Humor

Hát... Rég nem jártam itt, és nem tudtam, hogy az Így írtok ti van soron. De... nagyon jók vagytok!!!! Szétröhögtem asz agyam. Őstehetség mindegyikőtök!

Alyr: *vinnyog* (off: Ilyen átírást már olvastam 1x pálcával, halálfalóval, meg a likőrösállvánnyal, ami ráesett a fő Átokmondóra... /de hát mit tudja azt egy likőrösállvány?/ és így történt, hogy az ifjú Piton beállt halálfalónak, mindjárt két műszakban...)

Eruntale: Pepin sógor rulz...

öhömm, én is idepofátlankodnék egy kis Hrabal-utánérzéssel...


Ahogy itt ücsörgök magával, eszembe jut, hogyan pletykáltam én a kisasszonyokkal még Beleriandban, akik egész nap csak a hajacskájuk fésülgették és vihorásztak, de ah, micsoda hölgyecskék voltak, ma már nincsenek ilyenek, csak az egy Galadriel, hát uramfia, micsoda famíliája van, a bátyuskái kész sampionok voltak, és megették őket a farkasok vagy meghaltak, de micsoda virtus, és a Galadriel is egy amazon, ha ő kinyiotja a száját, hát a férje meglapul, de mi történt a lányukkal, te jó isten, de én akkoriban még mindennap orkokat kaszaboltam, és büdösek voltak, de én levágtam vagy százat belőlük, de mikor hazaértem és csókot kértem a kisasszonyoktól, hát azok elfutottak előlem, mert csupa vér voltam, de akkor én dalra fakadtam, és én voltam a nap hőse, és akkoriban még magasabbak voltak a fák és a kisassuonyok egyfolytában sétáltak az urakkal a csillagok alatt, és addig sétáltak, míg esküvő nem lett belőle, ellenben ha ellenség jött, hát felkaptuk a kardot és hajrá! de manapság csak tanácskozni tudnak, az Elrond úr is bölcseket mond, de bezzeg a lánya meg megy a szíve után, ah, én akkoriban sokat sétáltam egy hölggyel, de aztán elhajózott, de Elrond úr frászt kap, és ha meglátja a lány udvarlóját, hát gyorsan előkapja a szíverősítőjét, én viszont kaptam a hobbitoktól pipafüvet, és most itt ülök, és mesélek önnek, ahogy a kisasszonyokkal pletykáltam az óidőkban...

Gandalf írta: Lehetne tolkieni hangvételekkel is variálni, pl. A Szilmarilok részletei A babó vagy A sonkádi Egyed gazda stílusában, vagy fordítva!

Elképzeltem Glaurungot, amint a' la Szmóg kedélyesen felperzseli DorNargothrondot... bár ő mintha nem tudott volna repülni? (ha tud, nem átkecmereg a Cabed-en-Arason, hanem átrepül...)

Viszont persze Szilt is lehetne "ígyírtoktisíteni"... Mondjuk Alqualonde, mint Rejtő-féle kikötői nehézfiúk bunyója... vagy F-szekció családi élete Ibsenesen...

Sienkiewiczet se lehet kapatosan felolvasni, mert életbe lép a Rabindranath Tagore-effekt (kiváló hindu költő. Ha ki tudjuk mondani a nevét, még nem vagyunk berúgva)

Alyr, írj te is eegy kis Rejtőt... Amúgy: Szauron hogy van?

Emberek: mielőtt nekiálltunk karinthyzni, felraktam egy csomó mindent, azok hogy tetszettek?

Hát nem könnyű... Várj, iszom egy korty vizet, mielőtt nekifutok
Valahogy így...: Skrzetuski = Sz-k-s(vagy zs?)-e-t-u-sz-k-i
Üdv!
Belladonna

Belladonna írta: Elkaptad. Halál délután?

Bocsi, de helyesen: Henryk Sienkiewicz
(az i miatt olyan selypes s-nek ejtik, ... )
Belladonna

Lengyel helyesírás... Pl. lövésem sincs, hogy kéne kiejteni Skrzetuski nevét...

Bezony, a Papa személyesen.

Elkaptad. Halál délután?

Bocsi, de helyesen: Henryk Sienkiewicz
(az i miatt olyan selypes s-nek ejtik, ... )
Belladonna

Igen, Sienkiewitz...

Legolas akár Wolodyjowksi is lehetne, csak a magassága nem stimmel... Gimliben meg van vmi Zaglobából... A rohírok kozákok, Minas Tirith=Zbaraz.


Most megkísérlem Samu és a Banyapók küzdelmét... megint vki más módjára. (Régen olvastam, és nehéz elkapni.)


...A Banyapók ronda volt. Nagyon.
Esett.
Samu tudta, hogy győznie kell, mert az erkölcsi diadal úgyis az övé. Csak remélni tudta, hogy utána lerakhatja Fullánkot, ami túl nehéz volt neki.
Samu és a Banyapók nekiálltak helyezkedni a katlanban. A némber vadul csattogtatta csáprágóit, de a férfit ez nem hozta lázba. Minek is?
Az állat támadott. Samu gyakorlott pase del pechó-val tért ki előle, és közben azon töprengett, hogy hol van Gollam. Rohadtul elege volt elmebajos, gyenge és GYÁVA kísérőjükből.
Gollamnak eközben megvolt a maga baja. Éhezett. Mióta elindultak Henneth Annunból, nem tudott halat fogni.
A Banya pedig visszafordult. Samu megigazította hímzett selyemdolmányát, majd a muletát lobogtatva, Fullánkot elrejtve felkészült, és bemutatott egy olyan media-verónicát, hogy a sziklákon könyökölő, öreg ork szakértők bólogatni kezdtek: íme, az új Belmonte.
Samu egyszerű, ám bátor és férfias lelke nem rettent meg. Ettől? Nem most fog meghalni, jól tudta. (Az író roppantul sajnálja ezt, de ami késik, nem múlik.)
-Jól adja - mondta a vén Shagrat, aki örökké bagószagot árasztott, de talpig férfi volt, és hajdan maga is banderilleróként működött.
-Meg kell hagyni - köpött egyet macsósan Gorbag. - Emlékszem, mikor a polgárháborúban, még anno... Turgon idejében...
Ám sohasem derült ki, mire emlékezett Gorbag, a viharedzett, tapasztalt öreg katona.
Samu egy igen merész paso naturalét hajtott végre, és kiszúrta a Banya szemét. Ami kifolyt.
A némber megdühödött.
Ebben közrejátszottak a pikák is a potrohában.
Emlékszem egy hasonló küzdelemre, még '12-ből, mikor Eärendil és Ungoliant feszítették pattanásig a közönség idegeit...
Végül a Banya leült.
Hangos füttyögés hallatszott az orkok felől.
Samu nem nagyon díjazta, hogy a pók a leülést rajta képzeli el. És vaktában felfelé bökött, mint Túrin, a partizán, két gránátrobbanás és egy lángszóró között...
A Banya vinnyogott, Samu pedig kardjára támaszkodva felállt, majd hajlongott a közönség felé.
Korrekt győzelem volt. Még Mejíasnak is becsületére vált volna, bár ő egy esetben nem a bikára bambult. Ezt is meg lehet tenni. Egyszer.
Samunak megítélték a Banyapók fullánkját, a sajátja mellé.
Az aréna, mely időközben megtelt orkokkal, éljenzett.
Samu megértette: még nem köthet különbékét, és hosszú harc vár rá. Esőben, Frodóval. Vagy nélküle.

Üdv!
Újraolvastam mindet, egyik jobb, mint a másik. Ugye lesz még?
Ebből (többek között) ez tetszett:
" Buga első döbbenetében visszarántotta a fejét és vele a kantárt, de később amikor a hobbit végre kikászálódott a romok alól és nem kapta le a korbácsot a falról hogy megverje, ahogy a Gazda szokta volt, Buga annyira meglepődött, hogy utánament. "
Ebből meg ez:
"Miután a berendezést helyrerakták, a villanykörtét kicserélték és a sebesülteket elvitték, a vendégek folytatták megszokott tevékenységüket, és nagy respektussal néztek a hobbitokra. Errefelé a bennszülöttek tisztelték az ilyen finom urakat. "
Meg ez:
"Szörnyű, véres és korhatáros mészárlás következett. Utána az életben maradt orkokat gondosan karóba húzták, amit finom lelkű leányasszony olvasóimra tekintettel nem részletezek. "
Belladonna

Naggyon jók

Becsszó, nem láttam, sokáig szöszöltem a beírással, amikor bekattant
Sienkiewicz
Üdv
Belladonna

Üdv!
Ezek nagyon jók, nagyon élvezem.
Pelennor úgy is nagyon tetszik, ha fogalmam sincs, kicsoda. De kiváncsi vagyok.

Illetve, mégis, lehet, hogy nem magyar??? a szőke bajuszkáról eszembe jutott valami... Michal?
Belladonna

Noredhel (Voronwë) írta:

Alyr Arkhon írta: Igen, Fekete István akart lenni.

"Legolas uram, szőke bajuszkáját pödörintvén."

Ez jó!

És felismerhető a szerző?

Szerintem Sienkiewics (már ha jól írom)

Alyr Arkhon írta: Igen, Fekete István akart lenni.

"Legolas uram, szőke bajuszkáját pödörintvén."

Ez jó!

És felismerhető a szerző?

Buga édi! Viszont nem tudom biztosan. Fekete István esetleg?

Alyr: sok fejezet van, sztem nyugodtan írj te is Rejtőset vmelyikből... (Pl. Galadriel tükre, Rejtősen... jajjj.)

S most legyen Pelennor, egyik kedvenc íróm módjára...


Théoden király megsarkantyúzta derék paripáját, és közben a harci hévtől egészen felborzolódott marcona bajusza. Kardja, a Herugrim, már alig várta, hogy a hitvány Ellenség vérét kóstolja. Mögötte még dicső zászlóvivője is lemaradt, aki címerét, az Éorlów Lówon nevű zord díszt cipelte.

A nemes, jó, bölcs (stb.) király roppant hősiességel letarolá ama hitvány haradi jöttmentet, és porba taposta nyomorult kígyós rongyukat. Paripája tevékenyen közreműködött ebben.
Ám halljátok, honfiak! Egy setét árny vetült a hősre, és hiába volt oly merész, mint ama legendás héroszok, a gonosz tatár (áthúzva) Nazgulok Ura leereszkedett, s elrepíté! Legalább negyven csontja eltört, ami meg se kottyant volna egy ily vitéznek, ám a zúgva szállás következtében hű lova reáesett...
A gaz nazgul sátáni kacajjal léptetett közelebb pokoli bestiáján, s imigyen szólt:
- Most széttépetlek... aztán megnyúzlak... karóba húzatlak... utána esetleg még a fejedet is kitűzetem setét váram kapujára!
De gonosz szándékát végre nem hajthatá, mert ím, Éomundówna leányasszony, kibe Eru harcos szívet plántált, útját állta!
És pontosan azt mondta, amit Tolkien kollégánál.
A nazgul felröhögött, fekete lélegzetének ködébe burkolta a leányt, majd felé csapott rettentő buzogányával. Ám a nemes hölgy, Éorl vére, zilált aranyhajával s tört karral is állta a sarat, meg a nazgul csúf, pogány szókincsét, mellyel Erut, sőt, Varda Anyánk, Angyali Királynőnk nevét káromlá!
Itt következett be ama fordulat, mely hőssé emelte a kis Trufát: roppant elszántsággal megpödörte bajszát, s kardját a nazgul hátulsó fertályába mártotta...
A gonosz térdre rogyott, s vesztét érezte. Nem véletlenül, ugyanis Éowyna leányasszony úgy lecsapta a fejét, hogy büszke lett volna reá őse, Éorlów is.

Théoden király pedig búcsút készült venni e földi siralomvölgytől, ámbátor Trufa erről igyekezett őt lebeszélni.
- Nem pipálunk többet, kis barátom... hanem ne sírjék kegyelmed, mert lélekben mindig veled leszek, ha szívandol.
S Trufa mit sem látott könnyei záporán át, de ekkor Éomer Éomundowicz lépett hozzájuk.
-Üdv az új Khirálynak! - mondá Théoden Thengelów uram. - Most nincs idő a szejmet összehíni... vezesd győzelemre néped, öcsém! Mutasd meg a gazoknak!
Azzal lelke eltávoza, és népe siratta a nemes vitézt.

Ekkor jött a Három Bajtárs, meg az északi kószák, utóbbiaknak mindössze annyi funkciójuk van, nemes olvasóm, hogy két oldal múlva leírhassam: "s e szép daliáknak többé egyike se látta Észak földjét..."
Gimli Glóinów uram, derék fejszéjét buzgón markolászva, imigyen vélte:
- Hej, barátim! Bizony mondom én kegyelmeteknek, meglátjátok: második Gondolin lesz itten, második Gondolin!!!
-Gondolin elpusztult... - szúrta közbe scepticusan Legolas uram, szőke bajuszkáját pödörintvén.
-Ne szaporítsuk a szót, uraim, hanem mutassuk meg, kik vagyunk! - javasolta Aragorn Elessarewicz.
Szörnyű, véres és korhatáros mészárlás következett. Utána az életben maradt orkokat gondosan karóba húzták, amit finom lelkű leányasszony olvasóimra tekintettel nem részletezek.

Imrahil, akin meglátszott tünde-vére, mert a csata pora és egyéb mocska lepergett róla, és páncélja úgy ragyogott, mintha direkt suvickolták volna (de ezzel senki sem merte megvádolni a hőst), tehát Imrahil uram kezdte hiányolni Mithrandirt, akinek gyanús módon mindig olyankor támad halaszthatatlan dolga, midőn tombol a harc...
Így eltöprengvén, meglátta a kozák (áthúzva) rohír harcosokat, akik szeretett Királyuk és Éowyn testét vitték a város irányába.
A Fejedelem pedig levett süveggel tisztelgett, és megkérdezte:
- Ki légyen ez a leányasszony?
- Éowyn Éomundówna úrnő, a királyunk húga -felelték azok.
Imrahil ellenőrzé, lélegzik-e még a leány (mire nem jó a fényes páncél!) és sürgősen medikusért küldött, majd bepaterolá őket a Városba.
Eközben Éomer, a Bajtársak, valamint néhány Névtelen Túlélő találkozott, s szívük örvendett egymás látásán.
Ám sok hős nyugszik örökké Magosvár alatt, amit a költő meg is énekelt.

Mi lenne más, mint Rejtő

A Pajkos Póni-fejezet... (sorrend rulez!) a szerzőt tessék kitalálni! (Ha könnyű rájönni, akkor eltalálta az ember... talán)

A négy derék hobbit beért Bríbe. Járművükből nem sok maradt, de az legalább impozáns volt, és az egyik póni megállás nélkül nyerített.
-Az átkozott! Beragadt! - morogta Trufa.
-Csináljatok már valamit...
Így haladt végig a négy hobbit, kik erősen remélték, hogy a Laposorrú Tódor, a helyi közeg, még nem szerezett tudomást róluk, Brí utcáin. Béni, a kapuőr, előzőleg némi kellemetlenséget támasztott, ám miután Samu néhányszor kedélyesen a bódéja falába verte a fejét (a fal beszakadt) nyomban tisztelni kezdte a jövevényeket.
Végül feltűnt előttük a Pajkos Póni.
- Barátságos helynek látszik - mondta Pippin, és húzott egyet kedvenc, kék papagájokkal telefestett rumosüvegéből.
A fogadó düledező kültelki kocsma volt, ajtaja barátságos fényt hányt az utcára, és olykor kirepült az ajtón, az ablakon, sőt a falon át is egy-egy modortalan ork vagy részeges szürkerévi matróz. A Pajkos Póni finom hely volt, ahol nem kedvelték az udvariatlan vendéget.
-Van ez ollan, mint a Négy Kibelezett Ork a Tóvárosban, amiről Bilbó úr szokott vót mesélni - vélte Samu.
Az ajtón néhány tábla díszelgett.

FIGYELEM! BELÉPÉS KIZÁRÓLAG ÚRIEMBEREKNEK! MINDEN ESTE HÁROMNEGYED HÉTKOR A KÓSZÁK MEGVERIK AZ ORKOKAT!

alatta:

BÖGYÖS ARANKA SZOMBATON SOHA NEM FOGAD VENDÉGET! EZT MÉG A TÖRPÖK IS VEGYÉK TUDOMÁSUL!!!!

ezután egy krétával írt, Óidőkből származó nyelvemlék:

ALQUALONDEI VETERÁNOKNAK NINCS KISZOLGÁLÁS!!! MÉG AKKOR SEM, HA OLYAN ELVETEMÜLTEK, HOGY KÉSZPÉNZZEL FIZESSENEK!

végül:

A NAZGUL VENDÉGEKET NE INGERELJÜK! MÁGUSOKNAK HITEL NINCS!!!

Beléptek, és elcsodálkoztak, ugyanis Trufát nyomban orrba vágták.
A delikvens, egy ork, nem tudta, hogy Trufát orrba vágni az álmoskönyv szerint három hét kórházat jelent.

Miután a berendezést helyrerakták, a villanykörtét kicserélték és a sebesülteket elvitték, a vendégek folytatták megszokott tevékenységüket, és nagy respektussal néztek a hobbitokra. Errefelé a bennszülöttek tisztelték az ilyen finom urakat.

Papsajt, a fogadós, kiszolgálás közben odasúgta nekik, hogy Aranka ma szabad, de Frodó épp nem figyelt, mert sztorizott, majd eltűnt, de a vendégek sztoikus nyugalommal fogadták ezt. Itt kérem bármi megtörténhet, azóta, hogy egyszer Maglor betért ide és asztal alá itta a fogadóst, meg a Pöcök Döncit (ez egy hírhedten részeges ork volt) és több, keményen alkoholizáló szürkerévi matrózt, akiket minden kikötően ismertek, majd énekelni kezdett, ráadásul megverte azokat, akik ez ellen kifogást emeltek... tehát azóta már semmin sem lepődött meg a törzsközönség.

Ekkor történt, hogy Vándor, akit számos néven ismertek, de mind hamis volt, kézbe vette az ügyet.
Szikár, viharvert férfi volt ez a Vándor, úgy bírta az italt, mint senki Tar-Aldarion óta, és csavargókülseje alatt egy központi hős rejtőzött...
-Beszélgessünk, Alagi úr... - veregette vállon Frodót, aki erre rutinból félrenyelt, majd a falhoz vágta az idegent, ám az nem haragudott eme inzultus miatt. - Én is szeretek verekedni, de ha megkérhetem, ezt most időhiány miatt mellőzzük... ugyanis nazgulok forognak fenn.

De még mennyire... Rég nem röhögtem ilyen jót a topikban...

Világirodalmi Gűrűk Ura rulez!!! Kár, hogy Alyr már lelőtte előlem Jókait. Vagyis nem kár, mert jó volt...

Emberek! Lenne egy ötletem, amit akár többen is csinálhatnánk.
"Hogyan írt volna GyU-t ez-meg-ez az író?" /lényegében Karinthy apánk nyomdokán: melyik híres író hogy írta volna meg? Egy-egy részletet kéne csak egy-egy író "nevében". Mit gondoltok? (Lényegében: dupla paródia)

Pl. legyen A múlt árnyéka c. fejezet, Móricz módra:

Zsákos Frodó hallotta, hogy kopognak. Há föl is kelt, oszt kibattyogott.
Gandalf állt. Az ajtóban. Ottan állt.
-Aggy' Eru... - köszönt a mágus. Frodónak. Oszt pödrintett egyet a bajzsán.
-Há'kerüjjék beljebb kend.
Gandalf bekerült. Leültek. Oszt hallgattak. Meg később pipáltak is.
-Há' van ez a Gyűrű. - mondta Gandalf.
-Ja. Van. - felelte Frodó.
Hallgattak. Oszt néha rátömtek a csibukra.
-Há ez Szauroné vót.
-Nem mondja kend? - Frodó olyannyira elbávút, hogy fél szemét kinyitotta.
-De.
-Télleg?
-Ja.
-Oszt hogy kerűt ez Bilbó bátyámuramho'?
-Hja, há az hosszú meskete.
Gandalf újabb pipát tömött. Hallgattak.
-Há' vót Isildur. Tudod, a kerál.
-A'?
-A'!
-Oszt?
-Há levágta a kezéről. Szauronnnak. Meg az ujját is.
Ez meglepő vót, hogy Gandalf ilyen szóáradást zúdíta a hobbitra. Csodákozott is erősen a Frodó. Nem vót e' szokása a mágusnak.
-Oszt mi lett?
-Elhagyta.
-Isildur?
-Ja.
-A Gyűrűt?
-Azt.
-Azt?
-Azt.
-Osztán mi lett?
Gandalf szipákolt kicsinyég. Nem akart szószátyárnak láccani.
-Hát... aztán gyütt Gollam. Sőt, igazsággal, először Déagol gyütt. Szméagol meg megfojtotta.
-A szíjjal?
-Avval há'.
-Oszt elvette tűle?
-Há el de nagyon. Oszt meg is kattant izibe.
Megint hallgattak.
-És Bilbó bá' ellopta?
-Ja.
-És most?
-Há menj Vőgyzugolyba. Ja, vidd a Samut is.
Gandalf vette a kalapját. Megint sodorintott egyet a bajuszán.
-No.
-No aggyEru. Hová megy most kend?
-Há a sógorho. Vazsudvardba. No Eru segíccsen.
Azzal a mágus kimönt. Oszt Frodó kezdett gondúkodni, hogy mikó induljon.

És Finroddal mi lett??? 8O

amúgy :up:

:hello: :hello: :evil3: :biggrin2: :cooljump: