelentették, hogy a macska így és így már teljesen "menthetetlen" mert talán ha azonnal vagy maximum egy órán belül megműthették volna, talán felépülne, de így el kellett altatni.

Szilánkosra tört a medencecsontja és 3 csigolyája, így nem csoda, ha lebénult. A belei pedig perforálódtak (vagyis kilyukadtak). Szörnyű volt!

Az a sok hülye orvos meg nem bírta megműteni, mert a kórház csak 11-kor nyitott... hát, megállt az eszem!!

Ethuil írta:

Phaedra/Namarie írta: Nézzétek!!!
nyuszi

nem az enyém...

Jaj, aranyos...nekem is volt nyulam, régebben, húsvétkor mindig kaptam. Nem engedtem, hogy megegyék egyesek, ezért végelgyengülésben, sok kilósan pusztultak el.

Az enyém meg 6 évesen szívimfartust kapott. Csak úgy megállt...És odafagyott...(már a teteme)

Nekem egy 2 ével ezelött a kutyámat (drótszőrü foxi)szét szedték a kutyák. Mert párzáskor rossz sorba ált , másnap én láttam meg reggelt az út közepén. Szegényke már akkor nem élt , mert sok darabra szedte a utca 3 farkas kutyája.

Jézusom. Tett a lány feljelentést?